1960 – 1961 – Fiatalítás

A korábbi esztendőktől eltérően, 1960 tavaszán-nyarán nagy volt a jövés-menés a bajnoki címvédő jégkorong szakosztály háza táján. Saját nevelésű kapusunk, Pásztor Pál, aki Andorka és Vedres mögött alig-alig jutott lehetőséghez, átigazolását kérte a BVSC-hez és a sportkör-váltás érdekében még a közel egyéves meccskihagyást is vállalta. Szintén a vasutasoknál folytatta pályafutását a hórihorgas veterán center, Molnár Tibor Dezső, akit eleinte ugyan még számításba vettek a keret kialakításakor, ám végül mégis távoznia kellett. További négy játékos, Ádám András, Rendi János, Rancz Sándor és Bán József már korábban bejelentette visszavonulását. Utóbbi mint utánpótlás edző kapott szerződést a szakosztálytól, ami csupán a státuszt illetően jelentett újdonságot Dodónak, hiszen 1955. évi Újpestre érkezésétől fogva kivette a részét az ifjúsági és a serdülő csapat neveléséből.

A szakvezetés természetesen a keret feltöltéséről is gondoskodott, méghozzá kivétel nélkül fiatal játékosokkal. A Bp. Vörös Meteortól sikerült átigazolni újdonsült csapatkapitányunk, Patócs György alig 21 éves ikeröccseit, Andrást és Pétert, akik a csatársort erősítették. Szintén támadóként vették számításba a saját nevelésű Keresztes Vinczét és a még mindig csak 17 éves, kiemelkedő tehetségű Klink János Istvánt. A cél az volt, hogy az Újpest két-három éven belül, a külföldi trendnek megfelelően, képes legyen három-négy egyenlő játékerőt képviselő sort kiállítani. A fiatalítás mértékét jól érzékelteti a keret átlagéletkorában bekövetkező változás: míg az 1959-1960. évi bajnokcsapatnál ez az érték kereken 26 esztendő volt, addig a következő szezonra készülő gárdáé 22,4 évre karcsúsodott.

Patócs András, mint ifjú egyetemista

Patócs András részleteket is elárult arról, hogy miként került testvérével Újpestre: “Pétert és engem a Dózsa vezetőségéből kerestek meg és felajánlották az átigazolás lehetőségét. Gyuri bátyám is nagyon szerette volna, hogy egy csapatban játszunk. A Vörös Meteorban jól éreztem magam, stabil tagja voltam a gárdának, jó szívvel emlékszem játékostársaimra és edzőmre. Egy évvel korábban bajnokságot is nyertünk, szóval együtt volt a társaság. Viszont mindnyájan amatőr státuszban voltunk, semmiféle külön juttatásban nem részesültünk. A keretet polgári foglalkozásból élő, lelkes sportolók alkották. Volt köztünk jogász, gyógyszerész, vezető beosztású tisztviselő, banki osztályvezető, egyetemista, gépkocsivezető, MÁV alkalmazott stb. Az edzésekre általában munkaidő után, este, sokszor késő éjszakába nyúlóan került sor. Ráadásul a csapat állandó felszerelési gondokkal küzdött, én egy olyan korcsolyával voltam kénytelen játszani, aminek a jobb fele nem igazán passzolt a lábamra. Álmatlan éjszakák után hoztam meg a döntést, hogy két testvéremet követve átigazolok a Dózsába. Egyszeriben egy profi csapatban találtam magam, sportállású játékosok között, akik napi szinten két edzésen vettek részt. Én akkor már egyetemista voltam, egész napomat az egyetemi foglalkozások töltötték ki. A délelőtti edzéseken néha a csapat orvosa által adott igazolással tudtam csak részt venni. Később volt olyan edzőtábor, amin egyetemi elfoglaltságom miatt nem vehettem részt. Ettől függetlenül sikerült beilleszkedni és hasznos tagjává válni a csapatnak, ráadásul a felszerelés-gondok is megszűntek és testvéreimmel egy csapatban játszhattam.”

A felkészülés az elmúlt években megszokott mederben folyt, a tavaszi-nyári szárazedzések monotóniáját a jégszínház nyújtotta korcsolyázási lehetőség és a már rutinszerűvé váló, október 22-én kezdődő 14 napos pozsonyi edzőtáborozás oldotta fel. A hazai jégkorongozás híveinek még örömhír is jutott, hiszen a Bp. Postás SE ötévnyi szünet után ismét nevezett a felnőtt bajnokságba, mivel az 1957. folyamán toborzott, zömmel 13-14 éves fiúk közül egyesek kiöregedtek az ifjúsági korcsoportból, ám eszük ágában sem volt sportkört váltani. Az egyesület elnöksége ezért úgy döntött, hogy megkockáztatja az OB I-es indulást. Sőt, ekkor számoltak be az újságok elsőként arról is, hogy a Bp. Előre az angyalföldi 9. iparitanuló intézet sportolóira alapozva ifjúsági jégkorong csapat szervezésébe kezdett. A válogatott életében is nagy változásra került sor, miután egy csehszlovák edző, Vladimir Kominek vette át a szakmai munka irányítását. Kominek emellett az egyes szakosztályok, valamint a hazai edzők munkáját is segítette.

Az idényt ezúttal is az 1960. november 17-én csütörtökön kezdődő Béke Kupa küzdelmei vezették fel. Mivel az indulók száma ezúttal páros volt, a torna lebonyolítási módja is változott. A hat csapatot két hármas csoportba osztották és az itt elért helyezések alapján alakult ki a döntő, a bronz- és a helyosztó mérkőzések párosítása. Az Újpest az A csoportba került a Bp. Építők és a BVSC társaságában, míg a B csoport mezőnyét az FTC, a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Postás alkotta. A mérkőzések helyszínét továbbra is a Millenáris biztosította.

A nyitómeccset a hagyománynak megfelelően a címvédő újpestiek játszották a Bp. Építők csapatával. Az enyhe, 13-15 fokos időben több mint 1500 szurkoló fogadta a jégre korcsolyázó csapatokat.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Palotás János (A), Bárány Lajos – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Hága István, Palotás József – Dudar Imre

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Simmel János – Stipsicz István, Szabó Attila, Kolozsi András – Bikali Tibor, Peringer Tihamér – Rózsa György, Jakabházy László, Horváth Zoltán – Tichy Lajos, Horváth Lajos

Az általános meglepetésre kiegyenlített játékot hozó mérkőzésen a 10. percben Boróczi góljával szerezte meg a vezetést a Szamosi Ferenc vezette lila-fehér alakulat, amit néhány másodperccel később Patócs György találata követett és még mindig csak a 10. percben járt a fényóra, amikor Lőrincz is beköszönt Urbanovich kapusnak. A pillanatok alatt összeszedett háromgólos hátrány azonban nem törte meg Pásztor György tanítványait, akik továbbra is szívósan védekeztek és rombolták a tempóból alaposan visszavevő újpestiek játékát. A lelkesedés a 25. percben Kolozsi révén szépítést eredményezett, majd a meccs derekán Horváth Zoltán szűkítette minimálisra a kék-fehérek hátrányát. A lilák a harmadik harmadra sem tudtak ritmust váltani, így bizony érett az egyenlítés, amit az 55. percben a második gólját is megszerző Horváth szállított az Építőknek. Habár a hátralévő időben több gól már nem esett, a helyzetek alapján ezúttal a Pásztor-legénység állt közelebb a győzelemhez. Kétség sem férhetett hozzá, hogy az alaposan átalakított Újpestnek még időre van szüksége az összecsiszolódáshoz.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

3-3

(3-0, 0-2, 0-1)

A nap második összecsapásán az FTC 15-2 arányú vereséget mért a Bp. Postás debütáló fiataljaira.

Két nappal később, szombaton került sor a következő játéknapra. A felhőátvonulásokkal tarkított, szeles, 8-10 fokos időben az FTC és a Vörös Meteor játszotta az első mérkőzést, amit a zöld-fehérek nagy küzdelem után tudtak csak 6-4-re megnyerni. Ezt követően került sor a lila-fehérek BVSC elleni összecsapására.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Palotás János (A), Bárány Lajos – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Hága István, Palotás József – Keresztes Vincze, Dudar Imre

BVSC: Suhajda János – Koutny Lajos, Babán József – Bánkuti Árpád, Molnár Tibor Dezső, Zsitva Viktor – Kertész József, Kósa Ambrus – Rigó Károly, Gubó Gábor, Fülöp

A lila-fehérek Zima góljával már az első percben megszerezték a vezetést, ám a vasutas csapat nem zavarodott össze és a harmad derekán Bánkuti találatával egyenlíteni tudott. Ezt követően kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, mindkét csapat előtt adódtak helyzetek, az újabb gólokra azonban egészen a harmadik harmadig várniuk kellett a szurkolóknak. Az 53. percben aztán Palotás János találatával ismét az Újpest szerzett vezetést, majd az 57. percben Boróczi is eredményes tudott lenni egy villámgyors kontra végén. Ha nehezen is, de sikerült megszerezni a csoportelsőség szempontjából létfontosságú győzelmet.

Újpesti Dózsa – BVSC

3-1

(1-1, 0-0, 2-0)

A november 21-én hétfőn rendezett utolsó játéknapon a lila-fehérek már nem léptek jégre, viszont izgatottan figyelték a BVSC-Építők összecsapást, hiszen utóbbiak megfelelő arányú győzelme esetén füstbe mehettek volna a csapat döntős álmai. A vasutas csapat végül magabiztos játékkal két harmad alatt eldöntötte a két pont sorsát és 6-3 arányú győzelmével döntőbe juttatta Borócziékat. A nap másik összecsapásán a Meteor a papírformának megfelelően 8-1-re verte a Bp. Postás együttesét.

A Béke Kupa helyosztó és bronzmérkőzését november 23-án szerdán játszották le a csapatok. A Bp. Építők 7-2-s győzelemmel szerezte meg az ötödik helyet a Bp. Postással szemben, míg a bronzérmet a BVSC ellen kétszeri hosszabbítás után 4-3-ra győzedelmeskedő Bp. Vörös Meteor játékosainak nyakába akasztották.

A döntőre november 26-án szombaton került sor a Millenárison. A tipikus novemberi ködös, párás, borult, de száraz időben több mint 4000 szurkoló várta a jégre korcsolyázó riválisokat. A mérkőzést természetesen Vladimir Kominek, az új szövetségi kapitány is megtekintette, aki a kupában nyújtott teljesítmények alapján készült kijelölni a magyar válogatott általa elképzelt első 25 fős keretét.

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Kárász György, Grimm György, Simon V. László – Schneck János, Kárász István – Beszteri-Balogh János, Szende János, Schwalm Béla – Zádor István

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár Tibor, Bárány Lajos – Hajek Péter, Palotás János (A), Palotás József – Hága István

Boróczi Gábor helyzete Pozsonyi kapuja előtt. A jobb oldalon Hajek Péter látható.

Mindkét együttes kapkodó, ideges játékkal kezdte a mérkőzést, s bár a zöld-fehéreknek sikerült rövid időre némi fölényt kiharcolniuk, lassacskán a Szamosi-legénység is lendületbe jött, amit több szép támadás és távoli lövés is jelzett. Az első gólra így is a 29. percig kellett várni, amikor is Palotás Öcsi kettős emberelőnyből vette be Pozsonyi kapuját. Hat perccel később Schwalm egyenlített, ám alig hatvan másodperc után egy szépségdíjas Palotás-Lőrincz akció végén Boróczi máris visszaszerezte a vezetést. Az FTC Szende révén szintén gyorsan válaszolt. Az utolsó harmadban nagy küzdelem alakult ki a győzelemért, amit végül az összeszokottabb csapat benyomását keltő zöld-fehérek harcoltak ki Grimm György 44. percben szerzett találatával.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-2

(0-0, 2-2, 1-0)

A megfiatalított és alaposan átalakított kerettel induló lila-fehérek három év után először kényszerültek kiengedni kezükből a Béke Kupát. A kerethirdetésre készülő Kominek mester a következő napokban így foglalta össze észrevételeit a magyar mezőnyről: “Nagy baj, hogy a csapatok csak két sorral játszanak. Mi lesz így a fiatalokkal, hogy fognak beilleszkedni és fejlődni? A Ferencváros azért nyert, mert az első sora sokkal összeszokottabb volt, mint az Újpest döntőbeli összeállítása. Ráadásul a bajnoki címvédő lilák csak az átlagos játékukat nyújtották, folyamatosan kevergetve a sorokat. A döntőben például Palotás János, aki eleddig védőként szerepelt, ezúttal a második támadó trióban kezdett, később pedig már az első csatársorral korcsolyázott fel a jégre.” A szövetségi kapitány szavaiból is kiderül, hogy Szamosi mester bizony még jócskán benne járt a csapatépítés folyamatában, ráadásul a Patócs ikrek játékára a kupában még nem számíthatott. Hamarosan az is kiderült, hogy a válogatott első 25 fős keretében az Újpestből öt játékos, név szerint Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás János, Boróczi Gábor és Zima János kapott helyet.

A bajnokság 1960. december 1-jén csütörtökön két mérkőzéssel vette kezdetét. Érdekesség, hogy a szövetség ezúttal, szakítva a hagyományokkal, nem a bajnoki címvédő Újpesttel játszatta a nyitómeccset. Olyannyira nem, hogy a lila-fehérek pályára sem léptek aznap. Az FTC ellenben játszott és ha szoros mérkőzésen is, de 5-4-re győzött a remekül helytálló Bp. Építők ellen. A második összecsapáson a Bp. Vörös Meteor 3-1-re verte a BVSC csapatát.

Két nappal később a Szamosi legénység is megkezdte menetelését. A napsütéses szombati napon sokan látogattak ki a Millenárisra, hogy megtekintsék a Háray Béla vezette vasutasgárda elleni mérkőzést.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Lőrincz Ferenc, Patócs Péter, Boróczi Gábor – Kondorosi Tihamér, Patócs György (C) – Zima János, Palotás János (A), Hajek Péter – Hága István, Patócs András, Palotás József

BVSC: Bessenyei György – Babán József, Koutny Lajos – Bánkuti Árpád, Rigó Károly, Zsitva Viktor – Kertész József, Siraki Lóránt – Molnár Tibor Dezső, Gubó Gábor, Kósa Ambrus

Bessenyei György kivetődve igyekszik menteni Lőrincz Ferenc elől. A háttérben Patócs Péter figyeli az eseményeket.

Tapogatózó játékkal indult az első harmad, majd a lila-fehérek fokozatosan fölénybe kerültek, amit Hajek 9. percben lőtt vezetőgólja is bizonyított. A szünetet követően azonban változott a helyzet. A vasutasok ritmust váltottak és átvették a játék irányítását. A 24. percben Gubó góljával egyenlítettek, majd két perccel később Bánkuti révén már a vezetést is megszerezték. A harmad derekán Zsitva mattolta Vedrest, majd a 36. percben ismét Bánkuti következett. A tény, hogy a BVSC öt helyzetéből négyet belőtt, demoralizálta a fiatal és részben összeszokatlan lila-fehér játékosokat. Bár Szamosi mester kapust is cserélt és a harmadik harmadtól kétsorozott a csapattal, már nem volt visszaút. Siraki 45. percben lőtt gólja a maradék harci kedvet is kiölte a fiúkból, akik bizony nehezen viselték a csalódást keltő rajtot. Palotás János ki is provokált magának egy 10 perces fegyelmi büntetést.

Újpesti Dózsa – BVSC

1-5

(1-0, 0-4, 0-1)

A játéknap második összecsapásán az újonc Bp. Postás meglepetésre 3-3-as döntetlent játszott a Bp. Építők együttesével.

December 6-án kedden szeles, de az évszakhoz képest enyhe, esőre hajló időben került sor a következő játéknapra, melynek első mérkőzését a lila-fehérek játszották a Pásztor György által irányított Bp. Építők ellen. A közel 500 néző előtt lejátszott meccs egyik érdekessége, hogy Szamosi Ferenc edző ekkor küldte először jégre a felnőttek között a 18 éves Klink Jánost, az ifjúsági csapat egyik legnagyobb tehetségét.

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Simmel János – Szabó Attila, Jakabházy László, Horváth Zoltán – Bikali Tibor, Ujfalussy Ervin – Stipsicz István, Tichy Lajos, Kolozsi András – Rózsa György

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Kondorosi Tihamér, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás János (A), Molnár Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Hága István, Palotás József, Klink János

A lilák az első harmadban nagy iramot diktáltak, amivel sikerült is meglepni a kék-fehérek védelmét. A pontos összjáték és Boróczi feltűnő gyorsasága gólokban is kifejeződött, hiszen az újpesti 10-es a 7. percben megszerezte a vezetést, majd négy perccel később Lőrinczet hozta kihagyhatatlan helyzetbe. Habár a 14. percben Horváth révén szépített az Építők, néhány másodperccel később Hajek ismét kettőre növelte az előnyt, majd egy perccel a szünet előtt Zima is betalált Urbanovich hálójába. A második harmadban pontatlanabbá vált a lilák játéka, ennek ellenére a 36. percben Patócs András megszerezte első újpesti találatát, majd két perccel később Zima iratkozott fel újra a gólszerzők közé. Az 51. percben Boróczi is meglőtte a maga második gólját, a végeredményt pedig Jakabházy állította be az 56. percben.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

2-7

(1-4, 0-2, 1-1)

A nap másik mérkőzésén a BVSC 22-4 arányban győzött a Postás fiataljai ellen. Az előző évben még az Újpestet erősítő Molnár Tibor Dezső egymaga 6 találatot szerzett.

Két nappal később, csütörtökön újabb játéknap következett, melynek első találkozóján a Bp. Vörös Meteor nagy csatában 5-4-re nyerte a Ferencváros elleni rangadót. Ezt követően korcsolyázott jégre a Szamosi-legénység, hogy lejátssza soron következő bajnoki összecsapását.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Kondorosi Tihamér, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás János (A) – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Hága István, Palotás József, Bárány Lajos

Bp. Postás: Nagy György – Horváth Zoltán, Tamási Zoltán – Klemm János, Edelmayer János, Gazda László – Nádor, Vetró Tibor – Szikra István, Fodor, Berta László

A korong már Nagy György mögött, a Postás kapujában táncol. Molnár Tibor (2) talán a gólszerző ünneplésére indul.

Borócziék csak nehezen jöttek lendületbe, ám miután ez megtörtént, könyörtelenül szembesítették az újoncot a két csapat között meglévő tudáskülönbséggel. Hosszú-hosszú percekre beszorították Tipold György tanítványait a saját harmadukba és tulajdonképpen tetszés szerint lőtték a gólokat. Az utolsó harmadra már az állóképesség terén fennálló differencia is megmutatkozott, a Postás játékosai szemmel láthatóan belefáradtak a számukra szokatlan iramba. Lila-fehér oldalról Palotás János 4, Lőrincz, Boróczi és Patócs Péter 3-3, Patócs György 2, Patócs András, Hága, Zima és Hajek 1-1 alkalommal volt eredményes, egy találatot pedig Nagy kapus öngóljaként könyveltek el.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

20-0

(6-0, 8-0, 6-0)

Két nappal később, december 10-én szombaton már lényegesen komolyabb erőpróba várt a fiúkra. A felhős, esős idő ellenére több mint 2500 szurkoló figyelte, ahogy Cerva László jó formában lévő tanítványai és a még mindig formálódó lila-fehérek kikorcsolyáznak a jégre, hogy megvívják a nap rangadóját.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Havas Róbert, Losonci Imre – Ziegler János, Kenderessy Balázs, Egri János – Martinuzzi Béla, Siba Ferenc – Miks Károly, Kun György, Varga József – Tóth Pál, Rozgonyi György, Madarasi Péter

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Kondorosi Tihamér, Patócs György (C) – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár Tibor, Palotás János (A) – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Palotás József, Hága István, Klink János

Losonci védése után ment a Meteor védelem Hajek Péter elől.

Remek mérkőzést játszott egymással a két csapat. A 4. percben Madarasi találatával a VM szerzett vezetést, ám két perccel később Lőrincz máris egyenlíteni tudott. Újabb két perc múlva Varga révén ismét az ellenfélnél volt az előny, majd a 14. percben a második gólját szerző Lőrincz emberelőnyből egalizált. A második harmad derekán Molnár rossz passzából Kenderessy volt eredményes, majd Havas tört át a bizonytalankodó újpesti védőkön, kettőre növelve a Meteor előnyét. A lilák játékát ebben az időszakban az egyénieskedés jellemezte, s ha Borócziék mégis gólhelyzetbe kerültek, a nagyszerűen védő Losonci járt túl a csatárok eszén. A harmadik harmad elején másfél percen át kettős emberelőnyben játszott a csapat, de nem tudott élni a lehetőséggel. A sors pedig büntetett: a 45. percben Kun szinte az alapvonalról lőtte kapura a korongot, ami a meglepett Vedres mellett a hálóba vágódott. A végeredmény Patócs Péter 56. percben szerzett szépítő találatával alakult ki.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-3

(2-2, 2-0, 1-1)

A nap második mérkőzésén az FTC 13-3-ra verte a Bp. Postás együttesét.

Miközben a csapat megkezdte a bajnokság első körét lezáró örökrangadóra való felkészülést, a sportsajtó a csehszlovák szövetségi kapitány, Vladimir Kominek elmúlt hetekben végzett munkáját vette górcső alá. Az olvasók megtudhatták, hogy a mester, aki civilben matematikatanár egy ostravai iskolában, németül kommunikál a játékosokkal. A délelőtti, nagyjából három órás edzések elején rendszerint a taktikai jellegű gyakorlások kaptak hangsúlyos szerepet. Kominek hol a kapusoknak, hol a hátvédeknek, hol a csatároknak tartott különórákat, melyeken a lövőerő és a passzjáték fejlesztése került napirendre. A lövések pontosságát például egy 25-40 cm-es lyukakkal áttört, mozgatható deszkapalánkon igyekeztek javítani a játékosok. A gyakorlat lényege abban állt, hogy a mester bekiabálta a lyuk számát, a delikvens pedig igyekezett azon keresztül a kapuba találni.

A Népsport szerint a Meteor elleni mérkőzést követő reggelen a következő párbeszédnek lehettek tanúi azok, akik kilátogattak a válogatott edzésére:

– Miért késett ismét? – tette fel a kérdést Kominek Palotás Jánosnak.

– Fáradt vagyok az esti mérkőzéstől.

– Tudja mit? Menjen haza, pihenje ki magát alaposan és majd egy hét múlva találkozunk!”

Nos, Öcsi egy hétig nem is látogathatta a tréningeket.

Alapos kipihenésről azonban szó sem lehetett, hiszen december 13-án kedden rendezték meg a pontvadászat első derbijét, amit bizony nagy érdeklődéssel várt a közönség. A lila-fehér fiúkat is fűtötte a bizonyítási vágy az elvesztett Béke Kupa döntő és a gyengébben sikerült bajnoki rajt után. Hétfőn azért játszottak még egy meccset a Millenárison, ahol a BVSC 10-2 arányban győzött a Bp. Építők ellen. Ezt követően azonban már minden figyelem az ősi riválisok összecsapása felé fordult, ami az eső ellenére is több mint 2500 nézőt csábított ki a lelátókra.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás János (A), Molnár Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Palotás József, Hága István

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Szende János, Schneck János – Beszteri-Balogh János, Grimm György, Schwalm Béla – Raffa György, Erdős Péter – Simon V. László, Klink Béla, Kárász György – Kárász István

Ferencvárosi helyzet Vedres kapuja előtt.

A zuhogó esőtől lassú jég miatt nem alakulhatott ki igazán színvonalas játék, ám a küzdelem mindvégig méltó volt a rangadóhoz. A harmadik percben villámgyorsan kétgólos előnyre tett szert a Szamosi-legénység: előbb Hajek, majd Patócs Péter vette be Pozsonyi kapuját. A 9. percben Kárász György csökkentette az FTC hátrányát, ám három perccel később Zima visszaállította a különbséget. Szünet után Boróczi növelte tovább az előnyt a 22. percben, ezt követően azonban fegyelmezettlenebbé vált a lilák játéka, sok volt a könnyelműsködés, ami végül meg is bosszulta magát. Olyannyira, hogy a 33. percben már egygólos zöld-fehér előnyről árulkodott az eredményjelző tábla. A rivális góljait Kárász, Raffa, Schneck és Simon szerezték. A 40. percben, néhány másodperccel a dudaszó előtt Boróczi révén sikerült egyenlíteni. A harmadik harmad újpesti fölénnyel indult, a 45. percben mégis az FTC szerzett vezetést, miután Kondorosi rosszul ért a koronghoz. Az 50. percben már-már eldőlni látszott a két pont sorsa, hiszen Grimm is gólra váltott egy könnyű síppal megítélt büntetőt. Fordulás után az Újpest mindent egy lapra feltéve támadott, a gólszerzés azonban nem akart összejönni. Sokan már el is könyvelték a végeredményt, ám az utolsó percben néhány másodperc alatt két gólt is lőttek a lilák: előbb Lőrincz, majd Boróczi járt túl Pozsonyi eszén.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

7-7

(3-1, 2-4, 2-2)

A nap második összecsapásán a Meteor 12-4 arányban győzött a Bp. Postás ellen.

A pontvadászat második köre már december 15-én megkezdődött. A játéknap két összecsapásán előbb az FTC győzte le 4-3-ra a BVSC csapatát, majd a Meteor érvényesítette a papírformát a Bp. Építők ellen egy 6-3-as diadal formájában.

Másnap Vladimir Kominek kihirdette a Bukarestbe és Szófiába utazó magyar válogatott keretét, amelyben Vedres Mátyás, Patócs György, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor és Zima János képviselte a lila-fehér színeket.

A szelekció elutazása előtt azonban az Újpesti Dózsa még szervezett egy nemzetközi négyestornát a Millenárison a SG Dynamo Rostock, az osztrák SV Leoben és a Ferencváros részvételével. A lebonyolítás szerint a magyar és a külföldi csapatok kizárólag egymással csaptak össze. December 17-én szombaton a lila-fehérek ellenfele a kelet-német alakulat volt. A mérkőzésre több mint 2500 szurkoló váltott jegyet.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás János (A), Molnár Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Bárány Lajos, Kondorosi Tihamér, Dudar Imre

SG Dynamo Rostock: Rudi Trampota (G. Kirst) – Klaus Richmann, Horst Schläger – Wofgang Wünsche, W. Trizinski, Wolfgang Krabbe – D. Starig, L. Mattern – F. Fleischer, Fritz Kroll, J. Riebe – J. Diekow, S. Wölfel

Patócs András próbál koronghoz jutni a Dynamo Rostock kapuja előtt

A zöld mezben játszó németek nagy iramban, gyors passzokkal kezdték a mérkőzést, ami egy idő után nyomasztó fölényhez vezetett, amit két gól is jelzett. A lilák ebben az időszakban csak elvétve tudtak ellentámadásokat vezetni. A harmad derekán azonban keményebbé vált Palotásék védekezése és ez a támadójátékra is hatással volt. A 12. percben Patócs Péter találatával szépített az Újpest, majd két perccel később Boróczi révén az egyenlítés is összejött. S ha már beindult az üzlet, természetesen jött a folytatás. A 16. percben előbb Hajek, majd Patócs András mattolta a németek kapusát, de a szünet előtt Kroll még csökkenteni tudta a vendégek hátrányát. A második harmad kiegyenlített játékot hozott, a liláknak sikerült lelkesedéssel egyensúlyozniuk a Rostock nagyobb taktikai és technikai tudását. Ennek eredményeként, a 33. percben ismét kettős csapást mértek a fiúk az ellenfélre, miután néhány szekundumon belül Lőrincz és Boróczi is betalált Trampota hálójába, akit azon nyomban le is cseréltek. A harmad Wünsche találatával zárult. Az utolsó játékrészben Patócsék már a semleges harmadban igyekeztek megszűrni a támadásokat és ez bizony nem ízlett a vendégeknek, akik csupán emberelőnyből tudtak az 53. percben gólt szerezni.

Újpesti Dózsa – SG Dynamo Rostock

6-5

(4-3, 2-1, 0-1)

A nap másik mérkőzésén a BVSC első sorával megerősített Ferencváros szintén 6-5-re győzött az osztrákok ellen.

Másnap délután négy óra körül zuhogni kezdett az eső, ám a televízió élő közvetítése miatt nem volt lehetőség a kezdés elcsúsztatására. A jégkorong korabeli népszerűségét mi sem jellemzi jobban, hogy így is több mint 1000 szurkoló döntött úgy, hogy ha bőrig ázik is, de a helyszínen nézi végig a találkozókat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás János (A), Molnár Tibor – Patócs András, Hága István

SV Leoben: Lakner – Klaus Auracher, Schmitzel – Stelner, Bernhardt, Völk – Roth, Eder – Filz, Toth, Hansel – Vörtler, Rinkler, Hiebler – Panzl

Hoki helyett inkább vízilabda mérkőzést láthatott a közönség, hiszen a játékosok legalább egy centis vízben próbáltak korcsolyázni és játszani. A nehéz körülmények ellenére, vagy éppen azért, az első percben máris két gól esett: előbb Lőrincz szerzett vezetést, majd Bernhardt egyenített. A harmad derekán Dudar találatával ismét a lila-fehéreknél volt az előny, amit a 19. és 20. percben Boróczi növelt háromra. Szünet után, ahogy csökkent az eső intenzitása, úgy nőtt a játék színvonala. Az Újpest gyors támadásokat vezetett, az osztrákok inkább az egyéni akciókra hagyatkoztak. Már-már úgy tűnt, hogy gól nélkül zárul a játékrész, amikor a 39. percben Hajek megszerezte a csapat ötödik találatát. Az utolsó harmadban is változatos maradt a meccs. A 46. percben Bernhardt szépített, majd közvetlenül a térfélcserét követően Patócs András állította be a tornagyőzelmet jelentő végeredményt.

Újpesti Dózsa – SV Leoben

6-2

(4-1, 1-0, 1-1)

A nap másik mérkőzésén az ezúttal is vasutas játékosokkal megtámogatott FTC 5-5-ös döntetlent játszott a Dynamo Rostock együttesével.

Az újpesti és rostocki jégkorongozók közös fotója. Lilák balról álló sor: Molnár Tibor, Zima János, Hajek Péter, Kondorosi Tihamér, Lőrincz Ferenc, Patócs András, Patócs Péter, Palotás János, Boróczi Gábor. Térdelő sor balról: Bárány Lajos, Vedres Mátyás, Andorka Imre, Patócs György, Palotás József.

A tornát követően a Népsport szakírója egyértelmű szakmai előrelépésről beszélt és dicsérte az újpesti játékosokat jellemző lelkesedést is. Ehhez kapcsolódóan az újság azt is megjegyezte, hogy ha ez az akarat a hazai ellenfelek ellen is tapasztalható volna, akkor a bajnoki tabellán elfoglalt helyezés is minden bizonnyal előkelőbb lenne. Azt is pozitívumként könyvelte el a szakma, hogy a lila-fehérek mindvégig három csatársorral játszottak, Kominek kapitány pedig a fiatal Dudar és Hajek teljesítményét tartotta kiemelésre méltónak.

Másnap a válogatott útnak indult Bukarest felé. Miután Lőrincz Ferenc munkahelyi elfoglaltsága, Patócs György pedig a vonat lekésése miatt nem utazhatott el a kerettel, a túrán Vedres Mátyás, Zima János és Boróczi Gábor képviselte az Újpestet. Legjobbjaink első állomása Bukarest volt, ahol a csapat 9-4 arányú vereséget szenvedett a házigazdáktól. Boróczi egy alkalommal volt eredményes. A portya Szófiában folytatódott, ahol két mérkőzés is várt a fiúkra. Az elsőn 7-1-re, a másodikon 11-0-ra győztek a bolgárok ellen. Zima és Boróczi a két összecsapáson egyaránt 3-3 gólt jegyzett.

Aki azt gondolná, hogy az 1960-as esztendő már nem tartogatott több kihívást a játékosoknak, az bizony téved. A jégidény kihasználása feszített tempóban folyt tovább és december 30-án pénteken már a bajnokság soron következő játéknapja volt a téma. Annál is inkább, mert az étlapon ott szerepelt a pontvadászat második örökrangadója. A derbi, ami előtt Kecskés József szakosztályelnök a következőket nyilatkozta a sajtónak: “Reméljük nem lesz baj a lelkesedéssel! Lelkiismeretesen készültünk a rangadóra, s nagyon szeretnénk győzni az FTC ellen, hiszen eddig két mérkőzésünk közül egyszer kikaptunk, másodszor döntetlen volt az eredmény. Összeállításunkban nem lesz különösebb változás. Vedres véd, Palotás I és Patócs György mellett egy-egy fiatal hátvéd, Molnár és Palotás II kap helyet a védelemben. S végig három csatársorral játszunk. Remélem sikerül előbbre jutnunk a bajnoki táblázaton.”

A felhős, két-három fokos időben nagyjából 3500 szurkoló gyűlt össze a Millenáris lelátóin.

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Erdős Péter – Simon V. László, Grimm György, Kárász György – Schneck János, Kárász István – Beszteri-Balogh János, Szende János, Klink Béla – Némon János, Zádor István, Schwalm Béla

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Palotás József, Patócs György (C) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás János (A) – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Dudar Imre, Kondorosi Tihamér, Hága István

Vedres és Hága figyelik a korong sorsát, miközben Molnár Tibor a kapu előtt igyekszik, minden bizonnyal késve beavatkozni.

Az FTC Grimm révén már az első percben vezetést szerzett, ám öt perccel később Lőrincz egyenlíteni tudott. A harmad derekán Szende góljával ismét a zöld-fehéreknél volt az előny. Szünet után Palotás Öcsi 22. percben lőtt góljával újra döntetlent mutatott az eredményjelző tábla, de a meccs felénél, Grimm második találatával harmadszor is megszerezte a vezetést a rivális. A záró játékrészben, nem sokkal a térfélcsere előtt a szintén második gólját szerző Lőrincz alakította ki az újabb pontosztozkodást jelentő véderedményt.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-3

(2-1, 1-1, 0-1)

A játéknap másik mérkőzésén a Vörös Meteor 13-3 arányban győzte le a Postás együttesét.

Január első napjaiban az újpesti jégkorongozók az NDK-ba utaztak, ahol megmérkőztek a SG Dynamo Weißwasser csapatával. A szászországi együttes akkoriban a kelet-német jégkorong zászlóshajójának számított, amely 1951 és 1965 között zsinórban tizenöt bajnoki címet szerzett, majd 1975-ig további hetet. A Vedrest sérülés, Andorkát betegség miatt nélkülözni kénytelen lila-fehérek 2000 néző előtt végül 11-3-ra kaptak ki vendéglátóiktól, úgy, hogy a kapujukat a németektől kölcsönkapott Horst Hilbig védte. Góljainkat Boróczi, Zima és Hajek lőtte.

Pillanatkép az épülő Kisstadionról.

Eközben idehaza a Kisstadion ünnepélyes átadására készült az ország sportszerető közvéleménye. A jégkorong bajnokság január 12-én két mérkőzéssel búcsúzott a Millenáristól, bár nem véglegesen, hiszen a későbbi években szükség esetén még játszottak tétmérkőzéseket a velodróm közepén. Előbb a Bp. Építők és a Vörös Meteor találkozója végződött 2-2-es döntetlennel, majd az FTC lépte le a Lengyelországból nem sokkal korábban hazatért BVSC együttesét 9-3-ra. A következő napokban már a válogatotté volt a főszerep, amely megkezdte felkészülését a románok elleni két mérkőzésre. Az összecsapások egyben a Kisstadion hivatalos megnyitó eseményeként is szolgáltak. A Mestyán János jégkorong szakbizottsági vezető által kihirdetett keretben Vedres Mátyás, Palotás János, Boróczi Gábor és Zima János képviselte az Újpestet, ám Vedres sérülése még nem jött helyre, így csak szükséges csereként tudta vállalni a játékot. Patócs György viszont egy másik sérülés okán néhány nap múlva csatlakozhatott a szelekcióhoz. Az 1961. január 21-én szombaton lejátszott Magyarország-Románia avató mérkőzés 5-2-es vendégsikerrel zárult. Másnap Budapest-Bukarest néven csaptak össze a felek. A 6-2-es román győzelmet hozó találkozón Vedres csereként állt be a kapuba, Boróczi pedig gólt jegyzett.

A bajnokság, melynek mérkőzéseit ettől kezdve már a Kisstadionban játszották a csapatok, január 26-án csütörtökön folytatódott, felhős, ködös, havazásra hajló időben. A nap első mérkőzésén jégre lépő lila-fehérek összeállításából Palotás János kisebb sérülés miatt hiányzott.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Kondorosi Tihamér, Bárány Lajos – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Dudar Imre, Hága István, Molnár Tibor

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Simmel János – Szabó Attila, Jakabházy László, Horváth Zoltán – Bikali Tibor, Peringer Tihamér – Tichy Lajos, Stipsicz István, Kolozsi András – Rózsa György, Jeney Zsolt

A közepes iramú találkozón csak rövidebb időszakokra alakult ki kombinatív és szép játék. A higgadtan, néha túlzottan is nyugodtan játszó újpestiek Boróczi jóvoltából már az első percben megszerezték a vezetést, amit Lőrincz növelt kettőre, majd háromra a 6. és a 17. percben. Szünet után a harmad feléig kellett várni az első gólra, amit a harmadszor is eredményes Lőrincz szerzett a 31. percben. Hét perccel később Boróczi is meglőtte második találatát, majd a menteni igyekvő Bikaliról vágódott a korong az Építők hálójába. A záró játékrészben az addig szinte átjátszhatatlan és kifogástalanul működő lila-fehér védelem némileg fellazult, így a 45. percben Jakabházy révén a kék-fehérek szépíteni tudtak. Néhány másodperccel a térfélcsere előtt Zima is feliratkozott a gólszerzők közé, majd az 51. percben Tóth juttatta a korongot az Újpest kapujába. A végeredményt Patócs András állította be az 54. percben.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

8-2

(3-0, 3-0, 2-2)

A második összecsapáson a BVSC 18-4 arányú győzelmet aratott a Bp. Postás ellen.

Két nappal később, január 28-án szombaton két vérbeli rangadó is csábította a szurkolókat a Kisstadionba. Elsőként az FTC-Meteor mérkőzést tekinthették meg a nézők, ahol a zöld-fehérek nagy küzdelem végén 3-2-es győzelemmel gyűjtötték be a két pontot. A nap második összecsapásán Szamosi Ferenc tanítványai mérték össze erejüket a Háray Béla vezette vasutasokkal. A meccs komoly téttel bírt, hiszen mindkét csapat tartani akarta a lépést az éllovasokkal.

BVSC: Suhajda János (Bessenyei György) – Koutny Lajos, Babán József – Bánkuti Árpád, Molnár Tibor Dezső, Zsitva Viktor – Kertész József, Siraki Lóránt – Gubó Gábor, Miklós Károly, Rigó Károly

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Hága István, Palotás János (A), Hajek Péter – Molnár Tibor, Bárány Lajos – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs András, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

Tét ide vagy oda, bizony álmos tempóban kezdtek a csapatok, még annak ellenére is, hogy a vasutasok Bánkuti révén már az első másodpercekben megszerezték a vezetést. A 6. percben Patócs András Suhajda kapus hibáját kihasználva egyenlített. Egy perccel később Zsitva szerezte vissza a vezetést a BVSC-nek, majd a harmad derekán az ezúttal csatárként bevetett Palotás Öcsi élt a vasutas kapus újabb hibájából adódó lehetőséggel. Többször nem is igen lőttek kapura a lilák. Szünet után fokozódott a tempó, Suhajda viszont ott folytatta, ahol abbahagyta: előbb Boróczi, majd Patócs György használta ki a bizonytalanságát a 22. és 24. percekben. Háray nem várt tovább, gyorsan becserélte a korábban Újpesten is megforduló Bessenyeit. A 28. percben Babán szépített, így egygólos lila-fehér előnyről várták a csapatok az utolsó felvonást. Ekkorra már Szamosi is kapust cserélt, a sérülése után még bizonytalankodó Vedres helyét Andorka foglalta el. A gólok sorát Palotás Öcsi nyitotta meg a 42. percben, Bánkuti azonban viszonylag gyorsan válaszolt. A 48. percben Kondorosi is bevette Bessenyei hálóját, ám egy perccel később Zsitva is mattolta Andorkát. Ezt viszont Boróczi tromfolta néhány másodperccel a fordulás előtt. Miközben az edzők a fejüket fogták a védekezés és az ingatag kapusteljesítmények láttán, addig a közönség lelkesen ünnepelte a szebbnél szebb támadásokat. A lila-fehérek dolgát leginkább Zsitva Viktor nehezítette meg, aki az 52. percben előbb szépített, majd négy perccel a dudaszó előtt ki is egyenlítette az állást. A döntő szót azonban Zima János mondta ki, aki az 59. percben beütötte a győztes gólt.

BVSC – Újpesti Dózsa

7-8

(2-2, 1-2, 4-4)

A játéknap második mérkőzésén a Bp. Építők 5-1 arányban győztek a Bp. Postás ellen.

Január 31-én kedden újabb forduló került megrendezésre. Az első összecsapáson az FTC 19-4-re verte a Postás fiataljait, majd következhetett a nap rangadója a lila-fehérek és a Bp. Vörös Meteor között. A IV. kerületi szurkolóknak jó hír volt, hogy a vasutasok ellen újabb sérülést szenvedő Palotás Öcsi az utolsó pillanatban, még ha fejvédőben is, de tudta vállalni a játékot.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hága István, Palotás János (A), Hajek Péter – Patócs András, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Havas Róbert, Losonci Imre – Madarasi Péter, Rozgonyi György, Ziegler János – Martinuzzi Béla – Miks Károly, Kun György, Varga József – Hajdú Attila, Egri János, Tóth Pál

Boróczi Gábor és Ziegler János korcsolyázik versenyt a korongért. A háttérben Hága István és Palotás János láthatók.

Már az első percektől kezdve izgalmas játék folyt a jégen, mindkét kapu előtt adódtak helyzetek. A vezetést a lila-fehérek tudták megszerezni Patócs András 12. percben lőtt góljával, amit Kondorosi duplázott meg a 19. percben. A második harmadban tovább fokozódott az iram és az is egyértelművé vált, hogy az újpestiek frissebben, lelkesebben játszanak ellenfelüknél. Ez gólban is kifejeződött, amikor Patócs András a 26. percben megszerezte a csapat harmadik, önmaga második találatát. A meccs az utolsó játékrész 48. és 49. perceiben dőlt el végleg, amikor Boróczi és Lőrincz emberhátrányból mattolták a Meteor védelmét. Habár Cerva László legényei az 55. percben egy Bárányról a saját kapujába pattanó koronggal még szépítettek, a végeredményt Boróczi állította be három perccel a dudaszó előtt.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

6-1

(2-0, 1-0, 3-1)

A lila-fehérek a győzelemmel közvetlenül felzárkóztak az éllovasok mögé, ismét háromesélyessé téve a bajnokságot.

Február 2-án az FTC 8-1-re győzött az Építők, a Meteor pedig 7-4-re a BVSC ellen.

Két nappal később, február 4-én szombaton került sor a pontvadászat második körének utolsó játéknapjára. A lila-fehérek ellenfele az újonc Postás együttese volt.

Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Tamási Zoltán – Klemm János, Edelmayer János, Gazda László – Gáspár, Vetró Tibor – Berta László, Szikra István, Fodor

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Palotás József, Molnár Tibor – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos – Hága István, Palotás János (C), Hajek Péter – Patócs András, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

Az első öt percben szinte semmi sem történt, a lilák andalító iramban korcsolyáztak és tologatták a korongot, amit Tipold György fiatal tanítványai minden bizonnyal hálás szívvel fogadtak. A 6. percben aztán Boróczi megrázta magát és egyéni akció végén bevette Nagy kapuját. Habár a szünetig további három gólt lőtt az Újpest, a csapat játéka csak a második és különösen a harmadik harmadban érte el az elvárható üzemi hőfokot. A papírforma győzelemből Boróczi 6, Palotás János 5, Zima és Lőrincz 2-2, Hága, Patócs András, Kondorosi, illetve Bárány 1-1 góllal vette ki a részét. Az ellenfél becsületgólját Klemm szerezte.

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

1-19

(0-4, 1-6, 0-9)

A nap második összecsapásán az Építők némi meglepetésre 6-3 arányú győzelmet aratott a szétesőn és enerváltan játszó BVSC ellen.

A válogatott a következő napokban megkezdte felkészülését egy bukaresti tornára, amelyen a román felnőtt és utánpótlás szelekció mellett a Berlin néven szereplő NDK válogatott, valamint a szovjet Liizst Leningrád együttese vett még részt. A csapat, melyben Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás János és Boróczi képviselte az Újpestet, február 14-én hagyta el a fővárost. A tornán végig Budapest néven szereplő fiúk elsőként a helyi utánpótlás válogatottal játszottak és 8-4 arányban győztek. Palotás és Boróczi 1-1 gólt jegyzett. Következett a Bukarest elleni mérkőzés, amit a vendéglátók nyertek 8-4-re. Ezúttal Boróczi és Patócs tudott 1-1 alkalommal eredményes lenni. A harmadik, Leningrád elleni mérkőzésen szemernyi esélye sem volt a mieinknek, viszont a 17-2-re elvesztett meccsen mindkét magyar gólt Boróczi szerezte. Zárásként a keletnémetek következtek, akik 8-2-es győzelmükkel szintén érvényesítették a papírformát. Boróczi ezúttal is eredményes volt, egy alkalommal vette be az ellenfél kapuját.

A bajnokság február 23-án folytatódott a harmadik kör első két találkozójával. Előbb az FTC győzte le nagy csatában a BVSC együttesét 5-4-re, majd a Vörös Meteor húzta be a két pontot a Postás ellen, egy meglepően kevés gólt hozó mérkőzésen (4-0).

A lila-fehérek két nappal később, február 25-én szombaton léptek újra jégre hazai közönség előtt. A vasutasok elleni összecsapásra több mint 1500 szurkoló váltott jegyet a Kisstadionba.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hajek Péter, Palotás János (A), Klink János – Keresztes Vincze, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

BVSC: Bessenyei György – Babán József, Koutny Lajos – Bánkuti Árpád, Molnár Tibor Dezső, Miklós Károly – Siraki Lóránt – Gubó Gábor, Rigó Károly, Fülöp

A mérkőzés fél órás késéssel kezdődött és akik nagy csatára számítottak, azoknak csalódniuk kellett, mivel az eltiltott Zsitvát és a sérült Kertészt nélkülöző, szétesően játszó ellenfél csupán a második harmadban tudott valamennyire lépést tartani a végig domináló lila-fehérekkel. A tízgólos győzelemből Lőrincz 4, Boróczi 2, Kondorosi, Patócs Péter, Palotás János és József, Hajek, illetve Zima 1-1 góllal vették ki részüket. A vasutasok találatait Molnár és Bánkuti szerezték.

Újpesti Dózsa – BVSC

12-2

(5-0, 2-2, 5-0)

A második összecsapáson a Ferencváros 16-5-re győzött a Bp. Postás ellen.

Következő kedden ismét két mérkőzés csábította a Kisstadionba a szurkolókat. A nap első felvonásán az FTC érvényesítette a papírformát egy Építők elleni 9-1-es győzelemmel. Ezt követően került sor a lila-fehérek Postás elleni fellépésére, ami meglepően sok, több mint 1000 nézőt vonzott a lelátókra.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hajek Péter, Palotás János (A), Hága István – Keresztes Vincze, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Horváth Zoltán – Klemm János, Edelmayer János, Gazda László – Vetró Tibor, Gáspár – Szikra István, Orosz Károly, Berta László – Fodor

Bár a vezetést Hága találatával már a 3. percben megszerezték a lila-fehérek, meglehetősen sok időre volt szükségük, mire igazán játékba lendültek. A Postás szívósan védekezett, Lőrinczék viszont hajlamosak voltak túlkombinálni a támadásokat, vagy éppen ellenkezőleg, csakis az egyéni akciókra hagyatkoztak. A 7. percben azért Boróczi révén sikerült megduplázni az előnyt. A játék képe az első szünet után sem változott, Lőrincz csak a 33. percben tudta ismét bevenni a kiválóan védő Nagy kapuját, majd négy perccel később ismét Boróczi volt eredményes. Szamosi mester a harmadik harmadra átszervezte a sorokat, amivel sikerült is felráznia a csapat játékát. Lőrincz már a 42. percben gólt lőtt, majd két percre rá a fiatal Keresztes Vincze is megszerezte első bajnoki találatát. A térfélcsere előtt Szikra szépített, majd egy Molnáron megpattanó korong is utat talált az Újpest hálójába. Az utolsó tíz percben már csak lila-fehér góloknak tapsolhatott a közönség: Lőrincz az 52., Boróczi az 53. és 55. percekben tudott eredményes lenni.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

9-2

(2-0, 2-0, 5-2)

Március 4-én szombaton a Meteor-BVSC összecsapás nyitotta a programot, melyen a bajnoki címért harcoló piros-fehérek nagy küzdelemben végül 3-2-re verték a vasutasokat. A második mérkőzésen a szintén aranyvárományos lila-fehérek léptek jégre egy előzetesen könnyebbnek ígérkező mérkőzésen.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Kondorosi Tihamér

Bp. Építők: Urbanovich Géza – Ujfalussy Ervin, Tóth István – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Szabó Attila – Peringer Tihamér, Bikali Tibor – Simmel János, Stipsicz István, Tichy Lajos – Rózsa György

Pásztor György tanítványai a vártnál valamivel nagyobb küzdelemre kényszerítették Zimáékat, ami különösen a második és harmadik húsz percben volt szembetűnő. De ne siessünk ennyire előre! A vezetést a 13. percben Lőrincz révén sikerült megszerezni, majd három perccel később Boróczi is bevette az egyébként remekül védő Urbanovich kapuját egy szép támadás végén. Alig hatvan másodperccel később ismét Lőrincz volt eredményes. A szünet után pontatlanabbá váltak az újpesti lövések és bár egyes szakaszokban sikerült szinte teljesen a kapuja elé szorítani az ellenfelet, gólt csak Patócs András tudott szerezni a 25. percben. A harmad Horváth szépítő találatával zárult. A harmadik játékrészt Jakabházy gólja nyitotta, sőt a 43. percben a Bárányról Andorka kapujába pattanó korong egyre olvasztotta az újpesti előnyt. Boróczi három perccel később lőtt góljára bizony nagy szükség volt lila-fehér oldalon. A két pont sorsa az 53. percben dőlt el, miután a remek formában játszó újpesti 10-es, majd néhány másodperccel később Hajek is mattolta az Építők kapusát és védelmét.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

7-3

(3-0, 1-1, 3-2)

Március 7-én kedden került sor a bajnokság talán legjobban várt találkozójára, hiszen az idény utolsó örökrangadója nagy befolyással bírt a pontvadászat végső kimenetelére. A kellemes, tavasziasan enyhe időben több mint 6000 szurkoló váltott jegyet, hogy a Kisstadion lelátójáról nézhesse végig a mérkőzést.

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Kondorosi Tihamér

Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Szende János, Erdős Péter – Simon V. László, Grimm György, Kárász György – Kárász István – Beszteri-Balogh János, Zádor István, Schwalm Béla

Hiába próbálják ketten is feltartóztatni a Pozsonyi kapuja felé törő újpesti támadót, ezen a mérkőzésen a két csapat nem volt egy súlycsoportban.

A lila-fehérek idegesen kezdtek, ami a nagy tét tükrében – egy esetleges győzelemmel pontszámban befoghatták a tabellát éppen vezető zöldeket – nem is volt meglepő. Az idő múlásával aztán fokozatosan megnyugodott a csapat és átvette a játék irányítását. Mivel az FTC fegyelmezett védekezéssel egy ideig semlegesíteni tudta az első újpesti támadótriót, Palotás Öcsiék játszottak veszélyesebben, akik a 13. percben Patócs Péter találatával juttatták vezetéshez a lila-fehéreket. A következő percben a kiválóan teljesítő fiatal hátvéd, Palotás József duplázta meg az előnyt. A villámgyorsan összeszedett kétgólos hátrány megzavarta a FTC játékosait, s ettől kezdve már Zimáék is sorra vezették az ügyesen felépített támadásokat, melyek közül Boróczi a 17. percben gólra is váltott egyet. Nem sokkal a szünet előtt Simon szépített. A második harmadban még egyértelműbbé vált az Újpest fölénye, miközben a rivális játéka szinte teljesen szétesett. A 28. percben Palotás József megszerezte második gólját, majd néhány másodperccel később Lőrincz mattolta Pozsonyit, sőt ő vitte be a hatodik lila-fehér találatot is négy perccel a játékrész vége előtt. Bár a záró húsz percben Grimm révén az FTC lőtte az első gólt, ezt követően már csak az Újpest tudott eredményes lenni: előbb Boróczi (46.p.), majd a meccset keretbe foglaló Patócs Péter (56.p.) növelte a találatok számát.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

8-2

(3-1, 3-0, 2-1)

A rangadót követően a Népsport hosszabb elemzést közölt a találkozón tapasztaltakról. A szakíró szerint a lila-fehér játékosok végig kézben tartották a mérkőzést. Okosan kerülték a felesleges ütközéseket és fizikai hoki helyett inkább az összjátékra törekedtek. Mindig a megfelelő pillanatban fokozták vagy éppen lassították az iramot, amivel maximálisan sikerült összezavarniuk riválisukat. Borócziék akkor is megőrizték hidegvérüket, amikor az utolsó harmadban a csalódott zöld-fehérek közül néhányan elvesztették a fejüket.

Március 9-én az örökrangadó egyik résztvevője sem lépett jégre. A nap első mérkőzésén a harmadik bajnokaspiráns, azaz a Vörös Meteor 6-2-re verte az Építőket, majd a BVSC is érvényesítette a papírformát a Postás ellen egy 15-4-es győzelemmel.

Két fordulóval a vége előtt izgalmas helyzet alakult ki az aranyért küzdő hármas (FTC, Meteor, Újpest) viszonylatában. A tabella első két helyét elfoglaló zöld-fehér és lila-fehér gárda egyaránt 14-14 mérkőzésen volt túl, a VM viszont még csak 13-nál tartott, azaz vesztett pontok tekintetében a Cerva legénység állt az élen. A sorsolás szeszélye folytán azonban két hátralévő meccsükön éppen az Újpest és az FTC ellen kellett jégre lépniük a piros-fehéreknek, mégpedig úgy, hogy legalább három pontot szereznek a maximálisan elérhető négyből. A IV. és IX. kerületben egyszerűbb volt a helyzet: az aranyéremért győzni kell a Meteor ellen! És persze fennállt még az a lehetőség is, hogy valamilyen párosításban pontazonosság alakul ki – ez esetben az érintettek döntő mérkőzést vívtak volna egymással az elsőségért.

A lila-fehérek számára március 11-én szombaton jött el az igazság pillanata. A Meteor elleni mérkőzésre több mint 1000 szurkoló volt kíváncsi a Kisstadionban.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Havas Róbert – Egri János, Kenderessy Balázs, Losonci Imre – Martinuzzi Béla, Siba Ferenc – Miks Károly, Rozgonyi György, Varga József

Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Kondorosi Tihamér

Támadásba lendülő lila-fehér játékosok a sorsdöntő Meteor elleni mérkőzésen.

A nagy tét bizony alaposan rányomta bélyegét az első két harmadra, melyekben kifejezetten óvatos játékot láthatott a közönség. A Meteor a saját kék vonalánál felsorakozva szilárdan védekezett és egyértelműen a kontrákra bazírozott, ami nem ízlett a lila-fehér játékosoknak, akik a sok hibát hozó összjáték helyett sokszor inkább egyéni megoldásokkal próbálkoztak. A vezetést Rozgonyi 3. percben lőtt góljával a VM szerezte meg, a lilák a harmad derekán egyenlítettek Palotás József révén, majd egy perccel a szünet előtt ismét Rozgonyi tudott eredményes lenni. A második harmad rosszul indult az Újpest számára, hiszen Kenderessy a 24. percben kettőre növelte a Meteor előnyét, a lilák azonban nem adták fel és Boróczi 31., majd Hajek 40. percben lőtt góljával kiegyenlítették az állást. A hatalmas küzdelmet hozó utolsó játékrész ismét balszerencsésen indult, hiszen a 42. percben egy Zimán irányt változtató korong a meglepett Andorka mellett a hálóba vágódott. Az újpestiek ezt követően nagy tempót diktáltak, időnként teljesen be is szorították ellenfelüket a kapu előterébe. Az erőfeszítés eredményeként Palotás János a 47. percben megint egyenlített, ám a kiválóan játszó fiatal Rozgonyi György nem sokkal a térfélcsere előtt újra vezetéshez juttatta a Meteort. Mivel az utolsó tíz percben a lila-fehérek a legjobb helyzetekből sem tudtak betalálni Losonci hálójába, a megfiatalított csapatnak le kellett mondania az aranyéremről szőtt álomról.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-4

(2-1, 1-2, 2-1)

A nap másik mérkőzésén a Bp. Építők 5-2-re verte a Postás együttesét.

A bajnokság utolsó játéknapja 1961. március 14-én került megrendezésre. Az első összecsapáson a BVSC 5-2-re győzött a Bp. Építők ellen. Ezt követte a bajnoki címért vívott döntő mérkőzés az FTC és a Bp. Vörös Meteor között. Habár Cerva László tanítványainak már egy döntetlen is elég lett volna az aranyéremhez, nagy küzdelemben végül a zöld-fehérek nyertek 3-1-re és nyerték meg a bajnokságot.

A 31 góllal záró Boróczi Gábor

Habár a lila-fehéreknek a mindvégig kiélezett szezon végén be kellett érniük a bronzéremmel, bátran kijelenthető, hogy az alaposan megfiatalított keret kiválóan helytállt a pontvadászat során. A rajt érthetően döcögősre sikerült, hiszen Szamosi edző az első támadótrió kivételével sokáig kereste az ideális összeállítást, ám húzásai az idény közepén-végén beváltani látszottak a hozzájuk fűzött reményeket. A fiatal Molnár Tibor és Palotás József egyre érettebb teljesítményt nyújtott a védelemben és az előrevont Palotás Öcsi is kiválóan megállta helyét a második sor centereként. A szakemberek azt is pozitívumként értékelték, hogy egyedül az Újpest próbált mindvégig két bekkpárral és három csatársorral játszani, igazodva ezzel a nemzetközi trendekhez. És talán zárásként azt is érdemes megjegyezni, hogy a pontvadászatot első helyen záró Ferencváros egyetlen alkalommal sem tudta a bajnokság során legyőzni Borócziékat.

A szakosztály, mely ifjúsági csapata révén azért 1961-ben is ünnepelhetett bajnoki címet, mindenképpen bizakodva várta a jövőt.

A megfiatalított Újpest együttese. Álló sor balról: Zima János, Patócs András, Hajek Péter, Patócs Péter, Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor, Kondorosi Tihamér, Boróczi Gábor, Palotás János. Térdelnek balról: Bárány Lajos, Dudar Imre, Vedres Mátyás, Andorka Imre, Palotás József, Patócs György.

Az Újpesti Dózsa Béke Kupa ezüst és bajnoki bronzérmes csapatának kerete:

posztnévbajnokiBéke Kupa
kapusAndorka Imre112
kapusVedres Mátyás103
hátvédBárány Lajos11/13/-
hátvéd/csatárKondorosi Tihamér15/43/-
hátvédMolnár Tibor15/-1/-
hátvéd/csatárPalotás János14/143/2
hátvédPalotás József15/43/-
hátvédPatócs György14/33/1
csatárBoróczi Gábor15/313/3
csatárDudar Imre2/-2/-
csatárHajek Péter15/73/-
csatárHága István11/33/-
csatárKeresztes Vincze3/11/-
csatárKlink János István4/--/-
csatárLőrincz Ferenc15/263/1
csatárPatócs András10/7-/-
csatárPatócs Péter15/10-/-
csatárZima János15/93/1

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem