1965 – 1966 – Címvédések és az első Európa Kupa (BEK) szereplés

Az Újpest jégkorongozói 1965 április-májusától arra készültek, hogy a szakosztály fennállása óta első ízben sikerüljön megvédeni az előző idény során nagy küzdelemben megszerzett bajnoki címet. Emellett a csapat nyilván a Magyar Népköztársasági Kupa ismételt elnyeréséről sem akart lemondani és ott lebegett a szemek előtt egy vadonatúj kihívás is: a bajnokcsapatok számára első ízben kiírt Európa Kupa, amelybe szerencsére Magyarország is benevezett. Habár a Szovjetunió távol maradt a küzdelmektől, a mezőny igencsak rangos volt, hiszen az Újpesti Dózsa mellett a csehszlovák ZKL Brno, a finn Karhut Pori és a svéd Västra Frölunda is indult, de ott volt a mezőnyben az NSZK, az olasz, a fancia, a bolgár, az osztrák, a svájci, a lengyel, a jugoszláv, a norvég és a dán bajnok is.

A továbbra is Szamosi Ferenc irányításával készülő Újpest a július elején megtartott sorsoláson a HK CSZKA Szófia csapatát kapta ellenfélül, akikkel a kiírás érdekessége révén négy alkalommal kellett összecsapnia, kétszer hazai pályán, kétszer idegenben. A párharcból értelemszerűen a több pontot szerző, pontegyenlőség esetén a több lőtt góllal rendelkező csapat jutott tovább.

Bajnoki és BEK felkészülés ide vagy oda, a válogatott szeptember második felében Csehszlovákiába utazó keretéből a lila-fehér játékosok sem maradhattak ki, így Vedres Mátyás, Palotás József, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Bálint Attila, Klink János és Boróczi Gábor két hetet töltött a kelet-morvaországi Gottwaldov (ma Zlín) kies iparvárosában.

A bajnokságba ezúttal is 8 csapat nevezett. A mezőnyt a kétfordulós alapszakaszt követően alsó- (5-8. helyekért) és felsőházra (1-4. helyekért) választották szét, ahol újabb két forduló alapján kellett eldönteniük a csapatoknak a végső helyezéseket. Az Újpest keretében tulajdonképpen nem történt változás. Távozó nem volt, ahogy érkezőnek is csak a felnőtt keretnél számításba vett, az előző évben bajnokságot nyert ifjúsági csapat öt tagját lehetett tekinteni. Ők név szerint a kapus Molnár Károly, valamint Radics János, Szadovszki Iván, Fülöp Tamás és Komáromi Lajos voltak.

Miközben október 8-án a válogatott egy hetes innsbrucki edzőtáborral készült az idényre, az Újpest tizenöt játékossal Csehszlovákiába utazott, hogy tíz napon át az Opava-i jégcsarnokban hozza formába magát az október 23-24-én sorra első két Európa Kupa meccsre. A CSZKA Szófia együttese 22-én érkezett Budapestre és mivel a Megyeri úton műszaki okokból kifolyólag még nem volt játékra alkalmas jég, a csapatok a Kisstadionban mérkőztek meg egymással.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Zsitva Viktor, Palotás I János, Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Galambos Béla, Gazda László – Molnár II Tibor

CSZKA Szófia: Atanasz Ilijev (kapus), Joncso Joncsev, Stefan Csomakov, Nedko Nedjelkov, Ivajlo Kalev, Pavel Leszev, Pejcsev, Dimitrij Lazarov, Alekszandr Varvarjan, Bozsidar Dimov, Tancso Leszev, Ilija Bacsvarov, Sztefan Sztefanov, Kiril Geraszimov, Pancso Mihajlov

Zsitva Viktor a bolgár védők gyűrűjében

Az Újpest semmit nem akart a véletlenre bízni és már az első percektől fogva keményen rohamozott. Az ellentmondást nem tűrő játék gyors vezetést eredményezett, Bánkuti Árpád már a 2. percben bevette Ilijev kapuját. Hat perccel később Palotás József emberelőnyből volt eredményes, majd Zsitva 12. és 18. percben lőtt góljaival már 4-0 állt az eredményjelző táblán. A második harmadban sok volt a keménykedés és a kiállítás, ami inkább a bolgároknak kedvezett, amit három góllal nyomatékosítottak is. Szerencsére a 28. percben azért Klink is betalált, így az utolsó játékrész előtt még mindig 5-3-as újpesti vezetésnek örülhetett a szép számú szurkolósereg. Szamosi Ferenc a szünetben rendet tett a fejekben és bár a játék keménysége cseppet sem csökkent, Bálint Attila 41. percben esett gólja némileg elvette a bolgárok kedvét. Bánkuti még a fordulás előtt belőtte a maga második gólját, majd az 53. percben Palotás János is beköszönt Ilijevnek.

Újpesti Dózsa – CSZKA Szófia

8-3

(4-0, 1-3, 3-0)

A másnapi második mérkőzésen a változatlan összeállításban jégre lépő Újpest már idegesség nélkül, okosan és határozottan játszott. A bolgároknál ez alkalommal Kirilov kezdett a kapuban, aki az első meccshez hasonlóan, szintén a 2. percben kapitulált először. A gólszerző Boróczi Gábor volt. A lila-fehérek letámadásos játéka egyáltalán nem ízlett a vendégeknek, így nem csoda, hogy a szünetig még Palotás János és Zsitva Viktor is megzörgette a bolgár hálót. A második harmadban sem állt le a gólgyártás. Bálint Attila a 21., Hajek Péter a 23. percben volt eredményes. Újabb két minutum múlva Bálint második gólja gondoskodott az ellenfél kapuscseréjéről, azonban a beálló Ilijev sem bírta sokáig. A 32. percben Palotás János már az Újpest hetedik gólját ünnepelhette. Az utolsó húsz percben a lila-fehérek már nem erőltették a játékot, ám a nézők azért nem maradtak gól nélkül, hiszen Zsitva is belőtte a maga második gólját, csak hogy ne maradjon le a sorban.

Újpesti Dózsa – CSZKA Szófia

8-0

(3-0, 4-0, 1-0)

A csapat tehát szép és magabiztos játékkal lépett ki a nemzetközi kupaporondra, amire nagy szükség is volt, hiszen három nappal később, 1965. október 27-én már az Országos Bajnokság nyitányán kellett helytállniuk a fiúknak, méghozzá az ősi rivális Ferencváros ellen. A derbire a Megyeri úton került sor, telt ház, azaz 3000 néző előtt.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Patócs György – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Molnár II Tibor – Gazda László, Galambos Béla

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Treplán, Horváth, Orosz, Schwalm, Erdős, Gogolák, Dudás, Jakabházy, Póth, Kiss-Szabó, Kassai, Major, Vámosi

Az első tíz percben az Újpest kihagyott, a Fradi belőtt egy emberelőnyt, amit heves lila-fehér rohamok követtek. Palotás János a 14. percben be is vette a rivális kapuját, ám a harmad utolsó percében Schwalm ismét vezetéshez juttatta a zöldeket. Az Újpest játéka a szünet után alaposan feljavult és a 23. percben Bálint Attila Boróczi pazar passzából egyenlített. A harmad derekán Palotás József egy távoli lövéssel a vezetést is megszerezte, ám az utolsó perc ezúttal is a Fradinak hozott szerencsét, az utolsó húsz perc előtt így 3-3 állt az eredményjelzőtáblán. A 43. percben Póth vette be Vedres kapuját, ám két perc múlva Bánkuti egy a kék vonalról eleresztett bombával ismét egalizált. Változatos játék következett, mindkét csapat harcolt a győzelemért. Az 57. percben a lilák négyese, Lőrincz Ferenc, régi önmagára emlékeztető módon robogott el a bal szélen, hogy egy jól irányzott, éles lövéssel hangrobbanást idézzen elő a hazai szurkolók körében: GÓL! 5-4 az eredményjelzőn! Ám még közel sem volt vége a meccsnek: egy perccel később Boróczi másolta le az iménti produkciót, amivel végleg el is döntötte a két pont sorsát.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-4

(1-2, 2-1, 3-1)

Palotás János veszélyezteti Losonci kapuját

Október 30-án a Vörös Meteor látogatott a Megyeri útra. A hazaiak szinte nekiestek ellenfelüknek, így a piros-fehérek az első öt percben alig-alig tudtak kijutni a saját harmadukból. Több esetben is Losonci bravúros védései mentették meg őket a góltól. A Meteor csak a harmad utolsó perceiben kezdett éledezni és Rozgonyi utolsó percben eleresztett távoli lövésével a vezetést is sikerült megszerezniük. Szünet után sem változott a játék képe. A lila-fehérek tűzijátéka továbbra is eredménytelen maradt és egy kapuvast követő ellentámadásból Balogh kettőre növelte a vendégek előnyét. Az Újpest játéka ritmust vesztett, aminek a 35. percben újabb Meteor gól lett a következménye. Az utolsó húsz perc mindjárt egy remek Rozgonyi cselsorozattal és góllal kezdődött, ami tulajdonképpen el is döntötte a meccs végeredményét. Bár a 45. percben Palotás Jánosnak végre sikerült bevennie Losonci kapuját, Deák az 57. percben visszaállította a négygólos különbséget. Az utolsó másodpercekben Hajek Péter még szépíteni tudott, így a Meteor 5-2-es győzelemmel és két ponttal távozott a Megyeri útról.

November 3-án a BVSC érkezett Újpestre. Az előző évi arany- és ezüstérmes csapatok összecsapására csupán 500 néző volt kíváncsi. Gondolhatnánk, hogy a három nappal korábban elszenvedett vereség vette el a szurkolók kedvét a jégkorongtól, de nem erről volt szó. Miközben Borócziék kikorcsolyáztak a jégre, a Népstadionban a lila-fehér labdarúgók Solymosi, Bene és Kuharszki góljaival 3-0 arányban verték az Everton FC csapatát a Vásárvárosok Kupájában. Az eset még a Népsport újságíróinak figyelmét is felkeltette, ám a kérdésre, hogy a két eseményt nem lehetett-e volna eltérő időpontokban rendezni, mind a Jégsport-szövetség, mind az Újpest vezetőitől kitérő, a másik oldalra mutogató választ érkezett. Maga a mérkőzés nem volt igazán színvonalas. A hazaiak Klink góljával még az első harmadban megszerezték a vezetést és a 27. percig fölényben is játszottak, ám ekkor a vasutasok szinte a semmiből egyenlítettek, majd Vedres hibájából a vezetést is sikerült megszerezniük. A harmadik harmadban a hazaiak sokat dolgozva igyekeztek egyenlíteni, de a védekezésben elkövetett durva hibákat a BVSC kegyetlenül megbüntette, így Bálint gólja csak a szépítéshez volt elég. Háray Béla tanítványai 6-2-es diadallal távozhattak a Megyeri útról.

A két meglepően nagy különbségű vereség okairól még a szófiai EK visszavágóra való elutazás előtt kérdezték Szamosi Ferencet, a lila-fehérek vezetőedzőjét: “A Meteor ellen az első harmadot elkönnyelműsködte a csapat. A BVSC elleni első harmadban is elmulasztották a kínálkozó lehetőségeket. Ennyi helyzetet egyszerűen nem lehet büntetlenül kihagyni.” Szintén a rossz szokások között került megemlítésre, hogy a bekapott gólok túlzottan is idegessé teszik a csapatot, ami kifejezetten aggasztónak tendenciának tűnt a Borócziék előtt álló hosszú bulgáriai túra előtt.

Az újpestieknek mindenesetre volt idejük átgondolni a felemás szereplés tanulságait, mielőtt november 6-7-én kikorcsolyáztak volna a Druzsba jégpálya palánkjai közé, hogy 3500 néző előtt bebizonyítsák, minden szempontból érdemesek az Európa Kupa második körébe jutni. Szamosi Ferenc az első mérkőzésen a következő összeállításban küldte csatába tanítványait:

Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Klink János – Patócs György, Hajek Péter – Boróczi Gábor, Palotás I János, Patócs Péter – Galambos Béla

Molnár II Tibor, Gazda László, Kézeli Pál, Szadovszky Imre, Vedres Mátyás, Patócs Péter és Hajek Péter egy ismeretlen kísérő és egy bolgár katona társaságában (Forrás: Hajek Péter archívuma)

Az első harmadban az Újpest a játék lassítására törekedett és okos adogatásokkal 2-1 arányú vezetést alakított ki a szünetig. A második húsz percben a bolgárokkal nagy akarással és becsvággyal vetették magukat a küzdelembe és két góllal sikerült is megfordítaniuk az állást. Az utolsó harmadra a lila-fehérek is megacélozták magukat, nagy fölényt alakítottak ki és remek helyzetkihasználással, 4-1-re nyerve a játékrészt, két gólos diadallal és a továbbjutás örömével vonulhattak az öltözőbe.

CSZKA Szófia – Újpesti Dózsa

4-6

(1-2, 2-0, 1-4)

Másnap a kisebb sérülést összeszedő Galambos Béla nélkül lépett jégre a csapat és magabiztos, a harmadik harmadban már-már macska-egér játékot folytatva söpréssel jusson be az Európa Kupa második körébe. A két mérkőzésen Bánkuti Árpád 5, Boróczi Gábor 4, Zsitva Viktor 3, Klink János 2 alkalommal volt eredményes.

CSZKA Szófia– Újpesti Dózsa

4-8

(1-3, 1-0, 2-5)

A csapat tehát jó hangulatban tért haza Magyarországra, ahol egy nap pihenőt követően, november 10-én, szakadó esőben fogadta a Megyeri úton a Budapesti Spartacus csapatát. A lila-fehérek a papírformának megfelelően, Boróczi 3, Zsitva, Lőrincz és Bálint 2-2, Bánkuti, Hajek és Klink 1-1 góljával 12-2 arányban győzték le ellenfelüket. Szamosi Ferenc a meccs felénél Kézeli Pált küldte be Vedres helyére.

Két nappal később a Budapesti Postás gárdája vérzett el Újpesten. Ezen a mérkőzésen mutatkozott be a csapatban Radics János, aki később a Vasas labdarúgójaként vált ismertté. A hazaiak ezúttal sem bíztak semmit a véletlenre, Klink már a 10. másodpercben bevette az egykori újpesti, Bessenyei György kapuját. “Pityu” a későbbiekben még kétszer volt eredményes, így Palotás I és Zsitva 3-3, Boróczi és Bálint 2-2, valamint Bánkuti és Lőrincz 1-1 találatával a mindvégig hatalmas fölényben játszó lila-fehérek 15-1-gyel gyűjtötték be az újabb kötelező két pontot.

November 17-én a Kisstadionban lépett jégre a csapat, az ellenfél a Budapesti Előre együttese volt. A lila-fehérek nagy iramban kezdtek és már az első percben kétszer is beköszöntek Kelemennek. A 2 pont sorsa egy pillanatig sem volt kérdés: Zsitva Viktor 6, Boróczi 4, Palotás János 2, valamint Bánkuti és Patócs György 1-1 találatával az Újpest 14-2 arányban győzött.

Ezt követően a válogatott, Vedressel, Palotás Józseffel, Klink Jánossal, Bánkutival, Zsitvával és Boróczival a soraiban Bukarestbe utazott, hogy két mérkőzésen mérje össze az erejét a helyi nemzeti csapattal. A 6-3 és 5-1 arányban elvesztett meccseken Zsitva, Boróczi és Bánkuti egyaránt 1-1 találatot jegyzett.

Eközben az Újpest itthon maradt tagjai november 21-én a Megyeri úton barátságos mérkőzést vívtak a Magyarországon szereplő francia Villard de Lans együttesével. Az 5-9 arányban elveszített találkozón a lilák a következő összeállításban léptek jégre: Kézeli Pál – Patócs György, Molnár II Tibor – Zima János, Palotás János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Patócs Péter, Galambos Béla, Radics János. Szamosi Ferenc egy rövid időre Molnár Károlynak, az bajnok ifjúsági csapat kapusának is bizalmat szavazott. A hazai gólokat Bálint 3, valamint Lőrincz és Radics szerezték, a franciák részéről Burt Vuillermet, a kanadai játékosedző egymaga 6 gólt jegyzett.

A bajnokság november 24-én a Budapesti Építők elleni meccsel folytatódott a Megyeri úton. Vedres kisebb sérüléssel tért haza a válogatott túrájáról, ezért Kézeli Pál állt a hazai kapuban. A lila-fehérek lényegesen gyorsabban játszottak ellenfelüknél, így csak a volt újpesti portás, Pásztor Pál, majd a helyére beálló leendő újpesti, Puskás György kiváló teljesítménye akadályozta meg az igazán nagy gólarányú győzelmet. Szamosi Ferenc tanítványai Bánkuti 4, Zsitva, Palotás I, Bálint és Palotás II góljaival végül 8-3 arányban diadalmaskodtak, az alapszakasz első körének utolsó mérkőzésén.

A második kör első meccsére három nappal később a Kisstadionban került sor a Bp. Postás ellen. Az Újpest lendülete továbbra is kitartott, így Bánkuti és Boróczi 4-4, Zsitva 3, Palotás II, Radics, Bálint, Klink, Lőrincz és Patócs Péter 1-1 találatának köszönhetően a meccs végén 17-1 állt az eredményjelző táblán.

Klink “Pityu” és a csehszlovák Danda harcol a korongért

November 28-án, az előző évhez hasonlóan, ismét látogatást tett Újpesten a csehszlovák szupercsapat, a ZKL Brno együttese. Mind a vendégek, mind a hazaiak tartalékosan álltak fel, előbbiektől hat válogatott játékos Prágában a svédek ellen lépett jégre, a lila-fehérek pedig a BVSC elleni fontos rangadó előtt nem kockáztatták Vedres, Patócs György és Péter játékát, míg a Palotás fivérek “Öcsi”, azaz János esküvője miatt kaptak “eltávot”. Még Kézeli is csak csereként kapott szerepet, a kezdésnél az ifista Molnár Károly állt a kapuban. Az 1500 néző előtt lejátszott bemutató mérkőzést 13-6 arányban a Brno együttese nyerte, az Újpest részéről Boróczi 3, Bánkuti 2, míg az ezúttal hátvéd szerepben kipróbált Klink 1 alkalommal volt eredményes.

A BVSC elleni bajnoki mérkőzést 1965. december 1-jén játszották le a Kisstadionban. A lelátón 1500 néző foglalt helyett. A két csapat a következő összeállításban lépett jégre:

BVSC: Balogh J. (kapus), Babán, Siba, Zsitva B., Bikár, Leveles, Kertész, Koutny, Gámán, Bakai, Kósa, Petyerák S., Miklós, Petyerák I., Dudar, Balogh Cs.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Radics János, Galambos Béla, Patócs Péter

A névsorból látható, hogy a sérültek felépültek, csupán a kapitány, Patócs György hiányzott a sorból, aki továbbra is lázas betegen feküdt. A játék nagy iramban kezdődött, mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek. Újpesti részről Bánkuti előbb kapuvasat lőtt, majd Zsitva zseniális átadását követően a éppen lövés pillanatában tört el a botja. Egy újabb Bánkuti kapuvasat követően Palotás János is megcsilingeltette a fémet. Végül, a 19. percben Lőrincz Ferenc “törte meg a jeget”: távolról meglőtt, kapu mellé tartó korongja Kertészen megpattanva jutott be a BVSC hálójába. A második harmadot a vasutasok kezdték jobban, Vedres egyik lövést hárította a másik után. Az Újpest átvészelte a nehéz időszakot, sőt, Zsitva révén a 39. percben kettőre nőtt a vendégelőny. Az utolsó 20 perc kiállításokkal és két gyors Bikár góllal vette kezdetét. Ekkor azonban a szerencse ismét a lilák mellé szegődött, hiszen egy Koutny lábán megpattanó korongból sikerült újra megszerezniük a vezetést. A vasutasok zavarát alig egy perccel később Zsitva használta ki, majd a térfélcserét követően Bálint és Klink is betalált Balogh hálójába. Az utolsó percben Kósa kozmetikázott még az eredményen.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-6

(0-1, 0-1, 3-4)

Vedres, Patócs György és Palotás József mentenek Jakabházy elől

Négy nappal később került sor az “alapszakasz” második örökrangadójára, méghozzá a Kisstadionban, 2500 néző előtt. Az Újpest összeállításában annyi változás történt, hogy a meggyógyult Patócs György visszatért a védelembe, Molnár II Tibor viszont kidőlt onnan, illetve, hogy Szamosi Ferenc csupán két sorral játszott, a Radics – Galambos – Patócs Péter csatártrió ezúttal nem kapott jégidőt. A lilák már az első percben megszerezték a vezetést, Boróczi passzát Klink vágta be Csánk hálójába. Palotásék ezt követően két emberelőnyt is kivédekeztek, ám a harmad végén Horváth egalizálta az eredményt. Szünet után Oroszról pattant saját kapujába a korong, majd a harmad derekán, Klink és Zsitva egy percen belül lőtt góljaival, már 1-4-re is vezetett az újpesti legénység, ám Orosz a 33. percben javított. Az utolsó húsz perc kétgólos lila-fehér előnnyel kezdődött, ám Jakabházy és Horváth góljaival a rivális egalizálni tudott. Az 53. percben Zsitva Viktor ismét megszerezte a vezetést, Horváth azonban öt perccel később belőtte harmadik gólját, így pontosztozkodással ért véget a rangadó.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

5-5

(1-1, 1-3, 3-1)

A Népsport a mérkőzést követő elemzésében megemlítette, hogy a Megyeri úti jégpálya megnyitása óta nagyszerű szurkolótábor jelent meg a csapat mögött, amely létszámban és hangerőben is felvette a versenyt az ősi rivális fanatikusaival, ahogy az legutóbb a Kisstadionban is történt. És ez a lelkes biztatás, odaadó támogatás vitathatatlanul kedvező hatást gyakorol a lila-fehér jégkorongozókra.

A vasárnapi derbit követő kedden és szerdán, azaz december 7-én, valamint 8-án játszotta le a csapat az EC Klagenfurt elleni két hazai Európa Kupa mérkőzést. Az évek óta fedett jégcsarnokkal rendelkező, a cseh Josef Kus irányításával készülő osztrákok az előző körben a svájci Bern együttesét búcsúztatták és egyértelműen ők számítottak a párharc esélyesének. Az első mérkőzésen 1500 néző látogatott ki a Megyeri útra.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

KAC: Josef Hübner – Gerhard Felfernig, Anton Kenda – Guy LaFrance (CAN), Adalbert Saint John (CAN), Adolph Tambellini (CAN) – Gerd Schager, Ulrich Koch – Paul Samonig, Dieter Kalt, Sepp Puschnig – Horst Kakl – Karl Pregl (kapus)

Zsitva támadja Samonigot, mögöttük Palotás János és Bánkuti, a kapu előtt Koch

A lila-fehérek nagy becsvággyal vetették bele magukat a küzdelembe és sokat veszélyeztették az ellenfél kapuját, majd a 8. percben Zsitva Viktor már a hálóba is betalált, sőt a harmad legvégén Hajek Péter ritkán látható bombagólt lőtt Hübnernek, akit a szünetben le is cseréltek. Az Újpest a második húsz percet is jól kezdte, ám ezt követően erősítettek az osztrákok és a kanadai Tambellini révén először szépítettek, majd egy perccel később már az egyenlítésnek örülhettek. Nem sokáig, hiszen néhány másodperc múlva Bánkuti váltotta gólra Zsitva átadását. Egy kettős emberelőny révén a vezetés növelésére is megnyílt az esély, de sajnos nem sikerült élni a lehetőséggel. Az osztrákok viszont Saint John révén még a szünet előtt egyenlítettek. A harmadik harmad nagyszerű játékot hozott. Mindkét csapat gyors támadásokat vezetett, ám gólt csak a vendégek tudtak lőni. Tambellini a 47. percben sajnos emberhátrányból volt eredményes. Az Újpest nem adta fel, a térfélcserét követően Klink kétszer, Bánkuti egyszer hibázott ordító gólhelyzetben.

Újpesti Dózsa – EC Klagenfurt

3-4

(2-0, 1-3, 0-1)

Bánkuti harcol a korongért, Vedres, Lőrincz és Hajek a háttérben figyel

A csapatok másnap ugyanabban az összeállításban léptek jégre, ám ezúttal 2000 néző látogatott ki a Megyeri útra. Ismét az Újpest kezdett jobban, ám ezúttal sajnos nem sikerült a kapuba találni. Az osztrákok viszont St. John révén kettőt is lőttek, így kétgólos vendégelőnnyel vonultak az öltözőbe a játékosok. A második húsz percben egy ideig levegőben lógott az egyenlítés, ám a harmad derekán a kiváló kanadai csatár belőtte harmadik gólját is, majd alig egy perc múlva Kalt is betalált Vedres hálójába. A szépítés a 35. percben jött össze, amikor Bánkuti előrevetődve piszkálta be a korongot Hübner kapujába. Az utolsó játékrészt, amelyben már alaposan kidomborodott a vendégek nagyobb tudása, Tambellini 41. és 59. percben szerzett találatai foglalták keretbe, Bálint Attila pedig az 51. percben iratkozott fel a gólszerzők közé.

Újpesti Dózsa – EC Klagenfurt

2-6

(0-2, 1-2, 1-2)

A mérkőzést követő napokban a válogatott az NDK-ba utazott, ahol két alkalommal is összecsapott a kelet-németek B keretével. A 6-1 és 9-1 arányú vereségekkel záruló meccseken Bánkuti, Zsitva, Palotás József és Boróczi mindkét alkalommal szerepet kapott, míg Vedres csak a másodikon lépett jégre, akkor is csereként.

A bajnokság alapszakasza december 15-én a Bp. Építők elleni összecsapással folytatódott a Kisstadionban. Az EK visszavágóra készülő Újpest tulajdonképpen csak az első harmadban hajtott igazán, ekkor hat gólt lőttek Orbán hálójába. A 8-2 arányú győzelem nyolc gólszerzője Bánkuti, Palotás József, Boróczi, Galambos, Klink, Zsitva, Patócs Péter és Bálint Attila voltak.

Lila-fehérek Klagenfurtban az EK visszavágók előtt (Hajek Péter archívuma)

A csapat ezt követően Klagenfurtba utazott, hogy idegenben is megmérkőzzön az osztrák bajnokcsapattal. A meccsekre december 19-20-án, 2000 néző előtt került sor az EC KAC fedett jégcsarnokában. A lila-fehérek mindkét meccsen a szinte a legerősebb, Vedres Mátyás – Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Patócs György – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Radics János, Galambos Béla, Patócs Péter, összeállításban léptek jégre. Szamosi Ferencnek csupán a sérüléssel bajlódó Lőrincz Ferenc szerepeltetéséről kellett lemondania. 19-én jól kezdett az Újpest az első tíz percben többet kezdeményeztek, Saint John révén mégis a hazaiak szereztek vezetést. Ekkor még összejött az egyenlítés, méghozzá emberhátrányból: Bálint Attila korongszerzés után szöktette Boróczit, aki nem hibázott, ám a szünet előtt az osztrákok ismét megszerezték a vezetést. A második húsz percben nem esett gól. Tambellini büntetőt hibázott, de az újpestiek is sok lehetőséget hagytak kihasználatlanul. A mérkőzés az utolsó 10 percben dőlt el, amikor a piros-fehérek három újabb Saint John, Tambellini és Puschnig találataival kialakították az 5-1-es végeredményt. Másnap az újpestiek már fáradtan, szárnyaszegetten mozogtak, ami leginkább a védekezésre nyomta rá a bélyegét. Sok volt a hiba, a meccs egyetlen pozitívumát a Radics-Galambos-Patócs sor bátor és szép játéka jelentette. A lila-fehérek 9-0 arányú vereséggel búcsúztak a nemzetközi kupaküzdelmektől. A mai szóval élve “sepréssel” továbbjutó Klagenfurt ellenfele és végzete a csehszlovák csúcscsapat, a ZKL Brno lett.

A meccset követően az Újpest küldöttsége azonnal buszra ült, hiszen másnap már bajnoki meccset kellett játszaniuk a Megyeri úton. Az ellenfél a Bp. Előre együttese volt. A sérült Hajek helyére a játékot immár vállalni tudó Lőrincz Ferenc került, Gazda László pedig a csatársorok frissítésében kapott szerepet. Az első harmadban érződött is az ólmos fáradtság, az Előre fiataljai jól tartották magukat, ám szünet után végre beindult a gólgyártás, érvényesült a nagyobb technikai és taktikai tudás. Az Újpest 8-1 arányú győzelméből Klink és Bálint 2-2, Palotás II, Bánkuti, Zsitva és Boróczi 1-1 találattal vette ki a részét.

És még mindig nem volt megállás. Habár az elmúlt hét napban a lilák két alkalommal is megtették a Klagenfurt-Budapest távolságot és három nap alatt három meccset is játszottak, újabb 24 óra múlva már a Kisstadionban kellett helytállniuk a Vörös Meteor jégkorongozói ellen. Sűrű program, még manapság is párját ritkító kőkemény menetelés… Szamosi Ferenc tanítványai azonban nem panaszkodtak, nem torpantak meg és bár az esős, havas pálya alaposan megnehezítette a játékot, az első két harmadban mutatott remek teljesítménnyel, valamint Klink 2, Bálint, Boróczi, Zsitva, Lőrincz és Bánkuti 1-1 góljával az alapszakasz utolsó előtti mérkőzésén nagyszerű és fontos győzelmet arattak a remek erőkből álló Meteor ellen.

Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

4-7

(0-3, 2-3, 2-1)

A karácsonyi ünnepek végre meghozták a várva várt szünetet, de csak azoknak a játékosoknak, akiket nem hívtak be a válogatott keretekbe. Ilyen viszont nem sok akadt Újpesten. A Romániába készülő ifjúságiak között Molnár Károly, Bálint Attila, Galambos Béla és Radics János, a Kisstadionban megrendezett Duna Kupán Vedres Mátyás, Palotás József, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Boróczi Gábor és Klink János képviselték a lila-fehér színeket. Ez utóbbi tornán a Budapest néven szereplő magyar válogatott sorrendben Jugoszláviával (Belgrád), Romániával (Bukarest) és Szófiával (Bulgária) mérte össze az erejét. Az első nap 11-1-es győzelmét követően legjobbjaink 3-6 arányban kikaptak az esélyesebb románoktól, az utolsó meccsen viszont 7-0-ra verték a bolgárokat. Boróczi 4, Bánkuti 2 góllal vette ki a részét a második hely megszerzéséből.

A bajnokság 1966. január 10-én folytatódott az alapszakasz utolsó mérkőzésével. A Bp. Spartacus fiataljai nem voltak egy súlycsoportban a lila-fehérekkel, akik végig hatalmas fölényben játszva, Klink és Zsitva 4-4, Palotás János, Bánkuti, Patócs Péter és Lőrincz 2-2, valamint Galambos, Bálint és Palotás József 1-1 találatával 19-0 arányban diadalmaskodtak a Kisstadion jegén.

Az alapszakasz végeredménye:

A folytatásra nem kellett sokat várniuk a szurkolóknak. A felsőház küzdelmei január 13-án vették kezdetüket. Szamosi Ferenc a következő gondolatokkal várta a bajnokság döntő szakaszát: “Előnyünk, hogy a Bp. Vörös Meteor ellen kezdünk. A Meteor a vártnál gyengébben szerepelt, így lehetőségünk lesz arra, hogy a csapat bemelegedjék a BVSC elleni mérkőzésre. Ez az összecsapás a Kisstadionban lesz, de utána háromszor otthon játszunk, s ez nagyon előnyös számunkra. A bajnoki címre három csapat egyforma eséllyel pályázik. Amelyik együttes idegileg jobban bírja a küzdelmet, az meg is nyeri a bajnokságot. A BVSC-nek nagy hátrányt jelent Leveles kiesése.”

A Meteor gyenge alapszakasz szereplése nem is maradt következmények nélkül, a klub vezetői januárban menesztették Martinuzzi Bélát és Kenderessy Balázsra bízták a csapat irányítását. A csapatokat és a mintegy 2000 nézőt erős és metszően hideg szél fogadta a Kisstadionban.

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Ziegler P., Ziegler J., Kárász Gy., Erdős, Deák, Havas, Losonci I., Szántó, Balogh, Földvári

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

A hideg ellenére, vagy talán éppen azért, a mérkőzés viharos gólszürettel kezdődött. Boróczi már a 2. percben bevette Losonci kapuját, majd néhány szekundummal később Palotás József is beköszönt az ellenfélnek. Újabb néhány másodperc kellett a szépítéshez: az egykori újpesti játékos, Szántó Lajos talált be Vedres ketrecébe. Ezt követően viszont az erősen tartalékos Meteor jól tartotta magát és egészen a harmadik harmad első percéig nem esett több gól, pedig a második húsz perc is érdekes játékot hozott. Az Újpest két kapuvasat is lőtt, Vedres pedig bravúrral hárította Kárász szólóját. Az utolsó húsz perc elején aztán a lilák, Boróczi és Bálint révén két gyors találatot szereztek, amivel átvették a játék irányítását is. A 47. percben Zsitva kihagyott egy szólót és az ellentámadásból Kárász szépített, ám mielőtt az ellenfél még lábra kaphatott volna, közvetlenül a térfélcserét megelőzően Bálint másodszor is eredményes tudott lenni, végleg eldöntve ezzel a mérkőzést.

Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

2-5

(1-2, 0-0, 1-3)

Palotás János figyeli a palánknál Bánkuti (14) és Siba harcát.

Három nappal később már a BVSC volt az ellenfél. “Ha ma győzünk, akkor lesz csak érdekes a bajnokság” – jelentette ki Szamosi Ferenc, miközben játékosai a mérkőzésre készülődtek. Zsitva Viktor még jósolni is mert: “Meglátjátok, három góllal nyerünk!” A csapat összeállításában annyi változás történt, hogy ezúttal Patócs Péter is jégre léphetett. A mérkőzésre kilátogató 1500 néző már az első cserét követően újpesti fölényt konstatálhatott, amit a 3. percben Palotás János váltott gólra az éppen bot nélkül védő Balogh Jánossal szemben. A vasutasok kiváló kapusának ezután sem volt szerencséje, hiszen egy újabb lövéssel úgy homlokon találták, hogy hosszas ápolásra szorult. Az 5. percben Bikár a Bánkuti ellen megítélt kettő percet kihasználva még egyenlített, ám Zsitva a harmad derekán ismét az Újpestnek szerzett vezetést, majd a 14. percben újra betalált az ellenfél hálójába, sőt… Néhány másodperccel később Palotás János növelte a vasutasok kínjait. Szünetben Balogh Csaba állt be agyrázkódást szenvedett testvére helyett a BVSC kapujába. Bánkuti a 23. percben négyre növelte az újpesti előnyt, majd a meccs felénél Miklós szépített. A harmad utolsó hat percében ismét potyogni kezdtek a gólok: Zsitva Viktor harmadszor is betalált, majd Gámán duplázott, így 4-6-os újpesti előnnyel vonultak a csapatok az öltözőbe. Az utolsó játékrész elején csapkodó volt a játék, ám a 46. percben Zsitva negyedszer is bevette a vasutasok kapuját, ami felpörgette a lila-fehéreket, akik a térfélcserét megelőző utolsó percben Palotás József és Bánkuti révén 4-9-es előnyt harcoltak ki. A fordulást követően Siba és Bikár révén még faragott hátrányán a BVSC, a felzárkózás azonban nem sikerült nekik. A hangulat viszont egyre paprikásabbá vált, amiről az egymást követő kiállítások és a Zsitva Béla ellen megítélt 10 perces fegyelmi árulkodott. A dudaszó pillanatában a két pont megszerzése mellet az is nyilvánvalóvá vált, hogy a lila-fehérek villámgyors 12-ese, Zsitva Viktor akár jósnak is elmehetne, hiszen:

BVSC – Újpesti Dózsa

6-9

(1-4, 3-2, 2-3)

Győzelmével az Újpest átvette a vezetést a tabellán, ahol egy ponttal előzte meg következő ellenfelét, az ősi rivális Ferencvárost. Patócs György, a lila-fehérek csapatkapitánya így latolgatta az esélyeket az összecsapás előtt: “Ha szerdán legyőzzük a Fradit, három ponttal vezetünk, s akkor már közelebb leszünk a bajnoki címhez. A védelmi munkánkat kell elsősorban megerősítenünk. Sokat számíthat lelkes szurkolóink biztatása.”

1966. január 19-én tehát a Megyeri úton került sor a felsőházi szakasz első örökrangadójára, amit a kitartó és sűrű havazás ellenére is zsúfolt teltház, azaz 3000 néző előtt játszott le a bajnokság első és második helyezettje.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Treplán, Horváth, Póth, Schwalm, Zádor, Major, Jakabházy, Kiss-Szabó

Az első harmadban mindkét csapat óvatosan játszott és elsősorban a védekezésre fordította figyelmét, így nem csoda, hogy gól nélküli döntetlennel vonultak pihenőre a játékosok. Szünet után élénkült némileg a játék, az Újpest valamivel többet támadott ellenfelénél. A 35. percben egy, a vendégek harmadában végrehajtott buliból a lila-fehérek hozták el a korongot. Bálint Boróczihoz továbbított, aki közelről megszerezte a vezetést. Két perccel később ismét Bálint Attila volt a főszereplő, aki egy ellentámadás végén éles szögből lőtt hatalmas, a kapuvasat is érintő gólt! Az utolsó harmad 42. percében Schwalm korongját nézte el Vedres, majd egy kapu előtti kavarodást követően Horváth egyenlített. Szerencsére a hátralévő időben a lélektani előnyhöz jutó riválisnak már csak egy kapuvasra tellett, így az eredmény már nem változott: az Újpest fordulhatott rá első helyen a bajnokság felsőházi hajrájára.

Az utolsó kör első meccsére, január 22-én került sor a Megyeri úton. Az ellenfél az edzőváltást követően is csak szenvedő Vörös Meteor együttese volt. A mérkőzés nagy iramban kezdődött, mindkét csapat gyors játékra törekedett, helyzeteket viszont inkább csak az Újpest tudott kialakítani. A harmad utolsó percében aztán váratlanul összeroppant a vendéggárda. A 17. percben Zsitva Viktor, a 18-dikban Boróczi Gábor, a harmad utolsó perceiben Bálint Attila vette be Losonci György kapuját. A középső játékrész 4. percében ismét Zsitva volt eredményes, majd néhány másodperccel a harmad vége előtt Rozgonyi emberelőnyből szépített. Az utolsó húsz perc első felében nem esett gól, ám a térfélcserét követően alig telt el 30 másodperc, amikor Boróczi passzából Bálint is belőtte a második gólját. Sőt… négy perccel később a triplázás is összejött a fiatal csatárnak, aki az 57. percben vissza is adta a kölcsönt, így Boróczi Gábor állította be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

7-1

(3-0, 1-1, 3-0)

Négy nappal később a BVSC látogatott a Megyeri útra. A csapatok 1500 néző előtt a következő összeállításban korcsolyáztak ki a jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs Péter

BVSC: Balogh J. (kapus), Kertész, Koutny, Gámán, Bikár, Zsitva B., Babán, Siba, Miklós, Bakai, Kósa

Habár az első harmadban az Újpest támadott többet, a játékosok rendszeresen túlkombinálták az akciókat, a vasutasok viszont, akik a tőlük megszokott módon a kontrákban bíztak, a 12. percben Miklós révén megszerezték a vezetést. Úgy tűnt, hogy a menetrend a szünet után is folytatódik. A lila-fehérek támadtak, Zsitva Béla viszont kettőre növelte a vendégelőnyt. Szerencsére néhány másodperccel később már Bálint Attila is gólt szerzett, majd a 32. percben Palotás János egyenlített. Az utolsó játékrészre a csapatok mintha feladták volna a védekezést, összesen tizenegy találat került rögzítésre a jegyzőkönyvekben. A sort Boróczi nyitotta a 41. percben, majd Bálint és Bikár következett. A térfélcsere előtt Boróczi ismét betalált, de Klink sem akart lemaradni, így 6-3-as újpesti vezetéssel fordultak a csapatok. Az 53. percben Zsitva Béla góljával zárkóztak a vendégek, egy percre rá Bálint nyitotta az ollót, majd Zsitva Viktor révén a nyolcadik góljukat is megszerezték a lila-fehérek. Az utolsó öt percben Kósa és Bikár volt még eredményes, utóbbi az utolsó másodpercekben alakította ki a nem mindennapi végeredményt.

Újpesti Dózsa – BVSC

8-7

(0-1, 2-1, 6-5)

A bajnoki címről az idény utolsó, Ferencváros elleni mérkőzése döntött. A képlet egyszerű volt, ha az Újpest nyer vagy döntetlent játszik Vedresék nyakába akasztják az aranyérmet, ha nem… Erre azonban gondolni sem akartak a lila-fehér oldalon.

Január 30-án 5500 szurkoló látogatott ki a Kisstadionba, hogy szemtanúja legyen az 1965-66. évi bajnokság “döntőjének”.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Treplán, Horváth, Póth, Schwalm, Zádor, Kassai, Jakabházy, Kiss-Szabó

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Molnár II Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

Palotás Öcsi, aki góljával térdre kényszerítette Raffát és a Ferencvárost

A nagy tét érezhető volt, hiszen mindkét együttes kifejezetten idegesen kezdett. A csapkodó játékból a Fradi jött ki jobban, a 2. percben Horváthnak egy fonák lövéssel sajnos sikerült meglepnie Vedrest. Az Újpest ezt követően két emberelőnyt is elpuskázott, a zöld-fehérek viszont a 18. percben Schwalm révén kihasználtak egyet, sőt… Egy perccel később Horváth szólóból is betalált. Háromgólos hátrány, hidegzuhany! A lelátón bizonyára sok olyan IV. kerületi fanatikus akadt, aki kezdett leszámolni magában a bajnoki álmokkal… Nem így a csapat tagjai, akik még a dudaszó előtt szépíteni tudtak. Boróczi egy kapu előtti kavarodás után rezgette meg Csánk hálóját. Szünet után sem változott a játék alapritmusa. Az Újpest kezdeményezett, a Ferencváros a kontrákban bízott. Szerencsére hiába, mert a 31. percben Zsitva Viktor góljával minimálisra csökkent a hátrány. Az utolsó harmad így nagy izgalmakat ígért, amiben nem is kellett csalatkozniuk a szurkolóknak. Az iram szemkápráztatóvá fokozódott. Az Újpest emberelőnybe került, amit Klink “Pityu” a 44. percben gólra váltott. Egál. Vajon hányan bíztak ebben 0-3-as hátránynál? Két perccel később jött az újabb hidegzuhany: Jakabházy fórból ismét a hazaiakat juttatta vezetéshez. A küzdelem azonban még nem ért véget. Zsitva Viktor egy perccel a térfélcsere előtt második gólját is belőtte, így 4-4-gyel várták a csapatok az utolsó tíz percet. Hatalmas küzdelem indult a győzelemért, sok támadás és nyílt sisakos játék után az 58. percben az Újpest egy jobb oldali támadás végén belőtte a mérkőzést és a bajnokságot eldöntő gólt. A levegőnél is fontosabb találat szerzője Palotás “Öcsi” János volt.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-5

(3-1, 0-1, 1-3)

A 0-3-as hátrányból bajnokságot nyerő csapat felszabadult öröme. Balról: Boróczi Gábor, Bánkuti Árpád, Palotás János (takarva), Radics János, Kézeli Pál (kapus), Molnár Tibor, Bálint Attila (térdel), Klink János, Palotás József (takarva) Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc (sisakban), Hajek Péter (a botra támaszkodva), Patócs Péter, Galambos Béla, Szamosi Ferenc (edző), Zsitva Viktor (Forrás: Galambos Béla archívuma)
A győztesek, Boróczi Gábor és Palotás Öcsi vigasztalják Horváth Zoltánt

A mérkőzés után a lila-fehérek öltözőjében remek hangulat uralkodott. A játékosok felszabadult örömmel, hangos kiáltásokkal ünnepelték a címvédést és a szakosztály negyedik bajnoki címét. Nevetve, kiabálva gratuláltak egymásnak és köszönték meg edzőjüknek, Szamosi Ferencnek a munkát, ami a sikerhez vezetett. A mester a következő szavakkal értékelt a sportnapilap újságírójának: “Jobb összjátékunknak és jobb idegeinknek köszönhetjük az FTC elleni győzelmünket. A harmadik harmadban a hátvédek későn indítottak, s emiatt a csatárok a ferencvárosi falba ütköztek, amelyet a harmaduk vonalán állítottak fel. A későbbiek során összjátékunk révén sikerült széthúzni az FTC védelmét, s egyre több helyzetet teremteni Csánk kapuja előtt. Küzdeni tudásból is kitűnőre vizsgáztak, hiszen a 0-3 ellenére sem zavarodtak meg. A nagy tét dacára sportszerű küzdelmet láthatott a közönség. Külön öröm számomra, hogy a 20 bajnokság mellé, amelyet játékos koromban a jégkorongban és a gyeplabdában szereztem, most edzőként már a második bajnokságot nyertem csapatommal.”

A felsőház végeredménye:

Az alsóház végeredménye:

Az idénynek azonban még korántsem volt vége. Február 2-án a magyar válogatott 17 fős kerettel elutazott a Torinóban megrendezett téli Universiade-ra, ahol a Szovjetuniótól 8-0, Romániától 2-0 arányú vereséget szenvedett, míg a jugoszlávok ellen 10-2-es győzelmet ünnepelhetett. Az Újpestből Boróczi Gábor, Klink János, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor és Palotás József vett részt a tornán. A nemzeti csapat ezt követően Zágrábba tette át székhelyét, hogy a világbajnokság előtt, február 16-17-én kétszer is megmérkőzzön a házigazdákkal. A Vedres Mátyással és Bálint Attilával kiegészült keret előbb 2-3, majd 5-6 arányban verte a házigazdákat. Klink és Boróczi 1-1 góllal vette ki a részét a sikerből.

Eközben az idehaza maradt játékosokkal megkezdődtek a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei is. A lila-fehérek első ellenfele a Bp. Postás együttese volt február 12-én. A válogatottakat nélkülöző újpestiek a duplázó Fülöp Tamás, Patócs Péter, Palotás János és Galambos Béla góljaival 5-2 arányban diadalmaskodtak a Megyeri úton. Két nappal később került sor a Kisstadionban a Bp. Előre ellen 4-2 arányban megnyert mérkőzésre. A IV. kerületi találatokat Lőrincz, Patócs Péter, Szadovszki Iván és ismét Lőrincz szerezték. Február 16-án a Bp. Spartacus látogatott a Megyeri útra, ahol Gubó Gábor fiatal tanítványai 9-4 arányú vereséget szenvedtek, az újpesti gólokat Palotás János (3) Hajek (2), Galambos (2), Radics és Patócs Péter szerezték. Három nappal később a Bp. Építők sem jártak jobban, hiszen Szamosi Ferenc fiai Lőrincz 2, Fülöp, Hajek, Galambos, Palotás I és Patócs Péter 1-1 találata révén 7-3-as győzelemmel érvényesítették a papírformát.

Eközben a válogatott sem tétlenkedett és Szófiában két mérkőzésen 0-5, illetve 1-7 arányban diadalmaskodott Bulgária legjobbjai ellen. Bálint 2, Klink és Boróczi 1-1 alkalommal voltak eredményesek. A jugoszláviai VB március 3-ai kezdete előtt legjobbjaink még hazatértek, hogy Dániával is megmérkőzzenek. A Kisstadionban rendezett mérkőzéseken a magyarok 10-3-as és 6-4-es győzelmeket könyvelhettek el, a lila-fehérek közül Bánkuti és Boróczi egyaránt 2-2 gólt szerzett. A válogatott a meccset követően, hét újpesti játékossal a soraiban utazott el Ljubljanába, hogy felkészüljön a világbajnokság B csoportjának küzdelmeire. A rajt azonban nem sikerült, hiszen Rajkai László tanítványai 6-4 arányban alulmaradtak a korábban magabiztosan vert Jugoszlávokkal, majd 7-2 arányban az osztrákokkal szemben is. A harmadik meccsen Nagy-Britanniát végre sikerült legyőzni, 8-1 lett a végeredmény. Ezt követte a Norvégiától és az NSZK-tól elszenvedett 5-2 és 1-0 arányú vereség, majd az utolsó meccsen a svájciak is jobbnak bizonyultak a mieinknél, méghozzá 6-1 arányban. A torna során lőtt 17 magyar gólból Klink 3, Zsitva 2, Boróczi 1 találatot jegyzett.

Idehaza a világbajnokság nyitónapján, március 3-án került megrendezésre az MNK első valódi rangadója, melyen az Újpest 8-2 arányban bizonyult jobbnak a Vörös Meteornál a Megyeri úton. A lila-fehér gólokat Palotás János (3), Lőrincz (2), Patócs Péter (2) és Galambos szerezték. Két nappal később a BVSC érkezett a IV. kerületbe. A nagy küzdelmet hozó mérkőzésen a lila-fehérek rutinos játékosai voltak eredményesebbek, így Palotás I és Lőrincz 2-2, valamint Patócs Péter 1 találatával az Újpest 5-4 arányban diadalmaskodott a vasutasok ellen.

Március 9-én került sor a Ferencváros elleni utolsó kupamérkőzésre, ami az eredmények alakulása révén tulajdonképpen a torna döntője is volt. Mivel az addig minden meccsüket megnyerő lila-fehérek kétpontos előnyben voltak riválisukkal szemben, a Ferencvárosnak csak egy nagy gólarányú győzelem hozhatta volna meg a sikert, ám a Kisstadionban megrendezett mérkőzésen Galambos, Palotás és Lőrincz góljaira csupán Póth tudott válaszolni, igaz, hogy ő három alkalommal… A 3-3-as döntetlennel az újpesti játékosok emelhették magasba a kupát, vagyis a bajnoki cím megvédése után az MNK-ban is sikerült a bravúr. Az 1965-1966. évi idényben minden Magyarországon megnyerhető trófea a Megyeri úti szakosztály vitrinjében került kiállításra.

Az 1966. évi MNK végeredménye:

Az 1966. évi Magyar Népköztársasági Kupa győztes csapat kerete:

Kapusok: Kézeli Pál, Molnár Károly

Hátvédek: Hajek Péter, Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor, Szadovszki Iván

Csatárok: Bálint Attila, Fülöp Tamás, Galambos Béla, Gazda László, Komáromi Lajos, Matlaszkovszky Péter, Palotás János, Patócs Péter, Radics János, Zima János

Álló sor balról: Bánkuti Árpád, Radics János, Gazda László, Patócs Péter, Zima János, Galambos Béla, Klink János, Boróczi Gábor
Ülő sor balról: Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc, Hajek Péter, Szadovszky Imre, Szamosi Ferenc, Molnár Tibor, Zsitva Viktor, Kézeli Pál
Hiányoznak: Palotás János és József, Bálint Attila, Patócs György és Patócs András

Az 1965-66. évi bajnokcsapat tagjai:

Kapusok: Kézeli Pál, Vedres Mátyás

Hátvédek: Hajek Péter, Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor, Palotás József, Patócs György

Csatárok: Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Galambos Béla, Gazda László, Klink János, Palotás János, Patócs András, Patócs Péter, Radics János, Zima János, Zsitva Viktor

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem