1955 – 1956 – Az első szezon

Az OTSB engedélyének kézhezvételével az utolsó akadály is elhárult az elől, hogy az újpesti jégkorong szakosztály elinduljon a Béke Kupa és az 1955-1956-os Országos Bajnokság küzdelmeiben. Az idény, ahogy az 1949 óta megszokott volt, a Béke Kupa küzdelmeivel vette kezdetét. A torna 1955. évi kiírásában a nevezett csapatokat két hármas csoportra osztották, majd a csoporton belül megvívott mérkőzések alapján a két első helyezett játszotta a döntőt, a másodikok mérkőztek meg a bronzéremért, míg a csoportutolsók az ötödik hely megszerzéséért vívtak csatát egymással.

A hokiistenek, vagy némi sportág-népszerűsítő beavatkozás jóvoltából az 1955. december 3-án megtartott sorsolás úgy hozta, hogy az ősi rivális Újpest (Bp. Dózsa) és Ferencváros (Bp. Kinizsi) a Budapesti Szikra társaságában az 1. csoportba került, míg a második csoport mezőnyét a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Törekvés és a Bp. Építők csapata alkotta. A sors abban is kegyesnek bizonyult, hogy a lila-fehérek első hivatalos mérkőzésüket az akkor éppen piros-fehérben játszó Kinizsi ellen játszhatták le, azaz máris egy derbivel vette kezdetét az újpesti jégkorongsport azóta is szakadatlan meccsáradata.

Az ünnepélyes dátum 1955. december 10. volt, a helyszín a Városligeti Műjégpálya, ahol a tudósítás szerint 3000 néző gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen a magyar jégkorong történelem első Újpest-Fradi összecsapásának. Az összeállítások a következők voltak:

Dózsa: Hircsák István – Rancz Sándor, Fodor István – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Haléczius János, Futó Imre – Kvetán József, May András, Szandelszki József; Edző: Szamosi Ferenc

Kinizsi: Pozsonyi – Bárány, Kondorosi – Prosbik, Palotás I, Lőrincz – Serán, Szende I – Molnár II, Schneck, Raffa – Rajkai, Simon; Edző: Helmeczy Frigyes

Hircsák István az Újpest kapujában is igazolta nemzetközi klasszisát

A Népsport tudósítása szerint a mérkőzés végig jó iramú és nyílt találkozó volt. A zöld-fehérek valamivel többet támadtak, ám az Újpest idősebb, tapasztaltabb játékosai révén sokkal tudatosabb játékot játszott. A vezetést a IX. kerületiek szerezték meg Simon révén a 9. percben. Molnár Tibor a történelem első hivatalos lila-fehér találatával a 15. percben egyenlített. A második harmad 28. percében a fordítás is sikerült, ismét Molnár talált az ellenfél kapujába, így ő lett az első újpesti játékos, aki duplázásnak örülhetett. A 33. percben May András növelte kettőre a Dózsa előnyét, majd a 37. percben Szende szépített. Mivel a harmadik harmadban egyik csapat sem tudott a hálóba találni, a szurkolók másnap a következő eredményt olvashatták a sportnapilap hasábjain:

Budapesti Dózsa – Budapesti Kinizsi

3-2

(1-1, 2-1, 0-0)

Érdekesség, hogy a történelmi diadallal záruló meccset az újpesti futballisták is teljes létszámban végignézték.

Az ünneplésre azonban nem maradt sok idő. Négy nappal később, december 14-én került sor a Béke Kupa második és egyben utolsó csoportmeccsére, amit a lila-fehérek változatlan összeállításban, 3-0 arányban nyertek meg a Budapesti Szikra jégkorongozói ellen. A kapott gól nélküli meccsnek köszönhetően Hircsák István lett az első újpesti kapus, akinek a neve mellé – mai nyelven szólva – shutout-ot jegyezhettek fel a statisztikusok. A csapat tagjai és szurkolói számára azonban nem ez volt a lényeg, hanem a döntőbe jutás! Komoly siker volt ez, hiszen még két hét sem telt el a jégkorong szakosztály hivatalos megszületése óta és Bán Józsefék máris kupadöntőre készülhettek!

A Béke Kupa döntőjét 1955. december 18-án játszották a Városligeti Műjégpályán. Több mint 2000 szurkoló döntött úgy, hogy a Vörös Meteor és a Budapesti Dózsa összecsapásának szenteli a vasárnap egy részét. Az összeállítások a következők voltak:

Meteor: Bencze (kapus) – Patócs Gy., Pásztor – Tichy, Bari, Varga – Martinuzzi, Vagyóczky – Patócs P., Kun, Kenderessy – Havas

Edző: Cerva László

Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Fodor István – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Haléczius János, Futó Imre – Kvetán József, May András

Edző: Szamosi Ferenc

Az összeállításokból látható, hogy ellenfelünk két teljes sorral és egy cserével játszott, ellenben a Dózsa csak egy teljes csatártriót tudott a jégre küldeni, akiket Szamosi Gumi szükség szerint cserélgetett és próbált frissen tartani. Sajnos a mérkőzés folyamán – rutinos játékosok ide vagy oda – az Újpest kifejezetten rosszul, kapkodva játszott. Talán az első lila-fehérben játszott döntő izgalma gyakorolt negatív hatást a játékosokra… Bárhogy is volt, ezt ma már lehetetlen kideríteni, a tény azonban tény marad, Hircsákék egyértelmű vereséget szenvedtek a kiváló erőkből álló és az Újpestnél jóval összeszokottabb ellenféltől.

Budapesti Vörös Meteor – Budapesti Dózsa SE

5-0

(1-0, 1-0, 3-0)

Az újpesti jégkorongozóknak tehát az ezüst érem jutott történetük első tornáján! Nem is rossz kezdés egy “újszülött” csapattól.

Ádám András küzd a korongért Kenderessy Balázzsal.

Két nappal a Béke Kupa döntője után, december 20-án már az 1955-1956. évi Országos Bajnokság első mérkőzésén kellett helytállnia a csapatnak. Az ünnepélyes megnyitón Koszó István, az Országos Társadalmi Jégkorong-szövetség elnöke mondott beszédet a mintegy 3000 néző előtt, aki kilátogatott a Városligeti Műjégpályára, hogy szemtanúja legyen az idény második Kinizsi (FTC) – Dózsa (Újpest) összecsapásának. A Népsport tudósítója Kecskés József szakosztályelnököt és Szamosi Ferenc edzőt kérdezte a megalakulás körülményeiről, nehézségeiről és a jövőbeli tervekről.

Kecskés József a következőket mondta: “A belügyi hatóságok és sportegyesületünk segítsége, áldozatkészsége eredményeképpen alakult meg a szakosztályunk. Illetékes szerveink helyesen értékelték a jégkorongozás komoly nevelő hatását és mindent megtesznek, hogy ez a férfias, kemény, gyors játék meghonosodjék nálunk is. Lehet-e nagyobb létjogosultsága az ilyen közösségi szellemre nevelő és komoly küzdősportnak másutt, mint éppen nálunk, az egyik fegyveres alakulatnál? A külföldi példák is mind arra ösztökéltek bennünket, hogy a belügyi hatóságok sportkörében is meghonosítsuk a jégkorongozást, hiszen a környező baráti országokban mind a belügyi hatóságok, mind más fegyveres alakulatok sportéletében jelentős szerepet játszik a jégkorongozás. Csehszlovák sporttársainktól még külön segítséget is kaptunk, a bratislavai Rudá Hvezda (a Rudá Hvezda brno-i csapat volt, ma HC Kometa Brno néven szerepel a cseh Extraligában – Pozsony szlovák megnevezése minden bizonnyal újságírói elírás révén került a cikkbe – ErSzob) felszereléssel, szakkönyvekkel és sok jó tanáccsal segített bennünket. Természetesen még mindennek nagyon az elején vagyunk, játékosállományunk alaposan kiegészítésre szorul, de addig is, míg ez meg nem történik, a meglévő gárdával igyekszünk minél jobban megállni a helyünket. Ezenkívül megeszünk mindent, hogy az alakulataink állományába tartozó fiatalok és a hozzátartozók köréből is minél többen kedveljék meg a jégkorongozást. A kezdet természetesen nehéz, mint mindenben, de nem veszítjük el kedvünket, mert fontosnak tartjuk a jégkorongozást, és mert érezzük saját hatóságaink és a különböző sportszervek támogatását. Remélem a jégkorongozók népes tábora is megkedvel bennünket, mi igyekszünk növelni az irányunkban megmutatkozó szeretetet megfelelő magatartással mind a pályán, mind azon kívül.”

Szamosi Ferenc a szakmai kérdésekre koncentrált: “A játékoskeret tekintetében természetesen nagyon nehéz a helyzetünk. Nem nyúlhatunk rögtön a fiatalítás eszközéhez, hiszen csak most alakultunk meg, játékosainkat készen kaptuk a többi sportkörtől. Máris megtettünk azonban mindent, hogy egy-két év múlva ne legyenek ilyen gondjaink. Felállítottuk ifjúsági csapatunkat, amely benevezett a bajnokságra, és ha késve is, de le fogja játszani valamennyi mérkőzését. Az ifjúsági csapat tagjait az általunk pártfogolt József Attila Gimnáziumból, továbbá a Műjégpályán, a közönség soraiban korcsolyázgató srácok közül emeltük ki. Mintegy húsz fiú tagja már ifjúsági keretünknek, most igyekszem közülük kihozni a bajnokságban induló csapatot.”

Az Újpest csapata a megnyitó ünnepségen

Első bajnoki meccsükön a lila-fehérek a következő összeállításban léptek jégre:

Hircsák István (kapus) – Újfalussy Róbert, Rancz Sándor – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Futó Imre, Haléczius János – Fodor István, May András, Kvetán József

FTC: Pozsonyi – Bárány, Molnár II – Lőrincz, Palotás I, Prosbik – Serán, Kondorosi – Szende, Rajkai, Simon – Raffa

A végig nagy iramot hozó mérkőzés 2. percében Bán József szerzett vezetést az Újpestnek (ez volt a IV. kerületi csapat első bajnoki gólja), Rajkai azonban a 13. percben egyenlített. A második harmad derekán Hircsák megsérült és nem tudta folytatni a játékot. A helyére Kemenes állt be, aki a rutinos hálóőre elvesztése után alaposan megzavarodott védelem mögött négy gólt kapott a harmad hátralévő részében. Sorrendben a leendő újpesti Palotás János, Prosbik, majd Bárány és Simon talált be a Dózsa kapujába (5-1). A szünetben Ádámék rendezték soraikat és nagy iramot diktálva igyekeztek szépíteni az eredményen. Molnár Tibor a 42., Bán a 46. percben vette be Pozsonyi kapuját, ám sajnos közben Szende (44.p.), majd Simon (56.p.) is gólt lőtt, így 2-2-vel zárult az utolsó harmad. A nagy különbségű vereség a Népsport tudósítója szerint egyáltalán nem mutatta a játék képét, hiszen az Újpest számtalan helyzetet hagyott kihasználatlanul és egy kettős emberelőnyt is elpuskázott, miközben a válogatott Hircsák sérülése komolyan befolyásolta a végeredményt.

Bp. Kinizsi – Bp. Dózsa

7-3

(1-1, 4-0, 2-2)

Rajkai egyenlítő gólja a 13. percben

Két nappal később, december 22-én újabb mérkőzés várt csapatunkra a Vörös Meteor ellen. A jégen 3-0-ás VM győzelem született, de a lila-fehérek Újfalussy Ervin jogosulatlannak vélt szerepeltetése miatt megóvták a meccset, aminek a szövetség helyt adott és újrajátszást rendelt el. Az ügy pikantériája, hogy Újfalussy Ervin bátyja, Róbert az Újpest hátvédjeként játszotta végig a mérkőzést.

A karácsonyi ünnepeket követően, december 29-én a Budapesti Törekvés – a későbbi BVSC – volt a IV. kerületiek ellenfele. Szamosi edző a Hircsák István – Rancz Sándor, Újfalussy Róbert – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Futó Imre, Haléczius János – Fodor István, May András, Kvetán József – Katona Zoltán összeállítású csapatnak szavazott bizalmat. Háray Béla, a vasutasok szakvezetője a Kneusel (kapus), Siraki, Szőgyén, Gubó, Begala, Miks, Rendi, Babán, Wysch, Hidegh, Telkes, Hága hadrendtől várta a jó eredményt. A szoros eredményt hozó mérkőzés első két harmadában a kiváló erőkből álló közlekedésiek akarata érvényesült, akik Gubó és Telkes találataival 2-0-ás előnyre tettek szert. A harmadik harmadban erősített az Újpest, de Bán József 53. percben elért találata csak a szépítéshez volt elég.

Bp. Törekvés – Bp. Dózsa

2-1

(1-0, 1-0, 0-1)

Január első felében szünetelt a bajnokság, mivel a válogatott játékosai három mérkőzésen is összemérték tudásukat az NDK-ból érkezett SC Dynamo Weisswasser csapatával. A német együttes mindhárom mérkőzést fölényesen megnyerte (2-6, 1-16, 1-12), az újpesti jégkorong szakosztálynak azért jutott némi oka az ünneplésre, hiszen Hircsák István, May András és Molnár Tibor személyében három játékosa is magára ölthette a címeres mezt.

1956. január 18-án következett az újabb bajnoki meccs, mégpedig a Budapesti Szikra csapata ellen. Az Újpest 500 néző előtt szerezte meg első bajnoki győzelmét, méghozzá a következő összeállításban:

Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Újfalussy Róbert – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Haléczius János, Futó Imre – Fodor István, May András, Kvetán József – Katona Zoltán – Kemenes (kapus)

Bp. Szikra: Szende (kapus), Blaske, Peringer, Simmel, Gazdik, Dobó, Jäger, Fodor I, Baka, Tóbiás, Sáfár

Bp. Dózsa – Bp. Szikra

10-4

(1-0, 5-1, 4-3)

A lila-fehér gólokat Bán (3), Molnár (3), Fodor (2), Haléczius és Ádám szerezték, amiből az is kiderül, hogy az első csatártrió egymaga 7 gólt lőtt a 10-ből. Nem csoda tehát, hogy éveken keresztül csak sérülés vagy betegség esetén bontotta meg őket a szakvezetés. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bán-Molnár-Ádám triumvirátus nyitotta meg a legendás IV. kerületi támadósorok azóta már hosszúra nyúlt sorát.

Január 21-én újabb győzelem következett. 1500 néző előtt sikerült Molnár (2), Ádám, Bán és Haléczius góljaival 5-2 arányban két vállra fektetni a leendő újpesti legendával, a 16 éves Boróczi Gáborral felálló Bp. Építők csapatát. A nagy ködben lejátszott meccs érdekessége, hogy Boróczi a 40. percben be is talált Hircsák kapujába. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ekkor hívta fel magára a IV. kerületi szakvezetés figyelmét.

1956. január 24-én került sor a Vörös Meteor elleni meccs újrajátszására, talán a karácsonyi készülődés miatt kifejezetten gyér érdeklődés mellett: alig 500 néző fagyoskodott a Műjégpálya lelátóján. A meccsnek nem az Újpest volt az esélyese és a kifejezetten jó erőkből álló piros-fehér csapat érvényesítette is a papírformát. Az első harmadban olyan iramot diktáltak, amit a lilák nem tudtak követni, nem csoda hát, hogy Szamosi Ferenc tanítványai 3-0-ás hátránnyal vonultak az öltözőbe. A második és harmadik harmadokban kiegyenlített játék folyt, így a Meteor 4-1 arányban gyűjtötte be a győzelemért járó 2 pontot. Az Újpest gólját Ádám András szerezte az 57. percben.

A bajnokság állása az első kör után:

Két nappal később, január 26-án rendezték a bajnokság második körének első mérkőzését. Az idény harmadik derbijére készültek a csapatok a Városligetben, ahol 1500 néző vette a bátorságot, hogy a hidegben toporogva végigizgulja az összecsapást, amit a Népsport szakírója később az OB legszínvonalasabb meccsének minősített. Lássuk az összeállításokat:

Bp. Dózsa: Hircsák István (kapus) – Haléczius János, Futó Imre – May András, Katona Zoltán, Fodor István – Rancz Sándor, Újfalussy Róbert – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András

Bp. Kinizsi: Pozsonyi (kapus), Kondorosi, Bárány, Szende, Rajkai, Lőrincz, Molnár II, Prosbik, Palotás I, Simon

Molnár I Tibor belövi az Újpest győztes gólját

Az első harmad egyértelmű Kinizsi fölényt hozott, tulajdonképpen csak Hircsák védései tartották versenyben a lila-fehéreket. A zseniális portás kapuját csupán Kondorosi tudta bevenni a 14. percben. A második harmadban már kiegyenlítettebb volt a játék, de ekkor is a IX. kerületiek szereztek gólt, méghozzá Rajkai a 30. percben. Sokan talán már elkönyvelték magukban az újonc újabb vereségét, Szamosi Ferenc tanítványai azonban összeszorított fogakkal jöttek ki a harmadik harmadra és Molnár két találatával (40. és 52. perc) kiegyenlítették a hátrányt. Két perccel később már a vezetésnek örülhettek, Ádám András vette be Pozsonyi kapuját. Az 56. percben Fodor István ért szerencsétlenül a koronghoz, ami Hircsák hálójában kötött ki (3-3). Az izgalom a tetőfokára hágott, az újpestiek minden korongért megküzdöttek és Fortuna istenasszony értékelte az erőfeszítést. Egy perccel a szerencsétlen öngól után (hiszen ebben az időben még jégkorongban is létezett ez a fogalom), Molnár Tibor lőtte a pakkot az ellenfél hálójába! Mivel a hátralévő percekben már nem esett gól, az Újpest az idény során másodszor ünnepelhette az ősi rivális legyőzését.

Bp. Dózsa – Bp. Kinizsi

4-3

(0-1, 0-1, 4-2)

Február 1-jén újabb kemény mérkőzés várt a IV. kerületi jégkorongozókra. Az ellenfél az a Vörös Meteor volt, amely ellen az idény során egyszer sem sikerült igazán jól játszani. Ezúttal viszont jól kezdtek Bán Józsefék. Bár az első harmad nem hozott igazán magas színvonalú játékot, Molnár Tibor és a hátvéd Haléczius János góljaival sikerült a szünetig 2-0-ás előnyt kiépítenie az újpestieknek. A második harmadban már nívósabb volt a játék, előbb Újfalussy Ervin szépített a 29. percben, majd Molnár talált be Bencze kapujába és növelte ismét két gólosra a lila-fehér előnyt. A harmadik harmad meglehetősen furcsára sikeredett. A színvonal alaposan visszaesett és ezt kihasználva a rutinosabb és összeszokottabb VM szinte a semmiből lőtt három góllal végül a maga javára fordította a meccset. Habár vereség lett a vége, az utolsó két meccsen mutatott forma arról árulkodott, hogy a csapattagok között kezd kialakulni az a kohézió, ami a rangadók megnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges. Az Újpest visszavonhatatlanul Újpestté vált, olyan csapattá, amit mindenkinek komolyan kellett vennie.

Bán József kapásból vágja be a levegőben lévő korongot

Február 5-én a Budapesti Törekvés ellen -14 fokos hidegben léptek jégre a lila-fehérek. A Háray Béla által irányított közlekedésiek kemény diónak számítottak, így nagy küzdelemre lehetett számítani. A színvonalas játékot hozó mérkőzésen a Dózsa kezdett jobban, amit sok szép támadás érzékeltetett. Az 5. percben Bán szerezte meg a vezetést, ám Miks öt perccel később egyenlített. Ádám András 13. percben szerzett góljának ismét az újpesti szurkolók örülhettek. A második harmadban erősíteni tudtak a kék-sárgák, előbb Wysch egyenlített, majd Molnár révén ismét a lilákhoz került az előny. Sajnos a harmad vége előtt Wysch ismét egalizált és mivel több gól már nem esett a meccsen, a csapatok 3-3-as döntetlennel zártak. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a hátvéd Újfalussy Róbert a 49. percben megsérült és nem tudta folytatni a játékot.

Egy héttel később, 1956. február 12-én vasárnap megnyitotta kapuit a Millenáris műjégpályája. A játékosokat és a szurkolókat betonba ágyazott palánk, korszerű jégkészítő gépek, eredményjelző tábla és a városligetinél enyhébb hajlású (3 méteres sugarú) sarkok várták. A pálya befogadóképessége 15.000 fő volt (2000 ülőhellyel), de pótlelátók beállításával akár 20.000 férőhely is kialakíthattak a rendezők. A csapatok tágas, jól felszerelt öltözőknek és forróvizes fürdőknek örülhettek.

A megnyitó napján az újpesti jégkorongozók is pályára léptek, ám ők a Városligetben várták szurkolóikat. A Budapesti Építők elleni meccsre kilátogató 200 néző magabiztos 9-0-ás diadalnak örülhetett. A lila-fehér gólokat Bán (4), Molnár (4) és Ádám szerezték. A nagy havazásban ismét az első támadósor brillírozott és ha az első harmadban egy kivételével nem puskázzák el az összes helyzetüket, akár még nagyobb arányú győzelem is születhetett volna.

A bajnokság utolsó meccsére három nappal később, február 15-én került sor, szintén a Városligeti Műjégpályán. Az ellenfél a Budapesti Szikra csapata volt, mely ellen Szamosi Ferenc a következő összeállításban küldte jégre játékosait:

Hircsák István (kapus) – Haléczius János, Rancz Sándor – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Futó Imre – Katona Zoltán, Fodor István, May András

Bár csupán három hátvéddel álltak fel, a lila-fehérek 60 percen át hatalmas fölényben játszottak és végül Molnár (4), Ádám (4), Katona és Bán góljaival 10-1 arányban múlták felül Margó György fiait, akik az egész bajnokság folyamán a várakozásoktól elmaradóan gyenge teljesítményt nyújtottak.

Az 1955-1956. évi Országos Bajnokság végeredménye:

Mivel pontegyenlőség esetén a gólkülönbség nem rangsorolt, a Bp. Dózsa és a Bp. Törekvés osztozott a harmadik helyen. A IV. kerületi alakulat külön sikerként könyvelhette el, hogy fennállása első évében máris gólkirályt adhatott a magyar jégkorongozásnak, hiszen Molnár I Tibor 20 találattal toronymagasan nyerte ezt a versengést. A második helyen a később Újpestre igazoló, akkor még a Bp. Kinizsi színeiben játszó Lőrincz Ferenc végzett (16 találat), míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a szintén újpesti Bán József, valamint Miks Károly (Bp. Törekvés) állhatott fel, akik egyaránt 13-13 gólig jutottak.

A bajnokság befejezése nem jelentette az idény végét, mivel a Millenáris jegének megnyitása alkalmából a Népstadion igazgatósága kiírta a Millenáris Kupát, melyen a sajnálatos módon feloszlóban lévő Budapesti Szikra csapatán kívül az OB összes résztvevője elindult. A torna a lila-fehérek számára március 8-án kezdődött, vagyis majdnem három héttel a bajnokság vége után. Hogy a játékosok valamennyire formában maradjanak, a szakosztály vezetése elfogadta a Győri Vasas ETO csapatának meghívását egy barátságos bemutató mérkőzésre, amit 1956. február 26-án rendeztek meg Győrben, a Révfalusi jégpályán. Az újpesti jégkorongozók 9-2-re győzedelmeskedtek a hazaiak ellen. Molnár 4, Bán 3, Fodor 2 gólt lőtt, a győriek részéről Sej és Kvetán József volt eredményes. Habár Kvetán a Dózsa játékosa volt, ez alkalommal szép gesztusként korábbi csapatát erősítette.

A Millenáris Kupa első meccsén a bajnokság két harmadik helyezettje találkozott egymással. A meccset a második harmadban nyújtott jobb teljesítményével végül 5-3 arányban a Budapesti Törekvés nyerte meg. Az újpesti gólokat Ádám, Molnár és Fodor szerezték.

Forgalom az Újpest kapuja előtt

Három nappal később a Vörös Meteor volt az ellenfél. A lila-fehérek kifejezetten tartalékosan játszottak, csupán két hátvéd állt Szamosi Ferenc rendelkezésére és Bán József is a hiányzók névsorát növelte (ő egyébként a közlekedésiek ellen sem tudott jégre lépni). Ilyen körülmények között talán nem is olyan nagy csoda, hogy a piros-fehérek 5-3 arányban győzedelmeskedtek, habár győzelmüket csupán jobb helyzetkihasználásuknak köszönhették. A beöltözött IV. kerületiek jól játszottak és hősiesen harcoltak a jó eredményért.

A két szoros vereség után éppen ideje volt, hogy a csapat akár így, akár úgy, de végre sikerélménnyel gazdagodjon. A harmadik, március 15-én lejátszott kupa meccsen, erre is sor került. A Budapesti Építők csapatát 5-3 arányban múlták felül Hircsákék. A sérülése után visszatérő Bán József két, Fodor, Ádám és Futó egy-egy góllal járult hozzá a győzelemhez.

Ezt követően, 1956. március 17-én került sor az idény negyedik derbijére.

Dózsa: Hircsák István (kapus) – Haléczius János, Rancz Sándor – Fodor István, Katona Zoltán, May András – Futó Imre, Kvetán József – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András

FTC: Pozsonyi (kapus), Kondorosi, Molnár II, Szende, Rajkai, Lőrincz, Bárány, Prosbik, Palotás, Raffa

Bp. Dózsa – Bp. Kinizsi

5-4

(4-2, 0-1, 1-1)

Az első harmad lila-fehér fölényt és 4-2-es vezetést hozott. A második játékrészben a bajnok Kinizsi játékosai mindent megtettek a javításért és sikerült is egy gólra felzárkózniuk. Mivel a harmadik harmadban mindkét csapat csupán egy-egy gólt szerzett, az újpestiek az idény során immár a harmadik győzelmüket könyvelhették el az ősi rivális rovására: négy találkozóból háromszor sikerült diadalmaskodni a náluknál jóval esélyesebb ferencvárosiak ellen! Bátran kijelenthető, hogy ez a sportteljesítmény bármely korban és körülmények között megsüvegelendő tett! Az Újpest góljait May András, Rancz Sándor, Haléczius János, Bán József és Molnár Tibor szerezték.

A Millenáris Kupa végeredménye:

A Népsport a következőképpen értékelte a IV. kerületiek idénybeli teljesítményét:

“A bajnoki mezőny újonca, a Bp. Dózsa a várakozáson jóval felül állta meg a helyét. Most az idény végén már valóban elmondhatjuk, hogy tetemesen gazdagodott a magyar jégkorongsport a lila-fehér együttes megalakulásával. A Bp. Dózsa rövid fennállása ellenére már stílust tudott kialakítani, elgondolást tudott belevinni a játékba, s nem utolsósorban ennek köszönheti második helyét a Béke Kupában, a harmadik helyét a bajnokságban. Teljesítményének értékét növeli, hogy sikereit olyan együttessel érte el, amely játékerőben alatta van olyan csapatoknak, amelyeket megelőzött.”

Csoda hát, hogy a jégkoronggal egyre jobban megbarátkozó újpesti szurkolók izgatottan várták a folytatást?

Az 1955-1956. évi bajnoki bronzérmes és Béke Kupa második csapat kerete és statisztikái:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem