1969 – 1970 – Minden arany, ami fénylik

Boróczi Gábor, már mint az Újpest edzője

1969 tavaszán és nyarán komoly átalakulások történtek az Újpesti Dózsa jégkorong szakosztályánál. Talán 1960 óta nem volt hasonló mértékű mozgás a játékoskeretben, mint ekkor. Kezdjük az áttekintést az edző személyével. Boróczi Gábort az előző idényben, Szamosi Ferenc váratlan halála után bízták meg a csapat vezetésével, mint játékosedzőt. A lila-fehérek tízese öt évvel korábban végezte el a Testnevelési Főiskolán indított edzői tanfolyamot, majd annak rendje és módja szerint, az újpesti utánpótlás mellett kezdett el dolgozni. Bár eleinte úgy tűnt, csak ideiglenesen kell a felnőtt csapattal foglalkoznia, a bajnoki cím megnyerése és a külföldi edző Megyeri útra hozatalának meghiúsulása végül állandósította a kinevezését. A 30 éves Boróczi ennek hatására úgy döntött, hogy felhagy a játékkal és ettől az idénytől kezdve a kispadnak szenteli teljes figyelmét. Őt idézve: „Nagyon kimerítő volt volt együtt az edzői munka és a játék. Választanom kellett.”

Nem ő volt azonban az egyetlen rutinos játékos, aki végleg szögre akasztotta a korcsolyát. A csapat meghatározó tagjai közül további három döntött úgy, hogy befejezi a versenyszerű jégkorongozást: Palotás János és Patócs Péter 31, Lőrincz Ferenc 36 évesen vonult vissza. Távozásukkal rengeteg tapasztalat és rutin hagyta el a Megyeri úti jégpályát és általában a magyar jégkorongot. A távozók névsora azonban még ennél is hosszabbra nyúlt, hiszen a fiatalok közül Fülöp Tamás és Komáromi Lajos, valamint az egy év kihagyással az ősi rivális zöld-fehérekhez igazoló Szikra István sem látogatta tovább a csapat edzéseit.

Pótlásukról mindenképpen gondoskodni kellett és ez maradéktalanul meg is történt. A IX. kerületből a tehetséges fiatal csatár, Menyhárt Gáspár költözött át a Megyeri útra, míg az egyre nagyobb válságba kerülő Vörös Meteortól Erdős György érkezett. És persze ott voltak a KSI-ből „kiöregedő”, Boróczi Gábor által kiszemelt ifjak is: Böle Dezső, Hajzer János, Bodor Zsigmond, Hargitay Zsolt, Fodor Árpád és Ugrai Iván, akik októberben, nem sokkal a bajnokság előtt csatlakoztak a jócskán megfiatalodott kerethez.

Június végére az is kiderült, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájának első körében a lila-fehéreknek a bolgár CSzKA Szófia együttesével kell megmérkőzniük. Az sem okozott már meglepetést, hogy mind a hazai, mind az idegenbeli meccset a bajnokság beindulása előtt, október utolsó hetében kell megvívnia az újpestieknek. A felkészülést, még ha sajnos megszokott módon is, de nagy mértékben nehezítette a hazai mezőnyt sújtó jéghiány, amit a hokisok, lehetőségeikhez mérten, külföldi edzőtáborozásokkal igyekeztek megoldani.

Az edzőtábor sem veszélytelen. A sérült Vedres Mátyás Pozsonyban.

Az Újpest ennek jegyében tizenkét napot töltött Pozsonyban, ahol a keret igyekezett minden alkalmat kihasználni az edzésre és a fiúk, Boróczi edző szavait idézve: „nagyon szorgalmasan korcsolyáztak”. A mester abban is bízott, hogy a csapathoz viszonylag későn csatlakozó fiatalok „rövidesen beilleszkednek az együttesbe és erősségeivé válnak”. A tizenkét napos jeges edzéslehetőséget viszont kifejezetten kevésnek találta, hiszen idehaza még nem volt lehetőség a korcsolyázásra. Annál inkább sem, mivel a Megyeri úti jégpálya kisebb felújításon esett át, s a munkálatok még nem fejeződtek be. Épp ezért a bolgárok elleni érezhető aggodalommal várta, ami a Népsportnak a meccs előtt adott nyilatkozatából is kiderül: „A bolgárok sokat fejlődtek, s egyre veszélyesebbek. Ez vonatkozik a tizenháromszoros bajnokra, a CSzKA-ra is. Tavaly nagy fölénnyel szerezték meg a bajnoki címet. Keményen védekeznek, a csatáraik veszélyesen lőnek. A szófiai együttes alkotja a bolgár válogatott gerincét. Tudomásom szerint Lengyelországban és az NDK-ban készültek az idényre. Október eleje óta otthon edzenek, sőt 15-től már hazai kupaküzdelmekben vesznek részt. Ez nagy előny számukra, s mi ezt legfeljebb lelkesedéssel tudjuk ellensúlyozni. Bízunk azonban abban is, hogy közönségünk segítségünkre lesz.”

Edzőtáborozó újpestiek a pozsonyi jégcsarnokban 1969 októberében. Balról jobbra: Kézeli Pál, Galambos Béla, Palotás József, Erdős György, előtte Bánkuti Árpád, Hajek Péter, mögötte Klink János, Kovácshegyi Pál, előtte Hajzer János, Bálint Attila, Boróczi Gábor (edző), Szigetvári János, előtte Borbély Vidor, Tímár József (próbajátékon), Bodor Zsigmond, Szeles Dezső, Böle Dezső, Hargitay Zsolt, előtte Treplán Béla, Zsitva Viktor (Fotó Kovácshegyi Pál archívuma)

1969. október 22-én sajnos csak 500 néző látogatott ki a Megyeri útra, hogy szurkolásával támogassa az átalakult és megfiatalított csapatot.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Zsitva Viktor, Klink János, Bánkuti Árpád – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szeles Dezső, Hajzer János – Fodor Árpád, Szigetvári János, Ugrai Iván

Szófia: Andrej Kirilov (kapus), Joncso Joncsev, Georgij Iliev, Malin Atanaszov, Pavel Leszev, Ilija Bacsvarov, Ivan Penelov, Bozsidar Dimov, Hriszto Antov, Dimitrij Lazarov, Krum Krisztov, Kiril Geraszimov, Nyikolaj Mihajlov, Ivajlo Kalev, Emil Mihajlov, Gjarov, Velev, Petar Radev (kapus)

Óvatos, tapogatózó játékkal kezdtek a csapatok, amiből a bolgárok tudtak elsőként lépést váltani. Ennek eredményeként, a 12. percben egy kiugrásból Kalev meg is szerezte nekik a vezetést. A bekapott gól után felpörgött az Újpest, Zsitva azonban két nagy helyzetet is elpuskázott, majd egy emberelőny is kihasználatlanul maradt. Szünet után fokozódott az iram. A bolgárok a 22. percben kettőre növelték az előnyüket, ám egy perccel később Bálint, majd újabb hatvan szekundum múlva Klink is betalált Kirilov hálójába. A vendégek azonmód kapust is cseréltek, majd két emberhátrányt is sikerült kivédekezniük. Az utolsó harmadban egyre inkább érezhetővé vált, hogy a bolgárok hamarabb kezdték az idényt és több időt töltöttek jégen, mint a lila-fehérek. Fokozatosan átvették az irányítást és bár Bacsvarov gólja után Bánkutinak a 44. percben sikerült egalizálnia, Dimov a fordulás előtt még kétszer talált be Vedres hálójába. Hogy végül nem kellett kétgólos hátránnyal Szófiába utazni, arról Bálint Attila gondoskodott az 50. percben.

A szurkolók kevésbé derűlátó része ekkor talán már el is temette a továbbjutásba vetett bizalmat, ám szerencsére a csapat rácáfolt a kishitűekre. Annak ellenére, hogy Erdős, Kovácshegyi és Hajzer sérülés miatt nem utazhatott el, ráadásul Zsitva Viktor lázasan, Galambos Béla pedig sérült bokával vállalta a túrát, az Újpest október 29-én a Druzsba stadion jegén 5-3 arányban legyőzte a CSzKA együttesét, ami azt jelentette, hogy 9-8-as gólkülönbséggel a lila-fehérek léphettek tovább a BEK második körébe. Hamarosan az is kiderült, hogy ott egy régi ismerős, az osztrák Klagenfurter AC vár majd rájuk.

Klagenfurter AC – Újpesti Dózsa jégkorong BEK mérkőzés telt ház előtt a városi jégcsarnokban

Az első összecsapásra – még mindig a hazai idény beindulása előtt – november 6-án került sor az osztrákok otthonában. A vendéglátók minden tekintetben esélyesebbek voltak az Újpestnél. Összeszokott csapatuk hosszú évek óta fedett jégcsarnokkal rendelkezett, játékosállományukat pedig évről-évre kiváló légiósokkal tudták megerősíteni. Az 1969-70-es idényben két finn játékos és a kanadai-osztrák állampolgársággal rendelkező, az Újpestet korábbról már jól ismerő Adalbert St. John szélesítette a repertoárt. Egy szó mint száz, a megfiatalított Újpestnek tulajdonképpen lehetetlen feladattal kellett szembenéznie. A csapat november 4-én utazott el Klagenfurtba, ahol a papírformának megfelelően, 8-3 arányú vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy Boróczi Gábor szavai szerint a fiúk ezen az estén játszottak a legjobban az idény kezdete óta. A lilák góljait a rutinos első csatártrió tagjai, Bánkuti Árpád, Klink Pityu és Zsitva Viktor szerezték. További problémát, méghozzá nem is kis problémát jelentett, hogy Szeles Dezső a harmadik harmad elején egy összecsapás során eltörte a karját, miáltal hosszú időre kidőlt a sorból.

A csapat november 8-án ért haza Budapestre, hogy szinte pillanatnyi pihenő nélkül máris megkezdje bajnoki szereplését. A csapatok létszáma az előző évhez képest kettővel csökkent, mivel az Ifjúsági válogatott mellett a nagy hagyományokkal rendelkező Budapesti Postás sem vállalta az indulással járó terheket. Ez utóbbinál ugyan még nem mondták ki végérvényesen a szakosztály feloszlatásának tényét, ám végül sajnos ez is bekövetkezett. A hat együttesre szűkült mezőnynek hat kör, azaz harminc meccs során kellett döntenie az érmek és a helyezések sorsáról.

Az Újpest első ellenfele a Bp. Építők volt a Megyeri úton. A hazaiak a fiatal Fodor Árpád találatával a 11. percben megszerezték a vezetést, ám a gólfesztivál kezdetére a második harmad elejéig kellett várni. Ekkor Klink János duplázta meg az előnyt, majd Hajzer János is beköszönt a vendégeknek. Ettől kezdve szinte percenként potyogtak a gólok, Zsitva, Hargitay és Szigetvári jóvoltából. Az utolsó húsz percben először Hamzán szépített, majd az ismét lendületet kapó Újpest Bálint és a duplázó Klink, valamint Fodor találataival végül 10-1 arányban gyűjtötte be a sikeres rajtért járó két pontot.

November 11-én, kedden máris jöhetett a Klagenfurt elleni kupavisszavágó. Az osztrákok az odahaza megszerzett magabiztos előny birtokában csupán két sorral érkeztek Budapestre, ennek ellenére egy percig sem volt kérdés, hogy a Megyeri úti találkozónak is ők az esélyesei.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Zsitva Viktor, Klink János, Bánkuti Árpád – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Szigetvári János – Hajzer János – Menyhárt Gáspár, Fodor Árpád, Ugrai Iván – Hargitay Zsolt

KAC: Karl Pregl (kapus) – Josef Puschnig, Anton Kenda – Esku Kaonpää (FIN), Juhani Wahlsten (FIN), Horst Kakl – Heinz Schupp, Erich Romauch – Ulrich Koch, Adalbert St. John (AUT/CAN), Walter König

Az első harmad kifejezetten jól alakult az Újpest számára és a 11. percben Klink révén sikerült is megszerezni a vezetést. Négy perccel később Wahlsten és Zsitva Viktor vívott gólpárbajt, így 2-1-es hazai vezetéssel zárult a játékrész. Szünet után alaposan rákapcsolt a Klagenfurt és megmutatta, hogy mennyit számít a fedett jégcsarnok és a profizmus nyújtotta előny: Romauch, Kaonpää és St. John találataival játszva megfordították az állást, a néha szinte felborult, annyira beszorították a lila-fehéreket. A harmadik harmadra ismét esett a tempó, a karintiaiak kevesen voltak, nem erőltették tovább a játékot, hiszen a legfontosabb kérdés már eldőlt. Az Újpest azonba szépen akart búcsúzni a nemzetközi kupaporondtól és Galambos 49. percben lőtt találatával sikerült is faragni a hátrányból.

Újpesti Dózsa – Klagenfurter AC

3-4

(2-1, 0-3, 1-0)

A szurkolóknak csupán négy napot kellett várniuk az újabb komoly összecsapásra, a bajnokság első derbijére, ami a Megyeri úton, 2500 néző előtt került megrendezésre.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Ugrai Iván – Hajzer János – Menyhárt Gáspár, Fodor Árpád, Erdős György – Hargitay Zsolt

FTC: Csánk (kapus), Gogolák, Raffa, Horváth, Póth, Deák, Krasznai, Kertész P., Császár, Mészöly, Kereszty, Ziegler, Erdősi, Balogh, Kassai, Mieczkievicz

Palotás József (balról) és Mészöly András párosa a Megyeri úton

Az első tíz percben némileg széteső, finomabban szólva, óvatos játék folyt a jégen, ekkor azonban Bánkuti passzából Palotás József szerzett vezetést a liláknak. Az előny tudatában múlt az idegesség is, a hazai támadások veszélyesebbé váltak, amit Fodor 15. és Zsitva 16. percben szerzett góljai is jeleztek. A harmad vége előtt Horváth szólóból szépített. Szünet után az Újpest két gyors találattal nyitott: Bánkuti a 22., Galambos a 23. percben vette be Csánk hálóját. A harmadik húsz percre a hazai nyomás alábbhagyott, amit a zöld-fehérek alaposan ki is használtak és Horváth, valamint Kassai találataival kettőre csökkentették a hátrányt. Szerencsére a 49. percben Bánkuti újabb gólt szerzett és erre nagy szükség is volt, hiszen a fordulást követően Gogolák László (ő nyáron érkezett a IX. kerületiekhez a Vörös Meteortól) kétszer is eredményes tudott még lenni, ám ez már kevés volt az üdvösséghez.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-5

(3-1, 2-0, 1-4)

Négy nappal később a Vörös Meteor vendége volt a csapat a Kisstadionban. Habár a lila-fehérek már az első másodpercektől kezdve hevesen rohamozták Puskás György kapuját, csak a 13. percben sikerült először betalálniuk a hálóba. Ezt követően azonban már nem volt megállás és az Újpest magabiztos 13-0-ás győzelmet aratott Kenderessy Balázs tanítványai ellen. A gólokat Galambos 4, Erdős és Bánkuti 2-2, valamint Zsitva, Szigetvári, Palotás József, Bodor és Hargitay szerezték.

November 22-én következhetett a BVSC elleni a Kisstadionban.

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva B., Kertész, Závori, Gámán, Miklós, Kósa, Palla, Rozgonyi, Szilassy, Bakai

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás József, Hajzer János – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szigetvári János, Fodor Árpád, Menyhárt Gáspár – Hargitay Zsolt

Zsitva Viktor bosszankodik egy kihagyott helyzetet követően

A vasutasok kezdtek jobban, két nagy helyzetet is kihagytak, majd az Újpest puskázott el egy emberelőnyt. A 8. percben gyors jobboldali támadás végén Bálint Attila vette be Balogh kapuját. A szünetig hátralévő időben mindkét oldalon akadtak lehetőségek és a BVSC is parlagon hagyott egy kisbüntetést. A második harmadban sem hagyott alább az iram. Bálint a 22. percben kettőre növelte a vendégelőnyt, Bikár azonban az utolsó másodpercekben szépített, így bőven maradt izgalom az utolsó játékrészre is. A szurkolóknak nem is kellett csalódniuk, gyors támadások futottak a jégen, hol itt, hol ott adódott helyzet, ám az első tíz percben gól nem esett. Fordulás után az egyenlítésért harcoló vasutasok többet támadtak, az Újpest azonban Klink 58. percben lőtt góljával végleg eldöntötte a rangadó sorsát.

BVSC – Újpesti Dózsa

1-3

(0-1, 1-1, 0-1)

Másnap a BKV Előre érkezett a Megyeri útra, ahol a hazaiak már az első perctől kezdve nagy iramot diktáltak, sokat támadtak és sok helyzetet teremtettek Kelemen kapuja előtt. Sőt, a harmadik húsz percben még ehhez képest is fokozni tudták az iramot, így nem csoda, hogy Szigetvári 2, Treplán, Bánkuti, Zsitva, Galambos, Bálint, Fodor és Klink 1-1 góljával 9-1 arányú lila-fehér siker született.

A bajnokság állása az első kör után:

A bajnokság első köre után hirdették ki a Budapesten megrendezett Duna Kupára készülő jégkorong válogatott keretét, amelyben Vedres Mátyás, Treplán Béla, Palotás József, Hajzer János, Böle Dezső, Erdős György, Galambos Béla, Bálint Attila, Zsitva Viktor, Ugrai Iván és Fodor Árpád képviselték a IV. kerületi hokiszakosztályt. Sajnos egy kifejezetten rossz hír is napvilágot látott, amikor nyilvánosságra hozták, hogy az Újpesti Dózsa vezetősége három finanszírozási kategóriába sorolta a klub szakosztályait. Ettől kezdve az A kategóriás sportok kapták a legnagyobb fejlesztési támogatást, a B kategóriások mérsékelt támogatásban részesültek, míg a C kategóriába a szinten tartás volt a deklarált cél. A jégkorongozók, akik az elmúlt öt idényben négy bajnoki címet szállítottak a Megyeri útra a lila-fehér hívek nagy örömére és akik számtalan alkalommal vonzottak telt házat a műjégpálya lelátóira, csak a B kategóriába kaptak besorolást. Bár ezt akkor még kevesen láthatták előre, az aktussal kezdetét vette egy nem túl fényes, ám annál hosszabbra nyúló korszak.

A bajnokság november 29-én a Vörös Meteor elleni mérkőzéssel folytatódott a Megyeri úton. A piros-fehérek az első harmadban még szívósan védekeztek, az újpestiek csupán kétszer tudták bevenni a kapujukat, a második húsz perc során viszont teljesen összeroppantak. Elsősorban a Bálint, Galambos, Erdős csatártrió ficánkolt megzabolázhatatlanul a jégen. A 12-1 arányú hazai győzelemből Erdős 3, Zsitva, Klink 2-2, Galambos, Szigetvári, Fodor, Bálint és Menyhárt 1-1 góllal vette ki a részét.

Másnap rendezték meg a Kisstadionban az idény második derbijét, amelyre 3500 szurkoló váltott jegyet.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Gogolák, Horváth, Mészöly, Schwalm, Krasznai, Kertész, Balogh, Kassai, Deák, Kereszty, Mieczkievicz, Berta, Erdős

Újpest: Vedres Mátyás – Treplán Béla, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szigetvári János, Fodor Árpád, Menyhárt Gáspár

Schwalm és Horváth összjátéka Erdős György és Fodor Árpád szorításában

Már az első percektől kezdve indulatoktól telített, villongásoktól terhes játék folyt a jégen, amit jól jelez, hogy a játékvezetőknek már az 5. percben a páros kiállítás eszközéhez kellett nyúlniuk. Négy perccel később Raffa használt ki egy kapu előtti kavarodást, majd a 12. percben Mészöly átadását Horváth vágta kapásból Vedres hálójába. Még egy perc sem telt el és Klink révén szépített az Újpest, majd másodpercekkel később Galambos lövése talált utat Csánk kapujába. A harmad vége előtt sajnos ismét a zöld-fehérekhez került az előny: Raffa passzából ismét Horváth volt eredményes. Szünet után fokozódott a játék irama. A játékrész derekán Menyhárt emberelőnyből egyenlített, ám öt perccel később Mészöly ismét a riválisnak szerzett vezetést. A 36. percben Fodor szerzett korongot és a pontos passzból Menyhárt újra döntetlenre alakította az állást, ám a Vörös Meteortól érkezett Gogolák László néhány másodperccel a dudaszó előtt visszaállította az egygólos zöld-fehér vezetést. A harmadik harmadot nagy elszántsággal kezdte az Újpest, ám Kassai 43. percben lőtt gólja megtörte a lendületet és két perccel később Horváth, kihasználva az ellenfél zavarodottságát, háromgólosra növelte a hazai előnyt. Habár a lilák ezt követően sem adták fel a küzdelmet és a triplázó Menyhárt révén az 53. percben sikerült is a szépítés, több gól már nem esett a találkozón.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

7-5

(3-2, 2-2, 2-1)

A mérkőzést követően a nemzeti csapat megkezdte a budapesti Duna Kupára való felkészülést. A négyes torna eredeti kvartettjéhez a házigazda magyar, a román és a bolgár válogatott mellett a Dinamó Kijev együttese tartozott volna, ám ez utóbbi visszamondta a szereplést – így a szervezők a magyar ifjúsági válogatottat mozgósították. Legjobbjaink, akik között Vedres, Treplán, Palotás II, Bálint, Galambos, Erdős, Menyhárt, Bánkuti és Zsitva képviselte az Újpestet, az első mérkőzésen 5-4 arányban verték a bolgárokat, a másodikon viszont 6-2-es vereséget szenvedtek Romániától. A két összecsapáson Zsitva és Galambos két-két, míg Treplán egy gólt ütött.

A bajnokság december 9-én, a BVSC elleni rangadóval folytatódott a Megyeri úton.

Újpest: Vedres Mátyás – Treplán Béla, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Hajzer János, Kovácshegyi Pál – Hargitay Zsolt, Szigetvári János, Menyhárt Gáspár

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Zsitva B., Bikár, Palla, Kertész, Bakai, Gyöngyösi, Rozgonyi, Szilassy, Kósa, Miklós, Gámán, Závori

A fiatal Menyhárt Gáspár

A lilák villámrajtot vettek és már az első percben megszerezték a vezetést. A gólszerző Zsitva Viktor volt. Később kiegyenlítődött a játék, amely meglehetősen kevés helyzettel borzolta a szurkolók kedélyeit. A legnagyobb izgalmat talán az váltotta ki, hogy Palotás József megsérült és nem tudta folytatni a játékot. Alig kezdődött meg a második harmad, amikor Klink Pityu kettőre növelte a hazai előnyt, majd a 27. és 29. percekben Menyhárt és Szigetvári is bevette Balogh János hálóját. Ezt követően a vasutasoknak volt több helyzetük, de gólt szerezni nem tudtak. Az utolsó játékrészre az Újpest alaposan visszavett a tempóból és az utolsó öt percben a BVSC két találattal kozmetikázott a végeredményen.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-2

(1-0, 3-0, 0-2)

Egy héttel később december 17-én a BKV Előre vendégeként vizitált a Kisstadionban az Újpest. A mérkőzés váratlanul szoros eredményt és nagy küzdelmet hozott, olyannyira, hogy a lilák Bálint két és Bánkuti egy góljával csupán 3-2-re tudták megverni a közlekedésieket, akiknél Kelemen kapus is ihletett formában védett.

A mérkőzést követően a válogatott Lengyelországba utazott, hogy két meccset játsszon egy regionális szelekcióval, amelyet az első meccsen 7-5 arányban legyőzött, hogy aztán 10-6-os vereséget szenvedjen. A gólokból Bálint hármat, Galambos egyet vállalt. Legjobbjaink ezután az NDK-ba tették át székhelyüket, hogy 6-5-re megverjék a HC Empor Rostock együttesét. Bálint Attila ezen a meccsen is betalált egyszer az ellenfél hálójába. A portya záró állomása Koppenhága volt, ahol két alkalommal is sikerült megverni a dán válogatottat, előbb 2-0, majd 6-0 arányban.

Az évnek azonban még nem volt vége. Az Óév lezárását az Építők elleni bajnoki mérkőzés jelentette a Megyeri úton. A kék-fehérek szívós védekezését csak nehezen tudták feltörni a lila-fehérek, ám végül, ha kínkeservesen is, Menyhárt és Szigetvári találataival sikerült 2-0-ás győzelmet aratva begyűjteni a fontos két pontot.

1970. január 7-én ismét az Építők csapata volt az Újpest ellenfele, ám ezúttal a Megyeri úton került sor az összecsapásra. A lilák meglehetősen tartalékosan álltak fel: a sérült Treplán, Bálint és Zsitva, valamint az éppen sorkatonai szolgálatát töltő Ugrai sem állt Boróczi Gábor rendelkezésére. Az 1-1-es döntetlennel záruló első harmadban akadozott is a játék, ám ezt követően végre beindult a henger és Hargitay 2, Palotás, Böle, Klink, Menyhárt, Galambos, illetve Kovácshegyi 1-1 góljával végül magabiztos 8-2-es hazai sikerrel ért véget a találkozó.

A következő napok ismét a válogatottról szóltak. Legjobbjaink a VB felkészülés jegyében két mérkőzést játszottak a Kisstadionban az NDK juniorjai ellen. Az Újpest tíz játékost adott a keretbe, mely 3-7 és 3-10 arányú vereségeket szenvedett a lényegesen jobb játékerőt képviselő kelet-németektől. A hat magyar gólból Bálint és Galambos egyet-egyet vállalt magára.

A bajnokság január 12-én a BVSC elleni rangadóval folytatódott a Kisstadionban. A sérültek közül egyedül Treplán nem tudta vállalni a játékot, így őt Bánkuti Árpád helyettesítette a védelemben, míg az ő helyét Hargitay Zsolt vette át az első támadótrióban. A gyors iramú mérkőzés első harmadában mindkét oldalon kimaradtak a helyzetek, a gólcsend csak a második játékrészben tört meg. Az Újpest szinte megállás nélkül támadott, sokszor teljesen beszorította a vasutasokat a kapujuk elé, ám Balogh János eszén nem tudtak túljárni, majd ahogy az lenni szokott, Rozgonyi György egy megugrásból a hazaiak számára szerzett vezetést. Az utolsó 20 perc változatosabb játékot hozott, ám a lila-fehérek aznap hadilábon álltak a gólszerzéssel, a BVSC viszont az utolsó öt percben három találatot is szerzett, amivel eldöntötte a mérkőzést. Az 1-4 arányban elveszített találkozó becsületgólját Bánkuti ütötte.

A csapat tehát nem a legjobb előjelekkel készült a január 17-i Ferencváros elleni derbire, ennek ellenére 2000 szurkoló váltott jegyet a Megyeri úti műjégpálya jegypénztáránál.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Böle Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Ugrai Iván, Fodor Árpád, Menyhárt Gáspár – Szigetvári János, Hargitay Zsolt

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Kertész, Horváth, Mészöly, Schwalm, Krasznai, Gogolák, Császár, Póth, Kereszty, Balogh, Kassai, Deák, Miczkievicz, Berta

Gogolák László lövése után a korong már túljutott Vedresen

A meccs hazai fölénnyel indult és az 5. percben Palotás révén sikerült is megszerezni a vezetést, de Gogolák gyorsan egyenlített. A harmad további részében viszont az Újpest jobban gazdálkodott a helyzeteivel, így Bánkuti és Klink révén kétgólos előnyt alakított ki. Szünet után a vendégek játéka pontosabbá vált és a 24-25. percben két gyors góllal egyenlítettek. Három perccel később az Újpest büntetőt hibázott, ami újabb lökést adott a zöld-fehéreknek, akik a második szünetre már 6-3-as előny birtokában vonulhattak le. Az utolsó játékrész 46. percében Klink ugyan még szépíteni tudott, de az ellenfél jól rombolt, ráadásul a büntetőtadról visszatérő Raffa révén az 58. percben újabb találatot szerzett, ami sajnos az egyenlítés maradék reményét is eloszlatta.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-7

(3-1, 0-5, 1-1)

Másnap a csapat már a Kisstadionban lépett jégre a Vörös Meteor ellen, így búslakodásra nem volt idő, habár a két zsinórban elvesztett rangadó és a kevesebb, mint 24 órás pihenőidő után nagy kérdés volt, hogy milyen állapotban korcsolyáznak ki a pályára a fiúk. A meccs rémálomszerűen indult, hiszen a Meteor a 3. percben már 2-0-ra vezetett, viszont Szigetvári révén gyorsan összejött a szépítés. Habár a játék továbbra is akadozott, a 18. percben Galambos már az egyenlítésnek örülhetett. A hátralévő két harmadban szerencsére érvényesült a papírforma és Bálint Attila 4, valamint Szigetvári és Zsitva 1-1 találatával az Újpest 8-2 arányú győzelmet aratott.

Január 20-án a BKV Előre látogatott a Megyeri útra, hogy 11-2-es vereséggel a tarsolyában távozzon az újpesti jégstadionból. A gólokat Menyhárt (3), Hargitay és Klink (2-2), valamint Erdős, Galambos, Treplán és Bánkuti szerezték.

Két nappal később ismét a Vörös Meteor ellen játszott a csapat, ezúttal azonban a lila-fehérek voltak a pályaválasztók. Habár az Újpest érezhetően nem játszott teljes erőbedobással, a győzelem ezúttal egy pillanatig sem forgott veszélyben és végül Zsitva Viktor 3, illetve Szigetvári és Bánkuti 1-1 góljával 5-1 arányban gyűjtötték be a két pontot a szebb napokat is látott ellenfél ellen.

És nem volt megállás. Másnap a bajnoki szereplés szempontjából létfontosságú rangadó következett a BVSC együttese ellen a Megyeri úton.

Újpest: Vedres Mátyás – Bánkuti Árpád, Palotás II József – Hargitay Zsolt, Klink János, Zsitva Viktor – Bodor Zsigmond, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Böle Dezső – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György

BVSC: Balogh J. (kapus), Kertész, Koutny, Szilassy, Bikár, Palla, Závori, Bakai, Zsitva B., Rozgonyi, Gyöngyösi, Kósa, Miklós, Gámán

A bajnokság végkimenetele szempontjából létfontosságú összecsapás hevességét jól jelzi, hogy a játékosok már az első percektől kezdve főleg egymással voltak elfoglalva. A harmad egyetlen gólját Klink Pityu ütötte, míg az ellenfélnek szerencsére csak két kapuvas jött össze. Szünet után a lila-fehérek már jóval szervezettebben játszottak, amit Balogh János két hatalmas bravúrja is jelzett. Ezt követően Galambos Béla a 25., Zsitva Viktor pedig a 27. percben vette be a válogatott portás hálóját, míg a túloldalról Bikár volt eredményes. A szépítés után feltámadni látszottak a vasutasok, ám a helyzeteiket sorra kihagyták, míg az Újpest a harmadik játékrész elején Menyhárt góljával ismét háromra növelte az előnyét. A BVSC ismét megpróbált talpra állni és Zsitva Béla, valamint Gámán révén sikerült is a felzárkózás, ám az egyenlítés szerencsére nem. A lila-fehéreknek sikerült otthon tartaniuk a fontos 2 pontot.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-3

(1-0, 2-1, 1-2)

Zsitva Viktor, Bánkuti Árpád, Vedres Mátyás és Klink János. Az Újpest félelmetes első támadótriója és a csapat legendás kapusa egy osztrák fotós lencséje előtt még Klagenfurtban.

Január 25-én az Újpest a Kisstadionba látogatott, hogy megmérkőzzön a BKV Előre együttesével, ahol Menyhárt, valamint Zsitva 2-2, illetve Klink, Hargitay, Böle és Palotás József 1-1 góljával magabiztos 8-2-es sikert aratott. Három nappal később ismét az Istvánmezei úton vizitáltak a lilák, ezúttal a Bp. Építők vendégeként. A gyors iramot, de sok hibát is hozó mérkőzés első két harmadában remekül tartották magukat a kék-fehérek, ám a harmadik játékrészben győzött a nagyobb tudás és Bánkuti, Erdős, Bálint, valamint Klink találataival 4-0-ra győzött a IV. kerületi alakulat.

A mérkőzést követően hosszú szünet állt be a bajnokság menetébe, hiszen a válogatott megkezdte a közvetlen felkészülést a romániai Galați-ban megrendezésre kerülő B-csoportos világbajnokságra. A keretben Vedres Mátyás, Bánkuti Árpád, Palotás József, Treplán Béla, Szeles Dezső, Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár, Zsitva Viktor és Ugrai Iván képviselte az Újpestet.

Első lépésként Jugoszláviába utazott a csapat, ahol 7-2 és 6-4 arányban sikerült megverni a házigazdákat. Bálint 2, Zsitva, Menyhárt, Palotás és Galambos 1-1 góllal vették ki a részüket a győzelmekből. Ezt követően, mintegy főpróba gyanánt, két meccset rendeztek a Kisstadionban, ahol Dánia volt az ellenfél. A magyarok mindkét alkalommal 9 találatot szereztek (9-0 és 9-4), Galambos 3, Zsitva és Palotás 2-2, Menyhárt, Treplán és Ugrai 1-1 alkalommal volt eredményes. Következhetett a világbajnokság, ahová a felkészülésben részt vevő össze újpesti játékos elutazhatott. A nyitó meccsen a magyarok Hollandiát verték 7-1 arányban (Menyhárt egy gólt ütött, majd 3-2-re kikaptunk Ausztriától. Az olaszokat 6-3-ra sikerült legyőzni (Menyhárt ismét eredményes volt), majd újabb vereség következett, ezúttal Franciaországtól (2-4, mindkét magyar gólt Menyhárt lőtte). A hátralévő két meccset simán nyerte a válogatott: előbb a belgák ellen 15-2-re (Bálint 3, Zsitva 2, Galambos és Palotás 1-1 találat), végül a dánok ellen (6-2, Bálint 2, Zsitva és Ugrai 1-1 góljával). A 8 pontot szerző Magyarország így a negyedik helyen végzett Ausztria, Olaszország és Franciaország mögött.

Eközben az idehaza maradt hokisok számára a Megyeri úton került megrendezésre az Újpesti Torna, amelyen a házigazdák mellett a BVSC és a Ferencváros vett részt. Mondani sem kell, hogy nem a 10 válogatott játékost adó lila-fehérek számítottak az esemény esélyeseinek, így a BVSC-től elszenvedett 5-8, majd a Fradi elleni 6-8 arányú vereségek senkit sem ejtettek kétségbe a IV. kerületben. Az Újpest 11 lőtt góljából Szigetvári János egymaga hatot, Fodor Árpád hármat, Kovácshegyi Pál és Hajek Péter egyet-egyet vállalt magára. A tornát egyébként a legkevesebb válogatottat adó vasutas csapat nyerte.

A bajnokság 1970. február 28-án a Kisstadionban folytatódott, méghozzá a Ferencváros elleni örökrangadóval. A két csapat összecsapására a Népsport tudósítása szerint csak 2000 néző volt kíváncsi a helyszínen.

FTC: Molnár (kapus), Raffa, Kertész, Horváth, Mészöly, Schwalm, Krasznai, Kassai, Póth, Deák, Császár, Kereszty, Mieczkievicz, Berta, Gogolák

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Szeles Dezső, Hajzer János – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György – Böle Dezső, Hargitay Zsolt

Gogolák lövése hajszállal kerüli csak el Vedres kapuját

A lila-fehérek nehezen lendületek játékba és ennek a harmad második felére meg is lett a böjtje: az ellenfél Kassai és Horváth találataival két perc alatt két gólos előnyre tett szert. A második harmadban is a hazaiak játszottak enyhe fölényben, ám mivel az alacsony színvonalú és iramú játékrész nem hozott gólt, az utolsó húsz percre is nyílt maradt a játék. A 43. percben Póth használt ki egy védelmi hibát, ám Menyhárt alig 60 másodperccel később szépített. A gól végre lendületet adott a csapatnak, a játék is feljavult, de néhány másodperccel a térfélcsere előtt Mészöly egyéni akcióból ismét háromra növelte a hazaiak előnyét. Az utolsó tíz percre az Újpest fokozta az iramot, gólt azonban csak egyet tudott szerezni – Menyhárt az 59. percben vette be az egykori újpesti, Molnár Károly kapuját – ami kevés volt az üdvösséghez.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-2

(2-0, 0-0, 2-2)

A bajnokság állása négy kör után:

A bajnokság utolsó harmadát tehát nehéz, de nem reménytelen helyzetből várta a csapat. A bajnoki cím megvédéshez azonban nem lehetett többet hibázni: hozni kellett a kötelezőket és nyerni a rangadókat.

Az első lépést az úton a Bp. Építők elleni meccs jelentette, amire március 1-jén került sor a Megyeri úton. A lila-fehérek nem bíztak semmit a véletlenre és Menyhárt 3, Bálint, illetve Bodor 2-2, valamint Hargitay, Zsitva, Erdős és Klink 1-1 góljával 11-2 arányban diadalmaskodtak. Két nap múlva a BKV Előre érkezett Újpestre, Boróczi Gábor fiai pedig nem engedtek a tizenegyből, amit Klink 4, Galambos, Erdős 2-2, Zsitva, Bálint, valamint Fodor 1-1 találatával sikerült abszolválni. A közlekedésiek háromszor voltak eredményesek.

Következhetett az első a sorsdöntő rangadók sorában. Március 7-én a tabellát vezető Ferencváros látogatott a Megyeri útra, ahol ismét 2000 néző fogadta a csapatokat.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Hajzer János – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Hargitay Zsolt, Fodor Árpád, Erdős György

FTC: Molnár (kapus), Raffa, Kertész, Horváth, Mészöly, Deák, Krasznai, Gogolák, Kassai, Póth, Balogh, Császár, Kereszty, Mieczkievicz, Berta

Treplán Béla könyöke ismerkedik a Vedres kapuját támadó Horváthtal

Hideg, szeles idő fogadta a játékosokat. Hazai oldalon örömre adott okot, hogy a világbajnokság óta a sérültek listáját gyarapító Palotás József vállalni tudta a játékot. Az Újpest ennek megfelelően nagy iramban kezdett és 2. percben egy Zsitva-Bánkuti akció végén utóbbi megszerezte a hőn áhított vezetést. A gól megnyugtatta a lilákat, míg a rivális egyre idegesebben játszott. A második harmad elején Bánkuti újabb gólt szerezhetett volna, de a lehetőség kimaradt és ahogy az lenni szokott, a túloldalon Gogolák távoli lövése valahogy utat találat a lábak között, hogy Vedres kapujában kössön ki. A szurkolók hullámzó játéknak örülhettek, hol itt, hol ott adódott egy-egy helyzet: a legnagyobb Zsitva Viktor hagyta ki a 39. percben. Az utolsó játékrészben hatalmas küzdelem indult a győzelemért, így a két kapusnak bőven akadt dolga. Már-már úgy tűnt, hogy döntetlennel fordulnak a csapatok, amikor Menyhárt passzát Galambos fonákkal beemelte Molnár hálójába. A térfélcserét követően viszont Horváth korcsolyázta le az újpesti védőket és pontos centerezéséből Mészöly ismét egyenlített. Ettől kezdve az ideges hangulat és a kiállítások jellemezték a játékot, amiből a lila-fehérek jöttek ki jobban: az 56. percben Klink harmadszor is megszerezte a vezetést. Mivel a riválisnak erre már nem volt válasza, a hazaiak győzelmükkel egy pontra zárkóztak, amivel ismét teljesen nyílttá tették a bajnoki versenyfutást.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

3-2

(1-0, 0-1, 2-1)

Másnap menetből kellett jégre lépni a Kisstadionban a Vörös Meteor ellen. Szerencsére a lendület kitartott és bár a piros-fehéreknek sikerült megszerezniük a vezetést, Erdős és Menyhárt 2-2, valamint Bánkuti, Galambos, Klink, Hargitay és Bálint 1-1 góljával az Újpest végül a papírformának megfelelően 9-2 arányban győzött.

Március 13-án a BVSC fogadta a lila-fehéreket egy újabb létfontosságú rangadón.

BVSC: Balogh J. (kapus), Kertész, Koutny, Zsitva B., Bikár, Gyöngyösi, Závory, Bakai, Szilassy, Rozgonyi, Palla, Kósa, Miklós, Gámán, Imreh

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Palotás II József, Hajzer János – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Hargitay Zsolt, Fodor Árpád, Erdős György

Bálint Attila nyújtózik a korongért

A meccs rosszul indult, hiszen a vasutasok a 2 . percben villámgyorsan két gólt is lőttek, ám ez inkább felrázta, mint elcsüggesztette a lila-fehéreket. Bálint már a 4. percben szépített, de a folytatásban esett a színvonal, sok volt a pontatlan passz és a kihagyott helyzet. Szünet után élénkült az iram és a harmad derekán Bikár kiugratásából Gyöngyösinek sikerült Vedrest is elfektetve újabb gólt szerezni. Az Újpest ekkor nemhogy egy, de rögtön két sebességgel feljebb kapcsolt, aminek meg is lett a következménye: a 36. percben Klink, míg három minutával később Bánkuti vette be az amúgy kiválóan védő Balogh János kapuját. A harmadik harmad remekül kezdődött, hiszen egy gyors akció végén Bálint juttatta vezetéshez a lilákat, először a meccs folyamán. A térfélcserét követően Menyhárt növelte kettőre az előnyt, s mivel Rozgonyi az 59. percben már csak szépíteni tudott, újabb fontos két pont vándorolt az Újpest tarsolyába!

BVSC – Újpesti Dózsa

4-5

(2-1, 1-2, 1-2)

Két nappal később, március 15-én, ami akkor még nem számított ünnepnapnak, de 1970-ben éppen vasárnapra esett, az Újpest a Vörös Meteort fogadta a Megyeri úton. Ezúttal is a vendégek szereztek vezetést, ám Bálint, Fodor és Hargitay találataival gyorsan fordítottak a lila-fehérek. A második harmadban különösen a Szigetvári-Fodor-Erdős, azaz a fiatalokból álló sor diktált nagy tempót, akik Fodor 3, valamint Szigetvári 1 találatával jelentősre növelték a hazai előnyt. A végül 8-4 arányban megnyert mérkőzés utolsó újpesti gólját az azokban a hetekben kiváló formában játszó Menyhárt Gáspár szerezte.

Másnap újabb örökrangadó várt a fiúkra, a helyszín ezúttal a Kisstadion volt, ahová a Népsport tudósítása szerint 5000 néző váltott jegyet.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Kertész, Horváth, Mészöly, Schwalm, Krasznai, Gogolák, Deák, Póth, Kassai, Kereszty

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Szeles Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Hajzer János

A mérkőzésen mesterhármast elérő Galambos Béla

Az első és a második helyezett összecsapásán hatalmas volt a tét, így nem csoda, hogy eleinte mindkét csapat idegesen játszott – tulajdonképpen egymás hibáiból éltek a játékosok. A hazaiak három hatalmas helyzetet is elügyetlenkedtek, amit a 17. percben a védőkön nagy lendülettel áttörő Galambos góllal büntetett. Szünet után élénkült az iram, a zöld-fehérek egyenlítettek, ám a 34. percben 10 másodperc alatt két gólt is lőttek a lilák – méghozzá emberhátrányból! Előbb Menyhárt, majd Zsitva Viktor volt eredményes. Mondani sem kell, hogy az Újpest ezt követően szárnyra kapott és a kiválóan játszó Galambos Béla újabb találatával háromra növelte az előnyét, ám Mészöly a 38. percben emberelőnyből szépített. Az utolsó harmad első tíz percében sok volt a kiállítás, ráadásul nem is alakult ki igazán jó játék, fordulás után azonban ismét felélénkültek a csapatok. Galambos az 51. percben harmadszor is betalált Csánk hálójába és Horváth két perccel később ismét faragott a vendéglátók hátrányából, az aznap szintén remeklő Zsitva Viktor az 56. percben végképp lezárta a nyitott kérdéseket. A szinte végig higgadtabban játszó Újpest megérdemelten gyűjtötte be a 2 bajnoki pontot, amivel ismét átvette a vezetést a tabellán!

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-6

(0-1, 2-3, 1-2)

A bajnokságból három meccs volt hátra, de biztosra nem lehetett menni, hiszen a csapatnak még találkoznia kellett a BVSC együttesével, márpedig a vasutasok senkinek nem adták ingyen a győzelmet. A rangadó előtt azonban még le kellett tudni a Bp. Építők elleni összecsapást a Kisstadionban. Habár az első harmad után, még a kék-fehérek vezettek 2-1-re, végül azért csak sikerült kierőszakolni a győzelmet és Szigetvári 2, Menyhárt, Fodor, Bánkuti, Klink, valamint Erdős 1-1 góljával 7-2 arányban győzött az Újpest.

Másnap, 1970. március 19-én jöhetett az aranyérem sorsát eldöntő BVSC elleni rangadó. Habár az enyhe időjárás miatt a pályát csak egy órás késéssel tudták játékra alkalmassá tenni, a csapatok zsúfolt lelátók előtt kezdték meg a bemelegítést.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Szeles Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Menyhárt Gáspár – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György – Kézeli Pál

BVSC: Balogh J. (kapus), Kertész, Koutny, Zsitva B., Bikár, Gyöngyösi, Závory, Bakai, Szilassy, Palla, Rozgonyi, Kósa, Miklós, Gámán, Imreh

A lilák gyorsabb iramban kezdtek és több gólhelyzetet is sikerült kialakítaniuk Balogh kapuja előtt. A 13. percben aztán Bálint Attila 10 másodperc alatt két gólt is lőtt, ám a hátralévő percekben a vasutasok is lábra kaptak és a szünetig sikerült kiegyenlíteniük. A második játékrész elején csapkodó volt a játék, majd a hazaiak fokozatosan fölénybe kerültek,amit Bánkuti 28. és Klink 34. percben szerzett találataival sikerült nyomatékosítaniuk. A záró húsz percben már egy szemernyi kétsége sem lehetett senkinek abban, hogy az Újpest nyeri meccset. A hazaiak magabiztosan játszottak, Szigetvári, Zsitva, Klink és Bálint révén négy gólt is ütöttek, amire csak Miklós tudott válaszolni a vasutasok részéről. Habár egy mérkőzés még hátra volt, az előnyét három pontra növelő lila-fehér alakulat ismét megvédte a bajnoki címet!

Újpesti Dózsa – BVSC

8-3

(2-2, 2-0, 4-1)

Boróczi Gábor a mérkőzést követően azért még visszafogottan nyilatkozott a sajtónak: „Örülök, hogy ezen az akadályon is túl vagyunk. Bízom abban, hogy az utolsó mérkőzésen már nem ér bennünket meglepetés. Pénteken és szombaton szeretnénk jól szerepelni a svájci és a nyugatnémet együttesek ellen. Mindkét csapat jó erőt képvisel. Remélem a közönség színvonalas játékot láthat!”

Bizony-bizony, a bajnokságot lezáró BKV Előre elleni meccsre még várni kellett egy kicsit, hiszen az Újpest elindult a BVSC által rendezett nemzetközi tornán, ahol a helvét EV Zug és az akkoriban éppen a Bundesligában szereplő bajor EC Oberstdorf ellen kellett Bánkutiéknak bizonyítaniuk. Szombaton a svájciak léptek jégre a Megyeri úton és a lila-fehérek meglepően könnyed, 11-4 arányú győzelmet arattak ellenük. Másnap a vasutasokat elverő Oberstdorf következett és az első harmadban nyújtott remek játéknak köszönhetően az Újpest 5-4 arányban győzött, ami egyben a minitorna megnyerését is eredményezte.

Jöhetett az utolsó bajnoki mérkőzés a közlekedésiek ellen a Kisstadionban. Habár a 40. percig szoros, sőt döntetlen volt az eredmény, a lila-fehérek végül alaposan megnyomták az utolsó harmadot és Klink 3, Galambos, Böle, Zsitva, valamint Bálint 1-1 góljával 7-3-as győzelemmel búcsúztak a szurkolóiktól, nyakukban a szakosztály hetedik bajnoki címét jelentő aranyéremmel!

A bajnokság végeredménye:

Az Újpest bajnok csapata. Hátsó sor balról: Hajzer János, Menyhárt Gáspár, Palotás József, Bánkuti Árpád, Hargitay Zsolt, Bodor Zsigmond, Szigetvári János. Középső sor balról: Klink János, Treplán Béla, Hajek Péter, Böle Dezső, Fodor Árpád, Galambos Béla, Kovácshegyi Pál. Első sor balról: Borbély Vidor, Zsitva Viktor, Kézeli Pál, Boróczi Gábor (edző), Vedres Mátyás, Bálint Attila, Erdős György. A képről hiányzik: Ugrai Iván.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy az idény előtt öt rutinos játékos vonult vissza és a keretet sok fiatallal töltötték fel, valamint hogy a bajnokság közepén komoly hullámvölgybe került a csapat, akár csodának is tűnhet a győzelmet érő huszáros és hibátlan hajrá! Az is gondot okozott az idény során, hogy az egyenrangú első két sor mögött csak nehezen lehetett kialakítani a harmadik ötöst, hiszen több fiatal (pl. Ugrai Iván, Bodor Zsigmond) is a sorkatonai szolgálatát töltötte éppen. Az első két támadótrió viszont valóban üzembiztosan működött, hiszen a Bánkuti-Klink-Zsitva és a Bálint-Galambos-Menyhárt hármasfogat is 67-67 gólt szorgoskodott össze a harminc mérkőzés során.

A szezonnak azonban még nem volt vége. Két nappal az Előre elleni meccs után kezdődtek meg a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei, ahol a hat csapatos mezőnyt a bajnoki helyezések alapján két csoportba sorolták. A lila-fehérek a Bp. Építők és a BVSC társaságában az A csoportba kerültek és két győzelmükkel sikerült kiharcolni a döntőbe jutást. A túloldalról a papírforma egyértelműen a Ferencvárost ígérte ellenfélnek, ám a bajnoki álmokat nemrégiben elvesztő zöld-fehérek képtelenek voltak felpörögni a kupára és a BKV Előre hatalmas meglepetésre 4-3 arányban győzött ellenük. Vedresék tehát a közlekedésiek ellen vívták a döntőt, akiket március 30-án a Kisstadionban 5-1 arányban le is győzött. A gólokat Galambos és az egyaránt duplázó Szigetvári, illetve Menyhárt szerezték!

Az MNK győztes csapat tagjai a döntő után. Állnak balról: Böle Dezső, Kovácshegyi Pál, Bodor Zsigmond, Szigetvári János, Fodor Árpád, Galambos Béla, Treplán Béla és a Kisstadion egyik pályamunkása. Térdelnek balról: Menyhárt Gáspár, Bálint Attila, Kézeli Pál, Hargitay Zsolt, Hajzer János, Szeles Dezső, Erdős György

Ezzel véget is ért az 1969-1970. évi jégkorong szezon, melynek során a lila-fehérek megnyertek minden megnyerhetőt! A csapat szurkolói joggal bíztak a hasonló folytatásban…

A bajnokságot és Magyar Népköztársasági Kupát nyert Újpest kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem