1963 – 1964 – Száz százalék Újpest

Alighogy véget ért az előző szezon, a jégkorong válogatott 29 fős bő kerete április 22-én már meg is kezdte a felkészülést a soron következő idényre. Nem volt ebben semmi csodálnivaló, hiszen Vladimír Kominek tanítványai már az 1964. évi innsbrucki téli olimpiára treníroztak és talán mondani sem kell, hogy milyen nagy dolog volt ez akkoriban a sportág számára (korábban St. Moritzban 1928-ban és Garmisch-Partenkirchenben 1936-ban vettek részt hokisaink olimpián). Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a magyar jégkorongozók tizenöt évnyi szünet után csupán 1959-ben térhettek vissza a világesemények, jelesül a világbajnokságok vérkeringésébe, majd újabb három év kihagyás következett a stockholmi VB-én való szereplésig, akkor még inkább érthetővé válik a lázas készülődés. A csapat áprilisban egyébként Ostrava-ba utazott, ahol megfelelő, azaz jeges körülmények között tudtak gyakorolni a fiúk.

Újpesten is komoly változások voltak folyamatban, hiszen májusban megkezdődtek a Megyeri úti jégstadion építésének előkészületei, majd augusztus 1-jével a tényleges munkálatok is beindultak a futballstadion mellett húzódó, használaton kívüli kézilabda pályán. A szakosztály alapítóinak több évtizedes álma végre megvalósult, hiszen a IV. kerületben üzemelő jégfelület nem csupán “korlátlan” edzéslehetőséget, de végre a szó szoros értelmében vett hazai pályát biztosított a hokisok számára – arról nem is beszélve, hogy maga a csapat is ettől vált 100%-ban újpestivé. A műjégpálya megnyitóját az illetékesek december végére prognosztizálták. (A jégstadion történetéről az alábbi linken olvashatnak: http://www.ujpestijegkorong.nhely.hu/a-mi-otthonunk-a-megyeri-uti-mujegpalya-es-csarnok-tortenete-1963-2019/)

Pillanatkép az épülő Megyeri úti jégstadionról 1964. november végén.

Ami a lila-fehérek felkészülését illeti az szinte semmiben nem tért el az előző évek során megszokottaktól. A szakmai munkát továbbra is Bán József irányította, aki, akárcsak eddig, most is komoly hangsúlyt fektetett a saját nevelésű fiatalok csapatba való beépítésére. Így került a keret közelébe a kapus Kézeli Pál és a hátvéd Matlaszkovszky Péter, de bevethetővé vált a Postástól egy évvel korábban érkezett csatár, Gazda László is. A távozók oldalán elsőként a rutinos hátvédet, Kondorosi Tihamért kell megemlíteni, aki végleg szögre akasztotta a korcsolyát, hogy ettől kezdve a szakosztály utánpótlás edzőjeként dolgozzon tovább. Orosz Károly, akinek az újpestre igazolása időközben teljesen megfeneklett, végül visszatért a korábbi egyesületéhez, azaz a Bp. Postáshoz. A saját nevelésű Szántó László, aki nem igazán tudta beverekedni magát a csapatba, a Szamosi Ferenc által irányított Bp. Spartacusnál folytatta sportpályafutását. A lilák tényleges felkészülése május 1-jén kezdődött a szárazedzésekkel, melyek keretében a fiúk hetente kétszer súlyt emeltek, egy alkalommal pedig fát vágtak a budai hegyekben. Természetesen ez alkalommal sem maradt el a pozsonyi jeges edzőtábor szeptember második felében, amit szerves egészként követett a Kisstadion október elején beinduló jégszezonja. A csapat ettől kezdve napi két edzéssel igyekezett fejleszteni a technikai tudást és begyakorolni a játék taktikai elemeit.

Október elején legjobbjaink Lengyelországba utaztak, ahol két mérkőzést is játszottak a lengyel utánpótlás válogatottal és egyet a Podhale Nowy Targ együttesével. A junioroktól 6-2-re és 4-3-ra, a Nowy Targtól 4-2-re kaptak ki a fiúk. A keretben Vedres, Bánkuti, Zsitva, Lőrincz és Boróczi képviselték az Újpestet.

Zsitva Viktor október 23-án a válogatott mezében a Kisstadion jegén (Zsitva Viktor archívuma)

A Nemzeti Bajnokságba ezúttal már nyolc csapat nevezett, hiszen a Vörös Meteor, az Újpest, a BVSC, a Ferencváros, az Építők és a Postás hatosfogatához felnőtt szinten is csatlakozott a Bp. Spartacus, valamint a Bp. Előre. A Jégszövetség jégkorong szakbizottsága által megállapított lebonyolítási rend szerint a pontvadászat egy egykörös alapszakasszal kezdődik, ahol minden csapat egy alkalommal találkozik a másikkal. Az így elért helyezések nyomán alakul ki a bajnoki érmekért küzdő felső-, illetve a helyezésekért harcoló alsóház négy-négycsapatos mezőnye. A csapatok az alsó- és a felsőházban egyaránt négy-négy kört játszanak egymással. Arról is döntés született, hogy 1963 őszén nem kerül megrendezésre a hagyományos Béke Kupa, ezt az első alkalommal kiírt Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) volt hivatott helyettesíteni az idény végén, 1964. márciusában.

A bajnokság rajtja előtt Bán József a következőkben foglalta össze az Újpest terveit: “Mint minden edzőnek, nekem is célom, hogy megnyerjük a bajnokságot. Erre az idényre azonban annyira kiegyenlítődtek az erőviszonyok, hogy a négy (felsőházra esélyes) résztvevő közül bármelyik első lehet. Nem titkolom, hogy az utóbbi két második helyezés után az új bajnokságban javítani szeretnénk.”

Az alapszakasz első játéknapjára 1963. október 26-án szombaton került sor, meglehetősen enyhe (11-15 °C) időben. A mérkőzéseknek a Kisstadion adott otthont, ahol a nyitányon a hagyományoknak megfelelően a bajnoki címvédő Vörös Meteor kezdett egy 25-0-ás győzelemmel az újonc Bp. Előre ellen. A nap második meccsén a lila-fehéreknek a másik debütáló alakulattal, a Bp. Spartacusszal kellett összemérniük az erejüket. 

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor. – Patócs András, Palotás János, Gazda László

Bp. Spartacus: Dicku J. – Balla Gy., Rédlinger Vilmos – Schneck János, Tóth S., Dudás I. – Hága István, Szathmári Tibor – Mátéfi J., Kovács, Jenei Gy. – Szetzi A., Szántó László, Szemán I. – Dinnyés

Az FTC-től érkezett Schneck és a korábban a lila-fehéreknél is megforduló Hága személyében rutinos hátvédekkel megerősített fiatalok lelkesen vetették bele magukat a küzdelembe, a meccset azonban végig az Újpest irányította. Pedig Borócziék igencsak könnyedén vették a játékot és inkább a támadások szép kivitelezésére, mint a kíméletlen gólszerzésre fókuszáltak. A tízgólos győzelemből Palotás János, Boróczi és Hajek 2-2, Zsitva, Keresztes, Klink, illetve Bánkuti 1-1 találattal vette ki a részét.

Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus

10-0

(2-0, 2-0, 6-0)

A maradék négy csapat vasárnap mutatkozott be a közönségnek. Előbb az FTC győzte le 6-3-ra a Bp. Építőket, majd a BVSC verte 8-1-re a Bp. Postás együttesét.

Október 29-én kedden elsőként az előző bajnokság két fő riválisa, azaz a Meteor és az Újpest csapott össze egymással egy igazán pikánsnak ígérkező rangadón.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Siba Ferenc, Ziegler János – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Losonci Imre, Cerva Csaba – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Tóth Pál, Egri János, Danyi Attila

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Gazda László, Palotás János, Patócs Péter

Az első harmadban a lila-fehérek kezdeményeztek többet, de az iram jócskán elmaradt a várttól, kifejezetten lassan csordolgáltak az események. Szünet után Boróczi kisbüntetése miatt gyorsan emberelőnybe került a Meteor, amit a 22. percben Madarasi révén sikerült is gólra váltania a címvédőnek. Ettől kezdve a nézők már változatos és gyors játékot láthattak a jégen. A 26. percben a lilák egy gyors ellentámadás végén Patócs Péter találatával egyenlítettek. A harmadik harmad elején beleerősített a VM, ám Palotásék fokozatosan átvették az irányítást és a 43. percben Bánkuti révén a vezetést is sikerült megszerezniük. Az újpestiek ezt követően sem vettek vissza a tempóból, minek következtében több alkalommal is lehetőségük nyílt a mérkőzés eldöntésére, ám előbb Zsitva hibázott egy az egyben, majd Palotás Öcsi találta telibe a kapuvasat. Aztán az 59. percben, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, Grimm szinte a semmiből lőtt góljával egyenlített a Meteor.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

2-2

(0-0, 1-1, 1-1)

A nap második találkozóján a BVSC 11-2-re győzött a Spartacus ellen.

November 6-án szerdán újabb két mérkőzésre került sor, melyeken előbb az FTC gyűjtötte be a két bajnoki pontot a Bp. Postás ellen egy 8-2-es győzelemmel, majd a Bp. Építők verték 11-2-re az Előre csapatát.

Másnap, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén, ami akkoriban pirosbetűs munkaszüneti napnak számított, már az Újpest volt a közlekedésiek ellenfele. Az összecsapásra felhős, esőre hajló, de kifejezetten meleg időben került sor, hiszen a nappali hőmérséklet elérte a 16-19 fokot is.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Zima János – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Palotás János, Gazda László

Bp. Előre: Kelemen Gyula – Berta J., Tőkés – Horváth, Lovcsányi László, Flandera – Libor, Szerényi – Lőrinczi, Enyedi Ferenc, Kovács – Gyarmati János, Polgár, Szegedi – Miklai

A lassú, vizes, meglehetősen rossz minőségű jég nem zavarta különösebben a lila-fehéreket, akik az esélyeknek megfelelően, mindvégig hatalmas taktikai és technikai fölényben játszottak az újonc fiataljaival szemben, miközben tulajdonképpen tetszés szerint érték el a góljaikat. A nagy különbségű győzelemből Klink 6, Palotás János 5, Lőrincz és Patócs Péter 4-4, Keresztes 3, Zsitva 2, Molnár, Gazda és Zima 1-1 találattal vették ki a részüket. Az ellenfél részéről Lőrinczi volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Előre

27-1

(7-0, 8-1, 12-0)

A nap másik két találkozóján a Postás némi meglepetésre 7-3 arányban megverte az Építőket, majd az FTC érvényesítette a papírformát a Bp. Spartacus ellen egy 6-3-as, meglehetősen nyögvenyelősre sikerült győzelemmel.

Két nappal később egyetlen mérkőzést rendeztek, ezen az Építők 10-3-ra győzött a Spartacus ellen.

November 10-én vasárnap viszont ismét nagyüzem volt a Kisstadionban. Elsőként az FTC és a Vörös Meteor csapott össze egymással egy olyan rangadón, ahol végül elmaradt az előzetesen várt szoros küzdelem: a piros-fehérek 5-1-re győzték le a Ferencvárost. Ezt követően került sor a lila-fehérek és a vasutasok mérkőzésére.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Zima János – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Palotás János, Gazda László

BVSC: Pásztor Pál – Koutny Lajos, Babán József – Kárpáti F., Bikár Péter, Kósa Ambrus – Kertész József, Bakay László – Gámán Imre, Kun György, Zsitva Béla – Miklós Károly – Siraki Lóránt, Gubó Gábor, Leveles György

Zsitva Viktor kavargat a BVSC védői között. A kapu mögött Bánkuti, a kép jobb szélén Keresztes Vincze figyeli a fejleményeket.

A rangadó nem hozott szép játékot a küzdelem viszont mindvégig hatalmas volt. A 8. percben Klink ugratta ki Boróczit, aki nem is hibázta el a tiszta helyzetet, majd kilenc perccel később Patócs Péter használta ki a válogatott Koutny hibáját. Szünet után kiegyenlítődött a játék és a nagy akarással küzdő BVSC a 26. percben Leveles találatával előbb szépíteni, majd a 48. percben Kárpáti révén egyenlíteni is tudott. A lila-fehérek ekkor már pontatlanul és minden különösebb elképzelés nélkül játszottak, így végül örülniük kellett a döntetlennek is, hiszen a vasutasok a hajrában közelebb álltak a győzelemhez.

Újpesti Dózsa – BVSC

2-2

(2-0, 0-1, 0-1)

A játéknap utolsó találkozóján a Bp. Postás 10-1-re győzött a Spartacus ellen.

November 13-án szerdán szeles, borús, de még mindig az évszakhoz képest enyhe időben került sor a szezon első örökrangadójára, ami általános meglepetésre, alig több mint 2000 nézőt vonzott csak ki a Kisstadionba. A zöld-fehérek kerete alaposan megerősödött az előző idény óta, hiszen sikerült leigazolniuk a Bp. Építők két tehetséges támadóját, Szabó Attilát és a válogatott Horváth Zoltánt, ami nagyot lendített a rivális korábban sokszor akadozó támadójátékán. Bán Józsefnek viszont éppen a védelem összeállítása okozott gondot, hiszen Hajek Péter, aki már a BVSC elleni mérkőzést is kénytelen volt kihagyni, továbbra sem épült fel sérüléséből.

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Erdős Péter – Beszteri-Balogh János, Jakabházy László, Schwalm Béla – Zádor István, Tamási Zoltán – Szabó Attila, Vámosi János, Horváth Zoltán – Póth János, Némon János, Treplán Béla

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Zima János – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Gazda László, Palotás János, Patócs Péter

A lila-fehérek váratlanul nagy lendülettel vetették bele magukat a küzdelembe, ám miközben sokszor percekig az ellenfél kapuja előtt járatták a korongot, a védekezésük leginkább egy átjáróházhoz hasonlított. A 11. percben ez meg is bosszulta magát, amikor Schwalm egy gyors kontra végén vezetést szerzett az FTC-nek. Két perccel később éppen emberelőnyben játszottak a lilák, amikor Klink nagyjából a félpályáról lövésre szánta el magát és a korong a meglepett Csánk mellett a kapuba vágódott. Ám nem sokáig volt döntetlen az állás: Jakabházy szinte a középkezdésből szerezte vissza a vezetést a riválisnak, amit néhány másodperccel a szünet után máris kettőre növelt. Az Újpest ebben az időszakban kapkodva és idegesen játszott, ám fokozatosan sikerült magukra találniuk a fiúknak és Zsitva 23. percben lőtt találatával egyre csökkenteni a hátrányt. Két perccel később viszont Horváth használt ki egy hatalmas védelmi hibát. A 29. percben Palotás Öcsi révén újabb emberelőnyős gólt lőtt a csapat, majd hat perccel később Boróczi ért bele egyenlítést érően Lőrincz távoli lövésébe. A lendület ezt követően is kitartott, hiszen a 36. percben Lőrincz találatával már az Újpestnél volt az előny, sőt két perccel később Palotás második góljával sikerült megduplázni azt. Már csak néhány másodperc volt hátra a harmadból, amikor Molnár szerencsétlenül ért hozzá a koronghoz, ami így Vedres hálójában kötött ki. A zöld-fehérek alapos ritmusváltással kezdték a záró játékrészt, ám a 44. percben az újpesti kapus hibájára is szükségük volt az egyenlítéshez. A lilák pillanatnyi zavarát az FTC újabb két találattal büntette: előbb Póth, majd Schwalm tudott eredményes lenni a 45. és 47. percekben. Mivel a hátralévő időben az önfeláldozóan védekező ellenfél már nem engedélyezett gólt Borócziéknak, a derbi a rivális győzelmével ért véget.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

8-6

(2-1, 3-5, 3-0)

A nap másik találkozóján a BVSC 21-0-ra győzött a Bp. Előre ellen.

November 16-án szombaton ismét három alapszakasz mérkőzésre került sor a Kisstadionban. Elsőként az Építők és a Meteor csapott össze egymással és a kék-fehérek bizony alaposan megnehezítették a Cerva-legénység dolgát, ám a VM végül így is nyerni tudott 5-3 arányban. A nap rangadóján a BVSC 2-2-es döntetlent játszott a Ferencvárossal. A lila-fehérek a záró találkozón kerültek sorra, hogy a Postás ellen folytassák a szereplésüket.

Bp. Postás: Nagy György – Fodor, Wohl Gyula – Klemm János, Orosz Károly, Edelmayer János – Dvorszky Aladár, Gyenese – Szikra István, Molnár Tibor Dezső, Gyöngyösi Jenő – Vajdafi Lehel, Várhidi, Gumenyuk

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Palotás József, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Zima János, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Gazda László, Klink János, Patócs Péter

Helyzet a Postás kapuja előtt

A Postás csak az első tíz percben tudta tartani a lépést az újpestiekkel, akik az elvesztett rangadó után meglepően nagy kedvvel és erőbedobással játszottak és szinte tetszés szerint érték el góljaikat, melyekből Zsitva ötöt, Bánkuti, Lőrincz, Palotás János és Patócs Péter négyet-négyet, Keresztes hármat, Zima kettőt, míg Boróczi és Klink egyet-egyet vállalt magára. Az ellenfél részéről Szikra 2, Vajdafi és Orosz 1-1 találatot jegyzett. A meccs érdekessége, hogy a Postás színeiben egykori csapata ellen ismét jégre léphetett a hórihorgas center, Molnár Tibor Dezső, aki egy évvel korábban jelentette be a visszavonulását. Moli 1952 és 1954 között már játszott a Postás színeiben, így nem csoda, ha kötélnek állt a korábban komoly játékoshiánnyal küzdő szakosztály hívására. Olyannyira, hogy a bajnokság későbbi szakaszában ő váltotta a távozó Tipold Györgyöt az edzői poszton.

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

4-28

(2-10, 2-6, 0-12)

Másnap jöhetett a következő három alapszakasz mérkőzés. Az elsőn a Meteor 9-2-re győzött a Postás ellen. Ezt követte a lila-fehérek Bp. Építők elleni összecsapása. A találkozó pikantériáját tagadhatatlanul az jelentette, hogy az FTC Horváth és Szabó átadásáért kis híján egy teljes sornyi játékost adott cserébe a kék-fehreknek.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Zima János – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Gazda László, Klink János, Patócs Péter

Bp. Építők: Michnik Tibor – Tóth István, Kárász István – Simon V. László, Kárász György, Deák Miklós – Simmel János, Szende János – Kolozsi András, Stipsicz István, Tóth Csaba – Szeles Dezső, Horváth Lajos

A liláknak ezúttal jóval nehezebben ment a gólszerzés mint egy nappal korábban. Habár a 8. percben Lőrincz révén sikerült megszerezni a vezetést, az első harmad teljesen kiegyenlített játékot hozott. A kék-fehérek kemény és zárt védekezése nem igazán tetszett Bánkutiéknak. Azonban a szünet után – néhány veszélyes Építők támadást követően – gyors egymásutánban két gólt is sikerült lőni: a 27. percben előbb Lőrincz, majd Zsitva mattolta Michniket. A harmadik harmadban folytatódott a Lőrincz-show, hiszen a lilák 16-osa a 42. percben a harmadik találatát is megszerezte, majd néhány másodperccel a térfélcsere előtt Patócs György is feliratkozott a gólszerzők közé. Az 53. percben ismét Lőrincz következett a sorban, majd Bánkuti és Palotás János is megzörgette a hálót, egyaránt az 58. percben.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

8-0

(1-0, 2-0, 5-0)

A nap harmadik összecsapásán az FTC 22-0-ra győzött a Bp. Előre ellen.

November 20-án és 21-én újabb két-két mérkőzéssel folytatódott a pontvadászat, melyeken a következő eredmények születtek: Bp. Építők – BVSC 0-5, Bp. Spartacus – Bp. Vörös Meteor 5-11, BVSC – Bp. Vörös Meteor 4-4, Bp. Előre – Bp. Postás 5-5. Az alapszakasz záró találkozójára, melyen a Spartacus 7-1 arányban győzött az Előre ellen, november 23-án került sor.

Az 1963-1964. évi jégkorong bajnokság alapszakaszának végeredménye:

A tabella is jól mutatja, hogy a lila-fehérek teljesítménye a bajnokság első szakaszában közel sem volt meggyőző. A felső házba jutott négy csapat ellen egyetlen győzelmet sem sikerült elérni: a Meteorral és a BVSC-vel döntetlent játszottak a fiúk, az FTC pedig kétgólos győzelmet aratott a Bán-legénység ellen. Hajek Péter sérülése azt is megmutatta, hogy a védelem, mely korábban sem volt éppen a mezőny legerősebb formációja, továbbra is igen sebezhető csapatrész: Bán József a hiányzó hátvéd pótlását az általában centert játszó Zima Jánossal próbálta megoldani. A felső házi szereplés kulcskérdése tehát az volt, hogy sikerül-e stabilizálni a csapat egy-egy meccsen belül is erősen ingadozó játékát, valamint hogy miként lehet majd gazdálkodni a szűkös létszámban rendelkezésre álló hátvédekkel.

Ám mielőtt a felső- és alsóház küzdelmeivel folytatódott volna a bajnokság, a válogatott keret osztrák portyára indult, ahol Budapest néven három mérkőzést is játszott a Nationalliga első három helyezettje ellen. Az utolsó hazai edzésen az a Palotás Öcsi is ott állt a palánk mellett, akiről Kominek mester lényegében végleg lemondott. A lila-fehérek 9-ese így reagált az újságírók ezt firtató kérdésére: “Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj a szívem… Valaha éltem-haltam ezért a sportért, de hiába. Valahol elrontottam a dolgot… Ma pedig már csak technikával még a magyar mezőnyben sem lehet megélni. Nagyon sokat kellene tréningezni. Azért szeretném még egyszer megpróbálni…” A csapat, melyben Vedres, Lőrincz, Boróczi, Bánkuti és Zsitva képviselte az Újpestet, elsőként a Klagenfurttal találkozott és győzött 7-4 arányban. Boróczi 3, Lőrincz 1 alkalommal volt eredményes. Az Innsbruck és a bécsi WEV azonban már kifogott a fiúkon: az előbbi 8-4, az utóbbi 7-6 arányban győzött ellenük. Ezeken az összecsapásokon Boróczi további 4, Lőrincz 1 találatot szerzett.

A felső- és az alsóház küzdelmei egyaránt 1963. december 1-jén vasárnap kezdődtek meg a Kisstadionban. A találkozókat övező nagy érdeklődésről mi sem árulkodik jobban, minthogy a nap nyitó összecsapására több mint 7000 szurkoló váltott jegyet.

BVSC: Pásztor Pál – Koutny Lajos, Babán József – Kárpáti F., Bikár Péter, Bakay László – Kertész József, Gámán Imre – Kun György, Zsitva Béla, Miklós Károly – Leveles György, Siraki Lóránt, Gubó Gábor

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Bánkuti Árpád, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Keresztes Vincze, Gazda László – Klink János, Patócs Péter, Zima János

Harcban a korongért az Újpest – BVSC találkozón.

Bán József gondjait a védelem összeállítása terén Hajek Péter felgyógyulása sem oldotta meg, hiszen most Palotás József dőlt ki a sorból, akire ráadásul több hétig nem lehetett számítani. Zima helyét viszont Bánkuti Árpád vette át a hátsó alakzatban. A vasutasok szinte azonnal lelkes és lendületes offenzívába kezdtek, a védekezésükön azonban érződött, hogy az osztrák túrán kisebb sérülést szenvedett Kertész nincs teljesen rendben. A második csatársorba előlépő Gazda László élt is az adódó lehetőséggel, amikor a 3. és 4. percben két góllal hálálta meg a Bán mestertől kapott bizalmat. A lila-fehérek ettől kezdve átvették a játék irányítását, majd a 17. percben, Hajek és Patócs Péter révén két villámgyors találattal tulajdonképpen el is döntsék a mérkőzést. Szünet után szikrázóan keménnyé vált a játék, amit a sok  test-test elleni összecsapás is jelzett. A BVSC sokat támadott és több nagy helyzetet is kihagyott, miközben Vedres nagy védésekkel ragadtatta tapsra a szurkolókat, egy-egy alkalommal pedig a kapuvas sietett a segítségére. A záró játékrészre ismét erősítettek a lilák. A 44. percben Patócs Péter már a második találatát jegyezte, majd az 58. percben Zsitva Viktor is feliratkozott a gószerzők közé. A végeredményt Bánkuti állította be néhány másodperccel a mérkőzés vége előtt.

BVSC – Újpesti Dózsa

0-7

(0-4, 0-0, 0-3)

A nap másik találkozóján az FTC 7-2-re győzött a Meteor ellen. Az alsóházban: Bp. Postás – Bp. Építők 4-3.

December 4-én szerdán egyetlen mérkőzésre került sor, méghozzá a lila-fehérek Meteor elleni rangadójára. A szeles és borongós időben Bán Józsefnek tovább szaporodtak a gondjai, hiszen újabb hátvéd dőlt ki a sorból, miután Hajek jelezte, hogy nem fogja tudni vállalni a játékot. Jobb megoldás híján ismét Zimának kellett visszalépnie a védelembe.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Siba Ferenc, Ziegler János – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Losonci Imre, Cerva Csaba – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Danyi Attila, Egri János, Tóth Pál

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Zima János, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Keresztes Vincze Patócs Péter – Klink János, Gazda László

Az első percek tapogatózó játékát követően a lila-fehérek vették át az irányítást, akik a 7. percben hatalmas nyomást gyakoroltak Losonci kapujára, amit Boróczi végül gólra is váltott. Az offenzíva ezt követően sem torpant meg és bár Zsitva valamivel később kihagyott egy hatalmas helyzetet, a 13. percben már nem hibázta el a szólót. A harmad vége felé azonban Ziegler távoli lövése megpattant a blokkolni igyekvő Bánkutin és a korong Vedres mellett a hálóba vágódott. Szünet után a Meteor került fölénybe és Rozgonyi a 28. percben két villámgyors, kevesebb mint 30 másodperc alatt lőtt góllal megfordította az állást. A lila-fehérek támadójátéka ezzel egyidőben akadozni kezdett, a fiúk nem boldogultak a VM jól záró védelmével. A 36. percben Grimm kettőre növelte az ellenfél előnyét. A harmadik harmadban élénk és válozatos játékot láthattak a szurkolók. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, gól mégis csak a térfélcsere után esett. Az 54. percben Szlávy talált be Vedres hálójába, majd három perccel később Palotás János szépített.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-3

(1-2, 3-0, 1-1)

Másnap az FTC 2-2-es döntetlent játszott a vasutasokkal.

Miközben a csapat a zöld-fehérek elleni örökrangadóra készült, lassacskán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg december közepére tervezett újpesti pályaavató némi késedelemmel, csupán 1964. január 15-én lesz majd megtartható. Hogy a várakozás mennyire hatott ki ekkoriban a csapat teljesítményére, azt ma már nehéz lenne megmondani, az viszont biztos, hogy a játékosoknak nem sok idejük maradt a pihenésre.

December 7-én szombaton megint három mérkőzést rendeztek a Kisstadionban. A hideg, de szép időben több mint 7000 szurkoló döntött úgy, hogy élőben izgulja végig az eseményeket. Elsőként a Meteor és a BVSC lépett jégre és a vasutasok, elsősorban Bikár és Gámán eredményes játékának köszönhetően, 5-3-ra győztek Cerva László tanítványai ellen. Ezt követően került sor a felsőház első derbijére. Bán edző gondjai jottányit sem enyhültek, mert ugyan Hajek már vállalni tudta a játékot, a csapatkapitány Patócs György viszont kidőlt egy újabb sérülés miatt. Így állt össze a Bánkuti – Palotás bekkpár, ami még akkor is kuriózumnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy a lilák 9-ese egykor hátvédként kezdte pályafutását. Öcsi pótlását az első sor centereként a fiatal Klink Jánosnak kellett megoldania.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Bánkuti Árpád, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Keresztes Vincze, Patócs Péter – Gazda László

Ferencváros: Pozsonyi Lajos (Csánk László) – Raffa György, Erdős Péter – Beszteri-Balogh János, Jakabházy László, Schwalm Béla – Tamási Zoltán, Reinthaller Béla – Szabó Attila, Vámosi János, Horváth Zoltán – Treplán Béla, Póth János, Kassai György

Pozsonyi (1) és Raffa (3) együttes erővel igyekeznek menteni Zsitva (12) elől.

Nagy elánnal vetették bele magukat a csapatok a küzdelembe, Boróczi pedig már a 3. percben megszerezte a vezetést a liláknak. Ezt követően sem csökkent az iram a játék pedig mindvégig gyors maradt. Újpesti oldalon Boróczi és Zsitva hagyott ki egy-egy nagy helyzetet, míg a rivális részéről Schwalm nem tudott élni Bánkuti elhibázott keresztpasszával. Szünet után az FTC vette át az irányítást és a 26. percben egy blokkolt újpesti lövés után Beszteri-Balogh korcsolyázott el a koronggal, amit a centerezést követően Vámosi előrevetődve kotort be Vedres kapujába. Egy perccel később Zsitva vette vissza a vezetést egy közelről szerzett góllal és bár továbbra is a zöld-fehérek uralták a mezőnyt, a 29. percben Palotás Öcsi távoli lövésénél Pozsonyi bizony elaludt, miáltal máris kétgólosra nőtt az újpesti előny. A rivális pillanatnyi zavarát egy perccel később szépségdíjas találattal használták ki a fiúk: Zsitva, Boróczi, majd Keresztes volt a korong útja és a fiatal csatár nem hibázta el az ajtó-ablak helyzetet. A 32. percben azonban fordult a kocka és Horváth találatával szépíteni tudtak a zöld-fehérek. A 39. perc elején Jakabházy és Vedres ütközött egymással, minek következtében a lilák kapusát hosszas ápolás után kórházba kellett szállítani, a helyére pedig Andorka állt be. A bírók a sérülés miatt másfél perccel korábban rendelték el a szünetet, így Jakabházy 39. percben esett találata már a harmadik harmad eseménye volt. Két perccel később Beszteri-Balogh révén az egyenlítés is összejött a riválisnak. A térfélcserét követően hatalmas küzdelem indult meg a győzelemért, melynek során az 52. percben Zsitva ismét a lila-fehéreknek szerzett vezetést, ám Jakabházy két perccel később újból egyenlíteni tudott. Az 58. percben emberelőnyben játszott az FTC, amit Schwalm révén sikerült is gólra váltaniuk, s bár a lilák a hátralévő időben az üres kapus játékot is megkockáztatták, a gólszerzés sajnos nem jött össze a fiúknak.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

5-6

(1-0, 3-3, 1-3)

Az alsóházban: Postás – Spartacus 4-3.

Vasárnap ismét jégre léptek a csapatok. Nagy kérdés volt, hogy az ezer sebből vérző Bán-legénység mennyire tudta kiheverni az örökrangadó okozta fáradalmakat a soron következő, vasutasok elleni találkozóra. Annyi pozitívumot mindenesetre elkönyvelhettek a szurkolók, hogy a csapat kapitánya, Patócs György ez alkalommal már szerelést tudott húzni és együtt melegített a társakkal.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Klink János, Keresztes Vincze – Patócs Péter, Gazda László

BVSC: Balogh Csaba – Kertész József, Koutny Lajos – Kárpáti F., Bikár Péter, Dudar Imre – Babán József, Bakay László – Gámán Imre, Kun György, Miklós Király – Leveles György, Gubó Gábor

Még 30 másodperc sem telt el a meccsből, amikor Boróczi centerezését követően Lőrincz bevágta a korongot Balogh hálójába. Ezt követően hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben és egymást követték az emberelőnyök, de egyik csapat sem tudott élni a lehetőségeivel. A lila-fehérek szorongattak komolyabban, míg a Háray Béla által vezetett vasutasok a rájuk jellemző módon zártan és önfeláldozóan védekeztek. A 10. percben aztán Bikár váratlanul távoli lövésre szánta el magát és a korong a tétovázó Andorka mellett a kapuban kötött ki. A folytatásban továbbra is az Újpest támadott többet, ám gólt nem sikerült elérniük. Szünet után Bánkuti lövése jelentette az első izgalmas eseményt, majd egy Kertészen megpattanó korong kerülte el milliméterekkel az ellenfél kapuját. Miközben Palotás Öcsi is kihagyott egy nagy helyzetet, addig a vasutasok kontrákkal igyekeztek veszélyeztetni. A harmad végén, a változatosság kedvéért Boróczi is elpuskázott egy ajtó-ablak ziccert. A záró játékrészben a lila-fehérek tovább fokozták a nyomást, a BVSC védelme azonban nem roppant meg. Ha pedig mégis sikerült fogást találni Koutnyékon, akkor az idősebbik Balogh testvér halmozott bravúrt bravúrra. A vasutasok kontrái miatt Andorka sem lazíthatott, sőt egy alkalommal Patócs Györgynek kellett kivágnia a korongot a gólvonalról. Az 59. percben viszont kihagyott a lilák figyelme és a szólóban kiugró Gámán, elhúzva a korongot a kapus mellett, megszerezte a győzelmet az ellenfélnek.

Újpesti Dózsa – BVSC

1-2

(1-1, 0-0, 0-1)

A második találkozón az FTC 6-2 arányban győzött a Meteor ellen, míg az alsóházban az Előre 8-7-re győzte le a Bp. Postást.

Két nappal később, december 10-én kedden újabb felsőházi találkozókra került sor. Elsőként ismét Bánkutiék léptek jégre, az ellenfél ezúttal a Meteor gárdája volt. A mérkőzésre közel 5000 szurkoló váltott jegyet.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Siba Ferenc, Ziegler János – Havas Róbert, Rozgonyi György, Madarasi Péter – Losonci Imre, Cerva Csaba – Ziegler Péter, Grimm György, Szlávy István – Egri János, Danyi Attila, Tóth Pál

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Klink János, Keresztes Vincze – Gazda László

A lila-fehérek, szokásukhoz híven, kemény offenzívába kezdtek az első harmadban. A kiharcolt mezőnyfölény a 14. percben Lőrincz révén érett góllá. Zsitva két perccel később kettőre, majd Boróczi, újabb két perc múlva háromra növelte az előnyt. Szünet után alaposan visszakapcsolt az Újpest, miáltal kiegyenlítettebb lett a játék képe és a 33. percben Rozgonyi egy fonák lövéssel megszerezte a VM szépítő találatát. A valódi jégkorongot viszont a meccs utolsó tíz percére tartogatták a fiúk. Előbb Zsitva triplázta meg újra a lilák előnyét, majd egy perccel később Madarasi mattolta Andorkát. A végeredményt Grimm állította be emberelőnyből az 59. percben.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

3-4

(0-3, 1-0, 2-1)

A nap második találkozóján az FTC 6-3 arányban győzött a vasutasok ellen.

Miközben a válogatott keret az NDK-ba készült, hogy két meccs erejéig megmérkőzzön a kelet-németek junior szelekciójával, idehaza jó hírnek örülhettek a lila-fehér szurkolók, hiszen Vedres Mátyást kiengedték a kórházból és mint hallani lehetett, rohamosan javult az állapota. Olyannyira, hogy december 13-án el is utazhatott a többiekkel. A Drezdában és Lipcsében lejátszott találkozókon előbb 1-1-re végzett a Budapest néven szereplő csapat, majd 6-4-re kikapott a házigazdáktól. Az utazók között Vedres, Lőrincz, Boróczi, Bánkuti, Zsitva és Klink képviselte az Újpestet. A magyar gólokból Bánkuti és Zsitva egyet-egyet vállalt magára.

Közben idehaza három mérkőzéssel folytatódtak az alsóház küzdelmei, melyeken sorrendben az alábbi eredmények születtek: Bp. Spartacus – Bp. Építők 1-10, Bp. Előre – Bp. Spartacus 2-5 és Bp. Építők – Bp. Előre 7-2.

December 18-án szerdán már ismét a felsőházé volt a főszerep, ahol a második kör utolsó két mérkőzésére került sor. Elsőként is az örökrangadók hideg, szeles időben megrendezett újabb fejezetét láthatták a szurkolók, akik meglepően kis számban, alig háromezren látogattak ki a Kisstadionba.

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Beszteri-Balogh János – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Erdős Péter, Tamási Zoltán – Szabó Attila, Vámosi János, Némon János – Reinthaller Béla, Treplán Béla, Póth János

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Patócs Péter., Klink János, Gazda László

Hajek Péter igyekszik menteni a Vedres kapuját támadó Jakabházy elől.

Hosszú ideje ez volt az első alkalom, hogy teljes sorokkal tudott kiállni a csapat egy összecsapásra és ez minden bizonnyal komoly bizakodással töltötte el a lila-fehér szurkolókat. Eleinte úgy tűnt, erre meg is van minden okuk, hiszen Lőrincz már a 15. másodpercben megszerezte a vezetést. Az álomszerű kezdés azonban hamarosan rémálomba fordult. A 4. percben Reinthaller egyenlített, majd Klink, miután kicselezte Pozsonyit, az üres kapu mellé terelte a korongot. Ezt követően Lőrincz is kihagyott egy ajtó-ablak helyzetet, Jakabházy viszont a 7. percben vezetéshez juttatta a zöldeket. Innen pedig nem volt megállás, sorban születtek az FTC találatai: Horváth (10.p.), Hajek (öngól – 18.p.), Schwalm (19.p.), Jakabházy (28.p.), Póth (33.p.), Horváth (34.p.), Jakabházy (41.p.). Póth 48. percben szerzett góljával már 10-1 volt az állás, amikor Klink, még a térfélcsere előtt, néhány másodperc alatt kétszer is eredményes volt (49.p.). A végeredményt Bánkuti állította be az 55. percben egy jól eltalált lövéssel.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

10-4

(5-1, 3-0, 2-3)

A nap második mérkőzésén a BVSC 4-4 arányú döntetlent játszott a Meteorral.

A felsőház állása az első két kör után:

A tabellánál ékesebben semmi nem árulkodik arról, hogy milyen komoly mélypontra került a csapat decemberben. A Bán-legénység tulajdonképpen minden esélyét elvesztette arra, hogy a hátralévő két körben versenybe szálljon a bajnoki címért, csupán a maradék két érem megszerzésére maradt még mód. A védelmet sújtó sérüléshullám azt is egyértelművé tette, hogy ezt a csapatrészt a jövőben bizony meg kell majd erősíteni, hiszen a centerek kényszer-hátvédként való szerepeltetése alapvetően nem jelent se jó, se tartós megoldást. Már csak azért sem, mert ezzel a támadópotenciál is egyenes arányban gyengült.

December 21-22-én az olimpiára készülő válogatott keret Budapest néven játszott egy-egy mérkőzést a Kisstadionban a csehszlovák Extraliga sereghajtói közé tartozó TJ Gottwaldov (ma: Zlín, Csehország) együttese ellen. Az első összecsapáson 6-1 arányban a vendégek győztek, míg a második 2-2-es döntetlennel ért véget. A lila-fehéreket Vedres, Lőrincz, Boróczi, Bánkuti és Zsitva képviselte.

A felsőházban szereplő csapatok az ünnepek alatt sem pihenhettek, hiszen december 25-én szerdán és 26-án csütörtökön is rendeztek mérkőzéseket. A lila-fehérek csak szerdán voltak érintettek, ám aznap éppen ők játszották a nyitó találkozót, méghozzá a vasutasok ellen. A reggel és a délelőtt folyamán vigasztalanul zuhogó ónos eső és az azt követő fagy egész Budapestet jégpályává változtatta karácsony délutánra, a meccseket – ragaszkodva a hagyományokhoz – mégis a Kisstadionban játszották le a fiúk.

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Dudar Imre, Bikár Péter, Gámán Imre – Kertész József, Bakay László – Kárpáti F., Kun György, Zsitva Béla – Miklós Károly, Siraki Lóránt, Leveles György

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Keresztes Vincze, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Gazda László

Az Újpest az egész mérkőzés során katasztrofálisan játszott és egy teljesen szétesett csapat benyomását keltette. A csatárok szinte kizárólag egyéni játékkal próbáltak helyzetbe kerülni, így azonban képtelenség volt feltörni a vasutasok jól záró védelmét. Nem csoda hát, hogy amikor a 10. percben Miklós egy távoli bombával megszerezte az ellenfélnek a vezetést, majd három perccel később Leveles is mattolta Vedrest, a két bajnoki pont sorsa tulajdonképpen el is dőlt.

BVSC – Újpesti Dózsa

2-0

(2-0, 0-0, 0-0)

A nap másik találkozóján a bajnoki cím elsőszámú várományosává előlépett FTC 5-3 arányba győzött a Meteor ellen.

Másnap viszont alaposan meggyűlt a zöld-fehérek baja a remek formában játszó BVSC-vel, akik a 3-3-as döntetlennel zárult csata során szinte mindvégig közelebb álltak a győzelemhez.

A karácsonyi nagyüzemet követően, 1964. január elején a BVSC, a Meteor és az FTC külföldi portyákra indult. A felsőház tagjai közül egyedül a lila-fehérek maradtak itthon, mivel a jégstadion megnyitására készülődő szakosztály és klubvezetés, az utóbbi idők gyenge szereplése miatt ez alkalommal nem engedélyezte a fiúknak a határon túli utat. Nagy József, az Újpesti Dózsa elnökhelyettese arról is beszámolt, hogy Kecskés József munkáját ezentúl Vedres József (Vedres Mátyás édesapja) segíti majd a szakosztály élén, valamint, hogy a megnyitás előtt álló Megyeri úti műjégpálya igazgatójává a csapat korábbi edzőjét, Szamosi Ferencet nevezték ki.

Ezekben a napokban hozta nyilvánosságra Vladimír Kominek mester a január 29. és február 9. között Innsbruckban megrendezésre kerülő IX. téli olimpiai játékokra készülő szűkített keret névsorát: kapusok – Losonci György (VM – #17), Vedres Mátyás (Újpest – #1); hátvédek – Babán József (BVSC – #5), Kertész József (BVSC – #6), Koutny Lajos (BVSC – #4), Raffa György (FTC – #3), Ziegler János (VM – #2); csatárok – Bánkuti Árpád (Újpest – #14), Beszteri-Balogh János (FTC – #7), Bikár Péter (BVSC – #9), Boróczi Gábor (Újpest – #10), Horváth Zoltán (FTC – #8), Lőrincz Ferenc (Újpest – #16), Orosz Károly (Bp. Postás – #11), Rozgonyi György (VM – #15), Schwalm Béla (FTC – #13), Zsitva Viktor (Újpest – #15). Gyúróként és szertárosként továbbra is az újpesti Szadovszky Imre dolgozhatott a csapat mellett.

Miközben a felsőházban szüneteltek az összecsapások, az alsóházi csapatok alaposan belehúztak, így január 4-én, 5-én, 8-án, valamint 11-én négy teljes játéknapra, 12-én pedig egy mérkőzésre került sor a Kisstadionban. Az eredmények a következők voltak: Bp. Előre – Bp. Építők 1-5, Bp. Spartacus – Bp. Postás 5-2, Bp. Előre – Bp. Postás 7-5, Bp. Építők – Bp. Spartacus 2-1, Bp. Építők – Bp. Postás 3-1, Bp. Spartacus – Bp. Előre 4-3, Bp. Építők – Bp. Előre 8-2, Bp. Postás – Bp. Spartacus 3-4, Bp. Előre – Bp. Spartacus 1-4.

Január 12-én vasárnap és 13-án hétfőn a Budapest néven szereplő magyar jégkorong válogatott két mérkőzést játszott az NDK utánpótlás szelekciója ellen. Az 1-1-es és 6-6-os döntetlenekkel végződő találkozókon természetesen Vedres, Boróczi, Bánkuti, Lőrincz és Zsitva képviselte a lila-fehér színeket, utóbbi három, Boróczi egy alkalommal volt eredményes.

A Megyeri úti jégstadion látványa január 15-én délelőtt a Mildenberger utca felé eső oldalról

Eközben Újpesten január 10-én pénteken első alkalommal kerültek bekapcsolásra a jégstadion gépei. A csapat tagjai – pontosabban azok, akik nem voltak tagjai a válogatottnak – hétfőn már a Megyeri úton edzettek, megkezdve a körülményekhez való akklimatizálódás folyamatát. Az Újpest játékosainak elsőként nyílt lehetőségük a magyar jégkorongozás háború utáni történetében, hogy megbarátkozzanak a valódi hazai pálya gondolatával. A stadion hivatalos akkreditálása január 14-én ment végbe.

Az ünnepélyes avatásra másnap, 1964. január 15-én szerdán került sor egy fagyos hideggel beköszöntő téli estén. A játéknap fő attrakciója nem is lehetett volna más, mint egy örökrangadó, a soron következő Újpesti Dózsa – Ferencváros bajnoki összecsapás. Habár maga a mérkőzés csak hat órakor kezdődött, a szurkolók már másfél-két órával korábban sűrű sorokban igyekeztek a Megyeri út felé, hogy végül több mint 3000-en szorongjanak vacogva az ideiglenes lelátókon. Lassacskán megtörtént, amire mindenki izgatottan várt: Kecskés József ünnepi beszédét, illetve a csapatkapitányok, Patócs György és Raffa György virágcsokor-cseréjét követően, Holy és Pazout csehszlovák játékvezetők sípjelére útjára indult a korong…

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Gazda László, Keresztes Vincze, Patócs Péter

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Némon János, Jakabházy László, Schwalm Béla – Tamási Zoltán – Szabó Attila, Vámosi János, Póth János – Reinthaller Béla, Treplán Béla, Major Ernő

Izgatott szurkolók figyelik az első Megyeri úton rendezett jégkorong örökrangadó eseményeit.

Ahogy teltek a percek a lila-fehérek egyre nagyobb fölénybe kerültek, az első nagy helyzetet Zsitva Viktor hagyta ki. A harmad közepére viszont a rivális játéka is feljavult, Vedres két alkalommal is csak nagy szerencsével tudott menteni. Ezt követően Gazda került a büntetőpadra, de a csapat kivédekezte a hátrányt és szinte azonnal új offenzívába lendült. A 19. percben az oldalra sodródott, kis híján korongot vesztő Boróczi ismét helyzetbe verekedte magát és megszerezte a hőn áhított vezetést. A gól megzavarta az ellenfelet, amit néhány másodperccel a szünet előtt Palotás János újabb találattal büntetett. A pihenőt követően az FTC ragadta magához a kezdeményezést, de a kezdeti lendület gyorsan megtört és a 22. percben Zsitva juttatta be a kapuba a Palotás Öcsi lövése nyomán Pozsonyiról kipattanó korongot. A folytatásban a zöld-fehérek kihasználatlanul hagytak egy négy a három elleni játékot, majd a lila-fehérek sem tudtak élni Treplán kiállításával. Pozsonyi bravúrjai továbbra is életben tartották a Rajkai-legénység reményeit. A 42. percben azonban már nem volt kegyelem, Klink egy formás újpesti támadás végén megszerezte csapata negyedik gólját. A hazai szurkolók máris az ötödiket követelték, ám kérésüket csak fél perccel a térfélcsere előtt teljesítették a fiúk Hajek révén. Sőt, Bánkutinak ezt követően még egy csilingelő kapuvasra is volt ideje. Lőrincz viszont nem hibázott, a fordulást követően szinte azonnal feliratkozott a góllövők listájára. Két perccel később Zsitva Viktor másodszor is mattolta Pozsonyit, majd az 59. percben Palotás János tette teljessé a hazai publikum eufórikussá fokozódó örömét. Nagyszerűbb győzelemmel nem is lehetett volna felavatni az újpesti jégkorongozás fellegvárát, a Megyeri úti jégstadiont, mely, szerencsére ma már fedett csarnokként, azóta is otthont ad a szakosztálynak!

Újpesti Dózsa – Ferencváros

8-0

(2-0, 1-0, 5-0)

Boróczi Gábor a 19. percben megszerzi a csapat első gólját, ami egyben a Megyeri úton lőtt első lila-fehér találat címét is mindörökre kiérdemelte.

A nap másik, Kisstadionban rendezett felsőházi találkozóján a BVSC 4-2 arányban győzött a Vörös Meteor ellen. Az alsóházban: Bp. Postás – Bp. Építők 1-5.

A legjobb négy küzdelmei ezt követően február közepéig lezárultak, hiszen a válogatott megkezdte az olimpiára való felkészülés utolsó szakaszát. Ennek során az olimpiai keret tagjai egy mérkőzést is játszottak a B csapatnak nevezett formáció ellen, melyben Hajek Péter, Palotás János és Klink János képviselte az Újpestet. A kiutazók 10-1-re győztek, Boróczi és Zsitva 2-2 gólt lőtt. A bő egy héttel korábban kihirdetett kerethez képest Kominek mester változtatni kényszerült, hiszen az időközben megsérült Horváth Zoltán helyére egy másik FTC támadó, Jakabházy László (#8) kapott SAS-behívót.

Az alsóházban 19-én még rendeztek egy teljes játéknapot, melyen az Építők 2-0-ra győzött a Spartacus ellen, míg a Postás 5-1-re verte az Előrét.

A magyar jégkorong válogatott január 22-én érkezett meg Innsbruckba, ahol már aznap edzést is tartottak a fiúk, sőt, január 26-án még egy edzőmérkőzésre is sor került az EK Zell am See csapata ellen, amit 14-2 arányban sikerült megnyerni. Január 28-án kedden, a megnyitó előtt egy nappal, viszont már tétmérkőzés várt az együttesre, méghozzá a végső győzelemre is esélyes szovjet válogatottal szemben. A jégkorong torna lebonyolítása ugyanis selejtező mérkőzésekkel indult, melyek során a 16 résztvevő csapat 8 párt alkotott, hogy eldöntsék, mely válogatottak kerülnek az A jelű döntő csoportkörbe és melyek a B jelű helyosztó csoportkörbe.

A magyar jégkorong válogatott tagjai Innsbruckban. Álló sor balról: Kertész József, Lőrincz Ferenc, Vladimír Kominek edző, Szadovszky Imre gyúró, Jakabházy László, Raffa György, Bikár Deján csapatvezető, Beszteri-Balogh János, Orosz Károly, Vedres Mátyás, Bánkuti Árpád. Első sor balról: Schwalm Béla, Bikár Péter, Boróczi Gábor, Losonci György, Zsitva Viktor, Koutny Lajos, Babán József, Ziegler János, Rozgonyi György. (Rozgonyi György archívuma)

1964. január 28. Szovjetunió – Magyarország 19-1 (8-0, 6-0, 5-1)

Nézőszám: 200, más forrás szerint 1000

Játékvezetők: W. Viking (svéd), E. Wilkert (svéd)

Szovjetunió: Viktor Konovalenko (Borisz Zajcev, 40:00.) – Alekszandr Ragulin, Eduard Ivanov (2’) – Konsztantin Loktev, Alekszandr Almetov, Veniamin Alekszandrov – Viktor Kuzskin (2’), Vitalij Davidov – Jevgenyij Majorov, Vjacseszlav Sztarsinov, Borisz Majorov – Leonyid Volkov, Viktor Jakusev, Anatolij Firszov – Sztaniszlav Petuhov

Magyarország: Vedres Mátyás (Losonci György, 48:00) – Koutny Lajos, Raffa György (6’) – Bánkuti Árpád, Rozgonyi György, Zsitva Viktor – Ziegler János, Babán József – Orosz Károly, Beszteri-Balogh János, Schwalm Béla – Kertész József – Bikár Péter, Lőrincz Ferenc, Jakabházy László

Kiállítások: 4’, illetve 6’

Raffa – 01:27 – 02:01, Ivanov – 21:27 – 23:27, Raffa – 27:44 – 29:44, Kuzskin 28:11 – 30:11, Raffa – 34:33 – 34:41

Gólszerzők: 02:01 1:0 Е. Majorov (V. Sztarsinov, B. Majorov, emberelőnyből), 05:37 2:0 V. Alekszandrov (K. Loktev), 07:38 3:0 V. Davidov (V. Kuzskin), 09:11 4:0 А. Firszov (V. Jakusev), 10:51 5:0 K. Loktev (А. Almetov), 12:25 6:0 V. Sztarsinov (V. Kuzskin), 12:45 7:0 L. Volkov (А. Ragulin), 19:37 8:0 А. Firszov (L. Volkov), 23:16 9:0 V. Jakusev (А. Ragulin, emberhátrányból), 23:50 10:0 V. Alekszandrov, 28.11 V. Kuzskin, 31:22 11:0 K. Loktev, 33:03 12:0 Е. Majorov (А. Ragulin), 34:41 13:0 B. Маjоrоv (V. Kuzskin, emberelőnyből), 38:28 14:0 V. Alekszandrov (K. Loktev), 40:28 15:0 E. Ivanov (L. Volkov), 41:08 16:0 L. Volkov, 41:54 17:0 А. Almetov (K. Loktev), 42:19 18:0 А. Almetov (K. Loktev, V. Alekszandrov), 45:58 18:1 Rozgonyi Gy. (Zsitva V.), 58:17 19:1 V. Jakusev

Kapuralövés: 61 (28, 22, 11), illetve 12 (3, 4, 5).

A január 29-én kedden tartott megnyitó ünnepségen egy jégkorongozó, a Budapesti Vasutas Sport Club hátvédje, Koutny Lajos vihette a magyar küldöttség zászlaját. Az öt sportágban induló 28 fős csapatból a hokiválogatott kerete 17 főt tett ki. A fiúk másnap a B csoportban kezdték meg szereplésüket.

1964. január 30. Olaszország – Magyarország 6-4 (1-1, 3-2, 2-1)

Messehalle

Játékvezetők: Wiking (svéd), Kuznyecov (szovjet)

Olaszország: Bolla – G. da Rin, Alvera – Frison, A. da Rin, Macchietto – Bacher, Verocai – Ghedina, Ghezze, Branduardi – Agazzi, Oberhammer, Benedetti – Rabanser.

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Orosz, Beszteri-Balogh, Schwalm – Lőrincz, Bikár, Jakabházy – Boróczi.

Gólszerzők: 0-1 Bánkuti (Rozgonyi, 4:42), 1-1 A. da Rin (5:54), 2-1 Frison (Macchietto, 21:15), 3-1 Rabanser (A. da Rin, 30:54), 4-1 Bacher (33:12, emberhátrányból), 4-2 Bánkuti (Zsitva, 35:43, emberelőnyből), 4-3 Rozgonyi (35:57), 5-3 Agazzi (45:01), 6-3 Bacher (47:54), 6-4 Schwalm (Bikár, 55:02)

Kapuralövések: Olaszország: (10,13, 11) = 34, illetve Magyarország: (18, 21, 12) = 51

Kiállítások: Olaszország: 10 perc (Verocai 26:35 – 28:35, Bolla 28:14 – 30:14, Benedetti 31:37 – 33:37), G. da Rin 34:46 – 35:43), Verocai 50:30 – 52:30), illetve Magyarország: 10 min (Koutny 7:07 – 9:07, Koutny 26:45 – 28:45, Babán 31:10 – 33:10, Koutny 45:50 – 47:50, Bikár 59:02 – 60:00)

1964. február 1. Ausztria – Magyarország 3-0 (1-0, 0-0, 2-0)

Messehalle

Játékvezetők: Demetz (olasz), Keller (NSZK)

Ausztria: Püls – Knoll, Bachura – Puschnig, Romauch, Kalt – Neuwirth – Spielmann, Wechselberger, Winkler – Tischer, Saint John, Kirchberger – Kakl.

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Lőrincz, Bikár, Boróczi – Orosz, Beszteri-Balogh, Schwalm – Jakabházy.

Gólszerzők: 1-0 Saint John (11:58), 2-0 Saint John (42:14), 3-0 Saint John (55:26)

Kapuralövés: Ausztria: (10, 13, 7) = 30, illetve Magyarország: (9, 8, 10) = 27

Kiállítások: Ausztria: 8 perc (Kalt 9:52 – 11:52, Saint John 38:27 – 40:27, Kalt 52:03 – 54:03, Bachura 56:08 – 58:08), illetve magyarország: 12 perc (Koutny 16:19 – 18:19, Orosz 33:34 – 35:34, Babán 35:46 – 37:46, Boróczi 38:27 – 40:27, Bánkuti 42:59 – 44:59, Boróczi 52:03 – 54:03)

1964. február 3. Lengyelország – Magyarország 6-2 (3-1, 2-1, 1-0)

Olympia-Eisstadion

Játékvezetők: Kuhnert (osztrák), Viitala (finn)

Lengyelország: Pabisz – Olczyk, G. Langner – Manowski, A. Fonfara, Gosztyla – Sitko, Skórski – Kilanowicz, Szal, Źurawski – Stefaniak, Wilczek, Ogórczyk – Kurek.

Magyarország: Vedres (Losonci, 16:26) – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Ziegler – Orosz, Bikár, Boróczi – Beszteri-Balogh, Kertész, Schwalm – Jakabházy.

Gólszerzők: 1-0 Gosztyla (1:35), 2-0 Szal (Kilanowicz, 4:30), 3-0 Olczyk    (16:26), 3-1 Beszteri-Balogh (Kertész, 18:41), 4-1 Stefaniak (23:45), 5-1 Szal (26:24), 5-2 Bikár (Boróczi, Orosz, 36:05), 6-2 A. Fonfara (Gosztyla, 59:20)

Kapuralövés: Lengyelország: (23, 14, 19) = 56, illetve Magyarország: (7, 5, 7) = 19

Kiállítások: Lengyelország: 0 perc, illetve Magyarország: 2 perc (Rozgonyi 8:14 – 10:14)

1964. február 5. Norvégia – Magyarország 6-1 (3-0, 2-0, 1-1)

Messehalle

Játékvezetők: Pokorny (cseh), Keller (NSZK)

Norvégia: Østensen – Gundersen, S-N. Hansen – Ch. Petersen, Elvenes, J-E. Hansen – P-Sk. Olsen, Bjerklund – Olafsen, Dalsøren, Smefjell – Th. Martinsen, Lundby, J-R. Thoresen – Fjeldstad.

Magyarország: Losonczi – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Ziegler – Orosz, Bikár, Boróczi – Beszteri-Balogh, Jakabházy, Kertész – Lőrincz.

Gólszerzők: 1-0 Elvenes (J-E. Hansen, 14:58), 2-0 Ch. Petersen (Elvenes, 16:02), 3-0 Gundersen (19:45), 4-0 Elvenes (Ch. Petersen, 26:30), 5-0 J-E. Hansen (Bjerklund, 34:26), 6-0 J-R. Thoresen (Lundby, 48:25), 6-1 Rozgonyi (Babán, 49:31)

Kapuralövés: Norvégia: (13, 15, 13) = 41, illetve Magyarország: (8, 6, 2) = 16

Kiállítások: Norvégia: 2 perc (Smefjell, 22:20 – 24:20), illetve Magyarország: 6 perc (Raffa 12:50 – 14:50, Raffa 30:43 – 32:43, Koutny 31:57 – 33:57)

1964. február 6. Jugoszlávia – Magyarország 4-2 (2-2, 1-0, 1-0)

Messehalle

Játékvezetők: Moser (osztrák), Valentin (osztrák)

Jugoszlávia: Gal – I. Jan, Anđelić – Tišler, Felc, F. Smolej – Ravnik, Kristan – B. Jan, Ðorđević, Renaud – Krmelj, Holbus, Radin.

Magyarország: Vedres (Losonci, 6:47) – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Ziegler – Lőrincz, Bikár, Boróczi – Beszteri-Balogh, Orosz, Schwalm – Kertész.

Gólszerzők: 0-1 Schwalm (Beszteri-Balogh, 3:52), 1-1 B. Jan (Renaud, 4:47), 2-1 B. Jan (Ðorđević, 6:42), 2-2 Bánkuti (Rozgonyi, 6:47), 3-2 Renaud (37:41), 4-2 Felc (Tišler, 48:56)

Kapuralövés: Jugoszlávia: (21, 3, 13) = 37, illetve Magyarország: (19, 14, 12) = 45

Kiállítások: Jugoszlávia: 2 perc (Kristan 53:36 – 55:36), illetve Magyarország: 2 perc (Rozgonyi 54:41 – 54:41)

1964. február 8. Japán – Magyarország 6-2 (1-1, 1-1, 4-0)

Messehalle

Játékvezetők: Grillmayr (osztrák), Kuhnert (osztrák)

Japán: T. Honma – Tanabu, Simada – M. Szato, I. Ono, Irie – Macuura, Ogava – Kazahari, Kavabucsi, K. Ivamoto – M. Nakano – Kudo, S. Honma, Takasima.

Magyarország: Losonci – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Ziegler – Lőrincz, Bikár, Boróczi – Kertész – Orosz, Beszteri-Balogh, Schwalm.

Gólszerzők: 1-0 Takasima (Tanabu, 7:11), 1-1 Beszteri-Balogh (Orosz, 8:14), 2-1 Kavabucsi (24:06), 2-2 Schwalm (Bikár, 34:09), 3:2 Takasima (Kudo, 47:47), 4-2 K. Ivamoto (Kavabucsi, 49:04), 5-2 M. Szato (Irie, 56:13), 6-2 Ogava    58:56, emberelőnyből)

Kapuralövés: Japán (9, 8, 15) = 32, illetve Magyarország: (15, 13, 7) = 35

Kiállítások: Japán: 0 perc, illetve Magyarország: 2 perc (Babán 58:16 – 58:56)

1964. február 9. Románia – Magyarország 8-3 (3-2, 3-1, 2-0)

Messehalle

Játékvezetők: Demetz (olasz), Kerkoš (jugoszláv)

Románia: Crişan – Ionescu, Czáka – Szabó I., Ferenczi, Szabó Gy. – Varga, Nagy A. – Bíró, Kalamár, Andrei – Ioanovici, Florescu, Mihăilescu.

Magyarország: Losonci (Vedres, 40:01) – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, V. Zsitva – Raffa, Ziegler – Lőrincz, Bikár, Boróczi – Kertész – Orosz, Beszteri-Balogh, Schwalm.

Gólszerzők: 1-0 Szabó Gy. (Szabó I., 5:08), 2-0 Andrei (Kalamár, 6:29), 2-1 Rozgonyi (Zsitva, 8:37), 3-1 Bíró (12:13), 3-2 Zsitva (18:55), 3-3 Zsitva (Rozgonyi, 24:21), 4-3 Szabó Gy. (34:19, emberelőnyből), 5-3 Szabó Gy. (Ionescu, 35:37), 6-3 Kalamár (Bíró, 36:29), 7-3 Szabó I. (51:07, emberhátrányból), 8-3 Szabó Gy. (Ferenczi, 56:42)

Kapuralövés: Románia: (17, 14, 15) = 46, illetve Magyarország: (7, 11, 12) = 30Kiállítások: Románia: 6 perc (Ionescu 19:32 – 21:32, Florescu 46:33 – 48:33, Andrei 49:58 – 51:58), illetve Magyarország: 2 perc (Koutny 33:09 – 34:19)

Az olimpiai B csoport végeredménye:

Az olimpiai jégkorong tornát végül a Szovjetuinó csapata nyerte meg, Svédország és Csehszlovákia előtt.

Újpestiek az Olimpián. Balról: Lőrincz Ferenc, Szadovszky Imre (gyúró) és Boróczi Gábor. (Forrás: Szadovszky család archívuma).

Miközben válogatottjaink Innsbruckban igyekeztek helytállni, addig a lila-fehérek itthon maradt játékosai, más sportkörökből érkezett jégkorongozókkal megerősítve, február 2-án vasárnap edzőmeccset játszottak a Slovan Bratislava csapata ellen. A hideg és szeles időben is több mint 400 szurkoló volt kíváncsi a Megyeri úton rendezett mérkőzésre.

Újpesti Dózsa: Urbanovich Géza (Bp. Spartacus) – Palotás János, Palotás József – Keresztes Vincze, Klink János, Gazda László – Hajek Péter, Molnár Tibor – Ziegler Péter (Meteor), Grimm György (Meteor), Szlávy István (Meteor) – Dudás I. (Bp. Spartacus), Szántó László (Bp. Spartacus), Szathmári Tibor (Bp. Spartacus)

Slovan: Ján Jendek – Milan Gregor, Eduard Gábriš – Ján Starší, Karol Fako, Július Černický – Vladimir Lukscheider, Lukscheider II – Skoda, Pavol Zábojník, Bogdan – Vladimír Dučaj, Václav Nedomanský, Štefan Kordiak

Ahogy az előzetesen várható volt, a vendégek mindvégig nagy fölényben játszottak és Černický révén már a 2. percben meg is szerezték a vezetést, amit a szünetig Skoda és Kordiak hizlalt háromgólosra. A második harmadban már a hazai csapat is vezetett néhány formás támadást, a következő gólra viszont a meccs derekáig kellett várni, amikor Starší mattolta Urbanovichot. A 37. percben Ziegler Péter révén Jendeket is sikerült felavatni, sőt egy kapuvasat is lőtt a csapat, gólt viszont Černický tudott elérni néhány másodperccel az újabb pihenő előtt. Az utolsó húsz percben már hengerelt a Slovan és zsinórban hét gólt lőtt, melyből Kordiak hetet, Lukscheider II és Starší egyet-egyet vállalt magára.

Újpesti Dózsa (vegyes) – HK Slovan Bratislava

1-12

(0-3, 1-2, 0-7)

A bajnokság február 15-én szombaton folytatódott, szeles, hideg és hózáporokkal tarkított időben. A felső- és az alsóházban is egy-egy mérkőzésre került sor, előbbit a Megyeri úton rendezték, ahol több mint 500 szurkoló volt kíváncsi a Bp. Vörös Meteor vendégjátékára.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bánkuti Árpád, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Patócs Péter, Palotás János, Zsitva Viktor – Gazda László, Keresztes Vincze

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Ziegler Péter – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Losonci Imre, Cerva Csaba – B. Nagy, Danyi Attila, Marczinka Gyula – Tóth Pál, Szendrei Zsolt

Kezdetben a lilák voltak veszélyesek és Losoncinak akadt több dolga, az 5. percben mégis a VM jutott vezetéshez, miután a fiatal Marczinka a palánkról visszacsorgó korongot bekotorta Vedres hálójába. A gólt követően a Cerva-legénység maradt lendületben, Borócziék azonban fokozatosan visszavették az irányítást és a 11. percben Lőrincz találatával egyenlítettek. A hazaiak tovább fokozták a tempót és Palotás, illetve Zsitva révén több nagy helyzetet is elpuskáztak, majd Boróczi terelte be korongot az ellenfél kapujába, de a bírók kisles címén érvénytelenítették a találatot. A lila-fehér 10-es azonban nem búslakodott és néhány pillanattal később, a 19. percben már érvényes gólt lőtt. A második harmad változatos, kiállításokkal tarkított játékkal kezdődött, majd fergeteges újpesti rohamokkal folytatódott. A Meteor percekig nem tudott kiszabadulni a harmadából, ám vagy a csatárok hibáztak, vagy Losonci mentette meg a kapujukat a góltól. A túloldalon Vedres Havas szólóját védte nagy bravúrral, majd a kipattanó korongot kapura emelő Madarasi próbálkozását is hatástalanította. Már csak fél perc volt hátra a játékrészből, amikor az addig remeklő Losonci tehetetlennek bizonyult Palotás Öcsi könnyűnek látszó lövésénél. A lilák dominanciája a szünet után is folytatódott, Klink, Bánkuti, Boróczi és Palotás is kihagyott egy-egy ordító ziccert, a VM viszont nem hibázott a 49. percben: Havas centerezését Grimm juttatta be a hazaiak kapujába. Mivel a térfélcserét követően több gól már nem esett, a csapatnak sikerült otthon tartania a két bajnoki pontot.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

3-2

(2-1, 1-0, 0-1)

A nap másik, alsóházi mérkőzésén: Spartacus – Postás 6-3.

Február 19-én a Kisstadionban a BVSC 2-1-re győzött a Meteor ellen, majd az Építők verte 7-2-re a Bp. Előrét.

Február 22-én az FTC a Meteor elleni 5-2-es győzelemmel növelte pontjai számát, míg az alsóházban az Építők 3-2-re nyert a Postás ellen.

Február 23-án vasárnap a BVSC látogatott a Megyeri útra, hogy mintegy 1000 néző előtt megpróbálja bebiztosítani a csapat ezüstérmét.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Gazda László

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Dudar Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Bakay László – Kárpáti F., Miklós Károly, Leveles György – Kepess györgy

Palotás János igyekszik takarni a kilátást Balogh kapus elől, miközben Hajek az egyenlítő gól megszerzésére készül a 37. percben. A kapu mögött 12-es mezben Zsitva Viktor látható.

Az első percek óvatos tapogatózással teltek, s bár a lilák többet kezdeményeztek, a játék lassítására törekvő vasutasok nem engedték kibontakozni a támadásokat. Sőt, a 16. percben az utóbbi mérkőzéseken rendre hátvédet játszó, a sérült Patócs Györgyöt helyettesítő Lőrincz korcsolyájáról a korong Vedres kapujába pattant. A meccs képe a második harmad elején sem változott, ráadásul a BVSC a 24. percben újabb gólt talált, mitán Zsitva Béla az újpesti kapu előterében elcsente a korongot Klinktől és élve az adódó lehetőséggel a kapuba vágta azt. A meccs derekán viszont fordult a kocka: a 30. percben Hajek Péterből bújt elő korábbi csatár mivolta, hogy egy szép és kombinatív passzjáték végén bevegye Balogh hálóját. És még nem volt vége, kiváló hátvédünk úgy döntött, hogy ha már a támadóknak nem megy a gólszerzés, akkor majd ő mutatja meg, hogyan is kell ezt csinálni. A 37. percben ismét jól lépett be egy támadásba és egy életerős, pontos lövéssel egalizálta az eredményt. Szünet után már egy pillanatig sem volt kétséges az Újpest fölénye. A 43. percben Lőrincz szánta el lövésre magát és a korong a kapus előtt tömörülő játékosok lábai között utat talált a kapu sarkába. A térfélcserét követően a kissé könnyelműen kitámadó védők hibáját kihasználva Kárpáti és Leveles kettő az egyben vezethette a játékszert Vedres kapujára, Matyi pedig ezúttal nem tudott hárítani. A döntő szót viszont Zsitva Viktor mondta ki, aki az 57. percben a kapu mögül úgy lőtte Balogh lábvédőjére a korongot, hogy az onnan engedelmesen a gólvonal mögé pattant.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-3

(0-1, 2-1, 2-1)

A nap másik mérkőzésén az alsóházban: Spartacus – Előre 3-2.

Február 26-án szerdán került sor a bajnokság utolsó örökrangadójára, méghozzá a Kisstadionban mintegy 5000 szurkoló előtt. A mérkőzésnek, természetesen a presztizsen kívül, már csak lila-fehér szempontból volt tétje, hiszen a csapatnak még volt némi esélye beérni a második helyen álló BVSC-ét, feltéve, hogy a fiúknak sikerül begyűjteni mindkét bajnoki pontot. A szeles,  esőre hajló időben a következő összeállításokban léptek jégre a csapatok:

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Tamási Zoltán – Szabó Attila, Jakabházy László, Schwalm Béla – Treplán Béla – Vámosi János, Némon János, Kiss-Szabó Károly – Major Ernő, Kassai György

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C), Keresztes Vincze

(fénykép – FTC – Újpest 

A lilák szempontjából remekül indult a mérkőzés, hiszen még fél perc sem telt el, amikor Boróczi kiugrott a tétovázó védők között és Csánk mellett a kapuba vágta a korongot. A folytatásban egymást követték a formás újpesti akciók és a veszélyes lövések, Palotás Öcsi még egy üres kapus helyzetet is kihagyott. A harmad derekán azonban javulni kezdett a rivális játéka és a 11. percben Jakabházy ki is egyenlítette az eredményt. Hamarosan emberelőnybe került az Újpest, amit a 13. percben Bánkuti váltott gólra, miután a Zsitva lövése nyomán kipattanó korongot sikerült a hálóba juttatnia. Két perccel később ismét Zsitva töltötte be az előkészítő szerepkört, míg a gólt Palotás János jegyezte. Szünet után erősen visszaesett a színvonal, meddő újpesti fölény jellemezte a játékot, aminek Boróczi 29. percben lőtt második gólja adott nyomatékot. Később Bánkuti hibázott el egy ígéretes helyzetet. Az utolsó játékrészre viszont mintha kicserélték volna a csapatokat: a már bajnok ferencvárosiak lelkes játékkal, a lila-fehérek védekezési hibáit kihasználva, két perc alatt kiegyenlítettek: a gólszerzők Schwalm, Raffa és megintcsak Schwalm voltak. A krónikához az is hozzátartozik, hogy Raffa találatánál az újpestiek hosszasan vitatták a gólbíró ítéletét.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-4

(1-3, 0-1, 3-0)

A nap másik találkozóját az alsóházban rendezték: Bp. Építők – Bp. Spartacus 8-0.

Február 29-én az ezüstérem sorsa is eldőlt, miután az FTC és a BVSC 1-1-es döntetlent játszott egymással, ami bebiztosította a vasutasok második helyét a tabellán. Az alsóház záró találkozójára is aznap került sor, ezen a Postás 7-3 arányban győzött az Előre ellen.

A felsőház utolsó meccsét a Megyeri úton rendezték 1964. március 1-jén vasárnap. A találkozóra mintegy 500 szurkoló váltott jegyet.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C)

Bp. Vörös Meteor: Losonci György (Sinkó) – Ziegler Péter, Ziegler János – B. Nagy, Grimm György, Tóth Pál – Losonci Imre, Cerva Csaba – Havas Róbert, Rozgonyi György, Popelka István – Marczinka Gyula, Szlávy István, Danyi Attila – Szendrei Zsolt

Pillanatkép a Megyeri úti jégstadion öltözőjéből. A Szadovszky Imre gyúró asztalán fekvő Hajek Péter éppen Palotás Józseffel beszélget. (Hajek-család arhívuma)

Hiába a tét nélküliség, a lila-fehérek lelkesedésben már az első percektől kezdve messze felülmúlták az ellenfelüket, ám csak egyetlen helyzetüket tudták kihasználni. A 8. percben Bánkuti vette be Losonci kapuját. A játék képe a második harmadban sem változott, miközben a VM továbbra sem okozott túl sok gondot Vedresnek, a túloldalon potyogni kezdtek a gólok. A 26. percben Klink, két perccel később Palotás és Zsitva, majd másfél perccel a szünet előtt Boróczi is feliratkozott a gólszerzők közé. A záró játékrészben az olvadozó, kásás jég okozta a legnagyobb gondot a csapatoknak, hiszen nemhogy a korongvezetés, de maga a korcsolyázás is alaposan megnehezült. Gólok viszont szép számmal estek, hiszen a 43. percben Zsitva, majd négy perccel  később Palotás Öcsi is eredményes tudott lenni. Sőt a fordulásig hátralévő percekben Rozgonyi két gólt is lőtt a fiatal Kézeli Pálnak, aki nem sokkal korábban állt be Vedres helyére. A VM csatára az 55. percben már mesterhármasnak örülhetett, a végeredményt azonban a szintén harmadik találatát szerző Zsitva Viktor állította be az 56. percben.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

8-3

(1-0, 4-0, 3-3)

Habár a bajnokság befejeződött, az idénynek még közel sem volt vége, hiszen március elején megkezdődtek az első alkalommal kiírt Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei. A mérkőzéseknek kivétel nélkül a Megyeri úti jégstadion adott otthont. A torna lebonyolítása klasszikus kupa, azaz kieséses formátumban zajlott: a nyolc csapatot a bajnoki helyezések alapján párosítottak össze a selejtezőben, majd az elődöntők után alakult ki a döntő és a bronzmérkőzés párosítása.

Az első két mérkőzést március 4-én játszották le, méghozzá hatalmas meglepetéssel fűszerezve. Az FTC három harmad után sem boldogult a Bp. Előrével és az 1-1-es döntetlent követő büntetőlövésekből 4-3-mal a Dr. Margó György által vezetett fiatal közlekedési csapat került ki győztesen. A bajnoki címvédő tehát máris búcsúzott a kupaküzdelmektől. A nap másik meccsén a BVSC 12-0-ra győzött a Bp. Postás ellen.

Mielőtt a másik két negyeddöntőre sor került volna, március 8-án és 9-én a Budapest néven jégre lépő válogatott keret két meccsen is összemérhette erejét a csehszlovák utánpótlás válogatottal. A 4-1 és 6-0 arányban megnyert találkozókon Vedres, Bánkuti, Boróczi, Hajek és Zsitva képviselték a lila-fehér színeket.

Március 11-én szerdán, szeles, havazásokkal tarkított időben rendezték meg a következő két selejtező mérkőzést, melyeken elsőként a lila-fehérek léptek jégre a Bp. Spartacus ellen.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Matlaszkovszky Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Patócs György (C)

Bp. Spartacus: Urbanovich Géza – Rédlinger Vilmos, Balla Gy. – Dudás I., Szántó László, Szathmári Tibor – Tóth S., Váltó Károly – Mátéfi J., Kovács, Jenei Gy. – Szemán I., Dinnyés, Sipos E.

A lelkesen küzdő fiataloknak semmi esélyük nem volt a lila-fehérekkel szemben, akik ellentmondást nem tűrő játékkal érvényesítették a papírformát. A győzelemből Hajek, Zsitva és Patócs György 3-3, Bánkuti, Palotás János és Klink 1-1 góllal vették ki a részüket. Az ellenfél részéről Jenei és Szathmári volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus

12-2

(4-0, 4-1, 4-1)

Az elődöntőkre március 14-én szombaton került sor, továbbra is szeles, hózáporoktól, havas esőtől nehezített körülmények között. Elsőként a Meteor és az Előre csapott össze egymással, ám a meglepetés ezúttal elmaradt, mivel a VM magabiztos játékkal 4-0-ás győzelmet aratott és bejutott a döntőbe. Az Újpest és a BVSC összecsapása viszont lényegesen nagyobb izgalmakat ígért.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C)

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Zsitva Béla, Bikár Péter, Dudar Imre – Kertész József, Miklós Károly – Kárpáti F., Bakay László, Leveles György – Kósa Ambrus, Kepess György

Az első harmad nagyrészt óvatos játékot hozott, gólt viszont egyet sem, így egészen a 21. percig kellett várni az első találatra, ami Kertész nevéhez fűződött. A lila-fehérek csak a játékrész végén, a 39. percben tudtak egyenlíteni Klink találatával. Szünet után az Újpest tudott sebességet váltani, minek következtében a 42. percben, Klink második gólja után már a vezetésnek örülhettek a hazai szurkolók. Egy perccel később Zsitva Viktor növelte kettőre az előnyt és a végeredményt is ő állította be az 53. percben.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-1

(0-0, 1-1, 3-0)

A döntőre és a bronzmérkőzésre 1964. március 18-án szerdán került sor a Megyeri úton, továbbra is hideg, de tiszta időben.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C)

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Ziegler Péter – Rozgonyi György, Grimm György, Szlávy István – Cerva Csaba, Losonci Imre – Popelka István, Havas Róbert, Madarasi Péter – Marczinka Gyula, B. Nagy, Danyi Attila

A meccset a VM kezdte jobban, amit két nagy helyzet is jelzett. A lila-fehérek csak fokozatosan lendültek játékba, viszont azt követően már enyhe mezőnyfölényt alakítottak ki. A 14. percben Rozgonyi némiképp váratlanul mégis a Cerva-legénységnek szerzett vezetést. A második harmadot nagy lendülettel kezdték az újpestiek és Zsitva révén a 24. percben előbb kiegyenlítettek, majd Bánkuti 35. percben szerzett találatával meg is fordították az eredményt. Rozgonyi azonban két perccel később ismét egalizált. Szünet után megint Rozgonyié volt a főszerep, aki másodpercek alatt kihasználta a hátvédek figyelmetlenségét és a 41. percben a harmadik gólját is megszerezte. Ezt követően hiába próbáltak meg mindent a lila-fehérek, a VM védelme jól működött és Losonci is stabilan állt a helyén.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

2-3

(0-1, 2-1, 0-1)

A bronzmérkőzésen BVSC – Bp. Előre 9-2.

Az 1964. évi Magyar Népköztársaság Kupa végeredménye:

  1. Bp. Vörös Meteor
  2. Újpesti Dózsa SC
  3. BVSV
  4. Bp. Előre

Ezzel szinte véget is ért az újpestiek 1963-1964. évi idénye, ami bizony nem a várakozások szerint alakult. A csapat már az alapszakaszban is szenvedett a közvetlen riválisok ellen és a rossz szereplés sajnos a felsőházi küzdelmek első két körében is folytatódott. Amint a védelemből betegségek és sérülések miatt kihullott egy-két játékos, máris megmutatkozott, hogy négy hátvéd már nem elég egy bajnokság sikeres végigjátszásához. Bán József edző előbb Zimával, majd Bánkutival és Palotás Jánossal próbálta pótolni a hiányzókat, kevés sikerrel. A bajnokság vége felé Lőrincz Ferencet vonta vissza a csatársorból, ami viszont ígéretes húzásnak bizonyult a védelem stabilizálása tekintetében. Ennek ellenére a csapatnak tulajdonképpen egy pillanatig sem volt esélye a bajnoki cím megszerzésére és bár az MNK-ban döntőt játszhattak a fiúk, a végső siker itt is elmaradt. A zuhanyhíradóból kiszűrődő hangok pedig súrlódásokról adtak hírt az edző és néhány játékos között.

Vedres Mátyás, mint a Magyar Távirati Iroda fotósának modellje. (UTE archívum)

A fiúk mindenesetre március 20-án még elutaztak Berlinbe, hogy játszanak egy mérkőzést a Dynamo Berlin juniorcsapata ellen. A 22-én rendezett találkozó 7-3-as újpesti győzelemmel zárult. Az összeállítás a következő volt: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás József – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C). Klink 3, Boróczi 2, Lőrincz és Palotás 1-1 alkalommal volt eredményes. Az ellenfél góljait Willie Kopatz, Bernd Engelmann és Gerhard Stengel szerezték.

A bajnoki bronzérmes és MNK ezüstérmes Újpesti Dózsa kerete:

névposztbajnokiMNK
Andorka Imrekapus6
Kézeli Pálkapus21
Vedres Mátyáskapus173
Hajek Péterhátvéd14/63/3
Matlaszkovszky Péterhátvéd-/-1/-
Molnár Tiborhátvéd19/13/-
Palotás Józsefhátvéd14/-3/-
Patócs Györgyhátvéd16/13/3
Bánkuti Árpádcsatár/hátvéd19/113/2
Boróczi Gáborcsatár18/133/-
Gazda Lászlócsatár17/3-/-
Keresztes Vinczecsatár17/8-/-
Klink János Istváncsatár19/133/3
Lőrincz Ferenccsatár/hátvéd19/183/-
Palotás Jánoscsatár19/223/1
Patócs Andráscsatár1/--/-
Patócs Pétercsatár18/123/-
Zima Jánoscsatár/hátvéd7/3-/-
Zsitva Viktorcsatár19/223/6

Előző szezon: 1962 – 1963 – “…ennél jobban már nem lehet akarni…”

Következő szezon: 1964 – 1965 – Versenyfutás a vasutasokkal

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem