1962 – 1963 – „Nem sikerült… Pedig ennél jobban már nem lehet akarni…”

Az Újpesti Dózsa játékosállományában szinte alig történt változás a nyár folyamán. A fiatal Szántó Lajos átigazolt az alakulóban lévő Bp. Spartacus együtteséhez, míg az ifi csapatból Révész József kezdett felfelé játszogatni a felnőtt keretbe.

Ezzel ellentétben a válogatott háza táján Vladimir Kominek komoly változásokat honosított meg a nyári felkészülés menetében. Az elmúlt évekhez képest jelentősen nőtt az edzések száma, amelyeken a technika mellett nagy hangsúlyt fektettek a fizikai és atletikus képességek javítására is. A keret tagjai szeptember első napjaiban kezdték meg a jeges edzéseket.

Az Újpesti Dózsa jeges edzőtábora szeptember 24-én vette kezdetét Pozsonyban. Palotás Jánost, a hírek szerint fegyelmi okokból, Bán József kénytelen volt itthon hagyni, helyette a Bp. Postás átigazolás alatt lévő játékosa, Orosz Károly utazott el a csapattal, a fiatal jégkorongozó klubváltása azonban később meghiúsult. A bajokat tetézte, hogy Lőrincz Ferenc folyamatos kézfájással bajlódott, ám ennek ellenére nem állt le az edzésekkel és végigdolgozta a tábort, sőt az edzőmeccsekről sem hiányzott. Csak itthon derült ki, hogy a fájdalmat csonttörés okozta. A remek balszélső orvosi engedéllyel, begipszelt kézzel is folytatta a felkészülést.

Gondok azonban más csapatoknál is adódtak, a legsúlyosabbakkal a Bp. Postás küzdött, mivel játékosai zömmel sorkatonai szolgálatukat töltötték, ami tökéletesen bizonytalanná tette a keret összeállítását. Hogy mennyire komoly a helyzet, arra október 25-én derült fény, amikor a szakosztály bejelentette, hogy nem vesz részt a Béke Kupa küzdelmeiben. Hogy mégis hat maradt az indulók száma az a Bp. Spartacus és a Bp. Előre játékosaiból létrehozott vegyes csapatnak volt köszönhető.

Az idényt a Budapest néven szereplő magyar válogatott HC Bolzano elleni mérkőzése nyitotta meg. Az 1-3 arányban elvesztett meccsen Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor képviselték a lila-fehér színeket.

Ezt követően kezdődhettek meg november elején a Béke Kupa küzdelmei, amelyben a csapatokat az előző idény bajnoki helyezései alapján két csoportra osztották szét. Az Újpest a Vörös Meteor és a Spartacus/Előre vegyes alakulat társaságában az A, míg a Ferencváros, a BVSC és a Bp. Építők együtteseivel a B jelű csoportba került. A lila-fehérek 1962. november 10-én a Vörös Meteor elleni meccsel kezdték meg szereplésüket.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vince, Révész József, Patócs Péter

Meteor: Losonci Gy., Ziegler J., Losonci I., Ziegler P., Rozgonyi, Szlávy, Martinuzzi, Kenderessy, Tóth, Havas, Madarasi, Miks, Kun, Varga

A Zima-Zsitva-Bánkuti csatársor zilálja szét a Meteor védelmét

A csendes őszi esőben megrendezett mérkőzésre 1000 néző volt kíváncsi a Kisstadionban. A lassú jégen az Újpest egy mintaszerű Palotás I – Boróczi – Lőrincz akció végén szerzett vezetést a 11. percben. Hét perccel később Palotás I kapáslövéssel vette be Losonci kapuját, a gólpasszt ezúttal is Boróczi jegyezte. A második harmadra a lilák egyértelmű fölénybe kerültek, amit Bánkuti 23. percben lőtt gólja is jelzett, s bár Ziegler Péter szépítése néhány pillanatra megzavarta Bán József tanítványait, Zsitva Viktor gyorsan helyreállította a csapat önbizalmát. Az utolsó játékrész 49. percében ismét a kiugró Zsitva remekelt: előbb elfektette Losoncit, majd már-már lehetetlen testhelyzetből lőtte a hálóba a korongot. Az utolsó percben Lőrincz Ferenc is belőtte második találatát, beállítva ezzel a magabiztos győzelmet jelző végeredményt.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

6-1

(2-0, 2-1, 2-0)

Másnap a Spartacus/Előre vegyes csapat ellen léptek jégre a lilák. Vedres helyett Andorka Imre állt a kapuban, Boróczi és Bánkuti pihenőt kapott, a helyüket Kondorosi Tihamér és Klink János foglalta el az első, illetve a harmadik csatártrióban. Az Újpest különösen a harmadik harmadban nyújtott eredményes játékának köszönhetően végül 9-2 arányú papírforma győzelemmel biztosította helyét a Béke Kupa döntőjében, ahol a másik csoportot jobb gólaránnyal megnyerő Ferencváros lett az ellenfele.

A döntőt november 14-én szerdán játszották le a Kisstadionban, 5000 néző előtt.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Bánkuti Árpád – Zsitva Viktor, Zima János, Keresztes Vince – Kondorosi Tihamér

FTC: Pozsonyi, Erdős, Raffa, Kárász Gy., Balogh, Schwalm, Kárász I., Zádor, Némon, Szende, Jakabházy

A meccs eleje változatos játékot hozott, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, ám ahogy telt az idő, az Újpest fokozatosan magához ragadta a kezdeményezést. A 15. percben ugyan Zsitva Viktor még kihagyott egy emberhátrányos szólót, ám egy perccel később, nem sokkal a csapat kiegészülése után, Boróczi egy jobboldali akciót követően már bevette a korábban bravúrral védő Pozsonyi kapuját. Szünet után is a lila-fehérek irányították a játékot és a harmad 39. percében Bánkuti és Boróczi révén néhány másodperc alatt két gólt is szereztek. Az utolsó játékrészre érezhetően csökkent az iram, de a küzdelem továbbra is megmaradt. Lőrincz a 48. percben már négyre növelte az Újpest előnyét, így Schwalm 59. percben szerzett szépítő gólja már csak a szépítésre volt elég.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-1

(1-0, 2-0, 1-1)

A lila-fehérek 1961 után ismét megvédték kupagyőztesi címüket. Nem mindennapi sorozat volt ez, hiszen a szakosztály megalakulása óta eltelt hét kiírás során az újpesti jégkorongozók mindahányszor eljutottak a döntőig és öt alkalommal ők emelhették magasba a trófeát is.

A Béke Kupa végeredménye:

  1. Újpesti Dózsa SC
  2. Ferencvárosi TC
  3. Bp. Vörös Meteor SE
  4. Budapesti Vasutas SC

A kiírás szerint az 5-6. helyekért ezúttal nem játszottak helyosztót.

Patócs György, az Újpest csapatkapitánya

A bajnokságra, mely három nappal a Béke Kupa döntője után, 1962. november 17-én kezdődött, végül benevezett a Budapesti Postás csapata is, habár a fentebb már ismertetett okok miatt, nem tudtak a teljes keretükkel indulni. Az OB kezdete előtt a Képes Sport a bajnoki cím megnyerésére legesélyesebbnek tartott két csapat kapitányát, Patócs Györgyöt (Újpest) és Raffa Györgyöt (FTC) kérdezte a várható esélyekről. A két válogatott játékos egyetértett abban, hogy a lilák a támadósorok, míg a ferencvárosiak a védekezés terén egységesebbek. Mindketten bíztak abban, hogy a korábbiaknál színvonalasabb és mindvégig sok izgalmat hozó bajnokságot láthatnak majd a szurkolók, hiszen ahogy Patócs György fogalmazott: „a korong kerek”, ezért a többi vetélytársat sem szabad lebecsülni.

November 17-én, a BVSC elleni nyitómeccsen Bán József az alábbi összeállításban küldte ki a Kisstadion jegére csapatát:

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Keresztes Vince – Molnár II Tibor, Bánkuti Árpád – Zsitva Viktor, Zima János, Kondorosi Tihamér – Révész József

BVSC: Kneusel (kapus), Koutny, Kertész, Gámán, Bikár, Zsitva B., Miklós, Babán, Kárpáti, Kósa, Kepes, Siraki, Rigó, Bakai

Az első harmad lanyha iramot hozott, a lila-fehérek összjátéka pontatlan volt, alig-alig tudtak helyzetet teremteni Kneusel kapuja előtt. A vasutasok keményen és szorosan védekeztek, tudatosan lassították a játékot, így nem csoda, hogy gól nélküli döntetlennel zárult a játékrész. Szünet után a sárga-kékek ragadták magukhoz a kezdeményezést és a 22. percben Kósa révén sikerült is megszerezniük a vezetést. Az utolsó harmadra alaposan megélénkült a játék. A vasutasok továbbra is ügyesen akasztották meg a lilák támadásait, míg gyors kontráikkal számtalan kellemetlen másodpercet okoztak a remekül védő Vedres Mátyásnak. A 44. percben Kárpáti egy ilyen ellentámadás után növelte kettőre a zuglóiak előnyét. A térfélcserét követően már többet támadott az Újpest, a helyzetek azonban sorra kimaradtak. Végül az 58. percben Zsitva átadásából Bánkuti talált be Kneusel hálójába, de ez csak a szépítéshez volt elég. A Boróczit sérülés miatt nélkülöző lila-fehérek két harmadon át képtelenek voltak magukra találni, így a BVSC megérdemelten gyűjtötte be a két pontot.

BVSC – Újpesti Dózsa

2-1

(0-0, 1-0, 1-1)

A rossz rajt és az elveszített rangadó feledtetésére négy nappal később a Bp. Építők elleni meccsel nyílt lehetőség, ahol a papírforma egyértelmű lila-fehér győzelmet ígért. Igen ám, de ennek érvényesítéséért tenni is kell és ezt a feladatot az újpesti játékosok ez alkalommal halálosan komolyan vették. Már az első másodpercektől kezdve hatalmas iramot diktáltak, mindvégig összjátékra törekedtek, miközben a védők és a csatárok nagyszerűen kommunikáltak egymással. A kék-fehérek kapujára szinte záporoztak a lövések, melyek az alkalommal nagyrészt pontosak is voltak. A lila-fehérek végül Lőrincz 4, Bánkuti 3, Palotás János és Zsitva 2-2, Palotás József és Keresztes 1-1 góljával 13-2 arányban győzedelmeskedtek. Az Építők találatait Stipsits és Tóth szerezték.

A november 25-re kiírt Újpesti Dózsa – Vörös Meteor mérkőzés elmaradt, mivel a fővárosra zúduló erős havazás játékra alkalmatlanná tette a jeget. Három nappal később került sor a magyar jégkorong válogatott 100. jubileumi mérkőzésére a Kisstadionban, méghozzá Franciaország ellen. Az újpestiek közül Vedres Mátyás, Patócs György, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor léphetett jégre. Az 5-2 arányban megnyert mérkőzésen Bánkuti, Zsitva és Lőrincz 1-1 gólt ütött. Másnap már Párizs és Budapest néven csaptak össze a csapatok. Ezúttal Vedres nem kapott szerepet, Palotás 2, Zsitva 1 góllal vette ki a részét a vendégek 7-3-as győzelemből. A mérkőzéseket követően a válogatott az NDK-ba utazott, a keret lila-fehér kontingense pedig kiegészült az itthon még nem játszó Boróczi Gáborral.

A bajnokság majdnem egy hónapos szünet után, 1962. december 19-én folytatódott a Ferencváros elleni mérkőzéssel. Bán József edző a következőket nyilatkozta néhány nappal az örökrangadó előtt:

„Nehéz a helyzetem. Még nincs csapatom, hiszen a betegséggel bajlódó két Palotás mellett a katonai szolgálatot teljesítő Patócs Péter és Klink játéka is bizonytalan. Legnagyobb gondom: nincs középcsatárom, azaz csak egy van, Zima személyében. Ezúttal valóban a Fradi látszik esélyesebbnek, de tavaly minden rangadó előtt a mi győzelmünket ígérte a papírforma, mégis kétszer kikaptunk. A mi találkozóinkon csak a jégen dől el minden…”

A rutinos szakembernek ismét igaza lett, hiszen a Kisstadionban 10000 néző előtt lejátszott mérkőzést nem az előzetes esélylatolgatás, hanem a pályán nyújtott teljesítmény döntötte el. Mivel szerencsére a két Palotás és Klink János is játékra jelentkezett, Bán Dodónak végül csak Patócs Péter játékát kellett nélkülöznie.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Klink János, Keresztes Vince, Patócs András

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Kárász Gy., Balogh, Schwalm, Zádor, Kárász I., Tamási, Szende, Jakabházy, Simon, Némon, Vámosi, Hága

Az első percek sok hibát hozó, kapkodó játéka után nagyszerű küzdelem alakult ki a jégen. Gyors helyzetváltás és egy Vedres spárgázás után Kárász György szerzett vezetést a zöldeknek az 5. percben. Rajkai László csapata ezt követően is lendületben maradt, ám a 12. percben egy kontra végén Boróczi tálalt a kapu mögül Palotás János elé, aki kapásából vágta a korongot Pozsonyi hálójába. Ezt követően már az Újpest percei következtek. Zima a 13. percben megszerezte a vezetést, majd három perccel később Lőrincz kettőre növelte az előnyt. A 18. percben ismét Zima János volt eredményes, így 4-1-es lila-fehér vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. Szünet után esett a színvonal, a IV. kerületiek magabiztosan őrizték az előnyt. A harmadik harmad 5. percében Tamási egy távoli lövéssel szépített, ám ezt követően emberelőnybe került az Újpest, amit Lőrincz átadásából Palotás I váltott gólra. A térfélcserét követően még Boróczi Gábor is beköszönt Pozsonyinak, így Kárász György második találata már csak az eredmény kozmetikázására volt elég.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-3

(4-1, 0-0, 2-2)

A győztes csapat. Állnak balról jobbra: Kondorosi Tihamér, Szadovszky Imre (gyúró), Palotás János, Molnár Tibor, Lőrincz Ferenc, Hajek Péter, Patócs András, Keresztes Vince, Palotás József (előrehajolva), Boróczi Gábor, Klink János, Bán József (edző), Kecskés József (szakosztály-vezető). Térdelnek balról jobbra: Zsitva Viktor, Patócs György, Andorka Imre, Bánkuti Árpád, Vedres Mátyás, Zima János

Három nappal később újabb rangadó várt Bán József csapatára, ugyanis ekkor játszották le a novemberben elmaradt Vörös Meteor elleni mérkőzést. A két csapat érdekes és gyors iramú meccset vívott egymással a Kisstadionba kilátogató néhány száz néző előtt. A piros-fehérek az első két harmadban sokkal tervszerűbben és céltudatosabban játszottak, mint a széteső formát mutató Újpest, így az első két harmad után már 6-0 arányban vezettek. Az utolsó játékrészben mintegy varázsütésre hatalmas fölénybe kerültek a lila-fehérek és Palotás I, Lőrincz, valamint Boróczi góljaival végül sikerült a felzárkózás. A meccs végül 6-3-as Meteor győzelemmel zárult.

Az Újpest azonban, Grimm jogosulatlannak vélt szerepeltetése miatt megóvta az eredményt, aminek a versenybizottság helyt adott és 0-0-ás gólaránnyal a IV. kerületieknek ítélte a 2 pontot.

Patócs György és Lőrincz biztosítják Vedres kapuját.

Karácsony után, december 27-én a BVSC volt az ellenfél. Annak ellenére, hogy a lila-fehérek Lőrincz góljával már az 1. percben megszerezték a vezetést, nem játszottak igazán jól. Kósa a 14. percben egyenlített, így 1-1-es döntetlennel zárult a játékrész. Szünet után az Újpest már jóval nagyobb iramot diktált és Patócs Péter, illetve Boróczi góljaival kétgólos előnyre tett szert. Az utolsó harmadban már szinte felbillent a pálya, ahogy a lilák sokszor percekre a kapujuk elé szegezték a vasutasokat. Zsitva a 47., Bánkuti az 53. és az 59. percben vette be az egykori újpesti, Pásztor Pál kapuját. A pontot az i-re Kondorosi Tihamér tette fel egy perccel a meccs vége előtt.

Újpesti Dózsa – BVSC

7-1

(1-1, 2-0, 4-0)

Az Óévben már csak egy mérkőzés volt hátra, méghozzá a Bp. Postás elleni. December 29-én a lila-fehérek kíméletlenül érvényesítették a papírformát és tartalékos összeállításban is tetszés szerint érték el góljaikat. Bánkuti és Zsitva 5-5, Hajek, Lőrincz és Boróczi 2-2, Palotás I, Révész, Keresztes, Klink, valamint Patócs András 1-1 góljával 21-1 lett a végeredmény. Az ezer sebből vérző Postás részéről Klemm talált be Vedres kapujába.

1963. január 3-án csütörtökön adta hírül a sportsajtó, hogy 35-40 taggal megalakult a Debreceni Dózsa jégkorong szakosztálya. Az új sportkör létrejövetelét Újpesten nagy lelkesedéssel segítették, olyannyira, hogy szombat-vasárnapra bemutató mérkőzést szerveztek a helyiekkel. Már minden elő volt készítve, az Újpest egykori játékosa és alapítótagja, Rancz Sándor a felszereléseket és a kapukat is leszállította a civis városba, az időjárás azonban közbeszólt: a váratlanul beköszöntő januári melegben elolvadt a jég.

Bemutató helyett így éles bajnoki meccsel indult az Újév az újpesti fiúknak, akik 10-én a Bp. Építők ellen léptek pályára a Kisstadionban, 500 néző előtt. Az összecsapás a vártnál jóval nehezebb erőpróbát hozott, hiszen a zártan és fegyelmezetten védekező kék-fehérek veszélyes ellentámadásaik egyikéből Kolozsi révén a 19. percben megszerezték a vezetést. A helyzeteiket rendre elhibázó lilák csak kínkeservesen, az utolsó harmadban tudták végképp a maguk javára fordítani az eredményt. A 4-3-as győzelemmel mindenesetre zsebben volt a két pont és lelkiekben már lehetett is készülni a január 12-én sorra kerülő örökrangadóra.

Habár szakadt a hó és a hőmérő higanyszála is jócskán a mínusz tartományban volt, 8000 néző zarándokolt el a Kisstadionba, hogy megtekintse a két együttes összecsapását.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vince, Klink János, Patócs Péter

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Tamási, Kárász Gy., Balogh, Schwalm, Szende, Kárász I., Vámosi, Jakabházy, Simon, Zádor, Némon

Az első nagy helyzetet Zsitva Viktor hagyta ki. Az első percekben az Újpest dominált, a zöld-fehérek csupán ellentámadásokkal próbálkoztak. A harmad derekára kiegyenlítődött a játék és Simon a 13. percben megszerezte a vezetést a Ferencvárosnak. A gól után élénkült az iram, felváltva forogtak veszélyben a kapuk. A 16. percben Palotás I csent korongot az ellenféltől, Lőrincz elé tálalt, aki kapásból vágta be a pakkot Csánk kapujába. A szünetig folytatódott a változatos játék, de több gól már nem esett. A pihenő alatt erősödött a havazás, így a második játékrészben még nehezebb és lassabb jéggel kellett megküzdeniük a játékosoknak. Ebben az időszakban is a lila-fehérek domináltak és a 25. percben Lőrincz második találatával megszerezték a vezetést. A gól utáni buliból az Újpest hozta el a korongot, amit Boróczi a felezővonal környékéről bombázott be a meglepett Csánk mellett a jobb felső sarokba. Alig néhány másodperc alatt 3-1-re módosult az állás. Ezt követően némileg visszaesett az iram, Bánkuti egy megugrás végén növelte a lilák előnyét. A 36. percben Simon szépített, majd egy kapu előtt kavarodást követően Molnár ütőjéről pattant be balszerencsés módon Vedres kapujába a korong, így a csapatok egy gólos újpesti vezetéssel vonultak le pihenni. Az utolsó harmadra tovább romlottak a körülmények, a korong időnként szinte eltűnt a hóban. Boróczit azonban ez egyáltalán nem zavarta és nyolc másodperccel a kezdést követően az elalvó ferencvárosiak között belőtte csapata ötödik találatát. A mérkőzés ezzel tulajdonképpen el is dőlt. A zöld-fehérek képtelenek voltak újítani, az Újpest viszont Bánkuti (52.p.) és Boróczi (54.p.) két újabb gólt is szereztek, így Zádor már csak kozmetikázni tudott az eredményen.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

7-4

(1-1, 3-2, 3-1)

A csapat öt nap múlva játszott legközelebb, mégpedig a Bp. Postás ellen. Habár az ellenfél lelkesen játszott, Bán József játékosai kíméletlenül érvényesítették a papírformát és végig irányítva a mérkőzést, 20-0 arányban nyertek. A győzelemből Boróczi 6, Lőrincz 4, Zsitva és Zima 2-2, Hajek, Molnár, Bánkuti, Klink és Patócs Péter 1-1 góllal vette ki a részét.

Január 19-én végre sikerült megtartani a debreceni bemutatómeccset is. A -19 fokos hidegben 600 néző volt kíváncsi az Újpest I és Újpest II névre keresztelt formációk összecsapására. A játékvezetők a szakosztály egykori játékosai, Rancz Sándor és Bárány István voltak. A kilátogatók összességében 15 gólt láthattak és a lila-fehér sztárok mellett az Építőkben játszó Bikali és Horváth, valamint az Újpesttel edző Orosz Károly és Gazda László játékát is megcsodálhatták.

Másnap a tabellát vezető Újpest a második helyen álló Vörös Meteorral csapott össze. Az éllovasokat két pont választotta el egymástól, vagyis igazi négypontos rangadóra került sor a Kisstadionban.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Keresztes Vince, Klink János, Patócs Péter

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Ziegler J., Siba, Havas, Grimm, Madarasi, Czerva, Kenderessy, Ziegler P., Rozgonyi, Szlávi, Miks, Kun, Egri

Mindkét együttes nagy erőbedobással vetette magát a küzdelembe. Gyors támadások futottak végig a pályán. A Meteor játékosai szinte minden helyzetből igyekeztek kapura lőni, az újpestiek viszont inkább sakk-matt helyzetek kijátszására törekedtek. Végül a 17. percben Rozgonyi György egy kiugrás végén szerzett vezetést a piros-fehéreknek. Szünet után némileg visszaesett az iram, mindkét csapat óvatosabban és az igazat megvallva, több hibával játszott. A harmad egyetlen gólja emberelőnyből esett: Palotás József a kék vonalról eleresztett lövésből vette be Losonci kapuját. Az utolsó játékrész viszont közönségszórakoztató játékot hozott, hiszen a 46. és az 50. perc között négy gólt is szereztek a csapatok. A sort Zsitva nyitotta, majd egy perccel később Rozgonyi egyenlített, az 50. percben Palotás János juttatta ismét vezetéshez a lilákat, azonban pár másodperc múlva Szlávi is beköszönt Vedresnek (3-3). Az Újpest a térfélcserét követően hatalmas iramot diktált és be is szorította ellenfelét a saját harmadába. A győztes gólra az 56. percig kellett várni, ekkor Zsitva Viktor lövése pattant be Losonciról a Meteor hálójába. Az izgalmaknak azonban még nem volt vége. Az 58. percben a bírók bottal akasztásért két percre kiállították Palotás Józsefet. Az Újpest nehéz másodperceket élt át a végéig, hiszen a VM három nagy gólhelyzetet is elpuskázott, gólt azonban már nem sikerült szerezniük.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

4-3

(0-1, 1-0, 3-2)

Bán József a következőképpen értékelte a rangadót: „Ugyanazt a taktikát alkalmaztuk, mint a legutóbbi találkozón: inkább a védekezésre fordítottunk gondot. Zsitva és Boróczi is védekező feladatot kapott, s emiatt ‘halványabb’ teljesítményt nyújtott. Igaz, hiányoztak a támadások befejezésénél. Gólt nem kapni! – ez volt a jelszó. A találkozó egyébként tulajdonképpen a kapusok mérkőzése volt. Csapatunk mezőnyfölényt tudott kiharcolni, több helyzetet hozott össze, s valamivel határozottabb volt. Úgy érzem megérdemeltük a győzelmet.”

A bajnokság a következőképpen állt két forduló után:

A mérkőzést követően a lila-fehérek Ausztriába utaztak, ahol január 23-án a először az EC Zell am See, másnap pedig a Kitzbühel volt az ellenfelük. Az első meccset -24 fokos hidegben játszották le és bár Boróczi révén sikerült megszerezni a vezetést, a hazaiak ezt követően alaposan kihasználták Vedres indiszponáltságát és egy harmad alatt hét gólt helyeztek el az Újpest kapujában. Andorka beállásával ugyan stabilizálódott hátul a helyzet, de a felzárkózás nem sikerült, mert a hazaiak kanadai kölcsönkapusa, Palmer szinte teljesen kifogta a szelet csatáraink vitorlájából. A Zell am See 9-4 arányban nyert, az Újpest pedig indult Kitzbühel felé, ahol még nagyobb zimankó, -28 fok várt a játékosokra. A farkasordító hideg ellenére ezúttal a lila-fehérek győztek 3-0-ra, Palotás János 2 és Boróczi 1 gólt ütött.

A hazaérkezést követően, január 31-én a Bp. Építők ellen játszották a fiúk a bajnokságban, méghozzá a Millenárison. A közepes iramú mérkőzést Lőrincz, Klink, Révész, Bánkuti és Boróczi találataival 5-2 arányban nyerte meg az Újpest, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kék-fehérek sok helyzetet hagytak kihasználatlanul.

Február 2-án, a Bp. Postás ellen meglehetősen tartalékos védelemmel kellett felállniuk a lila-fehéreknek, mivel se Palotás József, se Patócs György nem tudta vállalni a játékot. Persze az Újpest győzelme így sem forgott veszélyben: Zsitva és Klink 3-3, valamint Palotás János, Zima, Révész, Patócs Péter, Boróczi, Bánkuti és Lőrincz 1-1 góljával 13-3 arányban győzedelmeskedett a csapat. A helyszín ezúttal is a Millenáris volt.

A mérkőzést követően a világbajnokságra készülő magyar válogatott Ausztriába utazott. A keretben Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Boróczi Gábor, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor képviselték a lila-fehér színeket. Kominek mester tanítványai az Innsbruck és az Ehrwald ellen 9-7, illetve 7-6 arányban veszítettek, míg az osztrák válogatott ellen 5-5-ös döntetlent értek el. A portya során Zsitva 4, Palotás 2, Lőrincz 1 gólt szerzett.

1963. február 13-án a BVSC elleni mérkőzéssel folytatódott a bajnokság. A Kisstadionba kilátogató mintegy 1000 néző gyenge iramú és sok hibával tarkított első harmadot láthatott, ahol Vedresnek valamivel több dolga akadt, mint az egykori újpesti Pásztornak. Szünet után Lőrincz találta telibe a kapuvasat és bár a játék megélénkült, az Újpest továbbra boldogult a jól záró BVSC védelemmel. Az utolsó harmadra tovább fokozódott az iram, a lila-fehérek támadtak, a vasutasok kontrákból veszélyeztettek. A térfélcserét követően aztán megtört a jég, Boróczinak elég volt egy pillanatnyi lazulás a szoros őrizeten és máris megszerezte a lila-fehérek vezető gólját, Gámán azonban szinte a középkezdést követően egyenlíteni tudott. Az újpesti játékosok a győzelem megszerzéséért kialakuló küzdelemben fokozatosan elvesztették a higgadtságukat, hiszen tudták, ha behúzzák a két pontot, azzal tulajdonképpen már a bajnoki aranyat is nyakukban érezhetik. A nagy akarás ezúttal azonban megbosszulta magát. A csapat a meccs végén emberhátrányba került, amit a vasutasok Gámán révén ki is használtak. A szikrázó érzelmeket több mint ötven év távlatából is jól érzékelteti, hogy Boróczi ezt követően végleges kiállítást kapott a játékvezetők megsértéséért, majd Palotás József és Kósa Ambrus akaszkodott össze és ült ki a büntetőpadra dulakodásért. A meccset így a BVSC nyerte 2-1 arányban, Bán József tanítványainak pedig három napjuk volt, hogy lehiggadjanak és felkészüljenek a Ferencváros elleni örökrangadóra.

1963. február 16-án 2000 néző gyűlt össze a Millenáris lelátóin, hogy megtekintse az ősi riválisok jeges összecsapását.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Kondorosi Tihamér

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Tamási, Balogh, Jakabházy, Schwalm, Szende, Zsótér, Némon, Vámosi, Simon, Major

Vedres Mátyás, a kapuslegenda

A zöld-fehérek nagy lendülettel kezdték a mérkőzést és a 3. percben Balogh kotorta be a Vedresről Schwalm lövése után kipattanó korongot a kapuba. Érdekes módon, a gól után szinte azonnal az Újpest vette át az irányítást és előbb Boróczi szólóját kellett Csánknak bravúrral hárítania, majd egy kapu előtti kavarodást kihasználva, Palotás János a 6. percben egyenlített. A játék képe nem változott, így egyáltalán nem okozott meglepetést, amikor a 15. percben Bánkuti Boróczi átadásából megszerezte a vezetést. A szünet után már kizárólag az Újpest akarata érvényesült, Lőrincz emberelőnyből még az első percben belőtte a lilák harmadik gólját, majd Bánkuti talált be Csánk kapujába a harmad derekán. A zöld-fehér portás kínjai ezzel még nem értek véget, hiszen a 33. percben az ő szerencsétlen mozdulata után pattant be az ötödik a hálóba. Egy perccel később Patócs Péter, majd újabb két minuta múlva a triplázó Bánkuti keserítette a IX. kerületiek életét. Sőt a 40. percben Palotás 8-1-re alakította az állást, földöntúli örömet okozva ezzel a lila-fehér szurkolóknak. Az utolsó húsz percben Boróczinak csak néhány másodperc kellett kilencedik találathoz és bár Simon a térfélcserét követően még betalált, az utolsó szót Kondorosi Tihamér mondta ki az 58. percben.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

10-2

(2-1, 6-0, 2-1)

A hatalmas siker nem csak önmagáért volt értékes. A megszerzett két ponttal a Vörös Meteor elleni mérkőzés eredményétől függetlenül már bajnok volt az Újpest, amely közvetlen riválisát 3 ponttal előzte a tabellán. Szurkoló és játékos tehát joggal ünnepelt a mérkőzés végén és a következő két napban. Aztán robbant a bomba…

A bajnokság első fordulójában Grimm jogosulatlannak tartott szerepeltetése miatt megóvott mérkőzés (VM – Újpest 6-3) ügyében a Magyar Testnevelési Sporttanács panaszügyi és fellebbezési bizottsága – figyelmen kívül hagyva a sportági szövetség első- és másodfokú határozatát – a Budapesti Vörös Meteor javára döntött, így 24 órával a két együttes összecsapása előtt egy tollvonás következtében hirtelen egy pontos hátrányba kerültek az addig három ponttal vezető lilák. Az önmagukat már bajnoknak gondoló játékosok egyik pillanatról a másikra azzal szembesültek, hogy 1963. február 20-án élet-halál harcot kell vívniuk a Kisstadionban az aranyéremért, amit csak győzelem esetén tudnak megszerezni.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Molnár II Tibor – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Klink János, Kondorosi Tihamér – Andorka Imre (kapus)

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Ziegler J., Siba, Havas, Grimm, Madarasi, Kenderessy, Czerva, Ziegler P., Rozgonyi, Szlávi, Egri, Miks, Tóth, Szántó

A meccs napján kora délutánig folyamatosan zuhogott a hó vagy a havas eső, ezért a mérkőzés csak jelentős késéssel, 18:00 után kezdődött el. Már az első percektől kezdve nagy iramot és változatos játékot láthatott a rossz idő ellenére is kitartó mintegy 1000 szurkoló. A 3. percben a kék vonalról kapu elé törő Bánkuti szerezte meg a vezetést az Újpestnek, majd három perccel később Lőrincz egy kapu előtti kavarodást kihasználva duplázta meg az előnyt. Az Újpest irányította a játékot, a Meteor szinte nem is tudott kibontakozni, így Egri János 14. percben szerzett gólja tulajdonképpen a semmiből érkezett. A váratlan szépítés megtörte a lilák lendületét és Madarasi a 17. percben emberelőnyből szépíteni tudott. A szünet után is kitartott a VM lendülete és csak Vedres bravúrjain múlt, hogy a piros-fehérek nem vették át a vezetést. A 31. percben azonban már ő sem tudott segíteni, Grimm kerülte meg Palotás Józsefet és az elvetődő kapus mellett megszerezte a Meteor harmadik gólját. A 39. percben Rozgonyi szánta el magát lövésre a kék vonalról, a korong pedig a lábak erdején keresztül valahogy becsúszott az Újpest kapujába (2-4). Az utolsó húsz perc megint csak VM rohamokkal indult, a IV. kerületiek szinte teljesen a kapujuk elé szorultak. A 42. percben azonban Zsitva korongot szerzett, elszáguldott, majd Bánkuti elé tálalt, aki szerencsére nem hibázott. Egy cserével később ismét Züri volt a főszereplő, aki remek egyéni játékot bemutatva egyenlített, majd öt perccel később Bánkuti ismét a liláknak szerzett vezetést, talán írni sem kéne, hogy megint csak Zsitva megugrása után. A térfélcserét követően értelemszerűen a VM volt kezdeményezőbb, de csupán meddő mezőnyfölényre futotta az erejükből. Az 57. percben Klink tört át a védelmen, de elpuskázta a ziccert és ahogy az már lenni szokott, az ellentámadás során Rozgonyi oldalról leadott lövése Vedres testéről csorgott be a kapuba (5-5). A hátralévő időben mindent egy lapra feltéve támadott az Újpest és Bánkuti révén gólt is sikerült lőnie, ám a játékvezetők, les címén nem adták meg a találatot.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-5

(2-2, 2-0, 1-3)

A döntetlennel Rozgonyi Györgyék nyakába került az 1962-1963. évi Országos Bajnokság aranyérme, míg a végtelenül csalódott és letaglózott lila-fehéreknek meg kellett elégedniük az ezüsttel. Hogy jogosan-e vagy sem? Azt ma már talán ki sem lehetne deríteni…

A mérkőzés lefújását követően a könnyeivel küszködő Zsitva Viktor csak néhány szót tudott kipréselni magából: „Nem sikerült… Pedig ennél jobban már nem lehet akarni… Úgy érzem, mindent megtettem…”

Bán József valamivel összeszedettebb volt a mezőny legjobbjának bizonyuló Zürinél: „A bajnokság utolsó huszonnégy órájában négy pontot veszítettünk. Ezt egy csapat sem bírhatja el. Ha korábban döntenek az első Meteor meccs ügyében, talán másképpen játszanak a fiúk a BVSC ellen. Ott vesztettük el ezt a bajnokságot…”

A bajnokság végeredménye:

Az idénynek ezzel azonban még nem volt vége, hiszen csalódottság ide, csalódottság oda, válogatottainknak folytatniuk kellett a felkészülést a március 7-17. között Stockholmban megrendezett jégkorong világbajnokságra, ahol Magyarország Belgium, Ausztria, Dánia, Hollandia és Bulgária társaságában a C csoportba kapott besorolást. Legjobbjaink négy évnyi szünet után lehettek ott ismét a sportág rangos világeseményén.

Február 23-24-én felkészülési meccsekre is sor került, méghozzá a csehszlovák juniorválogatott ellen. A magyarok mindkét találkozón 6-3 arányú vereséget szenvedtek, ami megfelelt a papírformának.

A VB keretben végül a 20 éves Vedres Mátyás, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor képviselték az Újpestet. Legjobbjaink a nyitányon Belgiumot 25-1-re verték, majd 3-1 arányú vereséget szenvedtek az osztrákok ellen. Dániát 10-3-ra, Bulgáriát 13-2-re, Bulgáriát 8-ra győztük le, így Magyarország a C csoport második helyen végzett. Az újpesti fiúk sem hoztak szégyent a címeres meccsre, hiszen Vedres az öt meccsből négyen védett, Lőrincz és Zsitva 5-5, Boróczi 4, Bánkuti pedig 1 gólt ütött.

Hazatérve még egy bemutató meccs várt a játékosokra, hiszen az Újpesti Dózsa meghívására március 22-23-án Budapestre érkezett a Slovan Bratislava együttese. A lilák vendégjátékosokkal megerősítve léptek pályára a csehszlovákok ellen.

Újpest: Losonci György (kapus – VM) – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Grimm György (VM), Boróczi Gábor – Kertész József (BVSC), Raffa György (FTC) – Zsitva Viktor, Rozgonyi György (VM), Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Klink János, Balogh János (FTC)

Slovan: Dzurilla (kapus), F. Gregor, M. Gregor, Starsi, Tajcner, Cernicky, Capla, Gabris, Bogdan, Fako, Barta, Michalec, Zabojnik, Kordiak

A mérkőzést 11-4 (3-1, 3-2, 5-1) arányban nyerték meg a csehszlovákok, akik különösen az utolsó harmadban tudták gólokban is érvényesíteni vitathatatlan erőfölényüket. A hazai gólokat Rozgonyi, Bánkuti, Patócs Péter és Lőrincz ütötték. Utóbbinál Boróczi a saját harmadából indulva négy játékost is kicselezett, mielőtt átadta volna a korongot a kapu előterében helyezkedő Lőrincznek.

Másnap a Budapest Válogatott 8-3 arányban kapott ki a Slovantól. A meccsen Boróczi, Zsitva, Lőrincz és Bánkuti képviselte az Újpestet, akik közül Zürinek egy gólt is sikerült elhelyeznie a csehszlovák kapuba.

A Béke Kupa győztes és bajnoki ezüstérmes csapat kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem