1968 tavaszán az Újpest megkezdte a felkészülést a következő jeges szezonra. Bajnoki címvédőként természetesen ismét a lila-fehéreket illette meg az Európa Kupában való indulás joga, ezért a szakvezetésnek úgy kellett összeállítania a programot, hogy a keret készen álljon az október eleji, csak a nemzetközi porondon érdekelt magyar csapat számára aktuális idénykezdetre. A többieknek elég volt a megszokott, durván egy hónappal későbbi időpontra időzíteni a formát.
A keretben természetesen ezúttal is történtek változások. Távozott az egy évvel korábban a Bp. Építőktől Újpestre igazoló Simmel János és a fiatal kapus, Molnár Károly, illetve végleg szögre akasztotta a korcsolyáját a védelem egyik oszlopa, a saját nevelésű Molnár II Tibor, akit sokadmagával még 1955-ben verbuváltak be a szerveződő lila-fehér jégkorong szakosztály debütáló ificsapatába. Molnár négy bajnoki és nyolc kupaarany büszke tulajdonosaként búcsúzott el szeretett csapatától és a sportágtól.
A védelem megerősítésére két rutinos, ám még mindig rendkívül fiatal, alig 23 éves védő érkezett. Treplán Béla a Ferencvárostól igazolt át a Megyeri útra, míg Szeles Dezső a Bp. Építők mezét hagyta hátra a lila-fehér színekért. Az elmúlt évek jól bevált hagyományát követve két saját nevelésű fiatalt is számításba vettek a keret kialakításakor, jelesül Borbély Vidort és Szigetvári Jánost.
Egy szóval, minden haladt a maga jól megszokott és az elmúlt időkben sok sikert és örömöt hozó kerékvágásában, egészen 1968. július 14-ig. Ekkor váratlan és sokkoló hírre kapta fel a fejét az ország sportszerető közönsége: Szamosi Ferenc, a csapat 54 éves vezetőedzője, korábbi játékosa, a szakosztály alapítótagja vasárnap délben szívinfarktus következtében elhunyt. Távozott az Újpest csupaszív „aranykovácsa”, a mindenki által szeretett „Gumi”, aki egész életét a jégkorongnak szentelte. A Megyeri úti műjégpálya környékén hosszú napokra leállt az élet. Az 59-szeres magyar válogatott Szamosi Ferenc temetésére július 20-án, nagy tömeg részvételével került sor a Farkasréti temetőben.
Az élet azonban nem állhatott meg. A felkészülést folytatni kellett, így – ideiglenes jeleggel – Boróczi Gábort bízták meg az edzések vezetésével. Hamarosan az is kiderült, hogy a lila-fehérek első ellenfele az Európa Kupában a bolgár bajnok Metallurg Pernik együttese lesz. A csapatok vezetői abban is megállapodtak egymással, hogy az első mérkőzésre október 8-án Szófiában, a visszavágóra pedig november 11-én a Megyeri úton kerül majd sor.
A bajnokság küzdelmeibe továbbra is nyolc csapat nevezett, ám ez csupán a létszám változatlanságát jelentette. Sajnálatos módon a Budapesti Spartacus SC, öt első osztályban eltöltött idény után feloszlatta a hoki szakosztályát, így csupán a Központi Sportiskola első végzős évfolyamára épülő Ifjúsági Válogatott indulása mentette meg a magyar jégkorong sport mezőnyét a zsugorodásától. Talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy ők is csak időlegesen. A kiírásban is történt változás: az előző évi két körhöz képest most négy alkalommal találkoztak egymással a csapatok, azaz 28 fordulóból állt a küzdelem. A szövetség a Magyar Népköztársasági Kupa mérkőzéseit az 1969. február végi szkopjei világbajnokság idejére írta ki, ami arra kényszerítette az élcsapatokat, hogy némileg kiegyenlítve a mezőnyt, a válogatottjaik nélkül álljanak majd sorompóba.
Az Újpest tehát nem a legjobb előjelekkel utazott el október elején Bulgáriába, hogy az Európa Kupa első körében megküzdjön az 1957-ben alapított és az 1967-1968-as szezonban első bajnoki címét megszerző Metallurg Pernik együttesével. Az ellenfél csapatát Anatolij Vatutyin személyében egy 33 éves szovjet hátvéd is erősítette, aki a Himik Voszkreszenszk együttesétől érkezett, így egyáltalán nem lehetett lefutottnak tekinteni a párharcot. Ráadásul a lila-fehéreknek az október 8-án megrendezett EK mérkőzés volt első valódi tétmeccsük az idény során, s ennek tükrében a Szófiában elért 4-4-es döntetlen kifejezetten jó eredménynek tűnt a budapesti visszavágó előtt.
Az Országos Bajnokság küzdelmei 1968. október 28-án kezdődtek meg. Az Újpest a Megyeri úton fogadta a Vörös Meteor együttesét.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Kovácshegyi Pál – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Treplán Béla – Borbély Vidor, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter
Meteor: Losonci Gy. (kapus), Losonci I., Gogolák, Vrbanics, Grimm, Erdős, Szőcs, Kárász I., Gálfi, Popelka, Muhr, Szántó, Némon, Szabó, Marcinka, B. Nagy
A Kenderessy Balázs vezette, egykor lényegesen szebb napokat is látott piros-fehérek képtelenek voltak tartani a lépést és csupán az utolsó húsz percben volt egyenrangú partnere a hazai csapatnak, amely Klink és Zsitva 2-2, Bánkui, Lőrincz, illetve Patócs Péter 1-1 góljával magabiztosan nyerte meg az idénynyitót.
Újpesti Dózsa – Vörös Meteor
7-1
(4-0, 2-0, 1-1)
Két nappal később a Bp. Építők látogattak Újpestre, ahol a vendéglátók meglehetősen kényelmesen kezdték a mérkőzést, így az első szünetben igencsak szűkös 1-0-ás vezetéssel vonultak be a játékosok az öltözőbe. A második húsz percben aztán alaposan megrázták magukat Bánkutiék és öt gólt szerezve egy ellenében, máris 6-1-es lila-fehér vezetésről árulkodott az eredményjelző tábla. A harmadik harmadra viszont visszatért az álmoskás játék és bár mindkét csapat 2-2 találatot szerzett, a színvonal minden volt, csak éppen magas nem… A végül 8-3 arányú újpesti győzelemmel záruló találkozón Klink 4, Bálint, Zsitva, Boróczi és Galambos 1-1 gólt ütött. Érdekesség, hogy a kék-fehérek mindhárom gólját Szilassy Béla, közelmúltbéli vezetőedzőnk édesapja szerezte.
November 6-án a Kisstadionban került sor az Ifjúsági Válogatott elleni meccsre. Boróczi Gábor a legjobb összeállításban küldte jégre a fiúkat, csupán a kisebb sérüléssel bajlódó Kovácshegyi Pál hiányzott. Az ő helyét Fülöp Tamás vette, mint Palotás József bekkpárja. A lila-fehérek ismét kényelmesen kezdtek és nehezen lendültek bele a játékba, amit az összecsapás végéig folyamatosan akadozó támadásvezetés is jelzett. Az ifik ennek megfelelően bátran játszottak és sokat foglalkoztatták Vedrest.Az utolsó tíz percre 4-1-es újpesti vezetéssel fordultak a csapatok, ám ezt követően Jakabházy László tanítványain egyre jobban kiütközött a fáradtság, amit a rutinos lila-fehérek újabb négy találattal büntettek, így végül 8-1 arányú győzelemmel gyűjtötték be a kötelező két pontot. Bánkuti, Bálint és Zsitva 2-2, Szeles, illetve Treplán 1-1 gólt jegyzett, a túloldalon a következő idényben a Megyeri útra szerződő Fodor Árpád volt eredményes. Érdemes megjegyezni, hogy az aznap jégre lépő ifik közül nem ő volt az egyetlen, aki később a IV. kerületben folytatta páyafutását, hiszen Bodor Zsigmond, Böle Dezső, Hajzer János és Ugrai Iván szintén ezt az utat járták be.
Habár vészesen közeledett az EK visszavágó időpontja, november 9-én még le kellett játszani a Bp. Postás elleni mérkőzést. A házigazda lilák alaposan megnyomták az első harmad második felét, melynek során hét alkalommal is bevették Simkó hálóját, aztán alaposan visszavettek a tempóból. A meccs végén így is 15-0 állt az eredményjelző táblán, Bálint 4, Boróczi, Szikra és Lőrincz 3-3, Patócs Péter és Klink 1-1 alkalommal volt eredményes.
A Népsport november 10-i számában, egy nappal a Metallurg Pernik elleni kupavisszavágó előtt arról cikkeztek, hogy bár egyelőre Boróczi Gábor vezeti a bajnoki címvédő edzéseit, a háttérben Újpesti Dózsa vezetői előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Szovjet Jégkorong szövetséggel és bíznak benne, hogy hamarosan megérkezik az új tréner. A kiszemelt a hírek szerint a Dinamo Moszkva egy évvel korábban visszavonult csatára, a 32 éves Vlagyimir Boriszovics Kiszeljov volt. Bár az egyeztetések még sokáig elhúzódtak, a megegyezés végül nem jött össze.
Boróczi Gábort azonban nem ezzel foglalkozott, hanem a csapatra váró következő erőpróbával, a bolgár bajnok elleni mérkőzéssel, melyről a következőket nyilatkozta a sportnapilapnak: „Örültünk a szófiai döntetlennek, s úgy érezzük, hogy hazai pályán, közönségünk buzdításával sikerül kivívnunk a továbbjutást. A bolgárok gyors, kemény jégkorongot játszanak, Szófiában nagyon sportszerű mérkőzést láthatott a közönség, s bízom benne, hogy Újpesten is örömet szerzünk a jégkorongozás kedvelőinek.”
A november 11-én a Megyeri úton megrendezett meccsre közel 1000 szurkoló váltott jegyet.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Fülöp Tamás – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Treplán Béla – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter
Pernik: Ljubomir Trajkov (kapus) – Ventzislav Venev, Anatolij Vatutyin (RUS) – Pavel Leszev, Petar Kalev, Alekszandr Mihajlov – Tasev, Nikolov – Deliradev, Anatolij Poljanszki, Zseljasko Botev – Sztefan Mihajlov, Sztefanov, Georgij Velicskov – Alekszandar Pantev (kapus)
Az Újpest remekül kezdett, irányította a mérkőzést, a korong szinte ki sem jött az ellenfél harmadából. Klink 4. percben lőtt vezető gólját követően még nyomasztóbbá vált a hazai fölény, ám egy óvatlanul eladott koronggal Petar Kalev megugrott és a 7. percben egyenlített. A gól alaposan megzavarta a lila-fehéreket, a csapat kapkodni kezdett, a bolgárok pedig kíméletlenül kihasználva a hibákat 1-3-as előnnyel vonulhattak az öltözőbe. A második harmad elején továbbra is a vendégek kezdeményeztek többet, sokan talán már kezdtek megbarátkozni a kiesés gondolatával, amikor a 26. percben Boróczi betalált Trajkov kapujába. A várva-várt szépítés újabb fordulatot hozott a játék képébe. A lendületbe jött Újpest kettős emberelőnybe került, amit a 31. percben Klink váltott gólra, majd négy perccel később Boróczi másodszor is bevette a bolgár kaput. Ismét a lila-fehérek vezettek és álltak továbbjutásra. Az utolsó húsz percben, habár a bolgárok keményen küzdöttek, a hazaiak fokozatosan átvették az irányítást. Bánkuti 44. percben lőtt gólja megnyugtatta a csapatot, amely Boróczi 56. és Klink 58. percben lőtt újabb találataival végül magabiztosan harcolták ki a továbbjutást az Európa Kupa második körébe.
A csapat játékosedzője a mérkőzés után a következőkkel magyarázta a bolgár egyenlítés után bekövetkező rövidzárlatot: „Érthető az idegesség, nem tudtunk megfelelően felkészülni erre a mérkőzésre, hiszen eddig a bajnokságban is csak könnyű ellenfeleink voltak. A bolgárokat nem szabad lebecsülni, sokat fejlődtek, most már nem csak keményen, hanem jól és tervszerűen játszanak. Tartottunk ettől a mérkőzéstől. Örülök a győzelemnek, s bízom abban, hogy ez lendületet ad a játékosoknak, és a bajnokságban a nagy vetélytársaink ellen is eredményesen fogunk szerepelni.”
Egyelőre azonban még egy „könnyű” ellenfél következett, hiszen két nappal az EK mérkőzés után a Bp. Előre együttese látogatott a Megyeri útra. Az Újpest meglehetősen tartalékos csapattal állt fel, hiszen a két Palotás fivér és Bálint Attila is kihagyta a meccset. Utóbbit Borbély Vidor helyettesítette a második sorban, aki ha már megkapta a bizalmat, maradéktalanul élt is vele és megszerezte első bajnoki gólját. A lila-fehérek ezen az estén csupán annyit adtak ki magukból, ami az elmúlt napok sűrű menetelése után feltétlenül szükséges volt, így is magabiztos 10-3 arányú győzelemmel gyűjtötték be a kötelező két pontot. A fent említett ifjún kívül Galambos és Bánkuti 2-2, Szikra, Zsitva, Boróczi, Klink és Lőrinc 1-1 alkalommal volt eredményes.
Az Újpest számára november 16. hozta el a bajnokság első vérbeli rangadóját, mikor is a BVSC vendégeként lépett jégre a Kisstadionban. Mivel a kisebb sérüléssel bajlódó játékosok mindannyian vállalni tudták a játékot, a lila-fehérek a legjobb összeállításban léptek jégre.
BVSC: Balogh J. (kapus), Babán, Koutny, Gámán, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gyöngyösi, Rozgonyi, Bakai, Petyerák, Miklós, Kósa, Farkas, Biczi
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső, Fülöp Tamás – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter
Az első percek a vasutasok fölényével teltek, akik Gámán révén egy ordító helyzetet is kihagytak. A harmad derekára az Újpest játéka is feljavult és elsősorban Bálint Attila előtt adódtak helyzetek, gól azonban nem született. A jég a 17. percben tört meg, amikor Bikár révén a BVSC szerezte meg a vezetést. Szünet után az ellenfél játéka kapkodóvá vált, a lilák annak rendje és módja szerint be is szorították őket a harmadukba és a 22. percben Treplán Béla találatával az egyenlítés is sikerült. A lendület ezt követően sem tört meg és öt perccel később Zsitva Viktor gólja már az Újpestet juttatta vezetéshez. A harmad utolsó negyedében alaposan felpörögtek az események. Előbb Gyöngyösi egalizált egy kapu előtti kavarodásból, majd 20 másodperccel később Zsitva ismét a lila-fehéreknek szerzett előnyt. Hogy az utolsó játékrész előtt mégis döntetlenre álljanak a csapatok, arról Bikár gondoskodott a 40. percben. Szünet után mindkét együttes két sorral folytatta a játékot. Eleinte a hazaiak kezdeményeztek többet, ám az Újpest fokozatosan átvette az irányítást és a térfélcserét követően két villámgyors akció végén a harmadik gólját szerző Zsitva (53.p.) és Bálint (57.p.) találatainak köszönhetően, kétgólos vezetésre tett szert. A mérkőzés utolsó előtti percében Klink még kihagyott egy hatalmas helyzetet, amit a túloldalon Gyöngyösi góllal büntetett, ám a továbbiakban már nem változott az eredmény.
BVSC – Újpesti Dózsa
4-5
(1-0, 2-3, 1-2)
November 18-án, két nappal a bajnokság első örökrangadója előtt, végre arra is fény derült, hogy a lila-fehéreknek a svájci HC La Chaux-de-Fonds együttesével kell összecsapniuk az Európa Kupa második körében. A csapat ezt követően fogadta a Megyeri úton az ősi riválist. A jégre kikorcsolyázó játékosokat ez alkalommal is telt ház, azaz 3000 lelkes szurkoló köszöntötte.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter
FTC: Csánk (kapus), Raffa, Balogh, Horváth, Mészöly, Schwalm, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Kassai
Mindkét együttes gyors támadások vezetett és a vendégek már a 2. percben betaláltak Vedres kapujába, sőt akár kettőre is növelhették volna az előnyüket, ha Póth nem hibázik. Szerencsére megtette és a kontrából Zsitva Viktor egyenlített. A harmad vége azonban a zöld-fehéreknek sikerült jobban, s így kétgólos előnnyel vonulhattak az öltözőbe. Szünet után továbbra is a rivális volt veszélyesebb, ám a harmad derekához közeledve az Újpest fokozatosan átvette az irányítást és a 29. percben ismét Zsitva volt eredményes Palotás József átadásából. A 36. percben Lőrincz akár már egyenlíthetett is volna, ám kihagyta a lehetőséget. A 40. percben azonban már nem volt kegyelem, előbb Boróczi, majd Bánkuti mattolta Csánkot, így 4-3-as lila-fehér vezetéssel fordultak a csapatok az utolsó játékrészre. Az első 10 percben egymást követték a kiállítások, amelyekből Bánkuti és Schwalm is kihasznált egyet-egyet. A térfélcserét követően is gyors és élvezetes játék folyt a jégen. A vendégek nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, de a hazai védelem már nem hibázott és ha kellett Vedres Mátyás is bizonyította klasszisát, így az Újpest nyerte az örökrangadót.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
5-4
(1-3, 3-0, 1-1)
A bajnokság állása az első kör után:
A folytatásban 11 napos válogatott szünet következett, melynek során nemzeti csapatunk, melyben Palotás József, Szeles Dezső, Zsitva Viktor, Bálint Attila és Klink János képviselték az Újpestet, november 23-24-én az NDK B kerete ellen játszott egy-egy mérkőzést Kelet-Németországban. A 4-3 és 7-3 arányú vereségekkel záruló összecsapásokon Klink és Szeles 1-1 alkalommal volt eredményes.
A második bajnoki kör november 27-én a Bp. Építők elleni mérkőzéssel vette kezdetét a Kisstadionban. A lila-fehérek a papírformának megfelelően, Klink 3, Bálint 2, Palotás József, Lőrincz, Boróczi, Galambos, Patócs Péter és Szikra 1-1 góljval 11-4-es győzelemmel gyűjtötték be a két pontot.
Ezt követően került sor a válogatott hazai bemutatkozására. A Budapest néven jégre lépő keret a nyugat-német Oberstdorf együttesét fogadta a Kisstadionban és 8-4 arányban diadalmaskodott. Az újpestiek közül Vedres, Zsitva, Klink, Galambos és Szeles jutott szerephez.
Másnap, november 30-án a lila-fehérek elutaztak Svájcba, hogy lejátszák a soron következő Európa Kupa mérkőzésüket. A két csapat december 2-án 6500 néző előtt csapott össze egymással a hazaiak 1200 méter magasan fekvő nyitott pályáján.
Fonds: Gérald Rigolet – René Huguenin, Werner Künzi – Jean-Paul Curchod, Michel Turler, Francis Reinhard – Marcel Squaldo, Gaston Furrer – Guy Dubois, Michel Berger, Jacques Pousaz – Peter Casaulta, Philippe Jeannin, Peter Stambach
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás II József, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter – Borbély Vidor
A csapatokat a helyi lapok szerint ideális hőmérséklet, kiváló minőségű pálya és telt ház fogadta. A mérkőzés előtt a lila-fehérek ajándékkal kedveskedtek vendéglátóiknak. A mindvégig sportszerű mederben zajló, csupán három két perces kiállítást (Hajek, Stambach és Furrer) hozó meccsen a svájciak már a 3. percben megszerezték a vezetést és a szünetig magabiztos játékkal 4-0-ás előnyre tettek szert. A második harmad egyértelműen az Újpesté volt: Bálint a 23., Bánkuti a 30., Klink pedig a 33. percben talált be Rigolet hálójába, így a csapat minimális hátrányból vágott neki az utolsó játékrésznek. A hazaiak azonban két gyors góllal hamarjában lehűtötték a kedélyeket és bár Bálint a 45. percben még faragni tudott a hátrányon, a szokatlan magashegyi viszonyok között egyre szembetűnőbben fáradó lila-fehérek még négy alkalommal voltak kénytelenek kapitulálni a sérülés miatt hiányzó kanadai légiósa nélkül is kiváló játékerőt képviselő svájci csapat ellen.
HC La Chaux-de-Fonds – Újpesti Dózsa
10-4
(4-0, 0-3, 6-1)
A csapat december 4-én érkezett vissza Budapestre, másnap pedig, minden különösebb pihenő nélkül, máris a Vörös Meteorral kellett megküzdenie a Kisstadionban. A lila-fehérek semmit nem akartak a véletlenre bízni és már az első percektől kezdve nagy iramot diktáltak, a piros-fehérek azonban jól védekeztek. Legalábbis Boróczi 12. percben lőtt találatáig, mert azt követően kiszakadt a gólzsák és utazás ide, vagy oda, Bánkutiák a szünetig még négy gólt helyeztek el Losonci György kapujába. Sőt a második harmadot is góllal kezdték, a Meteor pedig csak a meccs derekán, a 30. percben tudott szépíteni. Az Újpest ekkor már visszafogta a tempót, talán a hosszú utazás is éreztetni kezdte a hatását, mindenesetre kiegyenlítetté vált a játék. A lilák győzelme azonban egy percig sem forgott veszélyben, hiszen Boróczi és Bánkuti 2-2, valamint Zsitva, Treplán és Szikra 1-1 góljával 7-3 arányban diadalmaskodtak a Meteor felett.
Két nap múlva már az Ifjúsági válogatott vendégeskedett a Megyeri úton. Habár a 3. percben már 2-0-ra vezettek Galambosék, ezt követően alaposan visszazuhant a koncentráció, így Menyhárt és Havrán góljaival egyenlíteni tudtak a fiatalok. Jól jött tehát a szünet és sikerült is a csapatnak felpörögnie, hiszen a hátralévő harmadokat 6-0 és 7-0 arányban nyerve, végül 15-2-es lila-fehér győzelemmel ért véget a találkozó. A hazai gólokat Bálint 4, Galambos 3, Palotás I, Palotás II 2-2, Treplán, Borbély, Boróczi és Patócs Péter ütötték.
Ezt követően már a december 9-i Európa Kupa visszavágó lebegett a szemek előtt. A mérkőzés előtt a sportnapilap Vedres Mátyás kérdezte az ellenfélről: „A svájciak nagyon jól korongoznak, keményen játszanak és veszélyesen lőnek. Nagyszerűen kihasználják szélsőik gyorsaságát és a kapu előtt eredményesek. Nagyok sok függ attól, hogy tudunk-e már az első harmadban erős iramot diktálni és helyzeteinket kihasználni. A svájci ellentámadásoknál nagy szükségem lesz a védők segítségére, hogy az általam hárított lövések után a korongot időben tudják továbbítani csatárainknak. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk. Ha sikerül győznünk a Chaux-de-Fonds ellen, az jelentős eredmény lesz. Bízom benne…”
A Megyeri úti lelátókon megjelenő mintegy 1000 szurkoló szintén ebben bízott.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter
Fonds: Gérald Rigolet – René Huguenin, Werner Künzi – Jean-Paul Curchod, Michel Turler, Francis Reinhard – Marcel Squaldo, Gaston Furrer – Guy Dubois, Michel Berger, Gaston Pelletier (CAN) – Peter Casaulta, Philippe Jeannin, Peter Stambach – Pierre Brun, David Huggler
Az Újpest nagy iramban kezdett és a helyzetek sem maradtak el. A 3. percben Patócs Péter egy kontratámadás végén vette be Rigolet kapuját. Habár több gól már nem esett a szünetig, mindkét oldalon sok volt az akció, a nézők szórakoztató, kemény, de mindvégig sportszerű összecsapásnak örülhettek. A svájciak a második harmadban erősítettek és időnként beszorították a lila-fehéreket a kapujuk elé, ám gyors ellentámadásaikkal a hazaiak is sok galibát okoztak az ellenfél harmadában. Három perccel a játékrész vége előtt Bánkuti lövése kipattant Rigolet-ről és a jó ütemben érkező Zsitva a portás mellett a hálóba helyezte a korongot. Sajnos az utolsó húsz perc svájci szépítéssel kezdődött és bár az Újpest sokat játszhatott emberelőnyben, ezek közül egyet sem sikerült kihasználni és ez végül megbosszulta magát. A térfélcserét követően az alpesi együttes még egy fokozattal feljebb váltott és végül sikerült megfordítania az eredményt.
Újpesti Dózsa – HC La Chaux-de-Fonds
2-3
(1-0, 1-0, 0-3)
Az EK mérkőzést követően a válogatott elutazott Szófiába, hogy részt vegyen a Duna Kupán. A Budapest néven szereplő keretben Vedres, Palotás II, Galambos, Szeles, Zsitva, Bálint és Treplán képviselték a lila-fehér színeket. Legjobbjaink a Szokol Kijev együttesétől 10-0 arányú vereséget szenvedtek, majd 8-1, illetve 8-2 arányban verték a bolgár junior-, illetve a Bukarest néven szereplő román válogatottat. A három mérkőzésen Palotás József 2, Szeles, Bálint és Galambos 1-1 gólt ütött.
Karácsony előtt még két bajnoki mérkőzést kellett lejátszaniuk jégkorongozóinknak. December 21-én a Bp. Postás fogadta az Újpestet a Kisstadionban. Palotás József és Galambos Béla kisebb sérülés miatt kihagyta a mérkőzést, így a csapat két bekkpárral (Hajek-Treplán, Palotás I-Szeles) korcsolyázott fel a jégre. A második támadótrióban a fiatal hátvéd, Kovácshegyi Pál igyekezett pótolni Galambos játékát, mint az később kiderült, nem is eredménytelenül. A meccs nem tartogatott különösebb meglepetéseket. Ahogy arra a papírforma alapján számítani lehetett, a Postás alig-alig tudott az újpesti kapu közelébe férkőzni és a lila-fehérek különösebb megerőltetés nélkül is nagy gólaránnyal (13-0) nyertek. Zsitva 5, Bánkuti és Kovácshegyi 3-3, Patócs Péter és Palotás János 1-1 alkalommal voltak eredményesek.
December 23-án következett a szezon második örökrangadója. Boróczi Gábor a következőket nyilatkozta a derbi előtt: „Újpesten nehezen nyertünk, s most sem lesz sétagalopp a mérkőzés. Sokat kell javulnunk, igyekszünk is minden nap edzeni. A belgrádi mérkőzésen Palotás II és Galambos is megsérült, de bízom abban, hogy hétfőn ott lesznek a Kisstadionban. Legutóbb Újpesten gyenge első harmad után a csapat magára talált. A játékosokat nem törte le a zöld-fehérek 3-1-es vezetése. Bízom abban, hogy ezúttal sem lesz baj a küzdőszellemmel.”
Játékosedzőnk éppen jóban lehetett az égiekkel, hiszen a csapat mindkét sérültje vállalni tudta a játékot, így mindkét csapat a legjobb összeállításában korcsolyázhatott ki a jégre, ahol 3000 lelkes szurkoló várta az összecsapást.
FTC: Csánk (kapus), Raffa, Balogh, Schwalm, Mészöly, Horváth, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Kassai
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Szeles Dezső – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter
Az Újpest már az első másodpercektől támadólag lépett fel és ezzel sikerült is jócskán meglepnie az ellenfél játékosait. Bánkuti az 5. percben a vezetést is megszerezte, amit a 15. percben Klink, a 15-ikban Bálint toldott meg még egy-egy góllal, így az első szünet után 0-3-as újpesti vezetést hirdetett az eredményjelző tábla. A második harmadban kiegyenlített játékot láthatott a közönség, mindkét csapat sokat támadott, bár továbbra is a lila-fehérek voltak veszélyesebbek. Mészöly a 25. percben szépített, a harmad derekán Bálint ismét háromra növelte az újpesti előnyt, ám néhány másodperccel a játékrész vége előtt Raffának egy éles szögből leadott lövéssel sajnos sikerült meglepnie Vedrest. Az utolsó húsz percben fokozódott az iram, az irányítást pedig fokról fokra a kétgólos hátrányban lévő hazaiak vették át. Ennek eredményeként, közvetlenül a térfélcsere előtt, Menyhárt egy gyors ellentámadás végén tudott eredményes lenni. Habár az utolsó tíz percben a hazaiak mindent megtettek az egyenlítésért, az Újpest stabilan védekezett, ráadásul Vedres is kiváló teljesítményt nyújtott, így nem változott az eredmény.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
3-4
(0-3, 2-1, 1-0)
A két ünnep között a válogatotté volt a főszerep. Nemzeti csapatunk a Kisstadionban fogadta a lengyel Katowice csapatát és Zsitva, valamint Bálint 1-1 góljának köszönhetően, 8-6 arányban győzte le ellenfelét. A gólszerzőkön kívül Vedres, Palotás II és Treplán kapott szerepet a Budapest néven szereplő szelekcióban.
December 30-án, az év utolsó bajnoki mérkőzésén, az Újpest a Bp. Előre együttesét fogadta a Megyeri úton. Talán a tartalékosan felálló védelem, talán az ünnepi hangulat volt az oka, de az összecsapás kis híján meglepetéssel végződött, ugyanis a lelkesen és jól játszó közlekedésiek a második harmad elején már 3-1 arányban is vezettek… A lila-fehérek azért a szünetig kínkeservesen kiegyenlítettek, majd az utolsó húsz percben két gólt is ütöttek a nagyszerű formában védő Kelemennek, amivel helyreállították a „világ rendjét”. A szurkolók megkönnyebbülve térhettek tehát haza, hogy megünnepeljék a pontveszteség nélkül abszolvált „őszi” idényt. A rend kedvéért: Újpesti Dózsa – Bp. Előre 5-3. Gólszerzők: Bánkuti, Galambos, Palotás II, Bálint és Boróczi, illetve Lengyel (2) és Margó.
A második kör utolsó mérkőzését 1969. január 4-én rendezték meg a Megyeri úton. Az ellenfél a BVSC volt, a játékosokat 1500 szurkoló fogadta.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Szeles Dezső – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Mandics, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gyöngyösi, Rozgonyi, Petyerák, Bakai, Miklós, Kósa, Gámán
Gyors iramú játékkal kezdődött a rangadó, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. A 14. percben éppen négy a négy ellen játszottak a csapatok, amikor Bikár egy buli után bevette Vedres kapuját. A gólt követően hiába nyomott az Újpest, a szünetig hátralévő időbe nem sikerült a hálóba találniuk. A második harmad elején csapkodóvá vált a meccs. A 23. percben emberelőnybe kerültek a lilák, melynek során Palotás József passzából Klink János egyenlített. A hazaiak ezt követően fokozatosan átvették az irányítást és a 31. percben Zsitva Viktor révén megszerezték a vezetést is, amit Bálint Attila néhány másodperccel a szünet előtt egy bivalyerős lövéssel kettőre növelt. Az utolsó húsz perc rosszul indult, hiszen a csapat öt perces hátrányba került, amit a BVSC Gyöngyösi és Bikár révén két góllal büntetett meg (3-3). Végre a kiállított Bálint is visszatérhetett a jégre és ha már ott volt, gyorsan helyzetbe is hozta Palotás Józsefet, aki egy egészséges lövéssel porolta le Balogh János kapujának felső sarkát. A térfélcserét követően eleinte kiegyenlített játékot láthattak a nézők, majd Bikár hagyott ki egy ordító helyzetet. Az 56. percben viszont az utolsó nagy kérdés is eldőlt: Lőrincz egy éles szögből leadott lövéssel beállította a végeredményt.
Újpesti Dózsa – BVSC
5-3
(0-1, 3-0, 2-2)
A bajnokság állása két kör után:
1969. január 12-én máris kezdetét vette a bajnokság harmadik köre. A féltávnál még mindig veretlen lila-fehérek ellenfele a Vörös Meteor volt a Kisstadionban. A papírforma az Újpest győzelmét ígérte, ám ezen az estén a helyzetkihasználással meglehetős hadilábon állt a csapat, ráadásul Losonci György is nagyszerű napot fogott ki, aki bravúrjaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek részéről csak Klink és Boróczi tudott a hálóba találni. Mivel ugyanezt a piros-fehérek részéről Popelka és Muhr is megtette, a mérkőzés némi meglepetésre 2-2-es döntetlennel ért véget.
Négy nappal később az Ifjúsági válogatott vendégeként tért vissza az Újpest a Kisstadionba és aratott 20-0 arányú győzelmet a bajnokság közepére némileg elfáradó, bár a gyengébb csapatok ellen mindvégig remekül helytálló tinédzserek ellen. A mérkőzés IV. kerületi szempontból – némi túlzással persze – csupán arra volt jó, hogy javuljon a lila-fehér játékosok lőlapja, akik közül Zsitva 5, Boróczi 4, Szikra 3, Lőrincz és Bálint 2-2, Treplán, Szeles, Borbély és Klink 1-1 gólt ütött.
Január 18-án a Postás csapata látogatott a Megyeri útra. A mérkőzést Bálint Attila, Patócs Péter és Palotás János is kihagyta, a helyükön a fiatalok különítménye, azaz Kovácshegyi Pál, Komáromi Lajos és Borbély Vidor kapott szerepet. Habár a lilák mindvégig hatalmas fölényben játszottak az enerváltnak és lélektelennek tűnő vendégek ellen, a három harmad alatt számtalan helyzetet hagytak kihasználatlanul, így végül „csak” 10-1 arányban tudtak diadalmaskodni. A gólszerzők Galambos (2), Szeles (2), Klink (2), Bánkuti, Komáromi, Szikra és Boróczi voltak.
Három nappal később a BKV Előre meghívására Budapesten túrázó Medvescak Zagreb lépett jégre Újpesten. Mivel a válogatott éppen Lengyelországban szerepelt, a válogatottakat nélkülöző lila-fehérek összeállítása meglehetősen tartalékos volt. A hálót Kézeli Pál őrizte, a védelemben a Treplán-Bánkuti és a Hajek-Kovácshegyi párosok kaptak szerepet, míg a támadósorban a Boróczi-Palotás I-Lőrincz, illetve a Patócs P.-Borbély-Szikra triók léptek jégre a csereként nevezett Komáromi Lajossal kiegészítve. A jég ideális és az időjárás is ideális volt, talán ezért is látogatott ki 400 néző a mérkőzésre. Bár a horvátok szerezték meg a vezetést, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai jégkorongozók jobban korcsolyáznak és lényegesen technikásabbak is az ellenfelüknél. A lila-fehérek 4-2, illetve 4-1 arányban nyerték az első két harmadot, ám az utolsó húsz percre mind fejben, mind fizikailag elfogytak és a horvátok 1-6-os hajrával 9-9-es döntetlenre mentették a meccset. Az újpesti gólszerzők Szikra (4), Lőrincz (2), Patócs Péter (2) és Palotás I voltak.
Budapest néven szereplő nemzeti együttesünk eközben lengyel regionális szelekciókkal mérte össze az erejét. Szilézia, Katowice és Varsó „válogatottjai” ellen sorrendben 4-5, 3-4 és 4-5 arányú győzelmeket arattak a fiúk. A portya során Bálint 3, Klink 2, Zsitva 1 gólt szerzett.
A bajnokság január 27-én a Bp. Előre elleni meccsel folytatódott a Kisstadionban. Habár a csapat a legjobb összeállításában lépett jégre, a játék fásult volt és akadozott, így a jól szervezett közlekedésiek alaposan megnehezítették a címvédő dolgát. Vedreséknek csak a második harmadban sikerült a maguk javára fordítani és egyben eldönteni a mérkőzést, amit végül Bánkuti 2, Zsitva, Boróczi, Lőrincz és Galambos 1-1 góljának köszönhetően 6-2 arányban nyertek meg a lilák.
Három nappal később a Bp. Építők tették tiszteletüket a Megyeri úton és bár a játék ez alkalommal is nehezen indult be a csapat 10-1-es győzelemmel érvényesítette a papírformát. Szikra 4, Bánkuti 2, Galambos, Palotás József, Zsitva és Klink 1-1 találatig jutott.
Következhetett a harmadik kör első rangadója a Kisstadionban a BVSC ellen. A lelátón 1000 néző volt kíváncsi a bajnokság első és második helyezettjének összecsapására.
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Zsitva B., Palla, Gámán, Kertész, Siba, Bikár, Rozgonyi, Gyöngyösi, Bakai, Miklós, Kósa, Petyerák, Mandits
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Palotás I János – Lőrincz Ferenc, Patócs Péter, Boróczi Gábor
A mérkőzés Bánkuti és Gámán különpárbajával indult, ami után a két játékos már mehetett is a büntetőpadra. Mindkét csapat óvatosan játszott, a vasutasok a tőlük megszokott zárt védekezésből indítottak gyors kontrákat és a harmad derekán Gyöngyösi révén a vezetést is megszerezték. A lila-fehérek ugyan mindent megtettek az egyenlítésért, ám a gól sehogy sem akart összejönni, nem úgy a másik oldalon… Néhány másodperccel a szünet előtt Bikár kettőre növelte a BVSC előnyét. A második játékrészre csökkent az iram, Galambos viszont egy kapu előtti kavarodást kihasználva szépített, majd a meglehetősen feszülten játszó Bánkuti Árpád kapott végleges kiállítást sportszerűtlen magatartásért. Az utolsó húsz percben mindkét csapat puskázott el emberelőnyt és hagyott ki helyzeteket a nagy birkózás során. Az 59. percben Kertészt kiállították és a lilák az egyenlítés reményében le is hozták a kapust, hiába támadtak azonban hat a négyre, Bikárnak sikerült bevennie az üresen árválkodó ketrecet.
BVSC – Újpesti Dózsa
3-1
(2-0, 0-1, 1-0)
Február 8-án 3000 szurkoló gyűlt össze a Megyeri úton, hogy megtekintse a Ferencváros vendégjátékát. A mérkőzés annak rendje és módja szerint meg is kezdődött, ám a sűrű havazás miatt két harmad után a játékvezetők félbeszakították az 1-1-re álló játékot. A szabályok szerint a meccset újra kellett játszani. Az új időpont február 15-e lett.
Addig azonban a csapatnak le kellett játszania a negyedi kör első mérkőzését a Bp. Építők ellen. A Kisstadionban az első kihívás a pályamunkásokat érte, hiszen a havazás miatt csak kemény munkával lehetett csak játékra alkalmassá tenni a jeget. Az Újpest nehezen lendült játékba, ám ha fokozatosan is, de sikerült felőrölni a jól játszó kék-fehéreket és Bánkuti 2, Lőrincz, valamint Szikra 1-1 találatával 4-1 arányban megnyerni a gyors iramú, élvezetes mérkőzést.
Következhetett hát a félbeszakadt derbi újrajátszása, amire 2000 szurkoló váltott jegyet a Megyeri úton.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Szeles Dezső, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor
FTC: Szépfi (kapus), Raffa, Balogh, Horváth, Mészöly, Schwalm, Ziegler J., Ziegler P., Menyhárt, Póth, Császár
A hó helyett ezúttal az eső okozott gondot, ám a mérkőzést ezúttal szerencsére sikerült végigjátszani. A csapatok nagy iramban kezdtek, sok volt a lövés, újpesti oldalon pedig az öröm, hiszen a csapat az 5. percben már 2-0-ra vezetett. Ekkor ugyan Schwalm révén szépíteni tudtak a vendégek, de a harmad derekán Bálint visszaállította a kétgólos különbséget. Szünet után gyors gólváltás következett és bár a zöldek ebben az időszakban valamivel többet támadtak, Bánkutiék kíméletlenül ki is használták a lehetőségeiket, így az utolsó húsz perc előtt 6-3-as előnnyel vonulhattak be az öltözőbe. A harmadik harmad valódi újpesti gálát hozott. A lila-fehérek minden tekintetben riválisuk fölé nőttek és tetszés szerint érve el góljaikat, fölényes győzelemmel erősítették meg helyüket a bajnoki tabella élén. A diadalból Zsitva Viktor 4, Szikra István és Bálint Attila 2-2, Boróczi Gábor, Klink Pityu és Lőrincz Ferenc 1-1 góllal vette ki a részét. A mérkőzés krónikájához sajnálatosan az is hozzátartozik, hogy az első harmad 14. percében Boróczi Gábort egy túlzottan kemény palánkra lökés következtében ölben kellett levinni a jégről. Szeles Dezső pedig Beszteri-Balogh Jánossal vívott meg egy komolyabb boxmérkőzést.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
11-3
(3-1, 3-2, 5-0)
Két nappal később a Bp. Postás együttese látta vendégül az Újpestet a Kisstadionban. Bikali Tibor fiainak az első harmadban még sikerült viszonylag szorosan tartani az eredményt, sőt, rövid ideig vezetni is tudtak, a második és harmadik játékrészben már összeroppantak a folyamatosan támadó lila-fehérek nyomása alatt. Galambos 3, Szikra 2, Bálint, Lőrincz, Zsitva, Bánkuti és Palotás I góljainak köszönhetően a végeredmény 10-1 lett az Újpest javára.
1969. február 20-a után a válogatott megkezdte a közvetlen felkészülést a szkopjei C-csoportos világbajnokságra. Ennek jegyében a Kisstadionban két mérkőzést is játszott egy lengyel sziléziai regionális szelekcióval, melyeken egy győzelem (10-6) és egy vereség (2-4) volt a mérleg. Az utazókeretben végül hét játékos, Vedres Mátyás, Palotás József, Galambos Béla, Szeles Dezső, Klink János, Zsitva Viktor és Bálint Attila képviselte az Újpestet.
Az elmúlt idényhez hasonló módon, a Magyar Jégsport-szövetség 1969-ben is a világbajnokság ideje alatt rendezte meg a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeit. A mezőnyt a bajnoki helyezések alapján két csoportra osztották, így a lila-fehérek a BVSC-vel, az Előrével és a Postással az I., az FTC, a Vörös Meteor, az Építők és az Ifjúsági válogatott a II. számú csoportba került. Habár a csapat értelemszerűen a válogatottjai nélkül szállt be a küzdelembe, mindhárom csoportmeccsét magabiztosan nyerte, így könnyedén került a Kisstadionban március 2-án megrendezett döntőbe. A másik oldalon is érvényesült a papírforma, azaz a Ferencváros lett az ellenfél. Boróczi Gábor Kézeli Pált nevezte a kapuba, a védelmet a Palotás I-Kovácshegyi és a Hajek-Treplán bekkpárok alkották, míg a két támadótriót a Patócs-Lőrincz-Boróczi, illetve a Bánkuti-Szigetvári-Szikra hármasok alkották. Csereként Borbély és Komáromi voltak nevezve. A döntőnek a Népsport sem szentelt túl nagy figyelmet, rövid tudósításukból csupán annyi derül ki, hogy a bajnokságban rosszabbul álló, kevésbé tartalékos zöld-fehéreket jobban fűtötte a győzni akarás, így talán nem csoda, hogy végül 6-3 arányban sikerült is megnyerniük a meccset. Az Újpest gólszerzői az „öregek”, Lőrincz, Bánkuti és Boróczi voltak.
Eközben a szkopjei C világbajnokság is megkezdődött. A válogatott egy 11-1-es vereséggel rajtolt, amit Svájctól szenvedett el. A gólszerzőnk Zsitva Viktor volt. A második mérkőzésen 5-3 arányban sikerült legyőzni Bulgáriát, Zsitva kétszer, Klink egyszer volt eredményes. Ezt követte a japánok által ránk mért 6-3-as vereség, majd zárásként két győzelem, előbb Dánia, majd Hollandia ellen 4-1, illetve 13-1 arányban. A két diadalból Bálint és Klink egyaránt 2-2 góllal vette ki a részét. Nemzeti csapatunk így végül a feljutó Japán és Svájc mögött a harmadik helyen végzett.
Legjobbjaink hazatérését követően március 5-én folytatódott a bajnokság. Az Újpest 300 néző előtt fogadta a Vörös Meteort a Megyeri úton és az első pillanattól kezdve hatalmas iramot diktált, amit a piros-fehérek egyszerűen nem tudtak követni. A lila-fehérek villámgyors támadásokkal zilálták szét ellenfelük védelmét és általános meglepetésre 14-2 arányban győztek Kenderessy Balázs fiai ellen. Klink, Bánkuti és Palotás II 3-3, Szikra 2, Bálint, Galambos és Lőrincz 1-1 alkalommal talált be a Meteor kapujába.
Három nappal később a névváltoztatáson átesett BKV Előre (korábban Bp. Előre) látogatott Újpestre. A mérkőzés kifejezetten alacsony színvonalúra sikerült, a hazaiak talán fejben már a soron következő két rangadóra és a svájci ifjúsági világbajnokság miatt beálló két hetes szünetre készültek. Akárhogy is, a lila-fehérek csak kínkeservesen tudták kicsikarni a győzelmet. Az 5-3-as sikerből Galambos 2, Palotás I, Bánkuti és Boróczi 1-1 góllal vette ki a részét.
Az ifjúsági világbajnokság után, március 20-án kellett volna megrendezni az Újpesti Dózsa – Ifjúsági válogatott bajnoki mérkőzést, ám ez elmaradt, mivel a fiatalokból álló, sérülésektől és fáradtságtól megtizedelt keret nem tudott megfelelő létszámban kiállni a meccsre. A versenybíróság a szabályok értelmében 0-0-ás gólaránnyal a lila-fehéreknek ítélte a két pontot.
Március 22-én, egy nappal a bajnoki cím megvédése szempontjából igencsak fontos derbi előtt a Romániából érkezett Avintul, azaz Gyergyószentmiklós együttese látogatott el a Megyeri útra, hogy 200 néző előtt, barátságos mérkőzésen csapjon össze az újpestiek érthető okokból meglehetősen tartalékos keretével. A válogatottjait nélkülöző, zömmel a fiatalokra épülő hazaiak 12-5 arányban győzték a román B ligában szereplő gyergyóiakat. A lagymatag iramú meccsen Boróczi, Szikra, Lőrincz és Bánkuti 2-2, Kovácshegyi, Patócs Péter, Komáromi és Szigetvári 1-1 alkalommal volt eredményes.
Másnap, 1969. március 23-án a Kisstadionban 1000 néző előtt került sor az idény utolsó örökrangadójára. Ahhoz, hogy az Újpest egy fordulóval a bajokság vége előtt bebiztosítsa az újabb aranyérmet, le kellett győznie a Ferencvárost.
FTC: Szépfy (kapus), Raffa, Póth, Horváth, Mészöly, Menyhárt, Ziegler J., Ziegler P., Császár, Kassai, Schwalm, Kertész, Simon, Kiss-Szabó, Major
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Lőrincz Ferenc, Szeles Dezső
A lila-fehérek szinte azonnal emberhátrányba kerültek, így a Ferencváros kezdte lendületesebben a mérkőzést, ám nem tudtak élni a lehetőséggel. a hazaiak kiegészültek és fokozatosan átvették a kezdeményezést, majd Bánkuti 7. percben lőtt góljával a vezetést is megszerezték. A 14. percben Mészöly egyenlített, s mivel ezt követően mindkét csapat játéka akadozni kezdett, döntetlennel vonultak pihenni a csapatok. A második harmadban sem éppen az összjáték dominált, így az egyéni megmozdulásokra került a hangsúly, ebben a műfajban pedig az Újpest volt erősebb. Zsitva Viktor a 35., Galambos Béla a 36. és a 40. percekben köszönt be a Fradinak, háromgólos előnyhöz juttatva a vendégeket. Az utolsó játékrészre megélénkült az iram. A hazaiak igyekeztek felzárkózni, a lila-fehérek azonban nem hagytak nekik teret és bár Schwalm kétszer is betalált Vedres hálójába, a két gól között Bánkuti és Hajek is eredményes tudott lenni. A magabiztos győzelemmel biztossá vált az újabb bajnoki címvédés!
Ferencváros – Újpesti Dózsa
3-6
(1-1, 0-3, 2-2)
Következhetett hát az idény utolsó mérkőzése a már biztosan ezüstérmes BVSC együttese ellen. A Megyeri úton 3000 néző ünnepelte a bajnokcsapat jégre kikorcsolyázó tagjait.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Treplán Béla – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Szikra István – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Lőrincz Ferenc, Szigetvári János, Borbély Vidor
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Farkas, Zsitva B., Bikár, Gyöngyösi, Kertész, Siba, Petyerák, Rozgonyi, Palla, Bakai, Miklós, Gámán, Mandics
A meccs a várakozásoknak megfelelően jó, időnként kifejezetten kemény játékot hozott. Érdekesség, hogy az MNK-ban már egy mérkőzés erejéig bemutatkozó Szigetvári János ekkor játszotta le első felnőtt bajnoki meccsét. A lila-fehérek kezdtek jobban és a 3. percben Galambos révén meg is szerezték a vezetést. Habár Gyöngyösi a 15. percben egyenlített, Zsitva Viktor még a szünet előtt betalált Balogh kapujába, így 2-1-es hazai vezetéssel ért véget az első harmad. A 22. percben Bánkuti góljával kettőre nőtt az előny, ám a játék kiegyenlítetté vált, mindkét csapat sok gyors akciót vezetett. Előbb Zsitva Béla szépített, majd a 33. percben Szikra vette be a vasutasok kapuját, végül Gyöngyösi következett és a szünet előtt Palla Antal egalizált. Az utolsó húsz percben Bánkuti ismét a liláknak szerzett vezetést, de az utolsó szót Rozgonyi György mondta ki, aki az 55. percben újra döntetlenre alakította az eredményt, ami a hátralévő időben már nem is változott.
Újpesti Dózsa – BVSC
5-5
(2-1, 2-3, 1-1)
A lila-fehérek, bár a nyári felkészülés során tragikus hirtelenséggel elveszítették Szamosi Ferencet, a szakosztály nagyszerű edzőjét és aranykovácsát, címvédésükkel pedig megszerezték az újpesti jégkorongsport hatodik bajnoki címét.
Az 1968-1969. évi bajnokság végeredménye:
Az Újpest 1968-1969. évi játékoskerete:
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem