1969 – 1970 – Minden arany, ami fénylik

Boróczi Gábor, már mint az Újpest edzője

1969 tavaszán és nyarán komoly átalakulások történtek az Újpesti Dózsa jégkorong szakosztályánál. Talán 1960 óta nem volt hasonló mértékű mozgás a játékoskeretben, mint ekkor. Kezdjük az áttekintést az edző személyével. Boróczi Gábort az előző idényben, Szamosi Ferenc váratlan halála után bízták meg a csapat vezetésével, mint játékosedzőt. A lila-fehérek tízese öt évvel korábban végezte el a Testnevelési Főiskolán indított edzői tanfolyamot, majd annak rendje és módja szerint, az újpesti utánpótlás mellett kezdett el dolgozni. Bár eleinte úgy tűnt, csak ideiglenesen kell a felnőtt csapattal foglalkoznia, a bajnoki cím megnyerése és a külföldi edző Megyeri útra hozatalának meghiúsulása végül állandósította a kinevezését. A 30 éves Boróczi ennek hatására úgy döntött, hogy felhagy a játékkal és ettől az idénytől kezdve a kispadnak szenteli teljes figyelmét. Őt idézve: “Nagyon kimerítő volt volt együtt az edzői munka és a játék. Választanom kellett.”

Nem ő volt azonban az egyetlen rutinos játékos, aki végleg szögre akasztotta a korcsolyát. A csapat meghatározó tagjai közül további három döntött úgy, hogy befejezi a versenyszerű jégkorongozást: Palotás János és Patócs Péter 31, Lőrincz Ferenc 36 évesen vonult vissza. Távozásukkal rengeteg tapasztalat és rutin hagyta el a Megyeri úti jégpályát és általában a magyar jégkorongot. A távozók névsora azonban még ennél is hosszabbra nyúlt, hiszen a fiatalok közül Fülöp Tamás és Komáromi Lajos, valamint az egy év kihagyással az ősi rivális zöld-fehérekhez igazoló Szikra István sem látogatta tovább a csapat edzéseit.

Pótlásukról mindenképpen gondoskodni kellett és ez maradéktalanul meg is történt. A IX. kerületből a tehetséges fiatal csatár, Menyhárt Gáspár költözött át a Megyeri útra, míg az egyre nagyobb válságba kerülő Vörös Meteortól Erdős György érkezett. És persze ott voltak a KSI-ből “kiöregedő”, Boróczi Gábor által kiszemelt ifjak is: Böle Dezső, Hajzer János, Bodor Zsigmond, Hargitay Zsolt, Fodor Árpád és Ugrai Iván, akik októberben, nem sokkal a bajnokság előtt csatlakoztak a jócskán megfiatalodott kerethez.

Június végére az is kiderült, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájának első körében a lila-fehéreknek a bolgár CSzKA Szófia együttesével kell megmérkőzniük. Az sem okozott már meglepetést, hogy mind a hazai, mind az idegenbeli meccset a bajnokság beindulása előtt, október utolsó hetében kell megvívnia az újpestieknek. A felkészülést, még ha sajnos megszokott módon is, de nagy mértékben nehezítette a hazai mezőnyt sújtó jéghiány, amit a hokisok, lehetőségeikhez mérten, külföldi edzőtáborozásokkal igyekeztek megoldani.

Az edzőtábor sem veszélytelen. A sérült Vedres Mátyás Pozsonyban.

Az Újpest ennek jegyében tizenkét napot töltött Pozsonyban, ahol a keret igyekezett minden alkalmat kihasználni az edzésre és a fiúk, Boróczi edző szavait idézve: “nagyon szorgalmasan korcsolyáztak”. A mester abban is bízott, hogy a csapathoz viszonylag későn csatlakozó fiatalok “rövidesen beilleszkednek az együttesbe és erősségeivé válnak”. A tizenkét napos jeges edzéslehetőséget viszont kifejezetten kevésnek találta, hiszen idehaza még nem volt lehetőség a korcsolyázásra. Annál inkább sem, mivel a Megyeri úti jégpálya kisebb felújításon esett át, s a munkálatok még nem fejeződtek be. Épp ezért a bolgárok elleni érezhető aggodalommal várta, ami a Népsportnak a meccs előtt adott nyilatkozatából is kiderül: “A bolgárok sokat fejlődtek, s egyre veszélyesebbek. Ez vonatkozik a tizenháromszoros bajnokra, a CSzKA-ra is. Tavaly nagy fölénnyel szerezték meg a bajnoki címet. Keményen védekeznek, a csatáraik veszélyesen lőnek. A szófiai együttes alkotja a bolgár válogatott gerincét. Tudomásom szerint Lengyelországban és az NDK-ban készültek az idényre. Október eleje óta otthon edzenek, sőt 15-től már hazai kupaküzdelmekben vesznek részt. Ez nagy előny számukra, s mi ezt legfeljebb lelkesedéssel tudjuk ellensúlyozni. Bízunk azonban abban is, hogy közönségünk segítségünkre lesz.”

1969. október 22-én sajnos csak 500 néző látogatott ki a Megyeri útra, hogy szurkolásával támogassa az átalakult és megfiatalított csapatot.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Zsitva Viktor, Klink János, Bánkuti Árpád – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szeles Dezső, Hajzer János – Fodor Árpád, Szigetvári János, Ugrai Iván

Szófia: Andrej Kirilov (kapus), Joncso Joncsev, Georgij Iliev, Malin Atanaszov, Pavel Leszev, Ilija Bacsvarov, Ivan Penelov, Bozsidar Dimov, Hriszto Antov, Dimitrij Lazarov, Krum Krisztov, Kiril Geraszimov, Nyikolaj Mihajlov, Ivajlo Kalev, Emil Mihajlov, Gjarov, Velev, Petar Radev (kapus)

Óvatos, tapogatózó játékkal kezdtek a csapatok, amiből a bolgárok tudtak elsőként lépést váltani. Ennek eredményeként, a 12. percben egy kiugrásból Kalev meg is szerezte nekik a vezetést. A bekapott gól után felpörgött az Újpest, Zsitva azonban két nagy helyzetet is elpuskázott, majd egy emberelőny is kihasználatlanul maradt. Szünet után fokozódott az iram. A bolgárok a 22. percben kettőre növelték az előnyüket, ám egy perccel később Bálint, majd újabb hatvan szekundum múlva Klink is betalált Kirilov hálójába. A vendégek azonmód kapust is cseréltek, majd két emberhátrányt is sikerült kivédekezniük. Az utolsó harmadban egyre inkább érezhetővé vált, hogy a bolgárok hamarabb kezdték az idényt és több időt töltöttek jégen, mint a lila-fehérek. Fokozatosan átvették az irányítást és bár Bacsvarov gólja után Bánkutinak a 44. percben sikerült egalizálnia, Dimov a fordulás előtt még kétszer talált be Vedres hálójába. Hogy végül nem kellett kétgólos hátránnyal Szófiába utazni, arról Bálint Attila gondoskodott az 50. percben.

A szurkolók kevésbé derűlátó része ekkor talán már el is temette a továbbjutásba vetett bizalmat, ám szerencsére a csapat rácáfolt a kishitűekre. Annak ellenére, hogy Erdős, Kovácshegyi és Hajzer sérülés miatt nem utazhatott el, ráadásul Zsitva Viktor lázasan, Galambos Béla pedig sérült bokával vállalta a túrát, az Újpest október 29-én a Druzsba stadion jegén 5-3 arányban legyőzte a CSzKA együttesét, ami azt jelentette, hogy 9-8-as gólkülönbséggel a lila-fehérek léphettek tovább a BEK második körébe. Hamarosan az is kiderült, hogy ott egy régi ismerős, az osztrák Klagenfurter AC vár majd rájuk.

Klagenfurter AC – Újpesti Dózsa jégkorong BEK mérkőzés telt ház előtt a városi jégcsarnokban

Az első összecsapásra – még mindig a hazai idény beindulása előtt – november 6-án került sor az osztrákok otthonában. A vendéglátók minden tekintetben esélyesebbek voltak az Újpestnél. Összeszokott csapatuk hosszú évek óta fedett jégcsarnokkal rendelkezett, játékosállományukat pedig évről-évre kiváló légiósokkal tudták megerősíteni. Az 1969-70-es idényben két finn játékos és a kanadai-osztrák állampolgársággal rendelkező, az Újpestet korábbról már jól ismerő Adalbert St. John szélesítette a repertoárt. Egy szó mint száz, a megfiatalított Újpestnek tulajdonképpen lehetetlen feladattal kellett szembenéznie. A csapat november 4-én utazott el Klagenfurtba, ahol a papírformának megfelelően, 8-3 arányú vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy Boróczi Gábor szavai szerint a fiúk ezen az estén játszottak a legjobban az idény kezdete óta. A lilák góljait a rutinos első csatártrió tagjai, Bánkuti Árpád, Klink Pityu és Zsitva Viktor szerezték. További problémát, méghozzá nem is kis problémát jelentett, hogy Szeles Dezső a harmadik harmad elején egy összecsapás során eltörte a karját, miáltal hosszú időre kidőlt a sorból.

A csapat november 8-án ért haza Budapestre, hogy szinte pillanatnyi pihenő nélkül máris megkezdje bajnoki szereplését. A csapatok létszáma az előző évhez képest kettővel csökkent, mivel az Ifjúsági válogatott mellett a nagy hagyományokkal rendelkező Budapesti Postás sem vállalta az indulással járó terheket. Ez utóbbinál ugyan még nem mondták ki végérvényesen a szakosztály feloszlatásának tényét, ám végül sajnos ez is bekövetkezett. A hat együttesre szűkült mezőnynek hat kör, azaz harminc meccs során kellett döntenie az érmek és a helyezések sorsáról.

Az Újpest első ellenfele a Bp. Építők volt a Megyeri úton. A hazaiak a fiatal Fodor Árpád találatával a 11. percben megszerezték a vezetést, ám a gólfesztivál kezdetéig a második harmad elejéig kellett várni. Ekkor Klink János duplázta meg az előnyt, majd Hajzer János is beköszönt a vendégeknek. Ettől kezdve szinte percenként potyogtak a gólok, Zsitva, Hargitay és Szigetvári jóvoltából. Az utolsó húsz percben először Hamzán szépített, majd az ismét lendületet kapó Újpest Bálint és a duplázó Klink, valamint Fodor találataival végül 10-1 arányban gyűjtötte be a sikeres rajtért járó két pontot. A lila-fehér szurkolók pedig boldogan skandálták a rigmust, miszerint: “Építőknek fiai, szép gyerekek vagytok, / jól fel vagytok öltözve, mégis ruhát kaptok!”

November 11-én, kedden máris jöhetett a Klagenfurt elleni kupavisszavágó. Az osztrákok az odahaza megszerzett magabiztos előny birtokában csupán két sorral érkeztek Budapestre, ennek ellenére egy percig sem volt kérdés, hogy a Megyeri úti találkozónak is ők az esélyesei.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Zsitva Viktor, Klink János, Bánkuti Árpád – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Szigetvári János – Hajzer János – Menyhárt Gáspár, Fodor Árpád, Ugrai Iván – Hargitay Zsolt

KAC: Karl Pregl (kapus) – Josef Puschnig, Anton Kenda – Esku Kaonpää (FIN), Juhani Wahlsten (FIN), Horst Kakl – Heinz Schupp, Erich Romauch – Ulrich Koch, Adalbert St. John (AUT/CAN), Walter König

Az első harmad kifejezetten jól alakult az Újpest számára és a 11. percben Klink révén sikerült is megszerezni a vezetést. Négy perccel később Wahlsten és Zsitva Viktor vívott gólpárbajt, így 2-1-es hazai vezetéssel zárult a játékrész. Szünet után alaposan rákapcsolt a Klagenfurt és megmutatta, hogy mennyit számít a fedett jégcsarnok és a profizmus nyújtotta előny: Romauch, Kaonpää és St. John találataival játszva megfordították az állást, a néha szinte felborult, annyira beszorították a lila-fehéreket. A harmadik harmadra ismét esett a tempó, a karintiaiak kevesen voltak, nem erőltették tovább a játékot, hiszen a legfontosabb kérdés már eldőlt. Az Újpest azonba szépen akart búcsúzni a nemzetközi kupaporondtól és Galambos 49. percben lőtt találatával sikerült is faragni a hátrányból.

Újpesti Dózsa – Klagenfurter AC

3-4

(2-1, 0-3, 1-0)

A szurkolóknak csupán négy napot kellett várniuk az újabb komoly összecsapásra, a bajnokság első derbijére, ami a Megyeri úton, 2500 néző előtt került megrendezésre.

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Ugrai Iván – Hajzer János – Menyhárt Gáspár, Fodor Árpád, Erdős György – Hargitay Zsolt

FTC: Csánk (kapus), Gogolák, Raffa, Horváth, Póth, Deák, Krasznai, Kertész P., Császár, Mészöly, Kereszty, Ziegler, Erdősi, Balogh, Kassai, Mieczkievicz

Palotás József (balról) és Mészöly András párosa a Megyeri úton

Az első tíz percben némileg széteső, finomabban szólva, óvatos játék folyt a jégen, ekkor azonban Bánkuti passzából Palotás József szerzett vezetést a liláknak. Az előny tudatában múlt az idegesség is, a hazai támadások veszélyesebbé váltak, amit Fodor 15. és Zsitva 16. percben szerzett góljai is jeleztek. A harmad vége előtt Horváth szólóból szépített. Szünet után az Újpest két gyors találattal nyitott: Bánkuti a 22., Galambos a 23. percben vette be Csánk hálóját. A harmadik húsz percre a hazai nyomás alábbhagyott, amit a zöld-fehérek alaposan ki is használtak és Horváth, valamint Kassai találataival kettőre csökkentették a hátrányt. Szerencsére a 49. percben Bánkuti újabb gólt szerzett és erre nagy szükség is volt, hiszen a fordulást követően Gogolák László (ő nyáron érkezett a IX. kerületiekhez a Vörös Meteortól) kétszer is eredményes tudott még lenni, ám ez már kevés volt az üdvösséghez.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-5

(3-1, 2-0, 1-4)

Négy nappal később a Vörös Meteor vendége volt a csapat a Kisstadionban. Habár a lila-fehérek már az első másodpercektől kezdve hevesen rohamozták Puskás György kapuját, csak a 13. percben sikerült először betalálniuk a hálóba. Ezt követően azonban már nem volt megállás és az Újpest magabiztos 13-0-ás győzelmet aratott Kenderessy Balázs tanítványai ellen. A gólokat Galambos 4, Erdős és Bánkuti 2-2, valamint Zsitva, Szigetvári, Palotás József, Bodor és Hargitay szerezték.

November 22-én következhetett a BVSC elleni a Kisstadionban.

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva B., Kertész, Závori, Gámán, Miklós, Kósa, Palla, Rozgonyi, Szilassy, Bakai

Újpest: Vedres Mátyás – Hajek Péter, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás József, Hajzer János – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szigetvári János, Fodor Árpád, Menyhárt Gáspár – Hargitay Zsolt

Zsitva Viktor bosszankodik egy kihagyott helyzetet követően

A vasutasok kezdtek jobban, két nagy helyzetet is kihagytak, majd az Újpest puskázott el egy emberelőnyt. A 8. percben gyors jobboldali támadás végén Bálint Attila vette be Balogh kapuját. A szünetig hátralévő időben mindkét oldalon akadtak lehetőségek és a BVSC is parlagon hagyott egy kisbüntetést. A második harmadban sem hagyott alább az iram. Bálint a 22. percben kettőre növelte a vendégelőnyt, Bikár azonban az utolsó másodpercekben szépített, így bőven maradt izgalom az utolsó játékrészre is. A szurkolóknak nem is kellett csalódniuk, gyors támadások futottak a jégen, hol itt, hol ott adódott helyzet, ám az első tíz percben gól nem esett. Fordulás után az egyenlítésért harcoló vasutasok többet támadtak, az Újpest azonban Klink 58. percben lőtt góljával végleg eldöntötte a rangadó sorsát.

BVSC – Újpesti Dózsa

1-3

(0-1, 1-1, 0-1)

Másnap a BKV Előre érkezett a Megyeri útra, ahol a hazaiak már az első perctől kezdve nagy iramot diktáltak, sokat támadtak és sok helyzetet teremtettek Kelemen kapuja előtt. Sőt, a harmadik húsz percben még ehhez képest is fokozni tudták az iramot, így nem csoda, hogy Szigetvári 2, Treplán, Bánkuti, Zsitva, Galambos, Bálint, Fodor és Klink 1-1 góljával 9-1 arányú lila-fehér siker született.

A bajnokság állása az első kör után:

A bajnokság első köre után hirdették ki a Budapesten megrendezett Duna Kupára készülő jégkorong válogatott keretét, amelyben Vedres Mátyás, Treplán Béla, Palotás József, Hajzer János, Böle Dezső, Erdős György, Galambos Béla, Bálint Attila, Zsitva Viktor, Ugrai Iván és Fodor Árpád képviselték a IV. kerületi hokiszakosztályt. Sajnos egy kifejezetten rossz hír is napvilágot látott, amikor nyilvánosságra hozták, hogy az Újpesti Dózsa vezetősége három finanszírozási kategóriába sorolta a klub szakosztályait. Ettől kezdve az A kategóriás sportok kapták a legnagyobb fejlesztési támogatást, a B kategóriások mérsékelt támogatásban részesültek, míg a C kategóriába a szinten tartás volt a deklarált cél. A jégkorongozók, akik az elmúlt öt idényben négy bajnoki címet szállítottak a Megyeri útra a lila-fehér hívek nagy örömére és akik számtalan alkalommal vonzottak telt házat a műjégpálya lelátóira, csak a B kategóriába kaptak besorolást. Bár ezt akkor még kevesen láthatták előre, az aktussal kezdetét vette egy nem túl fényes, ám annál hosszabbra nyúló korszak.

A bajnokság november 29-én a Vörös Meteor elleni mérkőzéssel folytatódott a Megyeri úton. A piros-fehérek az első harmadban még szívósan védekeztek, az újpestiek csupán kétszer tudták bevenni a kapujukat, a második húsz perc során viszont teljesen összeroppantak. Elsősorban a Bálint, Galambos, Erdős csatártrió ficánkolt megzabolázhatatlanul a jégen. A 12-1 arányú hazai győzelemből Erdős 3, Zsitva, Klink 2-2, Galambos, Szigetvári, Fodor, Bálint és Menyhárt 1-1 góllal vette ki a részét.

Másnap rendezték meg a Kisstadionban az idény második derbijét, amelyre 3500 szurkoló váltott jegyet.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Gogolák, Horváth, Mészöly, Schwalm, Krasznai, Kertész, Balogh, Kassai, Deák, Kereszty, Mieczkievicz, Berta, Erdős

Újpest: Vedres Mátyás – Treplán Béla, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Böle Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Erdős György – Szigetvári János, Fodor Árpád, Menyhárt Gáspár

Visits: 78