1963-1964 – Olimpiával, bronzzal és ezüsttel fűszerezett pályaavató

A magyar jégkorong sport különleges idényre készült 1963 tavaszán és nyarán, hiszen 1964. január 29. és február 9. között kerültek megrendezésre az ausztriai Innsbruckban a IX. téli olimpiai játékok, amelyen – a mai napig egyedülálló módon – a magyar jégkorong válogatott is megmérettethette magát. Ennek megfelelően a 29 fős keret már április 22-én megkezdte a szárazedzéseket a csehszlovák Vladimir Kominek irányításával. Az első jeges edzésekre szeptemberben a csehszlovákiai Ostrava jégcsarnokában került sor.

Az Újpest felkészülése, akárcsak a válogatottba játékosokat adó többi szakosztályé, tulajdonképpen a nemzeti csapat programjának rendelődött alá. Az edzéseket továbbra is Bán József irányította és nyár óta mindenki lázas örömmel figyelte a Megyeri úti stadion árnyékában megkezdett munkálatokat, melyek a lila-fehérek saját jégpályájának, régóta vágyott otthonának megszületéséről árulkodtak (erről bővebben itt olvashatnak: http://www.ujpestijegkorong.nhely.hu/a-mi-otthonunk-a-megyeri-uti-mujegpalya-es-csarnok-tortenete-1963-2019/). Természetesen a keretben is történtek változások: Kondorosi Tihamér és Bárány István befejezték a pályafutásukat, a fiatal Révész József pedig átigazolt a Postás csapatába. Az érkezők oldalán Gazda László nevét jegyezhették fel a szurkolók, aki korábban a Postás játékosa volt, míg az utánpótlásból Kézeli Pál (kapus) és Matlaszkovszky Péter kapott lehetőséget a felnőttek között.

A magyar nemzeti csapat október elején Lengyelországba utazott, ahol két felkészülési mérkőzést is játszott a lengyel utánpótlás válogatottal. Az Újpest játékosai közül Vedres Mátyás, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Lőrincz Ferenc és Boróczi Gábor vett részt a portyán. A lengyel juniorok 6-2 és 4-3 arányban győzedelmeskedtek legjobbjaink ellen, akik a portya harmadik mérkőzésén is kikaptak, a helyi Podhale Nowy Targ együttese 4-2-re verte Kominek mester tanítványait.

Az országos bajnokságra nyolc együttes nevezett, vagyis az elmúlt idényhez képest, örömteli módon kettővel nőtt a létszám. A BVSC, a Bp. Építők, a Ferencváros, a Bp. Postás, az Újpesti Dózsa és a Bp. Vörös Meteor csapatai újoncként üdvözölhették a Bp. Spartacus, valamint a Bp. Előre fiatal jégkorongozóit. A bajnokság lebonyolításának mikéntje is változott: a versengést az egykörös alapszakasz vezette be (minden csapat egyszer játszott a többivel), majd ezt követően az első négy helyezett a felső-, míg az utolsó négy az alsóházban folytatta a küzdelmet, négy-négy kör keretében. Az idényt hagyományosan bevezető Béke Kupa ezúttal nem került megrendezésre, helyette első ízben került kiírásra a Magyar Népköztársasági Kupa, amit a bajnokság lezárulta után, 1964 márciusára időzítettek.

A bajnokság alapszakasza az Újpest számára 1963. október 26-án kezdődött az újonc Bp. Spartacus elleni meccsel, melynek külön pikantériát adott, hogy az ellenfél kispadja mögött a lilák korábbi játékosa és sikeredzője, Szamosi Ferenc állt. Bán József nem taktikázott, a lehető legerősebb összeállításban küldte a jégre csapatát, amelyből csupán Zima János és Patócs Péter hiányzott.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Keresztes Vince, Zsitva Viktor – Patócs András, Palotás I János, Gazda László

Spartacus: Dicku (kapus), Balla, Rédlinger, Schmeck, Tóth, Dudás, Hága, Szathmári, Máthéfi, Kovács, Jenei Szenczi, Szántó, Szemán Dinnyés

A mérkőzést végig a jóval rutinosabb lila-fehérek irányították, akik inkább a szép összjátékokra és nem a kíméletlen gólszerzésre helyezték a hangsúlyt. A csapat így is 10 gólt rámolt be az újonc kapujába: Palotás I, Boróczi és Hajek 2-2, Zsitva, Keresztes, Klink és Bánkuti 1-1 alkalommal volt eredményes.

Négy nappal később már jóval komolyabb erőpróba várt a fiúkra. Az ellenfél az id. Czerva László által vezetett, bajnoki címvédő Vörös Meteor volt. Az első harmadban a lila-fehérek kezdeményeztek többet, de az iram elmaradt a várakozásoktól, így nem csoda, hogy egyik részről sem esett gól. A játék csak a második 20 percben gyorsult fel. Madarasi a 22. percben Boróczi kisbüntetését váltotta gólra, amit változatos és lendületes támadások követtek. Ezek egyikéből Patócs Péter egyenlített a 26. percben. A záró játékrészt a piros-fehérek kezdték jobban, ám az Újpest fokozatosan átvette az irányítást és a 43. percben Bánkuti révén a vezetést is megszerezték. A szerencsével azonban hadilábon álltak. Előbb Zsitva hagyott ki egy hatalmas helyzetet, majd Palotás János lőtte telibe a kapuvasat és ahogy az már lenni szokott, a túloldalon Grimm az 59. percben gólra váltott egy ártatlannak látszó szituációt. Hiába álltak közelebb a győzelemhez, a lila-fehéreknek meg kellett elégedniük a 2-2-es döntetlennel.

Egy héttel később, november 7-én a másik újonc együttes, a Bp. Előre mérte össze erejét Palotásékkal, akik szemernyi kíméletet sem mutattak a fiatalok iránt. A 27-1 arányú győzelemből Klink 6, Palotás János 5, Lőrincz és Patócs Péter 4-4, a fiatal Keresztes Vince 3, Zsitva 2, Molnár, Gazda és Zima 1-1 góllal vették ki a részüket.

A vasutasok próbálnak “bajt keverni” Vedres kapuja előtt

November 10-én megint nehezebb mérkőzés következett a BVSC ellen. A Kisstadionban megrendezett mérkőzés nem hozott szép játékot, a küzdelemre és a hajtásra azonban nem lehetett panasz. A lila-fehérek az első harmadban Boróczi és Patócs Péter révén kétgólos előnyt építettek ki. Előbbi Klink János passzával ugrott ki és vette be Pásztor kapuját, utóbbi Koutny hibáját kihasználva volt eredményes. A második és harmadik harmadokban kiegyenlített játék folyt a jégen. A vasutasok mindent megtettek az egyenlítésért, amit szorgos munkával, Leveles és Kárpáti találataival sikerült is elérniük. Az Újpest sajnos a meccs nagy részében pontatlanul, mondhatni elképzelés nélkül játszott. A 2-2-es döntetlen semmiképpen sem adott okot az elégedettségre.

Keresztes Vince

A Népsport november 12-i számában megjelent egy cikk a bajnokságban rendszeresen szerephez jutó fiatal, tehetséges jégkorongozókról, akik között Keresztes Vincéről is írtak: “…a Műegyetem gépészmérnöki karának másodéves hallgatója. Zsitva és Bánkuti között középcsatárt játszik az Újpesti Dózsa második sorában. Az alacsony termetű fiatal jégkorongozó társaihoz alkalmazkodva elsősorban az összjátékra törekszik. Szerény, igyekvő sportember, azon fiatalok közé tartozik, aki nem csak meghallgatja, hanem meg is fogadja tapasztaltabb társai tanácsát.”

A csapat ez alatt az idő alatt az idény első örökrangadójára készült, amelyre 1963. november 13-án került sor a Kisstadionban, 2000 néző előtt.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Zima János – Bánkuti Árpád, Keresztes Vince, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Palotás I János, Gazda László

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Erdős, Balogh, Jakabházy, Schwalm, Zádor, Tamási, Szabó, Vámosi, Horváth, Póth, Némon, Treplán

A lila-fehérek hatalmas lendülettel kezdték a mérkőzést, tulajdonképpen perceken át a rivális kapuja előtt tartották a korongot, a védekezésük viszont időnként fellazult és a 11. percben Schwalm a zöld-fehéreknek szerzett vezetést. Ezt követően emberelőnybe került az Újpest: Klink a félpályáról váratlanul lövésre szánta el magát, a korong pedig a meglepett Csánk mellett a hálóba vágódott. Néhány másodperccel később Jakabházy újra a Fradit juttatta vezetéshez, majd nem sokkal a középső harmad kezdete után a második gólját is rögzíthették a jegyzőkönyvbe. A lila-fehéreknek kellett egy kis idő, hogy magukhoz térjenek a sokkból, ám fokozatosan magukra találtak és Zsitva 25. percben szerzett góljával a szépítés is összejött. Két perccel később az újpesti védelem nagy hibáját Horváth használta ki. Palotás János a 29. percben emberelőnyből volt eredményes, majd miután a 35. percben Boróczi belepiszkált Lőrincz kék vonalról leadott lövésébe, már az egyenlítésnek örülhettek a IV. kerületiek. Alig néhány másodperccel később Lőrincz maga vette be Csánk kapuját, majd a duplázó Palotás I növelte kettőre a lilák előnyét. Ekkor azonban fordult a szerencse. A játékrész vége előtt Molnár Tiboron szerencsétlenül pattant meg a korong és utat talált Vedres kapujába. Hiába az egy gólos vezetés, mintha átok ereszkedett volna a csapatra. A 44. percben Vedres hibázott, Raffa pedig köszönte szépen… Az újpesti védelem zavarodottságát a 45. percben Póth, két minutummal később pedig Schwalm büntette góllal és mivel a hátralévő 13 percben már nem esett több találat, a rangadót az ellenfél nyerte. A krónikához az is hozzátartozik, hogy a sérült Hajek Péter hiánya alaposan megérződött a csapat védekezésén.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

8 – 6

(2-1, 3-5, 3-0)

Az alapszakasz rangadóin tehát nem szerepeltek túl jól a fiúk, mindössze két döntetlenre és egy vereségre futotta az erejükből, így hát nem csoda, hogy a hátralévő két mérkőzésen mindent megtettek azért, hogy megfelelő erődemonstrációval üzenjenek az ellenfeleknek és a szurkolóknak. November 16-án Zsitva 5, Bánkuti, Lőrincz, Palotás I és Patócs Péter 4-4, Keresztes 3, Zima 2, Boróczi és Klink 1-1 góljával a csapat 28-4-re verte a Postás együttesét. Az energiaszinttel másnap sem volt probléma, amikor a négy találatot szerző Lőrincz Ferenc vezérletével 8-0 arányban lépték le a lilák az Építők csapatát. A további gólokat Zsitva, Patócs György, Bánkuti és Palotás János, míg a shutout-ot Vedres Mátyás jegyezte.

Az alapszakasz végeredménye:

November utolsó hetében a válogatott keret Budapest néven osztrák portyára indult, a keretben Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor, Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád képviselte az Újpestet. Legjobbjaink Klagenfurtban 7-4 arányban tudtak diadalmaskodni a KAC ellen, Boróczi 3, Lőrincz 1 gólt ütött. A következő ellenfél az Innsbruck együttese volt. Ez alkalommal 8-4-es vereség lett a vége, Lőrincz azonban most is feliratkozott a gólszerzők közé. A csapat utolsó meccsére Bécsben került sor a Wiener EV ellen. Sajnos ez alkalommal sem sikerült győzni, a hazaiak 7-6 arányban húzták be a meccset. A hat magyar gólból Boróczi Gábor egymaga négyet vállalt.

A felsőházi bajnokság 1963. december 1-jén vette kezdetét. Az Újpest a BVSC ellen lépett jégre a Kisstadionban, a mérkőzésre 7000 szurkoló váltott jegyet. Bán József a következő összeállításban küldte jégre a csapatot:

Újpest: Vedres Mátyás – Bánkuti Árpád, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor, Keresztes Vince, Gazda László – Klink János, Patócs Péter, Zima János

BVSC: Pásztor (kapus), Koutny, Babán, Kárpáti, Bikár, Bakai, Kertész, Gámán, Kun, Zsitva B., Miklós, Leveles, Siraki, Gubó

Babán József próbál áttörni az újpesti védelmen – sikertelenül…

A vasutasok kezdettől fogva lendületesen és lelkesen vetették bele magukat a küzdelembe, de a védekezésükön érződött, hogy az osztrák túrán megsérült Kertész még nem jött teljesen rendbe. Igaz, az újpestieknek is nélkülözniük kellett a sérült Palotás József játékát. A fiatal Gazda László így egy percen belül két gólt is bepasszírozott Pásztor kapujába (3. és 4. perc), majd a 7. percben megismétlődött a produkció, néhány másodperces különbséggel Hajek Péter és Patócs Péter is eredményes tudott lenni. A második játékrész kemény test-test elleni csatákkal kezdődött, a BVSC több nagy gólhelyzetet is kihagyott. Ha nem Vedres védett bravúrosan, akkor a kapuvas sietett a lilák segítségére. Az utolsó 20 percre ismét erősített az Újpest. A 44. percben Patócs Péter lőtt szólóból egy újabb gólt, majd az utolsó három percben Zsitva Viktor és Bánkuti is betalált.

Újpesti Dózsa – BVSC

7-0

(4-0, 0-0, 3-0)

Három nappal később a Vörös Meteor volt az ellenfél és mivel a vasutasok elleni meccsen Hajek Péter ismét megsérült, alaposan felforgatott védelemmel kellett felvenni a harcot a legjobb összeállításukban pályára lépő piros-fehérekkel. Palotás II helyét Bánkuti Árpád, Hajek Péterét a rutinos center, Zima János vette át a hátsó alakzatban. Az első percek tapogatózó játékát követően az Újpest ragadta kézbe a kezdeményezést. A nyomást a 7. percben Boróczi váltotta gólra, majd Zsitva hagyott ki egy szólót. A villámgyors szélső a 13. percben már nem hibázott, az újabb rávezetést magabiztosan lőtte be Losonci György kapujába. Négy perccel később Cziegler János távoli lövése pattant meg a blokkolni igyekvő Bánkutin, akiről a korong a meglepett Vedres mellett a hálóba csorgott. Szünet után a Meteor került fölénybe és Rozgonyi a játékrész derekán 30 másodperc alatt két találattal fordította meg az állást. Az Újpest támadásai ezt követően akadozni kezdtek, a piros -fehérek viszont Grimm révén már kettőre növelték az előnyüket. A harmadik harmadban élénk és változatos játékot láthattak a nézők: hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. A csapatok egy-egy gólt szereztek még, így 5-3 arányú VM győzelemmel zárult az este.

December 7-én szombaton egy Ferencváros elleni mérkőzés csábította a lelátóra a szurkolókat. A játékosoknak nem is kellett csalódniuk, amikor kikorcsolyáztak a jégre és szétnéztek a Kisstadionban, hiszen 7000 néző toporgott a lelátókon. A két csapat a következő összeállításban lépett jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Bánkuti Árpád, Palotás I János – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Keresztes Vince, Patócs Péter – Gazda László – Andorka Imre (kapus)

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Balogh, Jakabházy, Schwalm, Tamási, Reinthaller, Szabó, Vámosi, Horváth, Treplán, Póth, Kassai, Csánk (kapus)

Vedres Mátyás sérülése érdemben befolyásolta az eredményt

Nagy iramban kezdődött a mérkőzés és Boróczi Gábor a 3. percben vezetést szerzett a lila-fehéreknek. A gólt nagy küzdelem és gyors játék követte, mindkét csapat szalasztott el nagy gólhelyzeteket, de a szünetig több találat már nem született. A második harmad elején a Ferencváros vette át a kezdeményezést és egy lepattanó újpesti lövést követő kontrából az egyenlítés is sikerült nekik. Még egy perc sem telt el és Zsitva Viktor révén a lilák visszavették a vezetést, sőt Palotás János egy félpályáról eleresztett lövését Pozsonyi elvétette, így a 29. percben kettő volt az Újpest előnye. A meccs felénél pedig már három, mivel egy szépségdíjas Zsitva-Boróczi kombináció végén Keresztes Vince is feliratkozott a góllövők közé. A 32. percben Horváth révén szépített a rivális, majd a 39. percben Jakabházy ütközött Vedressel, akit hosszas ápolás után végül kórházba kellett szállítani. Ez a momentum, mint később kiderült, érdemben befolyásolta a mérkőzés végeredményét. A bírók a sérülésre való tekintettel másfél perccel hamarabb rendelték el a szünetet. A harmadik játékrészben már Andorka Imre állt a lilák kapujában, akit a Vedrest leütköző Jakabházy és Balogh révén három perc alatt kétszer is felavattak a ferencvárosiak (4-4). A nyitott pályán megszokott térfélcserét követően hatalmas küzdelem alakult ki a győzelemért és bár Zsitva Viktor révén az Újpest az 52. percben még visszaszerezte a vezetést, Jakabházy két minutummal később egyenlített, majd az 58. percben Schwalm emberelőnyből már a zöldeket juttatta vezetéshez. Habár Bán József a pontszerzés érdekében végül a kapust is lehozta, a góllövés sajnos nem jött össze a fiúknak.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

6-5

(0-1, 3-3, 3-1)

A drámai küzdelem lelki feldolgozására és a fizikai regenerálódásra nem sok ideje maradt a csapatnak, hiszen másnap már a BVSC ellen kellett kikorcsolyázniuk a jégre, természetesen Vedres Mátyás nélkül. Jó hír volt viszont, hogy a csapatkapitány, Patócs György már tudta vállalni a játékot. A meccs mindenesetre jól indult, hiszen Boróczi centerezéséből Lőrincz már a 30. másodpercben megszerezte a vezetést. A lilák lendületben maradtak és támadtak, a BVSC a tőle megszokott módon, a zárt és önfeláldozó védekezésből indított kontrákból veszélyeztetett. A 10. percben Bikár váratlan lövéssel lepte meg Andorkát és egyenlített. Az Újpest a második harmadban is sorban vezette a támadásokat, de a helyzetek sorban kimaradtak. Az utolsó 20 percre már-már elviselhetetlen nyomás nehezedett a vasutasokra, akik a bravúrt bravúrra halmozó Balogh János mellett a szerencsében is bízhattak. Joggal: az 59. percben a védők között kiugró Gámán Andorka mellett is elhúzta a korongot és ezzel megszerezte a győzelmet a BVSC-nek (2-1).

Sok idő ezúttal sem volt a zsinórban elszenvedett három vereség okain és a legutolsó két mérkőzés balszerencsés momentumain gondolkodni, hiszen két nappal később, december 10-én már a Vörös Meteor elleni bajnoki következett a sorban. Vedres és Palotás József játékára sajnos továbbra sem számíthatott a szakvezetés, bár az mindenképpen jó hírnek számított, hogy a kiváló kapus már elhagyhatta a kórházat. A csapat nagy lendülettel és elszánással vetette bele magát a küzdelembe. Bánkutiék keményen támadtak és a szünetig Lőrincz, Zsitva, valamint Boróczi találataival háromgólos előnyt építettek ki. Ezt követően azonban visszavettek a tempóból és a 33. percben Rozgonyi egy fonák lövéssel szépíteni tudott. A harmadik harmadban Zsitva Viktor közvetlenül a térfélcsere előtt belőtte az Újpest negyedik gólját, amire nagy szükség volt, hiszen az utolsó tíz percben már csak az ellenfél tudott eredményes lenni, előbb Madarasi, majd emberelőnyből Grimm révén. A lila-fehérek 4-3 arányban győztek és némileg jobb lelkiállapotban várhatták az egy hetes válogatott szünetet.

Legjobbjaink december 13-án az NDK-ba utaztak, ahol Budapest néven Drezdában és az akkor Karl Marx-Stadt néven ismert Lipcsében játszottak egy-egy meccset a kelet-németek junior válogatottja ellen. A portyán szerencsére már Vedres is részt vehetett, rajta kívül Lőrincz, Boróczi, Bánkuti, Zsitva és Klink képviselték az Újpestet. Kominek mester tanítványai az első meccsen 1-1-es döntetlent játszottak a németekkel, a másodikon viszont 6-4 arányban kikaptak. A lilák közül Zsitva egy alkalommal volt eredményes.

December 18-án Ferencváros – Újpest rangadóval folytatódott a bajnokság. Bán József hosszú idő óta először tudta teljes létszámban pályára küldeni csapatát, így két bekkpárral és három támadótrióval állt fel az Újpest. A Kisstadionban 3000 néző előtt lejátszott mérkőzésen a következő volt az összeállítás:

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Keresztes Vince, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Gazda László

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Balogh, Horváth, Jakabházy, Schwalm, Erdős, Tamási, Szabó, Vámosi, Némon, Reinthaller, Treplán, Póth

Lőrincz Ferenc már a 15. másodpercben megszerezte a vezetést a liláknak, ám ezt követően rémálomba fordult a játék. Reinthaller egyenlítő gólját követően Klink már a kapust is elfektette, de az üres kapu mellé lőtt, majd Lőrincz is kihagyott egy ordító helyzetet, a Fradi viszont négy gólt is ütött a harmad végéig, így 5-1-es előnnyel vonulhattak az öltözőbe. És a kínszenvedésnek még nem volt vége… Olyannyira nem, hogy a 48. percben már 10-1 állt az eredményjelző táblán. A fordulásig hátralévő egy percben Klink két gólt is lőtt, majd az 55. percben Bánkuti Árpád is kozmetikázott még az eredményen, de a 10-4 arányú vereséget így is nehéz volt feldolgozniuk az idény során már sokat csalódott szurkolóknak.

A felsőház állása az első két kör után:

A karácsony előtti hétvégén a válogatott keret az olimpiai felkészülés jegyében két mérkőzést is játszott a csehszlovák TJ Gottwaldov (ma: PSG Berani Zlin) együttesével. A Budapest néven játszó nemzeti csapat az első meccset 6-1 arányban elbukta, a másodikon viszont biztató 2-2-es döntetlent ért el. Az Újpestből Vedres, Lőrincz, Boróczi, Bánkuti és Zsitva kapott játéklehetőséget Kominek mestertől.

Ádám András, az Újpest korábbi csapatkapitánya

Az 1963-as évben még egy bajnoki mérkőzés várt a gyengélkedő Újpestre, méghozzá december 25-én a BVSC ellen. A korábban lehullott ónos esőtől és az azt követő fagytól egész Budapest jégpályává változott, a lila-fehérek játéka pedig teljesen szétesett. A játékosok, jobb híján, egész meccsen egyénileg próbáltak valami kis sikert elérni. Így nem csoda, hogy a rangadó már az első harmadban eldőlt, amikor Miklós és Leveles góljaival a vasutasok beállították a 2-0-ás végeredményt. Az ünnepekre Bécsből hazatérő Ádám András, az Újpest korábbi csapatkapitánya a szív és akarat nélküli játék láttán elkeseredetten jelentette ki a lelátón: “Ez bizony nem az én csapatom…”

1964 januárjának első napjaiban az FTC, a BVSC és a Vörös Meteor külföldi túrákra utaztak, míg a soraikat rendezni kívánó lila-fehérek és az újpesti szurkolók nagy izgalommal várták a Megyeri úti műjégpálya küszöbönálló megnyitását, amit a Népsport hasábjain január 15-re ígértek az illetékesek. A csapat 13-án hétfőn edzhetett először hazai jégen.

Szintén ekkor tették közzé az innsbrucki olimpiára készülő jégkorong válogatott keretét. Kapusok: Vedres Mátyás (Újpest), Losonci György (VM); hátvédek: Babán József, Koutny Lajos és Kertész József (BVSC), Raffa György (FTC), Ziegler János (VM); csatárok: Bikár Péter (BVSC), Balogh János, Schwalm Béla, Horváth Zoltán (FTC), Orosz Károly (Bp. Postás), Boróczi Gábor, Lőrincz Ferenc, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor (Újpest), Rozgonyi György (VM). A nemzeti csapat egyébként Budapest néven két felkészülési mérkőzést is játszott január 12-én és 13-án az NDK utánpótlás válogatott ellen a Kisstadionban. Az első meccs 1-1-es, a második 6-6-os döntetlennel zárult, ez utóbbin Zsitva Viktor 3, Boróczi Gábor 1 gólt ütött.

Végre felvirradt a várva várt szerda. 1964. január 15-én este hat órakor ünnepélyes keretek között megnyitották a Megyeri úti műjégpályát, majd Kecskés József köszöntőjét követően 3000 néző előtt lejátszották az első hazai örökrangadót. A mérkőzésen két csehszlovák játékvezető, Holy és Pazout fújta a sípot. A csapatok a következő összeállításban léptek jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Gazda László, Keresztes Vince, Patócs Péter

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Némon, Jakabházy, Schwalm, Tamási, Szabó, Vámosi, Póth, Reinthaller, Treplán, Major

Az Újpest 3000 néző előtt 8-0-ra győzött a pályaavatón

A csapatkapitányok, Raffa György és Patócs György virágcsokor-váltását követően végre útjára indult a korong. Néhány perc után az Újpest fokozatosan átvette a kezdeményezést, az első igazi helyzetet Zsitva Viktor hagyta ki. A harmad derekán a vendégek kerültek mezőnyfölénybe, Vedres két alkalommal is bravúrral mentett. Miután a liláknak sikerült kivédekezniük a Gazda László ellen megítélt kisbüntetést, komoly offenzívába kezdtek és a 19. percben a már oldalra sodródott, a pakkot kis híján elveszítő Boróczi ismét helyzetbe hozta magát és megszerezte a vezetést. Néhány másodperccel a harmad végét jelző dudaszó előtt Palotás János kettőre növelte a hazai előnyt. A szünet után a Fradi kezdett jobban, ám az Újpest gyorsan átvette az irányítást és a 22. percben Palotás János Pozsonyiról kipattanó lövését Zsitva vágta be a zöldek kapujába. Ezt követően a kihasználatlanul hagyott emberelőnyöké volt a főszerep: előbb a Ferencváros puskázott el egy négy a három elleni időszakot, majd az Újpest volt képtelen élni Treplán kiállításával. Pozsonyi védései egyelőre versenyben tartották a vendégeket. Az utolsó húsz perc előtt 3-0-ás hazai vezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok. Két perccel azután, hogy megkezdődött a harmadik harmad, Klink János egy formás támadás végén megszerezte az Újpest negyedik találatát, majd a fordulás előtt néhány másodperccel Hajek Péter is beköszönt a riválisnak, sőt a maradék időben Bánkuti révén még a kapuvasat is sikerült telibe találniuk a liláknak. Az utolsó tíz percben már csak egy csapat volt a jégen. Az újpesti szurkolók fergeteges biztatása mellett a csapat még három gólt ragasztott az ellenfél hálójába: az 51. percben Lőrincz, két perccel később Zsitva, majd az utolsó előttiben Palotás János volt eredményes. Tökéletes este, tökéletes ünnep, tökéletes pályaavató!

Újpesti Dózsa – Ferencváros

8-0

(2-0, 1-0, 5-0)

Ezt követően már mindenki az olimpiára fókuszált. A válogatott január 22-én szerdán érkezett meg Innsbruckba, ahol már aznap edzést is tartottak a Messehalle-ban. Négy nappal később még belefért egy edzőmérkőzés a Zell am See együttesével, amit a mieink 14-2 arányban megnyertek. A lebonyolítás szerint az olimpiai jégkorongtorna 16 résztvevője először 8 párt alkotott, melyekből a győztesek a döntő, a vesztesek a helyosztó csoportkörbe kerültek. Magyarországnak balszerencséjére a későbbi győztes szovjet válogatott jutott ellenfélül, akitől január 28-án 19-1 arányú vereséget szenvedett. A magyar gólt Zsitva Viktor átadásából Rozgonyi György szerezte. A helyosztó csoportkörben hét mérkőzés várt a válogatottra, méghozzá a következő sorrendben: Olaszország 4-6, Ausztria 0-3, Lengyelország 2-6, Norvégia 1-6, Jugoszlávia 2-4, Japán 2-6, Románia 3-8. A hét vereség azt jelentette, hogy Magyarország az utolsó, 16. pozícióban zárta az olimpiai jégkorong tornát. Az újpesti játékosok közül Bánkuti, Zsitva és Boróczi 7-7, Lőrincz 5, Vedres 4 mérkőzésen lépett jégre. A góllövőlistára egyedül Bánkuti Árpádnak sikerült feliratkoznia, aki két találattal terhelte meg az olaszok hálóját.

A csapat itthon maradt játékosainak a szakosztály február 2-ra szervezett egy bemutató mérkőzést, méghozzá a válogatottait szintén nélkülöző Slovan Bratislava együttesével. Az Újpest szűkös keretét több vendégjátékossal is megerősítették, így magyar részről a következők léptek jégre a Megyeri úton: Urbanovich Géza (kapus – Bp. Spartacus) – Palotás I János, Palotás II József – Keresztes Vince, Klink János, Gazda László – Hajek Péter, Molnár Tibor – Ziegler Péter (VM), Grimm György (VM), Szlávy István (VM) – Dudás (Bp. Spartacus), Szántó Lajos (Bp. Spartacus), Szathmári Tibor (Bp. Spartacus). Habár a Népsport szakírója szerint Urbanovich élete formájában védett, a csapat a kellemetlen, hideg szélben 12-1 arányú vereséget szenvedett. A 400 néző előtt lejátszott meccs egyetlen magyar gólját Ziegler Péter jegyezte.

A bajnokság 1964. február 15-én folytatódott, amikor az Újpest a Megyeri úton 500 néző előtt fogadta a Vörös Meteor csapatát. Habár a mérkőzést a lila-fehérek kezdték jobban, az 5. percben mégis a vendégek szereztek vezetést, amikor Marczinka egy palánkról visszapattanó korongot ütött be Vedres kapujába. Az Újpest lendülete nem tört meg és Lőrincz a 11. percben egyenlített. A hazaiak fokozták a tempót, előbb Zsitva és Palotás hagyott ki egy-egy nagy helyzetet, majd Boróczi gólját érvénytelenítették a bírók, kislesre hivatkozva. A nagyszerű csatár nem bánkódott sokáig, inkább szerzett egy érvényes találatot is, így a 15. percben már újpesti vezetésről árulkodott az eredményjelző tábla. Habár a második 20 perc változatos játékkal, majd fergeteges hazai rohamokkal örvendeztette meg a szurkolókat, gól csak a 40. percben esett, méghozzá Palotás János jóvoltából. A harmadik harmad szintén a lilák dominanciáját hozta, akik több nagy helyzetet is kihagytak, az ellenfél azonban Grimm révén még a térfélcsere előtt szépíteni tudott. Szerencsére a hátralévő 11 percben már nem változott az eredmény, így a lila-fehérek 3-2 arányban győztek.

Hajek Péter készül bevenni Balogh János kapuját

Február 23-án a BVSC látogatott a Megyeri útra. Az 1000 néző előtt lejátszott mérkőzés tapogatózó játékkal indult. Az Újpest próbált kezdeményezni, ám a vasutasok – a tőlük megszokott módon – remekül lassították a tempót és nem engedték kibontakozni a hazaiakat. Sőt, a 16. percben egy Lőrinczen megpattanó koronggal a vezetést is sikerült megszerezniük. A meccs képe a szünet után sem változott. A 24. percben Zsitva Béla korongot csent a tétovázó Klinktől és máris kettőre nőtt a BVSC előny. A kocka a 30. percben fordult, miután Bán József a védelemből a csatársorba helyezte át Hajek Pétert, akinek kombinatív és pontos játékát két góllal jutalmazták a jégkorong istenei! Az utolsó 20 perc már egyértelmű lila-fehér fölényt hozott. Lőrincz a 43. percben megszerezte a vezetést és bár a vasutasoknak még sikerült kiegyenlíteniük a hátrányt, a térfélcserét követően Zsitva Viktor az 57. percben a kapu háta mögül úgy lőtte rá Balogh János lábára a korongot, hogy a pakk visszapattant róla a kapuba! Az Újpest 4-3 arányú győzelmével az is biztossá vált, hogy a Ferencváros nyeri meg a bajnokságot.

Február 26-án rendezték meg a bajnokság utolsó örökrangadóját. A helyszín a Kisstadion volt, ahol 5000 néző figyelte a jégre lépő csapatokat.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Tamási, Szabó, Jakabházy, Schwalm, Treplán, Vámosi, Némon, Kiss-Szabó, Major, Kassai

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs György, Keresztes Vince

Boróczi már a 30. másodpercben bemutatkozott Csánknak és az újpesti dominancia ezt követően is folytatódott. Miután Palotás János elhibázott egy üreskapus lehetőséget, Jakabházy a harmad derekán egyenlített. A 13. percben emberelőnyben játszottak a lila-fehérek, amikor Zsitva lövésre szánta el magát. A korong kipattant a kapusról, Bánkuti pedig nem hibázott. Két perccel később ismét Zsitva volt az előkészítő, a befejező szerep ezúttal azonban Palotás Jánosnak jutott (1-3). A második harmadban erősen visszaesett a színvonal, de a meddő újpesti fölény azért eredményezett egy gólt: a 29. percben Boróczi volt eredményes. Az utolsó 20 percben alaposan megváltozott a játék képe. A zöld-fehérek feljavultak, miközben Vedres és a lila-fehér védelem hibát-hibára halmozott, amit Schwalm Béláék alaposan ki is használtak. A Fradinak végül összejött az egyenlítés, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a harmadik góljuknál erősen vitatható volt a gólbíró ítélete.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-4

(1-3, 0-1, 3-0)

A bajnokság utolsó mérkőzését március 1-jén játszotta le a csapat a Vörös Meteor ellen, méghozzá hazai pályán, 500 néző előtt. Az Újpest lelkesedésben messze felülmúlta ellenfelét, ami különösen a második harmadban volt feltűnő. Végül, Zsitva 3, Palotás I 2, Bánkuti, Klink és Boróczi góljaival 8-3-ra győztek a fiúk. A VM részéről Rozgonyi ütött klasszikus mesterhármast.

A bajnokság végeredménye:

Id. Galambos Béla, a serdülő csapat intézője fia társaságában

Az összességében kudarcként elkönyvelhető bajnoki szereplésnek rengeteg oka volt, melyek közül a védelem bizonytalansága volt a legfeltűnőbb. A négy nagy csapatot figyelembe véve (alapszakasz és felsőház) az Újpest kapta a harmadik legtöbb gólt, igaz, ebben a csapatrészben volt a legtöbb sérülés is. Bizakodásra adott okot, hogy az olimpiát követő meccseken, a bajnokság hajrájában a lila-fehérek négy összecsapásukból hármat megnyertek és csupán egy mérkőzést adtak döntetlenre. Szintén örömteli hír volt a IV. kerületi szurkolóknak, hogy a serdülő bajnokságot az Újpesti Dózsa nyerte egy olyan fiatalember vezényletével, akinek teljesítményéről még a Népsport is a címlapon számolt be. Hogy miért? Csupán azért, mert Galambos Béla, a “Gólkirályfi”, az István gimnázium tanulója csapata 53 góljából 41-et vállalt magára. Vladimir Kominek a következőket nyilatkozta a lila-fehérek ifjú tehetségéről: “Többször is láttam Galambost játszani. Nagyon jól korcsolyázik, kitűnően kezeli a korongot, s a kapura is igen veszélyes. Ha továbbra is szorgalmas lesz, akkor még sok kellemes percet szerezhet a jégkorongozás népes táborának.” Szerencsére a válogatott csehszlovák mestere ebben sem tévedett.

Az 1963-1964. évi jégkorong idény azonban még nem ért véget, mivel első alkalommal került kiírásra a Magyar Népköztársasági Kupa, amelyben két csoportra osztották a csapatokat. A lila-fehéreknek a Bp. Spartacus és a BVSC együtteseivel kellett összemérniük az erejüket. A mérkőzéseket a Megyeri úton játszották le. Az Újpest március 11-én 12-2 arányban verte meg a Spartacust, majd 14-én Klink és Zsitva dupláival 4-1-re a vasutasokat. A döntőt március 18-án rendezték, az ellenfél a másik ágon győzedelmeskedő Vörös Meteor gárdája volt. A két együttes a legjobb összeállításában lépett jégre és bár a lila-fehérek kerültek mezőnyfölénybe, a 14. percben Rozgonyi szinte a semmiből juttatta vezetéshez az ellenfelet. A második 20 percben még nagyobb lendülettel támadott az Újpest és Zsitva, valamint Bánkuti góljaival sikerült is megfordítani az eredményt. Rozgonyival azonban ezen a napon nem boldogultak a védők és a kitűnő csatár még a szünet előtt egyenlíteni tudott, sőt a harmadik harmad első percében újra betalált. Borócziék hiába vezették egyik támadást a másik után, a jól védekező piros-fehéreknek már nem tudtak több gólt lőni, így a Megyeri úton elszenvedett első vereség egyben a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjének elvesztését is jelentette.

Budapesti Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

3-2

(1-0, 1-2, 1-0)

Az újpesti jégkorongozók négy nappal később már Berlinben léptek jégre a Dynamo Berlin juniorcsapata ellen, amelyet Klink 3, Boróczi 2, Lőrincz és Palotás János góljaival 7-3 arányban győztek le.

A mérkőzéssel pont került egy sok csalódással járó, de komoly reményekkel kecsegtető idény végére.

Az 1963-1964. évi játékoskeret:

Kapusok: Andorka Imre, Kézeli Pál, Vedres Mátyás

Hátvédek: Hajek Péter, Matlaszkovszky Péter, Molnár II Tibor, Palotás II József, Patócs György

Csatárok: Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Gazda László, Keresztes Vince, Klink János, Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Patócs András, Patócs Péter, Zima János, Zsitva Viktor

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem

Visits: 4