1957-1958 – Az első aranyérmek

Az Újpest jégkorong szakosztálya már április elején megkezdte a felkészülést a soron következő bajnoki idényre. A keret megerősítésére a vezetők kihasználták a szövetség által biztosított két villámigazolás lehetőségét, minek révén az Építőktől a csatárként és védőként is bevethető 33 éves Sáfár György, míg a IX. kerületből a szélvészgyors és gólerős 24 éves válogatott támadó, Lőrincz Ferenc érkezett a lila-fehérekhez. Kapus poszton, mint Hircsák cseréje, a Bp. Szikra korábbi hálóőre, a 23 éves Bessenyei György jelentett megoldást és ugyancsak egy év kihagyás után került a csapathoz a rutinos 27 éves hátvéd Gazdik Alajos is, aki korábban szintén a Szikrát erősítette. A kerettel készült az előző idény gólkirálya, Patócs György, ám az ő átigazolásához a Bp. Vörös Meteor nem járult hozzá. A kiváló játékost ezért a szezon kihagyásának veszélye fenyegette, ami később sajnos be is következett, így sem a Béke Kupában, sem a bajnokságban nem léphetett jégre új sportköre színeiben. Ugyanez a sors várt a válogatott hátvédre, Kondorosi Tihamérra is, aki a Ferencvárost elhagyva november-decembertől edzett az újpesti kerettel. A mérleg másik serpenyőjében, azaz a távozók oldalán is találunk neveket, hiszen a hátvéd Haléczius János végleg szögre akasztotta a korcsolyáját, Katona Zoltánnak pedig ezúttal már nem kellett vállalnia a vésztartalék szerepét.

A tavaszi-nyári felkészülés során a csapat heti két szárazedzéssel igyekezett szinten tartani, vagy a lehetőségekhez mérten fokozni az állóképességet. Szamosi Ferenc játékosedző 4-5 km futást és másfél órányi labdajátékot, azaz a Hircsák István által “feltalált” medicinlabdával játszott rögbit írt elő a játékosok számára. Ez utóbbi egyébként jó hangulatot teremtett a fiúk körében, ami tovább fokozta a létfontosságú csapategységet. A taktikai elemeket kézilabda segítségével igyekeztek begyakorolni. Az Újpest balatoni edzőtábora szeptember 23-án kezdődött, ahol a szakvezetés délelőttönként két, délutánonként négy órás foglalkozásokkal, illetve terepfutásokkal pallérozta tovább a játékosokat. A csapat hazatérését követően a budafoki úti jégpályácska igénybevételével a korcsolyázó edzések is beindultak.

Újpesti jégkorongozók Moszkvában. Hátsó sor balról: Dudar Imre, Palotás József, Patócs György, Hircsák István, Pásztor Pál, Ádám András, Szamosi Ferenc, Bessenyei György, Ujfalussy Róbert, Rancz Sándor. Középső sor balról: csapatkísérő, csapatkísérő, Bán József, Hajek Péter, Molnár Tibor Dezső, Palotás János, Kecskés József szakosztályelnök, Boróczi Gábor, Lőrincz Ferenc. Elől balról: Gazdik Alajos, Sáfár György. (Besenyei család archívuma)

Mivel méreteinél fogva ez a jégfelület nem biztosíthatta a valódi jeges foglalkozások hasznát, a Millenárison viszont csak október 20-ra ígérték a sportolásra alkalmas jeget, a lila-fehérek ezúttal is külföldi túrával igyekeztek megoldani az e téren jelentkező gondokat. Ezzel azonban még nem keltették volna fel a hazai sajtó figyelmét, hiszen a csehszlovák, jugoszláv és keletnémet portyák megszokottak voltak abban az időben. A szenzációt maga a célpont, azaz Moszkva jelentette. A jégkorongozók az egyesület férfi és női röplabdázóival látogattak a szovjet fővárosba, ahol nemcsak edzettek, de három mérkőzést is játszhattak, sorrendben a Dinamo és a Szpartak Moszkva, valamint a Himik Voszkreszenszk együttesei ellen. A ma is jól csengő nevek mögött akkor is kiváló együttesek bújtak meg, hiszen a Dinamo bronzérmesként, a Szpartak hatodik helyen, az 1953-ban megalakult Himik a tizenegyedik pozícióban zárta az 1956-1957. évi szovjet jégkorong bajnokságot. A Dinamo-Újpest találkozót október 25-én rendezték és a hazaiak Ivanov (3), Petihov (2), Krilov (2), Csisztov (2), Kuzin, Flejser és Holozsilov góljaival 12-0 arányban nyertek. Két nappal később a Szpartak 7-1-re, végül október 29-én a Himik 10-1-re győzött a lila-fehérek ellen. Az eredmények természetesen megfeleltek a papírformának, sőt… Hircsák István szerint, aki remek védéseivel több alkalommal is tapsra ragadtatta a szakértő orosz közönséget, a magyar játékosok rengeteget tanultak a mindvégig kemény de sportszerű küzdelmet hozó összecsapásokból. A 42. életévét taposó kapuson kívül két tizennyolc éves fiatal, Palotás János és Boróczi Gábor teljesítménye vívta ki leginkább a vendéglátók elismerését.

Újpesti jégkorongozók Moszkvában. Balról: Patócs György, Palotás János, Bessenyei György, Ádám András, Palotás József, Lőrincz Ferenc. Hátul szendviccsel “Atyuka”, a felcser és gyúró. (Besenyei család archívuma)

A csapat november 8-án érkezett haza Moszkvából, hét nappal az egy év kényszerű szünet után ismét megrendezésre kerülő Béke Kupa nyitánya előtt. A tornára öt csapat nevezett, így a szövetség a körmérkőzéses lebonyolítási forma mellett döntött, melynek helyszíne értelemszerűen a Millenáris volt. Az első játéknapot november 11-én rendezték két mérkőzéssel. Az elsőn a bajnoki címvédő Bp. Vörös Meteor csapott össze a BVSC-vel, akiktől 4-1 arányú vereséget szenvedett. A második meccsen az FTC 5-2-es győzelemmel érvényesítette a papírformát a Bp. Építők ellen.

A lila-fehérek a második fordulóban, november 14-én csütörtökön mutatkozhattak be a hazai közönségnek, miután a nap első mérkőzésén a Meteor nagy küzdelemben 3-2-re legyőzte a Ferencvárost. A 6-7 fokos, változóan felhős, esőre hajló időben mintegy 1000 néző figyelte a lelátókról a BVSC elleni összecsapást.

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Sáfár György, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Szamosi Ferenc – Dudar Imre, Ujfalussy Róbert – Bessenyei György (cserekapus)

BVSC: Kneusel Emil – Kertész József, Babán József – Siraki Lóránt, Zsitva Viktor, Miks Károly – Rendi János, Blaske Károly – Koutny Lajos, Gubó Gábor, Háray Béla – Bánkuti Árpád, Rigó Károly – Suhajda János (cserekapus)

A lila-fehérek rögtön a kezdés után olyan nagyszerű játékkal lepték meg a közönséget, amilyet nagyon régen nem láthattak már magyar pályán. Kitűnő csapatjáték, gyors, pontos és hosszú átadások, remek lövések jellemezték az újpestieket, akik Bán József révén már az 5. percben megszerezték a vezetést. A gólgyártás viszont csak a második harmadban indult be igazán: Gazdik a 24., Molnár a 34., Lőrincz a 37. percben volt eredményes, majd ismét Molnár következett a 39. percben. Ez már valóban iskolajáték volt, ami az utolsó játékrészben is folytatódott. Bár az 50. percben Bánkuti, majd két minutummal később Babán találataival felzárkózott a vasutas gárda, Molnár két villámgyors góllal visszaállította a különbséget, majd az 57. percben Lőrincz tette fel a pontot az i-re.

Újpesti Dózsa – BVSC

8-2

(1-0, 4-0, 3-2)

Dudar Imre a Millenárison

A lila-fehérek tehát mindenki számára egyértelműen jelezték, hogy nem töltötték tétlenül a nyarat és hogy valóban tanultak a moszkvai túrán szerzett tapasztalatokból. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Szamosi Ferenc a szakosztály történetében először küldhetett jégre fiatal, saját nevelésű játékost tétmérkőzésen. Ez a megtiszteltetés a tizenötéves Dudar Imrének jutott, aki 1955. decembere óta erősítette a lila-fehérek ifjúsági csapatát.

November 17-én vasárnap felhős, ködös, párás időben készültek az újpesti jégkorongozók a Bp. Építők elleni második Béke Kupa mérkőzésükre.

Bp. Építők: Molnár – Tóth István, Szolcsánszky Vilmos – Stipsicz István, Jakabházy László, Vida Attila – Peringer Tihamér, Konkoly Károly – Kovarzik, Baka, Tóbiás Tibor – Kner János, Kolozsi András, Szabó Attila – Balázs (cserekapus)

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Szamosi Ferenc, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Ujfalussy Róbert, Sáfár György, Hajek Péter

Akcióban az Újpest. Balról Boróczi (félig takarásban), a behajlított térdű Zima János, Palotás (9) és Szamosi Ferenc

A kék-fehérek a 2. percben Stipsicz góljával ugyan vezetést szereztek, ám ezzel csak felpiszkálták ellenfelük harci kedvét. A lila-fehérek mindvégig remek és pontos támadójátékot mutattak be, melynek eredményeként Molnár a 10. percben egyenlített, majd egy minutummal később Lőrincz a vezetést is megszerezte. A 13. percben Rancz kettőre növelte az előnyt, majd a 14-ikben ismét Lőrincz volt eredményes. Sőt a dudaszó pillanatában még Palotás Öcsi is bevette Molnár kapuját. Szünet után, ha lehet, még nagyobb sebességgel játszott az Újpest. A 21. és 24. percekben Ádám, a 25-ikben Palotás, a meccs derekán Molnár, majd rögtön utána Boróczi, a 34. percben ismét Molnár, végül a 39-ikben Lőrincz volt eredményes. Nem csoda, hogy a kék-fehérek edzője, Lippói Róbert kapust cserélt, Molnár helyét Balázs foglalta el. A záró játékrészben Baka és Tóbiás révén az Építők kezdték meg a gólgyártást, ám ezt követően ismét a lila-fehérek következtek, az 50. percben Palotás nyitotta meg a sorozatot, majd két perccel a fordulás után Boróczi következett. Zima az 53. percben már a tizenötödik találatunkat szerezte, míg a végeredményt Szamosi állította be az 59. percben.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

3-16

(1-5, 0-7, 2-4)

A csapat tehát két magabiztos győzelemmel készülhetett a Ferencváros elleni meccsre, amit november 11-én kedden rendeztek meg a Millenárison. A felhős, esőtől, ködszitálástól szürke napon mintegy 1000 szurkoló váltott jegyet, hogy a helyszínen tekintse meg a mérkőzést. A zöld-fehérek számára kifejezetten nagy volt a tét, hiszen vereség esetén végleg kiszálltak volna az aranyért vívott versenyfutásból.

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Bárány Lajos, Margó György – Szende János, Grimm György, Simon V. László – Raffa György, Schneck János – Beszteri-Balogh János, Rajkai László, Kárász György – Hámori Iván, Erdős Péter

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Szamosi Ferenc, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor

Bán József kerüli meg Pozsonyi kapuját. Jobbra Margó és Bárány.

Szoros, izgalmas és helyenként magas színvonalat hozó mérkőzést láthatott a közönség. Az első és a második harmadban a zöld-fehérek fegyelmezetten játszottak és szoros védekezésükkel, veszélyes kontráikkal alaposan megnehezítették Palotásék dolgát. A vezetést is csak a 19. percben sikerült megszerezni Molnár találatával. Habár a 38. percben Rajkai még egyenlíteni tudott, néhány másodperccel később Lőrincz ismét bevette Pozsonyi kapuját, így egygólos lila-fehér előnnyel kezdődött az utolsó játékrész. A tétnek megfelelően nagy küzdelem zajlott a jégen, amit szikrázó összecsapások és kiállítások tarkítottak. A 45. percben Ádám András góljával sikerült kettőre növelni az előnyt és bár Rajkai a térfélcsere előtt még szépített, a hajrában már nem változott az eredmény.

Ferencvárosi TC – Újpesti Dózsa

2-3

(0-1, 1-1, 1-1)

A csalódott zöld-fehérek november 21-én alapos, 9-3 arányú verést kaptak a Béke Kupa címre még esélyes BVSC-től. A vasutasok ezt követően minden bizonnyal a lelátóról figyelték, hogy vajon meglesz-e a hármas körbeverés, azaz sikerül-e Cerva László tanítványainak legyőzni a mindeddig veretlen, ám a sérült Bán József nélkül felálló lila-fehéreket.

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Szamosi Ferenc, Palotás János – Boróczi Gábor, Zima János, Sáfár György

Bp. Vörös Meteor: Szeghy Ferenc – Vagyóczky István, Martinuzzi Béla – Egri János, Varga József, Patócs András – Pásztor György, Havas Róbert – Kenderessy Balázs, Kun György, Ujfalussy Ervin – Tichy Lajos

A szakosztály első tornagyőzelmére áhítozó lila-fehérek hatalmas ambícióval vetették bele magukat a küzdelembe. Egymás után vezették a remek összjátékokkal fűszerezett veszélyes támadásokat és Rancz találatával a 6. percben a vezetést is sikerült megszerezni, sőt hat perccel később Molnár már kettőre növelte az előnyt. Szünet után az ellenfél játszott fölényben és Patócs Andrásnak a harmad közepén sikerült is túljárnia az addig hibátlanul védő Hircsák eszén, ám az egyenlítés csak nem akart összejönni, sőt… Szamosi Ferenc játékosedző a lélektanilag legfontosabb pillanatban, néhány másodperccel a dudaszó előtt ismét kettőre növelte az újpesti előnyt. A záró játékrész első tíz percében hatalmas küzdelem folyt a jégen, gólt azonban egyik csapatnak sem sikerült szereznie, nem így a fordulás után, amikor az 54. percben Molnár emberelőnyből bebiztosította a lila-fehérek diadalát és a hátralévő két mérkőzés eredményétől függetlenül, első Béke Kupa győzelmét.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

4-1

(2-0, 1-1, 1-0)

Kezdődhetett volna a felhőtlen ünneplés, ám az ellenfél az FTC-től átigazolt Lőrincz Ferenc jogosulatlannak vélt szerepeltetése miatt megóvta a mérkőzést. Néhány napos hercehurca után végül kiderült, hogy a klubváltás minden akkori előírásnak megfelelt és éppen Cerva László, a Meteor edzője és egyben a szövetség főtitkára, iktatta nyilvántartásba november 14-én, a lila-fehérek első Béke Kupa mérkőzésének napján. Az enyhén szólva is érdekes óvásnak így semmi alapja nem volt és annak rendje-módja szerint elutasításra került.

Eközben a BVSC 12-1-re verte a Bp. Építőket, amivel befutott a második helyre, ám ezzel a kék-fehérek vesszőfutásának még nem volt vége, hiszen a kupa zárómérkőzésén a Meteor is győzött ellenük 7-2 arányban.

A Béke Kupa gólkirálya: Molnár Tibor Dezső

A hazai sportsajtóban november végén megjelent elemző cikk szerint a lila-fehérek számára nagy előnyt jelentett a moszkvai túra, hiszen riválisaihoz képest jóval több időt tölthetett jégen, ami meg is látszott a gördülékeny csapatjátékon. Ezzel alaposan meg is lepték ellenfeleiket, akik a pályán inkább az egyéni akciókra építettek. Feltűnő volt az Újpest erőnlétben jeentkező fölénye is, amit mi sem mutatott meg jobban, minthogy az FTC ellen vívott kőkemény mérkőzés után két nappal a lilák 4-1 arányban verték a pihent Meteort, miközben az egy nappal tovább regenerálódó zöld-fehérek 9-3-ra kikaptak a BVSC-től. Pedig Szamosiék még a közbülső napon is edzést tartottak a keret számára.

Veterán hátvédünk, Ujfalussy Róbert a Béke Kupát követően visszavonult az aktív jégkorongozástól, így a bajnokságban már nem lépett pályára. Munkájára és tapasztalatára azonban továbbra is számítottak a szakosztály vezetésében. Mivel a pontvadászat csak december 19-én vette kezdetét, a lila-fehérek a következő bő háromhetes időszakban nemzetközi mérkőzések szervezésével igyekeztek játékban tartani a csapatot. Ennek első állomása a jugoszláv bajnoki címvédő HK Jesenice budapesti vendégszereplése volt a Millenárison december 2-án hétfőn. A mérkőzésen 

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Patócs György, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Palotás János, Szamosi Ferenc – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Sáfár György, Dudar Imre, Hajek Péter – Bessenyei György (cserekapus)

HK Jesenice: Jože Novak – Dušan Brun, Zvone Turnšek – Vinko Valentar, Ciril Klinar, Viktor Tišler – Marjan Kristan, Jože Trebušak, Niko Čebulj, Boris Čebulj, Joža Dolinar, Franc Smolej

A mérkőzés gyors, színvonalas játékot hozott. A kontrákra apelláló szlovének az első két harmadban kiegyenlített küzdelemre késztették Borócziékat, akik bár veszélyesebben játszottak, mint ellenfelük, a második szünetre mégis 1-2-es hátrányban vonultak az öltözőbe. Az újpesti gólt Molnár ütötte még az 5. percben. Az utolsó harmadban a Jesenice már nem tudta követni a lila-fehérek által alaposan felpörgetett iramot, így a mérkőzés 5-3-as hazai győzelemmel ért véget. A 4-1-re megnyert utolsó harmadban Lőrincz kétszer (42. és 45. perc), Szamosi (53. perc) és Molnár (57. perc) egyszer-egyszer voltak eredményesek.

Újpesti Dózsa – HK Jesenice

5-3

(1-1, 0-1, 4-1)

Az Újpest-Jesenice meccs után készült közös fénykép. A lila-fehérek balról, hátsó sor: Molnár Tibor Dezső, Rancz Sándor, Sáfár György, Gazdik Alajos, Hajek Péter, Dudar Imre (takarva), Patócs György, Szamosi Ferenc, Zima János, Palotás János, Boróczi Gábor. Elől balról: Ádám András (C), Bessenyei György, Lőrincz Ferenc. (Hajek család archívuma)

Egy héttel később a szlovének meghívására a lila-fehérek utaztak el Jugoszláviába, ám mindkét lekötött mérkőzés elmaradt, mivel a szokatlanul melegre forduló időjárás mind Jesenicében, mind Ljubljanában lehetetlenné tette játékra alkalmas jég készítését. A dolguk végezetlenül hazatérő újpestieknek ezt követően nem maradt más dolguk, mint edzésekkel készülni a kétfordulósra kiírt Országos Bajnokságra, melynek küzdelmeibe rajtuk kívül a BVSC, a Bp. Építők, a Ferencváros, a Bp. Vörös Meteor és vidéki indulóként a Győri Vasas ETO nevezett. Utóbbi együttes csak kedvező időjárás esetén számíthatott valódi hazai meccsekre, azaz csakis akkor játszhatott volna Győrben, ha a révfalui pályán sikerül természetes jeget felönteni és éppen akkor, amikor az ETO a pályaválasztó. Minden más esetben a Millenáris volt a kijelölt helyszín.

Még a bajnokság rajtja előtt az is kiderült, hogy Magyarország benevezett az 1958. évi jégkorong világbajnokságra, melynek helyszíne a norvég főváros, Oslo volt. Jégkorong válogatottunk 1939-ben Svájcban szerepelt utoljára VB-én, így nyugodtan kijelenthető, hogy a hír szenzáció jelleggel bírt a sportág hazai szerelmesei körében.

A pontvadászat 1957. december 19-én csütörtökön vette kezdetét a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Építők összecsapásával, amit végül 3-1 arányban sikerült megnyerniük a címvédő piros-fehéreknek. A valódi jégkorong nagyüzem azonban csak vasárnap indult be a Millenárison, amikor egymás után két bajnoki mérkőzésre is sor került és az első mindjárt egy rangadó volt a BVSC és az Újpest részvételével. A felhős, párás, nulla fok körüli időben mintegy 1000 szurkoló váltott jegyet, hogy a helyszínen legyen tanúja az eseményeknek.

BVSC: Kneusel Emil – Babán József, Kertész József – Miks Károly, Siraki Lóránt, Zsitva Viktor – Rendi János, Blaske Károly – Gubó Gábor, Háray Béla, Koutny Lajos – Rigó Károly

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Szamosi Ferenc, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C)

Az első harmad hullámzó, változatos játékot hozott, mindkét kapu előtt akadtak helyzetek. Gubó a 6. percben a vasutasoknak szerzett vezetést, majd a kapuvas mentette meg a lila-fehéreket az újabb góltól. Szerencsére Lőrinczék a játékrész második felére átvették a játék irányítását és Molnár két, 15. és 18. percben esett találatával a maguk javára fordították az eredményt. Miks a 34. percben szólóból még egyenlíteni tudott, ám ezt követően az Újpest fokozta az iramot, aminek meg is lett az eredménye: Szamosi a 39., Ádám a 40. percben váltott gólra egy-egy villámgyors támadással kialakított helyzetet. A harmadik harmadban bemutatott okos, taktikus játék végül magabiztos lila-fehér győzelmet és jó bajnoki rajtot eredményezett.

BVSC – Újpesti Dózsa

2-4

(1-2, 1-2, 0-0)

A játéknap másik mérkőzésén az FTC 10-0-ás győzelemmel érvényesítette a papírformát a Győri Vasas ETO ellen. Az ünnepi időszak a Budapest néven szereplő válogatott keretről szólt. A Hircsákkal, Bánnal, Molnárral, Ádámmal, Palotással, Kondorosival, Boróczival és Lőrinczel felálló szelekció december 27-én mintegy 2500 néző előtt 4-2 arányú győzelmet aratott a bolgárok ellen a Millenárison. A magyar gólokat Bán, Lőrincz, Palotás és Siraki szerezték. A meccs érdekessége, hogy legjobbjaink aznap az Újpest harántcsíkos mezében léptek jégre.

Két nappal később már ismét a bajnokságé volt a főszerep. A játéknap első mérkőzésén a BVSC 9-0-ra verte a győrieket, míg a másodikon a Vörös Meteor játszott 1-1-es döntetlent a zöld-fehérekkel. Az Újpest január 4-én szombaton lépett újra jégre a Bp. Építők ellen, ám a lila-fehérek összecsapása előtt még lejátszották a BVSC-Ferencváros rangadót, amely 3-1-es FTC sikerrel zárult.

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Palotás János, Szamosi Ferenc – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Sáfár György – Bessenyei György (cserekapus)

Bp. Építők: Andorka Imre – Tóth István, Szolcsánszky Vilmos – Vida Attila, Jakabházy László, Stipsicz István – Konkoly Károly, Kovarzik – Peringer Tihamér, Baka, Tóbiás Tibor

Boróczi Gábor és Zima János támadja Andorka kapuját.

Az élénk szél, a futó hózáporok, felhőátvonulások és a -4 fokos hideg ellenére, mintegy 2000 szurkoló figyelte a lelátóról, ahogy a mindvégig nagy fölényben játszó lilák a 8. percben Boróczi góljával megszerzik a vezetést a lelkes, ám néha túlságosan is kemény ellenféllel szemben. A kék-fehérek különösen egykori csapattársukat, Boróczit “faragták” előszeretettel. Ennek ellenére Lőrincz a 10. percben kettőre növelte az előnyt. A kisebb sérülést szenvedő Hircsák helyére a szünetben Bessenyei állt be. Csapatkapitányunk, Ádám András már a második harmad első percében beköszönt Andorkának, míg a 26. percben Molnár találata következett. Jakabházy révén gyorsan szépített ugyan az Építők, de a 30. percben Zima visszaállította a négygólos újpesti előnyt, majd újabb öt perccel később Molnár másodszor is eredményes tudott lenni. A játékrészt Vida találata zárta le, így 6-2-es lila-fehér vezetésnél vonultak pihenni a csapatok. A 43. percben Tóth büntetőből mattolta Bessenyeit, majd Lőrincz lőtt a hálóba a 47. percben. A térfélcserét követően Zima az 56. és az 57. percben is túljárt Andorka eszén, míg az utolsó találatot Tóbiás jegyezte néhány másodperccel a dudaszó előtt. A záró játékrész krónikájához tartozik az is, hogy Boróczi, megunván a folyamatos provokációt, bottal vett magának elégtételt Kovarzikon, az Építők hátvédjén.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

9-4

(2-0, 4-2, 3-2)

Január 7-én a Győr lett volna az Újpest soron következő ellenfele, ám a Vasas ETO “társas gépkocsija” lerobbant a Budapest felé tartó úton, így a mérkőzés végül elmaradt. Pótlására későbbi időpontban kívántak sort keríteni. A nap másik mérkőzésén a BVSC 5-4 arányban legyőzte a Vörös Meteort.

A január 9-i játéknapon a lilák nem voltak érintettek. A nap első mérkőzésén az FTC könnyed játékkal 8-2-re verte a Bp. Építőket, majd a Budapestre ezúttal baj nélkül megérkező győriek kaptak alapos, 1-13 arányú verést a Meteortól.

Két nappal később, január 11-én szombaton azonban már semmi nem állhatott a játék útjába. Az erősen felhős, esős és nyirkos, viszont meglepően enyhe időjárás ellenére, több mint 4000 szurkoló látogatott ki a Millenárisra, hogy tanúja legyen az idény első bajnoki örökrangadójának. Sokan közülük már aznap kijelentették, hogy az a csapat nyeri majd meg a pontvadászatot, amelyik aznap győztesen korcsolyázik le a jégről. A lila-fehérek komolyan is vették a felkészülést, Szamosi edző például kedd óta nem engedte ütő és korong közelébe a játékosait, mondván: taktikailag és technikailag eléggé képzett a gárda, viszont az állóképesség fokozása döntő tényező lehet. Így hát négy napon át követték egymást a futóedzések, s ennek mellékhatásaként a játékosok megfelelően éheztek is a korong birtoklására. Rossz hír volt viszont, hogy súlyos betegség miatt Gazdik Alajos kiesett a védelemből.

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Szamosi Ferenc – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor

FTC: Pozsonyi Lajos – Bárány Lajos, Margó György – Szende János, Grimm György, Simon V. László – Raffa György, Erdős Péter – Beszteri-Balogh János, Rajkai László, Kárász György

Szende János próbál áttörni Szamosi Ferenc és Palotás János között.

Néhány percnyi tapogatózó játék után az Újpest a saját harmadába szorította riválisát, a zöld-fehérek csupán kontrákból tudták veszélyeztetni Hircsák kapuját. Gólt viszont csak a 13. percben láthatott a fergeteges hangulatot teremtő közönség, mikor is Palotás Öcsi vette be Pozsonyi kapuját. Öt perccel később, Boróczi kisbüntetését kihasználva, Szende találatával egyenlített az ellenfél. Sőt a harmad végén Hircsák doktornak még egy bravúrt is be kellett mutatnia. Az iram a második játékrészben sem csökkent és a 28. percben Lőrincz egy villámgyors megugrás végén ismét a lilákat juttatta előnyhöz. A csapat a gól után is támadásban maradt, ennek ellenére négy perccel később a második találatát jegyző Szende szinte a semmiből egalizált. Ezt követően Boróczi hagyott ki ordító helyzetet, majd egy emberelőnyt is elpuskáztak a fiúk. A 35. percben viszont már nem volt pardon, Palotás Öcsi bombagólt lőtt a kék vonalról. A vezetés azonban ezúttal sem tartott ki túl soká, hiszen egy perccel később Rancz egyszerűen elütött a korong fölött, Beszteri-Balogh pedig köszönte szépen a lehetőséget és a bal alsó sarokba lőtt. A következő percekben a lilák kihasználatlanul hagytak egy újabb fórt, amit a rivális azonnal góllal büntetett: Beszeri-Balogh korcsolyázta le Szamosit, majd a kapuba vágta a korongot. Hidegzuhany! Főleg, hogy az egygólos előny tudatában a rivális gyors támadásokkal kezdte a harmadik harmadot, ám ezúttal a lilák voltak azok, akik megkontrázták ellenfelüket. A 45. percben Boróczi tört át a zöld-fehér védők között, hogy a kikorcsolyázó Pozsonyi mellett a hálóba helyezzen. A térfélcserét követően pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy Szamosi Gumi nem tévedett, amikor a felkészülés során az erőnlét fokozására helyezte a hangsúlyt. Az Újpest még magasabb sebességbe váltott és az 53. percben Rancz passzából Lőrincz Ferenc megszerezte a két pont sorsát eldöntő találatot!

Újpesti Dózsa – Ferencváros

5-4

(1-1, 2-3, 2-0)

A korabeli sportsajtó másnap különösen Palotás János játékát dicsérte, de Bán és Lőrincz teljesítményét is kiemelésre méltónak találta. Azt is megjegyezték, hogy a 42 éves Hircsák doktor ezúttal is professzor módjára védett! A játéknap másik mérkőzésén a BVSC nagy küzdelemben győzött a Bp. Építők ellen 3-1 arányban.

Sok idő azonban nem volt a pihenésre, hiszen január 13-án hétfőn újabb rangadó várt a fiúkra a címvédő Vörös Meteor ellen. A rangadóra ezúttal is szép számú közönség, hivatalosan 1750 szurkoló váltott jegyet. A nagy kérdés valójában az volt, hogy a két nappal korábban lejátszott derbi után miként tudott regenerálódni a csapat.

Bp. Vörös Meteor: Szeghy Ferenc – Martinuzzi Béla, Havas Róbert – Madarasi Péter, Kun György, Patócs Péter – Kenderessy Balázs, Ujfalussy Ervin – Tichy Lajos, Varga József, Patócs András – Egri János

Újpesti Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Szamosi Ferenc – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Ádám András (C) – Palotás János, Sáfár György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor

Jó iramban, szép támadásokkal indult a játék. Az első harmad vége felé, a 17. percben Varga góljával szerzett vezetést az ellenfél. Bizony a lila-fehérek támadójátéka akadozott a korábbi mérkőzéseken megszokotthoz képest és a szünet után Hircsáknak háromszor is bravúrral kellett hárítania! A 35. percben egy ellentámadás végén Palotás János sistergős lövést eresztett meg Szeghy kapujára, a korong pedig Ujfalussy Ervin ütőjén megpattanva védhetetlenül vágódott a hálóba. Habár a harmadik harmadban az újpestiek fokozni tudták az iramot, több gól már nem esett a mérkőzésen.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

1-1

(1-0, 0-1, 0-0)

A nap másik összecsapásán a Bp. Építők Jakabházy László vezérletével 9-0 arányban verték a Győri Vasas ETO csapatát. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a bajnokság első köre, csupán az elmaradt Újpest-Győr meccs pótlása volt még hátra.

Január közepén Kecskés József, mint a jégkorong szövetség elnöke bejelentette, hogy válogatottunk mégsem utazik el a norvégiai világbajnokságra. A hivatalos indoklásban a még mindig tisztázatlan lebonyolítási rendet nevezték meg indokként…

Gazdik Alajos (1930 – 1957)

Január 19-én tragikus hír taglózta le a magyar jégkorong és a lila-fehér színek barátait: 27 éves korában, rövid betegség után elhunyt a remek hátvéd, Gazdik Alajos, aki korábban a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet), a Mallerd és a Vörös Meteor színeiben is jégkorongozott. Valódi sportember volt, aki motorkerékpár-versenyzőként és atlétaként is megállta a helyét. Gazdik nagy reményekkel érkezett Újpestre és a szakosztály is hosszú távon tervezett vele, ám sajnos csupán 10 mérkőzésen (2 bajnoki, 4 kupa, 4 barátságos) ölthette magára a lila-fehér mezt, amelyeken egy gólt szerzett. Temetésére január 22-én szerdán került sor a rákoskeresztúri köztemetőben.

A csapat másnap elutazott az NDK-ba, hogy négy mérkőzésen mérje össze az erejét a keletnémet együttesekkel. A túra azonban nem éppen úgy alakult, ahogy azt előzetesen eltervezték. Patócs György így emlékezett az eseményekre: “Emlékszem, meglehetősen zaklatott út volt. Csak két gépre fért fel a csapat, és snóblizással döntöttük el, ki melyik repülőre ül fel. Én heted magammal az elsőre kerültem, ami olyan viharba futott bele, hogy még a rutinos utazók is végighányták a repülést. Berlinben tábornokok vártak ránk a schönefeldi reptéren, mi meg alig tudtunk lekászálódni az Iljusinról. Az egyikünk feje zöldes színben játszott, a másikunk falfehér volt. Azért elvittek minket egy kastélyba, ahol roskadásig telt asztalok vártak, de nekünk már az ételek látványától is forgott a gyomrunk. A németeket ez nem zavarta, alaposan a pohár fenekére néztek. Másnap megjött a delegáció másik fele, játszottunk két meccset, majd egyik este színházba vittek minket. Ott szembesültünk azzal, hogy Hircsák nincs sehol. Mivel még nem állt a fal, könnyedén átszökött Nyugat-Berlinbe, majd követte a feleségét, Vécsei Doriszt – aki zongorista volt korábban a Pipacs bárban – Ausztráliába. Utóbb igyekeztünk összerakni a mozaikokat, hogy vajon milyen előjelei lehettek a disszidálásának. Az például árulkodó lehet, ha egy külföldi túrán valaki semmit sem vásárol…”

A rostocki jégstadion az 1950-es évek közepén, második felében.

A túra első mérkőzésére január 26-án került sor Rostockban, ahol a helyi Dynamo 4000 néző előtt 6-1 arányban győzött az Újpest ellen. A lila-fehérek egyetlen találatát Molnár Tibor szerezte a második harmadban. Másnap már Drezdában léptek jégre a fiúk 8000 néző előtt a Dynamo Berlin ellen, Bessenyei György – Rancz Sándor, Patócs György – Bán József, Ádám András (C), Szamosi Ferenc – Palotás János, Zima János – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor összeállításban. A 2-1-es újpesti sikerből Lőrincz és Molnár egy-egy góllal vette ki a részét. A Berlin elleni utolsó két összecsapás már nem sikerült ilyen jól, Kligenthalban 8-4, Geisingben 6-2 arányban kapott ki a csapat, melynek tagjai február 3-án este érkeztek haza Budapestre. Talán írni sem kéne, hogy a korabeli sajtó mélyen hallgatott Hircsák István nyugatra távozásáról…

Idehaza, több mint félhónapos szünet után, február 2-án folytatódtak a bajnoki küzdelmek egy 2-2-es döntetlennel az FTC és a BVSC között. Időközben a szereplés terheit a továbbiakban vállalni nem tudó Győri Vasas ETO bejelentette a visszalépését. A csapat eredményeit törölték, s ezzel ismét öt sportkörre olvadt a pontvadászat mezőnye. A tabellát így már két pont előnnyel vezető, de két poszton is komoly veszteséget szenvedő lila-fehérek február 7-én pénteken folytatták szereplésüket Lippói Róbert tanítványai ellen.

Bp. Építők: Andorka Imre – Tóth István, Szolcsánszky Vilmos – Stipsicz István, Jakabházy László, Kovarzik – Konkoly Károly, Peringer Tihamér – Tóbiás Tibor, Baka, Kner János

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rancz Sándor, Zima János – Bán József, Ádám András (C), Szamosi Ferenc – Palotás János, Sáfár György – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor

Andorka Imre menti a menthetőt a készenlétben álló Bán Dodó előtt.

Ki tudja miért, de a mérkőzés időpontját nem jelentették be hivatalosan, így a Millenáris jegypénztárai sem nyitottak ki, azaz zárt kapuk mögött játszottak a csapatok. Csupán a legélelmesebb és legelszántabb szurkolóknak sikerült így vagy úgy áttrükközniük magukat a lelátóra. A jégen felgyülemlő hó alaposan lelassította a játékot, ami elsősorban a lila-fehérek játékát zavarta, így a szívósan védekező Építők a kiválóan védő Andorka Imrének köszönhetően gól nélküli döntetlennel vészelték át az első harmadot. A 33. percben azonban megtört a jég, Lőrincz Ferenc belőtte az Újpest vezető gólját, amivel egyben össze is roppantotta a kék-fehérek ellenállását. Két perccel később Molnár, majd Ádám is feliratkozott a gólszerzők közé, míg a 37. és 40. percekben Boróczi és Szamosi voltak eredményesek. A gólparádé a záró játékrészben is folytatódott: a 47. és 48. percekben Bán, majd öt perccel a vége előtt Lőrincz zárta a sort. Az Építők becsület gólját Jakabházy lőtte az 59. percben.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

1-8

(0-0, 0-5, 1-3)

Február 11-én kedden már komolyabb erőpróba várt Borócziékra, hiszen a játéknap első mérkőzésén a Meteorral kellett megmérkőzniük egy, a bajnoki cím szempontjából döntő jelentőségű összecsapáson. A lila-fehérek dolgát nehezítette, hogy sérülés miatt Bán Dodó is kidőlt a sorból, a rutinos csatár az idény hátralévő részében már nem is tudott jégre lépni.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Palotás János, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor – Sáfár György – Szamosi Ferenc, Ádám András (C), Zima János

Bp. Vörös Meteor: Szeghy Ferenc – Martinuzzi Béla, Havas Róbert – Patócs Péter, Kun György, Madarasi Péter – Pásztor György, Ujfalussy Ervin – Kenderessy Balázs, Varga József, Patócs András – Tichy Lajos

Vizes jégen, párás, ködös és enyhe időben került sor a rangadóra, melynek első harmadát az óvatos, tapogatózó játék jellemezte. A lilák a játékrész végén, a 19. és 20. percekben tulajdonképpen két potyagóllal szereztek előnyt Boróczi és Rancz révén. A szünet után még alacsonyabb lett a színvonal, elsősorban a címvédő VM enervált játéka okozott általános meglepetést. A lila-fehérek viszont éltek a lehetőséggel és Lőrincz 26., valamint Boróczi 27. percben szerzett találataival négygólosra növelték az előnyt. Habár a záró játékrészre megélénkült a meccs, a fordítás lehetősége egyetlen percre sem merült föl, sőt az 55 percben Boróczi megszerezte a csapat ötödik, saját maga harmadik gólját is. Varga csak az 58. percben tudott szépíteni.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

5-1

(2-0, 2-0, 1-1)

Vereségével a bajnoki címvédő VM kiszállt az első helyért vívott versenyfutásból, a győztes lila-fehérek viszont első számú esélyessé léptek elő. A játéknap másik mérkőzésén a két harmad után még 3-0-ra vezető BVSC végül csak egy góllal, 3-2 arányban tudta legyőzni az egyre masszívabb formát mutató Bp. Építők együttesét.

Február 15-én szombaton jöhetett az újabb rangadó az aktuálisan a tabella második helyén álló vasutasgárda ellen. A mérkőzésre több mint 1500 szurkoló látogatott ki és várt többé-kevésbé türelmesen a háromnegyed órát csúszó kezdésre, mivel az egész napos enyhe időjárás – napközben 12-15 fok volt – és a hozzá társuló “meleg” szél alaposan megette a jeget. Kérdezgették is egymástól a lelátón ácsorgók, hogy vajon vízilabda mérkőzésre vagy jégkorong találkozóra váltottak-e jegyet? Az öltözőben eközben mindenki a 43. születésnapját ünneplő Szamosi Ferencnek gratulált, köztük az újpesti futballisták egyik vezetője, Csáki Sándor is, aki a Képes Sport tudósítója szerint a következő megjegyzést fűzte a jókívánságokhoz: “Ha ma győzünk, már bajnokok vagyunk, Gumi!” És ez bizony így is volt, a IV. kerületi hokisok ott álltak első bajnoki címük kapujában… Már csak át kellett lépni a küszöböt.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Palotás János, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor – Sáfár György – Szamosi Ferenc, Ádám András (C), Zima János

BVSC: Kneusel Emil – Babán József, Koutny Lajos – Miks Károly, Siraki Lóránt, Bánkuti Árpád – Blaske Károly, Rendi János – Gubó Gábor, Kertész József, Zsitva Viktor – Farkas

Kneusel Emil (4) igyekszik menteni a Rendi Jánost megelőző Szamosi Ferenc elől.

A lila-fehérek Palotás révén már az első támadásukból gólt szereztek, ami érezhetően megnyugtatta a csapatot, miközben az ellenfél játékosai kapkodva, tervszerűtlenül, egyéniseskedve próbáltak jégkorongozni. Habár egymást érték a formás, hol kombinatív, hol gyors újpesti támadások és a veszélyes lövések, a következő találatig a második harmad 26. percéig kellett várni, mikor is játékosedzőnk, a 43. születésnapját éppen aznap ünneplő Szamosi Ferenc vette be Kneusel hálóját. Hat perccel később Rancz is eredményes tudott lenni, így háromgólos előnnyel vonulhattak pihenni a fiúk. Szünet után sem változott a játék képe és a 48. percben Lőrincz is feliratkozott a góllövők közé, majd négy perccel később a második találatát is megszerezte, sőt! Az 55. percben már klasszikus mesterhármasnak örülhetett. A vasutasok kínszenvedése azonban még ezzel sem ért véget: egy perccel később Sáfár volt eredményes, majd néhány másodperccel a dudaszó előtt Lőrincz a negyedik találatát is megszerezte.

Újpesti Dózsa – BVSC

8-0

(1-0, 2-0, 5-0)

A lila-fehérek tehát, a hátralévő meccsek eredményétől függetlenül, megnyerték az 1957-1958. évi Országos Bajnokságot! Alig több mint három évvel a megalakulás után máris bajnoki címet ünnepelhetett a IV. kerületi szakosztály, mely túllépve az 1956 után átélt nem csekély mértékű vérveszteségen, képes volt elviselni a Hircsák István és Gazdik Alajos elvesztéséből fakadó komoly nehézségeket is.

Álló sor balról: Boróczi Gábor, Rancz Sándor, Palotás János, Molnár Tibor Dezső, Patócs György, Szamosi Ferenc, Sáfár György, Zima János. Elől balról: Dudar Imre, Kondorosi Tihamér, Bessenyei György, Pásztor Pál, Lőrincz Ferenc. (Besenyei család archívuma)

Miután a diadalmámorban úszó újpestiek lekorcsolyáztak a jégről, a Ferencváros a nap második mérkőzésén meglepetésre 3-0 arányú vereséget szenvedett a Bp. Építőktől.

A lilák idénybeli utolsó bajnoki mérkőzésére február 18-án kedden került sor. Az ellenfél az ősi rivális zöld-fehér alakulat volt, akiket a presztizsen kívül az éremszerzés vágya is hajthatott, hiszen győzelem esetén az ezüst megszerzése sem volt még elérhetetlen számukra. Palotásék viszont derbigyőzelemmel és veretlen bajnoki teljesítménnyel akartak búcsúzni szurkolóiktól. Az esőre, havas esőre hajló időjárás ellenére is közel 1000 szurkoló váltott jegyet az örökrangadóra.

FTC: Pozsonyi Lajos – Margó György, Simon II – Szende János, Grimm György, Simon V. László – Raffa György, Erdős Péter – Kárász György, Rajkai László, Beszteri-Balogh János

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rancz Sándor, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor – Sáfár György – Szamosi Ferenc, Ádám András (C), Zima János

Habár az első két harmadban elmaradt az előzetesen várt nagy iram és a lilák sem erőltették a gyors játékot, a kezdeményezést egy pillanatra sem engedték ki a kezükből, míg az ellenfél egyértelműen a kontrákra apellált. Molnár ugyan a 3. percben megszerezte a vezetést, de egy minutummal később Kárász már egyenlített is. Újabb tíz percnek kellett eltelnie, mire ismét gólnak örülhetett a közönség: az Újpest csapatkapitánya, Ádám vette be Pozsonyi kapuját. Szünet után, a 28. percben ismét ő volt eredményes, Szende azonban a harmad derekán ismét egyre csökkentette a rivális hátrányát. Az utolsó játékrészre végre megélénkült az iram. A lilák a 44. és 46. percek között Szamosi, Lőrincz és Molnár révén villámgyorsan három gólt is lőttek, amire a fordulás után Szende és Beszteri-Balogh révén még válaszolt az FTC, az utolsó szót azonban Molnár Tibor mondta ki az 57. percben, végleg lehűtve a zöld-fehér reményeket.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-7

(1-2, 1-2, 2-3)

A játéknap másik mérkőzésén a Meteor és a BVSC 1-1-es döntetlent játszott egymással. Két nappal később a VM újabb 1-1-et ért el, ám ezúttal már az FTC ellen. A bajnokság február 27-én a Bp. Építők – Bp. Vörös Meteor mérkőzéssel ért véget, amit a papírformának megfelelően az ezüstéremre hajtó piros-fehérek nyertek meg 5-1 arányban.

Lőrincz Ferenc, a gólkirály

A jeges szezonnak azonban még nem volt teljesen vége. A magyar válogatott az Oslo-i világbajnokság helyett Jugoszláviába utazott, hogy február 24-én Jesenicében 1-1-es döntetlent játsszon a plávikkal. A keretben Palotás, Rancz, Lőrincz, Molnár, Boróczi, Szamosi és Patócs György képviselte az Újpestet, a magyarok egyenlítő gólját Zsitva Viktor szerezte.

Március 2-án a jugoszláv válogatott látogatott Budapestre. Ezúttal Palotás, Boróczi, Molnár és Lőrincz kapott szerepet a 6-2 arányban győzedelmeskedő nemzeti csapatban. A hat magyar gólból Boróczi és Lőrincz kettőt-kettőt vállalt magára.

Március 16-18-án még az újpesti fiúkra is várt egy-egy megmérettetés, hiszen ekkor viszonozta a januári látogatást a Dynamo Berlin együttese. A szurkolók számára érdekességet jelenthetett, hogy itt láthatták először lila-fehér mezben játszani a válogatott Kondorosi Tihamért, aki a korabeli átigazolási szabályok következtében az egész kupa és bajnoki idényt kénytelen volt kihagyni.

Palotás Öcsi a Dynamo Berlin ellen a Millenárison

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Palotás János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor Dezső, Boróczi Gábor – Rancz Sándor, Sáfár György – Zima János, Patócs György, Szamosi Ferenc

Dynamo Berlin: Eberhard Grimm – Gerhard Brettschneider, Bruno Kappel – Gerhard Klügel, Hans Frenzel, Klaus Nordhaus – Dieter Voigt, Siegfried Schmidt – Heinz Strietzel, Joachim Wilhelm, Heinz Noatzsch – Claus Krüger

Az első harmadban a németek több sebességi fokozattal gyorsabban játszottak vendéglátóiknál, így nem csoda, hogy a lilák alig-alig tudtak kibontakozni. A berliniek Noatzsch révén már az 5. percben megszerezték a vezetést, ám egy perccel később Zima János góljával még sikerült egyenlíteni, a játékrész második felében azonban már elhúzott a Dynamo. A találatokat Noatzsch, Strietzel és Frenzel szerezték. Szünet után feljavult az Újpest játéka, a fiúk több helyzetet is kidolgoztak, de ezeket rendre ki is hagyták, az ellenfél viszont a 36. percben Klügel révén újabb találatot szerzett. A harmadik harmad német gólokkal indult, Frenzel és Krüger talált be Bessenyei hálójába. A 49. percben Kondorosi, majd az 52-ikben Molnár faragott a hátrányból, a hajrát azonban a Dynamo bírta jobban és Wilhelm két góljával ki is alakult a végeredmény.

Újpesti Dózsa – Dynamo Berlin

3-9

(1-4, 0-1, 2-4)

Másnap megint egymásnak rugaszkodott a két csapat. Jó hír volt, hogy Bán József, aki sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a bajnokság hajráját, ismét ott volt a nevezettek között.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Palotás János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Patócs György, Boróczi Gábor – Rancz Sándor, Sáfár György – Bán József, Molnár Tibor Dezső, Szamosi Ferenc – Zima János

Dynamo Berlin: Eberhard Grimm – Gerhard Brettschneider, Bruno Kappel – Gerhard Klügel, Hans Frenzel, Klaus Nordhaus – Dieter Voigt, Siegfried Schmidt – Heinz Leistner, Heinz Strietzel, Joachim Wilhelm – Heinz Noatzsch, Claus Krüger

A két csapat közös fotója. Újpestiek hátsó sor balról: Boróczi Gábor, Rancz Sándor, Sáfár György, Pásztor Pál, mögött Molnár Tibor Dezső, Lőrincz Ferenc. Elől balról: Dudar Imre, Kondorosi Tihamér, Bessenyei György, Szamosi Ferenc, Zima János, Patócs György (Besenyei család archívuma)

Az első harmad ezúttal kiegyenlítettebb játékot hozott és bár a vendégek a 9. és 11. percekben lőtt Wilhelm és Klügel találatokkal kétgólos előnyre tettek szert, Boróczi a 13. percben minimálisra csökkentette a hátrányt. Sőt a második húsz percben még jobban játszott a csapat, de a helyzetek ismét rendre kimaradtak, az ellenfél viszont Noatzsch révén emberelőnyből újabb gólt tudott lőni. A harmadik harmadra a Dynamo fokozta az iramot és ezt a fáradó lila-fehérek már nem tudták követni. Bár Wilhelm góljára a 47. percben Lőrincz még válaszolt, a folytatásban már csak a kelet-németek találtak kapuba, sorrendben: Frenzel, Krüger és Strietzel.

Újpesti Dózsa – Dynamo Berlin

2-7

(1-2, 0-1, 1-4)

Ezzel véget is ért az Újpesti Dózsa jégkorong szakosztályának 1957-1958. évi, rendkívüli sikereket hozó idénye. A januárban nyugatra disszidáló Hircsák István helyét szinte teljesen zökkenőmentesen vette át a fiatal, 23 éves Bessenyei “Cugi” György és Szamosi Ferenc a csapat átszervezése révén a tragikus hirtelenséggel elhunyt Gazdik Alajos pótlását is meg tudta oldani. A lila-fehérek erőnlétben, tapasztalatban messze a többi csapat előtt jártak és gyors passzjátékukkal minden tekintetben meglepték a hazai mezőnyt, ahol az ellenfelek képtelenek voltak megtalálni a hatástalanításukhoz szükséges ellenszert. Az Újpest a bajnokságban kétszer annyi gólt lőtt, mint az e téren második legeredményesebb FTC és csupán a Bp. Vörös Meteor kapott a liláknál minimálisan kevesebb gólt. A csapat átlagéletkora 29,9 év volt, két 40 év, öt 30 év, három 20 év feletti játékossal és két még mindig tinédzserkorú, de már stabil válogatott “sztárral”, Palotás Jánossal és Boróczi Gáborral. A fiúk tehát megtették a magukét, most ismét a szakvezetésen volt a sor, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a következő idényre való felkészüléshez!

Bessenyei György, aki a bajnokság második felében kifogástalanul pótolta Hircsák Istvánt. (Besenyei család archívuma)

Az Újpesti Dózsa Béke Kupa és bajnoki aranyérmes csapatának kerete:

posztnévbajnokiBéke Kupa
kapusBessenyei György52
kapusHircsák István43
kapusPásztor Pál
hátvédGazdik Alajos2/-4/1
hátvédPalotás János8/44/3
hátvédRancz Sándor8/24/2
hátvéd/csatárSzamosi Ferenc8/44/2
hátvéd/csatárSáfár György6/13/-
csatárÁdám András8/54/3
csatárBán József5/23/1
csatárBoróczi Gábor8/64/2
csatárDudar Imre-/-1/-
csatárHajek Péter-/-1/-
csatárLőrincz Ferenc8/124/6
csatárMolnár Tibor Dezső8/84/10
csatárUjfalussy Róbert-/-2/-
csatárZima János8/34/1

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem