1964 – 1965 – Vissza a csúcsra, avagy az Első Aranykorszak kezdete

Alig ért véget az előző szezon, máris bejelentették, hogy Vladimir Kominek helyét Rajkai László veszi át a válogatott élén, aki egy alaposan megfiatalított, 35 fős kerettel kezdte meg a felkészülést. A csapat augusztus 13-23. között Csehszlovákiában jeges edzésekkel folytatta a munkát, ahová szeptember 29-én ismét visszatértek, hogy egy háromhetes edzőtáborral készüljenek az idényre, valamint az 1965. március elején megrendezésre kerülő finnországi világbajnokságra. A keretben Vedres Mátyás, Zsitva Viktor, Hajek Péter, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor és Klink János képviselték a lila-fehér színeket.

A magyar jégkorong szempontjából felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt, hogy 1964 májusában megalakult az egy évvel korábban létrehozott Központi Sportiskola, azaz a KSI jégkorongszakosztálya is. Ez szinte csodaszámba ment, hiszen senki előtt nem volt titok, hogy a regnáló államhatalom nem igazán szimpatizál a sportággal. A “rossz nyelvek” szerint, ha a Szovjetuniónak nem lett volna szüksége plusz egy megbízható szavazatra a Nemzetközi Jégkorong Szövetségben, akkor a hoki ugyanolyan kuriózumnak számított volna hazánkban, mint az amerikai futball vagy éppen a krikett. Szerencsére azonban a történelem menete másként alakult…

Az új edző: Kondorosi Tihamér

Újpesten is akadtak változások. Bán József munkáját megköszönték és ideiglenes jelleggel a csapat korábbi játékosát, az utánpótlás mellett edzősködő Kondorosi Tihamért bízták meg a felnőtt együttes edzéseinek vezetésével. A keret sem maradt érintetlenül: Andorka Imre a Bp. Spartacus együtteséhez távozott, míg Keresztes Vince, a kitűnő és tehetséges fiatal csatár, abbahagyta a jégkorongot. Az érkezők oldalán két ifjú tehetség, Galambos Béla és Bálint Attila jelentkezett be az előző évben bajnokságot nyert serdülő csapattól, valamint a Spartacustól visszatérő Szántó Lajos nevét jegyezhették fel a szurkolók.

Az idényt az egy év kihagyás után ismét és egyben utolsó alkalommal megrendezett Béke Kupa küzdelmei vezették be. A nyolc csapatos mezőnyt két csoportra osztották. Az Újpest az A jelű formációba került a Ferencváros, a Bp. Postás, valamint a Bp. Építők társaságában. A B csoport mezőnyét a BVSC, a Vörös Meteor, a Bp. Előre és a Bp. Spartacus együttesei alkották. A döntőt a csoportgyőztesek, a bronzmeccset a csoportmásodikok játszották le egymással. Ami az Országos Bajnokság lebonyolítását illeti, a szövetség szakított az előző évben alkalmazott kiírással, azaz a mezőny felső és alsóházra való szétbontásával, így ezúttal két teljes kört kellett játszaniuk egymással a csapatoknak. A hazai klubidényt a második alkalommal kiírt Magyar Népköztársasági Kupa volt hivatott lezárni.

A Kisstadionban lebonyolításra kerülő Béke Kupa 1964. október 25-én vette kezdetét az Újpest számára, méghozzá a Bp. Postás elleni találkozóval. Kondorosi Tihamér a kupaküzdelmek folyamán végig az alábbi összeállításban küldte jégre a csapatot:

Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Zsitva Viktor, Patócs György, Bánkuti Árpád – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Patócs Péter, Zima János, Szántó Lajos – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor

A lila-fehérek már a mérkőzés első percétől fogva hatalmas fölényben játszottak, ám mivel számos esetben meglehetősen körülményesen szövögették a támadásaikat, a mindvégig nagy lelkesedéssel és fegyelmezetten védekező Postás végül el tudta kerülni a nagy gólarányú vereséget. A Klink 3, valamint Bálint, Bánkuti és Boróczi 1-1 találatával kialakuló 6-1-es végeredmény mindazonáltal csupán idény eleji formáról és nem a két csapat közötti tudáskülönbségről árulkodott.

Két nappal később került sor a Bp. Építők elleni mérkőzésre, ahol már a góllövéssel sem volt problémája a csapatnak. A 16-0 arányban megnyert összecsapáson Bálint 4, Zsitva és Klink 3-3, Patócs György és Bánkuti 2-2, míg Lőrincz és Boróczi 1-1 gólt vállalt magára.

Másnap a válogatott is bemutatkozott a szurkolóknak, amikor a Kisstadionban Budapest néven megmérkőzött az értelemszerűen Szófiaként szereplő bolgár nemzeti csapattal. Legjobbjaink, akik között Boróczi, Bánkuti, Zsitva és Vedres képviselte az újpesti színeket, 6-1 arányban győzedelmeskedtek. A hat találatból Bánkuti kettőt, Boróczi egyet jegyzett.

Október 31-én következett az idény első örökrangadója és egyben a Béke Kupa döntőjébe való bejutásról dönteni hivatott csoportmérkőzés. A Kisstadionban 5000 néző előtt megrendezett eseményen a két együttes a következő összeállításban lépett jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Patócs György, Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Zima János, Szántó Lajos

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Tamási, Horváth, Jakabházy, Schwalm, Erdős, Treplán, Szabó, Vámosi, Póth, Kiss-Szabó, Némon, Major

Hajek, Molnár II és Klink biztosítják Vedres kapuját

Már az első pillanattól kezdve nagy iramot diktáltak a keményen küzdő csapatok. Klink az 5. percben Treplán kisbüntetését kihasználva szerzett vezetést az Újpestnek. A 33. percben Horváth egyenlített ugyan, két perccel később azonban Klink ismét gólra váltott egy létszámfölényt és ettől kezdve már nem volt megállás. A lila-fehérek fokozatosan felőrölték a Ferencváros ellenállását és az utolsó 20 percben tulajdonképpen kiütötték riválisukat. Lőrincz a 44., Zsitva a 46., Bánkuti a 49. percben talált be Csánk kapujába, majd a fordulás után ismét Zsitva és Bánkuti voltak eredményesek. A szépen felépített támadásokat vezető Újpest megérdemelt győzelmet aratott és készülhetett a döntőre.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

7-1

(1-0, 1-1, 5-0)

Mivel a B-csoport győztese a BVSC lett, 1964. november 4-én a lila-fehéreknek a vasutasokkal kellett megmérkőzniük a Kisstadionban a Béke Kupa győzelemért. Kondorosi Tihamér dolgát jócskán nehezítette, hogy a csoportdöntőn megsérült Boróczi nem tudta vállalni a játékot.

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Zsitva Viktor, Patócs György, Bánkuti Árpád – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bálint Attila, Klink János, Szántó Lajos – Gazda László, Zima János Patócs Péter

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Babán, Gámán, Bikár, Zsitva B., Kertész, Kárpáti, Leveles, Bakai, Dudar, Kósa, Miklós, Kepes J., Petyerák S.

Mivel mindkét együttes rendkívül óvatosan játszott, az iram elmaradt a mérkőzésre kilátogató 2000 néző várakozásától. A 8. percben Klink emberelőnyből nyitotta meg a gólok sorát, amire Kertész szintén létszámfölényből válaszolt. A második húsz percben nem született gól, így az utolsó harmadra maradt a döntés, annak is az utolsó 10 percére. Bikár az 51. és az 57. percben is be tudta venni Vedres kapuját, míg a Boróczi hiányát erősen megérző Újpest támadójátéka mindvégig meddő maradt. A Kupát így megérdemelten hódította el a lila-fehérekhez hasonlóan remek formát mutató vasutascsapat.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-1

(1-1, 0-0, 2-0)

A Béke Kupa végeredménye:

  1. Budapesti Vasutas Sport Club
  2. Újpesti Dózsa Sport Club
  3. Ferencvárosi Torna Club
  4. Budapesti Vörös Meteor Sportegyesület
  5. Budapesti Postás Sportegyesület
  6. Budapesti Előre Sport Club
  7. Budapesti Spartacus Sport Club
  8. Budapesti Építők Sport Club

A bajnokság kezdetéig hátralévő három hétben nemzetközi találkozók tartották izgalomban a szurkolókat. A Megyeri úton november 6-án kezdődött meg az idény, méghozzá a Dynamo Berlin Budapestre látogató junior csapata ellen. Az 500 néző előtt lejátszott mérkőzésen Boróczi helyére a Vörös Meteortól kölcsönkért Rozgonyi Györgyöt nevezte be az Újpest. A hazaiak remekül kezdtek, a második harmad közepén már 5-1 arányban vezettek, amikor váratlanul megtorpant a gépezet és a kelet-német fiatalok néhány perc alatt egy gólra zárkóztak. Sőt, az utolsó harmad első tíz percében sikerült a javukra fordítani az eredményt, amit Zsitva Viktor az 58. percben emberelőnyből tudott kiegyenlíteni. Így 7-7-es döntetlennel ért véget a mérkőzés.

Másnaptól a válogatottak vették át a főszerepet, hiszen a berliniek mellett a román junior válogatott is Budapesten lépett jégre. Előbbiek a felnőtt B keretet győzték le 1-7 arányban (a magyar gólt az újpesti Szántó Lajos ütötte), míg keleti szomszédaink a Palotás Józsefet, Hajek Pétert, Bálint Attilát és Klink Jánost is felvonultató magyar juniorokat lépték le 8-3-ra. Klink egy gólt jegyzett a háromból. November 8-án a Budapest néven jégre lépő felnőtt válogatott 5-2 arányban győzött a román fiatalok ellen. A lila-fehér színeket Bánkuti, Boróczi, Zsitva és Klink képviselték, akik közül a két utóbbi játékos volt egy-egy alkalommal eredményes. November 10-én kedden a Magyarországon portyázó csehszlovák Zelezarny Postejov együttese mérte össze az erejét a magyar juniorokkal, akik között Vedres, Hajek, Palotás József, Bálint Attila és Klink is jégre lépett. Utóbbi, aki remek formáról tett már eddig is tanúbizonyságot, ezúttal is betalált egyszer az ellenfél kapujába. Szerdán a felnőttek csaptak össze a Postejovval. A magyarok, Bánkutival, Boróczival, Zsitvával és Klinkkel a soraikban 2-0 arányban győztek. Zsitva egy gólt ütött.

És hogy mi volt ennek a nagy nyüzsgésnek az oka? Az, hogy a magyar válogatottnak egy oda-visszavágós selejtezőn kellett kiharcolnia a VB szereplés jogát az olaszok legjobbjaival szemben. A nemzeti csapat elsőként Genovában lépett jégre november 19-én, ahol a mieink 2-3 arányban diadalmaskodtak. A három magyar gólból Boróczi egyet vállalt magára. A visszavágóra november 26-án, a Kisstadionban került sor. A kiélezett küzdelem 2-2-es döntetlennel, azaz magyar továbbjutással ért véget. Az újpesti szurkolók örömét az is fokozta, hogy Boróczi ezúttal is elkönyvelhetett egy találatot.

Sok időt nem hagytak a fontos siker megünneplésére, hiszen három nappal később megkezdődött az 1964-1965. évi Országos Bajnokság. A lila-fehérek első ellenfele a Bp. Postás együttese volt. A Megyeri úton egy percig sem volt kérdéses, hogy melyik a jobb csapat. Zsitva Viktor már az 5. percben betalált, majd Hajek és Boróczi is követte a példáját. Klemm még a szünet előtt szépített, ám a második harmad második felében Hajek és Zsitva is duplázott, majd Palotás János is betalált az egykori csapattárs, Bessenyei György kapujába, így 6-1-es előnnyel vonultak pihenni a csapatok. Az utolsó húsz percben Zsitva meglőtte a harmadik gólját, amit Bánkuti, Klink, Boróczi és Patócs Péter fejelt meg még eggyel-eggyel, így a végén 11-1 arányú hazai győzelmet és magabiztos bajnoki rajtot hirdetett az eredményjelző tábla.

November 30-án az ATSE Graz csapata látogatott Újpestre, ahol a nem túl ideális, vizes jégen Borócziék mindvégig macska-egér harcot folytattak a sógorokkal, akiket Patócs György és Boróczi 3-3, Palotás János 2, illetve Zsitva és Klink 1-1 góljával 10-1 arányban sikerült legyőzniük a mérkőzést megtekintő mintegy 1000 hazai szurkoló legnagyobb örömére.

December 2-án már rangadó várt a lilákra, hiszen a Vörös Meteor együttese látogatott a Megyeri útra. Kondorosi Tihamér a legerősebb összeállításban küldte jégre a csapatot.

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs György, Zima János, Patócs Péter

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Ziegler P., Kárász Gy., Szlávy, Rozgonyi, Nagy, Ziegler J., Grimm, Deák, Havas, Popelka, Madarasi, Czerva, Szendel

A lilák már az első másodpercektől kezdve hatalmas iramot diktáltak, kidolgozott támadásokat vezettek és feltűnően pontosan lőttek. A vezetést az 5. percben egy szép összjáték végén Lőrincz szerezte meg emberelőnyből. Három perccel később ismét csak ő volt eredményes, majd a harmad vége felé Bánkuti Árpád is megzörgette a Meteor hálóját, így a hazaiak háromgólos előnnyel vonulhattak be az öltözőbe. A második harmad elején egyik újpesti támadás a másikat követte, ráadásul eredményesen, hiszen a 21. percben Boróczi, a 22.-ben Zsitva iratkozott fel a mesterlövészek közé. A játékrész második felére némileg kiegyenlítődött a játék képe, így Boróczi 36. percben szerzett második találata után csupán néhány másodperc telt el, amikor Grimm szépített (6-1). Szünet után csökkent az iram, gólokban azonban nem volt hiány. Az első tíz percben Klink és Lőrincz a lilák, Rozgonyi a vendégek részéről volt eredményes, míg a fordulás után Patócs György és a kirobbanó formában jégkorongozó Klink János alakították ki az előzetes várakozásokat messze felülmúló végeredményt.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

10-2

(3-0, 3-1, 4-1)

A mérkőzést követően nemzeti csapatunk, soraiban Vedressel, Bánkutival, Zsitvával, Boróczival és Klinkkel, NDK-beli túrára indult, ahol Budapest néven két mérkőzést játszott a kelet-német B-válogatottal. A hazaiak mindkét alkalommal győzedelmeskedtek, előbb 4-1, majd 8-1 arányban.

Eközben idehaza az Újpesti Dózsa bejelentette, hogy december 11-én vasárnap a kilencszeres csehszlovák bajnokcsapat, a ZKL Brno csapata látogat el a Megyeri útra, ahová a nagy érdeklődésre való tekintettel különbuszokat indítanak majd a Nyugati Pályaudvar elől.

Addig azonban Borócziéknak még volt mire koncentrálniuk, hiszen december 9-én a bajnokság keretében a Bp. Építők együttese érkezett Újpestre. A lila-fehérek alaposan érvényesítve a papírformát, ismét nagy gólarányú győzelmet arattak, hiszen Klink 5, Zsitva 3, Patócs Péter és Palotás János 2-2, valamint Bánkuti, Bálint és Boróczi 1-1 góljával 15-2 arányban verték a kék-fehéreket. Az ellenfél részéről Kolozsi és a néhány év múlva majd éppen Újpestre szerződő, fiatal Szeles Dezső voltak eredményesek. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Bánkuti Árpád még az első harmadban, egy nehezményezett kisbüntetés miatt addig folytatta a heves reklamálást a büntetőpadról, amíg végleges fegyelmit nem kapott.

Urbanovich próbál rátenyerelni a korongra

December 12-én a Bp. Spartacus együttese mérte össze erejét az Újpesttel a Kisstadionban. A mérkőzés súlyához képest meglepően sok, mintegy 1500 néző látogatott ki az Istvánmezei útra. A lila-fehérek nem bíztak semmit a véletlenre és Bálint 4, Klink, Zsitva, Patócs György, Patócs Péter és Palotás János 2-2, valamint Boróczi, Zima és Gazda 1-1 találatával 17-0 arányú győzelemmel gyűjtötték be az újabb két pontot.

December 13-án több mint 4000 ember szorongott a Megyeri úti műjégpálya új lelátóin, hogy megtekintse a csehszlovák bajnoki címvédő ZKL Brno vendégjátékát. A sokszoros bajnokokkal és válogatottakkal teletűzdelt sztárcsapat ellen a lila-fehérek a következő összeállításban léptek jégre:

Vedres Mátyás – Hajek Péter, Palotás II József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Lőrincz Ferenc, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Galambos Béla, Patócs György, Patócs Péter

Brno: Vladimír Nadrchal (kapus) – Rudolf Potsch, Jaromír Meixner – Vlastimil Bubník, Bronislav Danda – Josef Barta, Ladislav Olejník – Frantisek Maslan, Josef Cerny, Frantisek Vanek – Zdenek Kepák, Frantisek Sevcík, Karel Skopal – Karel Sevcík (kapus)

Az idény végén 10. bajnoki címét is begyűjtő ZKL Brno együttese

A csehszlovák bajnokságot aktuálisan vezető és később megnyerő brno-iak délután négy órakor érkeztek Újpestre, méghozzá úgy, hogy előző nap még a Pardubice ellen meccseltek. Almássy Zsuzsa és Szentmiklóssy Zsuzsa műkorcsolya bemutatója után megkezdődött a mérkőzés, amely az első tíz perc változatos játékát követően a papírforma szerint alakult. A vendégfölény a második és harmadik harmadokban érvényesült igazán, amikor szinte kétpercenként sikerült bevenniük az egyébként nagyszerűen védő Vedres kapuját. A 13-1 arányú Brno győzelmet hozó mérkőzés egyetlen újpesti gólját Zsitva Viktor ütötte a második harmad utolsó percében.

Az erőltetett menet utolsó állomása másnap, december 14-én a Bp. Előre elleni bajnoki mérkőzés volt a Megyeri úton. Habár a közlekedésiek kifejezetten lelkesen játszottak, a lila-fehérek nagyobb játéktudása és tapasztalata bőségesen ellensúlyozta az esetleges fáradtságot, így végül Palotás János 3, Zsitva, Patócs György és Klink 2-2, valamint Lőrincz 1 góljával az Újpest 10-2 arányú győzelemmel gyűjtötte be a két pontot.

A nemzeti csapat december 17-20. között Szófiában szerepelt, ahol Budapest néven a Duna Kupa küzdelmeiben vett részt. Az ellenfelek sorrendben Bukarest, Szófia és Belgrád együttesei voltak, azaz tulajdonképpen a román, a bolgár és a jugoszláv válogatott. Az első meccsen 7-5-ös vereséget szenvedtünk, a másodikon 2-2 arányú döntetlen, míg a záró mérkőzésen 5-0 arányú győzelem született, ez utóbbin Bánkuti 2, Zsitva 1 gólt ütött.

A hazaérkező játékosoknak nem sok idejük volt az ünnepi készülődésre, hiszen a Magyar Jégsport-szövetség nemzetközi karácsonyi tornát rendezett, amelyre a lengyel utánpótlás válogatott, a jugoszláv nemzeti csapat és a csehszlovák Spartak Plzen együttese kapott meghívót. Az Újpestet Vedres, Bánkuti, Zsitva, Hajek és Klink képviselte, akik mindhárom mérkőzésen jégre is léptek. A lengyel fiatalok 3-2 arányban győztek a nyitó meccsen, majd Jugoszláviát sikerült 8-3 arányban kétvállra fektetni, végül a Plzen győzött 2-1-re Rajkai László tanítványai ellen. A torna során Zsitva 3, Bánkuti 1 alkalommal volt eredményes.

Az évnek azonban még mindig nem volt vége, hiszen a bajnokság első örökrangadóját december 30-án játszották le a csapatok a Kisstadionban közel 8000 néző előtt. Kondorosi Tihamér, akitől a mérkőzés után az Újpestre edzőként is visszatérő Szamosi Ferenc vette át a felnőtt csapat irányítását, így nyilatkozott a kezdő bedobás előtt: “Esélyesek vagyunk, de nem mehetünk biztosra, hiszen a zöld-fehérek már sokszor megtépáztak bennünket. Boróczi sérült, s így néhány változás lesz az összeállításunkban. Szó lehet az egyik igen tehetséges serdülő játékosunk, Galambos szerepeltetéséről is.”

Hogy a népszerű “Pimpi” nem a levegőbe beszélt, arról a csapat összeállítása is árulkodott:

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Molnár II Tibor – Bálint Attila, Klink János, Galambos Béla – Palotás II József, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Palotás I János – Patócs György, Zima János, Patócs Péter

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Tamási, Horváth, Jakabházy, Schwalm, Erdős, Gergácz, Treplán, Szabó, Vámosi, Póth, Kiss-Szabó, Némon, Major, Pozsonyi (kapus)

A harmadik harmad 51. percében Zsitva növelte háromra az Újpest előnyét

Már az első percek heves iramot hoztak. Az Újpest kissé idegesen kezdett és a hátvédek pontatlan indításai okoztak néhány kellemetlen pillanatot Vedres kapuja előtt. Ezt követően azonban fokozatosan átvették az irányítást és a 6. percben egy kapu mögül visszatett korongból Zima János megszerezte a vezetést. Nemsokára Lőrincz Ferenc sérülése okozott riadalmat, aki elvesztette az egyensúlyát és kontrollálatlanul csapódott neki a palánknak. Az első vizsgálatok szerint eltört a karja, ami később sajnos be is igazolódott, így a korábbi válogatott játékos hosszú időre kidőlt a sorból. Ebben az időszakban jól és veszélyesen játszott a lila-fehérek fiatal sora (Bálint-Klink-Galambos), mégis Bánkuti Árpád növelte kettőre az Újpest előnyét a 10. percben. A rivális kapust cserélt, ráadásul a harmad végére az iram is visszaesett, így nem csoda, hogy a szünetig már nem esett több gól. A második harmadban eleinte csupán a kiállítások követték egymást, ám a zöld-fehérek fokozatosan feljavultak és hamarosan nagy szükség volt Vedres bravúrjaira is. A küzdelem keményedett. A játékrész közepén Treplán és Klink akaszkodtak össze, majd egy ideig három a három ellen folytatták a csapatok, miközben a kapuk felváltva forogtak veszélyben. Az utolsó húsz perc elején a levegőben lógott a ferencvárosi szépítés, ám az Újpest átvészelte a nehéz időszakot és a térfélcserét követően Zsitva villámgyorsan megszerezte a csapat harmadik gólját. A rivális ellenállása összeomlott és Bálint, Klink valamint Bánkuti újabb góljaival a lila-fehérek magabiztos győzelemmel zárták le a derbit.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

0-6

(0-2, 0-0, 0-4)

1965. január 3-án került sor az első kör utolsó mérkőzésére, ahol a bajnokság két 100%-os csapata, a BVSC és az Újpest találkozott egymással. Ennek ellenére a játék mindvégig csalódást okozott. Mindkét oldalon bőven akadtak, akik mélyen a tudásuk alatt játszottak. A gyengécske színvonal csupán a második harmadban javult valamicskét, amikor mindkét kapu előtt adódtak helyzetek, de csak Bikár Péter tudott a kapuba találni a 38. percben. A záró játékrész 2. percében Zsitva Béla belőtte a vasutasok második gólját és bár Szamosi Ferenc a sorok felforgatásával igyekezett életet lehelni az Újpest játékába, sajnos nem járt sikerrel: a csapat láthatóan komolyan megérezte a sérült Boróczi és Lőrincz hiányát. A 2-0 arányú vereség azt jelentette, hogy a lila-fehérek az ezüstérmes pozíciójából kezdik majd meg a bajnokság második körét.

A rosszul sikerült rangadót követően a csapat Ausztriába utazott, ahol egy gyors portya keretében január 5-én Bécsben, 7-én pedig Klagenfurtban lépett jégre a Wiener Eislauf-Verein, valamint a KAC együttesei ellen. Előbbi mérkőzésen 5-4, az utóbbin 12-3 arányú vereséget szenvedtek Palotásék, a túra újpesti gólszerzői Patócs György (3), valamint Palotás József, Klink János, Zima János és Bánkuti Árpád voltak.

A bajnokság második körét január 16-án a Postás elleni fellépéssel kezdte meg az Újpest, amely a Kisstadionban Bánkuti 3, Klink és Zsitva 2-2, valamint Patócs András és Bálint Attila találataival 9-1 arányban gyűjtötte be a fontos két pontot. A győzelem minden bizonnyal jót tett a lelkeknek, amire nagy szükség is volt, hiszen egy héttel később, január 23-án már a Vörös Meteor volt az ellenfél. Szintén jó hírnek számított, hogy hat hetes kihagyás után ismét játékra jelentkezett Boróczi Gábor, aki még a Brno elleni barátságos mérkőzésen sérült meg.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Gazda László

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Ziegler J., Kárász I., Popelka, Rozgonyi, Grimm, Losonci I., Ziegler P., Kárász Gy., Szlávy, Deák, Madarasi, Szendel, Czerva

A Kisstadionban megrendezett mérkőzés nagy iramban kezdődött, hol az egyik csapat, hol a másik került helyzetbe. A 6. percben Grimm vezetéshez juttatta a Meteort, ám Bánkuti néhány másodperccel később, tulajdonképpen az első újpesti támadásból egyenlített. Ettől kezdve a lila-fehérek fokozatosan átvették az irányítást és a 8. percben Zsitva góljával a vezetést is. A szünetig hátralévő időben az egyik oldalról Deák, a másikról Klink talált a hálóba, így Borócziék egy gólos előnnyel vonulhattak le pihenni. Az iram a második húsz percben sem csökkent. Az Újpest többet kezdeményezett és a helyzetkihasználással sem állt hadilábon. Előbb Bánkuti, majd Palotás I és Klink vette be Losonci kapuját, míg a VM részéről csak Rozgonyi tudott túljárni Vedres eszén. Az utolsó harmad 6-3-as újpesti vezetésről indult. A 47. percben Zsitva tíz perces fegyelmi büntetést kapott, majd Bánkutinak is ki kellett ülnie a padra, ami felhozta a piros-fehéreket. Kárász az 55. percben kettőre csökkentette a VM hátrányát, majd másfél perccel a vége előtt Grimm is betalált. Szerencsére a büntetését nem sokkal korábban letöltő Zsitva Viktor néhány másodperccel később megszerezte az Újpest hetedik gólját, így a hátralévő időben már nem kellett tartani az egyenlítéstől. A lila-fehérek fontos csatát nyerve húzták be a létfontosságú két pontot.

Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-7

(2-3, 1-3, 2-1)

Január 25-26-án Budapestre érkezett a VM vezetősége által meghívott Liége jégkorongcsapata. A kanadai játékosokat is foglalkoztató belgák elsőként a Budapest néven felálló válogatottal, majd a Meteor és az Újpest játékosaiból összegyúrt vegyes kerettel mérkőztek meg. Legjobbjaink 6-5 arányban győzedelmeskedtek, a lilákat Bánkuti, Zsitva, Vedres és Boróczi képviselte a jégen. Másnap Vedres, Palotás József, Bánkuti, Palotás János és Zsitva húzta magára a VM mezét. Ezúttal a belgák nyertek 6-5-re, a gólokból Bánkuti kettőt, Zsitva egyet vállalt magára.

Másnap már folytatódott is a bajnokság. Az Újpest a Bp. Építők ellen játszott a Kisstadionban. Habár a kék-fehérek szerezték meg a vezetést, Borócziék nem hagyták sokáig izgulni a szurkolókat és 12-2 arányú győzelemmel érvényesítették a papírformát.

Január 29-én a Magyar Jégsport-szövetség leadta a finnországi világbajnokság előzetes nevezését. A megadott névsorban Vedres Mátyás, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor és Boróczi Gábor képviselték az Újpestet.

Bálint Attila veszi be Urbanovich kapuját

1965. januárjának utolsó napján került sor a Bp. Spartacus elleni mérkőzésre a Megyeri úton. Az első harmadban, habár hatalmas fölényben játszottak, a hazaiak 15 percen át képtelenek voltak betalálni Urbanovich kapujába. Ekkor azonban Lorencz öngólt vétett és beindult a lila henger. A szünetig hátralévő időben még hat gólt lőttek Bánkutiék, a meccs végéig pedig összesen tizenhetet. Méghozzá úgy, hogy a Spartacus rutinos hálóőre remekül védett. A meccs érdekessége, hogy Kézeli Pál először állhatott kezdőként az Újpest kapujában és ezt az eseményt mindjárt azzal ünnepelte, hogy egyetlen gólt sem engedélyezett az ellenfélnek. Kézeli cseréje a szintén nagyszerűen teljesítő ifi csapat portása, Horváth István volt.

Február 6-án a Bp. Előre látogatott a Megyeri útra. Az újabb örökrangadóra készülő Újpest már az első harmadban eldöntötte a két pont sorsát, így a meccs további részében inkább a minél szebb támadásvezetésre és összjátékra koncentráltak a játékosok, mint a mindenáron való gólszerzésre. A 12-1 arányú győzelemből Bánkuti, Palotás I és Bálint 2-2, Boróczi, Gazda, Patócs Péter, Klink, Palotás II és Zsitva 1-1 találattal vette ki a részét.

Másnap 4000 néző, azaz teltház előtt fogadta az Újpest a Ferencváros együttesét. A hangulat tehát adott volt ahhoz, hogy nagyszerű örökrangadót játsszon egymással a két csapat. A motiváció és a tét mindkét oldalon nagy volt: az Újpest a bajnoki címért küzdött a BVSC-vel, míg a zöld-fehérek a bronzéremért futottak kiélezett versenyt a Vörös Meteorral.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Gazda László, Zima János

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Treplán, Horváth, Jakabházy, Schwalm, Erdős, Szabó, Vámosi, Póth, Gergácz, Kiss-Szabó, Major, Némon

Gazda László veszi be Csánk kapuját a 17. percben

Az első percek óvatos, tapogatózó játékkal teltek. Az első igazi lövésre nyolc percet kellett várni. A harmad második felétől már az Újpest kezdeményezett többet és a 17. percben a kapu előtt őrizetlenül hagyott Gazda László megszerezte a liláknak a vezetést. A szünet után fokozódott az iram, de továbbra is a hazaiak kezdeményeztek többet, így nem okozott meglepetést, amikor a 24. percben a Zsitva által helyzetbe hozott Bánkuti góljával kettőre nőtt az előny. Jakabházy a harmad derekán emberelőnyből szépített, de két perccel később már a Boróczi passzát éles szögből értékesítő Hajek Péter emelhette diadalittasan levegőbe a botját. Három perccel a harmad vége előtt Boróczi is gólra váltott egy emberelőnyt, így az utolsó húsz perc előtt 4-1-re vezettek a lilák. A szünet azonban ezúttal jócskán elhúzódott, mert a jégkészítő GAZ-64-es nekicsúszott a palánknak, amit “sikeresen” át is tört. A közjáték az Újpestet zavarta meg jobban, hiszen 11 másodperccel a harmad kezdete után már Vedres hálójában táncolt a korong. A csapat ritmust vesztett és megzavarodott, amit egy perccel később Horváth is kihasznált, így máris egy gólra csökkent a nemrég még tekintélyes előny. A vendégek lendületbe jöttek és még a térfélcsere előtt kiegyenlítették az állást. A döntetlen egyik csapatnak sem volt jó: az Újpestnek a bajnoki cím megszerzésének lehetőségéről, a Fradinak a bronzéremről kellett volna lemondania. Nem csoda hát, hogy hatalmas küzdelem alakult ki a győzelemért, amire szerencsére Klink jól eltalált lövése tett pontot az 55. percben.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

5-4

(1-0, 3-1, 1-3)

Hat nappal később újabb, vagyis inkább az idény rangadójára készültek a Megyeri úton. Az ellenfél a szezon során még egyetlen pontot sem vesztő BVSC együttese volt, akiket a lilák két ponttal lemaradva követtek a tabellán. Szamosi Ferenc tanítványai számára csak a győzelem volt elfogadható eredmény, hiszen csakis ebben az esetben maradt esélyük a bajnoki cím megszerzésére. Mivel a kiírás szerint a gólarány nem dönthetett az elsőségről, a hazai győzelem egy oda-visszavágós bajnoki döntőt jelentett volna. A hatalmas téttel bíró mérkőzésre kivonuló játékosokat ismét teltház fogadta: 4000 néző szorongott az újpesti műjégpálya lelátóin.

Klink töri át a BVSC védelmét. Jobbra Bálint, hátul Patócs György látható

Az előző meccshez képest Zima János és Gazda László hiányzott a keretből, így Szamosi Ferenc két sorral és egy cserével (Patócs Péter) küldte harcba tanítványait. A nagy tét eleinte alaposan rányomta a bélyegét a meccsre, az első tíz percben óvatos, tapogatózó játékot hozott. A 8. percben Palotás József volt kénytelen kiülni a büntetőpadra, de a vasutasok nem tudtak élni a lehetőséggel. Öt perccel később Bálint nagyszerűen ugratta ki Boróczit, aki a kapu mögül Klinkhez passzolt és a fiatal csatár nem hibázott, kapásból vágta a pakkot Balogh János hálójába. A harmad végén még az Újpest is elpuskázott egy emberelőnyt, így 1-0-ás hazai vezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok. A második húsz percre vontatottá, töredezetté vált a játék, ennek ellenére a harmad derekán Boróczi növelte kettőre a lila-fehér előnyt, majd a 34. percben Bánkuti és Babán dulakodása okozott izgalmat a szurkolók körében. Aztán néhány másodperccel a játékrész vége előtt Boróczi ismét gólt szerzett, így az Újpest háromgólos vezetésről várhatta a harmadik harmadot. Szünet után Boróczi ott folytatta, ahol abbahagyta és nem sokkal a kezdést követően meglőtte harmadik, klasszikus mesterhármast jelentő találatát, amivel végleg elvette a BVSC kedvét a játéktól. Habár a nagy kérdés már eldőlt, a lilák még két góllal örvendeztették meg fergeteges hangulatot teremtő szurkolótáborukat: előbb Bánkuti volt eredményes a 47. percben, majd a szinte ficánkoló Boróczi Gábor tette fel a koronát a teljesítményére öt perccel a lefújás előtt.

Újpesti Dózsa – BVSC

6-0

(1-0, 2-0, 3-0)

A bajnokság állása a 14 forduló után:

A csapat tehát készülhetett a március végén megrendezésre kerülő, kétmeccses bajnoki döntőre. Hogy miért kellett másfél hónapot várni a cím eldöntésére? Csupán azért, mert a válogatott megkezdte az intenzív felkészülést a március elején esedékes finnországi világbajnokságra. Ennek első állomását a Budapestre látogató svéd Husqvarna együttese jelentette, amellyel kétszer is összecsaptak legjobbjaink, akik az első mérkőzést 5-4, a másodikat 8-1 arányban nyerték meg. Vedres, Bánkuti, Zsitva és Boróczi mindkét alkalommal jégen volt, Bánkuti 3, Zsitva 1 alkalommal volt eredményes. Február 21-én az is eldőlt, hogy ők négyen képviselik majd az Újpestet a VB-én.

Ugyanezen a napon került sor a lila-fehér játékosokkal megerősített Bp. Építők Zell am See elleni mérkőzésére. A Palotás Jánost, Kézeli Pált, Patócs Györgyöt, Hajek Pétert, Palotás Józsefet, Klink Jánost, Bálint Attilát és Gazda Lászlót “leigazoló” kék-fehérek 4-3 arányú vereséget szenvedtek az osztrákoktól. A hazai gólokat egytől-egyig vendégmunkások, azaz Klink, Hajek és Bálint jegyezték.

A válogatott következő és egyben utolsó felkészülési meccsére Koppenhágában, a dánok ellen került sor, ahol a magyarok 6-2-es győzelmet arattak. Ezen a mérkőzésen Zsitva volt eredményes. A VB-én aztán a lengyelek ellen kezdtek a fiúk, akiktől 9-5 arányú papírforma vereséget szenvedtek. Bánkuti és Boróczi 1-1 gólt ütött. A következő ellenfél a svájci válogatott volt és bár Boróczinak sikerült bevenni az alpesi csapat kapuját, a helvétek végül 3-1-es győzelmet arattak. Jugoszlávia következett a sorban és végre egy győzelem, méghozzá 3-0 arányban. Bánkuti ezen a meccsen egy alkalommal volt eredményes. Az NSZK elleni 4-4-es döntetlent és az osztrákok 5-3-as legyőzését Zsitva 1-1 góllal segítette. Hogy a válogatott VB szereplése mégsem lett igazán sikeres, arról az utolsó, Nagy-Britannia elleni mérkőzés tehetett, amit kifejezetten rossz játékkal 1-5 arányban vesztett el a csapat az addig igencsak gyenge formát mutató ellenféllel szemben. Rajkai László együttese így végül a negyedik helyen zárta a világbajnokságot.

Míg legjobbjaink Finnországban képviselték a magyar jégkorongot, addig az idehaza maradt játékosokkal megkezdődtek a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei. A lebonyolítás a Béke Kupa rendszerében zajlott: a nyolc csapatot két négyes csoportba osztották, a döntőt a csoportgyőztesek, a bronzmeccset a második helyezettek játszották egymással. A lila-fehérek az Előrével, a Ferencvárossal és a Bp. Spartacusszal kerültek egy kvartettbe. A mérkőzések egytől-egyig a Kisstadionban kerültek megrendezésre. Az Újpest elsőként a Bp. Előrével találkozott február 28-án és Palotás János 3, valamint Zima, Klink és Galambos 1-1 góljával 6-4 arányban, a vártnál kissé nehezebben győzedelmeskedett. A következő, Ferencváros elleni mérkőzésre fél hónapot kellett várni a szurkolóknak, ám mindenképpen megérte, hiszen egyrészt visszatérhetett a jégre a kartöréséből felépülő Lőrincz Ferenc, másrészt Zima 2, illetve Patócs Péter és Palotás János 1-1 góljával a lilák 5-3 arányban verték az ősi riválist, akik még egy öngólt is vétettek. Az utolsó csoportmeccsen egy pillanatig sem volt már kérdés, hogy az Újpest döntőbe jut, hiszen a Spartacus fiataljait Hajek és Klink 3-3, Palotás János 2, illetve Bálint, Gazda, Patócs György, Palotás József és Zsitva 1-1 találatával 13-2-re verte a csapat.

Következett hát a BVSC elleni aranymeccs, amely egyfajta főpróbája volt a bajnoki döntőnek. A lila-fehérek hamar lezárták a kérdést, már az első harmad után 7-1 arányban vezettek és mivel a hátralévő két játékrész 0-0-ás, illetve 1-1-es döntetlenekkel zárult, Szamosi Ferenc tanítványai emelhették magasba a Magyar Népköztársasági Kupa serlegét – először a szakosztály történetében.

Az ünneplésre azonban nem maradt sok idő, hiszen március 24-én került sor a Megyeri úton a bajnoki döntő első mérkőzésére, mondani sem kell, hogy teltház, azaz 4000 néző előtt. Pedig egész nap szakadt az eső, így mindenki izgatottan találgatta, vajon este hétkor útjára indulhat-e egyáltalán a korong? Bár a kezdéskor még szemerkélt az égi áldás, a jég játékra alkalmas volt, a csapatok pedig készen álltak a küzdelemre.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Zima János, Patócs György, Patócs Péter

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Babán, Gámán, Bikár, Zsitva B., Kertész, Gál, Miklós, Bakai, Kósa, Petyerák S., Petyerák I., Leveles, Dudar

Klink és Vedres egyesült erővel tisztáznak Leveles György elől

Az első harmad élvezetes játékot és nagy iramot hozott. Eleinte a lila-fehérek támadtak többet, Bánkuti 2. percben szerzett gólja mégis egy távoli lövésből esett. A vasutasok alaposan megnyomták a játékrész végét, beszorították a hazaiakat és két másodperccel a dudaszó előtt Miklós kiegyenlített. Szünet után a BVSC vette át a játék irányítását, de csupán két tiszta helyzetre futotta az erejükből, azokat is rendre elpuskázták. Az utolsó húsz percre maradt a döntés, az iram pedig nem csökkent. A vasutasok talán többet kezdeményeztek, mégis az Újpest szerzett gólt, méghozzá Zsitva Viktor 46. percben ütött góljával. A fordulás után négy perccel Leveles váratlanul lövésre szánta el magát és az éles szögből érkező korong utat talált Vedres hálójába. Nem sokáig volt azonban döntetlen az állás, mert az 56. percben a remek formában lévő Boróczi a kapu mögül hozta helyzetbe Bálintot, aki élt a felkínált lehetőséggel és belőtte az Újpest győztes gólját.

Újpesti Dózsa – BVSC

3-2

(1-1, 0-0, 2-1)

Három nappal később, a Kisstadionban 2000 néző előtt került sor a visszavágóra. Mindkét csapat megrövidült az utolsó, mindent eldöntő mérkőzésre. Szamosi Ferenc végig az első két sort játszatta, míg Háray Bélának csupán egy teljes sora maradt, amit négy cserével igyekezett frissítgetni. Az első harmadban mindkét csapat idegesen játszott, helyzeteket tulajdonképpen nem is lehetett feljegyezni, így gól nélküli döntetlennel vonultak az öltözőbe a csapatok. A második húsz percre eleredt az eső és ezzel egyidejűleg mindkét gárda nagyobb sebességre kapcsolt. A 27. percben Lőrincz távoli bombája pókhálózta ki a jobb alsó sarkot, majd négy a három ellen folytatták a csapatok, amit Bikár tulajdonképpen a lilák kiegészülésének pillanatában váltott gólra. A 33. percben előbb Zsitva Viktor hagyott ki egy ziccert, majd az ellentámadásból ismét Bikár volt eredményes, ennek következtében 2-1 arányú BVSC vezetéssel zárult a második harmad. Szünet után hatalmas iramot diktáltak a vasutasok, de a fölényt nem sikerült gólra váltani, a játék azonban továbbra is szép és változatos maradt. Az Újpest a térfélcserét követően, Zsitva 54. percben lőtt remek góljával egyenlíteni tudott, ám két perccel később Bikár harmadszor is eredményes volt, így BVSC előnnyel fordultak rá a csapatok a hajrára. Már csak hetven másodperc volt hátra a mérkőzésből, amikor Zsitva Viktor egy kavarodást kihasználva hatalmas bombát küldött a tehetetlen Balogh János kapujába, méghozzá úgy, hogy a korong a vasról pattant a hálóba! A vasutasok a hátralévő időben ugyan mindent megpróbáltak, még a kapust is levitték, az eredmény azonban már nem változott. Öt év után ismét az Újpest volt a bajnok!

BVSC – Újpesti Dózsa

3-3

(0-0, 2-1, 1-2)

Végre ismét nagyszerű évet zártak a lila-fehér hokisok, akik ebben a szezonban élvezhették először teljes egészében a hazai pálya nyújtotta előnyöket és akik mind fejben, mind fizikálisan remekül bírták a BVSC-vel szembeni egész éves versenyfutás lelki és testi fáradalmait. Ellensúlyozni tudták, hogy a sérült Boróczi és Lőrincz huzamosabb ideig hiányzott a csapatból, de az sem zavarta meg őket, hogy a Kondorosi Tihamérral megkezdett munkát végül Szamosi Ferenc irányításával kellett aranyra váltaniuk. Egy szó, mint száz, a zömmel fiatal játékosokból álló keret végleg beérett és készen állt arra, hogy megfeleljen a kihívásokra.

A BVSC elleni győzelmet ünneplő csapat tagjai (hátul balról: Palotás János, Boróczi Gábor, Molnár II Tibor, Gazda László, Palotás József, Lőrincz Ferenc. Térdelnek balról: Klink János, Galambos Béla, Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Hajek Péter, Zsitva Viktor. Elől: Kézeli Pál és Vedres Mátyás

De az örömnek ezzel még nem volt vége, hiszen a jövő reménységei, az előző évben bajnok serdülő csapat tagjai 1964-1965-ben is meg tudták védeni bajnoki címüket, a lila-fehér serdülők pedig bronzéremmel gazdagodtak a saját bajnokságukban. Mindent összevetve, ígéretes jövő előtt állt a szakosztály.

Az Újpesti Dózsa bajnokságot és Magyar Népköztársasági Kupát nyerő csapata:

Kapusok: Horváth István, Kézeli Pál, Vedres Mátyás

Hátvédek: Hajek Péter, Lőrincz Ferenc, Molnár II Tibor, Palotás József, Patócs György

Csatárok: Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Galambos Béla, Gazda László, Klink János, Palotás János, Patócs András, Patócs Péter, Szántó Lajos, Zima János, Zsitva Viktor

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem