Tizennégy ok az optimizmusra

Hét meccs, tizennégy szerzett pont. Van miről beszélni, van miről áradozni csapatunk eddigi Erste Ligás teljesítménye alapján. Jövő héten már túl leszünk az alapszakasz mérkőzéseinek negyedén, így ideje kitárgyalni az eddig látottakat.

Erdélyi túra, aztán idegenben a ki tudja milyen erőt képviselő Miskolc és a zöldek – már a sorsolás pillanatában biztos volt, hogy ez a kezdés nem lesz egyszerű. Aztán – ki ne tudná? – hét ponttal, mindössze két kapott góllal jöttünk haza Erdélyből, ami minden előzetes várakozást felülmúlt. Fantasztikus csapatjáték, lila szív, a kapuban Rajna Miki (igen, külön ki kell emelni az ő szerepét is, nem véletlenül lett az első hét játékosa) és egy jó adag szerencse – ez jellemezte az első külföldi túránkat. Értelemszerűen a szurkolókat is feltüzelte ez a rég nem látott sikeres, veretlenül megvívott első három idegenbeli meccs.

Kiss Dani a hazai Szereda elleni meccs után

Aztán következtek a DVTK és a zöldek elleni idegenbeli meccsek, ahol már nem muzsikált olyan fényesen a csapat. A tíz napon belül lejátszott öt meccs, a sok hiányzó, az utazások és a busz lerobbanása is közrejátszott abban, hogy ez a két meccs nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Miskolcról ugyan elhoztunk egy pontot (azon a meccsen ennek is örülhettünk) ám a zöldek ellen szinte semmi sem sikerült. Ötlettelen, fáradt játék jellemezte a meccset és bár vezettünk a második harmadban, sajnos várható volt, hogy ezt nem fogjuk sokáig bírni: 1-4 lett a meccs vége. A zöldek elleni meccsről bővebben legutóbbi podcastünkben beszélgettünk:

Utehoki podcast #6.: Az első hazai meccs után (2021. október/1)

Utehoki podcast 6.adás (2021. október)Beszélgetnek: Freddy és BenceIdőkódok:0:00 Intro, felvezetés1:00 DVTK elleni meccs11:45 Derby a Tüskecsarnokban (FTC-UT…

Innen kellett a csapatnak felállnia, újra erőt meríteni az első hazai meccsekre és megmutatni a szurkolóknak: igenis az az agilis, elveszett korongot nem ismerő, küzdő és egyszerű hokit játszó csapat az igazi UTE, amit Erdélyben láthattunk. A sorsolás a folytatásban sem ígérkezett könnyebbnek: előbb a Gyergyó, majd a következő héten a Szereda, a DVTK és a DEAC is jött a menetrend szerint a Megyeri útra.

A sorban az első, Gyergyó elleni meccs álomszerűre sikeredett. A lelátók szépen megteltek az ingyenes meccsjegynek is köszönhetően, a hangulat is nagyon jó volt (nagyon kell egy dob a szurkoláshoz!) és a lényeg: 7:3-ra vertük a piros-fehéreket, gyönyörű gólokat szerezve! A Gyergyót oda-vissza elvertük, emberek!

A folytatásban érkezik a Szereda, vajon a tavalyi bajnokot is meg lehet verni kétszer rögtön az idény elején? Bár ez a meccs már nem ingyenes, a helyszínre szép számban kilátogató közönség bízott benne: el lehet kapni a csíkiakat is! Végül sikerült is, egy kiélezett, hajtós, küzdős meccsen 3-1-re nyertünk!

Itt állunk tehát, hét meccs után tizennégy ponttal. Emésztgessük ezt kicsit: tizennégy pont. Mit jelent ez tulajdonképpen? Előzetesen, csak a keret alapján és látva az ellenfelek erősítéseit, jobb esetben is csak a középmezőnybe várhattuk csapatunkat. Ehhez képest eddig legyőztük kétszer az előzetesen sokkal magasabbra rangsorolt, brutálisan jó támadókkal felálló Gyergyót, illetve szintén kétszer a tavalyi bajnok, a Liga által a Power Rankingben az élre helyezett Csíkszeredát. Ezen kívül a szintén elénk rangsorolt Brassót is elkaptuk, csak a zöldektől és a mögénk rangsorolt Miskolctól kaptunk ki.

Brutális volt ez a sorsolás, valljuk be. Úgy állunk tizennégy egységgel harmadik helyen a táblázaton (vesztett pontokat tekintve a negyedik helyen), hogy rajtunk kívül már mindenki játszott legalább egyszer a ligában leggyengébbnek titulált, jelenleg nulla pontos Titánok illetve DAB csapatával. Persze ezen csapatok elleni meccseinket sem lehet majd félvállról venni (khm…. KMH, emlékszünk még, ugye?), de azért mégis a liga legerősebb csapataival játszottunk eddig, míg a többi csapatnak legalább egy “fix három pontos” meccse volt már.

Lehet, hogy túlságosan is optimistának tűnik a hozzáállásom a csapathoz, de elmondom miért nem sajnálom a dícsérő szavakat: mielőtt elkezdődött volna az idei szezon, a sorsolást látva úgy számoltam, hogy 7 meccs után lesz nagyjából hét-nyolc pontunk. Ehhez képest a várakozásaimat messze felülmúlva jelenleg van tizennégy egységünk (tudom, ismétlem, de még le fogom írni párszor, mert alig hiszem el: tizennégy pontunk van!) és tegyük mellé a játékot is: volt honnan felállni a DVTK és FTC meccseken mutatottakhoz képest, de a csapat megcsinálta, felálltak a padlóról a srácok.

Simon Peti első Erste Ligás gólja után

Olyan mennyiségű munkát tesznek a jégre ezek a srácok, hogy az valami elképesztő. Ez a csapat nem egyéniségekből, pár góllövőből áll (akiknek kiesése esetén az egész sor vagy csapat impotens), hanem egy nagyon jó közösségből, ahol egymásért küzd mindenki a jégen. Itt nincsenek primadonnák, négy gólokat lövő csatárok, kiemelkedő büntetőperccel rendelkező védők, hanem egy nagybetűs CSAPATOT látunk a jégen. És ez bizony nagyon szimpatikus (nem, már csak azért sem fogom leírni, hogy szerethető csapat), ilyenre hozzáállásra vágyott sok újpesti szurkoló már régóta. Kell egy Rajna Miki, aki támasz tud lenni a csapatnak, aki a lehetetlent is megfogja, kell a védelemben és a támadásban egyaránt hasznos Stadel, a régi formáját hozó Kiss Dani, a zseniális cseleket meghúzó Coatta (és azok a rövid felsőbe menő lövések, te jó ég), a rettentő sokat melózó Kiss Patrik és Balogh Bence. És persze ott vannak a többiek, akikre lehet számítani: Kovács Sebestyén végre megkapja a megérdemelt jégidejét, fiatal koruk ellenére Gáspár Levi és Balázsi Márton sem lógnak ki hátul a sorból, elől pedig Simon Peti remekül élt a lehetőséggel, hogy a Szereda ellen az első sorba került. De gyakorlatilag mindenkit meg lehetne említeni, rendkívül tetszetős ez a nem túlbonyolított játék, amit a csapatunktól eddig láttunk.

Kiss Patrik gólja a Gyergyó ellen

A Szereda elleni meccsen is volt egy sor hiányzónk, Benk, Kovács Alex, Just, Csergő, Poki, ennek ellenére nagyon sok melóval sikerült legyőzni erdélyi ellenfelünket. Pedig ha csak megláttuk a hiányzók sorát ezekkel a nevekkel, már előre temethettük a csapatot, de nem ezt a CSAPATOT! Korábbi években egy-egy nagy név kiesése egyet jelentett a nyögvenyelős játékkal, a biztos vereséggel. Persze most is jönni fognak majd gyengébb meccsek, lesznek vereségek is, de amíg ilyen karaktert mutat a csapatunk, a szurkolók bíztatására feltétlen számíthatnak.

Egy-két random tény a 7 meccs alapján:

  • Rajna 96%-os védési mutatóval áll
  • legtöbb büntetőperccel rendelkező játékosunk Benk és Kiss Dani, 4-4 kisbüntetéssel
  • házi pontkirályunk Coatta és Benk 6-6 ponttal (3+3)
  • emberelőnyünk 16,66%-os (ezen mondjuk van mit javítani)
  • emberelőnyben nem kaptunk gólt (korábbi évekhez képest ez megemlítendő)
  • 21 emberhátrányból eddig még NEM KAPTUNK GÓLT (100%)

Adná magát ennyi ömlengés után a kérdés: jó-jó, de meddig juthatunk idén, leszünk végre bajnokok? Nem mennék bele annak taglalásába, hogy mi érhető el ilyen játékkal: haladjunk csak szépen sorjában, kezdjük meg a pontgyártást a magyarországi csapatok ellen is, elsőként pénteken a DVTK ellen. Az pedig, hogy ezzel a játékkal meddig juthatunk, jelenleg még részletkérdés. Majd ha eljutunk a playoffig, megverjük az épp szembejövő csapatot, addig is gyertek ki a jégcsarnokba, szurkoljunk együtt a kedvenceinknek, mert ez a csapat most tényleg megérdemli. Találkozunk pénteken, hajrá lilák!

Ui: és mint már annyiszor elhangzott a podcastekben is: nagyon izgalmas tartalmak kerülnek fel az UTE FB oldalára, mindenképp kövessétek őket is, a cikkben a fotókat is onnan vettük kölcsön. Podcast adásainkat pedig itt követhetitek.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


*

code