1954 – 1955 – Új szakosztály születik

Az Újpesti Torna Egylet jégkorong szakosztálya – habár 1945 nyarán, Hircsák István segítségével már történt egy rövid életű próbálkozás a megszervezésére – hivatalosan 1955-ben alakult meg. A klub ebben az időben éppen Budapesti Dózsa Sportkör (Budapesti Dózsa SK) néven szerepelt, egyenes következményeként annak, hogy a kommunista államvezetés 1950-ben a Belügyminisztérium égisze alatt összevonta az UTE és a Budapesti Rendőr Egylet (BRE) sportköreit. A lila-fehér szín szerencsére megmaradt, de az újpestieknek nem volt választásuk, bele kellett nyugodniuk a történelmi név megváltoztatásába. E téren egyébként szinte követhetetlen kavalkád jellemezte a sportot, az ősi rivális Ferencváros előbb ÉDOSz, majd Budapesti Kinizsi, az MTK Budapesti Textiles SK, Budapesti Bástya SK, végül pedig Budapesti Vörös Lobogó SK néven volt kénytelen tovább létezni. A többi egzotikus és hosszabb-rövidebb ideig fennálló sportkörről már ne is beszéljünk.

A hazai jégkorong élet helyzetét azonban nem csak a gyakori névváltozások nehezítették meg. A sportág egyáltalán nem tartozott a fennálló rezsim kedvencei közé, így nem csoda, hogy a II. világháborút követő pezsgés (1945-46-ban például két csoportra osztva 5-5 csapat indult a bajnokságban) szép lassan kifulladt és bár az 1952-53-as idényben még 9 egyesület versengett a helyezésekért, a következőben már csak 7, 1954-55-ben pedig hat sportkör nevezett. Ebből a szempontból vizsgálva az eseményeket, nem csekély elhivatottság és játékszeretet kellett ahhoz, hogy valaki egy új jégkorong szakosztály felállításáért lobbizzon.

Kecskés József szakosztályelnök

A Bp. Dózsánál társadalmi munkában dolgozó Kecskés József rendőr őrnagy éppen ezt tette. Hatalmas jégkorong rajongó volt, aki szülővárosában, Szolnokon szerette meg ezt a szép, férfiasan kemény sportot, és aki minden összeköttetését felhasználta, hogy végre megszülethessen dédelgetett álma: az újpesti jégkorong szakosztály. Hogy pontosan mikor és hogyan fogant meg fejében az ötlet, azt ma már nehéz rekonstruálni. Saját elmondása szerint egy csehszlovákiai utazás közben megpillantott jelenet, közelebbről a parkolójukhoz közeli jégpályán korongozó fiatalok látványa adta a végső lökést. Akárhogy is volt, 1954-1955-ben, elnyerve a Bp. Dózsa SK és a Belügyminisztérium döntéshozóinak jóváhagyását, nekiláthatott az érdemi szervezésnek.

Kihasználva a hazai jégkorong életben meglévő kapcsolatrendszerét, a mindig és minden korban döntő személyes és ne tagadjuk, politikai ismeretségeit, sikerült megnyernie az ügynek néhány “nagy öreget”, akikkel megkezdhette a szakosztály felállítását. Lila-fehér szempontból az is szerencsés momentum volt, hogy az 1954-1955. évi bajnokságban második helyen végző Bp. Postás az idény végével megszüntette ezüstérmes felnőtt csapatát, így Hircsák István és Szamosi Ferenc érkezése tulajdonképpen semmilyen akadályba nem ütközött. Gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy utóbbira nem játékosként, hanem edzőként számítottak Újpesten, míg a magyar hoki ikonikus kapusát tulajdonképpen reaktiválták, hiszen az utolsó szezonban egyáltalán nem lépett jégre, a Postás edzőjeként dolgozott. A megszűntetett sportkörtől érkezett a fiatal cserekapus, Kemenes, valamint Zima János is, aki különböző okok miatt a lila-fehérek első idényében végül nem léphetett jégre.

A “nagy öregek” közé tartozott Bán József, aki 1954-55-ben a Bp. Kinizsi ifjúsági csapatát edzette, s aki szintén az Újpest kedvéért vette vissza magára a szerelést. A rutinos center, Molnár Tibor Dezső, valamint Ujfalussy Róbert és Futó Imre hátvédek ugyancsak a reaktivált vonalat erősítették: Molnár a Meteor ifjúsági csapatát, míg Ujfalussy a felnőtt keretet edzette, Futó korábban a Kinizsit erősítette.

Az OTSB, a jégkorong szövetség és a csapatok megállapodása szerint a Bp. Dózsa keretét a megmaradt szakosztályok, azaz a Bp. Kinizsi, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Szikra, a Bp. Építők, valamint a Győri Vasas ETO által átadólistára tett játékosokból töltötték fel. Ez alól csak a szintén újonnan megalakult Bp. Törekvés kapott felmentést, hiszen tulajdonképpen ők igazolták át a feloszlatott Postás ifjúsági és felnőtt korú jégkorongozóinak legnagyobb részét. Ennek alapján a Bp. Kinizsitől Rancz Sándor, Haléczius János, Ádám András és Szandelszky József, az Építőktől Fodor István, a Szikrától May András, míg a győriektől Kvetán József és Katona Zoltán került a lila-fehérekhez. Itt is érdemes árnyalni egy kicsit a képet, hiszen a fenti játékosok közül háromnak már régebb óta volt kötődése az Újpesthez. Katona Zoltán és Ádám András ugyanis a Dózsa teniszezői voltak, előbbi 1938 óta az UTE-ban sportolt, utóbbi 1951 óta erősítette a IV. kerületi tenisz szakosztályt. Rancz Sándor a felesége révén kötődött a klubhoz, aki a női röplabda csapat tagja volt.

A fenti tranzakciók után Szamosi Ferenc vezetőedző a következő kerettel kezdte meg a felkészülést az 1955-1956. évi idényre (zárójelben a játékosok életkora van feltüntetve):

Kapusok: Hircsák István (40), Kemenes (??)

Hátvédek: Futó Imre (29), Haléczius János (22), Rancz Sándor (30), Újfalussy Róbert (37)

Csatárok: Ádám András (34), Bán József (34), Fodor István (??), Katona Zoltán (33), Molnár Tibor Dezső (32), Kvetán József (22), May András (20), Szandelszky József (20), Zima János (21)

Szusza Ferenc a hokisok első intézője

A csapat átlagéletkora a jelenleg ismert adatok szerint 28,7, a Hircsák, Rancz, Futó, Bán, Molnár, Ádám összetételű kezdősoré 33,1 év körül volt. A csapatkapitányi posztot Ádám András kapta meg. A szakosztály vezetője értelemszerűen Kecskés József lett. Az elnökségben helyet kapott Bukovi Márton, a futballisták akkori szakvezetője, míg a csapat intéző tisztét egy valódi újpesti ikon, a mindenki által szeretett és tisztelt Szusza Ferenc töltötte be. A csapat gyúrója, felcsere és szertárosa Szadovszky Imre volt.

A csapat első, a kései kezdet miatt nem kifejezetten ideális felkészülési programja kizárólag Magyarországra koncentrálódott, külföldi túra megszervezésére se idő, se energia nem maradt a szakosztálynál. Ennek ellenére a lila-fehérbe öltöző jégkorongozók 1955 decemberére készen álltak, hogy belevessék magukat a kezdődő szezonba. December 3-án az OTSB (Országos Testnevelési és Sportbizottság) engedélye is megérkezett, így az utolsó akadály is elhárult az indulás elől. Erről a Népsport a következőképpen számolt be másnapi számában:

Dózsa felvarró 1954-ből

“Megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya

A magyar jégkorong sport jelentősen megerősödött: az OTSB jóváhagyásával hivatalosan megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya. Ezzel új, életerős csapat gazdagítja a bajnoki mezőnyt. A lila-fehérek a többi, már meglévő szakosztály játékosaiból építették fel csapatukat és természetesen elindulnak mind a Béke Kupában, mind a bajnokságban. A magyar jégkorong sport népes tábora őszinte örömmel és szeretettel üdvözli az új szakosztályt, amely minden bizonnyal jelentős mértékben járul majd hozzá ennek a népszerű sportágnak a fejlesztéséhez.”

Maga Kecskés József a következőket nyilatkozta a Népsport újságírójának: “A belügyi hatóságok és sportegyesületünk segítsége, áldozatkészsége eredményeképpen alakult meg a szakosztályunk. Illetékes szerveink helyesen értékelték a jégkorongozás komoly nevelő hatását és mindent megtesznek, hogy ez a férfias, kemény, gyors játék meghonosodjék nálunk is. Lehet-e nagyobb létjogosultsága az ilyen közösségi szellemre nevelő és komoly küzdősportnak másutt, mint éppen nálunk, az egyik fegyveres alakulatnál? A külföldi példák is mind arra ösztökéltek bennünket, hogy a belügyi hatóságok sportkörében is meghonosítsuk a jégkorongozást, hiszen a környező baráti országokban mind a belügyi hatóságok, mind más fegyveres alakulatok sportéletében jelentős szerepet játszik a jégkorongozás. Csehszlovák sporttársainktól még külön segítséget is kaptunk, a bratislavai Rudá Hvezda (itt valójában a TJ Červená hviezda Bratislava nevű pozsonyi csapatról van szó, vagyis a szlovák rendőregyesület hokiszakosztályáról – ErSzob) felszereléssel, szakkönyvekkel és sok jó tanáccsal segített bennünket. Természetesen még mindennek nagyon az elején vagyunk, játékosállományunk alaposan kiegészítésre szorul, de addig is, míg ez meg nem történik, a meglévő gárdával igyekszünk minél jobban megállni a helyünket. Ezenkívül megeszünk mindent, hogy az alakulataink állományába tartozó fiatalok és a hozzátartozók köréből is minél többen kedveljék meg a jégkorongozást. A kezdet természetesen nehéz, mint mindenben, de nem veszítjük el kedvünket, mert fontosnak tartjuk a jégkorongozást, és mert érezzük saját hatóságaink és a különböző sportszervek támogatását. Remélem a jégkorongozók népes tábora is megkedvel bennünket, mi igyekszünk növelni az irányunkban megmutatkozó szeretetet megfelelő magatartással mind a pályán, mind azon kívül.”

Kezdetét vette hát a történet, amely mindannyiunk örömére, a mai napig tart és amely reményeink szerint soha nem is fog véget érni…

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem