1960 – 1961 – A fiatalításnak ára van

A bajnoki címvédő újpesti jégkorongozók kerete a nyár folyamán komoly átalakuláson ment keresztül. Tulajdonképpen egy teljes sornyi játékos hagyta el a klubot, méghozzá a legtapasztaltabbak és legrutinosabbak közül. A védelem elvesztette Rendi Jánost és Rancz Sándort, mindketten visszavonultak. Két nagyszerű csatár is szögre akasztotta a korcsolyát, a csapatkapitány Ádám András és Bán József, aki az ifjúsági együttes edzőjeként folytatta pályafutását. A trió harmadik tagja, Molnár I Tibor a BVSC-hez igazolt, míg a fiatal kapus, Pásztor Pál, aki Andorka és Vedres mögött nem sok játéklehetőségre számíthatott, szintén a távozás mellett döntött.

A mérleg másik serpenyőjében, az érkezők oldalán Patócs András és Patócs Péter bátyjukat, Györgyöt követve igazoltak Újpestre a Vörös Meteortól. A 18 éves Klink János a Ferencvárost hagyta maga mögött, Keresztes Vincét pedig az utánpótlásból vette számításba Szamosi Ferenc vezetőedző. Az így kialakított játékoskeret átlagéletkora nem sokkal haladta meg a 22 évet. Az új csapatkapitány az együttes legidősebb játékosa, a 30 esztendős hátvéd, Patócs György lett.

A csapat a megszokott módon készült az 1960-1961. évi idényre, amely két remek hírt is tartogatott a sportág szerelmesei számára. Az első a Budapesti Postás együttesének visszatérése volt a bajnokságba, így hosszú idő után végre ismét hat csapatra bővült a mezőny. A patinás múltra visszatekintő szakosztály kerete az 1957-ben verbuvált 13-14 éves játékosokból állt össze, akik Tipold György irányításával készültek a rájuk váró újfajta megmérettetésre.

A másik jó hír a válogatott háza tájáról érkezett, melynek irányítását a csehszlovák Vladimir Kominek vette át, aki hozzáértésével nem csupán a nemzeti együttes felkészülését és fejlődését szolgálta, de feladatai közé tartozott a szakosztályok és az ott dolgozó edzők munkájának segítése is.

Az idény megszokott módon a Béke Kupa küzdelmeivel indult. A benevezett hat csapatot két csoportra osztották, így értelemszerűen a csoportgyőztesek játszottak egymással a kupáért, a másodikok a harmadik helyért, míg az utolsók az 5-6. helyért. Borócziék az A-csoportba kerültek a BVSC és a Bp. Építők társaságában, míg a B-csoport mezőnyét a Ferencváros, a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Postás alkotta.

Az Újpest számára 1960. november 17-én kezdődött meg a menetelés, méghozzá a Budapesti Építők csapata ellen. A Millenárisra kilátogató mintegy 1500 néző a következő összeállításnak tapsolhatott:

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás I János, Bárány István – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Hága István, Palotás II József – Dudar Imre – Vedres Mátyás (kapus)

Építők: Urbanovich (kapus), Tóth, Simmel, Stipsits, Szabó, Kolozsi, Bikali, Peringer, Rózsa, Jakabházy, Horváth I., Tichy, Horváth II

A mérkőzés általános meglepetésre kiegyenlített játékot hozott. Bár az Újpest az első harmad 10. percében Boróczi, Patócs György és Lőrincz Ferenc jóvoltából három gólt is szerzett, a következő két harmadban a lelkesen és fegyelmezetten játszó kék fehérek alaposan kihasználták a bajnoki és kupacímvédő gyengécske játékát. Gyors és veszélyes kontráikkal kiegyenlítették az állást, így a mérkőzés csalódást keltő 3-3-as döntetlennel ért véget.

Két nappal később, november 19-én máris lehetőség nyílt a javításra, bár a feladat egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek. Az ellenfél a BVSC együttese volt, a tét a döntőbe jutás, amit kizárólag egy győzelemmel lehetett kivívni. Szamosi Ferenc, a Béke Kupa szellemében, ezúttal is bátran játszatta a fiatalokat és ennek végül meg is lett a jutalma, az 1-1-re és 0-0-ra végződő első két harmad után a csapat az utolsó játékrészben nagyszerűen hajrázott és Palotás János 53., valamint Boróczi Gábor 57. percben szerzett góljaival 3-1 arányban verte meg riválisát. A lilák első találatát Zima János szerezte még az 1. percben, a vasutasok részéről pedig Bánkuti Árpád volt eredményes.

Megvolt tehát a csoport első helye, vagyis a csapat az előző három évhez hasonlóan, most is a Béke Kupa döntőjére készülődhetett, méghozzá az ősi rivális Ferencváros ellen. A mérkőzésre 1960. november 27-én került sor a Millenárison, több mint 4000 néző előtt.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár II Tibor, Bárány István – Hajek Péter, Palotás I János, Palotás II József – Hága István

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Kárász I, Grimm, Simon, Schneck, Kárász II, Balogh, Szende, Schwalm, Zádor

Boróczi Gábor gólja a 36. percben

Mindkét együttes ideges hangulatban kezdte a mérkőzést, hol a lila-fehérek, hol a zöldek kerültek enyhe fölénybe, gólt azonban senkinek nem sikerült szereznie. A harmad derekán az Újpest kettős emberelőnybe került, amit Palotás János révén sikerült is kihasználnia. Schwalm 35. percben lőtt egyenlítő gólját követően felpörögtek az események: a 36. percben Boróczi, alig egy minutával később Szende talált kaput, a második harmad után így 2-2-vel vonultak pihenőre a játékosok. Az utolsó játékrészben hatalmas küzdelem alakult ki a győztes gól megszerzéséért, ami végül a 44. percben Grimm révén a Ferencvárosnak sikerült. A lila-fehérek három év után először voltak kénytelenek lemondani a címvédésről.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-2

(0-0, 2-2, 1-0)

Vladimir Kominek a Béke Kupa küzdelmei során szerzett tapasztalatok után hirdette ki a válogatott 25 fős keretét, amelyben Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás János, Boróczi Gábor és Zima János képviselte az Újpestet.

Egy héttel az elvesztett Béke Kupa döntő után, december 3-án az Újpesti Dózsa számára is megkezdődött a bajnokság, méghozzá a BVSC elleni rangadóval. Szamosi Ferenc két bekkpárral és három csatártrióval vágott neki a mérkőzésnek, ezzel szemben Háray Béla, a vasutasok trénere csupán két sorra alapozhatott.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Bárány István, Molnár II Tibor – Lőrincz Ferenc, Patócs Péter, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Zima János, Palotás I János, Hajek Péter – Hága István, Patócs András, Palotás II József – Andorka Imre (kapus)

BVSC: Bessenyei (kapus), Babán, Koutny, Bánkuti, Rigó, Zsitva, Kertész, Siraki, Molnár I, Gubó, Kósa

A kezdeti tapogatózás után újpesti fölény jellemezte az első harmadot, melynek 9. percében Hajek Péter a vezetést is megszerezte a lila-fehérek számára. Szünet után alaposan rákapcsolt a BVSC és annak ellenére, hogy a rutinos hátvéd, Kertész József sérülés miatt már nem korcsolyázott ki a jégre, a vasutasok átvették a játék irányítását. Öt helyzetükből négyet kegyetlenül belőttek, ami végleg demoralizálta a fiatal újpesti csapatot. Szamosi mester hiába cserélt kapust a szünetben, a fiúkat ezzel sem sikerült felráznia, így a bajnoki bemutatkozás 5-1-es vereséggel zárult.

Három nappal később, december 6-án ismét a Bp. Építők együttese került a lila-fehérek útjába. A kék-fehérek papíron könnyű ellenfélnek ígérkeztek, de senki sem felejtette még el, hogy alig három héttel korábban 3-3-as döntetlenre végzett egymással a két csapat. Nagy kérdés volt tehát, hogy a Ferencvárostól és a BVSC-től elszenvedett vereségek után Borócziék melyik arcát láthatja majd a közönség.

Az Újpest mintegy 500 néző előtt fergeteges iramban vetette bele magát a küzdelembe és Boróczi, Lőrincz, Hajek, valamint Zima góljaival 4-1-es előnyre tett szert a szünetig. Bár a következő játékrészben már nem pörögtek annyira a lábak, Patócs András első újpesti találatával és Zima második góljával 6-1-re nőtt az előny. A döntetlenre végződő záró játékrészben Boróczi dugójára Jakabházy válaszolt, a IV. kerületi szurkolók tehát elégedetten könyvelhették el a papírformának megfelelő 7-2-es lila-fehér győzelmet.

Két nappal később, december 8-án az újonc Budapesti Postás volt a következő, kötelező jelleggel megoldandó feladat. Az újpestiek, habár nehezen jöttek lendületbe, végül könyörtelen játékkal köszöntötték Tipold György tanítványait, akik néha hosszú percekre beszorultak a saját kapujuk elé. Az utolsó harmadot már erővel sem bírta a Postás, így Palotás János 4, Lőrincz, Boróczi és Patócs Péter 3-3, Patócs György 2, Patócs András, Hága, Zima, Hajek 1-1, valamint az ellenfél egy öngóljával az Újpest végül 20-0 arányban győzedelmeskedett.

A meccsek gyors ütemben követték egymást. December 10-én megint egy rangadó következett, méghozzá a kiváló formában jégkorongozó Vörös Meteor együttese ellen. A remek sportélménynek ígérkező találkozó 2500 nézőt csalt ki a Millenáris lelátóira.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Kondorosi Tihamér, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás I János, Molnár II Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Palotás II József, Hága István, Klink János

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Havas, Losonci I., Ziegler, Kenderessy, Egri, Martinuzzi, Siba, Miks, Kun, Varga, Tóth, Rozgonyi, Madarasi

Hajek próbálkozását védi Losonci

Az első harmadban a Meteor kétszer is vezetést szerzett, de az Újpest, Lőrincz Ferenc révén mindkétszer egyenlített. Szünet után, a 29. percben Kenderessy Balázs a fiatal Molnár rossz passzából ismét a piros-fehéreknek szerzett vezetést, majd nem sokkal később Havas növelte kettőre az előnyt. A lilák játéka ekkor egy időre szétesett, a játékosok egyéni megoldásokból igyekeztek gólt szerezni, ám a jó napot kifogó Losonci György minden kapura tartó korongot megfogott. A harmadik harmad elején kettős emberelőnybe került az Újpest, de nem sikerült élni a lehetőséggel. Sőt a 45. percben Kun éles szögből megeresztett lövése is utat talált Vedres kapujába. Négy perccel a vége előtt Patócs Péter még kozmetikázott az eredményen, így 5-3-as Meteor sikerrel zárult a rangadó. Bátran kijelenthető, hogy ezen a meccsen a rutin döntött az ellenfél javára.

Ezt követően sem volt megállás, hiszen december 13-án következett a bajnokság első derbije. A folyamatosan hulló eső ellenére több mint 2500 néző váltott jegyet a mérkőzésre. A lilák összeállítása csupán annyiban tért el az előző mérkőzéstől, hogy Klink János sérülés miatt sajnálatosan kimaradt a keretből. Az örökrangadó esélyeseként ezúttal mindenki a Ferencvárost könyvelte el…

Ehhez képest az Újpest a 3. percben két gólt is lőtt, Hajek és Patócs Péter voltak eredményesek és bár Kárász a harmad derekán szépített, a 12. percben Zima János helyreállította a két gólos lila-fehér előnyt, amit a csapat a szünetig meg is tudott tartani. Sőt, Boróczi 22. percben szerzett találatával már 4-1 volt az eredmény, amikor egy hét perces, hibáktól nyüzsgő rövidzárlatot négy góllal és fordítással büntetett a Ferencváros. Szerencsére a 40. percben Boróczi ismét betalált, így a szünetben 5-5-ös döntetlent mutatott az eredményjelző tábla. A harmadik harmadban az Újpest játszott fölényben, ám Kondorosi egy balszerencsés mozdulattal a saját kapujába terelte a korongot. Öt perccel később egy, a Népsport szerint is könnyű síppal megítélt büntetőből Grimm már-már eldönteni látszott a két pont sorsát. Szerencsére a lila-fehérek nem nyugodtak bele a vereség godolatába és hatalmas energiákat mozgósítottak a siker reményében. A jutalom nem is maradt el: már egy perc sem volt hátra a meccsből, amikor előbb Lőrincz Ferenc, majd Boróczi Gábor talált be Pozsonyi kapujába, euforikus örömet okozva ezzel az újpesti szurkolóknak!

Ferencváros – Újpesti Dózsa

7-7

(1-3, 4-2, 2-2)

Ezzel véget is ért a bajnokság első köre, mely után a következő volt az állás:

Vladimir Kominek az első kör után kihirdette a Bukarestbe és Szófiába utazó magyar válogatott keretét, amelyben Vedres Mátyás, Patócs György, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor és Zima János képviselték az Újpestet.

Palotás János, Patócs Péter és Molnár Tibor (12) figyeli Vedres bravúros védését.

Mielőtt azonban a legjobbak elutaztak volna, a lila-fehérek december 17-18-án nemzetközi jégkorongtornát rendeztek a Millenárison a Dynamo Rostock, az osztrák Leoben és a Ferencváros részvételével. A torna kiírása szerint a magyar és a külföldi együttesek csakis egymás ellen meccseltek, vagyis se Újpest – Fradi, se Rostock – Leoben összecsapásra nem került sor. A lila-fehérek, mintegy 2500 néző előtt a torna egyértelmű esélyesének számító Dynamo Rostock ellen kezdtek és az első percek nem sok jót ígértek a magyar bajnoki cím védőjének. A zöld mezes németek hatalmas iramot diktáltak és gyors passzjátékukkal nyomasztó fölénybe kerültek, minek köszönhetően a 11. percre kétgólos előnyt harcoltak ki. Ekkor azonban alaposan felkeményedett az Újpest védekezése, miáltal a támadójáték is jócskán feljavult. A váltás meglepte a Rostock játékosait, a lilák pedig öt perc alatt négy gólt rámoltak be Trampota hálójába. Sorrendben Patócs Péter, Boróczi, Hajek és Patócs András voltak eredményesek. A németek még a szünet előtt szépítettek, így 4-3-as hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. A második harmadban kiegyenlített játékot és három gólt láthatott a közönség: Lőrincz és Boróczi találatára Wünsche válaszolt. Az utolsó játékrészben a lilák már a középső harmadban megkezdték az ellenfél játékának rombolását, amit az esetek többségében sikerült is végrehajtaniuk és bár a Rostock emberelőnyből még betalált egyszer, a mérkőzést végül 6-5-re a lelkesen és nagyszerűen jégkorongozó Újpest nyerte. A játéknap második meccsén az FTC 6-5-re verte a Leobent.

Rostocki és újpesti játékosok közös fotója. A lila-fehérek balról, álló sor: Molnár II Tibor, Zima János, Hajek Péter, Kondorosi Tihamér, Lőrincz Ferenc, Patócs András, Patócs Péter, Palotás I János, Boróczi Gábor; térdelő sor balról: Bárány István, Vedres Mátyás, Andorka Imre, Patócs György, Palotás II József.

Másnap a lila-fehérek csaptak össze az osztrákokkal. A zuhogó eső és a televízió élő közvetítése ellenére is 1000 néző gyűlt össze a lelátón. Annak is a TV volt az oka, hogy a jégen álló kb. egy centis víz ellenére a bírók időben útjára bocsátották a korongot. Vízilabda ide vagy oda, az újpestiek Lőrincz, Dudar 1-1 és Boróczi 2 góljával 4-1-es előnyre tettek szert a szünetig. A második harmadban, immár csak szemerkélő esőben, Hajek Péter növelte az újpesti gólok számát, míg az utolsóban Bernhardt és Patócs Péter találataival alakult ki a 6-2-es végeredmény.

A tornát így a rendező Újpesti Dózsa nyerte 4 ponttal, a második helyet a Rostockkal döntetlent játszó, jobb gólaránnyal rendelkező Ferencváros szerezte meg. A bronzérmes az NDK csapat lett, míg a Leoben pont nélkül zárt a negyedik helyen.

A válogatott december 20-án utazott el Romániába. Az előzetesen meghirdetett keretből Lőrincz Ferenc munkahelyi elfoglaltsága, Patócs György a vonat lekésése miatt hiányzott. Talán mondani sem kell, hogy a remek hátvédnek ezért január 13-án fegyelmi tárgyaláson kellett részt vennie. Bukarestben, a román válogatott ellen 9-4 arányban elvesztett mérkőzésen Boróczi 1 gólt ütött. Szófiában a csapat két meccset játszott a bolgárokkal. A 7-1-re és 11-0-ra megnyert összecsapásokon Zima János és Boróczi Gábor 3-3 találatot könyvelhettek el.

Az Óév azonban tartogatott még egy bajnoki mérkőzést is a lila-fehéreknek, méghozzá az idény második örökrangadójának formájában. A mérkőzésre december 30-án került sor a Millenárison, ahol 3500 néző volt kíváncsi a két együttes összecsapására.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás I János, Molnár II Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Kondorosi Tihamér – Dudar Imre, Klink János, Hága István – Andorka Imre (kapus)

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Simon, Grimm, Kárász Gy., Schneck, Kárász I., Balogh, Szende, Némon, Zádor, Schwalm

Izgalmak Vedres kapuja előtt. Kondorosi, Dudar és Hága a háttérből figyel, míg Molnár Tibor a kaput biztosítja

Maga a meccs nem volt túl színvonalas, viszont annál nagyobb küzdelmet hozott. Grimm már az első percben vezetéshez juttatta a IX. kerületieket, Lőrincz azonban a 6. percben egyenlített. Négy perccel később Szende révén ismét a riválisnál volt az előny és a szünetig már nem is változott az eredmény. A második harmadban mindkét csapat jobb játékot nyújtott, előbb Palotás János egalizált, majd megint Grimm vette be Vedres kapuját. Az utolsó játékrészben Lőrincz Ferenc is meglőtte a második gólját és mivel több találat már nem esett, az ősi riválisok összecsapása másodszor is igazságos döntetlennel zárult.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

3-3

(1-2, 1-1, 1-0)

1961. január 6-án a csapat az NDK-ba utazott, de a portya nem sikerült valami jól, hiszen a Dynamo Weisswasser 11-3 arányban iskolázta le a csapatot, ráadásul Andorka sérülés, Vedres pedig betegség miatt pályára sem léphetett. Kapus hiányában az ellenféltől kölcsönkapott Hildig állt be az újpesti ketrec elé.

Ezt követően ismét a válogatotté volt a főszerep. Január 21-én került sor az 1959. augusztusa óta épülő Kisstadion átadására, aminek egy Magyarország – Románia jégkorong mérkőzés adott ünnepi keretet. Az 5-2 arányban elvesztett összecsapáson Patócs György, Zima János, Boróczi Gábor és Palotás János lépett jégre az Újpestből. A másnapi visszavágón csereként Vedres Mátyás is beállhatott a kapuba, ám a revans ezúttal sem sikerült, a vendégek ezúttal 6-2-re nyertek.

A bajnokság négy nappal később folytatódott. Az Újpesti Dózsa jégkorong csapata a Budapesti Építők ellen debütált a Kisstadionban. A magabiztos 8-2-es sikerből Lőrincz 3, Boróczi 2, Zima és Patócs András 1-1 góllal vette ki a részét, míg a lila-fehérek hatodik találatát Bikali öngóljaként könyvelték el.

Január 29-én már nehezebb feladat, a BVSC elleni rangadó várt Borócziékra. A meccs álmosan indult és bár a vasutasok az első harmadban kétszer is vezetést tudtak szerezni, Patócs András és Palotás János góljainak köszönhetően 2-2-es döntetlennel zárult a játékrész. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lila-fehérek ennél többször nem is igen lőttek kapura. A szünet után azonban fokozódott az iram és a vasutasok kapusa, Suhajda folytatta a rossz tendenciát, Boróczi és Patócs György lövése is utat talált a kapujába, így nem csoda, hogy Hárai Béla becserélte az egykor Újpesten is megforduló Bessenyei Györgyöt. Mivel a hátralévő időben még Babán is szerzett egy gólt, az utolsó harmad előtt 4-3-as lila-fehér vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. Időközben Szamosi Ferenc is váltott a kapuban, Vedres helyére Andorka Imre állt be. A harmadik játékrészben szebbnél szebb támadásokat vezettek a csapatok. A gólok sorát Palotás János nyitotta, Bánkuti szépített, majd Kondorosi karja emelkedett a magasba, Zsitva Viktor azonban ismét közelebb lőtte a BVSC-ét. Boróczi beütötte a lilák hetedik gólját, Zsitva azonban kétszer is beköszönt Andorkának, így az 56. percben 7-7-re állt a mérkőzés. A győzelmet végül az Újpest szerezte meg Zima János 59. percben szerzett találatával! Igazi közönségcsalogató meccs volt, bár a védelmek és a kapusok erről nyilvánvalóan másképp vélekednének.

Két nap múlva újabb kemény falat várt az együttesre: a listavezető Vörös Meteor volt a következő ellenfél.

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Bárány István – Hága István, Palotás I János, Hajek Péter – Patócs András, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Havas, Losonci I., Madarasi, Rozgonyi, Ziegler, Martinuzzi, Miks, Kun, Varga, Hajdu, Egri, Tóth

Szerencsére a BVSC ellen megsérült Palotás János az utolsó pillanatban, ha fejvédőben is, de tudta vállalni a játékot, így Szamosi edzőnek nem kellett megbontania a megszokott kezdő sorokat. Már az első pillanatoktól kezdve érződött, hogy a lila-fehérek frissebben mozognak ellenfelüknél, így a látottak alapján nem okozott meglepetést, hogy Patócs András és Kondorosi góljaival két gólos előnyre tettek szert a harmad végéig. Szünet után megélénkült az iram, Patócs András a második gólját is belőtte, így az utolsó játékrészre nehéz helyzetbe került az aktuális listavezető. A IV. kerületiek viszont ott folytatták, ahol abbahagyták: Boróczi 2, Lőrincz 1 találatot szerzett, de még a piros-fehérek szépítő gólját is újpesti játékosnak, az öngólt vétő Bárány Istvánnak könyvelték el. Szép és magabiztos győzelmet aratott a fiatal lila-fehér együttes.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

6-1

(2-0, 1-0, 3-1)

A bajnokság második köréből már csak egy mérkőzés volt hátra a Budapesti Postás ellen, amit február 4-én játszott le a csapat. Az újpestiek nehezen lendültek játékba, ám végül Boróczi 6, Palotás János 5, Zima, Lőrincz 2-2, Hága, Patócs András, Kondorosi, illetve Bárány 1-1 góljával 19-1 arányban győzték le az újonc ifjait.

A korong már a hálóban pihen Boróczi egyik lövése után

A megfiatalított újpesti csapat remek második kört produkált, az öt meccsből négyet megnyert, csupán a zöld-fehérek ellen kellett beérnie a döntetlennel. A remek sorozatnak köszönhetően Borócziék megelőzték a BVSC-ét és felléptek a tabella harmadik helyére.

Február közepén a válogatott ismét Bukarestbe utazott, ezúttal a Városok Tornájára, ahol a hazaiak és a hazai utánpótlás válogatott mellett Leningrád (ma Szentpétervár) és Berlin csapataival kellett megmérkőzniük. A válogatott keret, amelyben Patócs György, Palotás János és Boróczi Gábor képviselte az Újpestet, az öt mérkőzésből négyet elvesztett és csupán a román ifjúsági válogatott ellen tudott nyerni 8-4 arányban. Boróczi a torna során öt gólt szerzett.

A bajnokság harmadik köre február 25-én kezdődött meg a lila-fehérek számára. Az ellenfél a BVSC együttese volt, akik Zsitva Viktor eltiltása és Kertész József sérülése miatt meglehetősen tartalékos összeállításban léptek jégre. A Kisstadionban 1500 néző várta, hogy útjára induljon a korong és ez félórás késés után végre meg is történt. Az Újpest semmit nem bízott a véletlenre, a csapat végigdominálta a mérkőzést és Lőrincz 4, Boróczi 2, Kondorosi, Patócs Péter, Palotás János, Hajek, Palotás József és Zima 1-1 góljával 12-2-re lépte le ellenfelét. A másik oldalról egy volt és egy leendő újpesti játékos, Molnár I Tibor és Bánkuti Árpád voltak eredményesek.

Három nappal később könnyebb feladat várt a IV. kerületiekre: a Budapesti Postás ellen kellett érvényesíteni a papírformát. Ez azonban közel sem ment olyan könnyen, mint a korábbi összecsapásokon. Szamosi Ferenc fiai két harmadon keresztül tulajdonképpen csak szenvedtek a pályán és bár 4-0-ra így is vezettek az utolsó játékrész előtt, a sorok megkeverése kellett ahhoz, hogy némi pezsgés költözzön a játékba. Végül, ha a vártnál nehezebben is, megszületett a 9-2 arányú győzelem.

Március 4-én a Budapesti Építők következtek a sorban. A lila-fehérek ismét nagy küzdelemre kényszerültek, mivel Pásztor György csapata fegyelmezetten és szívósan védekezett, különösen a második és harmadik harmadokban. Ettől függetlenül a meccs bizonyos szakaszaiban az Újpest szinte a kapujához szegezte ellenfelét és sok szép támadást vezetett, amelyekből Lőrinczéknek 7 alkalommal sikerült is bevenniük a nagyszerűen védő Urbanovich kapuját. A 7-3-as győzelem önbizalom növelő bemelegítésnek is remekül bevált a soron következő, Ferencváros elleni mérkőzéshez.

Az örökrangadóra 1961. március 7-én került sor a Kisstadionban, ahol a kellemesen meleg, tavaszias este 6000 nézőt csalt ki a lelátókra. A meccs esélyesének a tabellát aktuálisan vezető Ferencváros számított, aki egy esetleges győzelemmel már aznap bebiztosíthatta volna az aranyérmét. Az újpesti jégkorongozóknak azonban más terveik voltak.

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Monár II Tibor, Bárány István – Palotás I János, Hajek Péter, Patócs Péter – Kondorosi Tihamér

FTC: Pozsonyi (kapus), Szende, Erdős, Simon, Grimm, Kárász Gy., Kárász I., Balogh, Zádor, Schwalm

Tömegjelenet a zöld-fehérek kapuja előtt

A lila-fehérek hamar levetkőzték magukról a kezdeti idegességet és tulajdonképpen a mérkőzés végéig kezükben tartották a játék irányítását. Rendkívül okosan és taktikusan jégkorongoztak és Patócs Péter révén a 13. percben a vezetést is sikerült megszerezniük, amit egy perccel később Palotás József találata követett. A 17. percben Boróczi Gábor már háromra növelte az előnyt és bár Simon révén a Fradinak még a szünet előtt sikerült a szépítés, a második harmadban ismét a lilák diktálták a tempót. A 28. percben Palotás II belőtte a második gólját is, amit néhány másodperccel később Lőrincz fejelt meg egy újabb találattal (5-1). A kiváló balszélső nyolc perccel később ismét bevette Pozsonyi kapuját, miközben a rivális játéka teljesen szétesett és összezavarodott. Az utolsó játékrész elején Grimm ugyan faragott a hátrányból, de a 46. percben Boróczi is meglőtte a maga második gólját, amit az ellenfél játékosai közül néhányan már nem tudtak elviselni. Több sportszerűtlen, durva jelenet következett, melyekből leginkább Kárász István és Simon László vette ki a részét, míg a másik oldalról Bárány István vette fel velük a kesztyűt. És mivel ezen a mérkőzésen az volt megírva, hogy aki gólt szerez, az rögtön duplázzon is, az 56. percben Patócs Péter állította be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

8-2

(3-1, 3-0, 2-1)

A bajnokságból az Újpest számára csupán egyetlen egy mérkőzés maradt hátra, méghozzá a Vörös Meteor elleni, melynek tétje az érmek elosztásának sorrendje volt. Győzelem esetén Boróczikéknak akár még a bajnoki cím elnyerésére is lett volna az esélyük, az esetleges vereség viszont a második hely bronzra cserélését jelentette. Sajnos a VM már a 3. percben betalált, így fegyelmezett és zárt védekezésre berendezkedve várták a kontrázás lehetőségét. Ezzel szemben a lila-fehérek összjátékába rengeteg hiba csúszott és bár a 10. percben Palotás József egyenlíteni tudott, a nagyszerűen játszó Rozgonyi nem sokkal a szünet előtt belőtte második gólját is, így a piros-fehérek vonulhattak vezetéssel az öltözőbe. A második harmadban Kenderessy korai góljával eldőlni látszott a mérkőzés, de a 31. percben Boróczi, majd a játékrész utolsó másodperceiben Hajek Péter is bevette Losonci kapuját, azaz 3-3-ról várták a csapatok az utolsó játékrész kezdetét. A harmad nem indult jól, a 42. percben Zima balszerencsésen ért a koronghoz, ami Andorka mellett a kapuba vágódott. A lila-fehérek ezt követően nagy tempót diktáltak, időnként teljesen beszorították ellenfelüket és Palotás János találatával a 47. percben össze is jött az egyenlítés. Ám Rozgonyi még a fordulás előtt belőtte a harmadik gólját, így a rutin és a fiatalos hév összecsapásából ezúttal az előbbit képviselő Vörös Meteor került ki győztesen.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

5-4

(2-1, 1-2, 2-1)

Az Újpest komoly fiatalításon átesett felnőtt csapata számára ezzel véget ért az idény. A keret mindent egybevetve kiválóan megállta a helyét, hiszen a Béke Kupában döntőt játszott, a bajnokságban pedig szinte az utolsó pillanatig esélye volt arra, hogy az aranyérem megszerzésével megvédje bajnoki címét. Az első kör bizonytalanságától eltekintve Borócziék nagyszerűen szerepeltek, mi sem árulkodhat jobban erről a tényről, minthogy a bajnoki címet megszerző Ferencváros egyetlen egyszer sem tudott győzni a lila-fehérek ellen.

Az 1960-1961. évi bajnokság végeredménye:

A 31 találatos Boróczi Gábor, mint újdonsült gólkirály

A szakosztály jövőjét tekintve az is reménykedésre adott okot, hogy fennállása óta első ízben sikerült a lila-fehérek ifjúsági csapatának megnyernie a bajnokságot, méghozzá veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel a Budapesti Vörös Meteor és a BVSC előtt. Az aranyérmes fiatalok közül sokan később a felnőtt csapatban is bemutatkozhattak, közéjük tartozott Révész József, Gazda László, Fülöp Tamás és Keresztes Vince is.

A IV. kerületben az is örömre adhatott okot, hogy nem szakadt meg a “hagyomány” és zsinórban negyedszer is Újpestről került ki a gólkirály, csupán a csatár személye cserélődött ki. Lőrincz Ferenc mesterhármasát követően most a 31 gólos Boróczi Gábor volt a bajnokság legeredményesebb támadója, míg a második helyen éppen Lőrincz végzett 26 találattal. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a dobogó harmadik fokára egy leendő újpesti játékos, Zsitva Viktor (BVSC) kapaszkodhatott fel.

A Béke Kupa ezüstérmes és bajnoki harmadik helyezett Újpest kerete:

Kapusok: Andorka Imre, Vedres Mátyás

Hátvédek: Bárány István, Kondorosi Tihamér, Molnár II Tibor, Palotás I János, Palotás II József, Patócs György

Csatárok: Boróczi Gábor, Dudar Imre, Hajek Péter, Hága István, Keresztes Vince, Klink János, Lőrincz Ferenc, Patócs András, Patócs Péter, Zima János

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem

Visits: 17