1962 – 1963 – “…ennél jobban már nem lehet akarni…”

A tavasz és a nyár folyamán nem volt nagy jövés-menés az Újpesti Dózsa hokisainak háza táján. A szakmai munkát továbbra is Bán József irányította, aki az előző évi keretből csupán a játéktól visszavonuló Bárány Lajosra nem számíthatott. A korcsolyát szögre akasztó hátvéd azonban nem szakadt el a szakosztálytól, hiszen ettől kezdve a serdülő csapat mellett segédkezett, mint edző. A rutinos bekk pótlásához nem volt szükség igazolásra, mivel Hajek Péter az előző szezon végén bizonyította, hogy lehet rá számítani ezen a poszton. A felkészülés során azért két új arcot felfedezhettek a szurkolók: Gazda László és Orosz Károly a Bp. Postástól érkeztek Újpestre. A Postás legnagyobb, már-már a szakosztály létét is fenyegető gondja ekkoriban az volt, hogy a felnőtt csapat gerincét adó korosztály nagyjából egyszerre érte el a katonaköteles kort és a Néphadsereg bizony be is hívta a fiúkat sorkatonai szolgálatra. Ez pedig alaposan megnehezítette a csapat életét, hiszen még a meccsekre is nehéz volt kikérőt kérni az alakulatoktól, az edzésekre és ezdőtáborokra pedig szinte lehetetlen. Újpesten viszont adott volt a lehetőség a katonai szolgálat megkönnyítésére és a két fiatal csatár élt is a lila-fehér vezetés által felajánlott eséllyel. A Postás azonban – teljesen érthetően – nem adta áldását az átigazolásra, így a két tehetséges támadó ugyanúgy járt, mint az előző évben Bánkuti és Zsitva, azaz egyetlen hivatalos bajnoki vagy kupa mérkőzésen sem léphettek jégre.

A csapatok felkészülése máskülönben a megszokott mederben folyt. A válogatott szeptember elején kezdte meg a jeges edzéseket, továbbra is a csehszlovák Vladimír Kominek vezetésével. A mester által gyakorolt hatás bizony már érzékelhető volt, hiszen a játékosok az előző tavaszi-nyári időszakhoz képest lényegesen szorgalmasabban látogatták a tréningeket, az újpestiek közül például Bánkuti és Zsitva 43-43, Vedres 40, Lőrincz pedig 39 foglalkozáson vett részt. Természetesen ezúttal is akadtak renitensek és idehaza talán nem is csodálkozott rajta senki, hogy Palotás János megint ebbe a csoportba tartozott. A lila-fehérek zseniális támadóját Kominek ki is zárta a keretből, sőt ebben az évben már az Újpest is fegyelmivel sújtotta Öcsit, aki ezért nem tarthatott a fiúkkal a soron következő edzőtáborba.

Szeptember 24-én Gazdával és Orosszal együtt húsz játékos utazott el Pozsonyba, ahol szokás szerint a HC Slovan Bratislava jégcsarnokában jeges edzésekkel folytatódott a szezonra való felkészülés. Hogy hány edzőmérkőzést játszottak a fiúk a két hét alatt, arról jelenleg nem áll rendelkezésre információ, de a szokások alapján joggal feltételezhető, hogy a vendéglátók mellett más, alacsonyabb osztályokban játszó helyi csapatok is akadtak az ellenfelek között. Az viszont biztos, hogy Palotás távollétében, akit a hírek szerint egyébként a vendéglátó Slovan is szívesen látott volna a saját mezében, Bán Dodó a fiatal Orosz Károlyt játszatta centerként Boróczi és Lőrincz között.

A Magyar Jégszövetség jégkorong szakbizottságának október folyamán is a Bp. Postás bizonytalan helyzete okozta a legkomolyabb fejtörést, mivel teljesen kiszámíthatatlanná vált a szakosztály nevezése az idényre. Olyannyira, hogy 25-én be is jelentették, a postások nem indulnak a Béke Kupában, helyükre – a márciusban rendezett Felszabadulási Kupához hasonlóan – a Bp. Spartacus és a Bp. Előre ifjúsági játékosaiból összeállított vegyes csapat lépett, melynek irányításával ezúttal is Margó Györgyöt bízták meg. A Bp. Postás gondjait végül olyan fiatal játékosok érkezése oldotta meg (Dvorszky Aladár – VM -, Vajdafi Lehel – FTC – és Feuer – BVSC), akik kiöregedve az ifjúsági korból, nem igazán fértek be a saját csapatuk felnőtt keretébe, viszont nem is akartak felhagyni a jégkorongozással. A Postás így már képessé vált a bajnokságban való indulásra.

November 1-jén a Népsport tragikus hírt közölt a sportszerető közvéleménnyel. Harminckilenc éves korában elhunyt Szeghy Ferenc, a Bp. Vörös Meteor (korábban BKE, MTK, Textiles, Vörös Lobogó) rutinos portása, aki sok-sok évnyi játék után is lelkesen készült az előtte álló szezonra. A kapust Gödöllőn helyezték végső nyugalomra. A “nagy öregek” közül említést érdemel még az Újpesttel korábban két bajnoki címet is nyerő hórihorgas center, Molnár Tibor Dezső visszavonulása, aki a lila-fehérek első évében (1955-1956) mindjárt egy gólkirályi címmel örvendeztette meg a hokival még csak barátkozó IV. kerületi szurkolókat. A távozását követően “Moli” még két évet húzott le a BVSC-ben mielőtt nyugdíjba ment volna.

A Jégszövetség jégkorong szakbizottsága november 8-ra időzítette a Béke Kupa nyitányát. A torna kiírása nem változott az előző évhez képest. A hat indulót két csoportba sorolták, az A jelű trióban az Újpest, a Meteor és a Spartacus/Előre vegyes, a B jelűben az FTC, a BVSC és az Építők kapott helyet. A döntőt a csoportgyőztesek, a bronzmeccset a csoportmásodikok vívták egymással, az ötödik helyért ezúttal nem írtak ki helyosztó mérkőzést.

Újpesten a rajt előtt két kérdés foglalkoztatta a szakembereket és a szurkolókat: vajon amnesztiát kap-e Palotás János, illetve hogy képes lesz-e jégre lépni Lőrincz Ferenc, akinek még a pozsonyi edzőtáborozás során kezdett fájni a keze és akiről csak itthon derült ki, hogy bizony elrepedt az egyik kézcsontja. A remek szélső, akinek a szerepeltetéséről már-már Bán mester is lemondott, begipszelt kézzel sem hagyta abba a felkészülést, igaz, ehhez azért szükség volt a sportorvosok jóváhagyására is.

Az aggodalmaskodók hamar megkapták kérdéseikre a választ, hiszen a Béke Kupa rajtja előtt a Budapest néven jégre lépő jégkorong válogatott keretében mind Lőrincz, mind Palotás Öcsi helyet kapott az olasz HC Bolzano elleni felkészülési meccsen, amit 3-1 arányban a vendégek tudtak megnyerni. Az említetteken kívül Vedres, Boróczi, Bánkuti és Zsitva Viktor képviselte a lila-fehér színeket.

1962. október 8-án hétfőn két Béke Kupa mérkőzés jelezte, hogy immár visszavonhatatlanul kezdetét vette a hazai jeges idény. A címvédő Újpest az első játéknapon még nem volt érdekelt, a nyitómeccsen a BVSC és az Építők csaptak össze egymással. Az 5-3-as vasutas sikert hozó találkozó után a Meteor 25-0-ra verte a Spartacus/Előre vegyest.

Két nappal később, szerdán szemerkélő esőben és kifejezetten enyhe időben került sor a lila-fehérek bemutatkozására. A Vörös Meteor elleni mérkőzésre több mint 1000 szurkoló váltott jegyet a Kisstadionba.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Révész József, Patócs Péter

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Losonci Imre – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Martinuzzi Béla, Kenderessy Balázs – Tóth Pál, Havas Róbert, Madarasi Péter – Miks Károly, Kun György, Varga József

Támadásban a lilák második csatársora. A játékosok balról jobbra: Zima, Zsitva, Kenderessy, Bánkuti és Tóth.

A vizes és lassú jég bizony alaposan megnehezítette a csapatok dolgát. Az első izgalmat Palotás József kisbüntetése okozta, ám a Meteor nem tudott élni a lehetőséggel. A 11. percben aztán egy mintaszerű Palotás-Boróczi akció végén a kéztöréssel játszó Lőrincz szerezte meg a vezetést a lila-fehéreknek. Hét perccel később ismét az első sor villant, Palotás Öcsi remek kapáslövéssel váltotta gólra Boróczi pontos átadását. Szünet után egyértelműen az Újpest került fölénybe és a 23. percben Bánkuti találatával sikerült is háromra hizlalni az előnyt. A meccs derekán Ziegler Péter szépített és a váratlanul bekapott gól alaposan meg is zavarta a Bán-legénység játékát. Több Vedres védés és veszélyes kapu előtti kavarodás után Zsitva a 32. percben egy kontra végén mattolta Losoncit, helyreállítva ezzel az újpestiek stabilitását. A Meteor a harmadik harmad elején kihagyott egy kettős emberelőnyt, így felzárkózás helyett a 49. percben újabb lila-fehér gól következett. Ezúttal is a villámgyors a Zsitva ugrott ki a védők között, aki Losoncit elfektetve fonákkal emelte be a korongot a hálóba. Néhány másodperccel a dudaszó előtt Lőrincz állította be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

6-1

(2-0 2-1, 2-0)

A nap második mérkőzésén az FTC 4-4-es döntetlenre végzett a jól rajtoló BVSC-vel.

A csoportkör harmadik és egyben utolsó játéknapjára már másnap sor került. Az első találkozón a zöld-fehérek 6-3 arányban győztek az Építők ellen, azaz eggyel több gólt lőttek Pásztor György tanítványainak, mint a vasutasok, ami elég is volt Raffáéknak a csoportgyőzelemhez. A második meccs közel sem ígért nagy küzdelmet és sok izgalmat, csupán az volt a kérdés, hogy a lila-fehérek mennyire erőltetik majd a játékot a fiatal és tapasztalatlan erőkből álló ellenfél ellen.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Molnár Tibor – Révész József, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs Péter

Bp. Spartacus/Bp. Előre: Kellner – Rédlinger Vilmos, Tóth – Szetzi A., Dudás I., Szathmári Tibor – Bogár, Lorencz – Juhász L., Szemán I., Jenei – Szemán József, Polgár, Tőkés – Berta László, Lovcsányi László, Libor

Nos, Patócsék nem is igazán erőltették meg magukat a 60 perc során, így bizony két harmadot követően még csak 4-2-re vezetett az Újpest. A hajrát viszont alaposan megnyomták a lila-fehérek, így végül Palotás János, Zima és Molnár 2-2, Klink és Patócs 1-1, illetve Tóth öngóljával sikerült az elvárásokhoz közelítő különbséggel megszerezni a csoportelsőséget. Az ellenfél góljait Lovcsányi és Dudás lőtték.

Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus/Bp. Előre vegyes

9-2

(2-1, 2-1, 5-0)

Patócs György, a lila-fehérek válogatott hátvédje és csapatkapitánya

A csoportkör lezárultát követő napokban a Képes Sport a döntőben szereplő két csapat kapitányát, a ferencvárosi Raffa Györgyöt és az újpesti Patócs Györgyöt kérdezgette a magyar hoki helyzetéről. Elsőként a színvonal került szóba, amit a lila-fehérek rutinos hátvédje a következőképp látott: “Gyorsaságban, bottechnikában, és lövőkészségben kétségtelenül javultunk. Úgy értem persze, hogy az egész hazai mezőny jobban játszik, technikailag és taktikailag érettebb.” Az FTC kapitánya ezt azzal egészítette ki, hogy korcsolyatudásban viszont bőven van még hová fejlődni. Patócs Gyuri szerint a magyar mezőny tudása e téren “egyelőre a csehszlovák második osztályéval áll egy színvonalon”. Abban mindkét játékos egyetértett, hogy a passzjáték szintén javításra szorul. Amikor az előző szezonban kiosztott feltűnően sok büntetőperc került szóba az újpesti kapitány így válaszolt: “A kemény játék bizonyos mértékben a mi sportunk velejárója. Itt nem csak a gyorsaság, a technika, a botkezelés, a korcsolyázni-tudás fontos, hanem a testi erő kihasználása is. Ez persze nem jelenti azt, hogy durván kéne játszani.” Arra a kérdésre, hogy vajon várható-e további színvonalemelkedés a soron következő szezonban, mind Raffa, mind Patócs határozott igennel válaszolt. Természetesen esélylatolgatásra is felkérték a kapitányokat, amit az újpestiek Gyurija így látott: “Nem becsüljük le a többieket, de kétségtelen, hogy ezúttal is az FTC a legerősebb vetélytársunk. (…) A mi csatársorunkat, jobban mondva csatársorainkat, jobbnak tartom, az FTC védelmét viszont egységesebbnek.” Ezzel nagyjából Raffa György is egyetértett, hozzátéve, hogy bár nekik is öt válogatott támadójuk van, a lila-fehérek e téren összeszokottabbak és gólveszélyesebbek. Végül a szurkolótáborokra terelődött a szó, ahol ekkoriban már szintén nagy rivalizálás zajlott, hiszen ahogy azt Raffa György is megjegyezte: “…a Dózsa szurkolótábora is alaposan megnőtt az elmúlt két évben, s egy-egy Dózsa-FTC mérkőzés nem csak lenn a jégen, hanem a nézőtéren is rangadónak számít.”

Nos az első ilyen rangadóra hamarosan sort is kerítettek a csapatok a Béke Kupa döntőjében, amit október 14-én vasárnap játszottak le a Kisstadionban, több mint 5000 néző előtt. A változóan felhős időben a következő összeállításokban léptek jégre a csapatok:

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Kondorosi Tihamér – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Erdős Péter, Raffa György – Kárász György, Beszteri-Balogh János, Schwalm Béla – Kárász István, Zádor István – Némon János, Szende János, Jakabházy László

Az első harmad változatos játékot hozott, mindkét kapu előtt akadtak helyzetek, majd a lila-fehérek fokozatosan átvették az irányítást. A 15. percben Zsitva emberhátrányban vezethette kapura a korongot, de Pozsonyi ekkor még hárítani tudott. A következő percben, nem sokkal a csapat kiegészülését követően, egy jobb oldali akció végén Boróczi viszont már megszerezte a vezetést. Szünet után sem változott a játék képe, a lila-fehérek szinte végig domináltak és a harmad végén két gyors góllal háromra növelték az előnyüket. Néhány másodperc eltéréssel előbb Bánkuti, majd Boróczi volt eredményes a 39. percben. Az utolsó játékrészben csökkent valamicskét az iram, a küzdelemre azonban a továbbiakban sem lehetett panasz. A 48. percben Lőrincz a lilák negyedik gólját is megszerezte, majd egy perccel a dudaszó előtt Schwalm belőtte az FTC szépítő találatát.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-1

(1-0, 2-0, 1-1)

A remek győzelemmel Palotáséknak sikerült megvédeniük a címet és immáron ötödik alkalommal emelhették magasba lila-fehér mezes jégkorongozók a Béke Kupát. A győzelmet bizonyára tovább édesítette, hogy a csapat legnagyobb riválisa ellen sikerült elérni azt.

A bronzérmet a vasutasokat 5-2 arányban legyőző Vörös Meteor szerezte meg.

A Béke Kupa végeredménye:

  1. Újpesti Dózsa SC
  2. Ferencvárosi TC
  3. Bp. Vörös Meteor
  4. BVSC

A Népsport két nappal később megjelent cikkében élvezetes mérkőzésként jellemezték a döntőt. A szakíró azt is megjegyezte, hogy érezhető volt a csapatokon a céltudatosabb nyári felkészülés eredménye, ebből kifolyólag a jövőben is mindent meg kell tenni azért, hogy ez a munka lépést tartson a világon uralkodó trendekkel. (Kár, hogy a sportág látványosan növekvő népszerűsége sem sarkallta arra a korabeli döntéshozókat, hogy pályák, lehetőleg a Csehszlovákiában látottakhoz hasonló fedett csarnokok épüljenek az országban. A valódi előrelépés lehetőségét ez rejtette volna magában és az 1960-as évek első felében e téren még nem volt olyan végletes a magyar hoki lemaradása, mint amilyenné a későbbi évtizedekben vált. – ErSzob) Az Újpest teljesítményét a döntő minden egyes percében határozottnak és átgondoltnak látták a szakemberek. A játékosok összjátékra törekedtek és bátran kombináltak, ráadásul  mindvégig nagy akarással korcsolyáztak és sok volt az önfeláldozó módon blokkolt lövés is. A védelem, annak ellenére, hogy Patócs Györgyöt késés miatt Bán József kihagyta a csapatból, stabilan állt a lábán.

A bajnokság, melyre beérkezett a Bp. Postás nevezése is, 1962. november 17-én szerdán vette kezdetét felhős, enyhe időben. A nyitómérkőzést ezúttal a hagyománytól eltérően nem a bajnoki címvédő FTC vívta, hanem a friss kupagyőztes lila-fehérek, méghozzá a BVSC gárdája ellen.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Keresztes Vincze – Molnár Tibor, Kondorosi Tihamér – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Révész József

BVSC: Kászonyi-Kneusel Emil – Koutny Lajos, Kertész József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Miklós Károly, Babán József – Kárpáti F., Kósa Ambrus, Kepess György – Siraki Lóránt, Rigó Károly, Bakay László

A Bán-legénység meglehetősen felforgatott összeállításban és tartalékosan lépett jégre, hiszen Patócs György mellett ezúttal már a sérült Boróczi is hiányzott a keretből. Méghozzá nagyon. A lila-fehérek támadójátéka alaposan megsinylette az első csatárhármas megbontását, a pontatlan passzjáték és a vasutasok szoros, fegyelmezett védekezése szinte teljesen kioltotta a veszélyt az újpesti akciókból. Szünet után a BVSC ragadta magához a kezdeményezést és a 22. percben Kósa góljával a vezetést is sikerült megszerezniük. A lilák ezt követően sem tudtak magukra találni, csupán a harmadik harmadra élénkült meg a játék. Palotásék az egyenlítés és a fordítás érdekében igyekeztek nyomás alá helyezni a vasutasok kapuját, de a BVSC továbbra is remekül szűrte a támadásokat, az ellenakcióknál pedig rendre Vedres bravúrjaira volt szükség ahhoz, hogy ne nőjön kettőre a hátrány. Legalábbis egy ideig… A 44. percben Kárpátinak sikerült mattolnia az újpesti kapust. A térfélcserét követően több nagy helyzetet is kialakítottak a lila-fehérek, Zsitva egy szólót is elhibázott, így csak az 59. percben sikerült Bánkutinak szépítenie. A gólpasszt Zsitva Viktor jegyezte.

Újpesti Dózsa – BVSC

1-2

(0-0, 0-1, 1-1)

Másnap a Ferencváros 4-2-re győzött a Bp. Építők ellen.

A következő, immáron teljes játéknapra november 21-én szerdán került sor, szeles, esőre hajló időben. Elsőként a Vörös Meteor-BVSC rangadót nézhették végig a nézők, melynek végén a VM örülhetett egy 5-2 arányú győzelemnek. A második összecsapáson a rossz rajt után mindenképpen javítani akaró lila-fehérek ellenfele a Pásztor György által vezetett Építők csapata volt.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Palotás József, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Keresztes Vincze – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Kondorosi Tihamér

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Bikali Tibor – Horváth Zoltán, Kolozsi András, Szabó Attila – Peringer Tihamér – Horváth Lajos, Stipsicz István, Jeney Zsolt – Deák Miklós, Hajdú Attila, Rózsa György – Vida Attila

A bizonyítási vágytól fűtött Palotásék már az első másodpercektől kezdve nagy iramot diktáltak, amit a kék-fehérek nem is tudtak követni. Egymást követték a szép passzjátékokkal fűszerezett akciók, melyek végén nemegyszer szépségdíjas gólokat lőttek a nagy vállalkozó- és lövőkedvvel jégre-lépő lila-fehér csatárok. Ráadásul ezúttal a kommunikáció terén is minden rendben volt. A váratlanul nagy különbségű győzelemből Lőrincz 4, Bánkuti 3, Palotás János és Zsitva 2-2, Palotás József, illetve Keresztes 1-1 találattal vette ki a részét. Az Építők góljait Stipsicz és Tóth szerezték.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

13-2

(4-1, 5-1, 4-0)

November 24-én újabb két mérkőzés került megrendezésre a Kisstadionban. Az elsőn az FTC magabiztos győzelmet aratott a BVSC ellen, majd az Építők gyűjtötte be a két pontot a Postás ellen egy 5-0-ás sikerrel.

A másnapra kiírt Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor mérkőzést el kellett halasztani a fővárosra váratlanul lecsapó erős havazás miatt.

November 28-án szerdán jubileumi eseményre került sor a Kisstadionban, ahol a magyar jégkorong válogatott a 100. hivatalos nemzetközi mérkőzésére készült a franciák legjobbjai ellen. Az 5-2 arányban megnyert mérkőzésen Vedres Mátyás, Patócs György, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor képviselték a lila-fehér színeket. Bánkuti, Zsitva és Lőrincz 1-1 gólt is szerzett. A keret ezt követően kelet-német túrára indult, annyi különbséggel, hogy a belázasodott Palotás helyét az éppen felépült Boróczi Gábor foglalta el.

A bajnokság december 4-én két mérkőzéssel folytatódott. A Meteor – FTC rangadó 4-2-es zöld-fehér sikerrel zárult, míg a BVSC 7-2-re győzött az Építők ellen. A következő játéknapra december 12-én került sor, ezúttal is lila-fehér meccs nélkül. Előbb az FTC verte 12-0-ra a Postást, majd a Meteor, ha nehezen is, de győzött 4-2-re az Építők ellen.

Az újpesti szurkolók majdnem egy hónapos meccshiányára december 19-én tettek pontot, méghozzá a várva várt örökrangadóval. A mérkőzés előtt Bán József edző így nyilatkozott: “Nehéz a helyzetem. Még nincs csapatom, hiszen a betegséggel két Palotás mellett a katonai szolgálatot teljesítő Patócs Péter és Klink János játéka is bizonytalan. Legnagyobb gondom: nincs középcsatárom (értsd: center), azaz csak egy van, Zima személyében. Ezúttal valóban a Fradi látszik esélyesebbnek, de tavaly minden rangadó előtt a mi győzelmünket ígérte a papírforma, mégis kétszer kikaptunk. A mi találkozóinkon csak a jégen dől el minden…”

Szerdán a szeles, hóátvonulásokkal tarkított időjárás sem tudta visszatartani a szurkolókat attól, hogy kilátogassanak a Kisstadionba. Az emberek hosszú tömött sorokban vonultak a Thököly úton, így végül ismét teltház, azaz 10000 ember ovációja fogadta a jégre kikorcsolyázó riválisokat. A lila-fehér fanatikusok örömmel látták, hogy mindkét Palotás vállalni tudta a játékot, sőt Klink is megkapta a kimenőjét, így csupán Patócs Péter nem állt a vezetőedzőnk rendelkezésére.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Klink János, Keresztes Vincze, Patócs András

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Kárász György, Beszteri-Balogh János, Schwalm Béla – Zádor István, Kárász István – Szende János, Jakabházy László, Simon V. László – Tamási Zoltán, Némon János, Vámosi János – Hága István

Schwalm elől mentenek az újpesti védők.

Az első percek sok hibát hozó, kapkodó játéka után nagyszerű küzdelem vette kezdetét a jégen. Előbb itt, majd ott adódott egy-egy nagy helyzet, aztán Vedres spárgázott ki bravúrral egy a kapu sarka felé tartó korongot, végül az 5. percben Kárász György szemfüles góllal juttatta vezetéshez az ellenfelet. A zöld-fehérek ezt követően is lendületben maradtak, egyik támadást vezették a másik után, ám egy gyors kontra végén Boróczi Pozsonyi kapuja mögül tálalt Palotás Öcsi elé, aki a 12. percben kapásból vágta a korongot a rivális hálójába. A találat alaposan összezavarta Rajkai László tanítványait, amit az is jelzett, hogy néhány másodperccel később egy kapu előtti kavarodást követően ismét Pozsonyi mögött táncolt a korong – ám mindez már sípszó után történt, így a bírók nem ítéltek gólt. A lila-fehéreket ez sem keserítette el és a 13. percben Zima révén sikerült megszerezni a vezetést. A lendület ezt követően is kitartott, amit a 16. percben Lőrincz, majd két perccel később Zima második gólja is jelzett. Szünet után csökkent a színvonal, viszont a sportszerű légkört jól érzékelteti, hogy az első kiállításokat csupán a meccs derekán kellett kiosztaniuk a játékvezetőknek, előbb Palotás József, majd Tamási ült ki 2-2 percre. A lila-fehérek eközben magabiztosan tartották az előnyüket, amiben csupán a 45. percben következett be némi hiba, amikor Vedres elnézte Vámosi távoli lövését. Négy perccel később Simon kisbüntetését Palotás Öcsi váltotta gólra egy Lőrinczcel végrehajtott remekbeszabott akció után. A zöld-fehérek a térfélcserét követően sem adták fel a harcot, ami ismét változatos és izgalmas játékkal örvendeztette meg a szurkolókat. Az 55. percben Boróczi is beköszönt Pozsonyinak, majd egy perccel a dudaszó előtt Kárász György állította be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-3

(4-1, 0-0, 2-2)

A nap másik mérkőzésén a Meteor 12-1 arányban győzött a Bp. Postás ellen.

A Népsport a meccset követő értékelésében az Újpest taktikai fegyelmezettségében, gólerős centerjátékában és jobb erőnlétében látta a siker kulcsát. Viszont ezúttal azt sem hallgatta el a szakíró, hogy a fiatalok mindkét oldalon csak a nevezési lapon szerepeltek, az edzők egyetlen másodpercre sem küldték fel őket a jégre, vagyis ezúttal sem vállalta fel senki a modern jégkorongot jellemző háromsoros játékot. Bán Dodónak azonban igaza lett: ezúttal sem a papírforma, hanem a jégen mutatott teljesítmény döntött.

December 22-én újabb két mérkőzéssel folytatódott a bajnokság. Az elsőn a BVSC a papírformának megfelelően 13-2-re győzött a Bp. Postás ellen. A másodikon az ezúttal Zsitva Viktort nélkülöző lila-fehérek csaptak össze a Cerva László által irányított Meteorral. A havazás és a hideg bizony sok nézőt otthon tartott, de így is több százan fagyoskodtak a Kisstadion lelátóin, hogy tanúi legyenek a rangadónak.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Patócs Péter – Patócs György (C), Palotás József – Boróczi Gábor, Palotás János, Lőrincz Ferenc – Kondorosi Tihamér, Klink János

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Siba Ferenc, Ziegler János – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Kenderessy Balázs, Cerva Csaba – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Miks Károly, Kun György, Tóth Pál

A Meteor színeiben először lépett jégre a Ferencvárostól érkező válogatott támadó, Grimm György és ez a mérkőzés után bizony nagy súllyal esett latba, sőt egészen a bajnokság végéig nagy jelentőséggel bírt. No de előbb nézzük, hogy mi is történt a jégen! Habár a találkozó gyors iramú játékot hozott, a lila-fehérek képtelenek voltak megismételni az örökrangadón nyújtott teljesítményüket, sőt kifejezetten szétesőn jégkorongoztak. A VM viszont mindvégig tervszerűen és céltudatosan játszott, aminek már a 4. percben megvolt az eredménye, hiszen Grimm révén sikerült megszerezniük a vezetést. A harmad végén Rozgonyi is betalált, sőt a 25. percben kétszer is eredményes tudott lenni, azaz klasszikus mesterhármast könyvelhetett el. Az újpesti szurkolók kínjainak azonban ezzel még közel sem volt vége, a 32. percben Cerva, majd egy perccel a szünet előtt Havas is feliratkozott a gólszerzők közé, vagyis két harmad után 6-0-ás hátránnyal vonulhattak be az öltözőbe a fiúk. Szünet után szinte varázsütésre megváltozott a játék képe: az Újpest hatalmas fölénybe került, olyannyira, hogy az előny birtokában kissé elkényelmesedő Meteor időnként teljesen be is szorult a kapuja elé. A 42. percben Palotás Öcsi révén szépített a csapat, majd két perccel a fordulás előtt Lőrincz is eredményes tudott lenni. A végeredményt Boróczi állította be néhány másodperccel a dudaszó előtt.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

3-6

(0-2, 0-4, 3-0)

A mérkőzésnek ezzel azonban még nem volt vége. Az Újpesti Dózsa a lefújást követően óvást nyújtott be Grimm jogosulatlannak vélt szerepeltetése miatt, aminek első fokon a versenybizottság helyt is adott és a két bajnoki pontot 0-0-ás gólkülönbséggel a lila-fehéreknek ítélte. Kecskés Józsefék azzal indokolták az óvást, hogy a mérkőzés eredetileg kiírt időpontjában Grimm az átigazolási szabályok értelmében még nem léphetett volna jégre a Meteorban, ezért a nevezése ezen az estén is jogosulatlan volt. A versenybizottság ennek az érvelésnek adott helyt. Természetesen ezzel még nem volt lezárva az ügy, hiszen a VM fellebbezett a döntés ellen.

Ebben az idényben, rendhagyó módon december 25-én is rendeztek egy összecsapást, melyen az FTC váratlanul nagy arányú, 5-1-es vereséget szenvedett a Meteortól.

A két ünnep közötti időszak viszont a lila-fehérekről szólt, akik 28-án pénteken a BVSC, majd 29-én szombaton a Bp. Postás ellen is játszottak egy-egy mérkőzést. Ez utóbbi meccs még az első körből maradt vissza. A vasutasok elleni találkozó rangadó voltát, illetve a jégkorong akkori népszerűségét jól jelzi, hogy a felhős, szeles, havazásokkal és hófúvásokkal terhes időben is több mint ötezren váltottak jegyet a Kisstadionba, hogy élőben láthassák a csapatokat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Kondorosi Tihamér, Klink János, Patócs Péter

BVSC: Pásztor Pál – Kertész József, Koutny Lajos – Rigó Károly, Miklós Károly, Kósa Ambrus – Babán József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kárpáti F., Siraki Lóránt, Gubó Gábor

Patócs György és Palotás József biztosítják a korongot és Vedrest

A lila-fehérek ezúttal sem játszottak igazán jól, ám az első másodpercektől kezdve hatalmas iramot diktáltak, ami nagy mértékben javított a fiúk teljesítményén. Az is sokat nyomott a latban, hogy Lőrincz révén már az 1. percben sikerült megszerezni a vezetést és bár Kósa a harmad második felében egyenlíteni tudott, ez most nem zavarta meg Borócziékat, akik szó szerint megállás nélkül daráltak tovább. A BVSC a meccs feléig tudta tartani magát, ám a 29. percben Patócs Péter ismét a liláknak szerzett vezetést, amit négy perccel később a második találatát szerző Boróczi hízlalt kétgólosra. Szünet után már egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy melyik csapat szerzi meg a két bajnoki pontot. Az Újpest szinte a kapuja elé szegezte a vasutas gárdát, ami lassacskán gólokban is megmutatkozott. Zsitva a 47., Bánkuti az 53. és 59., Kondorosi szintén az 59. percben iratkozott fel a góllövők közé.

Újpesti Dózsa – BVSC

7-1

(1-1, 2-0, 4-0)

Másnap lényegesen jobb körülmények között, ám továbbra is nagy hidegben léptek jégre a csapatok. A helyszín ezúttal a Kisstadion helyett a Millenáris volt.

Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Dvorszky Aladár – Klemm János, Edelmayer János, Fodor – Gumenyuk, Berta László – Vajdafi Lehel, Svientek, Várhidi – Gyöngyösi Jenő

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Zima János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Révész József, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs András

A lila-fehérek az előző napi mérkőzés után meglehetősen tartalékos összeállításban és felforgatott sorokkal vetették bele magukat a küzdelembe, ám így is tetszés szerint érték el góljaikat a Postás csikógárdája ellen. Különösen a második harmadra volt ez igaz, amikor a Bán-legénység tizenegy alkalommal zörgette meg Nagy kapus hálóját. A húsz gólos győzelemből Bánkuti és Zsitva 5-5, Hajek, Lőrincz és Boróczi 2-2, Palotás Öcsi, Révész, Keresztes, Klink és Patócs András 1-1 találattal vette ki a részét. A postások közül Klemm tudott eredményes lenni.

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

1-21

(0-6, 1-11, 0-4)

1963. január 4-én pénteken a Népsport beszámolt róla, hogy 35-40 taggal megalakult a Debreceni Dózsa jégkorong szakosztálya. Az alapítást az Újpesti Dózsa is segítette, ezért a csapat szombaton és vasárnap bemutató meccseket játszott volna cívis városban, ám közbeszólt az időjárás és a váratlan melegben, napközben 6-8 fok is volt, elolvadt a jég. Pedig már minden elő volt készítve, sőt Rancz Sándor már a kapukat és a felszereléseket is leszállította a helyszínre.

A bajnokság január 9-én két mérkőzéssel folytatódott. Előbb az FTC szenvedett meg a Postás elleni 6-2-es győzelemért, majd a lila-fehérek korcsolyáztak fel a jégre, hogy a szeles, borús időben mintegy 500 néző előtt csapjanak össze a Bp. Építőkkel.

Bp. Építők: Michnik Tibor – Tóth István, Bikali Tibor – Szabó Attila, Kolozsi András, Horváth Zoltán – Peringer Tihamér, Tóth Csaba – Jeney Zsolt, Stipsicz István, Deák Miklós

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Révész József, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs Péter

Hiába támadott többet a Bán-legénység, az első harmadban rendre kimaradtak a lehetőségek, ráadásul a 19. percben Kolozsi emberelőnyből az ellenfélnek szerzett vezetést. Mivel a meccs lapzárta után ért véget és a Népsport később csak a harmadok alakulását és a végeredményt közölte le, jelenleg csupán annyi rekonstruálható, hogy az Újpest, minden bizonnyal nagy küzdelem után, a záró játékrészben tudta megnyerni az összecsapást, valamint, hogy a lilák négy gólja közül egyet biztosan Bánkuti Árpád jegyzett.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

3-4

(1-0, 2-3, 0-1)

A következő játéknap január 12-én szombaton került megrendezésre. Az első mérkőzésen a Meteor 8-1 arányban győzött a Postás ellen, majd a BVSC verte 5-2-re az Építők csapatát.

Másnap a farkasordító hideg és sűrű havazás ellenére is tömött sorokban vonultak a szurkolók a Thököly úton, hogy megtekintsék a pontvadászat második örökrangadóját. Végül több mint 8000 ember gyűlt össze a Kisstadion lelátóin, reménykedve abban, hogy a csapatok le tudják majd játszani a találkozót.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs Péter

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Tamási Zoltán – Kárász György, Beszteri-Balogh János, Schwalm Béla – Szende János, Kárász István – Vámosi János, Jakabházy László, Simon V. László – Zádor István, Némon János

Bánkuti és Szende figyelik hogy vajon átcsúszik-e Csánk alatt a korong.

Lila-fehér dominanciával indult a mérkőzés és az első nagy helyzetet is Zsitva Viktor hagyta ki. Az FTC ellentámadásokkal kísérletezett, majd a harmad közepe táján kiegyenlítődött a játék és a 13. percben Simon révén a zöld-fehérek szerezték meg a vezetést. A gól után megélénkült az iram, felváltva forogtak veszélyben a kapuk. A 16. percben Palotás János csent el egy korongot az ellenféltől, amit azonnal Lőrincz elé tálalt, aki kapásból vette be Csánk kapuját. A szünetben tovább erősödött a havazás, így a második játékrészben az eddigieknél is nehezebb és lassabb jéggel kellett megbirkózniuk a játékosoknak. Most is az Újpest került fölénybe és a 25. percben Lőrincz második találatával sikerült átvenni a vezetést, sőt a gól utáni buliból Palotás hozta el a korongot, amit Boróczi a felezővonal környékéről bombázott rá Csánk kapujára, a pakk pedig a meglepett portás mellett a jobb felső sarokba vágódott. Az iram ezt követően némileg visszaesett, ám a 32. percben Bánkuti egy megugrásból háromra növelte a lila-fehérek előnyét. A harmad hajrája viszont a riválisnak sikerült jobban: előbb Schwalm átadásából Simon szépített, majd Molnár ütőjéről vágódott egy korong Vedres kapujába. Szünet után tovább romlottak a körülmények, néha szinte teljesen eltűnt a korong a jégen felgyülemlett hóban. Boróczi azonban egyáltalán nem zavartatta magát és nyolc másodperccel a kezdés után megszerezte a csapat ötödik gólját az elalvó ferencvárosi védők között. Mint később kiderült, ezzel a mérkőzés tulajdonképpen el is dőlt, hiszen a zöld-fehérek képtelenek voltak újítani, az Újpestből viszont Bánkuti az 52., Boróczi az 54. percben is betalált a rivális kapujába. Zádor egy perccel később lőtt gólja már csak az eredmény kozmetikázására volt jó. A mérkőzés érdekességeihez tartozik még, hogy a játékvezetőknek egyetlen kiállítást sem kellett befújniuk.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

7-4

(1-1, 3-2, 3-1)

Lőrincz Ferenc (16) szerzi meg a vezetést a 25. percben. Szemben Palotás János, az FTC kapujában Csánk, háttal Raffa és Tamási láthatók.

A nap másik találkozóján a Meteor 3-0 arányban győzött a BVSC ellen.

A Népsport szakírója szerint feltűnő volt a hátvédek bizonytalankodása, ami főleg végzetes helyezkedési hibákban, pontatlan indításokban és tilos felszabadításokban jelentkezett (ebben azért feltehetően a havas jégnek is volt némi szerepe – ErSzob). Azt viszont dicséretesnek találta, hogy Bán József ezúttal bizalmat szavazott a fiataloknak és a sűrűbb cseréknek köszönhetően a nehéz körülmények között is meg tudta őrizni Borócziék frissességét, ami döntőnek bizonyult a harmadik harmadban.

A bajnokság január 16-án szerdán újabb két mérkőzéssel folytatódott. A csapatokat derűs, szeles és még mindig kifejezetten hideg idő fogadta, hiszen a hőmérséklet ezekben a napokban -6 és -10 fok között ingadozott. Az első összecsapáson a Vörös Meteor 9-2-re győzött a Bp. Építők ellen. Ezt követően lépett jégre a Bán-legénység, hogy megmérkőzzön a Bp. Postás együttesével.

Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Svientek – Berta László, Edelmayer János, Klemm János – Gumenyuk, Gáspár – Vajdafi Lehel, Szikra István, Várhidi – Fodor, Gyöngyösi Jenő

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs Péter

A lila-fehérek ezúttal is mindvégig kézben tartották a mérkőzést és bár a Postás fiataljai hatalmas lelkesedéssel játszottak, sokszor egészen beszorultak a kapujuk elé és ezúttal sem tudták megúszni húsz kapott gól alatt. Andorka Imrének viszont egyetlen alkalommal sem kellett maga mögé nyúlnia a korongért. A lilák góljait Boróczi (6), Lőrincz (4), Zsitva (2), Zima (2), Hajek, Molnár, Bánkuti, Klink és Patócs Péter jegyezték, valamint egy öngól is bekerült a jegyzőkönyvbe.

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

0-20

(0-5, 0-7, 0-8)

Január 19-én, szombaton újabb játéknapra került sor a bajnokságban. Az elsőként megrendezett rangadón az FTC 4-1 arányú vereséget szenvedett a vasutasoktól, majd az Építők győzte le 7-4-re a Bp. Postás együttesét, mely két harmad után még döntetlenre állt a kék-fehérek ellen.

Andorka és Vedres Debrecenben egy sajnos rossz minőségű fotón

Ezen a szombaton a lila-fehérek sem maradtak mérkőzés nélkül, hiszen végre meg lehetett rendezni a korábban elhalasztott debreceni bemutató meccset. Ezúttal esélye sem volt elolvadni a jégnek, hiszen csontig hatoló -19 fokos hideg uralkodott a cívis városban. Ennek ellenére több mint 600 néző előtt indult útjára a korong Rancz Sándor és Bárány Lajos játékvezetők sípszavára.

Újpest I: Vedres Mátyás – Molnár Tibor, Palotás József – Zsitva Viktor, Zima János, Bánkuti Árpád – Rubes László, Patócs András, Klink János, Révész József

Újpest II: Andorka Imre (Horváth István) – Kondorosi Tihamér, Bikali Tibor (Bp. Építők) – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Szántó László, Gazda László, Orosz Károly

A kétkapus edzésként is felfogható “összecsapást” végül az I-es számú keret nyerte meg 11-4 arányban. A gólokat Bánkuti (5), Zima (2), Zsitva (2), Patócs és Klink, illetve Boróczi (2), Palotás és Lőrincz szerezték.

Másnap viszont már kőkemény rangadó várt a fiúkra a Kisstadionban a bajnokság során váratlanul fő riválissá előlépett Bp. Vörös Meteor ellen. Az időjárás továbbra sem kedvezett a csapatoknak, mert bár a hideg mérséklődött valamelyest, a havazás és az élénk szél okozta hófúvások bizony alaposan megnehezítették a körülményeket.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Siba Ferenc – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Cerva Csaba, Kenderessy Balázs – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Miks Károly, Kun György, Egri János

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs Péter

A háttérben az újpesti kispad figyeli a jégen zajló kőkemény küzdelmet.

A tétnek megfelelően mindkét együttes teljes erőbedobással vetette bele magát a küzdelembe. Gyors támadásokat láthatott a közönség. Cerva László tanítványai szinte minden szögből kapura lőttek, a lila-fehérek viszont igyekeztek sakk-matt helyzeteket kidolgozni. A 17. percben Rozgonyi egy kiugrás végén az ellenfélnek szerzett előnyt, majd Zsitva hagyott ki egy ordító helyzetet. Szünet után némileg visszaesett az iram, ám a harmad első másodperceiben Palotás József egy kék vonalról eleresztett bombával még kihasználta Cerva Csaba áthúzódó kisbüntetését. A csapatok ettől kezdve óvatosabban játszottak, ami megtörte a támadások lendületét és az indításokba is sok hiba csúszott. A záró játékrész viszont igazi közönségszórakoztató játékot hozott, majd a térfélcserét megelőző négy percben négy gólt is bejegyezhettek a jegyzőkönyvbe. Zsitva a 46. percben vezetéshez juttatta az Újpestet, egy perccel később Rozgonyi egyenlített, majd az 50. percben előbb Palotás Öcsi, majd Szlávy tudott eredményes lenni. A fordulást követően a lilák fokozni tudták az iramot és bizonyos időszakokban be is szorították a Meteort a saját harmadába. Az 56. percben aztán Zsitva Viktor zúdította be a korongot Losonci hálójába, bár a találatot hivatalosan a kapus öngóljaként könyvelték el. Két perccel később Palotás Jánost küldték ki a bírók a büntetőpadra, ami bizony további izgalmakat okozott és bár a VM előtt három hatalmas gólhelyzet is adódott, a lila-fehéreknek sikerült átvészelniük a nehéz pillanatokat.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

3-4

(1-0, 0-1, 2-3)

A mérkőzést követően Bán József a következőket mondta: “Ugyanazt a taktikát alkalmaztuk, mint a legutóbbi találkozón: inkább a védekezésre fordítottunk gondot. Zsitva és Boróczi is védekező feladatot kapott, s emiatt halványabb teljesítményt nyújtott. Igaz, hiányoztak az akciók befejezésénél. Gólt nem kapni! – ez volt a jelszó. A találkozó egyébként tulajdonképpen a kapusok mérkőzése volt. Csapatunk mezőnyfölényt tudott kiharcolni, több helyzetet hozott össze, s valamivel határozottabb volt. Úgy érzem, megérdemeltük a győzelmet.”

A nap második mérkőzésén az FTC 6-1-re győzött a Bp. Építők ellen.

A Meteor elleni rangadó kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a versenybizottság, elutasítva a piros-fehérek fellebbezését, másodfokon is az Újpest javára ítélte meg a december 22-én lejátszott és a lilák által megóvott bajnoki mérkőzés 2 pontját. A VM ez ellen a döntés ellen is fellebbezett és az MTST-hez (Magyar Testnevelési és Sporttanács) fordult jogorvoslatért.

Miközben idehaza megkezdődött a bajnokság utolsó, harmadik köre (játéknapok: január 23.: BVSC-Bp. Postás 4-2, Bp. Építők – FTC 3-7; január 27.: BVSC-FTC 3-1, Bp. Építők-Bp. Postás 10-4; január 29.: Bp. Postás – Bp. Vörös Meteor 0-11, Bp. Építők-BVSC 2-7), addig a lila-fehérek Ausztriába utaztak, hogy egy portya keretében két mérkőzést is játszanak gyors egymásutánban. Elsőként január 23-án léptek jégre a fiúk az EK Zell am See vendégeként, nyitott pályán, -24 fokos hidegben. Bár a 2. percben Boróczi góljával sikerült megszerezni a vezetést, a rossz napot kifogó Vedres Matyi öt perc alatt egymás után hat gólt is beszedett, majd még egyet a szünetig, mikor is Andorka állt be a helyére. A folytatásban már jól tartották magukat a fiúk, akik a következő harmadot 1-1-re hozták, majd 2-1-re nyerték a záró játékrészt. A forrásokból kiderül, hogy Lőrincz is szerzett egy gólt, valamint hogy az osztrákok kapuját egy kiváló teljesítményt nyújtó, Palmer nevű amerikai kapus védte. Az Újpest a 9-4 arányban elvesztett találkozón a következő összeállításban lépett jégre: Vedres (Andorka) – Patócs György (C), Palotás II – Lőrincz, Palotás I, Boróczi – Hajek, Molnár – Bánkuti, Zima, Zsitva. Másnap az EC Kitzbühel látta vendégül a csapatot. Az összeállításunk nem változott, a hőmérséklet viszont igen, hiszen -28 fokra zuhant vissza a hőmérő higanyszála. A csapat ezúttal szépen és összeszedetten játszott, Vedres is a tőle elvárt stabil teljesítményt nyújtotta, így Boróczi 2 és Lőrincz 1 góljával sikerült 3-0 arányban győzni a sógorok ellen. Fontos megjegyezni, hogy vendéglátóink a Nationalliga A csoportjában, azaz a hét csapatos osztrák első osztályban szerepeltek ekkor. A Zell am See végül a hatodik, míg a Kitzbühel a negyedik helyen zárta a pontvadászatot.

Újpesti jégkorongozók bolondoznak a Zell am See-i jégpályán. Molnár körül Vedres köröz (civilben). 8-as mezben háttal Palotás József, 14-esben Bánkuti Árpád látható, aki talán Zima Jánossal beszélget. (Hajek család archívuma)

Az Újpest a január 31-én csütörtökön rendezett játéknapon kapcsolódott be újra a bajnokság küzdelmeibe. A felhős, szeles, havazásokkal tarkított, de már valamivel “melegebb” (-3 és -7 fok között változott a hőmérséklet) időben elsőként az FTC-Postás találkozóra került sor, ahol a zöld-fehérek a papírformának megfelelően 12-1 arányban győztek. Borócziék ezt követően korcsolyáztak ki a Millenáris jegére, hogy a szezon során utoljára csapjanak össze Pásztor György fiaival.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Révész József, Zsitva Viktor – Keresztes Vincze, Klink János

Bp. Építők: Michnik Tibor – Peringer Tihamér, Jeney Zsolt – Stipsicz István, Deák Miklós, Horváth Zoltán – Tóth Csaba – Bán Károly, Hajdú Attila, Kovács Gábor

A mindvégig sportszerű küzdelmet hozó, közepes iramú találkozón már az első percben vezetést szerzett az ellenfél egy Vedresről bepattanó koronggal. A lilák tervszerűbb és hatékonyabb játéka a 7. percben érett góllá, mikor is Lőrincz talált be Michnik kapujába. Négy perccel később Klink góljával már a vezetés is megvolt. Bár az Építők előtt is adódtak helyzetek, ezeket szinte kivétel nélkül kihasználatlanul hagyták, így Révész 28. percben szerzett találatával kettőre nőtt az előny. A záró játékrészben Bánkuti egy perccel a fordulás előtt végleg eldöntötte a két pont sorsát, s bár az 54. percben Deák még szépíteni tudott, a végeredményt Boróczi állította be néhány másodperccel a dudaszó előtt.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

5-2

(2-1, 1-0, 2-1)

Február 2-án szombaton ismét a Millenáris adott otthont az Újpest soron következő bajnoki mérkőzésének, amit továbbra is havazásokkal tarkított, kifejezetten hideg időben rendeztek meg. Habár a lila-fehérek Patócs György és Palotás József hiányában csupán három hátvédet tudtak csatasorba állítani, így is egyértelműen ők számítottak a Postás elleni összecsapás esélyeseinek.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Kondorosi Tihamér, Molnár Tibor – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Klink János, Révész József, Patócs Péter

Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Svientek – Berta László, Edelmayer János, Klemm János – Gumenyuk – Vajdafi Lehel, Szikra István, Várhidi – Gyöngyösi Jenő, Fodor

A lila-fehérek végig komolyan vették a játékot, így a nagyobb taktikai és technikai tudás folyamatosan érződött is a három harmad során. A Postás fiataljai szintén lelkesen és nyíltan jégkorongoztak. Bán edző az utolsó húsz percben az első csatártriót mát nem is küldte jégre. A győzelemből Zsitva és Klink 3-3, Palotás Öcsi, Zima, Révész, Patócs Péter, Boróczi, Bánkuti és Lőrincz 1-1 góllal vették ki a részüket. A Postás találataiból Szikra kettőt, Berta egyet vállalt magára.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

13-3

(5-1, 4-1, 4-1)

A nap másik találkozója elmaradt, mivel a sérülésektől és betegségektől sújtott Építők nem tudott kiállni a Meteor ellen. A két bajnoki pontot 0-0-ás gólaránnyal a piros-fehérek kapták.

A következő napokban a magyar jégkorong válogatott utazott Ausztriába, ahol három mérkőzést játszott a csapat, amelyben Vedres, Lőrincz, Palotás János, Boróczi, Bánkuti és Zsitva Viktor képviselték a lila-fehér színeket. Előbb a későbbi osztrák bajnok, a kanadai játékosokkal megerősített Innsbrucker EV győzött 9-7-re legjobbjaink ellen, majd az SV Ehrwaldtól kaptak ki a fiúk 7-6-ra. A portya záró találkozója az Ausztria-Magyarország mérkőzés volt, ahol 5-5-ös döntetlen lett a végeredmény. A túra során Zsitva 4, Palotás 2, Lőrincz 1 gólt szerzett.

A bajnokság február 13-án szerdán folytatódott a bajnokság végkimenetele szempontjából fontos rangadókkal, melyekre ezúttal már a Kisstadionban került sor. Elsőként a lila-fehérek és a vasutasok csaptak össze.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Kondorosi Tihamér

BVSC: Pásztor Pál – Koutny Lajos, Kertész József – Kárpáti F., Bikár Péter, Kósa Ambrus – Miklós Károly, Babán József – Gámán Imre, Siraki Lóránt, Zsitva Béla – Kollár, Gubó Gábor

Az első harmadban rengeteg hibával és bizony nagyon gyengén játszottak a csapatok. A Háray-legénység enyhe fölényét jól jelezte, hogy Vedresnek valamivel több dolga volt, mint a túloldalon az egykori újpesti Pásztor Pálnak. Szünet után megélénkült a játék és a harmad elején Lőrincz egy csilingelő kapuvasat is lőtt, ám a jól záró vasutas védelmet ekkor sem sikerült igazán feltörniük a fiúknak. A záró harmadra tovább nőtt a játék intenzitása. A BVSC szigorú és fegyelmezett védekezése egyáltalán nem ízlett a lila-fehéreknek, ráadásul az ellenfél gyors kontrái folyamatos veszélyt jelentettek Vedres kapujára. A térfélcserét követő másodpercekben viszont egy pillanatra megfeledkeztek Borócziról, aki élt is a lehetőséggel és megszerezte a vezetést a liláknak. Ám ennek nem sokáig örülhettek a szurkolók, mert Gámán egy szép összjáték után szinte azonnal egyenlített. Talán még mindig a nehezen megszerzett gólt ünnepelték magukban a fiúk! A győzelemért meginduló küzdelemben a vasutasok őrizték meg jobban a higgadtságukat és az 59. percben Gámán második, emberelőnyben lőtt góljával a vezetést is sikerült megszerezniük. A felszín alatt húzódó feszültség ezt követően robbant ki a játékosokból. Boróczi végleges kiállítást kapott a játékvezetők megsértéséért, majd Palotás József és Kósa Ambrus akaszkodtak össze egymással. Gól viszont már nem esett a hátralévő másfél percben, így fontos bajnoki pontokat bukott el a csapat!

Újpesti Dózsa – BVSC

1-2

(0-0, 0-0, 1-2)

A nap második találkozóján a Vörös Meteor 5-2-re verte a Ferencvárost, ami teljesen nyílttá tette a bajnoki címért folyó versenyfutást.

Két játéknap, azaz négy mérkőzés volt még hátra ekkor a bajnokságból, ezért érdemes talán egy pillantást vetni a lehetséges forgatókönyvekre. A bajnoki címre papíron még három csapatnak volt esélye, az egyaránt 13-13 meccset játszó Újpestnek (22 pont), a Meteornak (20 pont) és a BVSC-nek (18 pont). A lila-fehérekre két rangadó várt még az FTC és a Meteor ellen, míg az utóbbiaknak az Újpest mellett a BVSC-vel is játszaniuk kellett. A vasutasok a záró napon a Postással találkoztak. Nekik csakis akkor lehetett esélyük a bajnoki cím megszerzésére, ha mindkét meccsüket megnyerik, míg a lila-fehérek mindkét alkalommal kikapnak. Ebben az esetben a három bajnokjelölt, egyfajta rájátszás keretében, az egymással megvívott körmérkőzéseken döntött volna az arany sorsáról. A Meteornak a vegytiszta bajnoksághoz két győzelemre és az Újpest részéről legalább 3 pont elhullajtására volt szükség. Pontazonosság esetén egy egymás elleni mérkőzés volt hivatott dönteni az elsőség kérdéséről. Palotáséknak viszont, megfelelő forgatókönyv esetén akár már egy pont is elég lehetett volna a bajnoki címhez.

Az első lépést február 16-án szombaton tehették meg céljaik felé a csapatok. A nap a szezon utolsó örökrangadójával indult, amire általános meglepetésre alig több mint 2000 néző váltott csak jegyet a Kisstadionba.

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Tamási Zoltán – Beszteri-Balogh János, Jakabházy László, Schwalm Béla – Szende János, Zsótér – Némon János, Vámosi János, Simon V. László – Major Ernő

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Kondorosi Tihamér

A számtalan újpesti helyzet egyike Csánk kapuja előtt. Balról lila részről Zsitva, Bánkuti és Zima láthatók.

A zöld-fehérek nagy becsvággyal kezdték a mérkőzést és fölényük a 3. percben már góllá is érett: a Schwalm lövése nyomán Vedresről kipattanó korongot Beszteri-Balogh kotorta be a kapuba. A gól felrázta Lőrinczéket, akik gyorsan át is vették az irányítást. Előbb Boróczi szólóját kellett védenie Csánknak, majd a 6. percben egy kapu előtti kavarodást kihasználva Palotás Öcsi egyenlített. Az iram továbbra is remek maradt, de egyre inkább érezhetővé vált, hogy a jégen a lila-fehérek akarata érvényesül. Olyannyira, hogy a 15. percben a vezetést is sikerült megszerezni: Boróczi passzából Bánkuti volt eredményes. Szünet után Lőrincznek néhány másodpercre és egy áthúzódó kisbüntetésre volt csak szüksége ahhoz, hogy kettőre növelje az előnyt. Az Újpest ezt követően sem adta ki a kezéből az irányítást és a 29. percben Bánkuti használta ki az FTC védelem újabb bizonytalanságát. Négy perccel később Csánkról került be a korong a rivális hálójába, majd Patócs Péter következett a 34. percben. Az FTC ellenállása végleg megroppant, amit két újabb lila-fehér gól is jelzett: Bánkuti a 36., Palotás János a 40. percben volt eredményes. 8-1-es vezetésről a harmadik harmad már csak formalitás volt, a csapat azonban nem vett vissza az iramból, sem a gyorsaságból. A 41. percben Boróczi is feliratkozott a góllövők közé, majd a fordulást követően Simon szépített, a végeredményt Kondorosi állította be az 58. percben.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

2-10

(1-2, 0-6, 1-2)

A nap másik találkozóján a BVSC 1-1-es döntetlent játszott a Meteorral, vagyis a lila-fehérek behozhatatlan, hárompontos előnyre tettek szert a tabellán és megkezdhették az újabb bajnoki cím ünneplését. A fiúk szombaton azzal a tudattal feküdtek le aludni, hogy az utolsó mérkőzéstől függetlenül aranyérem kerül majd a nyakukba… hétfőn azonban robbant a bomba. Az MTST panaszügyi és fellebbezési bizottsága a Grimm György jogosulatlannak vélt szereplése miatt még december 22-én megóvott és azóta két alkalommal is az Újpest javára eldőlő ügyben éppen ellentétesen foglalt állást és Vörös Meteornak adott igazat. A határozat ellen fellebbezésnek nem volt helye…

A tabella élén tehát egyszeriben gyökeres változás állt be. Az addig három ponttal vezető és önmagukat bajnoknak érző lila-fehérek hirtelen egy pontos hátrányba kerültek a VM-mel szemben, vagyis az egymás elleni utolsó találkozón a Bán-legénységnek mindenképpen győznie kellett!

A pontvadászat záró játéknapját 1963. február 20-án szerdán rendezték a Kisstadionban. Az időjárás ezúttal sem volt éppen kedvező: kora délutánig folyamatosan zuhogott a hó, ami később havas esőbe ment át és mindez az élénk széllel kiegészülve alaposan megnehezítette a jég előkészítését. A meccs végül alapos késéssel tudott csak elkezdődni a körülmények ellenére is kitartó közel 1000 szurkoló előtt.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György (Szántó Lajos) – Ziegler János, Siba Ferenc – Havas Róbert, Grimm György, Madarasi Péter – Kenderessy Balázs, Cerva Csaba – Ziegler Péter., Rozgonyi György, Szlávy István – Egri János, Miks Károly, Tóth Pál

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Molnár Tibor – Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Palotás József – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Kondorosi Tihamér, Klink János, Patócs Péter

Az első percektől kezdve nagy iramú, változatos játék folyt a jégen. A 3. percben Bánkuti tört be a Meteor harmadába, hogy egy remekbe szabott lövéssel megszerezze a vezetést a liláknak, majd három perccel később egy kapu előtti kavarodás után Lőrincz emelte be a korongot Losonci hálójába. Ezt követően is az Újpest irányította a játékot, olyannyira, hogy a VM nem is igen tudott kibontakozni, ám a 14. percben egy bulit követően Egri a tétovázó védők között szépíteni tudott, majd három perccel később az egyenlítés is összejött: Madarasi emberelőnyből volt eredményes. Szünet után a VM kezdett jobban és bizony Vedres bravúrjaira volt szükség ahhoz, hogy a harmad derekáig elmaradjon a fordítás. A 31. percben azonban már Matyi sem tudott segíteni, a Palotás Józsefet megkerülő Grimm az elvetődő kapus mellett megszerezte a Meteor harmadik gólját. Egy perccel a harmad vége előtt még nagyobb bajba kerültek a lilák, amikor Rozgonyi kék vonalról eleresztett lövése a lábak között talált utat a hálóba. A harmadik játékrész ismét VM rohamokkal indult, így megint csak Vedres kiváló teljesítménye tartotta versenyben a csapatot. A 42. percben aztán Zsitva ugrott ki egy megszerzett koronggal, aki a túloldalon érkező Bánkuti elé tálalt, a lilák 14-ese pedig nem hibázott. A szépítés elbizonytalanította Kenderessyéket, amit a következő percben Zsitva egy egyéni akció végén góllal büntetett. A lila-fehér offenzíva ezt követően is folytatódott, hiszen a IV. kerületieknek mindenképpen győzniük kellett a bajnoki címhez és a 48. percben Bánkuti révén sikerült is a fordítás. A térfélcserét követően már a Meteor kezdeményezett többet, az Újpest igyekezett zártan és stabilan védekezni. Az 57. percben egy megszerzett koronggal Klink ugrott ki, de elhibázta a tiszta helyzetet, az ellentámadás során Rozgonyi oldalról belőtt korongja viszont Vedres testéről a gólvonal mögé csorgott… A hátralévő három percben az Újpest mindent megtett a győzelem megszerzéséért és Bánkuti révén sikerült is a kapuba találni, ám a játékvezetők les miatt nem adták meg a gólt. A mérkőzés döntetlennel ért véget, a lefújás után tehát a Bp. Vörös Meteor játékosainak nyakába kerültek az aranyérmek.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-5

(2-2, 2-0, 1-3)

A nap második, egyben a bajnokság záró találkozóján a BVSC 6-1-re győzött a Bp. Postás ellen.

A szezon zöld asztal melletti történései, valamint a jégen lezajlott fordulatos és izgalmas dráma után újpesti oldalon érthetően nagy volt a csalódottság: egy már megnyertnek hitt és meg is ünnepelt bajnoki cím csúszott ki egyik pillanatról a másikra a csapat kezéből. A mezőny legjobbja, Zsitva Viktor mérkőzést követő szavai még ma is sokat elárulnak a fiúk lelkiállapotáról: “Nem sikerült… Pedig ennél jobban már nem lehet akarni… Úgy érzem, mindent megtettem…” Bán edző nyilatkozatából szintén érződik a csalódottság: “A bajnokság utolsó huszonnégy órájában négy pontot vesztettünk. Ezt egy csapat sem bírhatja el. Ha korábban döntenek az első Meteor meccs ügyében, talán másképpen játszanak a fiúk a BVSC ellen. Ott vesztettük el ezt a bajnokságot…”

A svédországi C csoportos világbajnokságra készülő jégkorong válogatott tagjai a Millenárison 1963. februárjában. Balról jobbra állnak: Lőrincz Ferenc, Grimm György, Boróczi Gábor, Beszteri-Balogh János, Horváth Zoltán, Bánkuti Árpád, Rozgonyi György, Simon V. László, Zsitva Viktor, Schwalm Béla, Palotás János, Jakabházy László, Vladimír Kominek. Térdelnek balról: Kertész József, Koutny Lajos, Tóth István, Losonci György, Vedres Mátyás, Babán József, Ziegler János, Raffa György. (Rozgonyi György archívuma)

A csapat válogatott kerettagjainak viszont nem sok idejük maradt a kesergésre, hiszen 1959 után legjobbjaink ismét elindulhattak a jégkorong világbajnokságon, amit ez alkalommal a svéd fővárosban, Stockholmban rendeztek március 7. és 17. között. A pontvadászat végével meg is indult a közvetlen felkészülés a C csoport küzdelmeire. Vladimír Kominek tanítványai február 23-24-én is játszottak egy-egy mérkőzést a csehszlovák utánpótlás válogatott ellen (napjainkban nagyjából az U18 és U20 korosztályoknak lenne megfeleltethető). A mieink mindkét összecsapáson 6-3 arányú vereséget szenvedtek, Zsitva és Bánkuti 1-1 gólt szerzett a találkozókon.

A válogatott néhány tagja már a svéd fővárosban. Balról: Boróczi Gábor, Beszteri-Balogh János, Rozgonyi György, Losonci György, Micsonai Béla (csapatvezető), Lőrincz Ferenc, Kertész József. (Rozgonyi György archívuma)

A Jégsport szövetség által 1963. február 15-én leadott nevezési listán még Palotás János is szerepelt a 21 tagú küldöttség névsorában, Öcsi azonban a felkészülés során megsérült és a helyére Jakabházy Lászlót hívta be a szövetségi kapitány. Így a következőképpen alakult az utazókeret: Losonci György (#0) és Vedres Mátyás (#1) kapusok, Kertész József (#2), Raffa György (#3), Tóth István (#4), Babán József (#5) és Koutny Lajos (#6) hátvédek, Beszteri-Balogh János (#7), Horváth Zoltán (#8), Jakabházy László (#9), Boróczi Gábor (#10), Grimm György (#11), Zsitva Viktor (#12), Schwalm Béla (#13), Bánkuti Árpád (#14), Rozgonyi György (#15) és Lőrincz Ferenc (#16) csatárok. A küldöttséget Mestyán János és Micsonai Béla vezették. A stábot Vladimír Kominek szövetségi kapitány mellett az újpestiek gyúrója és szertárosa, Szadovszky Imre alkotta. A csapat a VB-én tiszta fehér és tiszta meggypiros mezekben lépett jégre, melyekre középen a Magyar Népköztársaság 1957-től használatos címerét varrták fel.

A válogatott mérkőzései:

1963. március 7. Magyarország – Belgium 25-1 (10-0, 8-0, 7-1)

Játékvezetők: Garpendahl (svéd), Nordlie (norvég) .

Magyarország: Losonci – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Beszteri-Balogh, Grimm, Schwalm – Lőrincz, Horváth, Boróczi.

Belgium: Van der Wee – Briels, Berger – Delbecque, Colfs, Verstrepen – van der Bergh, Geerts – Vinken, Berry, Dries – Noterman.

Kiállítások: Magyarország – 2/4 perc. ,Belgium – 5/10 perc.

8. Verstrepen – 08:25-08:43 (könyökhasználat), 8. Verstrepen – 17:13-19:13 (bottal akasztás), 15. Rozgonyi – 25:06-27:06 (gáncsolás), 3. van der Bergh – 33:20-35:20 (fogás) , 4. Geerts – 48:47-50:47 (fogás), 10. Dries – 50:34-52:34 (fogás) , 8. Horváth – 54:57-56:57 (fogás) .

Gólszerzők: 1:0 – 15. Rozgonyi  (12. Zsitva, 00:13), 2:0 – 15. Rozgonyi (00:37), 3:0 – 7. Beszteri-Balogh (11. Grimm, 03:46), 4:0 – 15. Rozgonyi (08:43, büntető), 5:0 – 15. Rozgonyi (12. Zsitva, 10:39), 6:0 – 5. Babán (16. Lőrincz, 12:00), 7:0 – 16. Lőrincz (13:47), 8:0 – 15. Rozgonyi (14:16), 9:0 – 11. Grimm (15:17), 10:0 – 11. Grimm (3. Raffa, 19:43), 11:0 – 13. Schwalm (21:41), 12:0 – 11. Grimm (3. Raffa, 23:03), 13:0 – 16. Lőrincz (10. Boróczi, 23:27), 14:0 – 8. Horváth (16. Lőrincz, 24:15), 15:0 – 15. Rozgonyi (14. Bánkuti, 24:24), 16:0 – 10. Boróczi (16. Lőrincz, 28:35), 17:0 – 7. Beszteri-Balogh (11. Grimm, 32:11), 18:0 – 7. Beszteri-Balogh (37:13), 19:0 – 12. Zsitva (15. Rozgonyi, 40:17), 20:0 – 15.  Rozgonyi (41:14), 20:1 – 6. Noterman (41:45), 21:1 – 16. Lőrincz (10. Boróczi, 45:14), 22:1 – 15. Rozgonyi (45:35), 23:1 – 15. Rozgonyi (3. Raffa, 56:46, emberelőnyből), 24:1 – 13. Schwalm (57:32), 25:1 – 14. Bánkuti (15. Rozgonyi, 59:02)

Kapuralövés: Magyarország – (30 + 25 + 27 ) = 82, illetve Belgium – ( 3 + 4 + 3 ) = 10.

1963. március 9. Ausztria – Magyarország 3-1 (1-1, 2-0, 0-0)

Játékvezetők: Nordlie (norvég), Pokorny (cseh).

Ausztria: Püls – Neuwirth, Bachura – Znenahlik, Saint John, Bachler – Thielman, Knoll – Winkler, Wechselberger, Spielmann – Mössmer, Tischer, Mühr.

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Beszteri-Balogh, Grimm, Schwalm – Lőrincz, Horváth, Boróczi.

Kiállítások: Ausztria – 7/4 perc, illetve Magyarország – 10/20 perc.

15. Rozgonyi – 01:43 – 03:43 (fogás), 5. Thielman – 09:04-11:04 (gáncsolás), 2. Kertész – 12:00-12:21 (meg nem engedett testtel való játék), 1. Bachura – 13:26-15:26 (könyökhasználat), 1. Bachura – 18:26 – 18:47 (akadályozás), 14. Bánkuti – 22:03 – 23:11 (bottal lökés), 2. Kertész – 23:19-25:19 (fogás), 3. Raffa – 24:19-26:19 (gáncsolás), 6. Koutny – 25:19 – 27:19 (akadályozás), 9. Wechselberger – 26:12 – 28:12 (könyökhasználat), 6. Koutny – 27:16 – 29:16 (bottal akasztás), 9. Wechselberger – 31:30 – 33:30 (könyökhasználat), 8. Horváth – 33:11 – 35:11 (gáncsolás), 8. Horváth – 37:26 – 39:26 (gáncsolás), 3. Knoll – 51:25 – 53:25 (bottal akasztás), 8. Znenahlik – 55:46-57:46 (meg nem engedett testtel való játék), 10. Boróczi – 58:36 (gáncsolás).

Gólszerzők: 1:0 – 14. Spielmann (9. Wechselberger, 12:21, emberelőnyből), 1:1 – 6. Koutny (14. Bánkuti, 18:47, emberelőnyből), 2:1 – 7. Saint John (20:27), 3:1 – 8. Znenahlik (7. Saint John, 23:11, emberelőnyből)

Kapuralövés: Ausztria – (5 + 16 + 8) = 29, Magyarország – (4 + 2 + 10 ) = 16.

1963. március 12. Magyarország – Dánia 10-3 (3-0, 3-1, 4-2)

Nézőszám: 127

Játékvezetők: Vycisk (lengyel), Garpendahl (svéd)

Magyarország: Vedres – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa – Kertész – Beszteri-Balogh, Grimm, Schwalm – Lőrincz, Jakabházy, Boróczi.

Dánia: Andresen – Mielow, Hasselbalch – Christensen, Bjerrum, Höjbye – Ingels, Molin – Petersen, Gautier, F. Nielsen – Linderholm, Fabricius, Espensen.

Kiállítások: Magyarország – 6/12 perc, Dánia – 5/10 perc.

9. Jakabházy – 06:04-08:04 (könyök használat), 16. Lőrincz – 10:46-12:46 (bottal lökés), 15. Rozgonyi – 31:12-33:12 (akadályozás), 17. Molin – 31:12-33:12 (akadályozás), 17. Molin – 34:42-36:42 (akadályozás), 11. Grimm – 34:42-36:42 (akadályozás), 6. Petersen – 37:25-39:25 (bottal akasztás), 6. Petersen – 43:24-45:24 (gáncsolás), 6. Koutny – 47:37-49:37 (bottal akasztás), 6. Koutny – 52:24-54:09 (könyök használat), 5. Ingels – 57:49-59:47 (bottal akasztás).

Gólszerzők: 1:0 – 3. Raffa (01:08), 2:0 – 10. Boróczi (5. Babán, 03:12), 3:0 – 12. Zsitva (15. Rozgonyi, 07:32), 4:0 – 11. Grimm (14. Bánkuti, 22:01), 5:0 – 16. Lőrincz (10. Boróczi, 25:42), 6:0 – 15. Rozgonyi (28:02, büntetőből), 6:1 – 11. Christensen (35:42), 7:1 – 15. Rozgonyi (14. Bánkuti, 40:47), 8:1 – 11. Grimm (7. Beszteri-Balogh, 41:20), 9:1 – 5. Babán (13. Schwalm, 49:44), 9:2 – 6. Petersen (8. Gautier, 54:09), 9:3 – 12. Höjbye (58:55, büntetőből), 10:3 – 14. Bánkuti (15. Rozgonyi, 59:47, emberelőnyből)

Kapuralövés: Magyarország – (14 + 13 + 11 ) = 38, illetve Dánia – ( 6 + 5 + 11 ) = 22.

1963. március 15. Magyarország – Hollandia 13-2 (3-2, 3-0, 7-0)

Nézőszám: 84

Játékvezetők: Nordlie (norvég), Gross (NDK).

Magyarország: Losonci – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Beszteri-Balogh, Grimm, Schwalm – Lőrincz, Jakabházy, Boróczi.

Hollandia: van Esch – Klein, van Dommelen – Manuel, Snoeck, L. van Dijk – C. van Dijk, Ooms – Manuel, Snoeck, L. van Dijk – Bakker, Smit, Pieterse – van Oel, Hendriks, Romani.

Kiállítások: Magyarország – 3/6 perc, illetve Hollandia – 7/14 perc.

6. Manuel – 13:15 – 13:32 (bottal akasztás), 5. C. van Dijk – 23:40 – 25:40 (bottal lökés), 5. C. van Dijk – 30:37 – 30:51 (palánkra lökés), 11. Grimm – 31:57 – 33:57 (bottal ütés), 6. Koutny – 34:27 – 36:27 (akadályozás), 3. W. Ooms – 39:51 – 41:51 (akadályozás), 10. Pietersen – 43:04 – 45:34 (meg nem engedett testtel való játék), 3. Raffa – 48:40 – 50:40 (bottal akasztás), 4. W. van Dommelen – 54:45 – 55:54 (akadályozás), 3. W. Ooms – 59:11 – 60:00 (gáncsolás).

Gólszerzők: 1:0 – 2. Kertész (10. Boróczi, 02:19), 1:1 – 8. L. van Dijk (9. Snoeck, 07:42), 1:2 – 7. R. van Oel (10. Pietersen, 08:11), 2:2 – 16. Lőrincz (3. Raffa, 13:32, emberelényből), 3:2 – 10. Boróczi (8. Jakabházy, 17:28), 4:2 – 12. Zsitva (15. Rozgonyi, 30:51, emberelőnyből), 5:2 – 12. Zsitva (36:37), 6:2 – 11. Grimm (6. Koutny, 37:39), 7:2 – 7. Beszteri-Balogh (42:03), 8:2 – 13. Schwalm (11. Grimm, 46:00), 9:2 – 13. Schwalm (11. Grimm, 49:43, büntetőből), 10:2 – 12. Zsitva (51:54), 11:2 – 6. Koutny (11. Grimm, 52:42), 12:2 – 11. Grimm (7. Beszteri-Balogh, 55:54, emberelőnyből), 13:2 – 13. Schwalm (11. Grimm  56:07).

Kapuralövés: Magyarország – (10 + 14+ 18) = 42, illetve Hollandia ( 7 + 1 + 2 ) = 10.

1963. március 16. Magyarország – Bulgária 8-3 (1-1, 2-2, 5-0)

Játékvezetők: Wycisk (lengyel), Gross (NDK).

Magyarország: Losonci – Koutny, Babán – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva – Raffa, Kertész – Beszteri-Balogh, Grimm, Schwalm – Boróczi, Lőrincz, Jakabházy.

Bulgária: Trajkov (Haralampjev) – Nikolov, Csumakov – K. Mihajlov, P. Mihajlov, Angelov – Genkov, Joncsev – Sztrasimirov, Botev, Bacsvarov – Leszev, Grekov, Nedjalkov.

Kiállítások: Magyarország – 5/10 perc, Bulgária 6/12 perc.

15. Botev – 12:32 (akadályozás), 3. Raffa – 13:34 (gáncsolás), 9. Jakabházy – 22.14 (csapatbüntetés), 4. Nikolov – 25:04 (akadályozás), 15. Rozgonyi – 25:04 (akadályozás), 7. Grekov – 28:49 (gáncsolás), 20. Haralampjev – 36:12 – 36:20 (a játék késleltetése), 13. Schwalm – 54:16 (gáncsolás), 3. Joncsev – 57:49 – 58:06 (bottal akasztás), 10. Boróczi – 59:54 (akadályozás), 4. Nikolov – 59:54 (akadályozás)

Gólszerzők: 0:1 – 15. Botev (18. Bacsvarov, 08:33), 1:1 – 11. Grimm (7. Beszteri-Balogh, 11:07), 1:2 – 5. Angelov (31:59), 2:2 – 7. Beszteri-Balogh (11. Grimm, 36:20), 3:2 – 15. Rozgonyi (14. Bánkuti , 39:13), 3:3 – 18. Bacsvarov (39:26), 4:3 – 7. Beszteri-Balogh (11. Grimm, 49:22), 5:3 – 10. Boróczi (12. Zsitva, 52:34), 6:3 – 11. Grimm (7. Beszteri-Balogh, 54:11), 7:3 – 13. Schwalm (57:29), 8:3 – 15. Rozgonyi (10. Boróczi, 58:06)

Kapuralövés: Magyarország (8 + 16 + 17) = 41, illetve Bulgária (6 + 5 + 1 ) = 12.

Az idényt, akárcsak 1962-ben, ez alkalommal is az Újpest meghívására Budapestre érkező HC Slovan Bratislava elleni gálamérkőzés zárta. A csehszlovák jégkorong bajnokság bronzérmese március 22-én pénteken a legerősebb összeállításában lépett jégre a vendégjátékosokkal alaposan megerősített lila-fehérek ellen. A meccsre mintegy 1200 szurkoló váltott jegyet a Kisstadionba.

Újpesti Dózsa: Losonci György (Meteor) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Grimm György (Meteor), Boróczi Gábor – Kertész József (BVSC), Raffa György (FTC) – Zsitva Viktor, Rozgonyi György (Meteor), Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Klink János, Beszteri-Balogh János (FTC)

Slovan: Vladimír Dzurilla – František Gregor, Milan Gregor – Ján Starší, Ivan Grandtner, Július Černický – Jozef Čapla, Eduard Gábriš – Bogdan, Karol Fako, Josef Barta – Pacel Michalec, Pavol Zábojník, Štefan Kordiak

Az első gólt a 8. percben Rozgonyi révén a hazaiak lőtték, amire a harmad második felében három találattal válaszolt a Slovan (Gregor, Čapla, Černický). Szünet után Bánkuti szépített a 23. percben, ám az ellenfél sem maradt adós, Bogdan néhány másodperccel később szintén betalált, majd a 36. percben Černický szerzett újabb találatot. A 38. percben gyors gólváltásra került sor, előbb Patócs Péter, majd Starší örülhetett. A záró harmadban egymás után ötször volt eredményes a Slovan, sorrendben Barta, Starší, Grandtner, Černický, majd megint Grandtner. Ám nem sokkal a dudaszó előtt még az Újpest is tudott egy gólt lőni, miután Boróczi a saját harmadából indulva négy játékos között is átcselezte magát, majd átadásából Lőrincz közvetlen közelről mattolta Dzurillát.

Újpesti Dózsa – HC Slovan Bratislava

4-11

(1-3, 2-3, 1-5)

A másnapi találkozón a Budapest válogatott néven jégre lépő kerettel mérte össze az erejét a Slovan. A 8-3-as vendég győzelemmel véget érő találkozón Bánkuti, Zsitva, Lőrincz és Boróczi képviselte az Újpestet. Zsitva egy gólt is lőtt.

Álló sor balról: Kondorosi Tihamér, Szadovszky Imre (gyúró), Palotás János, Molnár Tibor, Lőrincz Ferenc, Hajek Péter, Patócs Péter, Keresztes Vincze, Palotás József, Boróczi Gábor, Klink János, Bán József (edző), Kecskés József (szakosztályelnök). Térdelő sor balról: Zsitva Viktor, Patócs György, Andorka Imre, Bánkuti Árpád, Vedres Mátyás és Zima János.

A Béke Kupa győztes és bajnoki ezüstérmes Újpesti Dózsa kerete:

névposztbajnokiBéke Kupa
Andorka Imrekapus41
Vedres Mátyáskapus132
Hajek Péterhátvéd15/33/-
Kondorosi Tihamérhátvéd11/22/-
Molnár Tiborhátvéd15/13/2
Palotás Józsefhátvéd11/23/-
Patócs Györgyhátvéd12/-2/1
Bánkuti Árpádcsatár15/232/2
Boróczi Gáborcsatár13/182/2
Keresztes Vinczecsatár9/23/-
Klink János Istváncsatár13/61/1
Lőrincz Ferenccsatár15/193/3
Palotás Jánoscsatár15/103/3
Patócs Andráscsatár2/1-/-
Patócs Pétercsatár10/42/-
Révész Józsefcsatár5/32/-
Zima Jánoscsatár13/53/2
Zsitva Viktorcsatár15/153/2

Hiányzó adat: Bp. Építők – Újpesti Dózsa 3-4 találkozó góllövői közül csupán Kolozsi, illetve Bánkuti ismert. Azaz három lila-fehér gól a kutatás jelenlegi állása szerint még gazdára vár.

Előző szezon: 1961 – 1962 – Edzőváltás és átigazolási hercehurca

Következő szezon: 1963 – 1964 – Száz százalék Újpest

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem