1958-1959 – Versenyfutás az utolsó másodpercig

A bajnoki címvédő újpesti jégkorongozók minden bizonnyal az előző szezonban bevált recept szerint kezdték meg a felkészülést a soron következő idényre, ám a március és november közötti időszakról jelenleg sajnos semmilyen információ nem áll rendelkezésemre. Csupán feltételezni lehet, hogy a hazai edzéseket és edzőtáborokat október második felében egy külföldi túrával koronázta meg a csapat, melynek legvalószínűbb helyszíne Pozsony, pontosabban a helyi belügyi csapat, a TJ Červená hviezda Bratislava otthona lehetett. Nagy előrelépést jelentett viszont, hogy időközben átadták a Nemzeti Sportcsarnok udvarán felépített fedett Jégszínházat, ami lehetőséget nyújtott rá, hogy hokaisaink április és október között is folyamatosan gyakorolhassák a korcsolyázást. A jégfelület – bár jóval kisebb volt, mint a szabványos jégkorongpálya és természetesen palánkkal sem rendelkezett – némi botos-korongos gyakorlásra is lehetőséget nyújtott a játékosoknak.

Kondorosi Tihamér és Ádám András páros gyakorlata a Jégszínház jegén

A keretben végbement változások ezzel szemben pontosan nyomon követhetők, bár túl nagy jövés-menés ezúttal nem volt a lila-fehérek háza táján. Patócs György és Kondorosi Tihamér elnyúló átigazolási hercehurcája mostanra befejeződött, így a szakvezetés mindkét válogatott hátvéd játékára számíthatott a soron következő szezonban. Erősítésre leginkább kapusposzton volt szükség, amire a szintén válogatott kerettag Andorka Imre érkezése jelentett megoldást, aki a Bp. Építők csapatát hagyta el a lila-fehérek kedvéért. A nagy generáció egyik utolsó aktív tagja, a 44 éves Rendi János a BVSC-ből igazolt Újpestre, míg a csatársorban számításba vett Hága István, aki korábban a Bp. Törekvés játékosa volt, két kihagyott idény után tért vissza a jégre.

A csapat vezetőedzője továbbra is Szamosi Ferenc volt, aki viszont játékosként már nem állt saját maga rendelkezésére. A népszerű “Gumi” több mint huszonöt évnyi jégkorongozás után végleg szögre akasztotta a korcsolyát. Ezzel egyidőben viszont az a megtiszteltetés érte, hogy Háray Bélával együtt átvehették a világbajnokságra készülő válogatott keret szakmai munkájának irányítását.

A Millenárison, ahol a hokicsapatok számára délután és az esti időszakban biztosítottak edzéslehetőséget, november elején készült először sportolásra alkalmas jég. A szövetség az idényt megnyitó Béke Kupa rajtját november 15-re időzítette, míg a kétkörös bajnokság rajtját december 13-ra írták ki. A felnőtt mezőny továbbra is öt együttesből állt (BVSC, Bp. Építők, Ferencváros, Újpesti Dózsa, Bp. Vörös Meteor), melyek legnagyobb gondja ebben az időben a megfelelő felszerelések biztosítása volt. A legégetőbb problémát a botok jelentették, olyannyira, hogy kímélésük érdekében a játékosok szinte már alig merték gyakorolni az edzéseken a kapáslövést.

A Béke Kupa végül az eredetileg tervezetthez képest három nap csúszással, november 18-án kedden rajtolt. A hagyománynak megfelelően a nyitómérkőzést a címvédő Újpest játszotta a BVSC ellen. Ekkor debütált a Millenáris mindenhonnan jól látható elektromos eredmény- és időjelző táblája is, viszont a pálya még mindig nem rendelkezett büntetőpaddal, így a játékosok ott töltötték le a kiállításaikat, ahol erre éppen lehetőségük nyílt. A közönséget ez persze egyáltalán nem zavarta, így a derült, 7-9 fokos időben szép számban gyülekeztek a jégkorongra éhes szurkolók a lelátón.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rancz Sándor, Sáfár György – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár II Tibor, Palotás József – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C) – Hajek Péter, Hága István

BVSC: Suhajda János – Babán József, Blaske Károly – Miks Károly, Farkas, Gubó Gábor – Siraki Lóránt, Koutny Lajos – Bánkuti Árpád, Kertész József, Zsitva Viktor – Rigó Károly

Hajek Péter közeli próbálkozását hárítja Suhajda. Az újpesti csatárt Miklós Károly szorongatja. (Forrás: Hajek-család archívuma)

A fiatal vasutas csapat kifejezetten jó teljesítménnyel és gyors összjátékokkal lepte meg a lila-fehéreket, akik a 8. percben Boróczi találatával szerezték meg a vezetést. Három perccel később Bán Dodó már a második gólunkat lőtte, ám a harmad végén Farkas is bevette Bessenyei kapuját, így szünet után egygólos újpesti előnyről folytatódhatott a játék. A második játékrészben csupán egy gól esett, ezt Boróczi lőtte a 27. percben. A harmadik harmad első felében a lilák kétgólos előnye viszonylag gyorsan elolvadt, a vasutasok Zsitva és Miks révén egyenlítettek. Fordulás után Boróczi 54. percben lőtt harmadik találatával ismét sikerült megszerezni a vezetést, ám az utolsó szót Miks mondta ki egy minutummal később, így a szövetségi kapitányok csapatai végül döntetlenre végeztek egymással.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-4

(2-1, 1-0, 1-3)

A nap második találkozóján a Ferencváros 7-3-ra verte a Bp. Építőket.

A Béke Kupa három nappal később újabb két mérkőzéssel folytatódott, ám ezeken a lila-fehérek nem voltak érintettek. A nap rangadóján az FTC 4-2 arányban győzött a Vörös Meteor ellen, majd a BVSC érvényesítette a papírformát az Építők 5-2-es legyőzésével.

A harmadik játéknapon, november 25-én vasárnap viszont már nem pihenhettek a lilák. Miután a kiváló formában lévő vasutasok 4-1-re legyőzték a Meteort, Ádámék is kikorcsolyáztak a jégre, hogy megmérkőzzenek Lippói Róbert tanítványaival.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György (Vedres Mátyás) – Rancz Sándor, Zima János – Boróczi Gábor, Hága István, Lőrincz Ferenc – Palotás József, Sáfár György – Molnár II Tibor, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C) – Hajek Péter

Bp. Építők: Urbanovich Géza (Balázs) – Tóth István, Bikali Tibor – Szabó Attila, Jakabházy László, Kolozsi András – Konkoly Károly – Kristyán, Stipsicz István, Baka – Szandelszky József, Simmel János, Vida Attila

A felhős, ködös, nyirkos hidegben a kék-fehérek zömmel fiatal játékosokból álló együttese bizony keményen vetette bele magát a küzdelembe, így nem csoda, hogy az amúgy nagy tempót diktáló újpestiek csupán egy gólt tudtak lőni az első játékrészben. A gólszerző Lőrincz volt a 8. percben. Habár Jakabházynak a szünet után néhány másodperc is elég volt az egyenlítéshez, a 24. percben Boróczi találatával már ismét a liláknál volt az előny, amit négy minutummal később Hajek kettőre növelt. Az utolsó harmad a másodikhoz hasonlóan Építők góllal indult: ezúttal Tóth volt eredményes. Ezt követően azonban a kék-fehérek fokozatosan elfáradtak, amit Boróczi 45. percben szerzett második találata is jól jelzett. Miután a rutinos Molnár két perccel később újabb gólt lőtt, az ellenállás végleg összeomlott. Boróczi, aki a 49., az 51. és az 52. percben klasszikus mesterhármassal vétette észre magát, különösen elemében volt. Pár másodperccel később Zima is feliratkozott a gólszerzők közé, míg a végeredményt Lőrincz állította be az 59. percben.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

10-2

(1-0, 2-1, 7-1)

November 30-án két vérbeli rangadóra számíthattak a jégkorong sport kedvelői, így nem csoda, hogy a nyirkos-ködös, hideg idő ellenére nagy számban látogattak ki a szurkolók a Millenárisra. A nap első mérkőzésén a Szamosi és a Cerva-legénység csapott össze egymással.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rendi János, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Ádám András (C), Boróczi Gábor – Kondorosi Tihamér, Sáfár György – Patócs György, Molnár I Tibor Dezső, Zima János – Hága István

Bp. Vörös Meteor: Benedek Gábor – Havas Róbert, Martinuzzi Béla – Kenderessy Balázs, Madarasi Péter, Patócs Péter – Pásztor György, Siba Ferenc – Varga József, Kun György, Patócs András – Egri János, Ujfalussy Ervin, Tichy Lajos

A mérkőzés Madarasi Péter góljával indult, aki villámgyorsan betalált Bessenyei hálójába. Ezt követően lüktető, izgalmas, de sok hibával tarkított játékot láthatott a közönség, a 6. percben pedig lila-fehér egyenlítést: Ádám Potyka avatta fel Benedek kapust egy jól eltalált lövéssel. A következő gólra közel harminc percet kellett várni és jellemző módon ez is egy olyan eladott korongból született, amiből számtalan akadt ezen a mérkőzésen. Történt, hogy a 35. percben a meteoros Varga Zima ütőjére passzolta a korongot a saját kapuja előtt, az újpesti csatár pedig köszönte szépen az ajándékot, gyorsan meg is szerezte a vezetést. Négy perccel később a Meteor egalizált Kenderessy góljával. Az utolsó harmadban ismét a Meteor kapitányának jutott főszerep, ám ezúttal negatív értelemben. A játékvezető, mai szóval élve, öt percre kiállította fejre irányuló támadásért, az Újpest pedig kihasználta az emberelőnyt és Kondorosi 49. percben lőtt góljával megnyerte a meccset.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

3-2

(1-1, 1-1, 1-0)

A nap másik rangadóján a BVSC 1-1-es döntetlent játszott a Ferencvárossal, miáltal a Béke Kupa utolsó játéknapján sorra kerülő Újpest-FTC örökrangadó egyszeriben a torna döntőjévé vált. A képlet egyszerű volt, aki megnyeri a soron következő derbit, az emelheti magasba a kupát.

A válaszra csupán december 2. keddig kellett várniuk a szurkolóknak, ekkor került sor ugyanis az utolsó játéknapra. Az első mérkőzés mindjárt az örökrangadó volt. A veretlen, azonos pontszámmal álló ősi riválisok összecsapása a havas esőre-esőre hajló, erősen szeles időjárás ellenére is nagyszámú szurkolót csalt ki a Millenárisra.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György (Pásztor Pál) – Sáfár György, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Ádám András (C), Boróczi Gábor – Rendi János, Kondorosi Tihamér – Patócs György, Zima János, Molnár I Tibor Dezső – Hága István

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Erdős Péter, Raffa György – Rajkai László, Grimm György, Simon V. László – Schneck János, Szende János – Beszteri-Balogh János, Vajdafi Lehel, Kárász György – Schwalm Béla

A tétnek megfelelően szikrázó és kemény összecsapásokat hozó mérkőzés – akkoriban nem jellemző módon hét kétpercest is kiosztottak a bírók – első harmadában egyik csapat sem tudott a kapuba találni. A helyzet a második játékrész derekán változott meg, amikor az emberelőnyben játszó lila-fehérek a 27. percben megszerezték vezetést. Rancz Sándor átadását Boróczi ritkán látható kapáslövéssel vágta be a rivális hálójába. Habár Simon a 31. percben még egyenlíteni tudott, a folytatásban már csak újpesti gólokat láthatott a közönség. A 44. percben Lőrincz juttatta előnyhöz csapatát, majd közvetlenül a térfélcsere után ismét ő volt eredményes. Az FTC játékosai ezt követően mindent megtettek a felzárkózásért, ami óhatatlanul fellazította a védekezésüket, Boróczi pedig az 59. percben újabb góllal büntetett, végleg eldöntve ezzel a találkozó és a Béke Kupa sorsát! Az Újpesti Dózsa jégkorongozóinak sikerült a címvédés, kezdődhetett az önfeledt ünneplés.

Lila-fehérek a Béke Kupával. Állnak balról: Szamosi Ferenc edző, Rancz Sándor, Boróczi Gábor, Ádám András, Kondorosi Tihamér, Rendi János. Térdelnek balról: Hága István, Patócs György, Pásztor Pál, Bessenyei György, Molnár Tibor Dezső, Bárány Lajos (civilben). (Forrás: Besenyei-család archívuma)

A játéknap második mérkőzésén a Meteor 6-1 arányban győzte le a Bp. Építők csapatát, amivel kialakult a kupa végső sorrendje.

A Népsport szakírója szerint a Béke Kupa küzdelmek során az Újpest és a BVSC törekedett leginkább a kombinatív elemek, összjátékok használatára. A lila-fehéreknél Boróczi és Lőrincz gyorsasága, valamint gólra törő játéka sok esetben a siker kulcsának bizonyult, míg a vasutasok ereje a csapatjáték hatékonyságában rejlett. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Bán József csak egy mérkőzésen lépett jégre, míg a makacs sérüléssel küzdő Palotás János és Andorka Imre egyáltalán nem állt Szamosi Ferenc rendelkezésére, aki a kísérletezgetés és a kényszer jegyében szinte minden mérkőzésen más és más összeállításban küldte jégre a csapatot.

A bajnoki rajtig hátralévő két hét eredetileg azt a célt szolgálata volna, hogy a sportkörök nyélbe üssék a tervbe vett és korábban lekötött külföldi portyákat, ám a csillagok állása úgy hozta, hogy végül egyik sem valósult meg. Hokisaink hazai edzésekkel igyekeztek kijavítani a Béke Kupa során tapasztalt hiányosságokat és tovább csiszolni a működő játékelemeket. Ez alól csupán a Vörös Meteor együttese volt kivétel, hiszen Cerva Lászlóéknak végül mégis összejött egy NDK túra, amire éppen egy nappal a pontvadászat rajtja előtt utaztak el. A Képes Sport szakírója tett is némi pikírt megjegyzést eme fejleményre…

December 13-án szombaton két mérkőzéssel rajtolt a bajnokság. A felhőátvonulásoktól tarkított időben, akár ideális körülmények is fogadhatták volna a csapatokat, de a bemelegítés alatt egyszeriben szemerkélni kezdett az eső. Máskülönben nem volt ok a panaszra, hiszen a napközbeni 2-5 fokot egy valódi jégkorong rajongó akkoriban közel sem érezte hidegnek. A nyitómeccset, címvédőként a lila-fehérek játszották a Bp. Építőkkel.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György (Pásztor Pál) – Rendi János, Rancz Sándor – Boróczi Gábor, Ádám András (C), Lőrincz Ferenc – Sáfár György, Kondorosi Tihamér – Zima János, Hága István, Palotás József – Patócs György

Bp. Építők: Urbanovich Géza (Balázs) – Konkoly Károly, Bikali Tibor – Baka, Jakabházy László, Kristyán – Szandelszky József, Szolcsánszky Vilmos – Simmel János, Stipsicz István, Vida Attila – Novák

Pásztor Pál hárítja az Építők egyik lövését

Az újpesti játékosokat láthatóan nem zavarták az esőcseppek, nagy kedvvel vetették bele magukat a küzdelembe és az 5. percben Patócs góljával meg is szerezték a vezetést. Néhány másodperccel később Boróczi volt eredményes, majd a 6. percben Lőrincz góljával már 3-0 volt az állás. Öt percnyi gólcsendet követően Ádám növelte tovább az előnyt, amire Baka még válaszolt ugyan, ám a 15. percben Zima, két minutummal később Lőrincz, majd újabb egy perc múlva Boróczi verte le a vizet a kék-fehérek hálójáról. A folytatásban sem szűnt meg a macska-egér játék, egymást követték az újpesti találatok. Ádám a 22., Hága a 26., Lőrincz a 29. és 30., Boróczi a 31., Patócs a 36. percben volt eredményes. A harmadot egy újabb Boróczi találat zárta még mindig a 36. percben. A harmadik harmad előtt szakadni kezdett az eső, ami alaposan lelasította a jeget és jócskán lecsökkentette a gólok számát is. Azért a 46. percben Ádám ismét betalált, majd pár másodperccel később Jakabházy ütött gólt a Bessenyei helyére beálló Pásztor Pálnak. Az 55. percben ismét Ádám Potyka emelhette örömittasan magasba a botját, majd egy perccel a vége előtt Rancz is feliratkozott a gólszerzők közé.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

17-2

(7-1, 7-0, 3-1)

A nyitónap másik mérkőzésén az utolsó négy percben fordító Ferencváros végül 6-4 arányú győzelmet aratott a BVSC ellen.

Három nappal később, december 16-án kedden az első meccset az FTC játszotta az Építőkkel és Margó György tanítványai 6-1-re verték a kék-fehéreket. A nap rangadóját, a BVSC-Újpest összecsapást a Magyar Televízió élőben közvetítette. A csapatok enyhe, felhős időben készülődtek a mérkőzésre.

BVSC: Kneusel Emil (Suhajda János) – Koutny Lajos, Siraki Lóránt – Bánkuti Árpád, Kertész József, Zsitva Viktor – Blaske Károly, Babán József – Miks Károly, Farkas, Gubó Gábor – Rigó Károly, Feuer

Újpesti Dózsa: Bessenyei György – Rancz Sándor, Sáfár György – Boróczi Gábor, Ádám András (C), Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hága István, Molnár I Tibor Dezső, Zima János – Rendi János

A vasutasok Kertész találatával már a 3. percben megszerezték a vezetést, ám erre hat perccel később Molnár góljával még válaszoltak a lilák. A BVSC kifejezetten stabilan védekezett, fiatal és gyors játékosai pedig feltűnő könnyedséggel cikáztak át az idősebb és lassabb újpesti védők között. Ez akkor vált igazán végzetessé, amikor a 24. percben Zsitva révén ismét a BVSC jutott vezetéshez. A lila-fehérek szinte azonnal kitámadtak, amit a 27. percben Kertész, majd a meccs derekán Gubó is góllal büntetett. Ezt követően már hiába támadtak és dolgoztak Ádámék a felzárkózásért, a hátralévő harminc percben egyetlen gólt sem sikerült ütniük.

BVSC – Újpesti Dózsa

4-1

(1-1, 3-0, 0-0)

A december 20-i játéknapon a lilák nem léptek jégre, nem úgy a másik négy csapat. Az első összecsapáson a BVSC könnyed, 9-2 arányú győzelmet aratott az Építők ellen, majd a nap rangadóján az NDK-ból hazatért Meteor szenvedett 4-2-es vereséget a jó formában rajtoló, harmadik bajnoki győzelmét is megszerző Ferencvárostól.

Három nappal később viszont már nem volt pihenő a liláknak, hiszen karácsony előtt még le kellett játszniuk a Vörös Meteor elleni rangadót. A rendkívül enyhe, napközben 9-12 fok volt, ködös időben közel 500 szurkoló döntött úgy, hogy kilátogat a Millenáris sporttelepre.

Újpesti Dózsa: Bessenyei György (Pásztor Pál) – Rancz Sándor, Sáfár György – Boróczi Gábor, Ádám András (C), Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Molnár I Tibor Dezső, Zima János – Palotás József

Bp. Vörös Meteor: Benedek Gábor – Martinuzzi Béla, Havas Róbert – Kenderessy Balázs, Madarasi Péter, Patócs Péter – Pásztor György, Siba Ferenc – Egri János, Kun György, Varga József – Patócs András, Ujfalussy Ervin

Kemény, küzdelmes meccset vívott egymással a két csapat, hiszen a vereséggel kezdő piros-fehérek semmi esetre sem szerették volna két vereséggel kezdeni a bajnokságot. Az első harmadban sikerült is egygólos előnyt szerezniük, amit a második húsz percben  megtartottak, így 2-3-as Meteor előnnyel fordultak a csapatok az utolsó játékrészre. Szünet után a lila-fehérek kétszer is egyenlíteni tudtak, tehát a hajrá előtt 4-4 volt az eredmény. Egy Meteor támadás végén Egri szánta el magát lövésre, de Pásztor védett. A palánkról visszapattanó korong ismét Egrihez került, aki a földön fekvő kapus fölött beemelte azt a hálóba. A gólbíró intésére Farkas játékvezető középre mutatott, ám mivel bírótársa – látván, hogy a Kondorosival ütköző Pásztor megsérüt – már az első lövést követően belefütyült az akcióba, a sporik végül visszavonták a találatot. Az újpestiek utolsó gólját viszont megadták, így lila-fehér győzelemmel ért véget a rangadó, amelyen Lőrincz négy, Ádám Potyka egy alkalommal talált be az ellenfél kapujába. A VM részéről Martinuzzi két, Madarasi és Varga egy-egy alkalommal volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

5-4

(1-2, 1-1, 3-1)

A lefújást követően a Meteor bírói műhibára hivatkozva megóvta a mérkőzést, amit a szövetség első fokon elutasított, ám mivel Cerva Lászlóék fellebbeztek a döntés ellen, a játékvezetői testület a csehszlovák szövetséghez utalta az ügyet, ahonnan néhány hét múlva a jégen elért eredmény jóváhagyását javasolták.

December 27-én szombaton újabb két mérkőzés, két vérbeli rangadó várt a szurkolókra. A nap első találkozója mindjárt a derbi volt, így nem csoda, hogy az évszakhoz képest enyhe, párás időben több mint 4000 néző szorongott a palánkot körülvevő lelátókon. Az érdeklődés mértéke alaposan meglepte a rendezőket, ezért a nem megfelelő ütemben zajló beléptetés többször is tömegjelenetekhez és általános türelmetlenséghez vezetett.

Újpesti Dózsa: Pásztor Pál – Rancz Sándor, Patócs György – Boróczi Gábor, Ádám András (C), Lőrincz Ferenc – Kondorosi Tihamér, Sáfár György – Hága István, Molnár I Tibor Dezső, Zima János

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Simon V. László, Grimm György, Beszteri-Balogh János – Schneck János, Szende János – Hámori Iván, Kárász György, Rajkai László – Margó György

Újpesti helyzet az FTC kapuja előtt. Ádám a jégen, Lőrincz (7) indul a korong felé. (Forrás: Erdős Péter archívuma)

A zöld-fehérek kezdtek jobban és a 10. percben Grimm találatával meg is szerezték a vezetést. Ezt követően azonban a lila-fehérek vették át a játék irányítását és egyre-másra vezették a szép, kombinatív támadásokat. A 16. percben Patócs György kék vonalról eleresztett lövésébe Lőrincz Ferenc piszkált bele úgy, hogy a korong védhetetlenül vágódott Pozsonyi kapujának bal alsó sarkába. Egy perccel később kettő az egyben ugrott meg az Újpest és Boróczi szép centerezését Ádám juttatta be a szinte üres kapuba. A következő gólra húsz percet kellett várniuk a szurkolóknak, amikor is Boróczi növelte kettőre az újpesti előnyt. Az utolsó harmadban a zöld-fehérek nagy iramot diktáltak és Rajkai 48., illetve 56. percben szerzett találataival ki is egyenlítették az állást. Ádám azonban 45 másodperccel a vége előtt kiugrott és bár Pozsonyi elsőre védeni tudta a lövését, a kétségbeesetten érkező védő szorításában, félig elzuhanva a kapuba piszkálta a lecsorgó korongot!

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-3

(2-1, 1-0, 1-2)

A játéknap másik mérkőzésén a Vörös Meteor 4-2-re győzött a BVSC ellen, majd három nappal később, az év és az első kör utolsó bajnoki találkozóján a Bp. Építők ellen is begyűjtötték a két pontot.

Újév után szerencsére a hosszú ideje sérült Andorka Imre, Bán József és Palotás János is játékra jelentkezett, így végre teljes létszámban várhatta a csapat a folytatást. Előtte azonban a csehszlovákiai világbajnokságra készülő válogatott keret is játszott egy mérkőzést Budapest néven az FTC vendégeként Magyarországra érkező SC Einheit Berlin együttesével.

A bajnokság második köre 1959. január 11-én vasárnap vette kezdetét az FTC-Újpest örökrangadók soron következő fejezetével, amit ezúttal is több mint 4000 szurkoló előtt vívtak meg a csapatok. Szamosi Ferenc a mérkőzés előtt a következőket nyilatkozta a sportsajtónak: “Csapatunk jó formában van. Minden nap edzést tartottunk, hogy felkészülten lépjünk pályára. Számíthatunk már Palotás játékára is. Igaz, hogy ő ebben az idényben még nem játszott, de jelenléte feltétlenül jó hatással lesz a csapatra. Lehetséges, hogy Andorka is csatasorba áll. (…) A zöld-fehérek mindig veszélyes ellenfelek voltak, már sok borsot törtek az orrunk alá. Nehéz beszélni a mérkőzés kimeneteléről, jósolni nem lehet. Meglepetésre mindig lehet számítani, hiszen az FTC a BVSC ellen is bravúros húzással győzött és nem sok hiányzott ahhoz, hogy tőlünk is elvegyen egy pontot. Nagy küzdelem, s remélhetőség színvonalas játék jellemzi majd a találkozónkat.”

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Simon V. László, Grimm György, Beszteri-Balogh János – Schneck János, Szende János – Kárász György, Rajkai László, Margó György

Újpesti Dózsa: Pásztor Pál (Andorka Imre) – Palotás János, Rancz Sándor – Boróczi Gábor, Ádám András (C), Lőrincz Ferenc – Kondorosi Tihamér, Patócs György – Hága István, Molnár I Tibor Dezső, Zima János – Bán József

Lőrincz Ferencet viszi jégre a zöld-fehér védelem, miközben Ádám András (hátul, sötét mezben) már a mozdul is a szabad korongra. (Forrás: Erdős Péter archívuma)

A lila-fehérek erre a mérkőzésre taktikát váltottak: keresztirányú indításokkal próbálták átjátszani az FTC védelmét. Hogy ez volt-e az oka a sok hibának és a lendület nélküli, széteső játéknak, azt ma már nehéz volna meghatározni. A biztonságos játékra törekvő zöldek mindenesetre kihasználták az Újpest védelmi hibáit és Grimm két, valamint Beszteri-Balogh egy találatával a 10. percre háromgólos előnyt építettek ki maguknak. Habár Bán József révén a 11. percben szépíteni tudott a kapust is cserélő Szamosi legénység, a hátralévő 49 perc alatt több gólt már nem sikerült lőniük. A színvonaltalan, de annál keményebb, sok szabálytalanságot hozó derbi végeredményét Raffa állította be az 59. percben, amit a lefújás előtt még egy parázs “tömegverekedés” is fűszerezett.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-1

(3-1, 0-0, 1-0)

A játéknap másik összecsapásán a Vörös Meteor 7-2 arányban verte a Bp. Építőket.

Három nappal később, január 14-én szerdán újabb rangadó várt Borócziékra, ezúttal a Vörös Meteor ellen. A felhős, nulla fok körüli időben közel 2500 szurkoló gyűlt össze a Millenáris lelátóján, hogy megtekintse a mérkőzést, mely előtt az FTC 8-1-es győzelemmel érvényesítette a papírformát a Bp. Építőkkel szemben.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Martinuzzi Béla, Havas Róbert – Kenderessy Balázs, Egri János, Patócs Péter – Pásztor György, Siba Ferenc – Varga József, Kun György, Patócs András – Tichy Lajos, Ujfalussy Ervin

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Rancz Sándor, Palotás János – Hága István, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Ádám András (C), Molnár I Tibor Dezső – Bán József

Zima János (fehér mezben) elől tisztáz a Meteor védelme. Balról: Egri János, Havas Róbert, Patócs Péter, Martinuzzi Béla és Losonci György. (Forrás: Zima-család archívuma)

Az első harmad Meteor rohamokkal kezdődött, Kun egymaga három ordító ziccert hagyott ki. Az elpuskázott helyzetek meg is bosszulták magukat, Patócs György a 13. percben a liláknak szerzett vezetést, amit néhány másodperccel a szünet előtt Boróczi növelt kettőre. Szünet után kifejezetten feszült volt a játék, ami Kenderessy és Boróczi verekedésével érte el csúcspontját. A 32. percben Lőrincz növelte háromra az újpesti előnyt, aki a harmadik harmadban, néhány másodperccel a kezdőbuli után, ismét be tudta venni Losonci kapuját. A végeredményt Molnár Tibor állította be a 48. percben.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

0-5

(0-2, 0-1, 0-2)

A kirívóan sportszerűtlen jelenetek nem maradtak következmény nélkül. Az MTSH (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) döntése alapján Boróczi Gábor, Havas Róbert és Kenderessy Balázs egy-egy meccses eltiltást kapott, ráadásul a válogatott bukaresti túráján sem vehettek részt. Eközben az is kiderült, hogy Magyarország Jugoszlávia, Ausztria és Románia társaságában a világbajnokság B osztályába került besorolásra, ahol versenyen kívül a csehszlovák junior válogatott is elindult.

Miközben január 18-án a Vörös Meteor 8-5-re legyőzte a BVSC együttesét, jégkorongozóink Jugoszláviába utaztak, hogy egy portya keretében három helyi együttessel is összemérjék az erejüket. Az első összecsapást január 20-án Jesenicében vívták a fiúk, ahol Boróczi két és Molnár egy találatával 3-2 arányú győzelmet arattak a bajnoki címvédő HK Jesenice ellen. Másnap vonatra ült a csapat és meg sem állt Belgrádig, ahol 22-én 3000 néző előtt 5-2-re győzték le a Partizan jégkorongozóit. Zima kétszer, Palotás, Lőrincz és Bán egy-egy alkalommal volt eredményes. A túra január 24-én a Tasmajdan Beograd elleni összecsapással zárult, amit meglehetősen könnyelműen kezdett az Andorka Imre – Palotás János, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C) összeállítású csapat, hiszen az első harmad után 2-0-ra vezetett az ellenfél. Szünet után viszont alaposan felpörögtek a fiúk és Lőrincz, valamint Boróczi 2-2, illetve Zima, Bán és Molnár találataival 7-2 arányú győzelmet arattak. Hokisaink 23-án éjfél körül értek haza Budapestre.

A bajnokság következő, január 31-én rendezett játéknapján az Újpest nem lépett jégre. Az első összecsapást a Vörös Meteor és a Ferencváros vívta egymással. A piros-fehérek az utolsó harmadban fordítva 3-1 arányú vereséget mértek a IX. kerületiekre. A második mérkőzésen a BVSC, ha kissé nehezen is, de begyűjtötte a kötelező két pontot az Építők ellen. A vasutasok szintén a harmadik harmadban vitték döntésre a kérdést és alakították ki a 4-2-es végeredményt.

A válogatott február első hetében utazott el Romániába, ahol öt mérkőzés várt a Budapest néven szereplő, Patócsot, Zimát és Lőrinczet is a soraiban tudó, meglehetősen tartalékos keretre. A mieink elsőként a lengyel Naprzód Janów ellen léptek jégre és Lőrincz négy góljának is köszönhetően 5-4 arányú győzelmet arattak a katowicei alakulat ellen. Másnap a román utánpótlás válogatott volt az ellenfél és bár Lőrincz három, Zima pedig két góllal vétette észre magát, a csapat végül 7-6 arányú vereséget szenvedett. A Slovan Bratislava, kíméletlenül érvényesítve a papírformát, 14-2-re győzte le a mieinket, majd a Bukarest néven szereplő román válogatottól elszenvedett 9-2-es vereség következett. A két magyar gólt egyaránt Zima jegyezte. Az utolsó ellenfél a Berlinként induló kelet-német szelekció volt és bizony az NDK hokisai sem fukarkodtak a gólokkal, amikor 7-1 arányban legyőzték a fiúkat. Magyar részről ezúttal Lőrincz tudott eredményes lenni.

A klubcsapatok és a válogatott portyái miatt erősen szétszabdalt bajnoki hajrá következő játéknapjára február 15-én vasárnap került sor. A helyzet ekkor a következő volt: a Bp. Vörös Meteor lejátszotta mind a 8 mérkőzését, melyek során öt győzelemmel 10 pontot szerzett. A szintén tíz ponttal álló FTC-nek egy, a 6 pontos BVSC-nek kettő mérkőzése volt hátra. A 8 ponttal álló lila-fehéreknek ugyancsak két meccset kellett még lejátszaniuk.

A nap első összecsapásán az FTC 5-3 arányú vereséget szenvedett a vasutasoktól, ami bizony jó hír volt az Építők elleni találkozójukra készülő újpestieknek, hiszen így már egy győzelem és egy döntetlen is elégnek bizonyulhatott bajnoki címük megvédéséhez. Nem is bíztak semmit a véletlenre, ahogy közel 500 szurkoló előtt a ködös, hideg időben kikorcsolyáztak a jégre.

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Szandelszky József – Rózsa György, Jakabházy László, Stipsicz István – Bikali Tibor, Peringer Tihamér – Szabó Attila, Kolozsi András, Baka – Vida Attila

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Pásztor Pál) – Palotás János, Rancz Sándor – Hága István, Zima János, Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C) – Rendi János

A lila-fehéreknek az eltiltását töltő Boróczi Gábor nélkül sem jelentett gondot az építőipariak legyőzése. Mindvégig nagy fölényben játszottak, amit jól jelez, hogy az első és a harmadik harmadban nyolc, illetve kilenc gólt rámoltak be a számos esetben teljesen kiszolgáltatott Urbanovich kapujába. A második 20 perc visszafogottabb góltermésének is inkább a helyzetek túlkombinálása, mint a kék-fehér védelem felerősödése volt az oka. Az újpesti gólokat Molnár (5), Zima (4), Bán (4), Patócs Gy. (3), Hága (2), Palotás és Rancz szerezték. Az ellenfél részéről Stipsicz kétszer, Jakabházy és Kolozsi egy-egy alkalommal volt eredményes.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

4-20

(1-8, 2-3, 1-9)

Két nappal később, február 17-én kedden egyszerű volt a képlet: ha győz vagy döntetlent játszik a Szamosi-legénység a BVSC ellen, akkor megvédi a bajnoki címét. Ha kikap, akkor a négy 10 pontos csapat egy körmérkőzéses plusz fordulóval dönti el egymás között az érmek sorsát (abban az időben a gólarány még nem rangsorolt az elsőség kérdésében). 

A mérkőzést nagy érdeklődés övezte, több mint 2000, nagyrészt lila-fehér érzelmű szurkoló fogadta az egy órás késéssel jégre érkező csapatokat. A csúszásnak nem a felhős, 0 fok körüli időjárás vagy valamiféle pályahiba volt az oka, hanem egy kis vita a mezek körül, ugyanis mindkét csapat fehérben szeretett volna játszani. Habár az újpestiek voltak a pályaválasztók, végül mégis ők engedtek, így Palotásék a fehér harántcsíkos, lila dresszükben álltak fel a kezdőbulihoz.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Palotás János, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C)

BVSC: Kneusel Emil – Siraki Lóránt, Koutny Lajos – Bánkuti Árpád, Kertész József, Zsitva Viktor – Babán József, Rigó Károly – Gubó Gábor, Farkas, Miks Károly

Már az első másodpercektől kezdve nagy volt az iram. A vasutasok mélyen hátrahúzódtak és igyekeztek lassítani a lila-fehér támadások ütemét, amivel tulajdonképpen ki is fogták a szelet a rutinos Bán-Molnár-Ádám csatársor vitorlájából. A 8. percben egy gyors kontra végén Gubó a vezetést is megszerezte az ellenfélnek. Szünet után Zsitva Viktor következett, aki a 24. és 26. percben szerzett találataival háromra növelte a BVSC előnyét. Természetesen az Újpest sem adta még fel a mérkőzést és a 33. percben Lőrincz góljával sikerült is közelebb férkőzni, sőt… Két perccel később Molnár egyre csökkentette a hátrányt. Már csak két másodperc volt hátra a szünetig, amikor a kiugró Bánkuti centerezéséből Zsitva ismét Andorka hálójába juttatta a pakkot. Az utolsó harmadban a lilák nagy erővel támadtak az egyenlítésért és közvetlenül a térfélcsere előtt Lőrincz emberelőnyből ismét nyílttá tette a találkozót, ám a hátralévő tíz percben már nem sikerült újabb gólt lőni.

Újpesti Dózsa – BVSC

3-4

(0-1, 2-3, 1-0)

A pontszerzés elszalasztásával a címvédés lehetősége is elodázódott és beállt az a ritka helyzet, amire feltehetően csak nagyon kevesen tippeltek volna a szezon kezdetén.

Az érmekért vívott “rájátszás” mérkőzéseit gyors ütemben kellett lejátszaniuk a csapatoknak, hiszen vészesen közeledett az 1959. március 5-15. között megrendezésre kerülő világbajnokság időpontja. Ennek megfelelően az első két mérkőzésre már február 21-én szombaton sort kerítettek. A viharos szél és a zuhogó eső ellenére mintegy 3500-4000 szurkoló látogatott ki a Millenárisra, hogy megtekintse az összecsapásokat. Elsőként az FTC és az Újpest lépett jégre.

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Simon V. László, Grimm György, Schwalm Béla – Schneck János, Szende János – Margó György, Rajkai László, Kárász György

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Palotás János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs György, Rancz Sándor – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Ádám András (C)

Akárcsak az Újpest, Andorka és Boróczi is a jégen. A háttérben Lőrincz Ferenc látható. (Forrás: Erdős Péter archívuma)

Habár az időjárási körülmények erősen befolyásolták a játék minőségét, a várt nagy küzdelem nem maradt el. A zöld-fehérek Schwalm révén már az első másodpercekben megszerezték a vezetést, amit Bán egyenlítő gólja követett a 3. percben. A játékrész közepén Kárász ismét a riválist juttatta előnyhöz. A körülményekhez jobban alkalmazkodó FTC a második harmadban Grimm és Schneck találataival háromgólosra növelte az előnyét, amivel már-már eldőlni látszott a mérkőzés. Igen ám, de a záró harmadot kettős emberelőnyből kezdhette az Újpest, amit Molnár és Boróczi góljaival sikerült is villámgyorsan kihasználni. Ekkor azonban az eső sűrű havazásba váltott át és a végképp lelassuló jégen már nem jutott erő és lehetőség az egyenlítés kiharcolására.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-3

(2-1, 2-0, 0-2)

A játéknap másik mérkőzésén a vasutasok 4-2 arányban győztek a Vörös Meteor ellen.

Másnap ismét teltház várta a jégkorongozókat. A szurkolók kőkemény csatákra számíthattak, hiszen az előző napi vesztesek nem engedhettek meg maguknak egy újabb kudarcot. A valamivel jobb időben és lényegesen jobb jégen megint az Újpest játszotta az első mérkőzést, ezúttal a Háray-legénység ellen.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Zima János, Hága István – Kondorosi Tihamér, Palotás János – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Boróczi Gábor

BVSC: Kneusel Emil – Koutny Lajos, Siraki Lóránt – Bánkuti Árpád, Kertész József, Zsitva Viktor – Babán József – Rigó Károly, Farkas, Miks Károly

A lila-fehéreknél rossz hír volt, hogy a csapatkapitány, Ádám Potyka megsérült és nem tudta vállalni a játékot. A kezdése után azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a vasutasok kevésbé tudtak felkészülni az előző napi erőpróba után és kapkodó, széteső játékuk nem sok jót ígért számukra. A 10. percben ráadásul a rutinos Kneusel kapus is ordító hibát vétett, amit ugyan Kertész egyenlítő gólja még kompenzált valamennyire, ám a 16. percben bevédett Palotás lövésre – ami valójában a saját harmadból nagy erővel kilőtt felszabadítás volt – már nem akadt válasza a BVSC-nek. A második harmadban Bán 32. és 39. percben szerzett két gólja lényegében el is döntötte a mérkőzést. A kegyelemdöfést Zima János adta meg az 57. percben.

Újpesti Dózsa – BVSC

5-1

(2-1, 2-0, 1-0)

Miután ezt követően a Vörös Meteor is legyőzte 5-4-re a Ferencvárost, az utolsó kör előtt mind a négy együttes 2-2 ponttal állt a minitabellán, vagyis az utolsó két mérkőzés előtt még bárkiből lehetett bajnok. Nem csoda hát, hogy február 24-én kedden nagy tömegben érkeztek a szurkolók a Millenáris jegypénztáraihoz, hogy tanúi legyenek a remek sportélményt ígérő eseményeknek.

A nap első meccsén az FTC és a BVSC csapott össze egymással. A Grimm, illetve Bánkuti találataival kialakuló 1-1-es döntetlen azt jelentette, hogy a Meteor-Újpest mérkőzés győztese lesz az 1958-1959. évi magyar jégkorong bajnokság győztese. Döntetlen esetén egy későbbi időpontban megismételték volna az utolsó nap meccseit.

Bp. Vörös Meteor: Benedek Gábor – Martinuzzi Béla, Havas Róbert – Kenderessy Balázs, Egri János, Patócs Péter – Pásztor György, Siba Ferenc – Ujfalussy Ervin, Varga József, Kun György – Patócs András, Tichy Lajos

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György, Rancz Sándor – Lőrincz Ferenc, Zima János, Hága István – Palotás János, Kondorosi Tihamér – Bán József, Molnár I Tibor Dezső, Boróczi Gábor

Boróczi Gábor vezeti a korongot Pásztor György (12) és Patócs András (14) díszkíséretében.

A lilák már az első percben hátrányba kerültek, miután Kun bevette Andorka kapuját. Molnár csupán a 16. percben tudott egyenlíteni. A második harmad szintén kiegyenlített, óvatos játékot hozott és a gólszerzők személye sem változott, ismét csak Kun és Molnár volt eredményes. Szünet után az újpest bátor támadójátékkal igyekezett meglepni ellenfelét, ám a fiatal Benedek Gábor nagyszerűen védett és amikor kellett, a szerencse is mellé pártolt. A lilák védelme egyre jobban kinyílt, miközben türelmetlenül próbálták megszerezni a győztes gólt. Néhány perccel a vége előtt Pásztor György ugrott ki az újpesti védők között, de kihagyta a szólót. Már fél perc sem volt hátra, mikor Pásztor ismét korongot szerzett és megindult a kapu felé. Habár ezúttal két védő is szorongatta, sikerült ellőnie a pakkot, amit Andorka könyökkel védett, ám a kipattanó ismét Pásztor elé került, ő pedig fonákkal a felső sarokba emelte a játékszert. 10 másodperccel később felhangzott a duda, ami a Cerva-legénység bajnoki címét jelezte.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

3-2

(1-1, 1-1, 1-0)

A lila-fehérek egy idényen belül kétszer vesztették el a bajnokságot és bár szó szerint az utolsó másodpercekig esélyük volt a címvédésre, végül meg kellett elégedniük a negyedik hellyel… A magyar jégkorong történetében valószínűleg ez volt minden idők egyik legkiegyenlítettebb és legkiélezettebb pontvadászata!

Lőrincz Ferenc megvédte gólkirályi címét

Az idény azonban még korántsem ért véget, hiszen a válogatottra fontos feladat várt márciusban. Legjobbjaink húsz év kényszerű szünet után tértek vissza a sportág világbajnokságára, mivel különböző okok miatt az 1939-es zürichi torna óta erre nem volt módjuk és lehetőségük. Ebből fakadóan az Újpesti Dózsa hokiszakosztálya is ekkor adott először játékosokat egy kiemelkedő nemzetközi eseményre. A Cerva László által összeállított keretben Andorka Imre, Patócs György, Boróczi Gábor, Lőrincz Ferenc, Palotás János és Zima János képviselte a lila-fehéreket sőt, mint az később kideült, az első támadótriót is a Lőrincz-Palotás-Boróczi hármas alkotta. A B osztályban szereplő magyarok Plzenben játszották a mérkőzéseiket, ahol március 5-én került sor az ünnepélyes megnyitóra, majd a Magyarország-Ausztria mérkőzésre. Még 45 másodperc sem telt el, amikor Palotás Lőrincz átadásából megszerezte a vezetést, majd a 17. percben ismét Öcsi köszönt be Huber kapusnak. A gólpasszt ezúttal Boróczi jegyezte. A második harmad 6. percében Boróczi újabb asszisztott osztott ki, ezúttal Lőrincz volt a kedvezményezett. A harmadik húsz percben nagyot hajráztak ugyan az egy gólra felzárkózó sógorok, de egyenlíteni már nem tudtak, így Magyarország 3-2-es győzelemmel tért vissza a nemzetközi hokiélet térképére. A következő ellenfél Jugoszlávia lett volna, ám a plávik még a rajt előtt visszaléptek a szerepléstől, így a csapat március 9-én lépett legközelebb jégre a versenyen kívül szereplő csehszlovák junior válogatott ellen. A lényegesen jobb játékerőt képviselő ellenfél végül 17-2 arányban nyerte meg a meccset, a magyar találatokat Patócs Péter és Lőrincz Ferenc szerezték. A nagy különbségű vereségben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a mieink nem adtak ki mindent magukból, hiszen másnap, március 10-én Romániával kellett valódi tétre menő mérkőzést játszaniuk. A meccs 7-2-es román győzelemmel zárult, ami megfelelt az akkori papírformának. A magyar gólokat Boróczi és Zsitva Viktor szerezték.

A válogatott Plzenben. Balról: Kenderessy Balázs (Meteor), Patócs György (Újpest), Andorka Imre (Újpest), Martinuzzi Béla (Meteor), Koutny Lajos (BVSC), Babán József (BVSC), Kertész József (BVSC), Boróczi Gábor (Újpest), Havas Róbert (Meteor), Patócs Péter (Meteor), Pozsonyi Lajos (FTC), Grimm György (FTC), Lőrincz Ferenc (Újpest), Simon V. László (FTC), Zima János (Újpest), Zsitva Viktor (BVSC), Palotás János (Újpest). (Patócs György archívuma)

A válogatott Ausztriát megelőzve a B osztály második, a tizenhat csapatos világbajnokság 15. helyén végzett. Az aranyérmet a kanadai hokisok nyerték, a Szovjetunió és a házigazda Csehország előtt. Az ekkoriban még kiosztásra kerülő európa bajnoki cím értelemszerűen a szovjeteké lett.

Legjobbjaink hazaérkezésével valóban véget ért ez a sok drámát, izgalmat és a végletekig kiélezett versenyfutást tartogató idény. A játékosok végre megkezdhették jól megérdemelt pihenésüket, hogy aztán április elején nekivágjanak a soron következő szezont megelőző hosszú felkészülésnek.

Az Újpesti Dózsa Béke Kupa győztes és bajnoki negyedik helyezett csapatának kerete:

posztnévbajnokiBéke Kupa
kapusAndorka Imre7
kapusBessenyei György34
kapusPásztor Pál51
kapusVedres Mátyás1
hátvédKondorosi Tihamér11/-2/1
hátvédPalotás János7/2-/-
hátvédPalotás József2/-2/-
hátvéd/csatárPatócs György11/32/-
hátvédRancz Sándor11/-4/2
hátvédRendi János3/-2/-
hátvédSáfár György4/-4/-
csatárÁdám András8/74/1
csatárBán József7/81/1
csatárBoróczi Gábor10/74/10
csatárHajek Péter1/-2/1
csatárHága István9/34/-
csatárLőrincz Ferenc11/134/4
csatárMolnár Tibor Dezső10/124/1
csatárMolnár Tibor-/-2/-
csatárZima János11/64/2

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem