1977 – 1978 – Változatlanul a bronz és az ezüst a divat

Újpesten a tavasz és a nyár folyamán viszonylag csendesen folyt az élet. A háttérben némi felújítást hajtottak végre a műjégpálya gépparkjában, vagyis megérkezett a Megyeri útra az első DESTAROL márkájú jégsimító rolba, ami jócskán lerövidítette a szünetek alatti körözés időtartamát, illetve csökkentette a művelethez szükséges pályamunkások létszámát is. A látványos változások sorába tartozott az is, hogy végre új palánkkal váltották fel az elhasználódott régit.

Benedek Kálmán a vadonatúj DESTAROL kormányánál

Augusztus végén a sportnapilapból megtudhatták az olvasók, hogy a négy felnőtt jégkorong szakosztály keményen készül az új idényre, ahogy azt is, hogy idehaza – a már megszokott módon, némi derűlátással – csak október közepére várható a játékra alkalmas jég. Így maradt a jól bevált recept, azaz a külföldi edzőtáborok szervezése, amiből természetesen az Újpest sem maradt ki. A lila-fehérek szeptember 26. és október 5. között Csehszlovákiában túráztak, majd egy tervezett, de végül meg nem valósított minszki túra helyett ismét a megszokott északi portya következett. Boróczi Gábor bízott benne, hogy mire hazatérnek, már Újpesten is lesz jég, ám ha mégsem, akkor legalább a Millenárison.

Október közepe táján az is nyilvánosságra került, hogy a székesfehérvári műjégpálya megnyitójára november 6-án kerül majd sor és másnap már pályára is lép rajta a Bp. Volán jogutódjaként a városba költöző Székesfehérvári Volán jégkorong csapat, méghozzá a BVSC ellen. Az 1950-es évek közepe óta először volt ismét vidéki székhelyű csapata a magyar hokiélet élvonalának. Arról is hírt adtak, hogy november 7-én egy Újpesti Dózsa – Ferencváros bemutatómérkőzéssel nyitják majd meg a nagyerdei műjégpályát Debrecenben. Így a Dunaújvárosi és az egy évvel korábban átadott jászberényi pályákkal együtt már négy helyszínen teremtődött meg a jégkorongsport alapja.

Buzás György és Flóra Péter küzdenek a korongért a Millenárison

A csapat keretében is történtek változások: bejelentette visszavonulását Palotás József, aki az 1950-es évek vége óta erősítette az Újpest és a válogatott keretét. A 60-as évek aranycsapatának egyik utolsó tagja akasztotta ezzel végleg szögre a korcsolyát. Az érkezők oldalán a Bp. Volántól igazolt csatárt, Tasnádi Lászlót üdvözölhették a szurkolók, valamint az utánpótlásból felhozott Horváth Istvánt és Tiszárovics Istvánt, akit hatalmas tehetségnek tartottak akkoriban. Szintén Újpestre került a KSI-től távozó fiatal kapus, Képes Kálmán.

Boróczi Gábor vezetőedzőre ekkor már komoly nyomás nehezedett, hiszen nem csak a szurkolók, de a szakosztály vezetése is elvárta volna az újabb bajnoki cím megszerzését. Ő maga – és ebben a véleményében sokan mások is egyetértettek és egyetértenek a mai napig – nem is tartotta rosszabbnak a keret minőségét a rivális Ferencvárossal való összehasonlításban. Ám az újpesti fiúk utóbbi években erősen ingadozó teljesítményére muszáj lett volna végre gyógyszert találni. Épp ezért, ha stílus és taktikabeli változtatásokra nem is készült a csapat, a sorok összeállítása tekintetében több variációt is kipróbált a szakmai stáb, amitől jelentős javulást reméltek a játék tekintetében. Vezetőedzőnk gondjait növelte, hogy Buzás Gáborra az idény során egyáltalán nem számíthatott.

Az idényt ismét a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei nyitották meg, ahol október 30-ána Székesfehérvári Volán együttese ellen kezdtek a lila-fehérek a Millenárison telt házat jelentő 500 szurkoló előtt.

Volán: Kovalcsik (kapus), Farkas, Kolbenheyer, Kiss, Gogolák, Szőllős, Vrbanics, Tóth, Földi, Pápai, Gilján, Szigetvári, Fodor, Kövesi, Garas, Veress (cserekapus)

Újpest: Eperjesi Miklós – Szeles Dezső, Németh György – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Horváth István – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Tiszárovics Tibor – Képes Kálmán (cserekapus)

Az újdonsült fehérváriak hatalmas lendülettel vetették bele magukat a mérkőzésbe és a 7. percben már 3-0-ra vezettek. Ezt követően a lila-fehérek játéka is feljavult és a harmad végén Menyhárt és Flóra találataival egy gólra csökkentették a hátrányt. A meccs ettől kezdve szikrázóan kemény volt, amit Gogolák László és Bálint Attila verekedése is jelzett (mindketten végleges fegyelmit kaptak). A Volán háromgólos előnyt alakított ki, amit a 38. percben Kovács Csaba szűkített kettőre, majd a kiegyenlített játékot hozó harmadik harmad 18. percében egyre. Az egyenlítés érdekében Boróczi Gábor lehívta a kapust, ám Gilján révén a Volán kihasználta a helyzetet és az 59. percben bebiztosította a győzelmét.

Székesfehérvári Volán – Újpesti Dózsa

6-4

(3-2, 2-1, 1-1)

November 3-án a Babán József által vezetett BVSC volt az ellenfél. A mérkőzésnek most is a Millenáris adott otthont, ahol az Újpest Lantos révén már az első percben megszerezte a vezetést. A vasutasok egyenlítettek, majd Szeles talált be Balogh hálójába. Ezt követően fordított a BVSC, majd még a szünet előtt Buzás György egalizált. Szünet után ismét Lantos nyitotta meg a gólok sorát, amit újabb egyenlítés követett, majd Tasnádi és Németh góljaival sikerült végre kettőre növelni az előnyt. Az utolsó húsz percben a vasutasok mindent megtettek az egyenlítésért, de csak szépíteniük sikerült, így az újpestiek 6-5-re megnyerték a meccset.

Böle Dezső és Havrán páros gyakorlata az MNK zárótalálkozóján

Két nappal később közel 600 szurkoló látogatott ki a Millenárisra, hogy tanúja legyen az idény első örökrangadójának, ahol az újpestiek ismét elrontották a meccs elejét. A rivális a 14. percben már 3-0 arányban vezetett és Menyhárt csak a szünet előtti utolsó másodpercekben tudott szépíteni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozott, hogy a lila-fehér oldalon nagyon is megérződött Bálint és Pék hiánya. A pihenőt kihasználva Boróczi átszervezte a csapatot és két sorral játszott tovább. Tasnádi találatával a 24. percben sikerült is a felzárkózás, de a védelem aznap igencsak szellősen működött, így a harmad végére már négy gólos előnyben volt a rivális. Az utolsó harmadban színvonalas játék zajlott, egy-egy góllal mindkét oldalon. A zöld-fehérek 8-4 arányú győzelemmel védték meg MNK elsőségüket. A további újpesti találatokat Buzás György és Tasnádi szerezték.

A Magyar Népköztársasági Kupa végeredménye:

1977. november 7-én került sor a Debreceni MTE műjégpályájának ünnepélyes megnyitójára, melynek fénypontját az Újpesti Dózsa – Ferencváros bemutató jégkorong mérkőzés jelentette. Habár mindkét csapat tartalékos összeállításban lépett jégre, a lelátókon összezsúfolódott 3000 néző válogatott játékosok egész sorának játékát csodálhatta meg élőben a cívis városban. A gólok sorát Menyhárt nyitotta meg az 1. percben, majd Legéndi növelte kettőre az előnyt három minutummal később. A harmad vége felé az FTC gyorsan egyenlített, de a szünetig még a fiatal Tiszárovics Tibornak és Tasnádi Lászlónak is sikerült bevennie Kovács kapuját, így kétgólos lila-fehér előnyről folytatódott a meccs. A 28. percben Havrán szépített ugyan, ám a második gólját szerző Menyhárt három perccel később visszaállította a különbséget. A záró játékrészben egyetlen zöld-fehér találat esett, így az Újpest 5-4 arányú Ferencváros-veréssel avatta fel a Debreceni MTE műjégpályáját.

Bálint Attila (13) nyeri az első bulit a Debreceni MTE újonnan átadott műjégpályáján

A bajnokság a lila-fehérek számára november 10-én kezdődött egy BVSC elleni találkozóval, melynek a meleg időjárás miatt még mindig a Millenáris adott otthont.

Újpest: Eperjesi Miklós – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Lantos Gábor, Németh György – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Menyhárt Gáspár – Horváth István – Képes Kálmán (cserekapus)

BVSC: Balogh J. (kapus), Tamás, Erendits, Rakitovszky, Gyöngyösi, Tassi, Gregor, Kevevári, Kiss, Palla, Terjék, Zsitva, Tóth, Závori, Szilassy, Imreh, Szilveszter, Szajlai, Póznik (cserekapus)

A bajnokság első mérkőzésén a lila-fehérek meglehetősen tartalékosan, alaposan felforgatott hadrendben korcsolyáztak ki a jégre, mivel sérülések és eltiltások miatt hat alapjátékos is hiányzott a keretből. Az első harmad mindenesetre kiegyenlített játékkal telt, gólt azonban nem láthatott a lelátókon szorongó közel 600 néző. A 22. percben viszont Menyhárt egyedül korcsolyázhatott a kapura és a szólót magabiztosan értékesítette is. A lilák a gól után is lendületben maradtak, ám miután Buzás elhibázott egy büntetőt, a csapat némileg összezavarodott. A vasutasok két percen belül meg is fordították az állást, a játékrész vége azonban ismét az Újpesté volt: a 37. percben Buzás egyenlített, míg Lantos 39. percben lőtt góljánál ismét lila-fehér vezetésnek örülhettek a szurkolók. A 45. percben Buzás újabb góljával már kettőre nőtt az előny. A térfélcserét követően a fiatal Kiss Tibor duplájával még egyenlített ugyan a BVSC, Flóra Péter 54. percben lőtt góljára már nem érkezett válasz.

Újpesti Dózsa – BVSC

5-4

(0-0, 3-2, 2-2)

Két nappal később került sor a pontvadászat első derbijére, még mindig a Millenárison. Ez bizony rossz hír volt a szurkolóknak, mert a sátortető alatt mindössze 600 nézőt voltak képesek befogadni a lelátók. Talán írni sem kellene, hogy a csapatokat zsúfolt telt ház fogadta a Szabó József utcában, ahol közel 1000 hoppon maradt szurkoló volt kénytelen tudomásul venni, hogy a kapu bezárult az orruk előtt.

FTC: Balogh T. (kapus), Szabó, Farkas A., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Zöllei, Galambos, Muhr, Földvári, Enyedi, Hajzer J., Rasztovszky, Fekete

Újpest: Eperjesi Miklós – Böle Dezső, Németh György – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Kucsera Péter

Eperjesi Miklós és Kovács Csaba próbálnak menteni a kiugró Muhr elől

Az első harmadban kiegyenlített játékot láthatott a közönség. A zöld-fehérek a játékrész derekán egy kékvonalról lőtt bombagóllal szereztek vezetést, amit Bálint a 12. percben kiegyenlített, de nem sokra rá már ismét a riválisnál volt az előny. A második húsz percet aztán alaposan elrontotta a csapat: öt gólt is kaptak a fiúk, kettőt ráadásul emberelőnyben, miközben egyetlen újpesti találat született, amit Menyhárt jegyzett a 27. percben. A 7-2-es előny birtokában az FTC alaposan ki is engedett, a lila-fehérek viszont mindent megtettek a mundér becsületének mentésére. Az utolsó tíz percben sikerült is három góllal három góllal kozmetikázni a végeredményt, sorrendben Menyhárt (51. perc), Pék (59. perc) és ismét Pék (60. perc) voltak eredményesek.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

7-5

(2-1, 5-1, 0-3)

Az Újpest 1977. november 15-én játszotta első bajnoki mérkőzését Székesfehérvárott. Az érdeklődésre jellemző, hogy táblás ház, azaz 2000 néző köszöntötte a csapatokat a bő egy héttel korábban (november 6-án) átadott Raktár utcai műjégpályán. A lila-fehérek viszonylag hamar letörték a hazai publikum lelkesedését: Menyhárt a 10., Buzás György 14., Flóra Péter a 17. percben vette be Kovalcsik hálóját. A szünet után ott folytatták a fiúk, ahol korábban abbahagyták, előbb Tasnádi, majd Bálint volt eredményes. Ekkor már a Volán előtt is adódtak helyzetek, előbb kapuvasat lőttek, majd a szépítés is összejött nekik. A harmad sajnos negatív eseményt is tartogatott, Buzás György egy ütközés után súlyos sérülést szenvedett. Az utolsó harmadban szép jégkorongot játszottak a csapatok, ám Legéndi révén csak az Újpest tudott eredményes lenni. Végül magabiztos 6-1-es győzelemmel utazhattak vissza a fiúk Budapestre.

Ezt követően a válogatotté volt a főszerep. Legjobbjaink Drezdába utaztak, hogy megmérkőzzenek az NDK szelekciójával. A Boróczi-Kertész edzőpárosnak nem volt könnyű dolga a keret kijelölésekor, mivel komoly sérüléshullám tizedelte a játékosokat. Az Újpestet végül Eperjesi, Kovács, Flóra, Németh, Bálint Menyhárt, Pék és Tasnádi képviselte. A csapat a 9-4 és 10-1 arányú vereségeket követően Jugoszláviába utaztak, ahol egy négyestorna keretében először Jugoszláviával, majd Budapest néven a Dynamo Weisswasser és az Olimpija Ljubljana csapataival mérték össze az erejüket. A plávik ellen 7-6-ra győzött a csapat, majd 6-1-re kikapott a kelet-németektől. Zárásként viszont 5-3 arányban legyőzték a Ljubljanát.

Menyhárt Gáspár és Németh György kerül a vasutasok védelme mögé

A bajnokság december 2-án folytatódott a BVSC elleni találkozóval. A lila-fehérek a Megyeri úton fogadták a vasutasokat, mintegy 500 szurkoló előtt. Az első gólra a 17. percig kellett várni, ekkor Legéndi talált be Balogh kapujába, majd a második harmad 26. és 27. perciben Menyhárt és Pék növelték tovább az előnyt. A hazai fölény az utolsó húsz perc első felében is megmaradt, Pék pedig a 48. percben ismét eredményes tudott lenni. Fordulás után az Újpest visszavett, amit a BVSC két góllal büntetett, ám a két pont sorsa már korábban eldőlt, az lila-fehérek 4-2-es győzelemmel gyűjtötték be az értékes két pontot.

Négy nappal később a Székesfehérvári Volán vizitált Újpesten, akik a végig izgalmas és jó iramú mérkőzés első harmadában egyértelmű fölényt harcoltak ki maguknak és már három góllal is vezettek, amikor a 18. percben Lantos révén a hazaiaknak sikerült szépíteniük. Szünet után már a lila-fehérekből sem hiányzott a kezdeményezőkedv és a szervezettség, ám a védekezés továbbra is szellős maradt. A harmad derekán Menyhárt góljával sikerült egyre zárkózni, ám ezt követően a Volán kétszer is eredményes tudott lenni, s csupán a második találatát is megszerző Menyhártnak volt köszönhető, hogy nem háromgólos hátrányban várta a csapat a záró játékrészt. Az utolsó húsz percben az újpestiek szinte a kapujuk elég szegezték a vendégeket, s bár Menyhárt harmadik góljával még sikerült egyre zárkózni, később a legnagyobb helyzetek is kimaradtak – és ahogy az már lenni szokott, Kiss négy perccel a vége előtt egy súlyos védelmi hibát kihasználva beállította a 4-6-os végeredményt.

A korong Menyhárt és Kovács között félúton

December 9-én az újabb örökrangadó következett. A helyszín ezúttal is a Megyeri út volt, ahol 1200 szurkoló váltott jegyet a mérkőzésre.

Újpest: Eperjesi Miklós – Németh György, Böle Dezső – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Flóra Péter, Szeles Dezső – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Schilling Győző – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Kucsera Péter – Képes Kálmán (cserekapus)

FTC: Kovács A. (kapus), Farkas A., Hajzer J., Kereszty, Mészöly, Havrán, Treplán, Hajzer T., Rasztovszky, Póth, Muhr, Földvári, Feák, Fekete, Zöllei, Balogh T. (cserekapus)

Az első harmad kiegyenlített játékot hozott, ám csak a vendégek tudtak egy alkalommal a hálóba találni, így Bodor 25. percben lőtt gólja egyenlítést eredményezett. Nem volt ez véletlen, a csapat játéka a szünet után alaposan feljavult és bár a zöld-fehérek a játékrész derekán ismét vezetéshez jutottak, a 33. percben Menyhárt újra egalizált, majd Pék 38. percben lőtt góljával már az Újpestnél volt a vezetés. Az utolsó harmad is jól kezdődött, hiszen Tasnádi 42. percben kettőre növelte az előnyt, ám az FTC néhány másodpercre rá gólt talált és ez fordulópontnak bizonyult: az 53. percben két gyors góllal a maguk javára fordították az eredményt és már nem is engedték ki a kezükből a vezetést.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-5

(0-1, 3-1, 1-3)

A bajnokság állása két kör után:

Négy nap múlva jöhetett a BVSC elleni fellépés a Kisstadionban, méghozzá Kovács Csaba és Pék György nélkül, akik a rangadón összeszedett kisebb sérülésük miatt maradtak ki ezúttal a csapatból. A vasutasok lendületesebben kezdtek és Terjék révén meg is szerezték a vezetést. Menyhárt viszonylag gyorsan egyenlített, ám Terjék második gólja miatt BVSC vezetéssel vonultak pihenni a csapatok. Szünet után játékba lendült az Újpest és Buzás György (22.p.), Németh György (31.p.), valamint Menyhárt újabb gólja révén magabiztos vezetésre tettek szert és bár az ellenfél mindent megtett a hátralévő időben az egyenlítésért, a záró húsz percben mindkét részről egy-egy gól esett. A lila-fehérekét a triplázó Menyhárt szerezte. BVSC – Újpest 3-5.

December 16-án Székesfehérvárra látogatott a csapat, ez alkalommal már Pékkel és Kováccsal a fedélzeten. A mintegy 1000 néző előtt lejátszott mérkőzésen a Volán hamar vezetést szerzett, ám Lantos az 5. percben már egyenlített, majd Bálint és Tasnádi is betalált a 6., illetve a 7. percekben. Sőt, Menyhárt a 14. percben már háromgólosra hizlalta az előnyt. Habár Bikár még a szünet előtt szépített, a második játékrészt az Újpest nyitotta góllal, Bálint már az első másodpercekben eredményes tudott lenni. Bikár a harmad derekán ismét faragott a hátrányon, de a lila-fehérek ekkor már nagy fölényben játszottak, amint Menyhárt 32., illetve 36. percben szerzett találatai tettek még hangsúlyosabbá. A harmadik harmadra a lila-fehérek visszavettek a tempóból, miáltal kiegyenlítetté vált a játék. Bálint ezt a játékrészt is góllal kezdte, a Volán szépítő találata pedig Gogolák László nevéhez fűződött, így 9-4 arányú magabiztos győzelemmel indulhattak hazafelé a fiúk.

Négy nappal később a Kisstadionban rendezett örökrangadó zárta le bajnokság őszi idényét. A mérkőzésre több, mint 2000 szurkoló váltott jegyet.

FTC: Kovács A. (kapus), Farkas A., Hajzer J., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Földvári, Póth, Muhr, Enyedi, Szabó, Rasztovszky, Deák, Fekete, Zöllei – Balogh T. (cserekapus)

Újpest: Eperjesi Miklós – Böle Dezső, Németh György – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Schilling Győző, Szeles Dezső – Fodor Béla, Bodor Zsigmond, Kucsera Péter

A zöld-fehérek már az 1. percben emberelőnybe kerültek, mégis az Újpest szerzett vezetést Buzás hátrányos találatával. A gól alaposan megzavarta az ellenfelet, ráadásul a 18. percben Flóra is betalált, így az Újpest kétgólos előnnyel mehetett pihenni az öltözőbe. A második harmad nem a játékról szólt, egymást érték a sportszerűtlen jelenetek – Muhr Albert és Farkas András is végleges kiállítást kapott. A műfajváltás viszont a Ferencvárosnak kedvezett, akik a 35. percben kettős emberhátrányból találtak be a játékritmusukat teljesen elvesztő lilák hálójába. Az utolsó húsz percben az Újpest az eredmény tartására rendezkedett be, ám ez egygólos előnyben végzetes taktikának bizonyult és a fordulást követően, a nagy elszántsággal játszó FTC öt perc alatt háromszor is bevette Eperjesi hálóját.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-2

(0-2, 1-0, 3-0)

December végén a válogatottra várt újabb feladat, legjobbjaink Debrecenben mérkőztek meg két alkalommal az osztrákokkal. A keretben Eperjesi, Németh, Bálint, Menyhárt, Kovács, Flóra, Pék, Buzás Gy. és Szeles Dezső képviselte az Újpestet. A csapat előbb 3-3-as döntetlent játszott, majd másnap 1-0-ra győzött a sógorok ellen. Kovács és Menyhárt 1-1 alkalommal voltak eredményesek.

A bajnokság 1978. január 6-án folytatódott a BVSC újpesti vendégjátékával. A lelátón összegyűlt mintegy 300 szurkoló a 9. percben örülhetett először gólnak: Pék György juttatta a korongot Balogh hálójába. A 18. percben Menyhárt duplázta meg az előnyt, így a szünet után 2-0-ról folytatódott a játék. A vasutasok, akik az első húsz perc során sem játszottak alárendelt szerepet, gyorsan egyenlítettek, ám ezt követően egyik kiállítást kapták a másik után, amit a lila-fehérek alaposan ki is használtak. A 30. percben Buzás György, néhány másodperccel később Böle Dezső volt eredményes, majd a harmad végéig Menyhárt Gáspár is lőtt még két gólt. A BVSC ekkor hivatalosan is bejelentette, hogy sorozatos játékvezetői műhibák miatt óvás alatt fogják végigjátszani a meccset, melynek záró játékrészében egyedül Bodor Zsigmond volt eredményes. Az Újpest 7-1 arányban győzött, a vasutasok pedig végül elálltak az óvástól.

Négy nappal később a fehérváriak vizitáltak a Megyeri úton, ahol a mintegy 600 szurkoló 50 percen keresztül remek iramot és kiegyenlített küzdelmet kapott a csapatoktól. A Volán emberhátrányból szerzett vezetést az első harmadban, amit a 23. percben Menyhárt egyenlített ki, ám Bikár révén a második szünet előtt másfél perccel ismét a fehérváriak találtak be. Szünet után csupán néhány másodperc kellett Buzás Györgynek, hogy bevegye Kovalcsik kapuját, hogy a térfélcseréig hátralévő időben több gól már ne essen. A fordulópontot végül az 51. perc hozta meg, amikor Bikár a saját harmadában eladott egy korongot és a büntetőpadról éppen visszatérő Buzás György élt a lehetőséggel és az elcsípett játékszert nagy erővel küldte a hálóba. A találat megzavarta a fehérváriakat, amit a lilák kíméletlenül ki is használtak: Tasnádi az 54. és 55., Szeles az 56. percben tudott eredményes lenni. Újpest – Fehérvár 6-2!

Szintén ebben az időben tartott sajtótájékoztatót a jégszövetség arról, hogy a dunaújvárosi, székesfehérvári és jászberényi műjégpályák megnyitását követően, 1978 folyamán szeretnék átadni a miskolci intézményt is. Azt is bejelentették, hogy megkezdődött a szegedi, kaposvári és salgótarjáni műjégpályák tervezési folyamata.

Január 13-án több mint 2000 szurkoló váltott jegyet a Megyeri úton, hogy megtekintse a soron következő örökrangadót.

Farkas András (FTC) és Bodor Zsigmond

Újpest: Eperjesi Miklós – Böle Dezső, Németh Győző – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi György – Horváth István, Schilling Győző – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Kucsera Péter – Szeles Dezső

FTC: Kovács A. (kapus), Farkas A., Hajzer J., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Póth, Muhr, Földvári, Schilling P., Enyedi, Szabó, Rasztovszky, Deák, Fekete

Nagy iramban indult a mérkőzés, mindkét kapu előtt bőven akadtak lehetőségek, a vezetést azonban a vendégek szerezték meg a 10. percben, majd később kettőre nőtt az FTC előnye. Pék a 18. percben egyéni akcióból szépített, a harmad mégis 1-3-as zöld-fehér előnnyel ért véget. A második játékrész teljesen kiegyenlített játékot hozott és egy-egy gólt mindkét részről. Az Újpest találatát Menyhárt szerezte a 22. percben, aki a rivális kapuját megkerülve juttatta a korongot Kovács hálójába. Nagyjából a meccs felétől – a felzárkózás érdekében – a hazaiak már csak két sorral játszottak, ráadásul a sérülés miatt kidőlt Tasnádi helyét Szeles Dezsőnek kellett átvennie a második támadó trióban. Sajnos Boróczi edző húzása nem vált be, az utolsó húsz percben csak az ellenfél tudott gólt lőni, amivel végképp el is dőlt a 2 bajnoki pont sorsa.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

2-6

(1-3, 1-1, 0-2)

A bajnokság állása négy kör után:

Három nappal később a BVSC vendégeként lépett jégre a csapat a Kisstadionban, méghozzá az eddigi mérkőzéseken remeklő Menyhárt Gáspár nélkül, akit Szeles Dezső helyettesített az első csatártrióban. Az első harmad változatos játékot és egyértelmű újpesti fölényt hozott, amit Pék György a 15. percben góllal is nyomatékosított. Meg kell említeni , hogy a válogatott Balogh János ezen az összecsapáson is csodálatos formában védett. A középső húsz percben a vasutasok domináltak, ám Eperjesi lehúzta a rolót, így Babán József tanítványai képtelenek voltak a kapuba találni. A záró harmad ismét lila-fehér fölényt hozott és gyors góllal kezdődött: Lantos a 41. percben növelte kettőre az előnyt. Szeles Dezső 48. percben szerzett találatával tulajdonképpen el is dőlt a két pont sorsa: az Újpest 0-3 arányú győzelemmel térhetett haza a IV. kerületbe.

Január 20-án ismét a Kisstadionban lépett jégre a csapat, ám ezúttal a Ferencváros volt az ellenfél. A csapatok több mint 2500 szurkoló előtt léptek jégre.

FTC: Kovács A. (kapus), Farkas A., Hajzer J., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Póth, Muhr, Földvári, Schilling P., Enyedi, Rasztovszky, Deák, Zöllei, Fekete, Szabó

Újpest: Eperjesi Miklós – Böle Dezső, Németh György – Lantos Gábor, Bálint Attila, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Horváth István, Schilling Győző – Bodor Zsigmond, Legéndi Imre, Kucsera Péter – Szeles Dezső

Böle Dezső és Németh György tisztáznak Eperjesi Miklós kapuja előtt.

A két csapat óriási iramban kezdett, mindkét oldalon nagy helyzetek maradtak ki. A lila-fehérek érezhetően jobban játszottak, amit a 6. percben Bálint gólja is jelzett. Tíz minutummal később néhány másodperc alatt két gól is esett: előbb Buzás György, majd Menyhárt Gáspár köszönt be Kovács kapusnak. A második harmad viszont a szöges ellentéte volt az elsőnek, az Újpest játéka szétesett, a zöldek viszont gyártani kezdték a gólokat és 0-3-ról 5-3-ra fordítottak is húsz perc alatt. Boróczi Gábor a szünetben átszervezte a csapat támadójátékát, ami ismét felpörgette a motort, a fiúk sorra dolgozták ki a helyzeteket. A 45. percben Bálint csökkentette egyre a hátrányt, s bár egy perccel később a rivális még egyszer betalált Eperjesi hálójába, a térfélcserét követően előbb Flóra Péter (51. p.), majd Menyhárt Gáspár (53. p.) tudott eredményes lenni. A hátralévő időben mindkét együttes megnyerhette volna a derbit, ám előbb az FTC, majd Bálint Attila hagyott ki egy-egy ordító helyzetet.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

6-6

(0-3, 5-0, 1-3)

Négy nappal később Székesfehérvárra látogatott a csapat, ahol a közel 700 fős nézősereg sok átadási hibát és kihagyott helyzetet láthatott az első harmad során, gól azonban egyik részről sem esett. A sűrű havas eső azonban eleredt és a második húsz perctől alaposan megnehezítette a játékosok dolgát. Tasnádi ennek ellenére a 25. percben megszerezte a vezetést az Újpestnek, ám ennek nem sokáig örülhettek a lila-fehérek. Gilján néhány másodperccel később egyenlített és még mindig a 25. percben járt az eredményjelző, amikor a vezetést is megszerezte a Volán, sőt… A 36. percben már kettővel vezettek Kertész József tanítványai. Ekkor azonban megrázta magát az Újpest és a harmad végéig kiegyenlített. Pék a 37., Menyhárt a 38. percben volt eredményes. A szünet után villámgyorsan visszaszerezte a vezetést a hazai gárda, ám a lilák alaposan megnyomták a hajrát és Menyhárt 59. percben szerzett második góljával sikerült megmenteni egy bajnoki pontot. Volán – Újpest 4-4!

Az alapszakasz utolsó köre előtt a magyar válogatott két mérkőzést is játszott idegenben a román nemzeti csapattal. A mieink 4-1 és 6-3 arányú vereségekkel tértek haza a túráról, melynek során Buzás György kétszer volt eredményes.

A kép előterében Palla Antal (BVSC) és Menyhárt Gáspár láthatók.

Február 1-jén a BVSC együttese látogatott a Megyeri útra, ahol mintegy 500 szurkoló várta a jégre lépő csapatokat. Eleinte a vasutasok támadtak többet, ám helyzeteiket nem sikerült gólra váltaniuk és ahogy az már lenni szokott, ez a 17. percben meg is bosszulta magát. Tasnádi szerzett korongot az ellenfél harmadában, amit azon nyomban Buzás Györgyhöz passzolt, aki kíméletlenül vágta be a játékszert Balogh János kapujába. Buzás egy perccel később büntetőből duplázta meg az előnyt és góljai számát. Ami nem ment az első harmadban, az a másodikban már sikerült a BVSC-nek, olyannyira, hogy a játékrész közepén lőtt két góllal ki is egyenlítettek. Szünet után viszont villámrajtot vett az Újpest és a 43. percben Menyhárt és Bodor gyors találataival ismét kétgólos volt az előny. Bár fordulás után a vasutasok még szépítettek, az eredmény ezt követően már nem változott, így a lila-fehérek 4-3 arányú győzelemmel kezdték az utolsó „alapszakasz” kört.

Veszélyben az újpesti kapu!

Két nappal később a Székesfehérvári Volán érkezett a Megyeri útra, ahol élénk iramban vette kezdetét a mérkőzés és a gólokra sem kellett sokat várnia a mintegy 500 főnyi szurkolónak. Bodor a 3. percben szerzett vezetést a liláknak, de Bikár gyorsan egyenlített. A 17. percben Buzás György tudott eredményes lenni, így egy gólos hazai előnyről várták a csapatok a folytatást. A második harmad 23. percében Szeles is beköszönt Kovalcsiknak, a játékrész hátralévő részében azonban több gól már nem esett. Nem így a harmadik harmadban, ahol a térfélcsere előtti két percben potyogni kezdtek a gólok: előbb a BVSC szépített, majd pár másodperccel később Pék talált a kapuba, hogy aztán Kiss révén ismét egyre csökkenjen a különbség. Tasnádi 54. percben lőtt góljával már-már eldőlni látszott a mérkőzés, amikor a volt újpesti csatár, Szigetvári János megrázta magát és még ugyanabban a minutumban kétszer is beköszönt Eperjesi Miklósnak. Újpest – Volán 5-5.

A fehérváriak elleni mérkőzésről hiányzott Bálint Attila és mint később kiderült, többé már nem is léphetett jégre újpesti játékosként. A kívülállók számára váratlannak és villámgyorsnak tűnő szakítás okairól később, a bajnokság vége után Bocsák Miklós újságíró kérdezte az érintetteket. Kiderült, hogy Bálint Attila és az edző, Boróczi Gábor között ekkorra már kibékíthetetlenné vált az ellentét és a harminc éves hokis sok kisebb-nagyobb sérelmet felsorolt ennek érzékeltetésére (pl. hogy a klubtól még csak egy kézfogást sem kapott az év játékosa cím elnyerésekor, ahogy akkor sem, amikor idehaza elsőként érte el a 100. válogatottságot). Az bátran kijelenthető, hogy az „ügy” sem az Újpestnek, se a B csoportos világbajnokságra készülő válogatottnak nem jött jókor…

Február 4-én került sor a alapszakasz utolsó derbijére, ami mintegy felvezetésként szolgált a két csapat által egyfajta rájátszás keretében megvívandó bajnoki döntőhöz. A Megyeri úton több mint 2000 szurkoló váltott jegyet a mérkőzésre.

Újpest: Eperjesi Miklós – Kovács Csaba, Flóra Péter – Buzás György, Pék György, Tasnádi László – Németh György, Böle Dezső – Menyhárt Gáspár, Lantos Gábor, Szeles Dezső – Bodor Zsigmond

FTC: Kovács A. (kapus), Hajzer J., Farkas A., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Póth, Földvári, Muhr, Zöllei, Deák, Rasztovszky, Enyedi

Havrán igyekszik zavart kelteni Flóra Péter és Németh György között

A várt színvonal elmaradt, mind iramában, mind minőségében elmaradt a várakozásoktól. A két sorral és egy cserével játszó lila-fehérek Pék révén szerezték meg a vezetést a 8. percben, amit villámgyorsan egalizáltak a vendégek. Ezt követően a felek csendes játszogatással múlatták az időt, egészen az 55. percig, amikor Pék emberelőnyből ismét bevette Kovács kapuját. A találat érdekessége, hogy a korong négy alkalommal is kipattant a blokkoló ferencvárosi játékosokról, mégis lehetőség nyílt ötödszörre is kapura lőni. A győzelmet az 59. percben sikerült bebiztosítani, amikor Pék megszerezte a csapat és önmaga harmadik gólját.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

3-1

(1-1, 0-0, 2-0)

A bajnokság alapszakaszának végeredménye:

A válogatott ezt követően Csehszlovákiába utazott, ahol a VB ritmusát szimulálandó, két mérkőzésenként egy nap pihenővel játszott a 19 fős keret helyi csapatokkal. A mérkőzések közül jelenleg csak az Érsekújvár ellen vívott meccs végeredményét tudom közölni, ahol 7-3 győzött a magyar csapat és ahol Pék 3, Menyhárt és Buzás György 1-1 gólt vállalt magára.

A versenykiírás értelmében a bajnoki címért az alapszakasz első és második helyezettje, míg a bronzéremért – értelemszerűen – a harmadik és a negyedik mérkőzött egymással. A rájátszás mérkőzéseire az alapszakaszban megszerzett pontjaik felét vitték magukkal a csapatok (FTC 15; Újpest 11,5; Volán 7,5; BVSC 2), ami azt jelentette, hogy a Ferencvárosnak elég volt csupán egy győzelmet szereznie a bajnoki címért. A Volánnak már egy döntetlen is bronzérmet jelentett.

Az első „arany” meccsre február 15-én került sor a Megyeri úton, amire meglepő módon alig 1000 néző volt csak kíváncsi.

Újpest: Eperjesi Miklós – Böle Dezső, Németh György – Lantos Gábor, Szeles Dezső, Menyhárt Gáspár – Kovács Csaba, Flóra Péter – Pék György, Buzás György, Tasnádi László – Schilling Győző – Fodor Béla – Képes Kálmán (cserekapus)

FTC: Kovács A. (kapus), Hajzer J., Farkas A., Kereszty, Mészöly, Havrán, Hajzer T., Treplán, Földvári, Póth, Muhr, Enyedi, Zöllei, Deák, Fekete, Rasztovszky, Szabó, Schilling P., Balogh T. (cserekapus)

A játékosok lagymatag iramban kezdtek, aztán a 10. percben egy gyors gólváltás felrázta a kedélyeket. Hazai részről Menyhárt volt eredményes. A meccs és a bajnoki cím sorsa a második harmad elején dőlt el: nem sokkal a kezdés után Eperjesi tehetetlen volt egy kék vonalról érkező, pattogós lövéssel szemben, majd nem sokkal később ismét az Újpest hálójában táncolt a korong. Habár Lantos a 39. percben faragott a hátrányból, a szünet előtt ismét visszaállt a kétgólos különbség. Miután a harmadik harmad újabb FTC találattal kezdődött, végképp elszálltak a lila-fehér remények, s bár még Pék is feliratkozott a góllövők listájára, az utolsó szót a vendégek mondták ki az 59. percben.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

3-6

(1-1, 1-3, 1-2)

Másnap a Kisstadion volt a helyszín, ahol közel 2500 szurkoló fogadta a csapatokat. A lila-fehérek összeállítása annyiban változott, hogy a sérüléssel bajlódó Menyhárt helyét Bodor foglalta el az első sor tengelyében, valamint Fodor helyett ezúttal a fiatal Horváth Istvánt nevezte be Boróczi Gábor. A játékon erősen érezhető volt, hogy a presztízsen kívül más tétje már nem volt a mérkőzésnek. A zöld-fehérek dekoncentráltan, sok hibával jégkorongoztak, míg az újpestieket valamennyire fűtötte a visszavágás vágya, ami végül sikerült is nekik. A 3-4 arányú győzelemből Bodor 2, Buzás György és Tasnádi 1-1 góllal vették ki a részüket.

Az utolsó mérkőzésre február 18-án Dunaújvárosban került sor, 800 néző előtt. Ezúttal már Szeles Dezső sem tudta vállalni a játékot, őt ezúttal Legéndi Imrével pótolta Boróczi Gábor. Talán a környezetváltozás volt az oka, de ezúttal gyors és küzdelmes mérkőzést játszottak egymással a csapatok. Az első harmadban a zöld-fehérek kétgólos előnyre tettek szert, amit az Újpest Lantos és Legéndi révén a második húsz percben kiegyenlített. A döntés az utolsó játékrészre maradt, ahol Bodor révén a lilák szereztek vezetést, ám a rivális gyorsan egyenlített, majd újabb három góllal magabiztos, 6-3-as győzelmet aratott.

A bajnokság végeredménye:

A bajnokság lezárultával a belgrádi B csoportos világbajnokságra készülő válogatotté lett a főszerep. A keret hét felkészülési meccset is játszott, az elsőt a VS Kosice ellen a Kisstadionban (1-11), majd Franciaországba utaztak a fiúk, ahol a gall nemzeti csapattal két alkalommal is összemérhették az erejüket (3-5 és 4-5 ide), majd a Millenárison következett négy mérkőzés a Strojárne Martin (3-5), valamint a VZL Skalica ellen (5-7, 3-6, 1-4). A keretben végül Eperjesi Miklós, Németh György, Kovács Csaba, Flóra Péter, Szeles Dezső, Pék György, Buzás György és Menyhárt Gáspár képviselte az Újpestet.

A belgádi B csoportos VB-re készülő magyar válogatott kerete. Felső sor balról: Póth János (FTC), Szigetvári János (Szfvári Volán), Farkas András (FTC), Németh György (Újpest), Mészöly András (FTC), Kovács Csaba (Újpest), Buzás György (Újpest), Havrán Péter (FTC). Középső sor: Boróczi Gábor (edző), Hajzer János (FTC), Flóra Péter (Újpest), Muhr Albert (FTC), Földi Gábor (Szfvári Volán), Kertész József (edző). Alsó sor: Farkas László (Szfvári Volán), Kiss Tibor (BVSC), Palla Antal (BVSC), Eperjesi Miklós (Újpest), Kovács Antal (FTC), Balogh János (BVSC), Menyhárt Gáspár (Újpest), Hajzer Tibor (FTC), Szeles Dezső (Újpest). A képen nem szerepelnek: Pék György (Újpest) és Kereszty Ádám (FTC).

A VB nyitónapján, március 17-én a házigazda Jugoszlávia volt az ellenfél, akiket udvariatlan vendégként 4-2 arányban vertek a fiúk. A győzelemből Buzás és Kovács 1-1 góllal vette ki a részét. Másnap Norvégia és egy újabb diadal következett. Magyarország ezúttal is 4 gólt lőtt (Buzás egyet vállalt), ezúttal viszont 3-at kapott, viszont zsebben volt az újabb két pont. A remek rajtot egy napos pihenő követte, majd 20-án a Japán elleni mérkőzés, ami szoros, 1-2 arányú vereséggel ért véget , majd másnap hetet kaptunk kettő ellenében a torna legnagyobb favoritjának számító lengyelektől. Újabb pihenőnap után, újabb papírforma vereségek következtek a román (0-8) és a svájci (5-12) válogatottól. Ez utóbbin ismét voltak újpesti gólszerzők: Menyhárt és Flóra 1-1 gólt jegyzett. A VB zárómérkőzésén, március 26-án Olaszország volt az ellenfél, a tét pedig a B csoportos tagság megtartása, amit már egy döntetlennel is kiharcolhattak a fiúk. Ők azonban nem elégedtek meg ennyivel és 5-2 arányú győzelemmel biztosították a helyüket 1979-re is. Pék György egy góllal vette ki a részét a sikerből. A válogatott végül az 5. helyen végzett a feljutó Lengyelország, valamint Japán, Svájc és Románia mögött. A 6. helyen Norvégia végzett, míg Olaszország és Jugoszlávia visszacsúszott a C csoportba.

A bajnoki ezüst- és MNK bronzérmes Újpesti Dózsa kerete:

Kapusok: Eperjesi Miklós, Képes Kálmán

Hátvédek: Böle Dezső, Flóra Péter, Horváth István, Kovács Csaba, Németh György, Schilling Győző, Szeles Dezső (C)

Csatárok: Bálint Attila, Bodor Zsigmond, Buzás György, Fodor Béla, Kucsera Péter, Lantos Gábor, Legéndi Imre, Menyhárt Gáspár, Pék György, Tasnádi László, Tiszárovics Tibor

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem