1961 – 1962 – Kupagyőzelmek és bajnoki ezüst

1961 tavaszán-nyarán nem volt nagy mozgás a lila-fehérek háza táján, ám ez korántsem jelentette azt, hogy nem történtek nagy horderejű változások. A csapat vezetőedzői tisztét betöltő Szamosi Ferenc hat év után távozott a klubtól, hogy átvegye a Budapesti Spartacus éppen megalakulóban lévő új jégkorong szakosztályának irányítását. Helyére a korábbi nagyszerű csatárt, az újpesti utánpótlás csapatok trénerét, Bán Józsefet nevezték ki. Az együttes másik távozója a saját nevelésű támadó, Dudar Imre volt, aki a Budapesti Építők csapatához igazolt.

Zsitva Viktor, Rozgonyi György és Losonci György a válogatott edzésén

Az érkezők oldalán igazi „nagy fogás” volt alakulóban. Júniusban a BVSC két válogatott játékosa, Zsitva Viktor és Bánkúti Árpád bejelentette, hogy a lila-fehéreknél szeretnék folytatni pályafutásukat. A nehéz helyzetben lévő, egyesek szerint már-már a megszűnés rémével szembenéző vasutas csapat vezetői érthetően nem repestek az örömtől. Az edző, Háray Béla szerint a hír az öltözőben is komoly hangulatromláshoz vezetett. A szakosztály végül nem is járult hozzá az átigazoláshoz, így a két nagyszerű játékosnak egy évet kellett várnia arra, hogy hivatalos mérkőzésen is bemutatkozhasson új csapatában.

A jégkorong iránt érdeklődő szurkolók számára örömteli hír volt, hogy tavasszal 35-40 serdülő és ifjúsági korú játékossal megkezdte működését a Budapesti Előre jégkorong szakosztálya, így jó esély nyílt arra, hogy egy-két éven belül akár nyolc csapatosra bővüljön a bajnoki mezőny. Emellett felröppent a hír, hogy a Ganz MÁVAG, a gyárnál dolgozó Rajkai László segítségével, szintén fontolóra vette egy serdülő és egy ifjúsági csapat szervezését, sőt a Gépgyár ötéves tervébe még egy jégpálya építésének a terve is felmerült. Sajnos, mindebből végül semmi nem valósult meg,

A kedvező időjárás következtében a jégkorongozók már október 10-től birtokba vehették a Kisstadion jegét, amelyen a csehszlovákiai és lengyelországi túrára készülő válogatott keret napi két edzést tartott. Vladimir Kominek tanítványai 18-án indultak el a kéthetes portyára, ahol Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás József, Lőrincz Ferenc és Boróczi Gábor képviselték a lila-fehér színeket. A Budapest néven pályára lépő csapat a Dinamo Zilina-tól 8-6, a Rudá Hvezda Havirovtól 8-7, míg a Katowice együttesétől 5-4 arányban kapott ki, Boróczi a három meccsen 4, míg Lőrincz és Patócs 1-1 gólt szerzett.

Az idény, megszokott módon, a Béke Kupa küzdelmeivel vette kezdetét. A hat csapatot ezúttal is két csoportra osztották. Az Újpest a Ferencváros és a Budapesti Építők társaságában az A, míg a BVSC, a Vörös Meteor és Budapesti Postás a B-csoportba került. A torna döntőjét értelemszerűen a csoportgyőztesek vívták egymással. A lila-fehérek november 4-én játszották első mérkőzésüket, méghozzá a bajnoki címvédő Ferencváros ellen. A Kisstadionban 3000 néző volt kíváncsi a szezon első örökrangadójára.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Palotás II József – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Bárány István – Patócs Péter, Palotás I János, Lőrincz Ferenc – Patócs András, Klink János, Kondorosi Tihamér

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Zádor, Jakabházy, Grimm, Simon, Schneck, Némon, Szende, Vajda, Szuper

Lőrincz és Pozsonyi párharcát, Patócs Péter figyeli a háttérből

A meccs előtt nagy kérdés volt, hogy a válogatottól sérülten visszatérő Boróczi vajon tudja-e vállalni a játékot. Szerencsére tudta, így Bán József a legjobb összeállításban küldhette jégre csapatát, amely az első percek ideges játéka után fokozatosan átvette az irányítást és Patócs Péter, valamint Palotás János góljaival megérdemelt kétgólos előnyre tett szert a szünetig. A második harmad eleinte kiegyenlített játékot, majd enyhe zöld-fehér fölényt hozott, melynek eredményeként, némiképp váratlanul, Simon a 37. percben szépíteni tudott. Az utolsó harmadban nagy küzdelmet láthatott a közönség. A 44. percben Szende egyenlített, majd nem sokkal a térfélcsere előtt Zádor kapott kétperces kisbüntetést, amit Boróczi révén az Újpest néhány másodperc alatt ki is használt. Az eredmény az utolsó húsz percben már nem változott, a győzelem pedig azt jelentette, hogy a lila-fehérek hatalmas lépést tettek a Béke Kupa döntője felé.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

3-2

(2-0, 0-1, 1-1)

Négy nappal később már a Pásztor György által vezetett Budapesti Építők együttese volt az ellenfél. Az Újpest összeállításában annyi változás történt, hogy Bán József, tartva a rásérülés veszélyétől, ezen a meccsen nem erőltette Boróczi játékát. A nagyszerű csatár hiánya jócskán meg is érződött a többiek produkcióján, hiszen a vártnál jóval nehezebben sikerült kicsikarni a győzelmet. A sok hibával és kényelmesen játszó lila-fehérek 1-0-ra el is veszítették az első harmadot és bár a következő másfél játékrész során négy gólt is szereztek (Bikali öngól, Palotás János, Lőrincz dupla), az utolsó három percben a lelkesen, jól és fegyelmezetten játszó kék-fehérek Szabó két találatával 4-3-ra zárkóztak. Az eredmény ezt követően már nem változott, így az Újpest, ha nem is meggyőző játékkal, de kiharcolta a döntőbe jutást, ahol a csoportmeccsek során jóval meggyőzőbb teljesítményt mutató Bp. Vörös Meteor várta rájuk.

A Béke Kupa első helyéért vívott mérkőzést 1961. november 12-én rendezték a Kisstadionban. Ahogy az lenni szokott, a döntőre mindenki játékra jelentkezett, így Bán „Dodó” Boróczi, Czerva László pedig a kapus Losonci György visszatérésének örülhetett. A két csapat a követező összeállításban korcsolyázott ki a jégre:

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Palotás II József – Hajek Péter, Palotás I János, Patócs Péter – Patócs András

Meteor: Losonci Gy., Havas, Losonci I, Ziegler, Kenderessy, Madarasi, Siba, Martinuzzi, Egri, Rozgonyi, Tóth, Miks,, Kun, Varga

Boróczi próbálkozását védi spárgázva Losonci

Az első harmad váltakozó játékot hozott és bár az Újpest gyorsabban szőtte a támadásait, egyik oldalon sem született gól. Szünet után lila-fehér fölénnyel folytatódott a mérkőzés és Boróczi a 25. percben a tétovázó védők között megszerezte a vezetést. A piros-fehérek ezt követően elszalasztottak egy kettős előnyt, ami tíz perccel később alaposan megbosszulta magát, hiszen 60 másodpercen belül kétszer is a Vörös Meteor hálójában táncolt a korong. Előbb Losonci kapusról pattant be a játékszer, majd Boróczi lőtte meg második gólját a rosszul kimozduló kapus mellett. A 37. percben Kenderessy büntetőből szépített. Az utolsó harmadban sem változott a játék képe. A brillírozó Boróczi a 44. és az 59. percben is eredményes volt, amire csak Miks tudott válaszolni a másik oldalról, így a döntőt a vártnál magabiztosabban nyerte az Újpest. A lila-fehérek egy év szünet után hódították vissza a címet és megalakulásuk óta negyedik alkalommal emelhették magasba a kupát!

Újpesti Dózsa – Budapesti Vörös Meteor

5-2

(0-0, 3-1, 2-1)

Az 1961. évi Béke Kupa végeredménye:

  1. Újpesti Dózsa SC
  2. Budapesti Vörös Meteor SE
  3. Ferencvárosi TC
  4. Budapesti Vasutas SC
  5. Budapesti Építők SE
  6. Budapesti Postás SE

Az Újpest számára a három körösre tervezett bajnoki idény november 8-án kezdődött meg a Postás elleni mérkőzéssel. Habár Tipold György fiatal tanítványai nagy lelkesedéssel küzdöttek és a második harmadban nagyrészt a lilák lépésszámát is sikerült felvenniük, a végén 13-3 arányban győzedelmeskedett a nagyobb játékerővel és tapasztalattal bíró IV. kerületi együttes. Patócs András és Hajek Péter 3-3, Palotás János, Boróczi Gábor és Klink János 2-2, míg Palotás József egy gólt ütött.

Négy nappal később már a Budapesti Építők ellen lépett jégre a csapat. Az első harmad jó iramú, gyors játékot hozott. A kék-fehérek zártan és fegyelmezetten védekeztek, míg az Újpest játékosai inkább az egyéni akciókat erőltették, így nem igazán tudták érvényesíteni papíron meglévő fölényüket. A 12. percben azért Lőrincz Ferencnek így is sikerült megszereznie a vezetést. Szünet után változott a játék képe: a lila-fehérek, nagyrészt a Lőrincz-Zima-Boróczi triónak köszönhetően, gyors összjátékokkal bontották meg az Építők védelmét és Patócs Péter 22. percben lőtt találata, valamint Boróczi duplája révén 4-0-ra növelték az előnyt. A negyedik újpesti gól kifejezetten szép támadás révén született. A 38. percben Boróczi korongot szerzett a saját harmadában, egy csel után Palotás Józsefhez passzolt, aki hajszálpontos keresztindítással ugratta ki Lőrincz Ferencet. A balszélső végigrobogott a palánk mellett, majd pontosan centerezett a kapu elő érkező Boróczinak, aki a kiszolgáltatott Urbanovich mellett a hálóba vágta a pakkot. Az utolsó harmad ismét kiegyenlített játékot hozott és bár a lila-fehér együttes ekkor is sokat támadott, gólt csak az építők játékosa, Horváth Zoltán tudott elérni. Az Újpest 4-1 arányban nyert és készülhetett a Ferencváros elleni derbire.

1961. november 26-án hosszú sorokban kígyóztak a szurkolók a Kisstadion felé, hogy megtekintsék az ősi riválisok újabb „ütközetét”.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány István, Palotás II József – Hajek Péter, Palotás I János, Patócs Péter – Klink János, Patócs András, Keresztes Vince

FTC: Pozsonyi, Zádor, Raffa, Kárász I, Grimm, Simon, Schneck, Jakabházy, Balogh, Szende, Schwalm, Némon, Vajdafi

Kárász próbálja elgáncsolni a meglóduló Palotás Jánost

A lila-fehérek villámrajtot vettek és a harmadik percre Boróczi találatával, valamint Palotás I távoli bombájával máris kétgólos előnyre tettek szert. Az Újpest első támadótriója nagyszerűen játszott és bár Balogh a 9. percben szépíteni tudott, a szünetig Zima és Boróczi is betalált, így 4-1-es újpesti vezetéssel vonultak pihenni a csapatok. A Ferencváros a második harmadban sem tudott kibontakozni, rengeteg átadási hibával, időnként már-már szétesően játszott. Simon 25. percben szerzett góljára kilenc minutummal később Palotás János válaszolt, így az utolsó játékrész előtt továbbra is háromgólos volt az újpesti vezetés. A 46. percben már-már eldőlni látszott a két pont sorsa: Hajek Péter találatával 6-2-re módosult az állás, ekkor azonban a lila-fehérek behúzták a kéziféket, ami menetrendszerűen meg is bosszulta magát. A 47. percben Vedres és Zima hozott össze egy ajándékgólt a riválisnak, majd a 49. percben Balogh szerzett újabb találatot szinte a semmiből. Az Újpest védelme alaposan összezavarodott, amit Grimmnek még a fordulás előtt sikerült kihasználnia. Sőt, az 54. percben Grimm már az egyenlítésről gondoskodott… Ezt követően ugyan mindkét együttesnek akadtak gólhelyzetei, több találat azonban már nem született, így döntetlennel ért véget a rangadó.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

6-6

(4-1, 1-1, 1-4)

A lila-fehérek egyértelmű győzelmet szalasztottak el, így nem csoda, hogy Bán József meglehetősen csalódottan nyilatkozott a meccs után:

„Úgy érzem, mintegy ötven percig jól játszottunk. Az első percekben Pozsonyi hibájából megszerzett előnyünket növelni is tudtuk. A harmadik harmad közepén számomra is érthetetlen idegesség lett úrrá a játékosaimon. A csapat teljesen megzavarodott. Ebben, sajnos, Vedres játszotta a főszerepet. A fiatal játékos már a harmad szünetében rosszul érezte magát, de, sajnos, nem szólt, csak az egyik játékosnak. A rosszullét nélkül a négy gól közül kettőt könnyen védhetett volna. Bosszantó dolog ez, hiszen véleményem szerint négy gólos vezetés után nem szabad pontot vesztenie egy csapatnak. Ha a mérkőzés alakulását nem is befolyásolták döntően, de a játékvezetőkkel sem vagyok elégedett. A Fradinak viszont gratulálok, lelkesedésük minden elismerést megérdemel…”

A bajnokság következő mérkőzését december 6-án, kellemetlen, a játékot komolyan zavaró, metszően hideg szélben játszották le Borócziék. Az ellenfél a Vörös Meteor volt. Az óvatos kezdést követően előbb Vedresnek, majd Szeghynek kellett bravúrral védenie Rozgonyi, illetve Patócs György lövését. Az 5. percben Palotás János gyors passzjáték után szerzett vezetést a liláknak, a Meteor azonban gyorsan egyenlített. A 15. percben Boróczi egy megszerzett koronggal villámgyorsan elkorcsolyázott a jobb szélen, centerezését Lőrincz vágta a kapuba. A VM azonban még a szünet előtt egalizált egy a palánkról visszapattanó korongból. Szünet után sem változott a játék képe. Az egyetlen találatot Zima János lőtte a 36. percben: a kiváló center Losonci Imre kisbüntetését váltotta gólra. Az utolsó játékrészre felgyorsult az iram. Kenderessy Balázs a 49. percben emberelőnyből egyenlített, ám a térfélcserét követő második percben Hajek Péter révén ismét a liláknál volt az előny. Sajnos nem sokáig… Az 54. percben Ziegler János talált be Vedres kapujába, aki épp Molnár Tibortól, a korábban Újpesten brillírozó veterán csatártól nem látta a lövést. Habár az utolsó öt percben Borócziék kétszer is emberelőnybe kerültek, egyik kiállítással sem tudtak élni, így 4-4-es döntetlennel zártak a csapatok.

Három nappal később került sor az első kör utolsó mérkőzésére a BVSC ellen aminek ezúttal a Bánkúti és Zsitva átigazolása körüli hercehurca is pikáns ízt adott. Az első percek egyértelműen vasutas fölényt hoztak, az Újpestet csupán a kapuvas mentette meg a góltól. A lepattanóból indított ellentámadás végén Lőrincz hibázta el a kaput. A viharos kezdést követően azonban alábbhagyott az iram. A 7. percben Koutny adta el a korongot, amit Patócs Péter lőtt be Pásztor Pál hálójába. Az álmos játék a szünet után is folytatódott, melynek során a 30. percben Palotás János növelte kettőre az újpesti előnyt. A harmadik harmadban végre megélénkült a meccs. Mindkét kapu előtt adódtak helyzetek: a 46. percben Lőrincz ismét védelmi hibából talált be, majd az 56. percben Babán szépítő góljával alakult ki a 3-1-es végeredmény.

A bajnokság állása az első kör után:

Újpesti támadás az osztrák Leoben ellen

December 17-18-án a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, valamint az osztrák Leoben és Wiener Eislauf-Verein részvételével nemzetközi tornát rendeztek a Kisstadionban. A lilák az idény első meccsét játszó Leoben ellen kezdtek és első harmadbeli remek játékukkal, amikor hat gólt rámoltak be az ellenfél kapujába, végül 11-2 arányban győzedelmeskedtek. A farkasordító hideg ellenére 2500 néző volt kiváncsi a meccsre. Másnap lényegesen nehezebb feladat várt Bán József tanítványaira. A három kanadaival felálló bécsiek más játékerőt képviseltek és végig kézben tartva a mérkőzést végül 8-2 arányban győzedelmeskedtek. Mivel előző nap a Ferencvárost 9-1-re verték, a WEV 4 ponttal meg is nyerte a tornát, a második Újpest (2 pont, 13-10), a harmadik Ferencváros (2 pont, 5-11) és a nulla pontos Leoben előtt.

A bajnokság második köre december 30-án, a BVSC elleni mérkőzéssel vette kezdetét. Bán Józsefnek betegségek és sérülések miatt alaposan fel kellett forgatnia a második csatársor összeállítását, amely ezúttal a Hajek – Klink – Keresztes trióból állt. Mivel Lőrinczék sem igazán találták valódi önmagukat, nincs mit csodálkozni rajta, hogy a lilák játéka jócskán elmaradt a várakozásoktól. Bár két harmad alatt Babán öngólja, valamint Patócs György és Boróczi találatai révén 3-0-ás előnyre tett szert az Újpest, a vasutasok az utolsó játékrészben Kárpáti, Miklós és Koutny góljaival egyenlíteni tudtak, így 3-3-as döntetlennel zárult a rangadó.

Losonci és a Vörös Meteor védelme a lila-fehérek nyomása alatt

A soron következő, Vörös Meteor elleni mérkőzésre 1962. január 6-án került sor a Kisstadionban, 2000 néző előtt. Az első 15 perc a VM fölényének jegyében telt el, ám Kenderessyék csak kapuvasig jutottak. Ekkor azonban emberelőnybe került az Újpest, amit Zima János Boróczi hajszálpontos átadásának köszönhetően ki is használt. A Meteor a szünet után is többet támadott, ám a 29. percben Keresztes Vince révén ismét a lilák lőttek gólt, így 2-0-ás előnyből várhatták az utolsó harmadot. A játékrész elején a VM tulajdonképpen helyzet nélkül pocsékolt el egy kettős emberelőnyt, a 48. percben azonban Madarasi egy kapu előtti kavarodást kihasználva már betalált Andorka hálójába, sőt… A térfélcserét követően Madarasi duplázott, kapáslövése az egyenlítést jelentette. Alig két perc volt hátra a mérkőzésből, amikor egy az újpesti harmadban végrehajtott bulit követően Boróczihoz került a korong, aki egy remek csel után végigszáguldott a pályán és a kimozduló Losonci mellett a kapuba vágta a pakkot, kialakítva ezzel a 3-2-es végeredményt.

A győzelmet követően sok idő nem jutott a pihenésre, hiszen a csapat másnap már ismét jégen volt, hogy a Bp. Postás ellen meccseljen. A lila-fehéreken viszont egyáltalán nem érződött az előző napi rangadó fáradtsága és könnyed, de lendületes játékkal végül 15-2-re nyertek, könyörtelenül érvényesítve a papírformát.

A bajnokság felénél a Népsport szakírója arról kérdezte a lila-fehérek edzőjét és csapatkapitányát, hogy vajon mi az oka az Újpesti Dózsa gyakori megzavarodásának? Bán József szerint a védekezésben bekövetkező megingások okozzák a gondot és ezekben időnként bizony az elbizakodottság is szerepet játszik, hiszen néhány egy-két gólos vezetés után könnyelműsködni kezdenek és nem játszanak teljes erőbedobással. Ilyenkor persze egyetlen bekapott gól is megzavarja a csapatot. Patócs György hozzátette, hogy a rutinos játékosok sokkal többet vannak a jégen, mint a többiek, hiszen emberelőnyben és emberhátrányban is rájuk hárul a felelősség. Így nem csoda, ha hamarabb elfáradnak és kapkodni kezdenek, ami óhatatlanul hibákhoz vezet…

Január 10-én 500 néző volt kíváncsi az Újpest – Építők mérkőzésre, amit a lila-fehérek hatalmas iramot diktálva kezdtek. Szinte záporoztak a lövések Urbanovich kapuja felé, de vagy az önfeláldozóan blokkoló védők, vagy a kitűnően védő hálóőr mentett. Sőt, a kék-fehéreknek néhány kontrára is jutott erejük, az egyikből Stipsits hatalmas kapuvasat lőtt. A gólcsendet a második harmad első percében Boróczi Gábor törte meg, aki egy áthúzódó emberelőnyt kihasználva juttatta vezetéshez a lilákat. Két perccel később Hajek duplázta meg az előnyt, majd a 29. percben Palotás János vette be Urbanovich kapuját. A volt újpesti, Dudar néhány másodperccel később szépített, majd a harmad vége felé Horváth Zoltán is kihasznált egy emberelőnyt, így az utolsó játékrész előtt 3-2-őt mutatott a Kisstadion eredményjelző táblája. A harmad első másodperceiben ismét Hajek köszönt be a kékeknek, majd Horváth Lajos használta ki, hogy Palotás II József szerencsétlenül ütközött Vedressel. Palotás II már a következő percben javított: erős lövése kipattant a kapusról, bátyja János pedig élt a lehetőséggel. Boróczi az 55. percben már háromra növelte az előnyt, a győzelmet pedig Lőrincz Ferenc biztosította be az 58. percben. Az Újpest 7-3 arányban győzött és készülhetett a négy nap múlva esedékes Ferencváros elleni meccsre.

A Kisstadionban január 14-én tulajdonképpen telt ház, azaz 10000 néző fogadta a csapatokat.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Patócs Péter – Palotás II József, Bárány István – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs András, Klink János, Molnár Tibor – Andorka Imre (kapus)

FTC: Pozsonyi, Zádor, Raffa, Kárász Gy., Jakabházy, Simon, Schneck, Kárász I., Balogh, Grimm, Schwalm, Némon, Vajdafi, Szende

Kárász örül, Vedres és az újpesti védők bánkódnak a 33. percben

A lila-fehérek nagy lendülettel kezdtek és a 2. percben Boróczi kapusról kipattanó lövését Hajek Péter juttatta be a kapuba. Négy perccel később emberelőnyben játszott a csapat, amikor Grimm korongot csent és emberhátrányból egyenlített. A 11. percben Palotás János lőtte át a kapu előtti forgalmat. A Pozsonyiról lecsorgó korongra Patócs György csapott le és a földön fekvő portás fölött a kapuba emelt. Négy perccel később Jakabházy Vedres és a palánk jóvoltából egalizált. Szünet után látványosan felgyorsult a játék. A zöld-fehérek előbb kapuvasat, majd Kárász a kék vonalról vette be a lilák kapuját. Ebben az időszakban egymást követték a kiállítások és miközben Borócziék elhibáztak egy kettős előnyt, addig a zöld-fehérek újabb emberhátrányos gólt szereztek. A feltűnően bizonytalan teljesítményt nyújtó Vedres helyett Andorka állt be a kapuba, ám Simon 33. percben esett találatával már 5-2-re vezetett a Fradi. Boróczi három perccel később szólóból szépített. Az utolsó harmad viharos lila-fehér támadásokkal indult, ám Schwalm gólja a 43. percben megtörte a lendületet. Két perccel később Kárász György botja tört el rossz pillanatban, Lőrincz Ferenc pedig élt a lehetőséggel és ismét kettőre csökkentette a hátrányt. Schwalm a térfélcserét követően meglőtte második gólját is, ám Palotásék küzdeni akarását még ez sem vette el. Az 57. percben Boróczi kapáslövéssel vette be Pozsonyi kapuját, majd néhány másodperccel később Patócs Péter okos emeléssel tette szorossá a végét. Sajnos a hátralévő másfél perc már kevés volt az egyenlítéshez.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

7-6

(2-2, 3-1, 2-3)

A mérkőzés után Boróczi Gábor nyilatkozott: „Nem kétséges, hogy a Fradi megérdemelte a győzelmet. A mérkőzés előtt arra gondoltunk, hogy ha csak 3-4 gólt kapunk, meg tudjuk nyerni a találkozót. Védelmünk, sajnos, túlteljesítette az előirányzatot… Kikaptunk, de természetesen a harmadik fordulóban javítani akarunk.”

A bajnokság állása két forduló után:

Ezt követően majdnem egy hónapos szünet következett. A válogatott Bulgáriába utazott, ahol két meccset játszott az ország legjobbjaival. Vladimir Kominek tanítványai az első meccsen 5-4, a másodikon 7-3 arányban kaptak ki vendéglátóiktól. A lila-fehér színeket Vedres, Lőrincz, Palotás I, Boróczi és Patócs György képviselték. A hét magyar gólból Lőrincz 3, Palotás és Boróczi 2-2 találattal vette ki a részét, vagyis a portyán kizárólag az Újpest játékosai tudtak az ellenfél kapujába találni.

A válogatott hazatérését követően az Újpest jégkorongozói három meccses ausztriai túrára indultak. Január 24-én a Leoben volt az ellenfél. A Grazban lejátszott meccset Zsitva és Lőrincz 3-3, Boróczi 2, valamint Patócs Péter góljaival 9-6 arányban nyerte meg a csapat. Két nappal később a jóval nagyobb játékerőt képviselő Klagenfurter AC következett. A 12-3-as vereséget hozó mérkőzésen az osztrákok három kanadaija 7 gólt is lőtt, míg újpesti részről Boróczi, Palotás János és Patócs Péter volt eredményes. Egy nappal később már a Villacher SV volt az ellenfél. Az Újpest Boróczi 6, Zsitva 5, Lőrincz 2, valamint Palotás I, Bánkuti és Patócs György 1-1 góljával 16-4-es győzelemmel zárta a portyát.

1962. február 17-én megkezdődött a bajnokság harmadik köre. Az Újpest elsőként a Bp. Építők csapatával mérkőzött. Bán József kevert sorokkal küldte jégre a csapatot, ami némiképp érződött is a teljesítményen. Habár az első harmadban a lilák Lőrincz és Klink dupláival négy gólt is lőttek, a túloldalon Szabó is jegyzett két találatot, sőt, ha a fiatal Deák nem a kapuvasat találja telibe… A második harmadra már nyomasztóvá vált az újpesti fölény. Patócs Péter 2, Keresztes és Palotás János 1-1 góljára nem is érkezett válasz. Az utolsó játékrészben Kondorosi és a sérülése miatt csak keveset játszó Boróczi növelte a találatok számát, így végül 10-2-es újpesti sikerrel zárult a mérkőzés.

A meccset követően ismét a válogatott keret tagjainak jutott főszerep, hiszen a Kisstadionban nemzetközi tornát rendeztek, amelyen a magyar A és B válogatott Szófia, Berlin, valamint a cseh Vitkovice csapataival mérhette össze erejét. Az A válogatottban Patócs György, Lőrincz, Boróczi, Palotás János, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor, a B keretben Vedres, Palotás József, Patócs Péter, Klink János és Hajek Péter képviselte az Újpestet. A nyitányon az A válogatott 4-1 arányban verte a magyar B keretet, majd 18-0 arányban a bolgárokat. A berliniekkel 4-4-re végeztek Bánkutiék, a Vitkovice azonban 9-5-re győzött. A fiatalok sajnos minden meccsüket elvesztették, bár a bolgárok csak 1-2 arányban tudtak nyerni ellenük. Az újpesti játékosok közül Lőrincz 7, Zsitva 5, Palotás I, Bánkuti és Boróczi 4-4 gólt ütött.

Február 25-én ismét a klubhoki lépett rivaldafénybe, hiszen a bajnokság folytatásában az Újpest és a BVSC mérkőzött meg egymással 1000 néző előtt. A meccs érdekessége, hogy ekkor állt össze első alkalommal a Hajek Péter – Molnár Tibor hátvéd kettős, amely ettől a pillanattól kezdve hosszú éveken át tulajdonképpen megbonthatatlan egységet alkotott. Visszatekintve bátran elmondható, hogy a védelem stabilizálásán munkálkodó Bán József zseniális érzékkel tapintott rá a megoldásra, amikor a két fiatal csatárnak új feladatot szabott. A mérkőzés nagy iramban kezdődött, különösen a lila-fehérek első sora játszott kiemelkedően, ám a gólszerzés egyik csapatnak sem jött össze. Az iram a szünet után sem csökkent és a 24. percben Boróczi egy szólóból megszerezte a vezetést az Újpestnek. Két perccel később megint az első sor brillírozott: Lőrincz Ferenc egy tic-tac-toe támadás végén növelte kettőre az előnyt. A lilák lendülete a harmadik harmadban sem tört meg. Boróczi a 43. percben ismét betalált és bár Kósa révén a vasutasok szépíteni tudtak, az 56. percben Patócs Péter és Zima János villámgyorsan két gólt is lőtt, amivel kialakult az 5-1-es végeredmény.

Három nappal később, február 28-án a Vörös Meteor volt az ellenfél. Az első percekben Vedresnek akadt sok dolga, ám a piros-fehérek a nagy rohamozásban szinte teljesen megfeledkeztek a védekezésről, amit a 4. percben Boróczi, az ötödikben Palotás János, a hatodikban Klink jános büntetett góllal, majd újabb hat perc után Lőrincz növelte négyre a lilák előnyét. Kenderessy a 15. percben szépített ugyan, ám az utolsó szó Boróczié volt, aki emberhátrányban egy távoli lövéssel vette be Losonci kapuját. A szünetben így 5-1-es újpesti vezetést hirdetett az eredményjelző tábla. A folytatásban már szervezettebben játszott a Meteor, de képtelen volt közelebb kerülni a lilákhoz. Mivel mind a második, mind a harmadik harmad 2-2-es döntetlennel zárult, a végén a IV. kerületi szurkolók örülhettek a 9-5 arányú győzelemnek.

Február 3-án következett a bajnokság sorsáról döntő örökrangadó a Ferencváros ellen. A két csapat között egy pont volt a különbség a rivális javára, így egyszerű volt a recept: az Újpestnek győznie kell, ha bajnok akar lenni. A csapatokat ismét telt ház, azaz 10000 néző fogadta a Kisstadionban.

Újpest: Vedres Mátyás – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Klink János, Keresztes Vince, Patócs András – Kondorosi Tihamér

FTC: Pozsonyi, Zádor, Raffa, Szende, Jakabházy, Simon, Kárász I, Schneck, Kárász Gy., Grimm, Schwalm, Némon

Munkában a lila-fehér védelem és Vedres Mátyás

A Patócs Pétert és Zima Jánost nélkülöző lila-fehérek nagy lendülettel igyekeztek kezükbe ragadni a kezdeményezést, majd a Ferencváros puskázott el egy kettős emberelőnyt. A játékosok idegessége ebben az időszakban sok kiállítást eredményezett. A harmad derekán Boróczi középre adásából Lőrincz szerzett vezetést az Újpestnek. A Fradi ezt követően percekre beszorult a kapuja elé, ám egy ellentámadásból mégis ők egyenlítettek. A gól megzavarta a lila-fehéreket és néhány másodpercen belül már a riválisnál volt az előny, amit Schwalm a 16. percben még egy találattal megfejelt. Szünet után elmúlt az idegesség és nagyot javult a játék színvonala. Lőrinczék ismét beszorították ellenfelüket: a nyomás két gólt (Palotás I, Boróczi) és egyenlítést eredményezett. Egy újabb ellentámadás azonban megint a Fradi juttatta előnyhöz, majd a 39. percben egy kipattanó korongból Kárász kettőre növelte a fórt. Szerencsére Palotás János néhány másodperc múlva szépített, így az utolsó harmad előtt 5-4-re vezetett a IX. kerületi gárda. A szünet után eleinte minden szépen alakult. Palotás I a 45. percben szép lövéssel egalizált, majd két perccel később Boróczi váltott gólra egy emberelőnyt. Megvolt a hőn áhított vezetés! Sajnos a térfélcserét követően szinte azonnal egyenlíteni tudtak a zöldek, ráadásul az 52. percben Lőrincz Ferenc megsérült és nem tudta folytatni a játékot. Ez megbontotta a kiválóan játszó első sor, így végső soron az egész csapat egységét, amit a ferencvárosi Grimm két góllal büntetett. A vereséggel sajnos elúszott a bajnoki cím megszerzésének lehetősége.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

8-6

(3-1, 2-3,3-2)

Másnap még egy bajnoki meccs várt a csalódott újpestiekre, az ellenfél a Budapesti Postás csapata volt. Bán József tanítványai a fáradtság és az előző nap átélt katarzis ellenére a várakozásoknak megfelelően érvényesítették a papírformát és 19-1 arányban verték az alig két sornyi játékossal felálló ellenfelet.

A bajnokság végeredménye:

Az idény azonban még nem ért véget. 1960-hoz hasonlóan a csapat ismét megmérkőzhetett a harmadik alkalommal kiírt Felszabadulási Kupáért (1961-ben az ifjúsági csapatok versenghettek a trófeáért). A hat indulót a Béke Kupához hasonlóan két csoportra osztották, így a Ferencváros a BVSC-vel és egy ifjúsági vegyescsapattal, az Újpest a Vörös Meteorral és a Bp. Építőkkel mérkőzött meg a döntőbe jutásért.

Március 24-én végre Zsitva Viktor és Bánkúti Árpád is bemutatkozhatott tétmérkőzésen az Újpest színeiben. Az ellenfél a Bp. Építők volt. A 18-0 arányban megnyert találkozón Bánkúti 3, míg Zsitva 2 góllal örvendeztette meg a lila-fehér szurkolókat. Másnap, a Vörös Meteor ellen a döntőbe jutás volt a tét. Borócziék végig nagy fölényben játszva 8-2-es győzelmet arattak a korántsem tartalékos összeállításban felálló piros-fehérek ellen.

Patócs Gy. és Palotás II figyelik, ahogy Vedres elkapja a lehulló korongot

A másik ágról a bajnok Ferencváros legyőzésével a BVSC jutott az április 2-ra kiírt döntőbe, ám a vasutasok elleni mérkőzés előtt még egy remek feladat várt Borócziékra. Az Újpesti Dózsa vezetőinek sikerült Budapestre csábítaniuk a Slovan Bratislava jégkorong csapatát, akikkel április 1-jén mérhették össze tudásukat a Babánnal (BVSC), Kertésszel (BVSC) és Rozgonyi Györggyel (VM) megerősített lila-fehérek. A neves játékosokkal felálló csehszlovák együttes különösen az első harmadban játszott szépségdíjas jégkorongot, de a 2000 néző tapsából bőven kijutott a hazaiaknak is, akik időnként remek megoldásokkal lepték meg a végül 7-3 arányban győzedelmeskedő ellenfelüket.

Másnap került sor a Felszabadulási Kupa döntőjére, melynek előmérkőzésén a Slovan hokisai 12-2 arányban iskolázták le a bajnok Ferencvárost. A döntőn, habár a rossz jég alaposan megnehezítette a játékosok dolgát, két harmadon át szoros és izgalmas játékot láthatott a közönség. A második játékrész közepére a lila-fehérek Bánkúti, Palotás I és Patócs Péter révén háromgólos előnyre tettek szert, ám az utolsó szünet előtt Kepes és Kertész is betalált, így 3-2-es újpesti előnnyel várták a csapatok az idény utolsó harmadát. A kiválóan játszó Palotás Jánosnak ekkor alig néhány másodperc kellett a gólhoz, majd a fordulás előtt még Lőrincz Ferencnek is sikerült bevennie Kneusel kapuját. A térfélcserét követően Zsitva köszönt be volt csapatának, a 7-2-es végeredményt pedig a harmadik gólját szerző Palotás I állította be az 59. percben.

A győzelemmel az Újpesti Dózsa második alkalommal hódította el a Felszabadulási Kupát, amit ebben az évben írtak ki utolsó alkalommal.

A Béke és Felszabadulási Kupa győztes, bajnoki ezüstérmes újpesti jégkorong csapat kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem