1967 – 1968 – Ismét az arany bűvöletében

Az előző idény tanulságait levonva a szakosztály vezetése 1967 tavaszán-nyarán két igazolással erősítette meg a keretet. Erre annál is nagyobb szükség volt, mivel Patócs György, korábbi csapatkapitányunk, tízévnyi újpesti játék után, 37 évesen a visszavonulás mellett döntött. Rajta kívül a fiatal Matlaszkovszky Péter távozott a Megyeri útról, ő a Budapesti Építőknél folytatta pályafutását. Az érkezők oldalán az egy év kényszerű kihagyás után végre tétmérkőzésen is bevethető rutinos hátvéd, Simmel János, valamint a tehetséges fiatal csatár, Szikra István nevét olvashatták az érdeklődő szurkolók. Előbbi az Építőktől, utóbbi a Budapesti Postástól érkezett a IV. kerületbe.

A csapat felkészülését továbbra is Szamosi Ferenc vezetőedző irányította a jól megszokott és a korabeli lehetőségek által biztosított mederben. A nemzeti csapat május 10-én, Rajkai László vezetésével kezdte meg a munkát. Mivel 1968-ban a grenoble-i téli olimpiai játékok miatt nem rendeztek világbajnokságot, a válogatottnak, a barátságos mérkőzésektől eltekintve, nem sok kihívást tartogatott az idény.

Szeptember elején örömmel adta hírül a sajtó, hogy a Nemzeti Sportcsarnok edzőépületében megnyitotta kapuit egy aprócska, fedett műjégpálya, valamint arra is fény derült, hogy a nyolc fővárosi jégkorong szakosztály 360 igazolt játékost foglakoztat, ehhez csatlakozik még a KSI-ben nevelkedő 220 fiatal hokipalánta. A szövetség vidéken tovább 157 „alkalmi” játékost tartott nyilván. Érdekes adaléknak számít, hogy az egyetlen valóban főállású edzőt a Központi Sportiskola foglalkoztatta.

A bajnokságba továbbra is nyolc csapat nevezett, a kiíráson viszont változtattak: a csapatok két teljes kört, vagyis tizennégy fordulót játszottak egymással, ezt azonban nem követte a korábbi években megszokott felső- és alsóházi rájátszást. Ehelyett ismét kiírásra került a Magyar Népköztársasági Kupa, amit február-márciusban kívántak megrendezni.

A lila-fehér szurkolók október 28-án találkozhattak először a csapattal, amikor is a felkészülés zárásaként az Ostrava-ból hazafelé tartó, egy kanadai játékost is foglalkoztató HC Bolzano látogatott el a IV. kerületbe.

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Simmel János, Komáromi Lajos – Palotás I János, Patócs Péter, Szikra István

Bolzano: Roberto Gamper – Giuliano Frigo, Peter Holzner – Renzo Stenico, Domenico De Castris, Jerry Hudson (CAN) – Hans Holzner, Giancarlo Benvenuti – Norbert Barchetti, Angelo Marchesan, Luis Pichler – Angelo Segata – Romai Tigliani (kapus)

A 600 néző előtt megrendezett főpróbán Szamosi Ferenc tanítványai nagyszerűen szerepeltek, igaz az olaszok tulajdonképpen a teljes védelmüket nélkülözték, hiszen az utazókeret négy hátvédjéből csak egy tudta vállalni a játékot. Vedreséket mindez egy pillanatig sem zavarta és Bálint 4, Klink 3, Szikra 2, Zsitva, Boróczi, Bánkuti és Palotás József 1-1 találatával 13-2 arányú győzelmet arattak, ami meglehetősen biztató formáról árulkodott néhány nappal a tétmérkőzések beindulása előtt.

Az idény a megszokottnál két héttel korábban, 1967. november 1-jén kezdődött. Az Újpest első bajnoki ellenfele a Bp. Építők volt a Megyeri úton. A csapatok a következő összeállításban léptek jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás I János, Palotás II József – Bálint Attila, Galambos Béla, Komáromi Lajos – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter – Simmel János – Kézeli Pál

Építők: Puskás (kapus), Moharos, Wohl, Aradi, Havai, Szongoth, Lávory, Nagy, Szeles, Szlávy, Szilassy, Matlaszkovszky, Kovács, Moletz, Máté, Bozsik

A lila-fehérek Bánkuti 3, Palotás I, Szikra és Klink 1-1 góljával, közepes játékkal is magabiztos győzelmet arattak a kék-fehérek ellen. A meccsre kilátogató szurkolók azt is konstatálhatták, hogy a rutinos, pályafutását védőként kezdő, majd később csatárként folytató Palotás János erre a szezonra visszakerült a hátvédsorba, míg az elmúlt években zömmel bekként harcba vetett Lőrincz Ferenc játékára ismét a harmadik támadótrió balszélsőjeként, azaz egykori pozíciójában számít a szakvezetés.

A nyitányt követően a válogatott az NDK-ba utazott, ahol két mérkőzésen mérte össze az erejét a kelet-német juniorszelekcióval. A 12-2, illetve 7-6 arányban elvesztett mérkőzéseken Bálint Attila két gólt szerzett, rajta kívül Palotás József, Zsitva Viktor, Klink János, Bánkuti Árpád és Galambos Béla képviselte a keretben a IV. kerületieket.

November 6-án már a Bp. Előre érkezett a Megyeri útra, ahol a Palotás Jánost helyett Fülöp Tamással felálló Újpest akadozó játékkal, kifejezetten alacsony színvonalú mérkőzésen 7-4 arányú győzelemmel gyűjtötte be a kötelező két pontot. Különösen a harmadik harmad sikerült rosszul, amit a lelkesen játszó és fiatal Előre játékosoknak sikerült 3-1-re megnyerniük. hazai részről Galambos, Bánkuti, Bálint, Boróczi, Zsitva, Szikra és Lőrincz volt eredményes.

Egy nappal később került sor a Magyar Testnevelési és Sportszövetség XIV. kerületi szervezete által kiírt November 7. Kupára, ahol a lila-fehérek a BVSC együttesével csaptak össze.

BVSC: Balogh II. (kapus), Babán, Koutny, Bakai, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Palla, Petyerák, Mondics, Gámán, Miklós, Kósa, Elczi, Balogh J. (kapus)

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Bálint Attila, Galambos Béla, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Simmel János – Fülöp Tamás, Patócs Péter, Szikra István – Molnár Károly (kapus)

Az első harmadot a lila-fehérek nyerték, Babán gójára Klink és Patócs Péter válaszolt. Miklós a 28. percben egyenlített, de a harmad és a meccs derekán már 4-2-re vezettek vezetett az Újpest: Palotás János és Zsitva találataival. Majd a szünetig Bakai és Galambos is bevették az ellenfél hálóját. A harmadik húsz percben Bikár és Zsitva Béla góljaival kiegyenlített a vasutas csapat, így az 5-5-ös döntetlent követően büntetőlövések döntötték el a kupa sorsát. Mivel a BVSC játékosai egyetlen rávezetést sem értékesítettek, Palotás József a lila-fehérek kezébe „lőtte” a felajánlott serleget.

Az Újpest öt nappal később, november 12-én tért vissza a Kisstadionba, hogy lejátssza a Bp. Spartacus elleni bajnoki mérkőzést. A vasárnap délelőtti matiné összecsapáson szó szerint brillírozott a csapat, különösen a Bálint-Galambos-Boróczi csatártrió játékkedve volt szembetűnő, akik 6, 6 és 5, azaz összesen tizenhét találattal vették ki a részüket a győzelemből. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a második harmadot 14-0-ra nyerték Szamosi Ferenc tanítványai. A további lila-fehér gólokat Zsitva (3), Bánkuti (2), Palotás I (2), Klink (2) és Patócs Péter szerezték.

Bp. Spartacus – Újpesti Dózsa

1-27

(1-5, 0-14, 0-8)

Másnap következhetett is a Postás elleni összecsapás a Megyeri úton. Szerencsére a zsákban maradt még bőven találat, így az első bajnokiját játszó fiatal hátvéd, Kovácshegyi Pál, aki a kisebb sérüléssel bajlódó Palotás Jánost helyét vette át a jégen, győzelemmel debütált a nagyok között. A 13-3 arányban megnyert találkozón Szikra 3, Zsitva, Boróczi, Bálint és Klink 2-2, Lőrincz és Galambos 1-1 gólt ütött.

A mérkőzést követően az Újpest november 14-21. között Ausztriába és Olaszországba utazott. A túrán Vedres Mátyás és Molnár Károly (kapus), Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Galambos Béla, Hajek Péter, Lőrincz Ferenc, Klink János, Kovácshegyi Pál, Molnár Tibor, Palotás János, Palotás József, Patócs Péter, Simmel János és Zsitva Viktor vettek részt. A csapat először Bécsben állt meg, hogy megmérkőzzön a Wiener Eislauf-Verein együttesével és kellemetlen vendégként 5-6 arányú győzelemmel távozott az osztrák fővárosból. Ezt követően Itália felé fordult az autóbusz, ahol csapatunk a HC Bolzano meghívására vett részt a háromcsapatos Forst Kupán. A harmadik résztvevő a nyugat-német SC Riessersee volt, mely akkoriban, mint alapítótag, a német Bundesligában öregbítette Garmisch-Partenkirchen hírnevét. Borócziék elsőként a hazai együttessel csaptak össze és váratlanul magabiztos, 5-0-ás győzelemmel rajtoltak a tornán. Az első harmadban Zsitva és Bánkuti volt eredményes, míg a másodikban Bánkuti, Boróczi és Patócs Péter tudta bevenni Gamper hálóját. A csapat másnap 2-6 arányban kikapott ugyan a németektől (a gólszerzőink Bánkuti és Klink voltak), a tornát mégis a lila-fehérek nyerték, hiszen az utolsó napon a Bolzano – Riessersee mérkőzés a 3. harmadban botrányosan félbeszakadt, miután 5-4-es hazai vezetésnél a németek egy vitatott bírói ítélet következtében levonultak a jégről. Talán árnyalja az eseményeket, ha azt is hozzátesszük, hogy a Bolzano 1-4-es hátrányból tudott ekkorra fordítani. Akárkinek volt is igaza, a zsűri végül 5-0-ás gólkülönbséggel a dél-tiroliaknak adta a meccset, ami az Újpest tornagyőzelmét jelentette.

A hazatérést követően a válogatott keretbe behívott újpesti játékosok, azaz Palotás József, Zsitva Viktor és Klink János már csomagolhattak is, hogy november 26-án elutazzanak Ljubljanába, ahol nemzeti csapatunk egy négyestorna keretei között mérkőzött meg Jugoszláviával, Ausztriával és az Olaszország helyett az utolsó pillanatban beugró, csehszlovák játékosokkal megerősített, Szófia néven induló bolgár alakulattal. Miután a csapat 3-2 arányban legyőzte a hazaiakat, az osztrákoktól és a cseh/bolgár kombinációtól egyaránt vereséget szenvedett, ami nagyjából megfelelt a papírformának.

A lila-fehérek mindeközben már a Ferencváros elleni örökrangadóra készültek és minden bizonnyal azon aggódtak, nehogy sérülést szenvedjen valaki a nemzeti csapathoz behívott három kulcsember közül. Semmi sem hiányzott volna jobban Szamosi Ferencnek, minthogy a Forst Kupán tokszalagszakadást szenvedett és az idény további részére bizonyosan harcképtelenné vált Boróczi Gábor, a begipszelt lábú Molnár Tibor, a bordatörésből lábadozó Palotás János és a sorkatonai szolgálatát nem sokkal korábban megkezdő Galambos Béla mellett még valaki kidőljön a sorból. Szerencsére ez nem következett be, sőt az utolsó pillanatban Palotás és Galambos is játékra jelentkezett a Kisstadion öltözőjében. A lelátókon összegyűlt 3000 néző a következő összeállítású csapatoknak tapsolhatott:

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Ziegler P., Horváth, Jakabházy, Schwalm, Ziegler J., Menyhárt, Póth, Kassai, Gádor, Simon, Major, Ránky

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Simmel János – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Szikra István, Patócs Péter – Fülöp Tamás, Galambos Béla, Bálint Attila

Az első harmad a hazai csapatról szólt. A 2. percben Póth átadásából Simon szerezte meg a vezetést, majd a sportnapilap szerint is egyértelmű lesről induló Menyhárt passzát értékesítette az első találat asszisztosa. Szünet után szerencsére fordult a kocka, megrázták magukat a lila-fehérek és egyértelműen magukhoz ragadták a kezdeményezést. A dominanciának meg is lett az eredménye: a 32. percben Lőrincz passzát Szikra vágta Csánk hálójába, majd két perccel később Bánkuti és Zsitva teremtettek sakk-matt helyzetet, amiből az előbbi egyenlített. Az utolsó harmad elején Kassai ismét a zöldeket juttatta vezetéshez, amit a 46. percben Palotás József emberelőnyből egy kék vonalról eleresztett bombával egalizált. Már csak négy perc volt hátra a derbiből, amikor Klink Pityu távoli lövésre szánta el magát, ami a meglepett Csánk mellett a kapuba vágódott. 15 másodperccel a meccs vége előtt Póth felejtkezett meg a sportszerűség normáiról, amiért a játékvezetők két perces kisbüntetést osztottak ki a számára. Bálint Attila pedig köszönte a röpke kis előnyt és beállította az örökrangadó végeredményét.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-5

(2-0, 0-2, 1-3)

Következhetett az első kör másik nagy fontossággal bíró rangadója a BVSC ellen. A december 13-án a Megyeri úton 600 néző előtt lejátszott mérkőzésen az Újpest a zöld-fehérek ellen már ismertetett összeállításban lépett jégre. A jó iramú, szikrázóan kemény, de sportszerű mérkőzésen eleinte a vasutasok veszélyeztettek többet, minek következtében Bikár az 5. percben meg is szerezte számukra a vezetést. Ezt követően azonban a hazaiak is egyre jobban játékba lendültek és a 11. percben két villámgyors góllal megfordították az állást. Előbb Bánkuti egyenlített, majd néhány másodperccel később Klink is bevette Balogh II hálóját egy fonák lövéssel. A második harmad viharos újpesti rohamokkal indult. Zsitva két nagy helyzetet is elpuskázott, ám szerencsére ez nem bosszulta meg magát és a 33. percben Lőrincz átadásából Szikra már kettőre növelte az előnyt. Két perccel később Bánkuti csent el egy korongot, ő Zsitvát hozta helyzetbe, aki ez alkalommal már nem hibázott, így 4-1-es lila-fehér vezetéssel vonultak pihenni a csapatok. Az utolsó játékrész még szikrázóbb tempót hozott. A 48. percben Bánkuti piszkálta be Klink átadását a vasutasok kapujába, akiknél a gól után mintha megszólalt volna a vészcsengő, hiszen a térfélcserét követően négy perc alatt három találatot is szerezve egy gólra csökknetették a hátrányt. Sőt, öt perccel a vége előtt akár egyenlíthettek is volna, hiszen hárman vezették a korongot egyetlen újpesti védőre, de nem tudtak élni a lehetőséggel. Ez viszont már megbosszulta magát. Klink Pityu az 56. percben a meccs legszebb akciójának végén Bánkuti passzából volt eredményes, majd két perccel később visszaállította a háromgólos különbséget.

Újpesti Dózsa – BVSC

7-4

(2-1, 2-0, 3-3)

Az Újpest hat nap múlva, december 19-én játszotta le az első kör utolsó mérkőzését, melyen a Vörös Meteor együttesét fogadta a Megyeri úton. A mérkőzés esélyese egyértelműen a hazai csapat volt és ennek már az első percekben jelét is adta, hiszen több alkalommal is csak a szerencse mentette meg Kenderessy Balázs tanítványait a góltól. A 9. percben viszont már nem volt menekvés, Szikra megszerezte a vezetést a lila-fehéreknek, sőt egy perccel később Bálint Attila már kettőre növelte az előnyt. Néhány másodperccel a szünet előtt Palotás József is betalált Losonci György kapujába. A második harmad csapkodó, sok hibával tarkított játékot hozott, így nem csoda, hogy egyik alakulat sem tudott a hálóba találni. Az utolsó húsz percre viszont ismét javult a színvonal, amit Bánkuti 42. percben lőtt szép gólja is jelzett. A térfélcserét követően előbb Muhr szerezte meg a vendégek szépítő találatát, majd Bálint és Zsitva állították be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

6-1

(3-0, 0-0, 3-1)

A bajnokság állása az első kör után:

Az 1967. év utolsó hazai jégkorong eseményére december 21-én került sor a Kisstadionban. A Budapest néven jégre lépő magyar válogatott ellenfele a Slovan Bratislava együttese volt. A mérkőzés a vendége 2-5 arányú győzelmével zárult, az újpesti játékosok közül Palotás és Klink kapott lehetőséget. Nemzeti csapatunk négy nappal később utazott el Bukarestbe, hogy részt vegyen a hagyományos Duna-kupa küzdelmeiben. Az első meccsen a válogatott 3-3-as döntetlent játszott a román juniorok ellen, majd 7-1 arányban kikapott a bolgároktól. Az utolsó mérkőzés pedig 2-0-ás román vezetésnél a szakadó eső miatt félbeszakadt.

Az 1968-as év szintén válogatott találkozókkal kezdődött. Az ezúttal is Budapest néven szereplő keret a Kisstadionban fogadta a csehszlovák junior válogatottat, amely 1-5 és 2-8 arányú győzelmekkel távozott a portyáról. A mérkőzéseken Palotás János, Klink János és Molnár Tibor képviselte a lila-fehér színeket.

A bajnokság január 6-án a Bp. Spartacus megyeri úti vendégjátékával folytatódott. Az 500 néző előtt megrendezett találkozó az első harmad 19. percében félbeszakadt, mivel a vendégek kapusa, Magyar Tamás megsérült és így Gubó Gábor edzőnek csupán hét bevethető játékosa maradt. A sérülések és betegségek mellett a hiányzások fő oka az volt, hogy a klub fiatal játékosainak zöme éppen sorkatonai szolgálatát teljesítette. Az Újpest egyébként 9-0 arányban vezetett már ekkor, a gólokat Klink, Lőrincz és Bánkuti 2-2, valamint Szikra, Patócs Péter és Bálint szerezték.

Január 14-én a Bp. Előre volt az ellenfél a Kisstadionban, ahol mindössze 300 néző figyelte, amint a lila-fehérek ötletes, de meglehetősen energiatakarékos játékkal 15-1 arányú győzelmet aratnak Margó György tanítványai ellen. Klink 4, Lőrincz, Palotás József, Bálint és Szikra 2-2, Bánkuti, Zsitva és Simmel 1-1 találatot jegyzett.

Január 17-én ismét a Kisstadionban lépett jégre az Újpest, ezúttal a Bp. Postás vendégeként. A lila-fehérek szó szerint kemény ellenállásba ütköztek, sok volt a dulakodás, ennek ellenére Palotásék kemény iramot diktáltak és a 10. percben Lőrincz és Galambos révén villámgyorsan kétgólos előnyre tettek szert. Szamosi Ferenc tanítványai ezt követően sem vettek vissza a tempóból, így a szünetig Zsitva és Bálint is betalált Simkó hálójába. Az indulatokat jól jelzi, hogy a „karate” a szünet ellenére sem állt le, minek következtében két hazai és egy újpesti játékost kellett 5-5 perces büntetéssel fegyelmezni. Gólokat viszont továbbra is csak a lila-fehérek lőttek: Palotás János a 23., Lőrincz a 29., Galambos a 35., Palotás József pedig a 45. percben volt eredményes. A végeredmény tehát 8-0 lett az Újpest javára.

A hátralévő négy bajnoki mérkőzés előtt még egy válogatott fellépésnek is örülhettek a szurkolók, melynek keretében az NDK juniorválogatottja lépett jégre a Kisstadionban. Az 5-5-ös döntetlennel záruló mérkőzésen Palotás József, Zsitva Viktor és Klink János képviselte a lila-fehér színeket, Zsitva még egy gólt is elkönyvelhetett magának.

Január 28-án ismét a Kisstadionban vizitáltak jégkorongozóink. Az ellenfél a Minder Rezső által irányított Bp. Építők együttese volt. A kék-fehérek az első harmadban kemény ellenállást fejtettek ki, sőt több alkalommal akár a vezetést is megszerezhették volna, ám végül Lőrincz talált elsőként kapuba néhány másodperccel a szünet előtt. A második játékrészre feljavult az Újpest teljesítménye és ez a nyomás a meccs felétől már gólokban is megmutatkozott. Sorrendben Patócs Péter, Simmel János, Zsitva Viktor és ismét Lőrincz voltak eredményesek. Az Építők megérdemelt becsületgólját Moletz szerezte. Az utolsó húsz percben Klink kétszer, Palotás József egyszer iratkozott fel a góllövők közé, így 8-1-es lila-fehér győzelemmel ért véget a hajtós kis mérkőzés.

A bajnokság ekkor ért el a döntő szakaszába. A veretlen újpesti alakulatra három rangadó várt még a bajnoki címig vezető úton. Elsőként a BVSC ellenfeleként kellett helytállni, méghozzá február 10-én a Kisstadionban.

BVSC: Balogh II (kapus), Babán, Koutny, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Palla, Rozgonyi, Petyerák II, Miklós

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Palotás I János – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter – Galambos Béla, Bálint Attila

A mérkőzés formás újpesti támadásokkal kezdődött, melyek az 5. percben értek góllá: Bánkuti centerezését Klink vágta a hálóba. Három perccel később ismét Balogh hálójában táncolt a korong, de Galambos találatát a bírók nem adták meg. A lila-fehérek talán még mindig ezen mérgelődtek, amikor Gyöngyösi a harmad derekán egyenlített. A 19. percben éppen lejárt a BVSC kisbüntetése, amikor Zsitva Viktor, kihasználva, hogy a visszatérő vasutas játékos még nem ért be a harmadba, Bálint passzából ismét vezetést szerzett az Újpestnek. A második játékrész kiegyenlített játékot és egy-egy gólt hozott, Koutny a 25., Bálint a 37. percben volt eredményes. Az utolsó húsz percben is hasonló mederben folytatódott a küzdelem, ám gólt sajnos csak az ellenfél tudott szerezni Miklós révén.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-3

(1-2, 1-1, 1-0)

Február 13-án a Vörös Meteor vendégeként lépett jégre a csapat, amelyben ismét szerepet kapott a vasutasok elleni mérkőzést kihagyó Fülöp Tamás és Simmel János, viszont Patócs Péter sajnos kidőlt a sorból. A tét egyáltalán nem volt kicsi: győzelem esetén az Újpest már az utolsó, Fradi ellen meccs eredményétől függetlenül bebiztosíthatta magának a bajnoki címet. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért? – az első harmadban unalmas, álmos játékot láthatott a közönség, ami a második húsz percben sem változott sokat. Egy lényeges különbség azért volt: a 22. percben Bánkuti átadásából Klink Pityu megszerezte a hőn áhított vezetést. A harmad hátralévő részében helyzet is akadt, előbb Kárász és Deák, majd Bálint hagyott ki komoly lehetőségeket. Utóbbi két alkalommal is. Az utolsó harmad elején a Meteor gyorsan ráijesztett a lila-fehér szurkolókra, amikor az 41. percben Erdős révén egyenlített. Idegtépő percek következtek, ám a fordulás utáni percben érkezett Bánkuti, aki Zsitva indításából ismét az Újpestnek szerzett vezetést és mivel a hátralévő időben már nem esett több találat, a dudaszó pillanatában megkezdődhetett az önfeledt ünneplés. A IV. kerületi jégkorongozók egy év szünet után visszahódították a bajnoki címet!

Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

1-2

(0-0, 0-1, 1-1)

A bajnokságból azonban még hátra volt egy mérkőzés, amit le kellett játszani, már csak azért is, mert az örök rivális zöld-fehérek látogattak a Megyeri útra, ahol 3000 örömittas újpesti szurkoló várta a két csapat jégre lépését.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Palotás I János – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter – Simmel János – Bálint Attila, Galambos Béla, Fülöp Tamás – Kézeli Pál

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Ziegler J., Horváth, Jakabházy, Schwalm, Ziegler P., Kiss-Szabó, Menyhárt, Póth, Kassai, Ránki, Major, Simon, Gódor, Pozsonyi (kapus)

Az első harmad 15. percéig hatalmas fölényben játszott az újdonsült bajnok. Bánkuti a 12. percben a vezetést is megszerezte és bár egy perccel később Horváth egyenlített, Lőrincz szinte a középkezdésből visszavette a vezetést, majd Palotás József növelte kettőre az előnyt. Ekkor azonban, talán az ünnepi hangulat hatására, csökkent a hazaiak koncentrációja, amit a zöld-fehérek a 18. percben két gyors góllal büntettek. Szünet után már a rivális fölényével teltek a percek, hiszen Miks Károly tanítványai még kiélezett versenyt folytattak a BVSC-vel az ezüstéremért. Ehhez nagy lépést jelentett, hogy a remek napot kifogó Horváth két gólt is ütött Vedres hálójába, így 5-3-as vendégvezetéssel vonultak a csapatok az öltözőkbe. A karneváli hangulatban az utolsó húsz percre mindkét gárdának felhígult a védekezése, amit az ekkor lőtt kilenc gól is fémjelzett. Újpesti részről Zsitva, Lőrincz, Bánkuti és Klink volt eredményes és bár a zöld-fehérek ötször is betaláltak a Vedrest váltó Kézeli Pál kapujába, a 7-10 arányú vereség valószínűleg senki kedvét nem vette el a bajnoki cím ünneplésétől. A IV. kerületi jeges szakosztály 13 idény alatt ötödik alkalommal jutott fel a honi jégkorong csúcsára. Kicsi és nagy, szurkoló és játékos önfeledten ünnepelte hát az újabb sikert.

Az 1967-1968. évi bajnokság végeredménye:

Az idénynek azonban még korántsem volt vége, hiszen hátravoltak még a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei. A kiírás érdekességét az jelentette, hogy a KSI első ízben indított csapatot olyan tornán, amit nem az utánpótlás számára szerveztek, méghozzá nem is egyet, hanem rögtön kettőt. A nyolc elsőosztályú szakosztályt és a Központi Sportiskolásokat két ötcsapatos csoportba sorolták be. A lila-fehérek a B jelű csoportba kerültek a BVSC, a Bp. Előre, a Bp. Postás és a KSI II társaságában. Az A jelű csoport mezőnyét az FTC, a Vörös Meteor, a Bp. Építők, a Bp. Spartacus és a KSI I alkották. Az MNK döntőjét értelemszerűen a két csoportgyőztes játszotta egymással. A meccseket egy kivételévl a Kisstadionban játszották le.

Az Újpest 1968. február 21-én lépett először jégre a Bp. Előre ellen és magabiztos 8-1-es győzelemmel rajtolt. Sajnos a gólszerzők nevét elspórolta a korabeli sajtó, s mivel 1980 előttről a jégkorong szövetség archívumában sem maradtak fenn jegyzőkönyvek, így kevés az esélye annak, hogy valaha is fény derül rájuk.

A hétvége a Budapest néven szereplő válogatott jegyében telt, amely a szovjet Metallurg Novoszibirszk ellen játszott két meccset a Kisstadionban. A keretben Palotás József, Zsitva Viktor, Klink János és Galambos Béla képviselte az Újpestet és a papírforma szerint 3-7, illetve 3-10 arányban elvesztett mérkőzéseken Klink és Zsitva is 2-2 gólt vállalt magára a hatból.

Február 27-én következhetett a KSI II elleni kupameccs. A Sportiskola fiataljai között több olyan játékos is szerepelt, aki később hosszabb-rövidebb ideig magára öltötte a lila-fehér mezt, így Hajzer János, Bodor Zsigmond, Timár József, Fodor Árpád és Kevevári Kálmán. A fiatalok megilletődött kezdését jól érzékelteti, hogy az Újpest az első öt percben hét gólt is lőtt, ám az ezt követő harmincban viszont csak négyet, bár nyilván az is hozzátartozik a képhez, hogy 7-0 után Palotásék már nem erőltették túlzottan a játékot. Az utolsó harmadban azonban az ifjak megrángatták az oroszlán bajszát és két szerzett góljukkal ismét feltüzelték a lila-fehéreket, akik a hátralévő időben további hat találattal tették helyre az erőviszonyokat. A 17-2 arányú győzelemből Bánkuti és Szikra 5-5, Bálint 3, Klink 2, Palotás János és Zsitva Vitkor 1-1 góllal vette ki a részét, a KSI oldaláról Fodor és Tasi voltak eredményesek.

Március 3-án a Partizan Beograd együttese látogatott a Megyeri útra. A sűrű hőesésben megrendezett barátságos találkozó kiváló ráhangolódást jelentett az MNK hátralévő részére. A meccs külön érdekessége volt, hogy ekkor mutatkozott be új csapatában a Ferencvárostól átigazoló kiváló hátvéd, Treplán Béla. A 8-1-es hazai győzelemmel záruló, végig nagy hazai fölényt hozó találkozón Bálint 3, Klink és Bánkuti 2-2, Fülöp egy gólt szerzett.

A kupa küzdelmei március 9-én folytatódtak a BVSC elleni csoportrangadóval. A várt nagy küzdelem azonban ezúttal elmaradt, hiszen a lila-fehérek Lőrincz és Bánkuti góljaival már az első harmadban 2-0 arányú vezetésre tettek szert, amit Hajek a 24. percben már háromra növelt. Ekkor Petyerák góljával még fel tudott zárkózni a vasutasgárda, Bánkuti azonban még a szünet előtt visszaállította a különbséget. Az utolsó húsz percben Zsitva Béla tette még egyszer szorosabbá a meccset, ám ezt követően Bánkuti harmadik és Lőrincz második találatával már 6-2-re vezetett az Újpest. Palla ismét szűkítette a különbséget, az 53. percben még Fülöp és Zsitva Viktor is betalált Balogh János hálójába, ami váratlanul magabiztos, 8-3 arányú lila-fehér győzelmet eredményezett.

Két nappal később következhetett az utolsó csoportmeccs a Megyeri úton. Az ellenfél a Bp. Postás együttese volt. Az egyértelmű újpesti fölényt és 12-1-es diadalt hozó összecsapás legnagyobb szenzációja a hosszú sérüléséből felépülő Boróczi Gábor jégre lépése volt. A lila-fehér szurkolók örömét csak fokozta, amikor a kiváló csatárnak a 49. percben egy góllal is sikerült megkoroznia a visszatérést. Rajta kívül Klink 4, Zsitva, Bánkuti és Lőrincz 2-2, Patócs Péter pedig egy alkalommal volt eredményes.

Következhetett tehát a döntő, amit a másik oldalról a papírforma alapján bejutó Ferencvárossal kellett megvívni. A március 16-án a Kisstadionban megvívott mérkőzésre csupán 700 néző volt kíváncsi.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Ziegler J., Schwalm, Jakabházy, Menyhárt, Ziegler P., Kiss-Szabó, Póth, Kassai, Ránki, Major, Simon, Gódor

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Palotás I János, Hajek Péter – Szikra István, Lőrincz Ferenc, Patócs Péter – Bálint Attila, Galambos Béla, Fülöp Tamás

A sikerre láthatóan éhesebb zöld-fehérek kezdték jobban a mérkőzést és az 5. percben két gyors góllal villámgyorsan megszerezték a vezetést, de az újdonsült bajnok sem adta fel és ezt követően sokat támadott. A 16. percben Palotás János emberelőnyből csökkentette is a hátrányt. A második harmadra fokozódott az iram, amit Kassai és Bánkuti gyors gólváltása is jelzett a 25. és a 26. percekben. Sajnos a játékrész vége előtt Simon kettőre növelte a rivális előnyét. Az utolsó 20 percben ismét Bánkuti tette szorossá a mérkőzést, ám ezt követően egyre több lett a szabálytalanság és egyre kevesebb a játék. Az adok-kapokból pedig a zöld-fehérek jöttek ki jobban, hiszen sikerült ismét kettőre növelniük az előnyüket. Habár az utolsó előtti percben Póth nevetséges öngóljával még sikerült lőtávolba kerülni, az időközben Bánkutit (10 perces fegyelmi) és Klinket (végleges fegyelmi) is elveszítő Újpest már nem tudott az ellenfél kapujába találni. A végeredmény 5-4 lett a Ferencváros javára, így a Kupa 1968-ban az Üllői útra került.

Újpesten azonban senki nem bánkódott különösebben ezért. Kézben volt a bajnoki cím és nagy reményekkel lehetett nekivágni a következő szezon nemzetközi és hazai kihívásainak.

Az Újpest 1967-1968. évi kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem