1954 – 1955 – Új szakosztály születik

Az Újpesti Torna Egylet jégkorong szakosztálya – habár 1945 nyarán, Hircsák István segítségével már történt egy rövid életű próbálkozás a megszervezésére – hivatalosan 1955-ben alakult meg. A klub ebben az időben éppen Budapesti Dózsa Sportkör (Budapesti Dózsa SK) néven szerepelt, egyenes következményeként annak, hogy a kommunista államvezetés 1950-ben a Belügyminisztérium égisze alatt összevonta az UTE és a Budapesti Rendőr Egylet (BRE) sportköreit. A lila-fehér szín szerencsére megmaradt, de az újpestieknek nem volt választásuk, bele kellett nyugodniuk a történelmi név megváltoztatásába. E téren egyébként szinte követhetetlen kavalkád jellemezte a sportot, az ősi rivális Ferencváros előbb ÉDOSz, majd Budapesti Kinizsi, az MTK Budapesti Textiles SK, Budapesti Bástya SK, végül pedig Budapesti Vörös Lobogó SK néven volt kénytelen tovább létezni. A többi egzotikus és hosszabb-rövidebb ideig fennálló sportkörről már ne is beszéljünk.

A hazai jégkorong élet helyzetét azonban nem csak a gyakori névváltozások nehezítették meg. A sportág egyáltalán nem tartozott a fennálló rezsim kedvencei közé, így nem csoda, hogy a II. világháborút követő pezsgés (1945-46-ban például két csoportra osztva 5-5 csapat indult a bajnokságban) szép lassan kifulladt és bár az 1952-53-as idényben még 9 egyesület versengett a helyezésekért, a következőben már csak 7, 1954-55-ben pedig hat sportkör nevezett. Ebből a szempontból vizsgálva az eseményeket, nem csekély elhivatottság és játékszeretet kellett ahhoz, hogy valaki egy új jégkorong szakosztály felállításáért lobbizzon.

Kecskés József szakosztályelnök

A Bp. Dózsánál társadalmi munkában dolgozó Kecskés József rendőr őrnagy éppen ezt tette. Hatalmas jégkorong rajongó volt, aki szülővárosában, Szolnokon szerette meg ezt a szép, férfiasan kemény sportot, és aki, amikor alkalom adódott rá, minden összeköttetését felhasználta, hogy végre megszülethessen dédelgetett álma: az újpesti jégkorong szakosztály. Hogy pontosan mikor és hogyan fogant meg fejében az ötlet, azt ma már nehéz rekonstruálni. Saját elmondása szerint egy csehszlovákiai utazás közben megpillantott jelenet, közelebbről a parkolójukhoz közeli jégpályán korongozó fiatalok látványa adta a végső lökést. És persze egy rajta kívülálló, de nem kevésbé fontos momentum.

Történt ugyanis, hogy az 1954-1955. évi bajnokságban második helyen végző Bp. Postás az idény végével megszüntette ezüstérmes felnőtt csapatát. A szakosztály edzője és motorja a magyar jégkorongozás egyik ikonikus és talán legismertebb alakja, dr. Hircsák István volt, aki felismerve és megragadva az adódó lehetőséget, győzködni kezdte Kecskést az újpesti jégkorong megszervezésében rejlő lehetőségekről. A két eltérő hátterű és indíttatású férfi, kihasználva a hazai jégkorong és politikai életben meglévő kapcsolatrendszerét, a mindig és minden korban döntő személyes ismeretségeket, 1955 kora nyarán elnyerte a Bp. Dózsa SK és a Belügyminisztérium döntéshozóinak jóváhagyását, miáltal megkezdődhetett az érdemi szervezés.

Az eddigiekből kiindulva gondolhatnánk, hogy a legegyszerűbb megoldást az egykori felnőtt és ifjúsági postás jégkorongozók mindenestül való átléptetése jelentette volna a Bp. Dózsa állományába. Igen ám, de a háttérben már erősen formálódott a Bp. Törekvés SE, azaz a vasutasok, a későbbi BVSC hokiszakosztálya is, mely megelőzve a lilákat, már lecsapott a fent említett játékosokra, így Hircsák mellett – aki vezetőedzőként és kapusként is számított magára – csupán a játékkal felhagyó és utánpótlás edzőként számításba vett Szamosi Ferenc, illetve Zima János és a még mindig ifjúsági korú kapus, Kemenes Tibor tette át a székhelyét a “IV. kerületbe”. Hircsák, hogy megfelelő keretet hozzon össze, latba vetette minden agitáló képességét és több “nagy öreget” is meggyőzött arról, hogy térjen vissza a jégre. Közéjük tartozott Bán József, aki az 54/55-ös idényben a Kinizsi ifjúsági csapata mellett edzősködött, Ujfalussy Róbert, aki a Bp. Vörös Meteor együttesét trenírozta. A hórihorgas center, Molnár Tibor Dezső, aki korábban szintén a Meteort erősítette, valamint a Kinizsiben szereplő Futó Imre hátvéd egy-egy év kihagyás után kötelezték el magukat a lila-fehérek mellett.

A sorok további feltöltésére muszáj volt valamilyen megoldást találni. Az OTSB, a jégkorong szövetség és a csapatok megállapodása szerint ezt végül úgy oldották meg, hogy a megmaradt szakosztályok, azaz a Bp. Kinizsi, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Szikra, a Bp. Építők, valamint a Győri Vasas ETO (az újonnan alakult  Törekvésre ez értelemszerűen nem vonatkozott) által ilyen vagy olyan okokból átadólistára tett játékosok kerültek a Bp. Dózsához. Lássuk hát, hogy ezek alapján milyen tranzakciókra került a sor és miként alakult ki az újpesti jégkorongozás első felnőtt kerete:

névelőző klubottani státusz/posztposztéletkorbajnoki meccs
Hircsák IstvánBp. Postásedzőkapus/edző4089
Kemenes TiborBp. Postáskapuskapus?3
Futó ImreBp. Kinizsihátvédhátvéd2928
Haléczius JánosBp. Kinizsihátvédhátvéd2233
Rancz SándorBp. Kinizsihátvédhátvéd3056
Ujfalussy RóbertVörös Meteoredzőhátvéd3729
Ádám AndrásBp. Kinizsicsatárcsatár3442
Bán JózsefBp. Kinizsiedzőcsatár3498
Fodor IstvánBp. Építőkcsatárcsatár?38
Katona ZoltánGyőri ETOcsatárcsatár3317
Kvetán JózsefGyőri ETOcsatárcsatár2243
May AndrásBp. Szikracsatárcsatár2024
Molnár Tibor DezsőVörös Meteoredzőcsatár3277
Szandelszky JózsefBp. Kinizsicsatárcsatár205
Zima JánosBp. Postáscsatárcsatár2123

Természetesen most is érdemes árnyalni a táblázatból kirajzolódó képet, hiszen a fenti játékosok közül háromnak már régebb óta volt kötődése az Újpesthez. Katona Zoltán és Ádám András ugyanis a Dózsa teniszezői voltak, előbbi 1938 óta az UTE-ban sportolt, utóbbi 1951 óta erősítette a IV. kerületi tenisz szakosztályt, míg Rancz Sándor a felesége révén kötődött a klubhoz.

A csapat átlagéletkora a jelenleg ismert adatok szerint 28,7, a Hircsák, Rancz, Futó, Bán, Molnár, Ádám összetételű kezdősoré 33,1 év körül volt. A csapatkapitányi posztot Ádám András kapta meg. A szakosztály vezetője értelemszerűen Kecskés József lett. Az elnökségben helyet kapott Bukovi Márton, a futballisták akkori szakvezetője, míg a csapat intézői tisztét egy valódi újpesti ikon, a mindenki által szeretett és tisztelt Szusza Ferenc töltötte be. A csapat gyúrója, felcsere és szertárosa Szadovszky Imre volt.

A csapat első, a kései kezdet miatt nem kifejezetten ideális felkészülési programja kizárólag Magyarországra koncentrálódott, külföldi túra megszervezésére se idő, se energia nem maradt a szakosztálynál. Ennek ellenére a lila-fehérbe öltöző jégkorongozók 1955 decemberére készen álltak, hogy belevessék magukat a kezdődő szezonba. December 3-án az OTSB (Országos Testnevelési és Sportbizottság) engedélye is megérkezett, így az utolsó akadály is elhárult az indulás elől. Erről a Népsport a következőképpen számolt be másnapi számában:

Dózsa felvarró 1954-ből

“Megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya

A magyar jégkorong sport jelentősen megerősödött: az OTSB jóváhagyásával hivatalosan megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya. Ezzel új, életerős csapat gazdagítja a bajnoki mezőnyt. A lila-fehérek a többi, már meglévő szakosztály játékosaiból építették fel csapatukat és természetesen elindulnak mind a Béke Kupában, mind a bajnokságban. A magyar jégkorong sport népes tábora őszinte örömmel és szeretettel üdvözli az új szakosztályt, amely minden bizonnyal jelentős mértékben járul majd hozzá ennek a népszerű sportágnak a fejlesztéséhez.”

Maga Kecskés József a következőket nyilatkozta a Népsport újságírójának: “A belügyi hatóságok és sportegyesületünk segítsége, áldozatkészsége eredményeképpen alakult meg a szakosztályunk. Illetékes szerveink helyesen értékelték a jégkorongozás komoly nevelő hatását és mindent megtesznek, hogy ez a férfias, kemény, gyors játék meghonosodjék nálunk is. Lehet-e nagyobb létjogosultsága az ilyen közösségi szellemre nevelő és komoly küzdősportnak másutt, mint éppen nálunk, az egyik fegyveres alakulatnál? A külföldi példák is mind arra ösztökéltek bennünket, hogy a belügyi hatóságok sportkörében is meghonosítsuk a jégkorongozást, hiszen a környező baráti országokban mind a belügyi hatóságok, mind más fegyveres alakulatok sportéletében jelentős szerepet játszik a jégkorongozás. Csehszlovák sporttársainktól még külön segítséget is kaptunk, a bratislavai Rudá Hvezda (itt valójában a TJ Červená hviezda Bratislava nevű pozsonyi csapatról van szó, vagyis a szlovák rendőregyesület hokiszakosztályáról – ErSzob) felszereléssel, szakkönyvekkel és sok jó tanáccsal segített bennünket. Természetesen még mindennek nagyon az elején vagyunk, játékosállományunk alaposan kiegészítésre szorul, de addig is, míg ez meg nem történik, a meglévő gárdával igyekszünk minél jobban megállni a helyünket. Ezenkívül megeszünk mindent, hogy az alakulataink állományába tartozó fiatalok és a hozzátartozók köréből is minél többen kedveljék meg a jégkorongozást. A kezdet természetesen nehéz, mint mindenben, de nem veszítjük el kedvünket, mert fontosnak tartjuk a jégkorongozást, és mert érezzük saját hatóságaink és a különböző sportszervek támogatását. Remélem a jégkorongozók népes tábora is megkedvel bennünket, mi igyekszünk növelni az irányunkban megmutatkozó szeretetet megfelelő magatartással mind a pályán, mind azon kívül.”

Kezdetét vette hát a történet, amely mindannyiunk örömére, a mai napig tart és amely reményeink szerint soha nem is fog véget érni…

Következő szezon: 1955 – 1956 – Az első szezon

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem