1968 – 1969 – Újabb bajnoki arany az „Aranykovács” emlékére

1968 tavaszán az Újpest megkezdte a felkészülést a következő jeges szezonra. Bajnoki címvédőként természetesen ismét a lila-fehéreket illette meg az Európa Kupában való indulás joga, ezért a szakvezetésnek úgy kellett összeállítania a programot, hogy a keret készen álljon az október eleji, csak a nemzetközi porondon érdekelt magyar csapat számára aktuális idénykezdetre. A többieknek elég volt a megszokott, durván egy hónappal későbbi időpontra időzíteni a formát.

A keretben természetesen ezúttal is történtek változások. Távozott az egy évvel korábban a Bp. Építőktől Újpestre igazoló Simmel János és a fiatal kapus, Molnár Károly, illetve végleg szögre akasztotta a korcsolyáját a védelem egyik oszlopa, a saját nevelésű Molnár II Tibor, akit sokadmagával még 1955-ben verbuváltak be a szerveződő lila-fehér jégkorong szakosztály debütáló ificsapatába. Molnár négy bajnoki és nyolc kupaarany büszke tulajdonosaként búcsúzott el szeretett csapatától és a sportágtól.

A védelem megerősítésére két rutinos, ám még mindig rendkívül fiatal, alig 23 éves védő érkezett. Treplán Béla a Ferencvárostól igazolt át a Megyeri útra, míg Szeles Dezső a Bp. Építők mezét hagyta hátra a lila-fehér színekért. Az elmúlt évek jól bevált hagyományát követve két saját nevelésű fiatalt is számításba vettek a keret kialakításakor, jelesül Borbély Vidort és Szigetvári Jánost.

Szamosi „Gumi” Ferenc a Kisstadion palánkja mellett

Egy szóval, minden haladt a maga jól megszokott és az elmúlt időkben sok sikert és örömöt hozó kerékvágásában, egészen 1968. július 14-ig. Ekkor váratlan és sokkoló hírre kapta fel a fejét az ország sportszerető közönsége: Szamosi Ferenc, a csapat 54 éves vezetőedzője, korábbi játékosa, a szakosztály alapítótagja vasárnap délben szívinfarktus következtében elhunyt. Távozott az Újpest csupaszív „aranykovácsa”, a mindenki által szeretett „Gumi”, aki egész életét a jégkorongnak szentelte. A Megyeri úti műjégpálya környékén hosszú napokra leállt az élet. Az 59-szeres magyar válogatott Szamosi Ferenc temetésére július 20-án, nagy tömeg részvételével került sor a Farkasréti temetőben.

Az élet azonban nem állhatott meg. A felkészülést folytatni kellett, így – ideiglenes jeleggel – Boróczi Gábort bízták meg az edzések vezetésével. Hamarosan az is kiderült, hogy a lila-fehérek első ellenfele az Európa Kupában a bolgár bajnok Metallurg Pernik együttese lesz. A csapatok vezetői abban is megállapodtak egymással, hogy az első mérkőzésre október 8-án Szófiában, a visszavágóra pedig november 11-én a Megyeri úton kerül majd sor.

A bajnokság küzdelmeibe továbbra is nyolc csapat nevezett, ám ez csupán a létszám változatlanságát jelentette. Sajnálatos módon a Budapesti Spartacus SC, öt első osztályban eltöltött idény után feloszlatta a hoki szakosztályát, így csupán a Központi Sportiskola első végzős évfolyamára épülő Ifjúsági Válogatott indulása mentette meg a magyar jégkorong sport mezőnyét a zsugorodásától. Talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy ők is csak időlegesen. A kiírásban is történt változás: az előző évi két körhöz képest most négy alkalommal találkoztak egymással a csapatok, azaz 28 fordulóból állt a küzdelem. A szövetség a Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzéseit az 1969. február végi szkopjei világbajnokság idejére írta ki, ami arra kényszerítette az élcsapatokat, hogy némileg kiegyenlítve a mezőnyt, a válogatottjaik nélkül álljanak majd sorompóba.

Az Újpest tehát nem a legjobb előjelekkel utazott el október elején Bulgáriába, hogy az Európa Kupa első körében megküzdjön az 1957-ben alapított és az 1967-1968-as szezonban első bajnoki címét megszerző Metallurg Pernik együttesével. Az ellenfél csapatát Anatolij Vatutyin személyében egy 33 éves szovjet hátvéd is erősítette, aki a Himik Voszkreszenszk együttesétől érkezett, így egyáltalán nem lehetett lefutottnak tekinteni a párharcot. Ráadásul a lila-fehéreknek az október 8-án megrendezett EK mérkőzés volt első valódi tétmeccsük az idény során, s ennek tükrében a Szófiában elért 4-4-es döntetlen kifejezetten jó eredménynek tűnt a budapesti visszavágó előtt.

Az Országos Bajnokság küzdelmei 1968. október 28-án kezdődtek meg. Az Újpest a Megyeri úton fogadta a Vörös Meteor együttesét.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Kovácshegyi Pál – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Treplán Béla – Borbély Vidor, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Losonci I., Gogolák, Vrbanics, Grimm, Erdős, Szőcs, Kárász I., Gálfi, Popelka, Muhr, Szántó, Némon, Szabó, Marcinka, B. Nagy

A Kenderessy Balázs vezette, egykor lényegesen szebb napokat is látott piros-fehérek képtelenek voltak tartani a lépést és csupán az utolsó húsz percben volt egyenrangú partnere a hazai csapatnak, amely Klink és Zsitva 2-2, Bánkui, Lőrincz, illetve Patócs Péter 1-1 góljával magabiztosan nyerte meg az idénynyitót.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

7-1

(4-0, 2-0, 1-1)

Két nappal később a Bp. Építők látogattak Újpestre, ahol a vendéglátók meglehetősen kényelmesen kezdték a mérkőzést, így az első szünetben igencsak szűkös 1-0-ás vezetéssel vonultak be a játékosok az öltözőbe. A második húsz percben aztán alaposan megrázták magukat Bánkutiék és öt gólt szerezve egy ellenében, máris 6-1-es lila-fehér vezetésről árulkodott az eredményjelző tábla. A harmadik harmadra viszont visszatért az álmoskás játék és bár mindkét csapat 2-2 találatot szerzett, a színvonal minden volt, csak éppen magas nem… A végül 8-3 arányú újpesti győzelemmel záruló találkozón Klink 4, Bálint, Zsitva, Boróczi és Galambos 1-1 gólt ütött. Érdekesség, hogy a kék-fehérek mindhárom gólját Szilassy Béla, közelmúltbéli vezetőedzőnk édesapja szerezte.

Fodor Árpád (jobbról) még a KSI növendékeként a Millenáris jegén

November 6-án a Kisstadionban került sor az Ifjúsági Válogatott elleni meccsre. Boróczi Gábor a legjobb összeállításban küldte jégre a fiúkat, csupán a kisebb sérüléssel bajlódó Kovácshegyi Pál hiányzott. Az ő helyét Fülöp Tamás vette, mint Palotás József bekkpárja. A lila-fehérek ismét kényelmesen kezdtek és nehezen lendültek bele a játékba, amit az összecsapás végéig folyamatosan akadozó támadásvezetés is jelzett. Az ifik ennek megfelelően bátran játszottak és sokat foglalkoztatták Vedrest.Az utolsó tíz percre 4-1-es újpesti vezetéssel fordultak a csapatok, ám ezt követően Jakabházy László tanítványain egyre jobban kiütközött a fáradtság, amit a rutinos lila-fehérek újabb négy találattal büntettek, így végül 8-1 arányú győzelemmel gyűjtötték be a kötelező két pontot. Bánkuti, Bálint és Zsitva 2-2, Szeles, illetve Treplán 1-1 gólt jegyzett, a túloldalon a következő idényben a Megyeri útra szerződő Fodor Árpád volt eredményes. Érdemes megjegyezni, hogy az aznap jégre lépő ifik közül nem ő volt az egyetlen, aki később a IV. kerületben folytatta páyafutását, hiszen Bodor Zsigmond, Böle Dezső, Hajzer János és Ugrai Iván szintén ezt az utat járták be.

Habár vészesen közeledett az EK visszavágó időpontja, november 9-én még le kellett játszani a Bp. Postás elleni mérkőzést. A házigazda lilák alaposan megnyomták az első harmad második felét, melynek során hét alkalommal is bevették Simkó hálóját, aztán alaposan visszavettek a tempóból. A meccs végén így is 15-0 állt az eredményjelző táblán, Bálint 4, Boróczi, Szikra és Lőrincz 3-3, Patócs Péter és Klink 1-1 alkalommal volt eredményes.

A Népsport november 10-i számában, egy nappal a Metallurg Pernik elleni kupavisszavágó előtt arról cikkeztek, hogy bár egyelőre Boróczi Gábor vezeti a bajnoki címvédő edzéseit, a háttérben Újpesti Dózsa vezetői előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Szovjet Jégkorong szövetséggel és bíznak benne, hogy hamarosan megérkezik az új tréner. A kiszemelt a hírek szerint a Dinamo Moszkva egy évvel korábban visszavonult csatára, a 32 éves Vlagyimir Boriszovics Kiszeljov volt. Bár az egyeztetések még sokáig elhúzódtak, a megegyezés végül nem jött össze.

Boróczi Gábort azonban nem ezzel foglalkozott, hanem a csapatra váró következő erőpróbával, a bolgár bajnok elleni mérkőzéssel, melyről a következőket nyilatkozta a sportnapilapnak: „Örültünk a szófiai döntetlennek, s úgy érezzük, hogy hazai pályán, közönségünk buzdításával sikerül kivívnunk a továbbjutást. A bolgárok gyors, kemény jégkorongot játszanak, Szófiában nagyon sportszerű mérkőzést láthatott a közönség, s bízom benne, hogy Újpesten is örömet szerzünk a jégkorongozás kedvelőinek.”

A november 11-én a Megyeri úton megrendezett meccsre közel 1000 szurkoló váltott jegyet.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Fülöp Tamás – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Treplán Béla – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter

Pernik: Ljubomir Trajkov (kapus) – Ventzislav Venev, Anatolij Vatutyin (RUS) – Pavel Leszev, Petar Kalev, Alekszandr Mihajlov – Tasev, Nikolov – Deliradev, Anatolij Poljanszki, Zseljasko Botev – Sztefan Mihajlov, Sztefanov, Georgij Velicskov – Alekszandar Pantev (kapus)

Az Újpest remekül kezdett, irányította a mérkőzést, a korong szinte ki sem jött az ellenfél harmadából. Klink 4. percben lőtt vezető gólját követően még nyomasztóbbá vált a hazai fölény, ám egy óvatlanul eladott koronggal Petar Kalev megugrott és a 7. percben egyenlített. A gól alaposan megzavarta a lila-fehéreket, a csapat kapkodni kezdett, a bolgárok pedig kíméletlenül kihasználva a hibákat 1-3-as előnnyel vonulhattak az öltözőbe. A második harmad elején továbbra is a vendégek kezdeményeztek többet, sokan talán már kezdtek megbarátkozni a kiesés gondolatával, amikor a 26. percben Boróczi betalált Trajkov kapujába. A várva-várt szépítés újabb fordulatot hozott a játék képébe. A lendületbe jött Újpest kettős emberelőnybe került, amit a 31. percben Klink váltott gólra, majd négy perccel később Boróczi másodszor is bevette a bolgár kaput. Ismét a lila-fehérek vezettek és álltak továbbjutásra. Az utolsó húsz percben, habár a bolgárok keményen küzdöttek, a hazaiak fokozatosan átvették az irányítást. Bánkuti 44. percben lőtt gólja megnyugtatta a csapatot, amely Boróczi 56. és Klink 58. percben lőtt újabb találataival végül magabiztosan harcolták ki a továbbjutást az Európa Kupa második körébe.

A csapat játékosedzője a mérkőzés után a következőkkel magyarázta a bolgár egyenlítés után bekövetkező rövidzárlatot: „Érthető az idegesség, nem tudtunk megfelelően felkészülni erre a mérkőzésre, hiszen eddig a bajnokságban is csak könnyű ellenfeleink voltak. A bolgárokat nem szabad lebecsülni, sokat fejlődtek, most már nem csak keményen, hanem jól és tervszerűen játszanak. Tartottunk ettől a mérkőzéstől. Örülök a győzelemnek, s bízom abban, hogy ez lendületet ad a játékosoknak, és a bajnokságban a nagy vetélytársaink ellen is eredményesen fogunk szerepelni.”

Borbély Vidor

Egyelőre azonban még egy „könnyű” ellenfél következett, hiszen két nappal az EK mérkőzés után a Bp. Előre együttese látogatott a Megyeri útra. Az Újpest meglehetősen tartalékos csapattal állt fel, hiszen a két Palotás fivér és Bálint Attila is kihagyta a meccset. Utóbbit Borbély Vidor helyettesítette a második sorban, aki ha már megkapta a bizalmat, maradéktalanul élt is vele és megszerezte első bajnoki gólját. A lila-fehérek ezen az estén csupán annyit adtak ki magukból, ami az elmúlt napok sűrű menetelése után feltétlenül szükséges volt, így is magabiztos 10-3 arányú győzelemmel gyűjtötték be a kötelező két pontot. A fent említett ifjún kívül Galambos és Bánkuti 2-2, Szikra, Zsitva, Boróczi, Klink és Lőrinc 1-1 alkalommal volt eredményes.

Az Újpest számára november 16. hozta el a bajnokság első vérbeli rangadóját, mikor is a BVSC vendégeként lépett jégre a Kisstadionban. Mivel a kisebb sérüléssel bajlódó játékosok mindannyian vállalni tudták a játékot, a lila-fehérek a legjobb összeállításban léptek jégre.

BVSC: Balogh J. (kapus), Babán, Koutny, Gámán, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gyöngyösi, Rozgonyi, Bakai, Petyerák, Miklós, Kósa, Farkas, Biczi

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső, Fülöp Tamás – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter

Palotás József tereli ki a korongot Vedres kapuja és Bikár Péter elől

Az első percek a vasutasok fölényével teltek, akik Gámán révén egy ordító helyzetet is kihagytak. A harmad derekára az Újpest játéka is feljavult és elsősorban Bálint Attila előtt adódtak helyzetek, gól azonban nem született. A jég a 17. percben tört meg, amikor Bikár révén a BVSC szerezte meg a vezetést. Szünet után az ellenfél játéka kapkodóvá vált, a lilák annak rendje és módja szerint be is szorították őket a harmadukba és a 22. percben Treplán Béla találatával az egyenlítés is sikerült. A lendület ezt követően sem tört meg és öt perccel később Zsitva Viktor gólja már az Újpestet juttatta vezetéshez. A harmad utolsó negyedében alaposan felpörögtek az események. Előbb Gyöngyösi egalizált egy kapu előtti kavarodásból, majd 20 másodperccel később Zsitva ismét a lila-fehéreknek szerzett előnyt. Hogy az utolsó játékrész előtt mégis döntetlenre álljanak a csapatok, arról Bikár gondoskodott a 40. percben. Szünet után mindkét együttes két sorral folytatta a játékot. Eleinte a hazaiak kezdeményeztek többet, ám az Újpest fokozatosan átvette az irányítást és a térfélcserét követően két villámgyors akció végén a harmadik gólját szerző Zsitva (53.p.) és Bálint (57.p.) találatainak köszönhetően, kétgólos vezetésre tett szert. A mérkőzés utolsó előtti percében Klink még kihagyott egy hatalmas helyzetet, amit a túloldalon Gyöngyösi góllal büntetett, ám a továbbiakban már nem változott az eredmény.

BVSC – Újpesti Dózsa

4-5

(1-0, 2-3, 1-2)

November 18-án, két nappal a bajnokság első örökrangadója előtt, végre arra is fény derült, hogy a lila-fehéreknek a svájci HC La Chaux-de-Fonds együttesével kell összecsapniuk az Európa Kupa második körében. A csapat ezt követően fogadta a Megyeri úton az ősi riválist. A jégre kikorcsolyázó játékosokat ez alkalommal is telt ház, azaz 3000 lelkes szurkoló köszöntötte.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Balogh, Horváth, Mészöly, Schwalm, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Kassai

Mindkét együttes gyors támadások vezetett és a vendégek már a 2. percben betaláltak Vedres kapujába, sőt akár kettőre is növelhették volna az előnyüket, ha Póth nem hibázik. Szerencsére megtette és a kontrából Zsitva Viktor egyenlített. A harmad vége azonban a zöld-fehéreknek sikerült jobban, s így kétgólos előnnyel vonulhattak az öltözőbe. Szünet után továbbra is a rivális volt veszélyesebb, ám a harmad derekához közeledve az Újpest fokozatosan átvette az irányítást és a 29. percben ismét Zsitva volt eredményes Palotás József átadásából. A 36. percben Lőrincz akár már egyenlíthetett is volna, ám kihagyta a lehetőséget. A 40. percben azonban már nem volt kegyelem, előbb Boróczi, majd Bánkuti mattolta Csánkot, így 4-3-as lila-fehér vezetéssel fordultak a csapatok az utolsó játékrészre. Az első 10 percben egymást követték a kiállítások, amelyekből Bánkuti és Schwalm is kihasznált egyet-egyet. A térfélcserét követően is gyors és élvezetes játék folyt a jégen. A vendégek nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, de a hazai védelem már nem hibázott és ha kellett Vedres Mátyás is bizonyította klasszisát, így az Újpest nyerte az örökrangadót.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

5-4

(1-3, 3-0, 1-1)

A bajnokság állása az első kör után:

A folytatásban 11 napos válogatott szünet következett, melynek során nemzeti csapatunk, melyben Palotás József, Szeles Dezső, Zsitva Viktor, Bálint Attila és Klink János képviselték az Újpestet, november 23-24-én az NDK B kerete ellen játszott egy-egy mérkőzést Kelet-Németországban. A 4-3 és 7-3 arányú vereségekkel záruló összecsapásokon Klink és Szeles 1-1 alkalommal volt eredményes.

A második bajnoki kör november 27-én a Bp. Építők elleni mérkőzéssel vette kezdetét a Kisstadionban. A lila-fehérek a papírformának megfelelően, Klink 3, Bálint 2, Palotás József, Lőrincz, Boróczi, Galambos, Patócs Péter és Szikra 1-1 góljval 11-4-es győzelemmel gyűjtötték be a két pontot.

Ezt követően került sor a válogatott hazai bemutatkozására. A Budapest néven jégre lépő keret a nyugat-német Oberstdorf együttesét fogadta a Kisstadionban és 8-4 arányban diadalmaskodott. Az újpestiek közül Vedres, Zsitva, Klink, Galambos és Szeles jutott szerephez.

Az Újpest jégkorongozói a Mélèzes műjégpályáján, a HC La Chaux-de-Fonds együttesének otthonában. Balról: Borbély Vidor, Kézeli Pál, Szeles Dezső, Bálint Attila, Szadovszky Imre (gyúró), Lőrincz Ferenc, Zsitva Viktor, Vedres Mátyás, Boróczi Gábor, Bánkuti Árpád, Hajek Péter, Kecskés József (szakosztályelnök), Palotás József, Patócs Péter, Palotás János, Treplán Béla, Klink János, Szikra István, Galambos Béla (Forrás: Hajek család archívuma)

Másnap, november 30-án a lila-fehérek elutaztak Svájcba, hogy lejátszák a soron következő Európa Kupa mérkőzésüket. A két csapat december 2-án 6500 néző előtt csapott össze egymással a hazaiak 1200 méter magasan fekvő nyitott pályáján.

Fonds: Gérald Rigolet – René Huguenin, Werner Künzi – Jean-Paul Curchod, Michel Turler, Francis Reinhard – Marcel Squaldo, Gaston Furrer – Guy Dubois, Michel Berger, Jacques Pousaz – Peter Casaulta, Philippe Jeannin, Peter Stambach

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter – Borbély Vidor

A korong Vedres alatt. Palotás I (9) és Hajek fogja közre Squaldo-t.

A csapatokat a helyi lapok szerint ideális hőmérséklet, kiváló minőségű pálya és telt ház fogadta. A mérkőzés előtt a lila-fehérek ajándékkal kedveskedtek vendéglátóiknak. A mindvégig sportszerű mederben zajló, csupán három két perces kiállítást (Hajek, Stambach és Furrer) hozó meccsen a svájciak már a 3. percben megszerezték a vezetést és a szünetig magabiztos játékkal 4-0-ás előnyre tettek szert. A második harmad egyértelműen az Újpesté volt: Bálint a 23., Bánkuti a 30., Klink pedig a 33. percben talált be Rigolet hálójába, így a csapat minimális hátrányból vágott neki az utolsó játékrésznek. A hazaiak azonban két gyors góllal hamarjában lehűtötték a kedélyeket és bár Bálint a 45. percben még faragni tudott a hátrányon, a szokatlan magashegyi viszonyok között egyre szembetűnőbben fáradó lila-fehérek még négy alkalommal voltak kénytelenek kapitulálni a sérülés miatt hiányzó kanadai légiósa nélkül is kiváló játékerőt képviselő svájci csapat ellen.

HC La Chaux-de-Fonds – Újpesti Dózsa

10-4

(4-0, 0-3, 6-1)

A csapat december 4-én érkezett vissza Budapestre, másnap pedig, minden különösebb pihenő nélkül, máris a Vörös Meteorral kellett megküzdenie a Kisstadionban. A lila-fehérek semmit nem akartak a véletlenre bízni és már az első percektől kezdve nagy iramot diktáltak, a piros-fehérek azonban jól védekeztek. Legalábbis Boróczi 12. percben lőtt találatáig, mert azt követően kiszakadt a gólzsák és utazás ide, vagy oda, Bánkutiák a szünetig még négy gólt helyeztek el Losonci György kapujába. Sőt a második harmadot is góllal kezdték, a Meteor pedig csak a meccs derekán, a 30. percben tudott szépíteni. Az Újpest ekkor már visszafogta a tempót, talán a hosszú utazás is éreztetni kezdte a hatását, mindenesetre kiegyenlítetté vált a játék. A lilák győzelme azonban egy percig sem forgott veszélyben, hiszen Boróczi és Bánkuti 2-2, valamint Zsitva, Treplán és Szikra 1-1 góljával 7-3 arányban diadalmaskodtak a Meteor felett.

Két nap múlva már az Ifjúsági válogatott vendégeskedett a Megyeri úton. Habár a 3. percben már 2-0-ra vezettek Galambosék, ezt követően alaposan visszazuhant a koncentráció, így Menyhárt és Havrán góljaival egyenlíteni tudtak a fiatalok. Jól jött tehát a szünet és sikerült is a csapatnak felpörögnie, hiszen a hátralévő harmadokat 6-0 és 7-0 arányban nyerve, végül 15-2-es lila-fehér győzelemmel ért véget a találkozó. A hazai gólokat Bálint 4, Galambos 3, Palotás I, Palotás II 2-2, Treplán, Borbély, Boróczi és Patócs Péter ütötték.

Ezt követően már a december 9-i Európa Kupa visszavágó lebegett a szemek előtt. A mérkőzés előtt a sportnapilap Vedres Mátyás kérdezte az ellenfélről: „A svájciak nagyon jól korongoznak, keményen játszanak és veszélyesen lőnek. Nagyszerűen kihasználják szélsőik gyorsaságát és a kapu előtt eredményesek. Nagyok sok függ attól, hogy tudunk-e már az első harmadban erős iramot diktálni és helyzeteinket kihasználni. A svájci ellentámadásoknál nagy szükségem lesz a védők segítségére, hogy az általam hárított lövések után a korongot időben tudják továbbítani csatárainknak. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk. Ha sikerül győznünk a Chaux-de-Fonds ellen, az jelentős eredmény lesz. Bízom benne…”

A Megyeri úti lelátókon megjelenő mintegy 1000 szurkoló szintén ebben bízott.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter

Fonds: Gérald Rigolet – René Huguenin, Werner Künzi – Jean-Paul Curchod, Michel Turler, Francis Reinhard – Marcel Squaldo, Gaston Furrer – Guy Dubois, Michel Berger, Gaston Pelletier (CAN) – Peter Casaulta, Philippe Jeannin, Peter Stambach – Pierre Brun, David Huggler

Vedres, Szeles és Galambos munkában. Stambach (16) és Casaulta (7) veszélyeztet

Az Újpest nagy iramban kezdett és a helyzetek sem maradtak el. A 3. percben Patócs Péter egy kontratámadás végén vette be Rigolet kapuját. Habár több gól már nem esett a szünetig, mindkét oldalon sok volt az akció, a nézők szórakoztató, kemény, de mindvégig sportszerű összecsapásnak örülhettek. A svájciak a második harmadban erősítettek és időnként beszorították a lila-fehéreket a kapujuk elé, ám gyors ellentámadásaikkal a hazaiak is sok galibát okoztak az ellenfél harmadában. Három perccel a játékrész vége előtt Bánkuti lövése kipattant Rigolet-ről és a jó ütemben érkező Zsitva a portás mellett a hálóba helyezte a korongot. Sajnos az utolsó húsz perc svájci szépítéssel kezdődött és bár az Újpest sokat játszhatott emberelőnyben, ezek közül egyet sem sikerült kihasználni és ez végül megbosszulta magát. A térfélcserét követően az alpesi együttes még egy fokozattal feljebb váltott és végül sikerült megfordítania az eredményt.

Újpesti Dózsa – HC La Chaux-de-Fonds

2-3

(1-0, 1-0, 0-3)

Az EK mérkőzést követően a válogatott elutazott Szófiába, hogy részt vegyen a Duna Kupán. A Budapest néven szereplő keretben Vedres, Palotás II, Galambos, Szeles, Zsitva, Bálint és Treplán képviselték a lila-fehér színeket. Legjobbjaink a Szokol Kijev együttesétől 10-0 arányú vereséget szenvedtek, majd 8-1, illetve 8-2 arányban verték a bolgár junior-, illetve a Bukarest néven szereplő román válogatottat. A három mérkőzésen Palotás József 2, Szeles, Bálint és Galambos 1-1 gólt ütött.

A három gólt is szerző Kovácshegyi Pál

Karácsony előtt még két bajnoki mérkőzést kellett lejátszaniuk jégkorongozóinknak. December 21-én a Bp. Postás fogadta az Újpestet a Kisstadionban. Palotás József és Galambos Béla kisebb sérülés miatt kihagyta a mérkőzést, így a csapat két bekkpárral (Hajek-Treplán, Palotás I-Szeles) korcsolyázott fel a jégre. A második támadótrióban a fiatal hátvéd, Kovácshegyi Pál igyekezett pótolni Galambos játékát, mint az később kiderült, nem is eredménytelenül. A meccs nem tartogatott különösebb meglepetéseket. Ahogy arra a papírforma alapján számítani lehetett, a Postás alig-alig tudott az újpesti kapu közelébe férkőzni és a lila-fehérek különösebb megerőltetés nélkül is nagy gólaránnyal (13-0) nyertek. Zsitva 5, Bánkuti és Kovácshegyi 3-3, Patócs Péter és Palotás János 1-1 alkalommal voltak eredményesek.

December 23-án következett a szezon második örökrangadója. Boróczi Gábor a következőket nyilatkozta a derbi előtt: „Újpesten nehezen nyertünk, s most sem lesz sétagalopp a mérkőzés. Sokat kell javulnunk, igyekszünk is minden nap edzeni. A belgrádi mérkőzésen Palotás II és Galambos is megsérült, de bízom abban, hogy hétfőn ott lesznek a Kisstadionban. Legutóbb Újpesten gyenge első harmad után a csapat magára talált. A játékosokat nem törte le a zöld-fehérek 3-1-es vezetése. Bízom abban, hogy ezúttal sem lesz baj a küzdőszellemmel.”

Játékosedzőnk éppen jóban lehetett az égiekkel, hiszen a csapat mindkét sérültje vállalni tudta a játékot, így mindkét csapat a legjobb összeállításában korcsolyázhatott ki a jégre, ahol 3000 lelkes szurkoló várta az összecsapást.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Balogh, Schwalm, Mészöly, Horváth, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Kassai

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter

Szikra István lövését Csánk bravúrral védi

Az Újpest már az első másodpercektől támadólag lépett fel és ezzel sikerült is jócskán meglepnie az ellenfél játékosait. Bánkuti az 5. percben a vezetést is megszerezte, amit a 15. percben Klink, a 15-ikban Bálint toldott meg még egy-egy góllal, így az első szünet után 0-3-as újpesti vezetést hirdetett az eredményjelző tábla. A második harmadban kiegyenlített játékot láthatott a közönség, mindkét csapat sokat támadott, bár továbbra is a lila-fehérek voltak veszélyesebbek. Mészöly a 25. percben szépített, a harmad derekán Bálint ismét háromra növelte az újpesti előnyt, ám néhány másodperccel a játékrész vége előtt Raffának egy éles szögből leadott lövéssel sajnos sikerült meglepnie Vedrest. Az utolsó húsz percben fokozódott az iram, az irányítást pedig fokról fokra a kétgólos hátrányban lévő hazaiak vették át. Ennek eredményeként, közvetlenül a térfélcsere előtt, Menyhárt egy gyors ellentámadás végén tudott eredményes lenni. Habár az utolsó tíz percben a hazaiak mindent megtettek az egyenlítésért, az Újpest stabilan védekezett, ráadásul Vedres is kiváló teljesítményt nyújtott, így nem változott az eredmény.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-4

(0-3, 2-1, 1-0)

A két ünnep között a válogatotté volt a főszerep. Nemzeti csapatunk a Kisstadionban fogadta a lengyel Katowice csapatát és Zsitva, valamint Bálint 1-1 góljának köszönhetően, 8-6 arányban győzte le ellenfelét. A gólszerzőkön kívül Vedres, Palotás II és Treplán kapott szerepet a Budapest néven szereplő szelekcióban.

December 30-án, az év utolsó bajnoki mérkőzésén, az Újpest a Bp. Előre együttesét fogadta a Megyeri úton. Talán a tartalékosan felálló védelem, talán az ünnepi hangulat volt az oka, de az összecsapás kis híján meglepetéssel végződött, ugyanis a lelkesen és jól játszó közlekedésiek a második harmad elején már 3-1 arányban is vezettek… A lila-fehérek azért a szünetig kínkeservesen kiegyenlítettek, majd az utolsó húsz percben két gólt is ütöttek a nagyszerű formában védő Kelemennek, amivel helyreállították a „világ rendjét”. A szurkolók megkönnyebbülve térhettek tehát haza, hogy megünnepeljék a pontveszteség nélkül abszolvált „őszi” idényt. A rend kedvéért: Újpesti Dózsa – Bp. Előre 5-3. Gólszerzők: Bánkuti, Galambos, Palotás II, Bálint és Boróczi, illetve Lengyel (2) és Margó.

A második kör utolsó mérkőzését 1969. január 4-én rendezték meg a Megyeri úton. Az ellenfél a BVSC volt, a játékosokat 1500 szurkoló fogadta.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Szeles Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Mandics, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gyöngyösi, Rozgonyi, Petyerák, Bakai, Miklós, Kósa, Gámán

Palotás József elől igyekszik menteni a bevetődő Koutny Lajos

Gyors iramú játékkal kezdődött a rangadó, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. A 14. percben éppen négy a négy ellen játszottak a csapatok, amikor Bikár egy buli után bevette Vedres kapuját. A gólt követően hiába nyomott az Újpest, a szünetig hátralévő időbe nem sikerült a hálóba találniuk. A második harmad elején csapkodóvá vált a meccs. A 23. percben emberelőnybe kerültek a lilák, melynek során Palotás József passzából Klink János egyenlített. A hazaiak ezt követően fokozatosan átvették az irányítást és a 31. percben Zsitva Viktor révén megszerezték a vezetést is, amit Bálint Attila néhány másodperccel a szünet előtt egy bivalyerős lövéssel kettőre növelt. Az utolsó húsz perc rosszul indult, hiszen a csapat öt perces hátrányba került, amit a BVSC Gyöngyösi és Bikár révén két góllal büntetett meg (3-3). Végre a kiállított Bálint is visszatérhetett a jégre és ha már ott volt, gyorsan helyzetbe is hozta Palotás Józsefet, aki egy egészséges lövéssel porolta le Balogh János kapujának felső sarkát. A térfélcserét követően eleinte kiegyenlített játékot láthattak a nézők, majd Bikár hagyott ki egy ordító helyzetet. Az 56. percben viszont az utolsó nagy kérdés is eldőlt: Lőrincz egy éles szögből leadott lövéssel beállította a végeredményt.

Újpesti Dózsa – BVSC

5-3

(0-1, 3-0, 2-2)

A bajnokság állása két kör után:

1969. január 12-én máris kezdetét vette a bajnokság harmadik köre. A féltávnál még mindig veretlen lila-fehérek ellenfele a Vörös Meteor volt a Kisstadionban. A papírforma az Újpest győzelmét ígérte, ám ezen az estén a helyzetkihasználással meglehetős hadilábon állt a csapat, ráadásul Losonci György is nagyszerű napot fogott ki, aki bravúrjaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek részéről csak Klink és Boróczi tudott a hálóba találni. Mivel ugyanezt a piros-fehérek részéről Popelka és Muhr is megtette, a mérkőzés némi meglepetésre 2-2-es döntetlennel ért véget.

Szadovszky Imre gyúró dolgozik, Bálint, Hajek és Bánkuti társaságában.

Négy nappal később az Ifjúsági válogatott vendégeként tért vissza az Újpest a Kisstadionba és aratott 20-0 arányú győzelmet a bajnokság közepére némileg elfáradó, bár a gyengébb csapatok ellen mindvégig remekül helytálló tinédzserek ellen. A mérkőzés IV. kerületi szempontból – némi túlzással persze – csupán arra volt jó, hogy javuljon a lila-fehér játékosok lőlapja, akik közül Zsitva 5, Boróczi 4, Szikra 3, Lőrincz és Bálint 2-2, Treplán, Szeles, Borbély és Klink 1-1 gólt ütött.

Január 18-án a Postás csapata látogatott a Megyeri útra. A mérkőzést Bálint Attila, Patócs Péter és Palotás János is kihagyta, a helyükön a fiatalok különítménye, azaz Kovácshegyi Pál, Komáromi Lajos és Borbély Vidor kapott szerepet. Habár a lilák mindvégig hatalmas fölényben játszottak az enerváltnak és lélektelennek tűnő vendégek ellen, a három harmad alatt számtalan helyzetet hagytak kihasználatlanul, így végül „csak” 10-1 arányban tudtak diadalmaskodni. A gólszerzők Galambos (2), Szeles (2), Klink (2), Bánkuti, Komáromi, Szikra és Boróczi voltak.

Három nappal később a BKV Előre meghívására Budapesten túrázó Medvescak Zagreb lépett jégre Újpesten. Mivel a válogatott éppen Lengyelországban szerepelt, a válogatottakat nélkülöző lila-fehérek összeállítása meglehetősen tartalékos volt. A hálót Kézeli Pál őrizte, a védelemben a Treplán-Bánkuti és a Hajek-Kovácshegyi párosok kaptak szerepet, míg a támadósorban a Boróczi-Palotás I-Lőrincz, illetve a Patócs P.-Borbély-Szikra triók léptek jégre a csereként nevezett Komáromi Lajossal kiegészítve. A jég ideális és az időjárás is ideális volt, talán ezért is látogatott ki 400 néző a mérkőzésre. Bár a horvátok szerezték meg a vezetést, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai jégkorongozók jobban korcsolyáznak és lényegesen technikásabbak is az ellenfelüknél. A lila-fehérek 4-2, illetve 4-1 arányban nyerték az első két harmadot, ám az utolsó húsz percre mind fejben, mind fizikailag elfogytak és a horvátok 1-6-os hajrával 9-9-es döntetlenre mentették a meccset. Az újpesti gólszerzők Szikra (4), Lőrincz (2), Patócs Péter (2) és Palotás I voltak.

Budapest néven szereplő nemzeti együttesünk eközben lengyel regionális szelekciókkal mérte össze az erejét. Szilézia, Katowice és Varsó „válogatottjai” ellen sorrendben 4-5, 3-4 és 4-5 arányú győzelmeket arattak a fiúk. A portya során Bálint 3, Klink 2, Zsitva 1 gólt szerzett.

A bajnokság január 27-én a Bp. Előre elleni meccsel folytatódott a Kisstadionban. Habár a csapat a legjobb összeállításában lépett jégre, a játék fásult volt és akadozott, így a jól szervezett közlekedésiek alaposan megnehezítették a címvédő dolgát. Vedreséknek csak a második harmadban sikerült a maguk javára fordítani és egyben eldönteni a mérkőzést, amit végül Bánkuti 2, Zsitva, Boróczi, Lőrincz és Galambos 1-1 góljának köszönhetően 6-2 arányban nyertek meg a lilák.

Három nappal később a Bp. Építők tették tiszteletüket a Megyeri úton és bár a játék ez alkalommal is nehezen indult be a csapat 10-1-es győzelemmel érvényesítette a papírformát. Szikra 4, Bánkuti 2, Galambos, Palotás József, Zsitva és Klink 1-1 találatig jutott.

Következhetett a harmadik kör első rangadója a Kisstadionban a BVSC ellen. A lelátón 1000 néző volt kíváncsi a bajnokság első és második helyezettjének összecsapására.

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Zsitva B., Palla, Gámán, Kertész, Siba, Bikár, Rozgonyi, Gyöngyösi, Bakai, Miklós, Kósa, Petyerák, Mandits

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Palotás I János – Lőrincz Ferenc, Patócs Péter, Boróczi Gábor

A Boróczi-Bálint-Galambos trió Koutny, Babán és Balogh János ellen

A mérkőzés Bánkuti és Gámán különpárbajával indult, ami után a két játékos már mehetett is a büntetőpadra. Mindkét csapat óvatosan játszott, a vasutasok a tőlük megszokott zárt védekezésből indítottak gyors kontrákat és a harmad derekán Gyöngyösi révén a vezetést is megszerezték. A lila-fehérek ugyan mindent megtettek az egyenlítésért, ám a gól sehogy sem akart összejönni, nem úgy a másik oldalon… Néhány másodperccel a szünet előtt Bikár kettőre növelte a BVSC előnyét. A második játékrészre csökkent az iram, Galambos viszont egy kapu előtti kavarodást kihasználva szépített, majd a meglehetősen feszülten játszó Bánkuti Árpád kapott végleges kiállítást sportszerűtlen magatartásért. Az utolsó húsz percben mindkét csapat puskázott el emberelőnyt és hagyott ki helyzeteket a nagy birkózás során. Az 59. percben Kertészt kiállították és a lilák az egyenlítés reményében le is hozták a kapust, hiába támadtak azonban hat a négyre, Bikárnak sikerült bevennie az üresen árválkodó ketrecet.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-1

(2-0, 0-1, 1-0)

Február 8-án 3000 szurkoló gyűlt össze a Megyeri úton, hogy megtekintse a Ferencváros vendégjátékát. A mérkőzés annak rendje és módja szerint meg is kezdődött, ám a sűrű havazás miatt két harmad után a játékvezetők félbeszakították az 1-1-re álló játékot. A szabályok szerint a meccset újra kellett játszani. Az új időpont február 15-e lett.

Addig azonban a csapatnak le kellett játszania a negyedi kör első mérkőzését a Bp. Építők ellen. A Kisstadionban az első kihívás a pályamunkásokat érte, hiszen a havazás miatt csak kemény munkával lehetett csak játékra alkalmassá tenni a jeget. Az Újpest nehezen lendült játékba, ám ha fokozatosan is, de sikerült felőrölni a jól játszó kék-fehéreket és Bánkuti 2, Lőrincz, valamint Szikra 1-1 találatával 4-1 arányban megnyerni a gyors iramú, élvezetes mérkőzést.

Következhetett hát a félbeszakadt derbi újrajátszása, amire 2000 szurkoló váltott jegyet a Megyeri úton.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Szeles Dezső, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor

FTC: Szépfi (kapus), Raffa, Balogh, Horváth, Mészöly, Schwalm, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Császár

Klink Pityu és Mészöly páros gyakorlata a Megyeri úton

A hó helyett ezúttal az eső okozott gondot, ám a mérkőzést ezúttal szerencsére sikerült végigjátszani. A csapatok nagy iramban kezdtek, sok volt a lövés, újpesti oldalon pedig az öröm, hiszen a csapat az 5. percben már 2-0-ra vezetett. Ekkor ugyan Schwalm révén szépíteni tudtak a vendégek, de a harmad derekán Bálint visszaállította a kétgólos különbséget. Szünet után gyors gólváltás következett és bár a zöldek ebben az időszakban valamivel többet támadtak, Bánkutiék kíméletlenül ki is használták a lehetőségeiket, így az utolsó húsz perc előtt 6-3-as előnnyel vonulhattak be az öltözőbe. A harmadik harmad valódi újpesti gálát hozott. A lila-fehérek minden tekintetben riválisuk fölé nőttek és tetszés szerint érve el góljaikat, fölényes győzelemmel erősítették meg helyüket a bajnoki tabella élén. A diadalból Zsitva Viktor 4, Szikra István és Bálint Attila 2-2, Boróczi Gábor, Klink Pityu és Lőrincz Ferenc 1-1 góllal vette ki a részét. A mérkőzés krónikájához sajnálatosan az is hozzátartozik, hogy az első harmad 14. percében Boróczi Gábort egy túlzottan kemény palánkra lökés következtében ölben kellett levinni a jégről. Szeles Dezső pedig Beszteri-Balogh Jánossal vívott meg egy komolyabb boxmérkőzést.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

11-3

(3-1, 3-2, 5-0)

Két nappal később a Bp. Postás együttese látta vendégül az Újpestet a Kisstadionban. Bikali Tibor fiainak az első harmadban még sikerült viszonylag szorosan tartani az eredményt, sőt, rövid ideig vezetni is tudtak, a második és harmadik játékrészben már összeroppantak a folyamatosan támadó lila-fehérek nyomása alatt. Galambos 3, Szikra 2, Bálint, Lőrincz, Zsitva, Bánkuti és Palotás I góljainak köszönhetően a végeredmény 10-1 lett az Újpest javára.

1969. február 20-a után a válogatott megkezdte a közvetlen felkészülést a szkopjei C-csoportos világbajnokságra. Ennek jegyében a Kisstadionban két mérkőzést is játszott egy lengyel sziléziai regionális szelekcióval, melyeken egy győzelem (10-6) és egy vereség (2-4) volt a mérleg. Az utazókeretben végül hét játékos, Vedres Mátyás, Palotás József, Galambos Béla, Szeles Dezső, Klink János, Zsitva Viktor és Bálint Attila képviselte az Újpestet.

Az elmúlt idényhez hasonló módon, a Magyar Jégsport-szövetség 1969-ben is a világbajnokság ideje alatt rendezte meg a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeit. A mezőnyt a bajnoki helyezések alapján két csoportra osztották, így a lila-fehérek a BVSC-vel, az Előrével és a Postással az I., az FTC, a Vörös Meteor, az Építők és az Ifjúsági válogatott a II. számú csoportba került. Habár a csapat értelemszerűen a válogatottjai nélkül szállt be a küzdelembe, mindhárom csoportmeccsét magabiztosan nyerte, így könnyedén került a Kisstadionban március 2-án megrendezett döntőbe. A másik oldalon is érvényesült a papírforma, azaz a Ferencváros lett az ellenfél. Boróczi Gábor Kézeli Pált nevezte a kapuba, a védelmet a Palotás I-Kovácshegyi és a Hajek-Treplán bekkpárok alkották, míg a két támadótriót a Patócs-Lőrincz-Boróczi, illetve a Bánkuti-Szigetvári-Szikra hármasok alkották. Csereként Borbély és Komáromi voltak nevezve. A döntőnek a Népsport sem szentelt túl nagy figyelmet, rövid tudósításukból csupán annyi derül ki, hogy a bajnokságban rosszabbul álló, kevésbé tartalékos zöld-fehéreket jobban fűtötte a győzni akarás, így talán nem csoda, hogy végül 6-3 arányban sikerült is megnyerniük a meccset. Az Újpest gólszerzői az „öregek”, Lőrincz, Bánkuti és Boróczi voltak.

Eközben a szkopjei C világbajnokság is megkezdődött. A válogatott egy 11-1-es vereséggel rajtolt, amit Svájctól szenvedett el. A gólszerzőnk Zsitva Viktor volt. A második mérkőzésen 5-3 arányban sikerült legyőzni Bulgáriát, Zsitva kétszer, Klink egyszer volt eredményes. Ezt követte a japánok által ránk mért 6-3-as vereség, majd zárásként két győzelem, előbb Dánia, majd Hollandia ellen 4-1, illetve 13-1 arányban. A két diadalból Bálint és Klink egyaránt 2-2 góllal vette ki a részét. Nemzeti csapatunk így végül a feljutó Japán és Svájc mögött a harmadik helyen végzett.

Klink Pityu a csapat régi, elrongyolódott „edzőmezében”

Legjobbjaink hazatérését követően március 5-én folytatódott a bajnokság. Az Újpest 300 néző előtt fogadta a Vörös Meteort a Megyeri úton és az első pillanattól kezdve hatalmas iramot diktált, amit a piros-fehérek egyszerűen nem tudtak követni. A lila-fehérek villámgyors támadásokkal zilálták szét ellenfelük védelmét és általános meglepetésre 14-2 arányban győztek Kenderessy Balázs fiai ellen. Klink, Bánkuti és Palotás II 3-3, Szikra 2, Bálint, Galambos és Lőrincz 1-1 alkalommal talált be a Meteor kapujába.

Három nappal később a névváltoztatáson átesett BKV Előre (korábban Bp. Előre) látogatott Újpestre. A mérkőzés kifejezetten alacsony színvonalúra sikerült, a hazaiak talán fejben már a soron következő két rangadóra és a svájci ifjúsági világbajnokság miatt beálló két hetes szünetre készültek. Akárhogy is, a lila-fehérek csak kínkeservesen tudták kicsikarni a győzelmet. Az 5-3-as sikerből Galambos 2, Palotás I, Bánkuti és Boróczi 1-1 góllal vette ki a részét.

Az ifjúsági világbajnokság után, március 20-án kellett volna megrendezni az Újpesti Dózsa – Ifjúsági válogatott bajnoki mérkőzést, ám ez elmaradt, mivel a fiatalokból álló, sérülésektől és fáradtságtól megtizedelt keret nem tudott megfelelő létszámban kiállni a meccsre. A versenybíróság a szabályok értelmében 0-0-ás gólaránnyal a lila-fehéreknek ítélte a két pontot.

Március 22-én, egy nappal a bajnoki cím megvédése szempontjából igencsak fontos derbi előtt a Romániából érkezett Avintul, azaz Gyergyószentmiklós együttese látogatott el a Megyeri útra, hogy 200 néző előtt, barátságos mérkőzésen csapjon össze az újpestiek érthető okokból meglehetősen tartalékos keretével. A válogatottjait nélkülöző, zömmel a fiatalokra épülő hazaiak 12-5 arányban győzték a román B ligában szereplő gyergyóiakat. A lagymatag iramú meccsen Boróczi, Szikra, Lőrincz és Bánkuti 2-2, Kovácshegyi, Patócs Péter, Komáromi és Szigetvári 1-1 alkalommal volt eredményes.

Másnap, 1969. március 23-án a Kisstadionban 1000 néző előtt került sor az idény utolsó örökrangadójára. Ahhoz, hogy az Újpest egy fordulóval a bajokság vége előtt bebiztosítsa az újabb aranyérmet, le kellett győznie a Ferencvárost.

FTC: Szépfy (kapus), Raffa, Póth, Horváth, Mészöly, Menyhárt, Ziegler J., Ziegler P., Császár, Kassai, Schwalm, Kertész, Simon, Kiss-Szabó, Major

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Lőrincz Ferenc, Szeles Dezső

A lila-fehérek szinte azonnal emberhátrányba kerültek, így a Ferencváros kezdte lendületesebben a mérkőzést, ám nem tudtak élni a lehetőséggel. a hazaiak kiegészültek és fokozatosan átvették a kezdeményezést, majd Bánkuti 7. percben lőtt góljával a vezetést is megszerezték. A 14. percben Mészöly egyenlített, s mivel ezt követően mindkét csapat játéka akadozni kezdett, döntetlennel vonultak pihenni a csapatok. A második harmadban sem éppen az összjáték dominált, így az egyéni megmozdulásokra került a hangsúly, ebben a műfajban pedig az Újpest volt erősebb. Zsitva Viktor a 35., Galambos Béla a 36. és a 40. percekben köszönt be a Fradinak, háromgólos előnyhöz juttatva a vendégeket. Az utolsó játékrészre megélénkült az iram. A hazaiak igyekeztek felzárkózni, a lila-fehérek azonban nem hagytak nekik teret és bár Schwalm kétszer is betalált Vedres hálójába, a két gól között Bánkuti és Hajek is eredményes tudott lenni. A magabiztos győzelemmel biztossá vált az újabb bajnoki címvédés!

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-6

(1-1, 0-3, 2-2)

Következhetett hát az idény utolsó mérkőzése a már biztosan ezüstérmes BVSC együttese ellen. A Megyeri úton 3000 néző ünnepelte a bajnokcsapat jégre kikorcsolyázó tagjait.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Lőrincz Ferenc, Szigetvári János, Borbély Vidor

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Zsitva B., Bikár, Gyöngyösi, Kertész, Siba, Petyerák, Rozgonyi, Palla, Bakai, Miklós, Gámán, Mandics

A meccs a várakozásoknak megfelelően jó, időnként kifejezetten kemény játékot hozott. Érdekesség, hogy az MNK-ban már egy mérkőzés erejéig bemutatkozó Szigetvári János ekkor játszotta le első felnőtt bajnoki meccsét. A lila-fehérek kezdtek jobban és a 3. percben Galambos révén meg is szerezték a vezetést. Habár Gyöngyösi a 15. percben egyenlített, Zsitva Viktor még a szünet előtt betalált Balogh kapujába, így 2-1-es hazai vezetéssel ért véget az első harmad. A 22. percben Bánkuti góljával kettőre nőtt az előny, ám a játék kiegyenlítetté vált, mindkét csapat sok gyors akciót vezetett. Előbb Zsitva Béla szépített, majd a 33. percben Szikra vette be a vasutasok kapuját, végül Gyöngyösi következett és a szünet előtt Palla Antal egalizált. Az utolsó húsz percben Bánkuti ismét a liláknak szerzett vezetést, de az utolsó szót Rozgonyi György mondta ki, aki az 55. percben újra döntetlenre alakította az eredményt, ami a hátralévő időben már nem is változott.

Újpesti Dózsa – BVSC

5-5

(2-1, 2-3, 1-1)

Állnak balról: Treplán Béla, Klink János, Lőrincz Ferenc, Szikra István, Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Palotás József, Hajek Péter, Szigetvári János, Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál, Zsitva Viktor. Térdelnek balról: Borbély Vidor, Kézeli Pál és Vedres Mátyás.

A lila-fehérek, bár a nyári felkészülés során tragikus hirtelenséggel elveszítették Szamosi Ferencet, a szakosztály nagyszerű edzőjét és aranykovácsát, címvédésükkel pedig megszerezték az újpesti jégkorongsport hatodik bajnoki címét.

Az 1968-1969. évi bajnokság végeredménye:

Az Újpest 1968-1969. évi játékoskerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem