1964 – 1965 – Versenyfutás a vasutasokkal

Alig ért véget az előző szezon, idehaza máris bejelentették, hogy a válogatott élén az addig segítőként tevékenykedő Rajkai László veszi át a távozó Vladimír Kominek helyét. Az alaposan megfiatalított keret május 4-én kezdte meg a felkészülést a következő játékosokkal: kapusok – Vedres Mátyás (Újpest), Losonci György (Meteor), Csánk László (FTC), Kelemen Gyula (Előre); hátvédek – Babán József (BVSC), Koutny Lajos (BVSC), Kertész József (BVSC), Raffa György (FTC), Hajek Péter (Újpest), Ziegler János (Meteor), Ziegler Péter (Meteor), Cerva Csaba (Meteor), Beszteri-Balogh János (Meteor); csatárok – Boróczi Gábor (Újpest), Zsitva Viktor (Újpest), Bánkuti Árpád (Újpest), Klink János (Újpest), Rozgonyi György (Meteor), Jakabházy László (FTC), Horváth Zoltán (FTC), Schwalm Béla (FTC), Bikár Péter (BVSC), Gámán Imre (BVSC), Orosz Károly (átigazolás alatt), Gyöngyösi Jenő (Postás), Tóth S. (Spartacus), Leveles György (BVSC), Dudás József (Spartacus), Lovcsányi László (Előre), Zsitva Béla (BVSC), Szabó Attila (FTC), Kósa Ambrus (BVSC).

A csapat első, csehszlovákiai edzőtáborozására augusztus 13-23. között került sor, amit szeptember 28-án egy újabb, ezúttal már háromhetes felkészülési állomás követett, melynek végső célja az 1965. márciusi finnországi világbajnokságra való kijutás volt. Ahhoz azonban, hogy legjobbjaink részt vehessenek a VB-én, november második felében egy oda-visszavágós párharc keretében le kellett győzni az olaszokat, ami egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak.

Az 1964. szeptember 28. – október 16. közötti gottwaldovi (ma: Zlín, Csehország) edzőtáborozás során készült közös fénykép a TJ Železárny Prostějov második ligás csapatának tagjaival. A magyar játékosok balról: Zsitva Viktor, Bikár Péter, Schwalm Béla, Horváth Zoltán, Boróczi Gábor, Hajek Péter, Rozgonyi György, Jakabházy László, Babán József, Bánkuti Árpád, Raffa György, Kertész József. Elől: Koutny Lajos és Losonci György. (Forrás: Zsitva Viktor archívuma)

Májusban azonban más, lényegesen nagyobb horderejű esemény is történt a honi jégkorongozás történetében, amikor az egy évvel korábban beindított Központi Sportiskolában megalakult a hoki szakosztály. Az utánpótlás-bázis alapjának ilyetén kiszélesítése és mint később kiderült, színvonalának emelése természetesen csak hosszabb távon kezdte el éreztetni hatását, ám a történelem tükrében túlzás nélkül kijelenthető, hogy éppen a legjobbkor. A Magyar Olimpiai Bizottság így emlékezik meg a kezdeti időkről: “Hét szakosztállyal, élükön lelkes és többnyire neves szakemberek kitűnő gárdájával, szép álmokkal, nagy tervekkel, indult el a sportszakmai munka. … Tudjuk és tisztelettel emlegetjük: az első években „megszállott, mindenre elszánt, töretlen akaratú edzőkre volt szükség, akik hittek abban, amit csináltak, és ami ennél is fontosabb, hitüket a fiatalokba és edző kollégáikba is át tudták ültetni.” A hoki szerencséjére, ilyen emberekből a jégen sem volt hiány. Az első, úttörő (serdülő) fiúkból verbuvált korosztállyal Jakabházy László kezdte meg a munkát, akinek alkalomadtán természetesen mások is besegítettek. A kapusokkal például az újpesti Vedres Matyi is szívesen foglalkozott.

És ha már szóba kerültek a lila-fehérek, nézzünk is át a Megyeri útra, hiszen ott sem teltek éppen eseménytelenül a napok. Bán József, részben talán a kudarcként megélt előző szezon miatt, felhagyott az edzősködéssel, így a szakosztály vezetése kénytelen volt új tréner után nézni. Hogy ezzel kapcsolatban milyen gondolatok jártak Kecskés Józsefék fejében, azt ma már nehéz lenne kideríteni, az azonban biztos, hogy nem született azonnali döntés, ehelyett a szakosztály utánpótlásával foglalkozó Kondorosi Tihamért bízták meg ideiglenesen a felnőtt csapat felkészítésével. Természetesen a játékoskeretben is voltak kisebb-nagyobb mozgások. A korábbi válogatott kapus, Andorka Imre visszavonult a jégkorongozástól, míg tehetséges, saját nevelésű fiatal csatárunk, Keresztes Vincze a Bp. Postás együttesénél folytatta pályafutását. A csapat gerincét adó 14-15 rutinos játékos felkészülésébe több tehetséges ifista is bekapcsolódhatott, pl. a kapus Horváth István, az NDK utánpótlásában nevelkedő, ám végül a Meteor helyett Újpestet választó Bálint Attila és a serdülő gólkirályként az előző idényben Kominek figyelmét is felkeltő Galambos Béla. Rajtuk kívül Szántó László tért még vissza a Bp. Spartacustól. Hogy a nyári és őszi időszakban hol és mennyit edzőtáboroztak a fiúk, arról jelenleg nem áll rendelkezésre információ, de joggal feltételezhető, hogy nem történt jelentős változás az előző években megszokott gyakorlathoz képest.

Az idény tervezett menetrendjét október elején tette közzé a sajtóban a Jégszövetség. A bajnokság felvezetéseként az egy év szünet után, utolsó alkalommal kiírt Béke Kupa küzdelmei szolgáltak. A mezőnyt az előző bajnokságban elért helyezések alapján két négycsapatos csoportba osztották szét, így került az A jelű kvartettbe az Újpest, az Építők, az FTC, valamint a Postás, míg a B-ben a BVSC-nek, a Meteornak, az Előrenek és a Spartacusnak kellett megküzdenie a pontokért. A kupáért értelemszerűen a csoportgyőztesek, a bronzéremért a másodikok voltak hivatottak megmérkőzni egymással, de az ötödik és hetedik helyezésekért is meccset kellett játszani. A kupa helyszínéül a Kisstadiont, a nyitány időpontjául október 24. szombatot jelölték ki. A 28. Országos Bajnokságot a Jégszövetség jégkorong szakbizottsága két körösre írta ki, azaz 14 forduló várt a csapatokra. Mivel a gólkülönbség vagy a nyert meccsek száma továbbra sem dönthetett a helyezésekről, pontegyenlőség esetén az érintettekre egy oda-visszavágós “rájátszás” várt. A bajnoki meccsek helyszínét a Kisstadion, illetve a Megyeri úti jégstadion biztosította. A hazai jégidényt a második alkalommal kiírt és február legvégére időzített Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei voltak hivatottak lezárni.

1964. október 24-én szombaton viszonylag enyhe, ám szeles, változóan felhős időben két mérkőzéssel vette kezdetét a Béke Kupa. A nyitó találkozón a bajnoki címvédő FTC 8-0 arányú győzelmet aratott az Építők ellen, majd a BVSC verte 5-1-re a Bp. Spartacust.

Másnapra tovább erősödött a szél és bizony az eső is megérkezett, így lila-fehérek nem éppen ideális körülmények között melegítettek a szezon első tétmeccsére, melyen a Bp. Postás együttese volt az ellenfelük. A csapatok az alábbi összeállításokban léptek jégre:

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Zsitva Viktor, Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Hajek Péter, Molnár Tibor – Patócs Péter, Zima János, Szántó László – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor

Bp. Postás: Bessenyei György – Dvorszky Aladár, Horváth Zoltán – Szikra István, Gyöngyösi Jenő, Berta László – Haller István, Vetró Tibor – Gyenese, Szabó Ottó, Edelmayer János – Mogyoródi Imre, Grolmusz, Svientek

A lila-fehérek már az első perctől fogva hatalmas fölényben játszottak, ám mivel az esetek többségében meglehetősen körülményesen szövögették a támadásaikat, a mindvégig nagy lelkesedéssel és fegyelmezetten védekező – az egykori újpesti center, Molnár Tibor által irányított – Postás végül el tudta kerülni a nagy gólarányú vereséget. A csapat találatait Klink (3), Bálint, Boróczi és Bánkuti szerezték. Az ellenfél részéről Szikra volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

6-1

(2-1, 1-0, 3-0)

Október 27-én kedden újabb két mérkőzéssel folytatódott a Béke Kupa. Az első összecsapáson a debütáló Meteor alaposan megszórta magát és 16-1-re győzött a Spartacus gárdája ellen. A második összecsapáson a lilák az Építőkkel mérték össze erejüket.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Zsitva Viktor, Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Hajek Péter, Molnár Tibor – Patócs Péter, Zima János, Szántó László – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Gazda László

Bp. Építők: Puskás György – Tóth István, Szende János – Szeles Dezső, Egri János, Havai János – Bikali Tibor, Jeney Zsolt – Kolozsi András, Szilassy Béla, Simon V. László – Závori Zsolt

Bánkutiék ismét hatalmas fölényben játszottak, ám ezúttal már a helyzetek kihasználásával sem volt gond. Az újpesti támadók az első harmadban alaposan kihasználták Puskás és a kék-fehér védelem bizonytalanságait, így nyolcgólos előnyből várhatták a folytatást. Bár az ellenfél a hátralévő két játékrész során valamelyest stabilizálta a teljesítményét, a lilák gólszüretét így sem sikerült megakadályozniuk. A 16 éves Bálint Attila 4, Zsitva és Klink 3-3, Patócs György és Bánkuti 2-2, Lőrincz, illetve Boróczi 1-1 góllal vette ki a részét a győzelemből.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

16-0

(8-0, 3-0, 5-0)

Másnap a Budapest néven szereplő válogatott is bemutatkozott a hazai közönségnek, amikor a Kisstadionban 6-1 arányban győzött a Szófiaként jégre lépő bolgárok ellen. A lila-fehérek közül ezúttal Boróczi, Bánkuti, Zsitva és Vedres kapott szerepet. A magyar találatok közül Bánkuti kettőt, míg Boróczi egyet jegyzett.

Október 29-én ismét a Béke Kupáé volt a főszerep. Előbb a BVSC győzött 20-0-ra a Bp. Előre ellen, majd az FTC gyűjtötte be a két pontot a Bp. Postás magabiztos, 9-1 arányú legyőzésével. Másnap a Meteor szintén 9-1-re verte az Előre csapatát.

Október 31-én szombaton szomorkás, felhős, de enyhe őszi idő köszöntött a fővárosra, ám ez sem tarthatta vissza azokat a szurkolókat, akik a helyszínen szerették volna látni a szezon első örökrangadóját, melynek győztese már biztosra vehette a Béke Kupa döntőjébe való bejutást. Az érdeklődést jól tükrözi, hogy több mint 5000 néző váltott jegyet aznap a Kisstadionba.

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Tamási Zoltán – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Erdős Péter, Treplán Béla – Szabó Attila, Vámosi János, Póth János – Kiss-Szabó Károly, Némon János, Major Ernő

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Patócs György (C), Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Zima János, Szántó László

Klink takarítja el a korongot Vedres kapuja elől, Hajek Péter és Molnár Tibor figyelő tekintetétől kísérve.

Már az első percektől kezdve kemény küzdelmet és erős iramot láthattak a nézők, melynek során mindkét kapu előtt adódtak helyzetek. Az 5. percben a lila-fehérek Klink emberelőnyből lőtt góljával szerezték meg a vezetést, amit sikerült is megőrizniük a harmad végéig. A szünetet követően sem változott a játék képe. A 33. percben Horváth találatával egyenlített az FTC, majd két perccel később ismét Klink volt eredményes, ezúttal is emberelőnyből. A záró játékrészben az Újpest fokozatosan felőrölte ellenfelét, ami szép támadásokban és gólokban is megmutatkozott. A 44. percben Lőrincz növelte kettőre az előnyt, két perccel később Zsitva mattolta Csánkot, majd egy perccel a fordulás előtt Bánkuti is feliratkozott a góllövőlistára. Az utolsó tíz percben sokáig nem esett gól, ám az 57. percben Zsitva, majd két perccel később Bánkuti révén ismét az Újpest tudott eredményes lenni. A váratlanul magabiztos győzelem a bajnoki címvédő ellen jó ómennek tűnt és vérmes reményekre jogosította fel a csapatot, valamint a döntőbe jutást ünneplő IV. kerületi szurkolókat.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

1-7

(0-1, 1-1, 0-5)

A nap második mérkőzésén a BVSC 4-2 arányban győzött a Meteor ellen. így az is egyértelművé vált, hogy a másik ágról a vasutasok kerültek be a Béke Kupa döntőjébe.

A csoportok végső sorrendje november 1-jén alakult ki, miután előbb az Építők játszott 3-3-as döntetlent a Bp. Postással, majd az Előre verte szoros csatában 4-3-ra a Bp. Spartacus együttesét.

Az utolsó alkalommal kiírt Béke Kupa döntőjét és bronzmérkőzését november 4-én szerdán rendezték a Kisstadionban. A párás, borús és kifejezetten hűvös estén több mint 2000, túlnyomó többségében lila-fehér szurkoló döntött úgy, hogy a helyszínen izgulja végig az összecsapást. A IV. kerületi hívek számára rossz hír volt, hogy a sérülés miatt eddig is hiányzó Palotás Öcsi után most Boróczi Gábor is kidőlt a sorból.

BVSC: Balogh Csaba – Babán József, Koutny Lajos – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Kárpáti F. – Leveles György, Bakay László, Dudar Imre – Kósa Ambrus, Miklós Károly, Kepess János – Petyerák Sándor

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bánkuti Árpád, Patócs György (C), Zsitva Viktor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Szántó László – Gazda László, Zima János, Patócs Péter

Klink igyekszik lerázni magáról a BVSC védőit.

Mindkét együttes óvatosan játszott, így a döntő irama alaposan elmaradt a várakozásoktól, ráadásul a lila-fehérek támadójátékán Boróczi hiánya is jócskán megérződött. Ennek ellenére a 8. percben Klink emberelőnyből lőtt góljával sikerült megszerezni a vezetést, amit négy perccel később Kertész szintén előnyből egalizált. Ezt követően hosszú időn át kifejezetten lanyha tempóban csordogált a mérkőzés, még a kapuk sem igazán forogtak veszélyben, egészen az 51. percig, amikor Bikárnak sikerült betalálnia Vedres hálójába. Habár a lila-fehérek az egyenlítés érdekében megpróbálták felpörgetni a ritmust, ez nem igazán sikerült nekik, sőt a fel-fellazuló védelem hibáját kihasználva, Bikár az 57. percben másodszor is eredményes tudott lenni, végleg eldöntve ezzel a meccs és a kupa sorsát.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-1

(1-1, 0-0, 2-0)

Az utolsó alkalommal kiírt Béke Kupa tehát a vasutasok győzelmével zárult. Az érmeket és a kupát az összecsapás hősének bizonyult Bikár Péter édesapja, a II. világháború előtti magyar jégkorongozás legendás játékosa, a Magyar Jégsport-szövetség akkori elnöke, Bikár Deján adta át a főszereplőknek.

Az ezt követő bronzmérkőzésen az FTC 10-5 arányban győzött a Meteor ellen. Majd a másnapi helyosztókon előbb a Postás verte 7-4-re az Előrét, míg a hetedik helyet a Bp. Spartacus szerezte meg az Építők 4-3-as legyőzésével.

Az 1964. évi Béke Kupa végeredménye:

  1. BVSC
  2. Újpesti Dózsa SC
  3. Ferencvárosi TC
  4. Bp. Vörös Meteor
  5. Bp. Postás
  6. Bp. Előre
  7. Bp. Spartacus
  8. Bp. Építők

November 6-án végre a Megyeri úton is megkezdődhetett a jégszezon, méghozzá egy remeknek ígérkező találkozóval a Dynamo Berlin és a Dynamo Weisswasser juniorjaiból összegyúrt együttes ellen. A ködös, kisebb-nagyobb esőktől tarkított pénteken mintegy 500 szurkoló gyűlt össze, hogy élőben tekintse meg az összecsapást. A lila-fehérek a Vörös Meteortól kölcsönkért Rozgonyi Györggyel erősítették meg sérülések miatt foghíjas csatársorukat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bánkuti Árpád, Rozgonyi György (VM), Zsitva Viktor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Patócs Péter, Patócs György (C), Szántó László – Bálint Attila, Klink János, Gazda László – Matlaszkovszky Péter

Dynamo: Wolfgang Fischer – Bernd Engelmann, Dieter Huschto – Heinrich Hackel, Manfred Quiring, Peter Domko – Steckling, Hartwig Schur – Rainer Mann, Rolf Tschöpe, Wolfgang Mucha – Schulz – Dieter Janke, Henry Nadollek, Günzel

Az első harmadban a hazaiak gyors iramot diktáltak, olyannyira, hogy Zsitva már a 27. másodpercben bevette a keletnémet fiatalok hálóját. Az előnyt a 3. percben Patócs Péter, majd két perccel később Rozgonyi György növelte tovább. A vendégek Engelmann révén csupán a 18. percben tudtak szépíteni, ám Hajek néhány másodperccel később visszaállította a háromgólos különbséget. Szünet után ismét Rozgonyi tudott eredményes lenni a 28. percben, ám a magabiztos 5-1-es vezetés birtokában az Újpest visszavett a tempóból, amit a valóban jó erőt képviselő német fiatalok alaposan ki is használtak. A meccs derekán ismét Engelmann, majd gyors egymásutánban Hackel volt kétszer is eredményes, s bár Bánkuti révén a 37. percben ismét betaláltak a lilák, Schur néhány másodperccel később ismét egyre csökkentette a különbséget. Habár a hazaiak fellazult védekezése a záró játékrészre ismét stabilizálódott valamelyest, Domko és Mucha góljaival a 48. percben már a keletnémeteknél volt az előny, amit Zsitva az 57. percben emberelőnyből tudott kiegyenlíteni.

Újpesti Dózsa – Dynamo Berlin/Weisswasser junior

7-7

(4-1, 2-4, 1-2)

Szombaton már a válogatottaké volt a főszerep. Előbb a magyar és a román utánpótlás szelekciók csaptak össze egymással, majd az úgynevezett B-keret lépett jégre Budapest néven a Dynamo Berlinként szereplő keletnémet juniorok ellen. Az első találkozón, amit 8-3 arányban a románok nyertek, Palotás József, Hajek Péter, Bálint Attila és Klink János képviselték az Újpestet, Klink egy gólt is jegyzett. A B-keret 7-1-re kapott ki ellenfelétől. Másnap az olaszok elleni, november 19-én megrendezésre kerülő VB selejtezőre készülő válogatott lépett jégre és aratott 5-2-es sikert a román fiatalok ellen. Az Újpestből Bánkuti, Boróczi, Zsitva és Klink kapott szerepet, utóbbi kettő egy-egy gólt is szerzett.

Október 10-én kedden a csehszlovák másodosztályban szereplő TJ Železárny Prostějov csapata találkozott a magyar utánpótlás válogatottal. Az 5-2-re elvesztett találkozón Vedres, Hajek, Palotás József, Bálint és Klink képviselte a lilákat, utóbbi ezúttal is betalált az ellenfél hálójába. Szerdán a Bánkutival, Zsitvával, Klinkkel és Boróczival felálló A-kereten volt a sor, akik 2-0 arányú győzelemmel örvendeztették meg a szurkolókat. A két magyar találat közül az egyiket Zsitva szerezte.

Az Olaszországba való kiutazást megelőzően Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád is nyilatkozott a sajtónak az esélyekről. Előbbi a következőket mondta az újságíróknak: “Genovában nagyon nehéz lesz, de rajtunk talán nem múlik majd a siker.” A lilák 14-ese valamivel közlékenyebbnek mutatkozott: “Az utóbbi mérkőzéseken már éreztem a játékot. Tudom, hogy jó formában vagyok, de nem csak én, hanem jó formában van Rozgonyi és Zsitva is. Azon leszünk, hogy ezt az olaszok ellen ki is használjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az olasz szurkolók hevesen biztatják majd játékosaikat, s egy fedett pályán az ilyesmi kétszeresen is visszhangzik. Ha az első harmadban nem tudnak elhúzni az olaszok, akkor, véleményem szerint, nagyobb baj nem lehet.”

A Vedrest, Bánkutit, Zsitvát, Boróczit és Klinket is sorai között tudó csapat fárasztó utazást követően, november 17-én érkezett meg Genovába, hogy két nappal később, a tengerparton álló gyönyörű körcsarnokban 3-2-es győzelmet arasson a házigazdák ellen. A létfontosságú magyar találatokat Rozgonyi, Boróczi és Bikár szerezték. A visszavágót november 26-án a Kisstadionban játszották le a csapatok, ahol a végletekig kiélezett mérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget, tehát a magyar válogatottnak sikerült kiharcolnia a világbajnoki szereplést. A sikerből Boróczi ezúttal is egy góllal vette ki a részét.

Branduardi igyekszik bajt keverni Raffa és Jakabházy szorításában.

Hosszas ünneplésre azonban nem jutott idő, hiszen a hétvégén máris kezdetét vette az 1964-1965. évi pontvadászat. A nyitómérkőzést november 28-án szombaton a Megyeri úton rendezték, ahol a Bp. Postás volt a lila-fehérek ellenfele.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Gazda László, Patócs György (C), Patócs Péter

Bp. Postás: Bessenyei György (Pichler Gyula) – Dvorszky Aladár, Horváth Zoltán – Szikra István, Gyöngyösi Jenő, Berta László – Vetró Tibor, Gyenese – Klemm János, Edelmayer János, Grolmusz – Szabó Ottó, Vajdafi Lehel, Mogyoródi Imre

A vendégek szokásuk szerint lelkesen hokiztak, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy komolyabban megizzasszák Bánkutiékat, akik mindvégig nagy fölényben játszottak. Zsitva már az 5. percben megszerezte a vezetést, amit nyolc perccel később Hajek, majd a 14. percben Boróczi gólja követett. Klemm nem sokkal a harmad vége előtt szépített. Szünet után sokáig nem esett gól, majd a 33. percben ismét Hajek tudta bevenni egykori csapattársa, Bessenyei hálóját. Három perccel később Zsitva is megszerezte a második találatát, majd Palotás Öcsi iratkozott fel a góllövők listájára. Az utolsó játékrészben még öt találatot szereztek a fiúk, sorrendben: Zsitva (44.p.), Bánkuti (46.p.), Klink (51.p.), Boróczi 58.p.) és Patócs Péter (59.p.), így a helyzeteikkel remekül gazdálkodó lilák magabiztos rajtot vettek a bajnokságban.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

11-1

(3-1, 3-0, 5-0)

Másnap további három mérkőzésre került sor. A játéknap rangadóján a BVSC váratlanul nagyarányú, 6-2-es diadalt aratott az FTC ellen, az Előre 5-4-re verte a Spartacus gárdáját, míg a Meteor szintén 5-4-re végzett az Építőkkel szemben.

November 30-án hétfőn nemzetközi mérkőzésre került sor Újpesten. A Kondorosi-legénység ellenfele az osztrák első osztály második feléhez tartozó ATSE Graz együttese volt. A tét nélküli összecsapásra mintegy 1000 szurkoló volt kíváncsi a helyszínen.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Zima János, Patócs György (C), Patócs András – Gazda László

ATSE Graz: Johann Zöllner – Walter Primus, Hermann Fink – Werner Glanzer, Johann Roth, Horst Nell – Erwin Förster, Helmut Jäger – Wofgang Holzer, Peter Haid, Werner Hainz – Willibald Strauss

A házigazdák mindvégig hatalmas fölényben játszottak a vizes jégen és alaposan kihasználták a kissé foghíjas védelemmel felálló graziak hibáit. Két harmad után már 8-0-ra vezetett a csapat, a vendégek becsületgólja a 42. percben született. A győzelemből Patócs György és Boróczi három-három, Palotás János kettő, Zsitva és Klink egy-egy találattal vette ki a részét. A vendégek oldaláról Roth volt eredményes.

Újpesti Dózsa – ATSE Graz

10-1

(4-0, 4-0, 2-1)

A második játéknapra december 2-án szerdán került sor, borult, mérsékelten szeles időben. A lila-fehéreknek ezúttal sem kellett kimozdulniuk a Megyeri útról, hiszen odahaza fogadhatták a Cerva László helyett immár Martinuzzi Béla által irányított Meteor együttesét.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor. – Patócs György (C), Zima János, Patócs Péter – Gazda László

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler Péter, Kárász György – Szlávy István, Rozgonyi György, B. Nagy – Ziegler János, Cerva Csaba – Grimm György, Deák Miklós, Havas Róbert – Popelka István, Madarasi Péter, Szendrei Zsolt

A hazaiak már az első percektől kezdve nagy iramot diktáltak, átgondolt támadásokkal és pontos lövésekkel örvendeztették meg a mérkőzésre kilátogató mintegy 800 szurkolójukat. Sőt, az 5. percben Lőrincz emberelőnyből lőtt góljával a vezetést is sikerült megszerezniük. Három perccel később ismét Lőrincz mattolta Losoncit, majd két perccel a dudaszó előtt Bánkuti váltotta gólra a lila-fehérek sokszor nyomasztó fölényét. Szünet után sem változott a helyzet, egymást követték az újpesti rohamok. A 21. percben Boróczi, majd egy minutummal később Zsitva is eredményes tudott lenni, s bár a harmad közepére némileg kiegyenlítődött a játék és Grimm révén a 38. percben szépíteni tudott az ellenfél, erre csak azután kerülhetett sor, hogy néhány másodperccel korábban Boróczi a hatodik újpesti találatot is belőtte a Meteor hálójába. Az utolsó játékrészben visszaesett az iram, a gólok száma viszont nem csökkent: Klink a 48., Lőrincz a 49. percben lőtt gólt, majd még a fordulás előtt Rozgonyi is bevette Vedres kapuját. A végeredmény Patócs György 57. és Klink 59. percben szerzett találataival alakult ki.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

10-2

(3-0, 3-1, 4-1)

A játéknap többi mérkőzésén: Postás – Építők 3-9, Spartacus – FTC 1-16, Előre – BVSC 0-4.

A következő napokban ismét a válogatotté volt a főszerep. Legjobbjaink úti célja az NDK volt, ahol a tervek szerint a kelet-német utánpótlás válogatottal kellett volna megmérkőzniük, ám ehelyett egy úgynevezett B válogatott fogadta őket Erfurtban. A két hokikultúra közötti erőkülönbséget jó érzékelteti, hogy Rajkai László fiai, akik között Vedres, Bánkuti, Zsitva, Boróczi és Klink képviselte az Újpestet, 4-1 és 8-1 arányú vereségeket szenvedtek.

December 9-én szerdán már a bajnokság következő játéknapja várt a fiúkra. Ezúttal a Tóth István által játékosedzőként irányított Bp. Építők látogattak el a Megyeri útra, ahol a felhős, fagypont körüli estén is mintegy 800-1000 néző foglalt helyet a lelátókon.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Zima János – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C), Patócs Péter, Gazda László

Bp. Építők: Michnik Tibor (Orbán György) – Tóth István, Simmel János – Szeles Dezső, Kolozsi András, Havai János – Bikali Tibor, Jeney Zsolt – Szilassy Béla, Simon V. László, Tejfalussy Béla – Szende János, Horváth Lajos

A korábbi mérkőzéseken meglehetősen masszív játékot bemutató kék-fehérek hamar hátrányba kerültek, hiszen Bánkuti már a 2. percben bevette Michnik kapuját és bár a következő találatra sokat kellett várni, a fokozatosan bemelegedő lila-fehérek Klink 17. és Zsitva 18. percben szerzett találatainak köszönhetően háromgólos előnnyel vonulhattak az öltözőbe. A házigazda lendületét még az sem tudta megtörni, hogy Bánkuti egy sérelmesnek vélt kisbüntetés megítélése után addig reklamált a játékvezetőknél, amíg a 10 perces fegyelmit meg nem koronázta egy végleges kiállítással. Szünet után az Újpest fölénye még nyomasztóbbá vált, amit jól jelzett, hogy Klink nem sokkal a kezdés után belőtte a csapat negyedik gólját, majd egy percre rá ismét eredményes tudott lenni. Ezzel pedig ki is szakadt a gólzsák, hiszen a meccs derekáig további négy gólt ütöttek a lilák, méghozzá Patócs Péter (26.p.), Bálint Attila (28.p.), Zsitva Viktor (29.p.) és Palotás János (30.p.) révén. Az Építők kapust cserélt, Michnik helyét Orbán foglalta el, ami egy időre meg is állította a gólgyártást. A harmadik harmadban viszont már ez sem segített, hiszen az egymást követő újpesti támadások a 43. percben újabb találatot eredményeztek, ismét Palotás Öcsi jóvoltából, sőt egy percre rá Patócs Péter is újra magasba emelhette az ütőjét. A 47. percben Klink mattolta Orbánt, majd a fordulás utáni másodpercekben Boróczi is feliratkozott a gólszerzők közé. Az 56. és 58. percekben még Klink és Zsitva is betalált a kék-fehérek hálójába, akik kihasználva a nagy különbség miatt csökkenő koncentrációt, az 59. percben néhány másodperc alatt két gólt is lőttek Kolozsi, illetve Szeles révén Vedresnek, megfosztva ezzel az újpesti portást egy újabb kapott gól nélkül lehozott mérkőzés esélyétől.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

15-2

(3-0, 6-0, 6-2)

A játéknap további eredényei: Postás – Meteor 2-10, Előre – FTC 2-11, Spartacus – BVSC 2-7.

Miközben a jégkorongot szerető közvélemény (sőt talán maga a csapat is) lélekben már a küszöbönálló és hatalmas érdeklődéssel várt ZKL Brno elleni találkozóra készült, a fiúknak még le kellett játszaniuk a 4. fordulóban esedékes mérkőzésüket. Ennek jegyében december 10-én a BVSC 8-2-re verte az Építőket, majd a Postás aratott 7-3 arányú győzelmet az Előre ellen. A forduló másik két találkozójára 12-én szombaton került sor. Miután az FTC – Meteor rangadó 4-2-es VM győzelemmel zárult, következhetett a lila-fehérek első idegenbeli bajnoki találkozója a Kisstadionban.

Bp. Spartacus: Urbanovich Géza – Rédlinger Vilmos, Juhász L. – Jenei Gy., Kovács, Szathmári Tibor – Balla Gy., Tóth S. – Szemán József, Sipos E., Gálffy Ákos – Muhr Albert, Szetzi A.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc, Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Palotás János, Gazda László – Patócs Péter, Patócs György (C), Zima János

Támadásban a lilák fiatal csatársora. Báint (balról) és Klink veszélyeztetik Urbanovich kapuját. A háttérben Lőrincz Ferenc látható (sisakban).

A Spartacus fiataljainak, akik csupán az első harmadban tudtak néhány helyzetet kialakítani Vedres, majd Kézeli kapuja előtt, esélyük sem volt a remek formában jégkorongozó lila-fehérekkel szemben, akik Bálint 4, Klink, Zsitva, Patócs György és Péter, valamint Palotás János 2-2, illetve Boróczi, Zima és Gazda 1-1 góljával magabiztos könnyedséggel szerezték meg a 2 pontot.

Bp. Spartacus – Újpesti Dózsa

0-17

(0-5, 0-6, 0-6)

Másnap, december 13-án vasárnap csordultig megtelt a Megyeri úti jégstadion összes lelátója, ahol több mint 4000 ember zsúfolódott össze, hogy tanúja legyen a lila-fehérek ZKL Brno elleni összecsapásának. Az előzetesen is hatalmas érdeklődést jó jellemzi, hogy a Nyugati pályaudvartól különbuszok indultak Újpestre, hogy a szurkolók kényelmesen megközíthessék a pályát.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Galambos Béla, Patócs György (C), Patócs Péter

ZKL Brno: Vladimír Nadrchal (Karel Ševčík) – Rudolf Potsch, Jaromír Meixner – Vlastimil Bubník (C), Bronislav Danda, Josef Barta – Ladislav Olejník, František Mašlaň – Josef Černý, František Vaněk, Zdeněk Kepák – František Ševčík, Karel Skopal

A csehszlovák pontvadászatot aktuálisan vezető sztárgárda délután négykor érkezett meg Budapestre, méghozzá úgy, hogy előző nap, akárcsak a házigazdák, még bajnoki meccset játszottak a Pardubice ellen. A kezdés előtt Almássy Zsuzsa és Szentmiklóssy Zsuzsa műkorcsolya bemutatóval szórakoztatta a közönséget, majd végre megérkeztek a jégre az est főszereplői is. A játék nagy iramban kezdődött és a harmad derekáig még Borócziék előtt is adódtak lehetőségek, ám a 11. percben Kepák révén már gólban is kifejeződött a Brno nagyobb játéktudása. Ezt követően szinte teljesen beszorult az Újpest, amit Barta egy újabb találattal büntetett. Szünet után nyomasztóvá vált a vendégek fölénye, ezt újabb hat gól is jelezte (sorrendben Mašlaň, Vanek, Bubník, Ševčík, Meixner és ismét Bubník volt eredményes), viszont a 40. perc elején, Zsitva jóvoltából, végre egy hazai találatnak is örülhettek a szurkolók. A játék képe a záró harmadban sem változott, s bár Vedres nagyszerű teljesítményt nyújtott, öt alkalommal (Meixner, Barta, Kepák, Ševčík és megint csak Barta góljainál) már ő sem tudott segíteni a csapaton.

Újpesti Dózsa – ZKL Brno

1-13

(0-2, 1-6, 0-5)

A Brno kapitánya, Vlastimil Bubník

A mérkőzés végén az ellenfél csapatkapitánya, az olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüst és kétszeres bronzérmes, kilencszeres csehszlovák bajnok (pályafutása végéig összesen tizenegy aranyig jutó) Vlastimil Bubník adott interjút a Népsport újságírójának: “Itt jártam 1959-ben is, s most meglepett a Dózsa játéka. Jó képességű csapat, s amíg erővel bírta, jól tartotta magát, jól küzdött. Ez az érem egyik oldala! A másik: az újpestieknek feltétlenül fokozniuk kell korcsolyázó tudásukat, emellett nem elég erősek, könnyen elválaszthatók a korongtól. Ma már nem helyes, ha csak két csatár vesz részt a támadásban, s a harmadik pedig leszakadva követi őket. A korszerű jégkorong megköveteli, hogy mind az öt mezőnyjátékos kivegye a részét a támadásból és a védekezésből. Lassan teljesen elmosódnak a különbségek a hátvédek és a csatárok között. A csatárnak legalább úgy kell tudnia védekezni, mint a védőnek támadni. A gyorsaság révén egy csapat emberelőnyt tud teremteni az ellenfél kapuja előtt, s ez gólszerzési lehetőséget jelent. Az újpestieknek törekedniük kellene arra, hogy sajátos játékstílust alakítsanak ki. Jelenlegi játékukból még hiányzik a stílus. Hiba az is, hogy amikor az ellenfél beszorítja őket, de ők megszerzik a korongot, akkor sem a pakk megjátszására törekednek, hanem egyszerűen kilövik azt a harmadból. Nem szabad ilyen könnyen kiadni a kézből a korongot! Néhány játékos igen jó benyomást keltett, köztük Vedres, aki nagyszerűen védett!”

Miközben a lilák a Megyeri úton a csehszlovák listavezetővel mérkőztek, a Kisstadionban a többiek az ötödik forduló meccseit játszották le, a következő eredményekkel: Spartacus – Építők 2-6, BVSC – Meteor 5-1, FTC – Postás 5-1.

Másnap az Újpest is bepótolta a fordulóban esedékes bajnokit, melynek keretében a Bp. Előre vendégeként vizitáltak a fiúk az Istvánmezei úton. Kondorosi Tihamér számára a legnagyobb gondot valószínűleg az jelentette, hogy a sűrű program miatt – hat nap alatt már a negyedik mérkőzésére készült a csapat – milyen összeállításban küldje jégre a csapatot. A kisebb sérüléseket és a terhelés jeleit figyelembe véve, végül az alábbi játékosok korcsolyázhattak fel a jégre:

Bp. Előre: Kelemen Gyula – Berta J, Nagy Géza – Tőkés, Flandera, Lovcsányi László – Enyedi Ferenc, Gyarmati János – Reinthaller János, Lengyel, Miklai – Széphelyi, Domonkos Péter, ifj. Margó György

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Hajek Péter – Gazda László, Klink János, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Palotás János, Zima János – Patócs Péter

A felforgatott összeállítás ellenére a lila-fehérek könnyed játékkal rukkoltak elő és az első harmad végére négygólos előnyt alakítottak ki maguknak. Szünetben Kézeli Pál vette át Vedres Matyi helyét, a csapat pedig újabb három góllal terhelte meg Kemenes hálóját. Habár a záró húsz percben már az Előrének is sikerült el-eljutnia Kézeli kapuja elé, sőt Tőkés és Fandera révén a szépítés sem maradt el, a nagyarányú vendéggyőzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben. A sikerből Palotás Öcsi 3, Zsitva, Patócs György és Klink 2-2, Lőrincz 1 góllal vette ki a részét.

Bp. Előre – Újpesti Dózsa

2-10

(0-4, 0-3, 2-3)

A következő két hétben ismét a magyar válogatotté volt a főszerep. Legjobbjaink Szófiába utaztak, hogy december 17-20. között megmérettessék magukat a Duna Kupában, ahol a Belgrád, Bukarest és Szófia néven szereplő jugoszláv, román és bolgár szelekció volt a mienk ellenfele. A tornán második helyezést elérő, a románoktól 7-5-re kikapó, a házigazdákkal 2-2-es döntetlent játszó és a jugoszlávokat 5-0-ra verő keretben Vedres, Bánkuti, Zsitva és Klink képviselte az Újpestet. A Belgrád elleni találkozón Bánkuti 2, Zsitva 1 gólt szerzett.

Az ünnepek alatt sem volt megállás, hiszen a Jégszövetség idehaza is gondoskodott egy négyes tornáról, melyen a csehszlovák első osztály középmezőnyéhez tartozó Spartak Plzen, a lengyel utánpótlás válogatott és Jugoszlávia volt a mieink ellenfele. A kerethez újpesti részről idehaza már Hajek Péter is csatlakozott, aki a többiekkel együtt mindhárom mérkőzésen szerepet kapott. A lengyel fiataloktól elszenvedett 3-2-es vereséget követően, a jugoszlávokat sikerült 8-3 arányban legyőzni, majd a zárónapon is helyt állt a gárda, hiszen a csehszlovákoktól elszenvedett 1-2-es vereség kifejezetten vállalható eredmény volt (a Plzen a jugoszlávokat 5-2, a lengyeleket 10-0 arányban verte). A két utóbbi találkozón Zsitva Viktor egyébként 1-1 gólt is jegyzett.

Az óév két bajnoki meccset is tartogatott még a szurkolók számára, melyek legnagyobb slágerét a pontvadászat első örökrangadója jelentette. December 30-án szerdán, a havazásra hajló, erősen borult idő ellenére is közel teltház, vagyis nagyjából 10000 szurkoló várta a Kisstadion lelátóin, hogy végre megjelenjenek a főszereplők. Kondorosi Tihamér, a lilák megbízott vezetőedzője a kezdést megelőzően a következőket nyilatkozta a sajtónak: “Esélyesek vagyunk, de nem mehetünk biztosra, hiszen a zöld-fehérek már sokszor megtépáztak bennünket. Boróczi sérült, ezért néhány változtatás is lesz az összeállításunkban. Szó lehet egyik igen tehetséges serdülő játékosunk, Galambos szerepeltetéséről is…”

Ferencváros: Csánk László (Pozsonyi Lajos) – Raffa György, Tamási Zoltán – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Erdős Péter, Treplán Béla – Szabó Attila, Vámosi János, Póth János – Kiss-Szabó István, Némon János, Major Ernő

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Galambos Béla – Hajek Péter, Palotás József – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György, Zima János (C), Patócs Péter

A korongbedobás utáni pillanat a mérkőzés 51. percében, Zsitva Viktor gólját követően. Az újpestiek balról: Zsitva, Bánkuti (sisakban), Palotás Öcsi és Hajek Péter (3-as mezben).

Már az első percek is nagy iramot hoztak, s bár a lila-fehérek kissé idegesen kezdtek, a pontatlan indítások pedig okoztak néhány kellemetlen pillanatot Vedres kapuja előtt, Palotásék fokozatosan átvették a játék irányítását és a 6. percben egy kapu mögül visszatett korongból Zima a vezetést is megszerezte a IV. kerületiek számára. Nem sokkal a gól után Lőrincz vágódott neki kontrollálatlanul a palánknak és az újpesti szurkolók legnagyobb bánatára nem is tudta folytatni a játékot, mivel az első vizsgálatok szerint eltört a karja. A komoly érvágást kísérő riadalmat viszont jócskán enyhítette az a tény, hogy a lilák fiatal, Bálinttal, Klinkkel és a 15 éves Galambos Bélával felálló csatársora jól és veszélyesen muzsikált. A 10. percben mégis Bánkuti növelte kettőre az előnyt, az FTC pedig kapust cserélt, Pozsonyi foglalta el Csánk helyét. Szünet után eleinte egymást követték a kiállítások, majd a zöld-fehérek kerültek fölénybe és csupán a kiválóan védő Vedres bravúrja mentette meg az Újpestet attól, hogy a rivális emberhátrányból szépítsen. A feszültség szikrázóan kemény összecsapásokhoz vezetett, Klink és Treplán össze is akaszkodott egymással, a meccs derekán pedig perceken át csupán három-három mezőnyjátékos volt a jégen. A harmad vége felé ismét a játékra koncentráltak a csapatok és felváltva forogtak veszélyben a kapuk. A záró játékrész első felében az FTC mindent megtett a felzárkózásért, a lilák védelme azonban Lőrincz hiányában is jól zárt és ha kellett, mindig akadt még egy Vedres-bravúr! Így hiába lógott a levegőben a szépítés, a térfélcserét követő első másodpercekben Zsitva révén az Újpest szerzett újabb gólt, majd az 54. percben Bálint és Klink villámgyors találatai döntötték el végképp a három pont sorsát. A hátralévő időben a kedvüket vesztett zöld-fehérek szinte teljesen a kapujuk elé szorultak, amit az 59. percben Bánkuti újabb góllal büntetett, beállítva a végeredményt.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

0-6

(0-2, 0-0, 0-4)

A szakosztály vezetése a mérkőzést követően jelentette be, hogy a szakmai munkával Bán József távozása után ideiglenesen megbízott Kondorosi Tihamér helyét január 1-től a korábbi sikeredző, a Bp. Spartacustól visszatérő Szamosi Ferenc veszi át, Pimpi pedig az ifjúsági és serdülő korosztálynál folytatja a munkát. A Szpari edzője eközben az a Rendi János lett, aki játékosként szintén megfordult a liláknál.

A játéknap másik mérkőzésén BVSC – Postás 8-0.

A hatodik forduló maradék két és a hetedik kezdő mérkőzésére már a következő évben, 1965. január 2-án szombaton került sor. A Kisstadionban előbb a Spartacus szenvedett 0-13 arányú vereséget a Meteortól, majd az Építők verte 5-2-re az Előre csapatát. Ezt követően korcsolyázott ki a jégre a bajnokság két hibátlanul szereplő együttese, hogy a hideg, kissé szeles időben eldöntsék, ki várhatja majd az élről a folytatást.

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Kósa Ambrus – Bakay László, Leveles György, Miklós Károly – Dudar Imre, Kun György, Kepess János

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Patócs Péter – Palotás József, Patócs György (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Gazda László, Zima János, Galambos Béla

Vedres Mátyás igyekszik megóvni a kapuját a góltól.

A rangadó színvonala messze elmaradt a várttól, sok játékos mélyen a tudása alatt teljesített, ami különösen az első harmadban volt szembetűnő. A lila-fehérek alaposan megérezték Boróczi és Lőrincz hiányát, ami erősen rányomta bélyegét a játék folyamatosságára. A keménységre azonban nem lehetett panasz, a test-test elleni küzdelemben egyáltalán nem kímélték egymást a felek. A szünetet követően némileg megélénkült a játék és mindkét kapu előtt adódtak helyzetek, gólt viszont csak a vasutasok tudtak szerezni a 38. percben Bikár révén. Két perccel a harmadik harmad kezdete után Zsitva Béla használta ki az elalvó újpesti védelem hibáját, kétgólosra növelve ezzel csapata előnyét. Szamosi Ferenc a sorok felforgatásával igyekezett életet lehelni a lilák támadójátékába, ám ezen az estén ez sem járt sikerrel és a két együttes közül végül a Háray-legénység tudta megőrizni a veretlenségét.

BVSC – Újpesti Dózsa

2-0

(0-0, 1-0, 1-0)

A forduló másnapi mérkőzésein az alábbi eredmények születtek: Spartacus – Postás 3-7, FTC – Építők 4-2 és Előre – Meteor 2-7.

Féltávnál a góllövőlista élén Klink János állt 13 találattal, őt a 12 gólos Zsitva Viktor követte, míg a képzeletbeli dobogó harmadik foka a 10 gólos Rozgonyi Györgynek jutott.

A második kör kezdetéig hátralévő szűk két hetet külföldi portyák lebonyolítására használták fel az élcsapatok. A lila-fehérek Ausztria felé vették az irányt, hogy előbb Bécsben, majd Klagenfurtban mérkőzzenek meg a WEV, illetve a KAC vendégeként. A túra kifejezetten erős programot ígért, hiszen a két osztrák csapat hazája élvonalához tartozott. Ezt figyelembe véve, a később harmadik helyen záró bécsiektől január 5-én elszenvedett 5-4-es vereség kifejezetten figyelemre méltó helytállás volt (góljainkat egyébként Palotás József, Patócs György, Klink János és Zima János szerezték). Január 7-én a leendő bajnokcsapat, azaz a Klagenfurt fogadta Palotásékat és a három kanadaival felálló osztrákok magabiztos, 12-3 arányú győzelmet arattak a lila-fehérek ellen. Újpesti részről Patócs György 2, Bánkuti 1 gólt lőtt.

A bajnokság 1965. január 16-án szombaton folytatódott, a 8. forduló első két mérkőzésével. A lila-fehérek borús, mérsékelten szeles időben csaptak össze a Bp. Postás együttesével. A meccs helyszíne a Kisstadion volt.

Bp. Postás: Bessenyei György – Dvorszky Aladár, Horváth Zoltán – Szikra István, Gyöngyösi Jenő, Klemm János – Vetró Tibor, Grolmusz – Révész József, Berta László, Szabó Ottó – Edelmayer János, Mogyoródi Imre, Gyenese

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs György (C), Palotás József – Patócs András, Klink János, Bálint Attila – Szántó László, Zima János, Gazda László

Miközben a Postás játékosai lelkesen, fegyelmezetten és önfeláldozóan tették a dolgukat, Szamosi Ferenc fiai csak nehezen lendültek játékba, így az első harmad végéig csupán egy árva gólt sikerült lőni, méghozzá Bánkuti révén a 8. percben. Szünet után már érződött a lilák nagyobb technikai és taktikai tudása, így Klink 23. és Zsitva 24. percben szerzett találataival gyorsan háromra hízott az előny. Bár Gyöngyösinek még sikerült szépítenie, Zsitva a 33. percben visszaállította a különbséget. A harmadik harmadra már az Újpest fizikai fölénye is megnyilvánult, amit a lefújásig öt újabb gól is jelzett, melyek szerzői sorrendben a következők voltak: Klink (45. p. ), Bánkuti (46. p.), Patócs András (53. p.), megint Bánkuti (55. p.) és Bálint (56. p.).

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

1-9

(0-1, 1-3, 0-5)

A játéknap másik mérkőzésén Spartacus-Előre 2-11.

A forduló vasárnapi meccsein előbb a Meteor győzött 4-0-ra az építők ellen, majd a BVSC is begyűjtötte az elsőségért vívott versenyfutásban létfontosságú újabb két bajnoki pontot a Ferencváros ellen aratott 5-3-as diadallal.

Január 20-án szerdán igazi nagyüzem volt a Kisstadionban, hiszen a 9. forduló minden mérkőzésére ott és aznap került sor. A felhős, ködös, időnként kisebb havazásokkal, havasesővel tarkított időben előbb az FTC verte 21-1-re a Spartacust, majd a BVSC is hozta a kötelezőt az Előre 10-2 arányú legyőzésével. Ezt követően került sor a játéknap rangadójára a Meteor és az Újpest együttesei között.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Kárász István – Popelka István, Rozgonyi György, Grimm György – Losonci Imre, Ziegler Péter – Kárász György, Szlávy István, Deák Miklós – Madarasi Péter, Szendrei Zsolt, Cerva Csaba

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György (C) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Gazda László

A csapatkapitány, Patócs György harcol a korongért Grimm Györggyel.

Boróczi Gábor, aki még a Brno elleni mérkőzésen szenvedett sérülést, hat hetes kihagyást követően végre visszatérhetett a jégre. A csapatok már kezdettől nagy iramot diktáltak és mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek. A 6. percben Grimm találatával a Meteor szerzett vezetést, ám Bánkuti néhány másodperccel később, tulajdonképpen az első támadásból ki is egyenlített. Ettől kezdve fokozatosan a lila-fehérek kezébe került át a kezdeményezés és Zsitva 8. percben lőtt góljával a vezetés is. Habár Deák révén még egyenlíteni tudott a VM, Klink a 17. percben ismét az Újpestet juttatta előnyhöz. Miközben az iram a szünetet követően sem csökkent, a kezdeményezés egyértelműen Borócziék kezébe került, akik Bánkuti 24., Palotás János 35. és Klink 36. percben szerzett találataival tekintélyes előnyre tettek szert, még úgy is, hogy Rozgonyi a 37. percben bevette Vedres hálóját. A harmadik harmadra visszaesett az iram és kiegyenlítettebbé vált a játék. A 47. percben Zsitva Viktor kapott 10 perces fegyelmi büntetést, majd Bánkutinak is ki kellett ülnie mellé, így értelemszerűen a Meteor vette át az irányítást. Az 55. percben Kárász György, majd négy perccel később Grimm csökkentette egyre a piros-fehérek hátrányát, ám mivel Zsitva szinte már a gólt követő bedobásból bevette Losonci kapuját, a hátralévő másodpercek nem sok izgalmat tartogattak a nézők számára.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-7

(2-3, 1-3, 2-1)

A játéknap utolsó összecsapásán az Építők csapata 9-4 arányban győzte le a Postást.

24-én, vasárnap a 10. forduló két mérkőzésére került sor a Kisstadionban. Előbb a BVSC verte 13-2-re a Spartacust, majd az FTC győzött 9-1 arányban az Előre ellen.

Eközben a Meteor invitálására Budapestre érkezett a belga Liège CPS együttese, amely január 25-én a Budapest néven jégre lépő válogatott kerettel, majd másnap a Meteor és az Újpest játékosaiból összeállított vegyes csapattal mérte össze az erejét. Az első találkozót a Vedressel, Bánkutival, Zsitvával és Boróczival felálló magyarok nyerték 6-5 arányban. A gólokból Bánkuti és Zsitva egy-egy találattal vette ki a részét. Másnap, a Megyeri úton már a belgák győztek 6-5-re. A csapatok összeállítása a következő volt:

Meteor/Újpest: Vedres Mátyás (Újpest) – Kárász István, Ziegler János – Grimm György, Rozgonyi György, Popelka István – Losonci Imre, Palotás József (Újpest) – Bánkuti Árpád (Újpest), Palotás János (Újpest), Zsitva Viktor (Újpest) – Kárász György, Szlávy István, Deák Miklós.

Liége: Tony Fulster – Dulac, Mailhot – Dermit, Eddy Gosselin, Haines – Peter Murray, Perrault – St. Jacques, Harvey, Gauthier – George.

Magyar részről Bánkuti kétszer, Rozgonyi, Losonci és Zsitva egyszer-egyszer volt eredményes, a vendégek góljait Dulac (2), St. Jacques (2), Harvey és George szerezték. A belgák játékerejét mi sem jellemzi jobban, minthogy keretük zömmel kanadai és brit játékosokból állt.

A meccsdömping másnap, azaz 27-én szerdán is folytatódott, méghozzá a 10. fordulóból hátralévő két mérkőzéssel. Az első összecsapáson a Meteor 8-1-es győzelemmel hozta a kötelezőt a Postás ellen. Ezt követően került sor az Újpest fellépésére az Építők vendégeként. A csapatokat szomorkás, ködös idő fogadta a Kisstadionban.

Bp. Építők: Michnik Tibor (Orbán György) – Tóth István, Simmel János – Szeles Dezső, Egri János, Havai János – Bikali Tibori, Jeney Zsolt – Szilassy Béla, Kolozsi András, Tejfalussy Béla – Szende János, Horváth Lajos, Pernye

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György (C) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Szántó László, Gazda László

Az első öt percben a kék-fehérek irányították a mérkőzést, sőt a vezetést is sikerült megszerezniük. A lilák csak fokozatosan lendültek játékba, ám a szünetig azért így is sikerült három gólt lőniük, miközben egyre többször sikerült a kapuja elé szorítani az Építőket. A második és harmadik harmadban a két pont sorsa már egy pillanatig sem volt kétséges, csupán a számszerű végeredmény maradt nyitott kérdés. A lila-fehérek góljait az egyaránt 3-3 találatig jutó Bánkuti, Boróczi, Palotás János és Zsitva szerezték.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

2-12

(1-3, 0-4, 1-5)

A 11. forduló mérkőzéseire szombat-vasárnap került sor. Január 30-án előbb a BVSC aratott 8-1-es győzelmet az Építők ellen, majd az Előre verte 3-2-re a Postást. Másnap a Kisstadionban rendezett Meteor-FTC rangadó tartott számot a legnagyobb érdeklődésre, ahol a zöld fehérek nagy csatában, főleg az első harmadban nyújtott jó teljesítményüknek köszönhetően tudták végül 4-3 arányban legyőzni Martinuzzi Béla tanítványait. Eközben a Megyeri úton a lila-fehérek régi/új edzőjük csapatát, az immár Urbanocivh Géza kapus által edzett Bp. Spartacust fogadták.

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál (Horváth István) – Palotás József, Patócs György (C) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Szántó László, Gazda László, Patócs Péter

Bp. Spartacus: Urbanovich Géza – Balla Gy., Váltó Károly – Szathmári Tibor, Kovács, Sipos E. – Rigó Károly, Lorencz – Muhr Albert, Rédlinger Vilmos, Gálffy Ákos

Urbanovich igyekszik menteni Klink elől.

Habár Borócziék mindvégig hatalmas fölényben játszottak, az első harmad 15. percéig képtelenek voltak betalálni az ellenfél kapujába. Ekkor is csupán Lorencz szerencsétlen öngóljával sikerült megszerezni a vezetést, ám ezzel ki is szakadt a gólzsák, hiszen a hátralévő öt percben öt gólt rámoltak be Urbanovichnak a fiúk. A lila-fehér fölény a folytatásban is mindvégig megmaradt és bár a csatárok sokszor túlkombinálták a helyzeteket, a találatok számával végül senki sem lehetett elégedetlen. Olyannyira nem, hogy a harmadik harmadban már Horváth István, az ifjúsági csapat kapusa állt be Kézeli Pál helyére. A győzelemből Bánkuti és Zsitva 4-4, Klink 3, Boróczi 2, Gazda, Bálint és Palotás 1-1 góllal vette ki a részét.

Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus

17-0

(7-0, 6-0, 4-0)

A 11. forduló első két mérkőzését február 3-án szerdán játszották le a Kisstadionban. Az elsőn az FTC 9-2 arányban győzött a Postás ellen, majd az Építők verte 4-2-re a Bp. Spartacust. A forduló másik két meccsére három nappal később, egy szeles, változóan felhős és futó hózáporokkal tarkított szombat délutánon került sor. A lila-fehérek ezúttal is a Megyeri úton léptek jégre, ellenfelük a Margó György által irányított Előre csapata volt.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György (C) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Gazda László, Zima János

Bp. Előre: Kelemen Gyula (Veress, majd Kurtzer) – Berta J., Miklai – Tőkés, Lovcsányi László, Flandera – Lengyel, Gyarmati János – Enyedi Ferenc, Reinthaller János, Szuper Géza – Nagy Géza, Széphelyi

A Szamosi-legénység Bánkuti révén már a 2. percben megszerezte a vezetést és mindvégig hatalmas fölényben játszva sorra szerezte a gólokat: sorrendben Boróczi, Palotás János, Gazda, Bálint és Patócs Péter tudott eredményes lenni. A meccs képe a második harmadban sem változott, ám a lila-fehérek, ahogy mondani szokás, ekkor már időnként belehaltak a szépségbe, így csak Bálint és Palotás János tudta növelni a találatok számát. A záró játékrészben egészen az 50. percig kellett várni az újabb gólra, mikor is Klink zörgette meg az Előre hálóját. A végéig még Bánkuti, Palotás József és Zsitva is betalált, az ellenfél részéről Lovcsányi volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Előre

12-1

(6-0, 2-0, 4-1)

A nap másik, Kisstadionban rendezett mérkőzésén a BVSC változatos és nagy csatát hozó mérkőzésen 7-5 arányban győzött a Bp. Meteor ellen.

Sok pihenésre nem volt idő, hiszen másnap, február 7-én a 13., azaz utolsó előtti bajnoki forduló mérkőzéseit kellett lejátszaniuk a csapatoknak. A legnagyobb érdeklődésre számot tartó összecsapás természetesen a Megyeri úton rendezett örökrangadó volt, melyen a hazaiknak mindenképpen nyerniük kellett ahhoz, hogy versenyben maradhassanak a bajnoki címért folyó páros versenyfutásban a vasutasokkal.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Zima János, Gazda László

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Treplán Béla – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Erdős Péter – Szabó Attila, Vámosi János, Póth János – Kiss-Szabó István, Major Ernő, Némon János

Klink Pityu és Bálint Attila (bal szélen) figyelik, hogy átjut-e a korong a ferencvárosi kapu gólvonalán.

Újpesten, a tétnek megfelelően, táblás ház, azaz 4000 néző fogadta a jégre lépő csapatokat. Az első percek mindkét részről óvatos, tapogatózó játékkal teltek, olyannyira, hogy az első komolyabb lövésre is a 8. percig kellett várni. A harmad felétől már Palotásék kezdeményeztek többet, majd a 17. percben a kapu előtt magára hagyott Gazda révén a vezetést is sikerült megszerezni. Szünet után is a hazaiak maradtak aktívabbak és a 24. percben Zsitva passzából Bánkuti duplázta meg az előnyt, majd a harmad derekán Jakabházy emberelőnyből szépített. A 32. percben Boróczi hozta helyzetbe Hajek Pétert, aki éles szögből lőtte be a korongot Csánk hálójába, majd öt perccel később a gólpasszt adó Boróczi maga is eredményes volt emberelőnyből, így 4-1-es hazai előnnyel vonultak pihenni a csapatok. A második szünet azonban alaposan elhúzódott, mivel a jégfrissítésre átalakított, hírhedt GAZ nekicsúszott a palánknak és át is szakította azt, így a folytatással meg kellett várni a javítás végét. A késedelem az addig remekül játszó újpestieket zökkentette ki a ritmusból. Schwalmnak csupán tizenegy másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy betaláljon Vedres hálójába, majd egy perccel később a Molnárt lekorcsolyázó Horváth csökkentette egyre a rivális hátrányát. Az FTC lendületbe jött, míg a lilák végképp elbizonytalanodni látszottak, így nem csoda, hogy a fordulás előtt Jakabházy még egyenlíteni is tudott. Veszni látszott a bajnoki cím, hiszen a liláknak mindkét bajnoki pontra szükségük volt ahhoz, hogy az utolsó meccsen még maradjon esélyük a BVSC-ét pontszámban beérni és ezáltal életben tartani az esélyt a bajnoki címre… A térfélcserét kihasználva rendezték a fiúk a sorokat és hatalmas küzdelem indult a győztes találat megszerzéséért. Az 55. percben Klink Pityu szánta el magát lövésre és bombája kérlelhetetlenül vágódott be Csánk kapujába! Ismét megvolt a hőn áhított vezetés, amit a dudaszóig már nem is engedett ki a kezéből a csapat.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

5-4

(1-0, 3-1, 1-3)

A játéknap többi találkozóján: Bp. Postás-BVSC 2-13, Bp. Építők-Bp. Előre 2-0 és Bp. Vörös Meteor-Bp. Spartacus 21-1.

A bajnokság hatalmas izgalommal várt utolsó, azaz 14. fordulója 1965. február 13-án szombaton vette kezdetét a legfontosabb találkozóval, az első helyezett BVSC és a második Újpest összecsapásával. A tét óriási volt: vasutas győzelem vagy döntetlen esetén a Háray-legénység nyakába kerül az aranyérem, míg a lila-fehér győzelem pontazonosságot és – mivel a gólkülönbség akkoriban nem rangsorolt – egy kétmeccses extra bajnoki döntőt jelentett volna a két együttes között. Nem csoda hát, hogy a kissé szeles, borongós és ködös, időnként havazásokkal tarkított időjárás ellenére is 4000 szurkoló töltötte meg a Megyeri úti jégstadion lelátóit, azaz ismét teltház fogadta a jégre kikorcsolyázó csapatokat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Leveles György, Kárpáti F., Miklós Károly – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla

Klink igyekszik áttörni a BVSC védelmén. Bal szélen Bálint Attila, majd Patócs György, a háttérben Vedres és Palotás József láthatók.

A hatalmas tét eleinte bizony rá is nyomta a bélyegét a játékra, hiszen a harmad első fele tapogatózó, óvatos hokival csordogált le. A 8. percben Palotás József kiállítása révén előnybe kerültek a vasutasok, az újpesti szurkolóknak azonban nem igazán kellett tartaniuk a góltól. A 13. percben aztán megtört a jég: Bálint ugratta ki remekül Boróczit, aki a kapu mögül Klink elé tálalt, Pityu pedig ez alkalommal sem hibázott, 1-0! A következő percekben már az Újpest játszott fölényben, ám a játékrész vége felé megítélt két emberelőnyt Szamosi Ferenc fiai sem tudták gólra váltani. A második harmadra ismét vontatottabbá vált a játék, ám a 31. percben Boróczi találatával sikerült kettőre növelni az előnyt. A feszültséget jól jelzi, hogy három perccel később Bánkuti és Babán akaszkodott össze egymással jó alaposan. Ezzel azonban még nem volt vége az eseményeknek, hiszen néhány másodperccel a szünet előtt Boróczi ismét mattolni tudta Balogh Csabát. Sőt, ugyanezt megismételte az utolsó játékrész első pillanataiban, amivel tulajdonképpen el is döntötte a mérkőzés és a létfontosságú két pont sorsát. A hátralévő időben a vasutasok teljesítménye alaposan visszaesett, a lila-fehérek viszont, Bánkuti (47. p.) és a brillírozó Boróczi (55. p.) révén két újabb góllal hálálták meg 4000 szurkolójuk fergeteges biztatását!

Újpesti Dózsa – BVSC

6-0

(1-0, 2-0, 3-0)

További eredmények másnapról: Bp. Postás-Bp. Spartacus 12-1, Bp. Építők-FTC 0-8, Bp. Vörös Meteor-Bp. Előre 4-2.

A következő napokban a válogatott megkezdte a közvetlen felkészülést a március 4-én kezdődő turkui világbajnokságra, melynek keretében legjobbjaink február 17-18-án két mérkőzést is játszottak a svéd másodosztályban szereplő Husqvarna IF együttesével. A Budapest néven 5-4-re, illetve 8-1-re megnyert összecsapásokon Vedres, Hajek, Bánkuti, Zsitva és Boróczi képviselte az Újpestet, ám Hajek a meccseken végül nem lépett jégre. A magyar gólokból Bánkuti hármat, Zsitva egyet vállalt magára.

Február 18-án az is kiderült, hogy a bajnoki döntő két mérkőzését csak a finnországi VB után fogják lejátszani a csapatok, méghozzá március 24-én és 26-án. Három nappal később Rajkai László nyilvánosságra hozta a Turkuba utazó együttes névsorát: Vedres Mátyás (#1) és Losonci György (#17) kapusok; Ziegler János (#2), Raffa György (#3), Koutny Lajos (#4), Babán József (#5), Kertész József (#6) hátvédek; Zsitva Béla (#8), Horváth Zoltán (#9), Boróczi Gábor (#10), Leveles György (#11), Zsitva Viktor (#12), Schwalm Béla (#13), Bánkuti Árpád (#14), Rozgonyi György (#15), Jakabházy László (#16), Bikár Péter (#20).

Miközben a válogatott a világbajnokságra készült, itthon a Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) február végén kezdődő küzdelmei vártak a csapatokra. Ám ezt megelőzően, február 21-én az Építők vendégeként Budapestre látogatott az osztrák Zell am See együttese. A kék-fehérek Újpestről kölcsönkért játékosokkal erősítették meg keretüket, így a 4-3 arányban elvesztett mérkőzésen Kézeli Pál, Palotás János és József, Patócs György, Hajek Péter, Klink János, Bálint Attila és Gazda László is jégre lépett. A magyar gólokat Klink, Hajek és Bálint ütötték.

Útban Finnország felé a jégkorong válogatott még egy felkészülési mérkőzést játszott, méghozzá február 27-én Koppenhágában a házigazda dánok ellen, akiket 6-2 arányban sikerült is legyőzni. Zsitva egy alkalommal volt eredményes.

Idehaza másnap, vagyis február 28-án vasárnap két összecsapással megkezdődtek az MNK küzdelmei. A mezőnyt a bajnoki helyezések alapján két négyes csoportra (A: Újpest, FTC, Előre, Spartacus; B: BVSC, Meteor, Postás, Építők) osztották szét. A mérkőzéseknek kivétel nélkül a Kisstadion adott otthont. A Újpest-Előre nyitómeccsen a lila-fehérek csak nehezen lendültek játékba, olyannyira, hogy az 5. percben már 2-0-ra vezetett az ellenfél. A Szamosi-legénység csak a harmad végén tudott szépíteni, viszont a második harmadban Palotás Öcsi mesterhármasával már a liláknál volt az előny, amit az utolsó húsz percben még növelni is tudtak. A gólokat Palotás János (3), Zima, Klink és Galambos szerezték, az ellenfél részéről Lovcsányi, Flandera és Reinthaller volt eredményes, míg egy találatot Kézeli kapus öngóljaként könyveltek el.

Újpesti Dózsa – Bp. Előre

6-4

(1-2, 3-1, 2-1)

A játéknap másik mérkőzésén a Postás komoly meglepetést okozott a Meteor 5-1-es legyőzésével.

Hétfőn az FTC 4-2-re verte a Spartacust, majd a BVSC aratott magabiztos 5-0-ás győzelmet az Építők ellen. Ezt követően azonban már idehaza is minden figyelem a világbajnokság felé fordult, ahol a mieink Turkuban kezdték meg szereplésüket.

A válogatott tagjai Finnországban. Állnak balról: Koutny Lajos, László Mikós (csapatkísérő), Bikár Péter, Jakabházy László, Raffa György, Schwalm Béla, Babán József, Ziegler János (előrehajolva), Bánkuti Árpád, Kertész József, Horváth Zoltán (9-es mezben) és Rajkai László (edző). Térdelnek: Zsitva Viktor, Vedres Mátyás, Losonci György, Rozgonyi György és Leveles György. Hiányzik a képről: Boróczi Gábor és Zsitva Béla. (Forrás: Rozgonyi György archívuma)

A válogatott mérkőzéseinek jegyzőkönyvei:

1965. március 4. Lengyelország – Magyarország 9-5 (4-0, 4-3, 1-2)

Turku, Kupittaan tekojäärata

Játékvezetők: Szeglin (szovjet), Viitala (finn).

Lengyelország: Kosyl (Wisniewski 40:01) – Sitko, Skórski – Cebula, Wilczek, Kilanowicz – Szlapa, Zawada – K. Fonfara, Stefaniak, Białynicki-Birula – Gosztyla, A. Fonfara, Manowski – Regula.

Magyarország: Vedres – Ziegler, Raffa – Zsitva B., Boróczi, Leveles – Koutny, Babán – Zsitva V., Rozgonyi, Bánkuti – Kertész – Schwalm, Jakabházy, Bikár.

Gólszerzők: 1-0 Gosztyla (4:01), 2-0 Gosztyla (Szlapa, 6:51), 3-0 Stefaniak (14:55), 4-0 Manowski (16:50), 5-0 Wilczek (24:58), 6-0 K. Fonfara (Skórski, 26:05), 6-1 Bánkuti (28:35), 7-1 K. Fonfara (30:34), 7-2 Rozgonyi (32:52, emberelőnyből), 8-2 Kilanowicz (Wilczek, 33:48), 8-3 Kertész (38:30), 9-3 K. Fonfara (54:51), 9:4 Boróczi (Bikár, 58:26), 9-5 Rozgonyi (59:45)

Kapuralövés: Lengyelország: (15, 18, 7) = 40, illetve Magyarország: (7, 6, 8) = 21

Kiállítások: Lengyelország: 6 perc (Stefaniak 10:40 – 12:40, Manowski 32:12 – 32:52), Białynicki-Birula 55:45 – 57:45), illetve Magyarország: 0 perc.

1965. március 6. Svájc – Magyarország 3-1 (0-0, 2-1, 1-0)

Turku, Kupittaan tekojäärata

Nézőszám: 348.

Játékvezetők: Pokorny (csehszlovák), Cebulj (jugoszláv).

Svájc: Meier – Wespi, M. Bernasconi – P. Lüthi, U. Lüthi, H. Lüthi – Rüegg, Martini – Wirz, A. Berra, R. Berra – Furrer – Heiniger, R. Chappot, R. Bernasconi.

Magyarország: Vedres – Ziegler, Raffa – Zsitva B., Boróczi, Leveles – Koutny, Kertész – Zsitva V., Rozgonyi, Bánkuti – Horváth Z., Schwalm, Jakabházy – Bikár.

Gólszerzők: 0-1 Boróczi (Leveles, 28:16), 1-1 R. Chappot (31:44), 2-1 U. Lüthi (P. Lüthi, 32:05), 3-1 M. Bernasconi (P. Lüthi, 40:40)

Kapuralövés: Svájc: (15, 12, 15) = 42, illetve Magyarország: (6, 8, 3) = 17

Kiállítások: Svájc: 6 perc (Heiniger 50:00 – 52:00, Wespi 56:42 – 58:42, Wirz 59:46 – 60:00), illetve Magyarország: 8 perc (Raffa 1:42 – 3:42, Schwalm 4:38 – 6:38, Bánkuti 50:58 – 52:58, Koutny 59:46 – 60:00).

1965. március 7. Jugoszlávia – Magyarország 0-3 (0-2, 0-0, 0-1)

Pori, Ice Stadium

Nézőszám: 506.

Játékvezetők: Sillankorva (finn), Lahtinen (finn).

Jugoszlávia: Gale – I. Jan, Ravnik – Tišler, Klinar, B. Jan – Kristan, Trebušak – Renaud, Felc, M. Župančić – R. Hiti, R. Smolej, Rataj – S. Beravs.

Magyarország: Vedres – Koutny, Kertész – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Ziegler, Raffa – Horváth Z., Boróczi, Leveles – Jakabházy, Schwalm, Zsitva B. – Bikár.

Gólszerzők: 0-1 Bánkuti (Rozgonyi, 1:33), 0-2 Rozgonyi (18:19), 0-3 Bikár (Leveles, 50:44)

Kapuralövések: Jugoszlávia: (14, 5, 12) = 31, illetve Magyarország: (9, 10, 9) = 28

Kiállítások: Jugoszlávia: 6 perc (Trebušak 19:14 – 21:14, M. Župančić 34:07 – 36:07, M. Župančić 59:02 – 60:00), illetve Magyarország: 8 perc (Kertész 13:06 – 15:06, Ziegler 22:40 – 24:40, Raffa 25:14 – 27:14, Koutny 32:57 – 34:57).

1965. március 9. Magyarország – Nyugat-Németország 4-4 (2-0, 2-1, 0-3)

Pori, Ice Stadium

Nézőszám: 199

Játékvezetők: Olivieri (svájci), Lahtinen (finn).

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Ziegler, Raffa – Zsitva B., Bikár, Leveles – Horváth Z., Jakabházy, Schwalm.

NSZK: Hobelsberger – Schwimmbeck, Nagel – Köpf, Schubert, Pohl – K. Hahn, Riedmeier – Trautwein, Pittrich, Waitl – W. Riedl – Bingold, H. Ludwig, Gross.

Gólszerzők: 1-0 Horváth Z. (3:42), 2-0 Zsitva V. (13:34), 2-1 Horváth Z. (25:30), 3-1 Köpf (25:44), 4-1 Horváth Z. (Schwalm, 28:15, emberelőnyből), 4-2 Waitl (48:39), 4-3 Köpf (49:59), 4-4 Köpf (K. Hahn, 56:37)

Kapuralövés: Magyarország: (9, 15, 9) = 33, illetve NSZK: (18, 26, 33) = 77

Kiállítások: Magyarország: 0 perc, illetve NSZK: 4 perc (Nagel 28:00 – 28:15, Schubert 45:26 – 47:26).

1965. március 11. Magyarország – Ausztria 5-3 (1-2, 0-0, 4-1)

Pori, Ice Stadium

Játékvezetők: Isotalo (finn), Sillankorva (finn).

Magyarország: Vedres – Ziegler, Koutny – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Kertész, Raffa – Zsitva B., Bikár, Leveles – Babán – Z. Horváth, Schwalm Boróczi.

Ausztria: Pregl (59.00 – 59.46) – Bachura, Kübelbeck – Wechselberger, W. Znenahlik, Saint John – Felfernig, Schager – Kalt, Puschnig, Romauch – Erhart – W. Mühr, Kirchberger, Weingärtner.

Gólszerzők: 1-0 Rozgonyi (Bánkuti, 3:30), 1-1 Wechselberger (7:19), 1-2 Weingärtner (Kirchberger, 17:04), 2-2 Schwalm (Horváth Z., 42:44), 3-2 Horváth Z. (48:18), 3-3 Romauch (Puschnig, 50:20), 4-3 Raffa (Boróczi, 57:45, PPG), 5-3 Zsitva V. (Ziegler, 59:46).

Kapuralövés: Magyarország (10, 12, 15) = 37, illetve Ausztria (12, 10, 10) = 32.

Kiállítások: Magyarország – 10 perc (Horváth Z. 36:29, Horváth Z. 39:54, Koutny 45:15, Leveles 51:35, Koutny 52:02), illetve Ausztria – 2 perc (Felfernig 57:31).

1965. március 12. Nagy Britannia – Magyarország 5-1 (3-0, 1-0, 1-1)

Rauma, Ice Stadium, 246 néző.

Játékvezetők: Cebulj (jugoszláv), Johannesen (norvég).

Nagy Britannia: Metcalfe – G. Reilly, W. Brennan – Stevenson, W. Miller, Spence – Jordan, McIntosh – Farrel, Crawford, Key – Boyle – G. Tindale, T. Matthews, S. McDonald.

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Ziegler, Raffa – Zsitva B., Bikár, Leveles – Horváth Z., Schwalm, Boróczi – Jakabházy.

Gólszerzők: 1-0 Spence (Key, 3:10), 2-0 Stevenson (Spence, 12:16), 3-0 Spence (Key, 12:51), 4-0 Stevenson (37:42, PPG), 4-1 Horváth Z. (Boróczi, 55:33), 5-1 Spence (59:40).

Kapuralövés: Nagy-Britannia (15, 11, 13) = 39, illetve Magyarország (18, 12, 14) = 44.Kiállítások: Nagy-Britannia – 2 perc (Boyle 58:58), illetve Magyarország – 4 perc (Bikár 37:18, Horváth Z. 58:58).

A világbajnokság B-csoportjának végeredménye:

A magyar válogatott tagjainak világbajnoki statisztikái:

A világbajnokság végeztével ismét az MNK-ra koncentráltak a csapatok és a szurkolók, ami március 15-én a harmadik játéknap két mérkőzésével folytatódott. Előbb a BVSC győzött 7-4-re a Postás ellen, majd az FTC gyűrte le nagy nehézségek árán az Előrét 3-2-re. Két nappal később, március 17-én szerdán került sor a két csoport csúcsrangadóira, vagyis az Újpest-FTC és a BVSC-Vörös Meteor mérkőzésekre. A csapatok ugyan még mindig nélkülözni kényszerültek válogatott játékosaikat, ám így is nagy küzdelemre volt kilátás. Elsőként az örökrangadó főszereplői léptek jégre, s bár a hazai sajtó nem szentelt túl nagy figyelmet az MNK-nak, annyi bizonyos, hogy a bajnokság első szakaszában megsérült Lőrincz Ferenc ezen a meccsen tért vissza a csapatba, s bár a lila-fehérek az első harmad után még egygólos hátrányban voltak, a másodikban három találatot szerezve fordítottak és végül Zima 2, Patócs Péter, illetve Palotás János 1-1 góljának köszönhetően 5-3 arányban győztek, mivel a jegyzőkönyvben az FTC számára még egy öngólt is elkönyveltek. A rivális találatait Kiss-Szabó, Némon és Kassai szerezték. A BVSC szintén nagy csatában, 3-2-re győzött a Meteor ellen.

Másnap újabb két mérkőzést rendeztek, melyeken előbb a Meteor verte 3-1-re az Építőket, majd az Újpest, győzött 13-2-re a Spartacus ellen, amivel a csapat bebiztosította a csoportelsőségét. A lilák góljait Hajek (3), Klink (3), Palotás János (2), Bálint, Gazda, Patócs Gy., Palotás József, illetve Zsitva szerezték. Ezzel az is eldőlt, hogy az MNK-ban szintén a vasutasokkal kell megmérkőzni az elsőségért. A kupa utolsó két csoportmeccsére március 21-én került sor: Postás-Építők 6-4, illetve Előre-Spartacus 6-4.

Az MNK csoportküzdelmeinek végeredménye:

Előbb azonban még a bajnoki döntő két mérkőzésére kellett sort keríteniük a csapatoknak. Az első találkozót 1965. március 24-én szerdán rendezték a Megyeri úton. A 12-16 fokos nappali hőmérséklet bizony nem feltétlenül tett jót a jégminőségnek, ráadásul egész nap esett az eső, így a csapatok és a szurkolók izgatottan lesték az eget, hogy vajon este hétkor útjára indulhat-e a korong. Habár a kezdéskor még szemerkélt a később teljesen elálló égi áldás, mégis 4000 szurkoló, azaz ismét teltház várta a jégre kikorcsolyázó játékosokat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Zima János, Patócs György (C), Patócs Péter

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Gaál – Miklós Károly, Bakay László, Kósa Ambrus – Petyerák Sándor, Petyerák István, Leveles György – Dudar Imre

Gazda, Klink és Boróczi figyelik izgatottan a jégen történteket.

A csapatok nem sokat teketóriáztak és mindkét részről nagy lendülettel vetették bele magukat a játékba, amit még élvezetesebbé tett, hogy a 2. percben Bánkuti távoli bombája révén a lila-fehéreknek a vezetést is sikerült megszerezniük. Egy ideig még a Szamosi-legénység kezdeményezett többet, ám a harmad végét alaposan megnyomták a vasutasok és két másodperccel a dudaszó előtt Miklós egy lecsorgó korongot be is kotort Vedres kapujába. A BVSC a szünet után sem engedte ki kezéből a játék irányítását és Bikárék bizony két hatalmas helyzetet is elpuskáztak. Az iram a záró játékrészben sem csökkent és bár továbbra is az ellenfél kezdeményezett többet, a 46. percben Zsitva Viktor ismét a lilákat juttatta előnyhöz. Négy perccel a fordulás után Leveles egy éles szögből leadott váratlan lövéssel megint kiegyenlített. Arra azonban senki nem vehetett mérget, hogy ez marad a végeredmény. Az 56. percben Boróczi a kapu mögül tálalt Bálint Attila elé és az alig tizenhat éves csatártehetség könyörtelenül ki is használta a helyzetet, megszerezve csapata számára a létfontosságú győzelmet!

Újpesti Dózsa – BVSC

3-2

(1-1, 0-0, 2-1)

Két nappal később, pénteken máris jöhetett a visszavágó. Habár ez alkalommal nem riogatott egész napos eső, mégis – talán az élő TV közvetítésnek is köszönhetően – csupán 2000 szurkoló gyűlt össze a Kisstadionban, hogy élőben tekintse meg a bajnoki cím sorsáról döntő mérkőzést. A helyzet egyszerű volt, ha nyer vagy döntetlent játszik az Újpest, akkor a lila-fehérek nyakába kerül az aranyérem, ha egy gólnál nagyobb különbséggel nyernek a vasutasok, akkor ők a bajnokok. 3-2-es zuglói siker esetén pedig következhetett volna a lutri, azaz a pénzfeldobás (hiszen ez esetben a vakszerencse döntötte volna el az elsőség kérdését!).

BVSC: Balogh Csaba – Koutny Lajos, Babán József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József – Miklós Károly, Bakay László, Leveles György

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Gazda László

A főszereplők: Vedres, Klink és Leveles György.

Az első harmadban mindkét csapat idegesen játszott, még helyzeteket sem igen lehetett feljegyezni. A szünetet követően aztán eleredt az eső és az égi áldással egyszeriben az iram és a színvonal is megérkezett. Mindkét fél nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt, a 27. percben pedig Lőrincz távoli bombája púpozta ki Balogh kapus mögött a hálót. Ezt követően azonban a kiállításoké lett a főszerep, amiből a lila-fehérek jöttek ki rosszabbul, hiszen a 31. percben, egy négy a három elleni szituáció végén, amikor éppen visszatért a jégre a kiállított újpesti játékos, Bikár kiegyenlítette az állást. Két perccel később Zsitva Viktor hagyott ki egy hatalmas helyzetet, amit a túloldalon a sors és ismét csak Bikár a vasutasok vezető találatával büntetett. A vezetés birtokában a Háray-legénység hatalmas iramot diktált, de a fölényt képtelenek voltak gólra váltani. Teltek a percek, már a térfélcsere is megvolt a harmadik harmadban, amikor a Zsitva család “D” betűs mezben játszó fia az 54. percben egy parádés góllal egyenlíteni tudott. Két perccel később azonban ismét a BVSC került előnybe, miután Bikár megszerezte csapata és önmaga harmadik találatát. A Kisstadion órája ráfordult az 59. percre. Ha minden így marad, következhet a hokitörténelemben példa nélkül álló pénzfeldobás. Az izgalom a tetőfokára hágott: Zsitva Viktor robbant be a kapu elé, hogy egy félmagas átadásból süvöltő kapáslövést eresszen meg alig egy centivel a kapuvas fölé! Ám továbbra is a lilák maradtak támadásban: Babán szerelt bevetődve, aztán igyekezett maga alatt tartani a korongot, miközben Hajek éppen azon igyekezett, hogy a botjával döfködve kipiszkálja alól a játékszert. A fején kötéssel és sapkával játszó Kertész, aki korábban a homlokával hárított egy lövést, minek következtében egy négycentis repedés keletkezett a homlokán, Bánkutival csapott össze önfeláldozóan a pakkért. Az óra lassan az utolsó percre fordult, amikor Bánkuti, a lilák 14-ese jobbról becenterezte a korongot, Zsitva Viktor pedig egy igazítás után védhetetlenül kilőtte vele a sarkot! Ismét egyenlített az Újpest és a döntetlen ezúttal aranyérmet ért! Ám a meccsnek még nem volt vége. A könnyeivel küzdő Balogh kapus lekorcsolyázott a jégről, hogy egy mezőnyjátékos ugorhasson be fel a helyére, ám a vasutasokon ezúttal már ez sem segített. A lelátóról zúgott a “Jól van, fi-úk!” rigmus, aztán a visszaszámlálás… 1965. március 26-án, pénteken este, 20 óra 52 perckor tizenhat lila-fehér mezbe öltözött játékos borult össze a szinte már kocsonyás jég kellős közepén. Az eső csak úgy ömlött, a langyos szél permetzászlókat fújt az ingadozó, füstölgő reflektorok köré.

A jégkorongozás hazai bajnoki öt év szünet után ismét az Újpest csapata lett!

A bajnokság végső győztesei a drámai mérkőzés után. Állnak balról: Palotás János, Boróczi Gábor, Molnár Tibor, Gazda László, Palotás József, Lőrincz Ferenc. Elől: Klink János, Galambos Béla, Bálint Attila, Kézeli Pál, Bánkuti Árpád, Hajek Péter, Vedres Mátyás és Zsitva Viktor.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-3

(0-0, 2-1, 1-2)

Katarzis ide, extázis oda: az idénynek még korántsem volt vége, hiszen a csapatoknak az MNK döntőjét is le kellett játszaniuk. A hetedik és ötödik helyezésekért kiírt mérkőzéseket már a bajnoki döntő második összecsapása előtti napon (március 25-én) megrendezték, méghozzá a következő eredményekkel: Bp. Építők-Bp. Spartacus 3-8, Bp. Előre-Bp. Vörös Meteor 1-10.

Az érmek sorsáról döntő meccseket március 28-án vasárnap játszották le a Kisstadionban. A sajtó, beleértve a sportlapokat is, nem sok figyelmet szentelt az eseményeknek, tulajdonképpen csak a számszerű eredményeket közölték le. A bronzmeccsen az FTC, második harmadban nyújtott jó teljesítményének köszönhetően, 6-2 arányban győzte le a Bp. Postás együttesét. A döntőben egy hét alatt harmadszor csapott össze egymással az Újpest és a BVSC. A lila-fehérek szenzációs játékkal már az első harmadban eldöntötték a találkozó és a kupagyőzelem sorsát. Zsitva Viktor egymaga hat gólt jegyzett.

Újpesti Dózsa – BVSC

8-2

(7-1, 0-0, 1-1)

A Magyar Népköztársasági Kupát is elhódító csapat. Állnak balról: Palotás János, Zsitva Viktor, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Gazda László, Molnár Tibor, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter. Térdelnek balról: Klink János, Horváth István, Bálint Attila, Hajek Péter, Palotás József, Vedres Mátyás.

A lila-fehérek, dacára minden nehézségnek – edzőváltás, Lőrincz Ferenc hosszas, illetve Boróczi Gábor rövidebb ideig tartó, de érzékeny kidőlése -, sikerrel állták a sarat a vasutasokkal való végletekig kiélezett versenyfutásban, ami az egész szezont jellemezte. Habár a Béke Kupa döntőjében még alulmaradt a csapat a Háray-legénységgel szemben és az utolsó fordulóig a bajnokságban is hátrányból kellett üldözni a zuglóiakat, az idegek harcából végül a lila-fehérek kerültek ki győztesen, ami két aranyéremmel koronázta meg az 1964-1965. évi szezont, az első olyan jégkorong idényt, amit teljes egészében hazai pályán, azaz a Megyeri úton edzve és készülve játszhattak végig az újpesti hokisok.

A bajnoki és MNK aranyérmes, illetve Béke Kupa ezüstérmes jégkorong csapatának kerete:

névposztbajnokiBéke KupaMNK
Horváth Istvánkapus1
Kézeli Pálkapus411
Vedres Mátyáskapus154
Hajek Péterhátvéd15/341/3
Lőrincz Ferenchátvéd8/54/21/-
Molnár Tiborhátvéd16/-4/--/-
Palotás Józsefhátvéd16/14/-1/1
Patócs Györgycsatár/hátvéd15/54/21/1
Bálint Attilacsatár15/114/51/1
Bánkuti Árpádcsatár14/224/5-/-
Boróczi Gáborcsatár12/173/2-/-
Galambos Bélacsatár2/--/-1/1
Gazda Lászlócsatár13/42/-1/1
Klink János Istváncsatár16/234/92/4
Palotás Jánoscsatár16/15-/-3/6
Patócs Andráscsatár1/1-/--/-
Patócs Pétercsatár15/64/-1/1
Szántó Lászlócsatár3/-4/--/-
Zima Jánoscsatár10/24/-2/3
Zsitva Viktorcsatár16/264/52/7

Az MNK mérkőzések adatai hiányosak. A sajtó csupán az eredményeket és a gólszerzőket közölte, az összeállítokat egyetlen alkalommal sem.

Előző szezon: 1963 – 1964 – Száz százalék Újpest

Következő szezon:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem