A korábbi esztendőktől eltérően, 1960 tavaszán-nyarán nagy volt a jövés-menés a bajnoki címvédő jégkorong szakosztály háza táján. Saját nevelésű kapusunk, Pásztor Pál, aki Andorka és Vedres mögött alig-alig jutott lehetőséghez, átigazolását kérte a BVSC-hez és a sportkör-váltás érdekében még a közel egyéves meccskihagyást is vállalta. Szintén a vasutasoknál folytatta pályafutását a hórihorgas veterán center, Molnár Tibor Dezső, akit eleinte ugyan még számításba vettek a keret kialakításakor, ám végül mégis távoznia kellett. További négy játékos, Ádám András, Rendi János, Rancz Sándor és Bán József már korábban bejelentette visszavonulását. Utóbbi mint utánpótlás edző kapott szerződést a szakosztálytól, ami csupán a státuszt illetően jelentett újdonságot Dodónak, hiszen 1955. évi Újpestre érkezésétől fogva kivette a részét az ifjúsági és a serdülő csapat neveléséből.
A mérleg másik serpenyőjében, az érkezők oldalán Patócs András és Patócs Péter bátyjukat, Györgyöt követve igazoltak Újpestre a Vörös Meteortól. A 18 éves Klink János a Ferencvárost hagyta maga mögött, Keresztes Vincét pedig az utánpótlásból vette számításba Szamosi Ferenc vezetőedző. Az így kialakított játékoskeret átlagéletkora nem sokkal haladta meg a 22 évet. Az új csapatkapitány az együttes legidősebb játékosa, a 30 esztendős hátvéd, Patócs György lett.
A csapat a megszokott módon készült az 1960-1961. évi idényre, amely két remek hírt is tartogatott a sportág szerelmesei számára. Az első a Budapesti Postás együttesének visszatérése volt a bajnokságba, így hosszú idő után végre ismét hat csapatra bővült a mezőny. A patinás múltra visszatekintő szakosztály kerete az 1957-ben verbuvált 13-14 éves játékosokból állt össze, akik Tipold György irányításával készültek a rájuk váró újfajta megmérettetésre.
A másik jó hír a válogatott háza tájáról érkezett, melynek irányítását a csehszlovák Vladimir Kominek vette át, aki hozzáértésével nem csupán a nemzeti együttes felkészülését és fejlődését szolgálta, de feladatai közé tartozott a szakosztályok és az ott dolgozó edzők munkájának segítése is.
Az idény megszokott módon a Béke Kupa küzdelmeivel indult. A benevezett hat csapatot két csoportra osztották, így értelemszerűen a csoportgyőztesek játszottak egymással a kupáért, a másodikok a harmadik helyért, míg az utolsók az 5-6. helyért. Borócziék az A-csoportba kerültek a BVSC és a Bp. Építők társaságában, míg a B-csoport mezőnyét a Ferencváros, a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Postás alkotta.
Az Újpest számára 1960. november 17-én kezdődött meg a menetelés, méghozzá a Budapesti Építők csapata ellen. A Millenárisra kilátogató mintegy 1500 néző a következő összeállításnak tapsolhatott:
Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás I János, Bárány István – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Hága István, Palotás II József – Dudar Imre – Vedres Mátyás (kapus)
Építők: Urbanovich (kapus), Tóth, Simmel, Stipsits, Szabó, Kolozsi, Bikali, Peringer, Rózsa, Jakabházy, Horváth I., Tichy, Horváth II
A mérkőzés általános meglepetésre kiegyenlített játékot hozott. Bár az Újpest az első harmad 10. percében Boróczi, Patócs György és Lőrincz Ferenc jóvoltából három gólt is szerzett, a következő két harmadban a lelkesen és fegyelmezetten játszó kék fehérek alaposan kihasználták a bajnoki és kupacímvédő gyengécske játékát. Gyors és veszélyes kontráikkal kiegyenlítették az állást, így a mérkőzés csalódást keltő 3-3-as döntetlennel ért véget.
Két nappal később, november 19-én máris lehetőség nyílt a javításra, bár a feladat egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek. Az ellenfél a BVSC együttese volt, a tét a döntőbe jutás, amit kizárólag egy győzelemmel lehetett kivívni. Szamosi Ferenc, a Béke Kupa szellemében, ezúttal is bátran játszatta a fiatalokat és ennek végül meg is lett a jutalma, az 1-1-re és 0-0-ra végződő első két harmad után a csapat az utolsó játékrészben nagyszerűen hajrázott és Palotás János 53., valamint Boróczi Gábor 57. percben szerzett góljaival 3-1 arányban verte meg riválisát. A lilák első találatát Zima János szerezte még az 1. percben, a vasutasok részéről pedig Bánkuti Árpád volt eredményes.
Megvolt tehát a csoport első helye, vagyis a csapat az előző három évhez hasonlóan, most is a Béke Kupa döntőjére készülődhetett, méghozzá az ősi rivális Ferencváros ellen. A mérkőzésre 1960. november 27-én került sor a Millenárison, több mint 4000 néző előtt.
Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár II Tibor, Bárány István – Hajek Péter, Palotás I János, Palotás II József – Hága István
FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Kárász I, Grimm, Simon, Schneck, Kárász II, Balogh, Szende, Schwalm, Zádor
Mindkét együttes ideges hangulatban kezdte a mérkőzést, hol a lila-fehérek, hol a zöldek kerültek enyhe fölénybe, gólt azonban senkinek nem sikerült szereznie. A harmad derekán az Újpest kettős emberelőnybe került, amit Palotás János révén sikerült is kihasználnia. Schwalm 35. percben lőtt egyenlítő gólját követően felpörögtek az események: a 36. percben Boróczi, alig egy minutával később Szende talált kaput, a második harmad után így 2-2-vel vonultak pihenőre a játékosok. Az utolsó játékrészben hatalmas küzdelem alakult ki a győztes gól megszerzéséért, ami végül a 44. percben Grimm révén a Ferencvárosnak sikerült. A lila-fehérek három év után először voltak kénytelenek lemondani a címvédésről.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
3-2
(0-0, 2-2, 1-0)
Vladimir Kominek a Béke Kupa küzdelmei során szerzett tapasztalatok után hirdette ki a válogatott 25 fős keretét, amelyben Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás János, Boróczi Gábor és Zima János képviselte az Újpestet.
Egy héttel az elvesztett Béke Kupa döntő után, december 3-án az Újpesti Dózsa számára is megkezdődött a bajnokság, méghozzá a BVSC elleni rangadóval. Szamosi Ferenc két bekkpárral és három csatártrióval vágott neki a mérkőzésnek, ezzel szemben Háray Béla, a vasutasok trénere csupán két sorra alapozhatott.
Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Bárány István, Molnár II Tibor – Lőrincz Ferenc, Patócs Péter, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Zima János, Palotás I János, Hajek Péter – Hága István, Patócs András, Palotás II József – Andorka Imre (kapus)
BVSC: Bessenyei (kapus), Babán, Koutny, Bánkuti, Rigó, Zsitva, Kertész, Siraki, Molnár I, Gubó, Kósa
A kezdeti tapogatózás után újpesti fölény jellemezte az első harmadot, melynek 9. percében Hajek Péter a vezetést is megszerezte a lila-fehérek számára. Szünet után alaposan rákapcsolt a BVSC és annak ellenére, hogy a rutinos hátvéd, Kertész József sérülés miatt már nem korcsolyázott ki a jégre, a vasutasok átvették a játék irányítását. Öt helyzetükből négyet kegyetlenül belőttek, ami végleg demoralizálta a fiatal újpesti csapatot. Szamosi mester hiába cserélt kapust a szünetben, a fiúkat ezzel sem sikerült felráznia, így a bajnoki bemutatkozás 5-1-es vereséggel zárult.
Három nappal később, december 6-án ismét a Bp. Építők együttese került a lila-fehérek útjába. A kék-fehérek papíron könnyű ellenfélnek ígérkeztek, de senki sem felejtette még el, hogy alig három héttel korábban 3-3-as döntetlenre végzett egymással a két csapat. Nagy kérdés volt tehát, hogy a Ferencvárostól és a BVSC-től elszenvedett vereségek után Borócziék melyik arcát láthatja majd a közönség.
Az Újpest mintegy 500 néző előtt fergeteges iramban vetette bele magát a küzdelembe és Boróczi, Lőrincz, Hajek, valamint Zima góljaival 4-1-es előnyre tett szert a szünetig. Bár a következő játékrészben már nem pörögtek annyira a lábak, Patócs András első újpesti találatával és Zima második góljával 6-1-re nőtt az előny. A döntetlenre végződő záró játékrészben Boróczi dugójára Jakabházy válaszolt, a IV. kerületi szurkolók tehát elégedetten könyvelhették el a papírformának megfelelő 7-2-es lila-fehér győzelmet.
Két nappal később, december 8-án az újonc Budapesti Postás volt a következő, kötelező jelleggel megoldandó feladat. Az újpestiek, habár nehezen jöttek lendületbe, végül könyörtelen játékkal köszöntötték Tipold György tanítványait, akik néha hosszú percekre beszorultak a saját kapujuk elé. Az utolsó harmadot már erővel sem bírta a Postás, így Palotás János 4, Lőrincz, Boróczi és Patócs Péter 3-3, Patócs György 2, Patócs András, Hága, Zima, Hajek 1-1, valamint az ellenfél egy öngóljával az Újpest végül 20-0 arányban győzedelmeskedett.
A meccsek gyors ütemben követték egymást. December 10-én megint egy rangadó következett, méghozzá a kiváló formában jégkorongozó Vörös Meteor együttese ellen. A remek sportélménynek ígérkező találkozó 2500 nézőt csalt ki a Millenáris lelátóira.
Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Kondorosi Tihamér, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás I János, Molnár II Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Palotás II József, Hága István, Klink János
Meteor: Losonci Gy. (kapus), Havas, Losonci I., Ziegler, Kenderessy, Egri, Martinuzzi, Siba, Miks, Kun, Varga, Tóth, Rozgonyi, Madarasi
Az első harmadban a Meteor kétszer is vezetést szerzett, de az Újpest, Lőrincz Ferenc révén mindkétszer egyenlített. Szünet után, a 29. percben Kenderessy Balázs a fiatal Molnár rossz passzából ismét a piros-fehéreknek szerzett vezetést, majd nem sokkal később Havas növelte kettőre az előnyt. A lilák játéka ekkor egy időre szétesett, a játékosok egyéni megoldásokból igyekeztek gólt szerezni, ám a jó napot kifogó Losonci György minden kapura tartó korongot megfogott. A harmadik harmad elején kettős emberelőnybe került az Újpest, de nem sikerült élni a lehetőséggel. Sőt a 45. percben Kun éles szögből megeresztett lövése is utat talált Vedres kapujába. Négy perccel a vége előtt Patócs Péter még kozmetikázott az eredményen, így 5-3-as Meteor sikerrel zárult a rangadó. Bátran kijelenthető, hogy ezen a meccsen a rutin döntött az ellenfél javára.
Ezt követően sem volt megállás, hiszen december 13-án következett a bajnokság első derbije. A folyamatosan hulló eső ellenére több mint 2500 néző váltott jegyet a mérkőzésre. A lilák összeállítása csupán annyiban tért el az előző mérkőzéstől, hogy Klink János sérülés miatt sajnálatosan kimaradt a keretből. Az örökrangadó esélyeseként ezúttal mindenki a Ferencvárost könyvelte el…
Ehhez képest az Újpest a 3. percben két gólt is lőtt, Hajek és Patócs Péter voltak eredményesek és bár Kárász a harmad derekán szépített, a 12. percben Zima János helyreállította a két gólos lila-fehér előnyt, amit a csapat a szünetig meg is tudott tartani. Sőt, Boróczi 22. percben szerzett találatával már 4-1 volt az eredmény, amikor egy hét perces, hibáktól nyüzsgő rövidzárlatot négy góllal és fordítással büntetett a Ferencváros. Szerencsére a 40. percben Boróczi ismét betalált, így a szünetben 5-5-ös döntetlent mutatott az eredményjelző tábla. A harmadik harmadban az Újpest játszott fölényben, ám Kondorosi egy balszerencsés mozdulattal a saját kapujába terelte a korongot. Öt perccel később egy, a Népsport szerint is könnyű síppal megítélt büntetőből Grimm már-már eldönteni látszott a két pont sorsát. Szerencsére a lila-fehérek nem nyugodtak bele a vereség godolatába és hatalmas energiákat mozgósítottak a siker reményében. A jutalom nem is maradt el: már egy perc sem volt hátra a meccsből, amikor előbb Lőrincz Ferenc, majd Boróczi Gábor talált be Pozsonyi kapujába, euforikus örömet okozva ezzel az újpesti szurkolóknak!
Ferencváros – Újpesti Dózsa
7-7
(1-3, 4-2, 2-2)
Ezzel véget is ért a bajnokság első köre, mely után a következő volt az állás:
Vladimir Kominek az első kör után kihirdette a Bukarestbe és Szófiába utazó magyar válogatott keretét, amelyben Vedres Mátyás, Patócs György, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor és Zima János képviselték az Újpestet.
Mielőtt azonban a legjobbak elutaztak volna, a lila-fehérek december 17-18-án nemzetközi jégkorongtornát rendeztek a Millenárison a Dynamo Rostock, az osztrák Leoben és a Ferencváros részvételével. A torna kiírása szerint a magyar és a külföldi együttesek csakis egymás ellen meccseltek, vagyis se Újpest – Fradi, se Rostock – Leoben összecsapásra nem került sor. A lila-fehérek, mintegy 2500 néző előtt a torna egyértelmű esélyesének számító Dynamo Rostock ellen kezdtek és az első percek nem sok jót ígértek a magyar bajnoki cím védőjének. A zöld mezes németek hatalmas iramot diktáltak és gyors passzjátékukkal nyomasztó fölénybe kerültek, minek köszönhetően a 11. percre kétgólos előnyt harcoltak ki. Ekkor azonban alaposan felkeményedett az Újpest védekezése, miáltal a támadójáték is jócskán feljavult. A váltás meglepte a Rostock játékosait, a lilák pedig öt perc alatt négy gólt rámoltak be Trampota hálójába. Sorrendben Patócs Péter, Boróczi, Hajek és Patócs András voltak eredményesek. A németek még a szünet előtt szépítettek, így 4-3-as hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. A második harmadban kiegyenlített játékot és három gólt láthatott a közönség: Lőrincz és Boróczi találatára Wünsche válaszolt. Az utolsó játékrészben a lilák már a középső harmadban megkezdték az ellenfél játékának rombolását, amit az esetek többségében sikerült is végrehajtaniuk és bár a Rostock emberelőnyből még betalált egyszer, a mérkőzést végül 6-5-re a lelkesen és nagyszerűen jégkorongozó Újpest nyerte. A játéknap második meccsén az FTC 6-5-re verte a Leobent.
Másnap a lila-fehérek csaptak össze az osztrákokkal. A zuhogó eső és a televízió élő közvetítése ellenére is 1000 néző gyűlt össze a lelátón. Annak is a TV volt az oka, hogy a jégen álló kb. egy centis víz ellenére a bírók időben útjára bocsátották a korongot. Vízilabda ide vagy oda, az újpestiek Lőrincz, Dudar 1-1 és Boróczi 2 góljával 4-1-es előnyre tettek szert a szünetig. A második harmadban, immár csak szemerkélő esőben, Hajek Péter növelte az újpesti gólok számát, míg az utolsóban Bernhardt és Patócs Péter találataival alakult ki a 6-2-es végeredmény.
A tornát így a rendező Újpesti Dózsa nyerte 4 ponttal, a második helyet a Rostockkal döntetlent játszó, jobb gólaránnyal rendelkező Ferencváros szerezte meg. A bronzérmes az NDK csapat lett, míg a Leoben pont nélkül zárt a negyedik helyen.
A válogatott december 20-án utazott el Romániába. Az előzetesen meghirdetett keretből Lőrincz Ferenc munkahelyi elfoglaltsága, Patócs György a vonat lekésése miatt hiányzott. Talán mondani sem kell, hogy a remek hátvédnek ezért január 13-án fegyelmi tárgyaláson kellett részt vennie. Bukarestben, a román válogatott ellen 9-4 arányban elvesztett mérkőzésen Boróczi 1 gólt ütött. Szófiában a csapat két meccset játszott a bolgárokkal. A 7-1-re és 11-0-ra megnyert összecsapásokon Zima János és Boróczi Gábor 3-3 találatot könyvelhettek el.
Az Óév azonban tartogatott még egy bajnoki mérkőzést is a lila-fehéreknek, méghozzá az idény második örökrangadójának formájában. A mérkőzésre december 30-án került sor a Millenárison, ahol 3500 néző volt kíváncsi a két együttes összecsapására.
Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás I János, Molnár II Tibor – Patócs Péter, Patócs András, Hajek Péter – Kondorosi Tihamér – Dudar Imre, Klink János, Hága István – Andorka Imre (kapus)
FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Simon, Grimm, Kárász Gy., Schneck, Kárász I., Balogh, Szende, Némon, Zádor, Schwalm
Maga a meccs nem volt túl színvonalas, viszont annál nagyobb küzdelmet hozott. Grimm már az első percben vezetéshez juttatta a IX. kerületieket, Lőrincz azonban a 6. percben egyenlített. Négy perccel később Szende révén ismét a riválisnál volt az előny és a szünetig már nem is változott az eredmény. A második harmadban mindkét csapat jobb játékot nyújtott, előbb Palotás János egalizált, majd megint Grimm vette be Vedres kapuját. Az utolsó játékrészben Lőrincz Ferenc is meglőtte a második gólját és mivel több találat már nem esett, az ősi riválisok összecsapása másodszor is igazságos döntetlennel zárult.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
3-3
(1-2, 1-1, 1-0)
1961. január 6-án a csapat az NDK-ba utazott, de a portya nem sikerült valami jól, hiszen a Dynamo Weisswasser 11-3 arányban iskolázta le a csapatot, ráadásul Andorka sérülés, Vedres pedig betegség miatt pályára sem léphetett. Kapus hiányában az ellenféltől kölcsönkapott Hildig állt be az újpesti ketrec elé.
Ezt követően ismét a válogatotté volt a főszerep. Január 21-én került sor az 1959. augusztusa óta épülő Kisstadion átadására, aminek egy Magyarország – Románia jégkorong mérkőzés adott ünnepi keretet. Az 5-2 arányban elvesztett összecsapáson Patócs György, Zima János, Boróczi Gábor és Palotás János lépett jégre az Újpestből. A másnapi visszavágón csereként Vedres Mátyás is beállhatott a kapuba, ám a revans ezúttal sem sikerült, a vendégek ezúttal 6-2-re nyertek.
A bajnokság négy nappal később folytatódott. Az Újpesti Dózsa jégkorong csapata a Budapesti Építők ellen debütált a Kisstadionban. A magabiztos 8-2-es sikerből Lőrincz 3, Boróczi 2, Zima és Patócs András 1-1 góllal vette ki a részét, míg a lila-fehérek hatodik találatát Bikali öngóljaként könyvelték el.
Január 29-én már nehezebb feladat, a BVSC elleni rangadó várt Borócziékra. A meccs álmosan indult és bár a vasutasok az első harmadban kétszer is vezetést tudtak szerezni, Patócs András és Palotás János góljainak köszönhetően 2-2-es döntetlennel zárult a játékrész. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lila-fehérek ennél többször nem is igen lőttek kapura. A szünet után azonban fokozódott az iram és a vasutasok kapusa, Suhajda folytatta a rossz tendenciát, Boróczi és Patócs György lövése is utat talált a kapujába, így nem csoda, hogy Hárai Béla becserélte az egykor Újpesten is megforduló Bessenyei Györgyöt. Mivel a hátralévő időben még Babán is szerzett egy gólt, az utolsó harmad előtt 4-3-as lila-fehér vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. Időközben Szamosi Ferenc is váltott a kapuban, Vedres helyére Andorka Imre állt be. A harmadik játékrészben szebbnél szebb támadásokat vezettek a csapatok. A gólok sorát Palotás János nyitotta, Bánkuti szépített, majd Kondorosi karja emelkedett a magasba, Zsitva Viktor azonban ismét közelebb lőtte a BVSC-ét. Boróczi beütötte a lilák hetedik gólját, Zsitva azonban kétszer is beköszönt Andorkának, így az 56. percben 7-7-re állt a mérkőzés. A győzelmet végül az Újpest szerezte meg Zima János 59. percben szerzett találatával! Igazi közönségcsalogató meccs volt, bár a védelmek és a kapusok erről nyilvánvalóan másképp vélekednének.
Két nap múlva újabb kemény falat várt az együttesre: a listavezető Vörös Meteor volt a következő ellenfél.
Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár II Tibor, Bárány István – Hága István, Palotás I János, Hajek Péter – Patócs András, Kondorosi Tihamér, Patócs Péter
Meteor: Losonci Gy. (kapus), Havas, Losonci I., Madarasi, Rozgonyi, Ziegler, Martinuzzi, Miks, Kun, Varga, Hajdu, Egri, Tóth
Szerencsére a BVSC ellen megsérült Palotás János az utolsó pillanatban, ha fejvédőben is, de tudta vállalni a játékot, így Szamosi edzőnek nem kellett megbontania a megszokott kezdő sorokat. Már az első pillanatoktól kezdve érződött, hogy a lila-fehérek frissebben mozognak ellenfelüknél, így a látottak alapján nem okozott meglepetést, hogy Patócs András és Kondorosi góljaival két gólos előnyre tettek szert a harmad végéig. Szünet után megélénkült az iram, Patócs András a második gólját is belőtte, így az utolsó játékrészre nehéz helyzetbe került az aktuális listavezető. A IV. kerületiek viszont ott folytatták, ahol abbahagyták: Boróczi 2, Lőrincz 1 találatot szerzett, de még a piros-fehérek szépítő gólját is újpesti játékosnak, az öngólt vétő Bárány Istvánnak könyvelték el. Szép és magabiztos győzelmet aratott a fiatal lila-fehér együttes.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
6-1
(2-0, 1-0, 3-1)
A bajnokság második köréből már csak egy mérkőzés volt hátra a Budapesti Postás ellen, amit február 4-én játszott le a csapat. Az újpestiek nehezen lendültek játékba, ám végül Boróczi 6, Palotás János 5, Zima, Lőrincz 2-2, Hága, Patócs András, Kondorosi, illetve Bárány 1-1 góljával 19-1 arányban győzték le az újonc ifjait.
A megfiatalított újpesti csapat remek második kört produkált, az öt meccsből négyet megnyert, csupán a zöld-fehérek ellen kellett beérnie a döntetlennel. A remek sorozatnak köszönhetően Borócziék megelőzték a BVSC-ét és felléptek a tabella harmadik helyére.
Február közepén a válogatott ismét Bukarestbe utazott, ezúttal a Városok Tornájára, ahol a hazaiak és a hazai utánpótlás válogatott mellett Leningrád (ma Szentpétervár) és Berlin csapataival kellett megmérkőzniük. A válogatott keret, amelyben Patócs György, Palotás János és Boróczi Gábor képviselte az Újpestet, az öt mérkőzésből négyet elvesztett és csupán a román ifjúsági válogatott ellen tudott nyerni 8-4 arányban. Boróczi a torna során öt gólt szerzett.
A bajnokság harmadik köre február 25-én kezdődött meg a lila-fehérek számára. Az ellenfél a BVSC együttese volt, akik Zsitva Viktor eltiltása és Kertész József sérülése miatt meglehetősen tartalékos összeállításban léptek jégre. A Kisstadionban 1500 néző várta, hogy útjára induljon a korong és ez félórás késés után végre meg is történt. Az Újpest semmit nem bízott a véletlenre, a csapat végigdominálta a mérkőzést és Lőrincz 4, Boróczi 2, Kondorosi, Patócs Péter, Palotás János, Hajek, Palotás József és Zima 1-1 góljával 12-2-re lépte le ellenfelét. A másik oldalról egy volt és egy leendő újpesti játékos, Molnár I Tibor és Bánkuti Árpád voltak eredményesek.
Három nappal később könnyebb feladat várt a IV. kerületiekre: a Budapesti Postás ellen kellett érvényesíteni a papírformát. Ez azonban közel sem ment olyan könnyen, mint a korábbi összecsapásokon. Szamosi Ferenc fiai két harmadon keresztül tulajdonképpen csak szenvedtek a pályán és bár 4-0-ra így is vezettek az utolsó játékrész előtt, a sorok megkeverése kellett ahhoz, hogy némi pezsgés költözzön a játékba. Végül, ha a vártnál nehezebben is, megszületett a 9-2 arányú győzelem.
Március 4-én a Budapesti Építők következtek a sorban. A lila-fehérek ismét nagy küzdelemre kényszerültek, mivel Pásztor György csapata fegyelmezetten és szívósan védekezett, különösen a második és harmadik harmadokban. Ettől függetlenül a meccs bizonyos szakaszaiban az Újpest szinte a kapujához szegezte ellenfelét és sok szép támadást vezetett, amelyekből Lőrinczéknek 7 alkalommal sikerült is bevenniük a nagyszerűen védő Urbanovich kapuját. A 7-3-as győzelem önbizalom növelő bemelegítésnek is remekül bevált a soron következő, Ferencváros elleni mérkőzéshez.
Az örökrangadóra 1961. március 7-én került sor a Kisstadionban, ahol a kellemesen meleg, tavaszias este 6000 nézőt csalt ki a lelátókra. A meccs esélyesének a tabellát aktuálisan vezető Ferencváros számított, aki egy esetleges győzelemmel már aznap bebiztosíthatta volna az aranyérmét. Az újpesti jégkorongozóknak azonban más terveik voltak.
Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Monár II Tibor, Bárány István – Palotás I János, Hajek Péter, Patócs Péter – Kondorosi Tihamér
FTC: Pozsonyi (kapus), Szende, Erdős, Simon, Grimm, Kárász Gy., Kárász I., Balogh, Zádor, Schwalm
A lila-fehérek hamar levetkőzték magukról a kezdeti idegességet és tulajdonképpen a mérkőzés végéig kezükben tartották a játék irányítását. Rendkívül okosan és taktikusan jégkorongoztak és Patócs Péter révén a 13. percben a vezetést is sikerült megszerezniük, amit egy perccel később Palotás József találata követett. A 17. percben Boróczi Gábor már háromra növelte az előnyt és bár Simon révén a Fradinak még a szünet előtt sikerült a szépítés, a második harmadban ismét a lilák diktálták a tempót. A 28. percben Palotás II belőtte a második gólját is, amit néhány másodperccel később Lőrincz fejelt meg egy újabb találattal (5-1). A kiváló balszélső nyolc perccel később ismét bevette Pozsonyi kapuját, miközben a rivális játéka teljesen szétesett és összezavarodott. Az utolsó játékrész elején Grimm ugyan faragott a hátrányból, de a 46. percben Boróczi is meglőtte a maga második gólját, amit az ellenfél játékosai közül néhányan már nem tudtak elviselni. Több sportszerűtlen, durva jelenet következett, melyekből leginkább Kárász István és Simon László vette ki a részét, míg a másik oldalról Bárány István vette fel velük a kesztyűt. És mivel ezen a mérkőzésen az volt megírva, hogy aki gólt szerez, az rögtön duplázzon is, az 56. percben Patócs Péter állította be a végeredményt.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
8-2
(3-1, 3-0, 2-1)
A bajnokságból az Újpest számára csupán egyetlen egy mérkőzés maradt hátra, méghozzá a Vörös Meteor elleni, melynek tétje az érmek elosztásának sorrendje volt. Győzelem esetén Boróczikéknak akár még a bajnoki cím elnyerésére is lett volna az esélyük, az esetleges vereség viszont a második hely bronzra cserélését jelentette. Sajnos a VM már a 3. percben betalált, így fegyelmezett és zárt védekezésre berendezkedve várták a kontrázás lehetőségét. Ezzel szemben a lila-fehérek összjátékába rengeteg hiba csúszott és bár a 10. percben Palotás József egyenlíteni tudott, a nagyszerűen játszó Rozgonyi nem sokkal a szünet előtt belőtte második gólját is, így a piros-fehérek vonulhattak vezetéssel az öltözőbe. A második harmadban Kenderessy korai góljával eldőlni látszott a mérkőzés, de a 31. percben Boróczi, majd a játékrész utolsó másodperceiben Hajek Péter is bevette Losonci kapuját, azaz 3-3-ról várták a csapatok az utolsó játékrész kezdetét. A harmad nem indult jól, a 42. percben Zima balszerencsésen ért a koronghoz, ami Andorka mellett a kapuba vágódott. A lila-fehérek ezt követően nagy tempót diktáltak, időnként teljesen beszorították ellenfelüket és Palotás János találatával a 47. percben össze is jött az egyenlítés. Ám Rozgonyi még a fordulás előtt belőtte a harmadik gólját, így a rutin és a fiatalos hév összecsapásából ezúttal az előbbit képviselő Vörös Meteor került ki győztesen.
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
5-4
(2-1, 1-2, 2-1)
Az Újpest komoly fiatalításon átesett felnőtt csapata számára ezzel véget ért az idény. A keret mindent egybevetve kiválóan megállta a helyét, hiszen a Béke Kupában döntőt játszott, a bajnokságban pedig szinte az utolsó pillanatig esélye volt arra, hogy az aranyérem megszerzésével megvédje bajnoki címét. Az első kör bizonytalanságától eltekintve Borócziék nagyszerűen szerepeltek, mi sem árulkodhat jobban erről a tényről, minthogy a bajnoki címet megszerző Ferencváros egyetlen egyszer sem tudott győzni a lila-fehérek ellen.
Az 1960-1961. évi bajnokság végeredménye:
A szakosztály jövőjét tekintve az is reménykedésre adott okot, hogy fennállása óta első ízben sikerült a lila-fehérek ifjúsági csapatának megnyernie a bajnokságot, méghozzá veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel a Budapesti Vörös Meteor és a BVSC előtt. Az aranyérmes fiatalok közül sokan később a felnőtt csapatban is bemutatkozhattak, közéjük tartozott Révész József, Gazda László, Fülöp Tamás és Keresztes Vince is.
A IV. kerületben az is örömre adhatott okot, hogy nem szakadt meg a „hagyomány” és zsinórban negyedszer is Újpestről került ki a gólkirály, csupán a csatár személye cserélődött ki. Lőrincz Ferenc mesterhármasát követően most a 31 gólos Boróczi Gábor volt a bajnokság legeredményesebb támadója, míg a második helyen éppen Lőrincz végzett 26 találattal. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a dobogó harmadik fokára egy leendő újpesti játékos, Zsitva Viktor (BVSC) kapaszkodhatott fel.
A Béke Kupa ezüstérmes és bajnoki harmadik helyezett Újpest kerete:
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem