1959-1960 – Ötödikre három arany

A balszerencsés 1958-1959. évi szezont követően egyáltalán nem volt nagy mozgás az Újpest keretében, mivel a csapat vezetői is látták, hogy az állomány játékereje bőségesen alkalmas az áhított bajnoki cím megszerzéséhez. A távozók listáján a BVSC-hez igazoló kapus, Bessenyei György, az érkezőkén egy rutinos hátvéd, Bárány István neve szerepelt, aki korábban az MTK és a Postás játékosa is volt, de Újpestre a Ferencváros csapatától érkezett. A továbbra is Szamosi Ferenc által irányított felkészülés a szokásos módon zajlott: áprilisban megindultak a kemény szárazedzések, majd a hazai jeges idényt megelőzően a szakosztály játékosai Csehszlovákiába utaztak, ahol végre botot ragadhattak a kezükbe és korcsolyát húzhattak a lábukra.

A Millenáris 1959. november 3-án nyitotta meg a kapuit a sportolók előtt, így semmi nem állt a nemzetközi versenyprogram és a három fordulósra tervezett bajnokság miatt viszonylag korán, november 12-én beinduló idény útjában. A kezdetet ezúttal is a Béke Kupa kiírása jelentette, ahol a címvédő Újpest és a bajnok Vörös Meteor játszotta a nyitómeccset. Az újpestiek szinte égtek a bizonyítás és a visszavágás vágyától. A játékosok szavait idézve: “Szeretnénk megtépázni a bajnok Meteor babérjait, no és harmadszor is jó lenne elnyerni a Béke Kupát!” Ehhez minden feltétel adott volt, hiszen a felkészülés során ujjtörést szenvedő Hága Istvánon kívül mindenki épen és egészségesen várta a kezdést.

November 12-én 1500 ember foglalt helyet a Millenáris lelátóin, hogy szemtanúja legyen az új idényt felvezető Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor összecsapásnak. A két csapat a következő összeállításban lépett jégre:

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás József, Patócs György – Palotás János, Molnár I Tibor, Boróczi Gábor – Rendi János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Bán József – Hajek Péter, Rancz Sándor, Ádám András

Meteor: Losonczi Gy. (kapus), Martinuzzi, Havas, Kenderessy, Egri, Patócs P., Siba, Ziegler J., Miks, Madarasi, Patócs A., Losonczi I., Varga, Tóth

Molnár I Tibor a remek csatár és bárzongorista

A lila-fehérek már az első másodpercektől kezdve nagy becsvággyal vetették bele magukat a küzdelembe és támadószellemű játékfelfogásukkal alaposan kihasználták a bajnok védelmének megingásait. Különösen a rutinos “öreg rókák” voltak elemükben, hiszen Bán József 2, Molnár 1 találattal vette ki a részét a szünetig összeszorgoskodott négygólos előnyből. A középső játékrészben folytatódott a Meteor pokoljárása: a 26. percben előbb Molnár ütött újabb gólt, majd a 35. percben Patócs György lövésével már hatra nőtt az újpesti találatok száma. Havasnak csupán az 52. percben sikerült szépítenie, de Zima János arról is gondoskodott, hogy az Újpesté legyen az utolsó szó. A kitűnő center az 59. percben emberhátrányból állította be a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

7-1

(4-0, 2-0, 1-1)

November 21-22-én már a válogatott is bemutatkozott a hazai közönségnek, az ellenfél a román szelekció volt. Az Újpestből Andorka Imre, Palotás János, Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor és Patócs György kaptak behívót a sok sikerélményt sajnos nem tartogató hétvégére. Az első meccsen 1-7, a másodikon 1-4 arányban győzedelmeskedtek a vendégek, ez utóbbin a magyar gólt Palotás János ütötte.

A Béke Kupa november 26-án folytatódott a BVSC elleni mérkőzéssel, amelyre szép számú közönség, 1000 néző volt kíváncsi. A csapatok jó iramban kezdtek, a BVSC eleinte többet és veszélyesebben támadott, de a lehetőségeiket sorban elpuskázták. A mindvégig három támadósorral játszó lila-fehérek ezt követően fokozatosan átvették az irányítást és Palotás János 17. percben lőtt góljával megszerezték a vezetést. A szünet előtt még Molnár Tibor is betalált Suhajda kapujába, így kétgólos újpesti előnnyel vonultak pihenőre a csapatok. A második harmadban Szamosi Ferenc tanítványai hatalmas fölényben játszottak, a vasutasok csak elvétve jutottak el Andorka kapujához. A fölényt Lőrincz a 23., Palotás János a 30. percben váltotta gólra és mivel a BVSC erejéből az utolsó játékrészben is csak a szépítésre futotta, magabiztos újpesti győzelemmel ért véget a mérkőzés.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-1

(2-0, 2-0, 0-1)

Három nappal később a Ferencváros volt az ellenfél. Az idény első örökrangadójára 2500 néző váltott jegyet a Millenárisra.

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás II József, Palotás I János – Patócs György, Molnár I Tibor, Boróczi Gábor – Rendi János, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Hajek Péter – Bán József, Rancz Sándor, Ádám András

FTC: Simon A. (kapus), Raffa, Schneck, Kárász, Grimm, Simon I., Rajkai, Szende, Margó, Vajdafi

A Ferencváros tartalékos összeállításban játszott, mivel több játékosát is eltiltották a Vörös Meteor elleni meccsen mutatott botrányos viselkedés miatt. A zöld-fehérek ettől függetlenül, vagy talán épp ezért, nagy akarással álltak hozzá a mérkőzéshez. A meccs feléig tulajdonképpen felváltva potyogtak a gólok és két harmad után 4-4-re álltak a csapatok. Ekkor az Újpest, elsősorban Lőrincz, Palotás János és Boróczi remek alakításainak köszönhetően – utóbbi az előkészítésben jeleskedett – hat perc alatt négy gólt rámolt be Simon kapujába, amire már csak Grimm tudott válaszolni az 56. percben.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

8-5

(2-3, 2-1, 4-1)

A Zima János – Hajek Péter – Lőrincz Ferenc csatártrió dolgoztatja meg Urbanovicsot, a Bp. Építők kapusát

A Béke Kupa zsinórban harmadszori megnyeréséhez az Újpestnek nem volt más dolga, mint december 3-án, az utolsó meccsen megverni a Budapesti Építők csapatát. Ezt mindenki papírforma győzelemként könyvelte el, így némi meglepetést okozott, hogy a lila-fehérek csak nehezen boldogultak a szívósan és lelkesen védekező kék-fehérekkel. Habár a közvélemény részéről elvárt gólszüret elmaradt, a győzelem és a kupa elhódítása tulajdonképpen egyetlen percig sem forgott veszélyben. A 6-3-as diadal pedig azt jelentette, hogy 1957 és 1958 után 1959-ben is Ádám Andrásék emelhették magasba a kupát.

A Béke Kupa végeredménye:

Öt nappal később, 1959. december 8-án ismét a Budapesti Építők volt a lila-fehérek ellenfele, ezúttal azonban már az Országos Bajnokság keretében. A folyamatosan zuhogó eső ellenére is 300 néző foglalt helyet a lelátókon és figyelte miként gyürkőzik neki a gyors és pontos összjátékra törekvő Újpest a megerősített védelemmel pályára lépő kék-fehéreknek. A meccset az is érdekessé tette, hogy Szamosi Ferenc a védelemben a fiataloknak, Palotás Józsefnek és Patócs Györgynek szavazott bizalmat, míg Rancz Sándor és Rendi János a tribünről figyelhették csak társaik játékát. Borócziék a nehéz körülmények ellenére is hozták a papírformát: Palotás József, Bán, Lőrincz és Ádám góljaival 4-1-re győzedelmeskedtek az Építők fölött. A szépítő találatot Jakabházy László ütötte.

Míg a fiatalabbik Palotás első bajnoki meccsén maradéktalanul meghálálta Szamosi Ferenc bizalmát, bátyja, János teljesítménye már közel sem nyerte el a mester tetszését. A második harmadban az alábbi diskurzusnak lehettek fültanúi azok, akik a kispad közelében foglaltak helyet: “Öcsi, ne nyaralj, játsszál komolyan!” – tette szóvá az edző, mire az érintett a következő választ adta: “Ha úgy gondolja, le is jöhetek!” A szót pedig tett követte, így nem lehet csodálkozni azon, hogy Palotás János a harmadik harmadot már Rendi és Rancz társaságában a lelátóról nézte végig.

Két nappal később, december 10-én valódi jégkorongélményben lehetett része azoknak, akik kilátogattak a Millenárisra, hiszen a lila-fehérek vendége a sokszoros csehszlovák bajnok, a Rudá Hvezda Brno (ma HC Kometa Brno) együttese volt. A magyar jégen valódi ritkaságnak számító bemutató mérkőzést 3000 néző tekintette meg. A világ élvonalához tartozó csehek remek játékkal érzékeltették a két csapat és a két ország jégkorongkultúrája közötti hatalmas tudáskülönbséget és 19-1 arányban győzedelmeskedtek a lelkesen küzdő hazaiak ellen. A krónikák szerint a Pásztor Pál helyére beálló Vedres Mátyás bravúrjai így is számtalan góltól mentették meg az Újpest kapuját.

A csütörtöki nemzetközi mérkőzést szombaton újabb erőpróba követte, ezúttal az ASK Vorwärts együttese ellen. Az NDK jégkorongja ekkoriban már jócskán felfutóban volt, így nem lehetett csodálkozni azon, hogy a 20-22 éves játékosokból álló kelet-németek sima, 8-0-ás győzelmet arattak a lila-fehérek ellen.

A bajnokság három nappal később, december 15-én folytatódott, méghozzá a bajnoki címvédő Vörös Meteor elleni mérkőzéssel. Szamosi Ferenc dolgát alaposan megnehezítette, hogy a sok sérülés miatt egy alaposan felforgatott csapattal kellett pályára lépni. A legnagyobb érvágás a Bp. Építők elleni meccsen megsérült Boróczi Gábor és a barátságos meccseken kidőlt Palotás János hiánya volt. A gyenge színvonalú mérkőzésen az Újpest egyetlen percig játszott tudásának megfelelően, akkor azonban, Bán és Molnár I Tibor révén rögtön két gól is szerzett. Az 1-2-es vesztésre álló Meteor ezt követően azonban megrázta magát és a hátralévő 18 percben 3 gólt ütve 4-2 arányban megnyerte a rangadót.

A 16 éves Vedres Mátyás kitűnően védett

Sok idő nem volt a búslakodásra, hiszen 1959. december 19-én került sor a bajnokság első derbijére, továbbra is Boróczi és Palotás I nélkül.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Hajek Péter – Bárány István, Kondorosi Tihamér – Ádám András, Molnár I Tibor, Bán József – Hága István, Molnár II Tibor, Dudar Imre

FTC: Pozsonyi (kapus), Schneck, Raffa, Kárász I, Grimm, Simon, Margó, Kárász II, Klink, Szende, Vajdafi

A lila-fehérek a gondok ellenére nagy elánnal és szervezett játékkal vetették bele magukat a küzdelembe. A Millenárisra kilátogató 2500 néző a 7. percben tapsolhatott először gólnak, amikor Molnár “Moli” Tibor távoli lövése utat talált Pozsonyi kapujába. A 11. percben Lőrincz és a duplázó Molnár révén újabb két újpesti gól esett, de egy perc sem telt el és Moli már a harmadik, majd a 15-ben a negyedik találatának örülhetett. A gól nélküli második harmadot követően Bán József a 47. percben hatra növelte az Újpest előnyét és bár az 57. és 59. percekben a Fradi még kozmetikázott az eredményen, a lila-fehérek magabiztosan gyűjtötték be a két pontot.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-2

(5-0, 0-0, 1-2)

A bajnokság első körének utolsó meccsére december 22-én került sor, az ellenfél a BVSC volt. A még mindig tartalékosan felálló Újpest nehezen lendült játékba, játékosai körülményesen és lassan szövögették a támadásaikat. A vasutasok fiatal csatárai számos nagy gólhelyzetet dolgoztak ki és a meccs feléig kétgólos előnyre tettek szert. A lila-fehérek csak ezt követően rázták meg magukat és a második szünetig Bán “Dodó” két góljával sikerült egyenlíteniük. Az utolsó harmad derekán szerencsére Lőrincz és Ádám András is betalált, így a IV. kerületi alakulat újabb fontos két pontot könyvelhetett el magának. A győzelemben oroszlánrésze volt a kitűnően védő Vedres Mátyásnak is.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-2

(0-1, 2-1, 2-0)

A bajnokság állása az első kör után:

A Czerva László szövetségi edző által vezetett magyar jégkorong válogatott a karácsonyi szünetben az NDK-ba utazott vendégszereplésre. A keretben Lőrincz Ferenc és Molnár I Tibor képviselte a lila-fehér színeket. Boróczi Gábor és Palotás János sérülés miatt nem utazott el, míg a hátvéd Patócs György egyszerűen lekéste a vonat indulását, így kénytelen-kelletlen itthon maradt.

Urbanovics munkában, miközben Zima Jánost Szabó Attila, Hajek Pétert pedig Bikali Tibor (2) igyekszik semlegesíteni

A bajnokság 1960. január 5-én a Budapesti Építők elleni mérkőzéssel folytatódott. Mivel Palotás János az ünnepek alatt felépült, Szamosi Ferencnek már csak Boróczi Gábor sérülése jelentett némi gondot. A végül 5-1 arányban megnyert mérkőzésen az ekkor még csatárt játszó Hajek Péter már a 25. másodpercben megszerezte a vezetést, ezt követően azonban a harmadik harmad 3. percéig kellett várni a következő, Patócs György nevéhez fűződő találatra. A szokásos térfélcserét követően az Újpest, Lőrincz, Zima és Bán révén két perc alatt három gólt is szerzett, a kék-fehérek részéről Jakabházy volt eredményes az 55. percben.

Január 9-én ismét a BVSC volt az ellenfél. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szaksajtó ezeket a mérkőzéseket az ország legjobb támadósora és legstabilabb védelme közötti összecsapásként tartotta számon. A Millenáris lelátóin helyet foglaló 1500 néző érdeklődve várta, hogy ezen az estén vajon az újpesti támadószellem vagy a vasutasokat jellemző biztonsági játék kerekedik-e fölül. Lila-fehér oldalon bizakodásra adott okot, hogy Boróczi Gábor hosszú idő után végre ismét kikorcsolyázhatott a jégre. A meccs elején mindkét csapat kihagyta a helyzeteit, ám Lőrincz 8. percben lőtt gólja és Andorka Imre remek védései meghozták az újpesti játékosok önbizalmát, akik két harmad után 0-4 arányú vezetésre tettek szert. Az utolsó harmad változatos, nagy iramú játékot és sok, szám szerint 9 gólt hozott. A lila-fehérek 9-4-re győztek, vagyis ezúttal szerencsére az offenzív felfogás diadalmaskodott.

A csapat 1960. január 13-án buszra ült és egy hetes osztrák túrára indult, melynek során 14-én a Leoben, 15-én a Klagenfurt AC, 18-án az SV Villach, 19-én pedig a Graz együttesei ellen játszottak egy-egy barátságos mérkőzést. Palotásék a négyből három meccset megnyertek (Leoben 3-8, Villach 4-11, Graz 3-11) és csupán a hat kanadai légióssal felálló KAC-tól kaptak ki 9-1 arányban. Klagenfurtban a csapat már az 1959. november 22-én átadott jégcsarnokban játszott. A túra legeredményesebb magyar játékosai Palotás János (8 gól) és Boróczi Gábor (7) voltak, de három góljával nagyszerűen helytállt az ifjabbik Palotás testvér, József is.

Január 24-én, négy nappal az Ausztriából való hazatérést követően került sor a bajnokság második derbijére. A Millenárison ez alkalommal is sokan voltak kíváncsiak az örök rangadóra, 3500 néző toporgott a lelátókon.

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás I János, Palotás II József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Hága István, Molnár II Tibor – Ádám András, Molnár I Tibor, Bán József

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Schneck, Kárász I, Grimm, Simon, Rajkai, Margó, Bende, Vajdafi

Bán Dodó beüti az Újpest harmadik gólját

Már az első percektől fogva változatos és nagy iramú játék folyt a jégen. A gólok sorát Grimm nyitotta meg, majd Lőrincz válaszolt a 10. percben. Négy perccel később Boróczi szerzett vezetést a liláknak, amit Kárász egalizált, így az első harmad döntetlennel zárult. Sajnos a játékrész vezéráldozattal is járt, hiszen Kondorosi Tihamér válla megsérült, így az Újpest három hátvéddel volt kénytelen folytatni a meccset. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a második harmad nyomasztó lila-fehér fölényt hozott. Borócziék öt gólt lapátoltak be Pozsonyi hálójába (Boróczi és Lőrincz kétszer, Bán egyszer volt eredményes) és néha percekre beszorították riválisukat a saját kapuja elé. A nagy előny birtokában azonban könnyelművé vált a csapat, a védekezés fellazult, amit a zöldek kíméletlenül ki is használtak, így a térfélcseréig sikerült 7-6-ra felzárkózniuk. Boróczi az 52. percben beütötte a negyedik gólját, ám sajnos ez sem volt elég a győzelemhez, mert a Fradi az utolsó negyvenöt másodpercben, némi szerencsével, ám közel sem érdemtelenül, két gólt szerezve kicsikarta az egyenlítést.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

8-8

(2-2, 0-5, 6-1)

A második kör utolsó meccsét január 31-én a Vörös Meteor ellen vívta a csapat. A mérkőzés mindkét részről óvatos biztonsági játékkal indult, a szünet után azonban bekeményítettek a játékosok, amit a sok kiállítás is jelzett. Havas révén a piros-fehérek szereztek vezetést a 25. percben, Lőrincz öt perccel később emberhátrányból egyenlített. Az utolsó harmadban az Újpest nagy hajrát nyitott, de a helyzetek sorra kimaradtak, így a meccs 1-1-es döntetlennel ért véget.

A harmadik kör egy lélegzetvételnyi szünet nélkül, máris az örökrangadóval vette kezdetét február 2-án. 3000 néző figyelte, hogy az első és a második helyezett vajon milyen összeállításban korcsolyázik ki a jégre.

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor, Palotás II József – Bárány István, Palotás I János – Zima János, Molnár I Tibor, Ádám András

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Kárász, Grimm, Simon, Rajkai, Schneck, Margó, Szende, Schwalm

Zima János kihagyhatatlannak tűnő helyzete

A Fradi villámrajtot vett, 95 másodperccel a kezdés után már 2-0-ra vezetett, de a balszerencsének itt még nem volt vége: a 13. percben a korong Molnár botjáról vágódott Vedres kapujába. A lila-fehér fiúknak azonban ez sem szegte kedvét és Moli a 19. percben kétgólosra csökkentette a hátrányt. A második harmad Lőrincz és Boróczi találataival kezdődött, de 3-3 után ismét a zöld-fehérek szereztek kétgólos előnyt, amit Palotás János még a szünet előtt egyre csökkentett. Az utolsó játékrészben az Újpest olyan iramot diktált, amit a Ferencváros már nem tudott követni és három gólt szerezve a maga javára fordította a meccset. A siker fő letéteményesei Palotás János és a 17 éves Vedres Mátyás voltak. Előbbi nagy elánnal játszva korcsolyázta be az egész pályát, ráadásul pihenésre sem volt sok ideje: Szamosi Ferenc sokszor a feltűnően bizonytalanul játszó Patócs György helyett is őt küldte jégre, ráadásul a sérült Kondorosi sem kapott még túl sok jégidőt.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

7-5

(1-3, 3-2, 3-0)

Az Újpest előnye ezzel a győzelemmel 4 pontra nőtt az üldözők előtt, így a IV. kerületben viszonylagos nyugalommal várhatták a válogatott portyái miatt beálló majdnem három hetes bajnoki szünetet. A nemzeti csapat elsőként az NSZK-ba utazott, ahol egy nemzetközi torna keretében Ausztriával és a hazai B válogatottal mérték össze az erejüket. A két vereséggel (1-4 és 4-11) záró keretben négy újpesti, Vedres, Palotás I, Molnár I és Zima kapott helyet, a nyugat-németek ellen a két utóbbi játékos jegyzett egy-egy találatot. A következő állomás a román főváros volt, ahol a Budapest néven szereplő válogatotthoz már Patócs György, Lőrincz Ferenc és Boróczi Gábor is csatlakozott. A szelekció három vereséggel zárta a tornát, Bukarest válogatottjától 4-2-re, a Torpedo Gorkij együttesétől 12-3-ra, míg a VZKG Ostrava-tól 8-0-ra kaptak ki a fiúk. A magyarok öt lőtt góljából Boróczi kettőt, Lőrincz és Molnár egyet-egyet vállalt.

Boróczi Gábor harcol a korongért a Meteor védőivel és a kapujából kimozduló Szeghy Ferenccel

1960. február 24-én a Budapesti Vörös Meteor elleni meccsel folytatódott a bajnokság. A lila-fehérek hatalmas fölényben játszottak és Boróczi 5, Ádám, Bán, Molnár II, valamint Lőrincz 1-1 góljával 9-1 arányú győzelmet arattak a tabella második helyén álló közvetlen riválisukkal szemben. Bátran kijelenthető, hogy még a legvérmesebb Újpest-szurkolók sem számítottak ilyen arányú diadalra.

A bajnokságból már csak két meccs volt hátra, de addig is Borócziék még megmérkőztek az NDK-ból érkezett SC Motor Karl Marx-Stadt csapatával a Millenárison. A kilátogató mintegy 500 néző örömmel láthatta, hogy a bajnoki cím megnyerésének küszöbén álló újpesti jégkorongozók 9-6 arányban megverik a papíron esélyesebbnek számító kelet-németeket.

1960. március 1-jén a Budapesti Építők volt a következő ellenfél. A kék-fehérek, “balszerencséjükre”, Jakabházy találatával megszerezték a vezetést, ami alaposan felpaprikázta az újpesti játékosok harci kedvét, akik végül Boróczi (5), Molnár I (2), Palotás I (2), Lőrincz (2), Palotás II, Ádám és Zima góljaival 15-1 arányban győzték le Pásztor György tanítványait. A nagy különbség ellenére igencsak forró volt a hangulat a jégen, amit szabadszájú megjegyzések, bottal ütések és néhány kirívó sportszerűtlenség tett az avatatlan néző számára is nyilvánvalóvá.

A bajnokság utolsó mérkőzését már biztos bajnokként várta az Újpest, mely március 3-án a következő összeállításban lépett jégre a BVSC együttese ellen:

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Zima János, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor – Bárány István, Palotás I János – Palotás II József, Molnár I Tibor, Ádám András – Dudar Imre, Hajek Péter, Molnár II Tibor – Vedres Mátyás (kapus)

BVSC: Bessenyei György (kapus), Koutny, Babán, Gubó, Miklós, Zsitva, Kertész, Siraki, Bánkuti

Szamosi Ferenc minden bevethető játékosának bizalmat szavazott, így a lila-fehérek két bekkpárral és három csatártrióval vetették bele magukat a küzdelembe, méghozzá teljes erőbedobással. Ugyanezt tették a vasutasok is, így a nézők szép akcióknak és magyar pályákon magasnak számító színvonalnak tapsolhattak. Az Újpest a 3. percben Lőrincz Ferenc góljával szerzett vezetést, de a harmad derekán Gubó még egyenlített. Egy perccel később Zima János szerezte vissza az előnyt, amit a második játékrész közepén kettőre növelt. Egy perccel a szünet előtt Gubó vétett öngólt, így a csapat háromgólos előnyből várhatta a bajnokság utolsó felvonását. A harmad első gólját Zsitva Viktor szerezte, Lőrincz egy percen belül válaszolt. A vasutasok nem adták fel és egy Miklós, majd egy újabb Zsitva találattal 5-4-re zárkóztak fel. Az Újpest győzelmét a harmadik gólját jegyző Zima János biztosította be az 59. percben.

Újpesti Dózsa – BVSC

6-4

(2-1, 2-0, 2-3)

Egy év kihagyást követően tehát ismét Újpestre került a bajnoki cím. És nem érdemtelenül: a csapat minden tekintetben kiemelkedett a mezőnyből, hiszen a lila-fehérek győztek a legtöbb alkalommal, toronymagasan ők szerezték a legtöbb gólt és ők kapták a legkevesebbet.

A bajnokság végeredménye:

Hátul balról: Molnár II Tibor, Ádám András, Rancz Sándor, Zima János, Bán József, Kondorosi Tihamér, Palotás János, Palotás József, Molnár I Tibor, Patócs György
Elől balról: Lőrincz Ferenc, Vedres Mátyás, Pásztor Pál, Bárány István, Hajek Péter

Kecskés József szakosztály elnök büszkén nyilatkozott arról, hogy a bajnokságban már egy saját nevelésű ötöst tudott játszatni az Újpest: a tizenhat évesek sorát erősítette a kapus Vedres Mátyás, Palotás József és Dudar Imre, míg Hajek Péter és Molnár II Tibor éppen csak betöltötték a 20. életévüket. Reményét fejezte ki, hogy ez a tendencia a jövőben is eredményesen folytatódik majd.

Az is örömmel tölthette el a lila-fehér szurkolókat, hogy zsinórban harmadszor is Lőrincz Ferenc lett a bajnokság gólkirálya a maga 18 találatával. A verseny szoros volt, hiszen Boróczi Gábor 17 egységgel zárt a második helyen. A dobogó harmadik fokára a Ferencváros kiválósága, Grimm György állhatott fel, aki 14 gólig jutott.

Az idénynek azonban még nem volt vége, hiszen első alkalommal írták ki a Felszabadulási Kupa néven meghirdetett tornát, amin a bajnokságba nevezett együttesek kivétel nélkül el is indultak. A tornát egyetlen hétvégén, pontosabban négy egymást követő napon rendezték a Millenáris jegén. A lila-fehérek március 19-én a BVSC ellen kezdtek és Lőrincz (2), Zima és Molnár góljaival 4-2-re győztek a folyamatosan zuhogó esőben. A vasutasok részéről Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád volt eredményes.

Másnap a Bp. Építők volt az ellenfél és bár a kék-fehérek kétszer is vezetni tudtak, a frissiben avatott bajnokcsapat végül 6-2-vel érvényesítette a papírformát. A gólszerzők Lőrincz, Molnár I, Boróczi, Palotás I, Zima és Hajek voltak.

A torna a derbivel és igazi gólszürettel folytatódott. A meccset eredetileg 18:00-kor kellett volna kezdeni, de a meleg idő miatt csak éjfélre vált játékra alkalmassá a jég. A mérkőzés nagy részében az újpestiek játszottak fölényben, akik a 4-2-re és 2-1-re megnyert első és második harmad után már csak arra vigyáztak, hogy megőrizzék az előnyüket. Az utolsó játékrészben 9-4-re is vezettek már, ám ezt követően alaposan visszavettek a tempóból, hiszen másnap még egy újabb erőpróba várt Szamosi mester tanítványaira. Lőrincz négy, Boróczi három, Hajek és Palotás János egy-egy góllal zárta a végül 9-6-ra megnyert rangadót.

A torna utolsó mérkőzésén a Vörös Meteor volt a lila-fehérek ellenfele. A meccs már az első pillanattól érdekes és változatos játékot hozott. Az Újpest különösen a második harmadban játszott jól, így 6-4-es előnnyel fordulhatott az idény utolsó harmadára. A mérkőzés végül 7-7-es döntetlennel zárult és ez az egy pont éppen elég is volt a Felszabadulási Kupa megnyeréséhez.

Az 1959-1960-as idényben az Újpesti Dózsa SE öt évvel korábban megalakított jégkorong szakosztálya mindent megnyert, amit csak meg lehetett. Ám ez egyben egy korszak végét is jelentette, hiszen az 1955-ben érkező rutinos játékosok utolsó hírmondói, Rancz Sándor, Bán József és a csapatkapitány Ádám András végleg szögre akasztották a korcsolyájukat, míg Molnár I Tibor a BVSC-nél folytatta a pályafutását. Az 1958-ban leigazolt “nagy öreg”, Rendi János szintén visszavonult a jégkorongtól. A Kecskés József által felvázolt fiatalítás tehát nem üres szólam, hanem a valóságban is végrehajtott program lett Újpesten.

A Béke Kupa és Felszabadulási Kupa győztes, bajnoki aranyérmes Újpesti Dózsa:

Kapusok: Andorka Imre, Pásztor Pál, Vedres Mátyás

Hátvédek: Bárány István, Kondorosi Tihamér, Palotás János, Patócs György, Rancz Sándor, Rendi János

Csatárok: Ádám András, Bán József, Boróczi Gábor, Dudar Imre, Hajek Péter, Hága István, Lőrincz Ferenc, Molnár I Tibor, Molnár II Tibor, Palotás József, Zima János

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem

Visits: 46