1958 – 1959 – A rájátszás más műfaj

Az 1958-1959. évi idény tulajdonképpen november elején kezdődött, ekkor vált ugyanis használhatóvá a Millenáris jégpályája. A jégkorong csapatok a délutáni és esti idősávokban jutottak edzéslehetőséghez. A jégkorong szövetség, amit ebben az időben az Újpest szakosztályelnöke, Kecskés József irányított, november 15-re írta ki a Béke Kupa küzdelmek nyitányát. A tornára öt csapat, az Újpesti Dózsa S.C., a Ferencváros, a BVSC, a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Építők nevezett. Az is biztossá vált, hogy a válogatott kerettel a BVSC együttesét irányító Háray Béla, illetve az Újpest vezetőedzője, Szamosi Ferenc dolgozik majd. A szövetség által tartott sajtótájékoztatón Kecskés azt sem rejtette véka alá, hogy a sportkörök komoly gondokkal küszködnek a felszerelések terén. A legrosszabb helyzet a drága és csak külföldről beszerezhető botok terén alakult ki, hiszen a játékosoknak olyannyira kímélniük kellett őket, hogy tulajdonképpen sokan már nem is merték gyakorolni a kapáslövést!

A bajnoki és kupacímvédő Újpestnél viszonylag nagy volt a nyári jövés-menés. Hircsák István disszidálása után mindenképpen igazolni kellett egy kapust, így érkezett a csapathoz a Budapesti Építők kiváló és rutinos hálóőre, Andorka Imre. Szamosi Ferenc, Újfalussy Róbert és Gazdik Alajos végleg szögre akasztották a korcsolyáikat. Gumi bácsi ettől kezdve főállású edzőként dolgozott tovább a fiúkkal, Újfalussy pedig játékvezetőként folytatta pályafutását. Az érkezők oldalán a már egy éve az Újpesttel edző, de végre tétmeccseken is bevethető Patócs György, a Ferencvárostól márciusban átigazoló Kondorosi Tihamér, a BVSC rutinos öregje, Rendi János, a Bp. Törekvés reaktivált játékosa, Hága István, valamint az utánpótlásból felhozott Palotás (II) József, Molnár (II) Tibor és a két ifjú kapustehetség, Pásztor Pál és Vedres Mátyás jelentették az újdonságot.

A Béke Kupa első meccsét 1958. november 18-án játszotta a csapat a Millenárison, méghozzá a Háray Béla által irányított BVSC együttese ellen. Szamosi Ferenc egyfajta kísérleti csapatot küldött a jégre és hűen a kupa szelleméhez, bátran vetette harcba a fiatalokat is.

Újpest: Bessenyei György (kapus) – Rancz Sándor, Sáfár György – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc – Molnár II Tibor, Palotás János – Bán József, Ádám András, Molnár I Tibor – Hajek Péter, Hága István

BVSC: Suhajda (kapus) – Babán, Blaske – Miks, Farkas, Gubó – Siraki, Koutny – Bánkuti, Kertész, Zsitva – Rigó

A vasutasok fiataljai feltűnően jól játszottak és gyors összjátékokra törekedtek, ennek ellenére mégis a lila-fehérek kezdték jobban a mérkőzést, akik Boróczi és Bán 8., illetve 11. percben esett találataival kétgólos előnyre tettek szert, ám a szünet előtt Farkas szépített. A második harmadban egyedül Boróczi tudott a hálóban találni, így az utolsó játékrész előtt 3-1-es Újpest vezetéssel vonultak pihenni a csapatok. A BVSC azonban nem adta fel és a pihenő után Zsitva, majd Miks találataival sikerült egyenlíteniük. Fordulás után Boróczi 54. percben szerzett harmadik góljával ismét a lilákhoz került az előny, de a bátran és nyíltan játszó vasutasok egy perccel később Miks révén egyenlítettek, így igazságos döntetlennel ért véget a mérkőzés.

Újpesti Dózsa – BVSC

4-4

(2-1, 1-0, 1-3)

A folytatásra egy héttel később került sor a Budapesti Építők ellen. Ezen a meccsen debütált csereként az Újpest együttesében a későbbi kapuslegenda, az ekkor még csak 15 és fél éves Vedres Mátyás. A lila-fehérek 10-2 arányban nyertek Boróczi 5, Lőrincz 2, illetve Hajek, Molnár I Tibor és Zima János egy-egy góljával.

November 30-án a kék-fehéreknél jóval keményebb feladat várt az újpesti jégkorongozókra, méghozzá a Vörös Meteor személyében. Szamosi Ferenc ennek megfelelően az idősebb, rutinosabb játékosoknak szavazott bizalmat az összeállításnál:

Újpest: Bessenyei György (kapus) – Rendi János, Rancz Sándor – Boróczi Gábor, Lőrincz Ferenc, Ádám András – Kondorosi Tihamér, Sáfár György – Patócs György, Zima János, Molnár I Tibor – Hága István

Meteor: Benedek (kapus), Havas, Martinuzzi, Kenderessy, Madarasi, Patócs P., Pásztor, Siba, Varga, Kun, Patócs A., Egri, Újfalussy E., Tichy

A színvonalas, de sok hibával tarkított meccsen Madarasi már az első percben megszerezte a vezetést a VM-nek. Szerencsére Ádám András a 6. percben egyenlíteni tudott, majd a második harmad 35. percében Zima János köszönte szépen Varga eladott korongját és máris az Újpestnél volt az előny. A piros-fehérek kiválósága, Kenderessy Balázs még a szünet előtt egalizált. Az utolsó játékrész kemény, időnként sportszerűtlen jelenetekkel tarkított küzdelmet hozott. Kenderessy például fejre irányuló támadásért ült ki 5 percre a büntetőpadra. A bottal végrehajtott attak „áldozata” Lőrincz Ferenc volt. A sportszerűtlen viselkedés sokba került a Vörös Meteornak, mivel a lila-fehérek Kondorosi Tihamér góljával kihasználták az emberelőnyt és a vezetést sem adták ki többé a kezükből. A győzelem ellenére azonban általános volt a vélemény, hogy az Újpest játéka egyelőre elmarad a várakozásoktól.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

3-2

(1-1, 1-1, 1-0)

Az idény első derbijére, a veretlen Ferencváros és Újpest találkozójára 1958. december 2-án került sor a Millenárison. Az örökrangadó nagy téttel bírt: a győztes nyeri a kupát, a vesztesnek viszont meg kell elégednie a bronzéremmel. Szamosi Ferenc az összeállítás során csupán a Béke Kupa első mérkőzésén megsérült veterán csatárra, Bán Józsefre nem számíthatott.

Újpest: Bessenyei György (kapus) – Rancz Sándor, Sáfár György – Lőrincz Ferenc, Ádám András, Boróczi Gábor – Rendi János, Kondorosi Tihamér – Patócs György, Zima János, Molnár I Tibor – Hága István – Pásztor Pál (kapus)

FTC: Pozsonyi (kapus), Erdős, Raffa, Rajkai, Grimm, Simon, Schneck, Szanda, Balogh, Vajdafi, Kárász, Schwalm

A szikrázón kemény összecsapásokat hozó mérkőzés első harmadában nem esett gól, nem úgy a másodikban. Az Újpest emberelőnyben játszott, amikor a 27. percben Rancz Sándor átadását Boróczi akkoriban ritkán látható kapáslövéssel vágta be a rivális hálójába. Habár Simon a 31. percben még egyenlíteni tudott, a folytatásban már csak az Újpest szerzett gólokat: az utolsó játékrészben Lőrincz duplázott és az 59. percben Boróczi Gábor is meglőtte a második gólját. A győzelem egyben kupagyőzelmet is jelentett, így a lila-fehér jégkorongozóknak sikerült megvédeniük az előző évben megszerzett címet.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-1

(0-0, 1-1, 3-0)

Az 1958-1959. évi Béke Kupa végeredménye:

1. Újpesti Dózsa SC

2. Budapesti Vasutas SC

3. Ferencvárosi TC

4. Budapesti Vörös Meteor SE

5. Budapesti Építők SC

Lőrincz már a jégen, Ádám András a háttérben biztosít

A torna gólkirálya Boróczi Gábor lett, aki három meccsen 10 gólt rámolt be az ellenfelek kapujába. Teljesítményét tovább árnyalja a tény, miszerint az eredményességi mutató második helyén osztozó három játékos, Miks (BVSC), Kenderessy (VM) és Jakabházy (Építők) egyaránt „csupán” 5-5 gólig jutott.

Az Országos Bajnokság küzdelmei december 13-án kezdődtek meg a lila-fehérek számára. Az ellenfél a Budapesti Építők csapata volt a Millenárison és bár a mérkőzés elején még csak szemerkélt, a harmadik harmadra már egyenesen zuhogott az eső. A gólok is nagy számban záporoztak, hiszen Boróczi, Lőrincz és Ádám négy-négy, Patócs György két, Hága, Zima és Rancz egy-egy góljával az Újpest 17-2-re győzte le a kék-fehéreket. A kapuban Bessenyei György kezdett, majd a meccs felénél Pásztor Pál vette át a helyét.

A fiatal Pásztor Pál az Újpest kapujában

Három nappal később, december 13-án a BVSC volt az ellenfél. A Magyar Televízió által élőben közvetített, színvonalas és jó iramú mérkőzés sajnos nem hozott túl sok sikert a lila-fehéreknek. A vasutasok szinte kifogástalanul védekeztek és miután a második harmad 24. percében Zsitva Viktor góljával másodszor is megszerezték maguknak a vezetést, gyors kontráikkal a játékrész közepéig szétzilálták a Patócs György kivételével már kifejezetten idősnek és lassúnak számító újpesti védelmet. A hátralévő időben hiába támadtak mindent egy lapra feltéve a IV. kerületiek, az eredmény már nem változott: a BVSC 4-1 arányban győzött Molnár Tiborék ellen.

Az Újpest következő fellépésére egy hetet kellett várni, amikor is a soron következő ellenfél a Vörös Meteor együttese volt. Szamosi Ferenc a következő csapatot küldte jégre:

Bessenyei György (kapus) – Rancz Sándor, Sáfár György – Boróczi Gábor, Ádám András, Lőrincz Ferenc – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Molnár I Tibor, Zima János – Palotás János – Pásztor Pál (kapus)

Meteor: Benedek (kapus), Martinuzzi, Havas, Kenderessy, Madarasi, Patócs P., Pásztor, Siba, Egri, Kun, Varga, Patócs A., Újfalussy E.

A meccset Lőrincz Ferenc négy és a csapatkapitány, Ádám András egy góljával 5-4 arányban nyerte meg az Újpest, de ezúttal a rangadó utóélete talán egy hajszálnyival érdekesebb, mint a jó játékot és sok fordulatot hozó mérkőzés. Történt ugyanis, hogy a harmadik harmadban, 4-4-es állásnál, Egri János lövését védte Pásztor Pál, a sérült Bessenyei György helyére beálló fiatal újpesti kapus. A palánkról visszapattanó korong ismét Egri elé került, aki a fekvő kapus fölött másodjára már a hálóba talált. A gólbíró gólt jelzett, Farkas játékvezető pedig gólt ítélt. Igen ám, de ekkor az újpesti játékosok léptek akcióba, szóvá téve, hogy az ismétlés már sípszó után történt, hiszen a bírók a menteni igyekvő Kondorosi és Pásztor veszélyes ütközése láttán, azonnal megszakították a játékot. A zebrák egyeztettek egymással és annulálták a találatot. Lőrincz ezt követően lőtte be negyedik, mint később kiderült, lila-fehér győzelmet jelentő gólját.

A meccset követően a Meteor természetesen élt az óvás lehetőségével és bírói műhibára hivatkozva újrajátszást szeretett volna elérni. A szövetség az óvást elutasította, ami ellen a piros-fehérek fellebbeztek, mire a Játékvezetői Testület, váratlan húzással, a csehszlovák szövetségre bízta a jogerős döntés meghozatalát. A több hetes hercehurca végén a pályán elért eredményt hagyták jóvá, így a lila-fehérek örülhettek a két pontnak.

Karácsony után, december 27-én a Ferencváros elleni rangadóval folytatódott a bajnokság. Ebben az időben szokatlanul sok, mintegy 4000 szurkoló figyelte, ahogy kikorcsolyáznak a csapatok a Millenáris csillogó jégtükrére.

Újpest: Pásztor Pál (kapus) – Rendi János, Patócs György – Boróczi Gábor, Ádám András, Lőrincz Ferenc – Kondorosi Tihamér, Sáfár György – Hága István, Molnár I Tibor, Zima János

FTC: Pozsonyi (kapus), Raffa, Erdős, Simon, Grimm, Balogh, Schneck, Szende, Hámori, Kárász, Rajkai, Margó

Boróczi szereli az előrelóduló Szende Jánost.

A zöld-fehérek nagy iramban kezdték a mérkőzést és a 10. percben Grimm góljával előnyhöz is jutottak. Ezt követően, jobb összjátékának köszönhetően az Újpest vette át az irányítást. Előbb Lőrincz Ferenc egyenlített a 16. percben, majd szinte a soron következő támadásból a csapatkapitány, Ádám András is bevette Pozsonyi kapuját. A második harmadban Boróczi 37. percben lőtt góljával már kettőre nőtt a lila-fehér előny, amihez a fiatal kapus, Pásztor Pál remek teljesítménye is nagyban hozzájárult. Az utolsó játékrész elején a Fradi mindent egy lapra feltéve támadott és ez alaposan meglepte Borócziékat. Előbb Rajkai szépített a 48. percben, majd a nyitott pályákon megszokott térfélcserét követően Rajkainak az egyenlítés is összejött. Az 56. percben bekapott gól azonban nem törte meg az újpesti játékosok hitét. Ádám András egy perccel később szemfülesen kihasznált egy kapu előtti kavarodást és belőtte csapata negyedik, önmaga második találatát. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=14763&fbclid=IwAR095iN71ocA09hOcguiZ0PbYm0F9BGJMIQ0wiAfSLg1d5Zpw1QzO4oy9_U

Újpesti Dózsa – Ferencváros

4-3

(2-1, 1-0, 1-2)

Az 1958-as esztendő és az első kör végén a következő volt a bajnokság állása:

1. Újpesti Dózsa               4          3          –          1          27 – 13          6

2. Ferencváros                 4          3          –          1          19 – 10          6

3. BVSC                              4          2          –          2          19 – 12          4

4. Bp. Vörös Meteor         4          2          –          2          14 – 12          4

5. Bp. Építők                     4          –           –          4            5 – 37          0

Bán figyeli a vetődő Pozsonyi és Molnár I között elszáguldó korongot

A második kör első mérkőzésére 1959. január 11-én került sor a Millenárison. Az érdeklődés ezúttal is hatalmas volt, nem is csoda, hiszen ismét Újpest – Fradi összecsapás volt az étlapon. A két csapat mérkőzésére ezúttal is 4000 néző volt kíváncsi. Lila-fehér oldalon több visszatérő is akadt, így játékra jelentkezett a bajnokság kezdete óta sérüléssel küszködő Bán József és Palotás János. Habár Andorka Imre is bevethető volt, a rutinos kapus helyett Szamosi Ferenc ezúttal is a fiatal Pásztor Pálnak szavazott bizalmat. A rutinos hátvéd, Rendi János viszont kimaradt a keretből. A meccset a zöld-fehérek kezdték jobban, már a 3. percben megszerezték a vezetést, amit a 9. percben két villámgyors találattal három gólos előnnyé növeltek. Bár a visszatérő Bán József 11. percben esett góljával még sikerült szépíteni, a csapat mindvégig szétesően és lendület nélkül játszott, így nem csoda, hogy a Ferencváros végül 4-1 arányban behúzta a derbit.

Sok idő nem maradt a búslakodásra, hiszen január 14-én már a Vörös Meteor ellen kellett pályára lépniük Borócziéknak. A rangadó 2500 nézőt vonzott ki a Millenárisra. Az Újpest kapuját ezúttal Andorka Imre védte, a védelmet a Palotás János – Rancz Sándor, illetve a Patócs György – Kondorosi Tihamér bekkpárok jelentették, míg a csatársorban a Zima – Boróczi – Lőrincz, valamint a rutinos Bán – Ádám – Molnár triók kaptak szerepet, alkalmanként Hága Istvánnal kiegészülve.  Az első harmad VM rohamokkal kezdődött, ám az elpuskázott lehetőségek megbosszulták magukat és a 13. percben Patócs György megszerezte a vezetést a liláknak, amit Boróczi néhány másodperccel a harmad vége előtt kettőre növelt. A második játékrészt játék helyett a sportszerűtlen jelenetek jellemezték. Sok volt az alattomos megmozdulás, amit Kenderessy Balázs és Boróczi Gábor kontroll nélküli verekedése „koronázott meg”. Szerencsére az Újpest, Lőrincz révén ebben a játékrészben is betalált egyszer és mivel a villámgyors balszélső az utolsó harmad első percében is betalált Losonczi György kapujába, a rangadó tulajdonképpen eldőlt. Molnár 48. percben lőtt ötödik gólja már csak hab volt a tortán.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

5-0

(2-0, 1-0, 2-0)

A meccs utózöngéjéhez tartozik, hogy az MTSH (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) két héttel később az MJSZ javaslatára Boróczi, Kenderessy és Havas Róbert játékjogát a soron következő mérkőzésre felfüggesztette, sőt az érintettek a válogatott bukaresti vendégszereplésén sem vehettek részt.

Az Újpest addig azonban megjárta Jugoszláviát, ahol egy hét alatt három mérkőzést játszott a Jesenice, a Partizan Beograd, valamint a Tasmajdan Beograd együttesei ellen. Az Újpest mindhárom meccsen az alábbi összeállításban lépett jégre:

Andorka – Palotás, Rancz – Lőrincz, Zima, Boróczi – Patócs, Kondorosi – Bán, Molnár, Ádám.

A lila-fehérek udvariatlan vendégként minden mérkőzésüket megnyerték, a Jesenicét 3-2, a Partizant 5-2, a Tasmajdant 7-2 arányban legyőzve. A portya legeredményesebb játékosa Boróczi volt a maga négy góljával, de a három-három gólt szerző Zimának és Lőrincznek sem volt oka a szégyenkezésre.

A csapat hazatérését követően a magyar válogatott keret Romániába utazott, ahol Budapest néven szerepelt egy lengyel, csehszlovák, NDK és román ellenfeleket felvonultató nemzetközi tornán. Az újpestiek közül Patócs György, Lőrincz Ferenc és Zima János kapott meghívót, akik az egy győzelmet, egy szoros és három sima vereséget hozó tornán 12 gólt vállaltak magukra a magyarok által lőtt 16 találatból (Lőrincz 8, Zima 4).

A bajnokság egy hónapos szünetet követően, 1959. február 14-én folytatódott a lila-fehérek számára, méghozzá a Budapesti Építők elleni meccsel. Molnárék érvényesítették a papírformát és mindvégig hatalmas fölényben játszva 20-4 arányban győzedelmeskedtek.

Két nappal később került sor a BVSC elleni mérkőzésre, mely a hivatalos kiírás szerint a bajnokság utolsó fellépése lett volna mindkét együttes számára. A képlet egyszerű volt, újpesti győzelem vagy döntetlen esetén a lila-fehérek újabb bajnoki címet ünnepelhetnek, míg egy esetleges vasutas diadallal négy 10 pontos csapat nézne egymással szembe a tabellán és mivel ebben az időben a gólkülönbség még nem rangsorolt, az érintett együtteseknek (Újpest, Vörös Meteor, Ferencváros, BVSC) egy újabb körrel, egyfajta rájátszással kellene dönteniük a bajnoki cím sorsáról.

A 2000 néző előtt lejátszott rangadó közel egy órás késéssel kezdődött, mivel mindkét csapat fehér szerelésben akart játszani. Végül az újpestiek engedtek, így ők a lila színű, fehér harántcsíkkal díszített mezüket húzták magukra. A két csapat összeállítása a következő volt:

Újpest: Andorka Imre (kapus) – Palotás János, Rancz Sándor – Zima János, Lőrincz Ferenc, Boróczi Gábor – Patócs György, Kondorosi Tihamér – Bán József, Ádám András, Molnár Tibor

BVSC: Kneusel (kapus) – Siraki, Koutny – Bánkuti, Kertész, Zsitva – Babán, Rigó – Gubó, Farkas, Miks

A mélyen és zártan védekező, a játék lassítására tudatosan törekvő vasutasok Gubó egy és Zsitva Viktor két találatával háromgólos előnyt építettek ki a meccs feléig. A 33. és 35. percekben viszont Lőrincz Ferenc, illetve Molnár Tibor villámgyors góljaival felzárkóztak az újpestiek. A lila-fehérek ekkor nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, de a villámgyors Zsitvának két másodperccel a játékrész vége előtt sikerült ismét gólra váltania Bánkuti nagyszerű indítását. Az utolsó harmad derekán Lőrincz még kihasznált egy emberelőnyt, az egyenlítés azonban már nem jött össze.

BVSC – Újpesti Dózsa

4-3

(1-0, 3-2, 0-1)

A vasutasok győzelmével valóban ritka esett következett be: a bajnokság utolsó fordulóját követően az öt indulóból négy együttes is 10 ponttal állt a tabellán:

1. Újpesti Dózsa                   8          5          0          3          56 – 25          10

2. Ferencváros                     8          5          0          3          35 – 21          10

3-4. Bp. Vörös Meteor         8          5          0          3          33 – 25          10

3-4. BVSC                              8          5          0          3          37 – 29          10

5. Bp. Építők                         8          0          0          8          15 – 76            0

A Jégkorong-szövetség rendelkezése értelmében a négy tízpontos csapatnak egykörös rájátszás keretében kellett döntenie a bajnoki cím és az érmek sorsáról. A lila-fehérek február 21-én a Ferencváros ellen kezdtek. A viharos szél és a zuhogó eső ellenére 3500 néző foglalt helyet a Millenáris lelátóin.

Grimm és Andorka párharcát Palotás János figyeli a háttérből.

Az Újpestnek komoly érvágást jelentett, hogy sérülés miatt nélkülöznie kellett a csapatkapitányt, Ádám Andrást, akit ezen a meccsen Hága István igyekezett helyettesíteni. A mérkőzés gyors gólváltással kezdődött, Schwalm első percben lőtt góljára Bán József válaszolt a harmadikban, ám sajnos a játékrész derekán Kárásznak ismét sikerült bevennie Andorka kapuját. A második harmadban Grimm és Schneck góljaival már háromra nőtt a zöld-fehérek előnye, de az Újpest nem adta fel. Az eső fokozatosan havazásba fordult, a körülmények egyre nehezedtek, a küzdelem azonban nem akart alábbhagyni és a harmadik harmad elején egy jól kihasznált kettős előnynek köszönhetően a felzárkózás is sikerült. Molnár és Boróczi góljaival egyre csökkent a hátrány, ám az egyenlítésre sajnos már nem futotta az erőből.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-3

(2-1, 2-0, 0-2)

Február 24-én ismét a BVSC volt az ellenfél. A vasutasok ezúttal képtelenek voltak megismételni korábbi produkciójukat és kapkodó, széteső játékkal rukkoltak elő. Kneusel kapus két nagy hibával segítette az Újpestet, Palotás János például egy saját harmadból kilőtt felszabadító koronggal szerezte a lila-fehérek második találatát. Mivel a másik mérkőzésen a Ferencváros kikapott a Vörös Meteortól, a lila-fehérek 5-1 arányú győzelme nyitva tartotta a bajnoki cím megszerzésének esélyét.

Olyannyira, hogy az 1959. február 28-án megrendezett Budapesti Vörös Meteor – Újpesti Dózsa mérkőzés tétje éppen a bajnokság megnyerése volt, méghozzá nagyon egyszerű képlettel: amelyik csapat nyer, annak a nyakába akasztják az aranyat. Mivel a Ferencváros és a BVSC döntetlenre végeztek egymással, az is biztossá vált, hogy a vesztes együttesnek be kell érnie a negyedik hellyel. A döntetlenre senki sem mert gondolni, hiszen abban az esetben megismételt mérkőzésekre kellett volna sort keríteni.

Boróczi Gábor, Pásztor György és Patócs III Péter

A „bajnoki döntő” első góljára csupán néhány másodpercet kellett várni, ekkor Kun talált be Andorka hálójába. A 16. percben a rutinos Molnár Tibor egyenlített. A szintén kiegyenlített játékot hozó második harmadban megint a VM szerzett vezetést, ismét Kun találatával. Mondani sem kell talán, hogy a lila-fehér egyenlítő gólt Molnár ütötte. Az utolsó harmadra a bajnoki címvédő Újpest egyre türelmetlenebbül, hátul egyre jobban és óvatlanabbul kinyílva igyekezett megszerezni a vezetést. Ebben az idény során már oly sokszor megszenvedett balszerencse és a Meteor kiválóan védő fiatal kapusa, Benedek Gábor akadályozta meg számos alkalommal Borócziékat. Még a Pásztor György által néhány perccel a meccs vége előtt kihagyott hatalmas szóló sem volt elég ahhoz, hogy a megszállott módon támadó Újpest stabilizálja a védekezését. A könnyelműség pedig megbosszulta magát, méghozzá a legfájdalmasabb módon: 10 másodperccel a dudaszó előtt Pásztor György ismét egymaga törhetett Andorka kapujára és ezúttal már nem hibázott. A hálóban megpihenő korong a Budapesti Vörös Meteor bajnokságát jelentette!

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

3-2

(1-1, 1-1, 1-0)

A rájátszás és végeredménye:

1. Bp. Vörös Meteor       3          2          0          1          10 – 10          4

2. Ferencváros                3          1          1          1            9 – 9            3

3. BVSC                             3          1          1          1            6 – 8            3

4. Újpesti Dózsa              3          1          0          2          10 – 8            2

A balszerencsés idény csalódást keltő végeredményét nehéz lehetett megemészteni az Újpest játékosainak és szurkolóinak, ám a csehszlovákiai világbajnokságra készülő válogatott kerettagoknak, Andorka Imrének, Patócs Györgynek, Lőrincz Ferencnek, Palotás Jánosnak, Boróczi Gábornak és Zima Jánosnak mégis meg kellett birkózniuk a problémával. Annál is inkább, mert a magyar válogatott 20 év után először nevezett erre a tornára. Mivel Jugoszlávia még a rajt előtt visszalépett a szerepléstől, a mieink hivatalosan Ausztriával és Romániával játszottak egy-egy meccset, amit a csehszlovák utánpótlás szelekció elleni nem hivatalos mérkőzés egészített ki.

A magyarok Ausztria ellen kezdtek és Lőrincz 2, illetve Boróczi 1 góljával 3-2 arányban diadalmaskodtak. Palotás János ezen a meccsen 2 asszisztot osztott ki. Ezt követte a csehszlovák fiatalok ellen 17-2-re elvesztett mérkőzés, melyen Lőrincznek ismét sikerült betalálnia. A Románia elleni harmadik találkozót 7-2-re sikerült behúzni, Boróczi ekkor egy emberhátrányból szerzett góllal iratkozott fel a jegyzőkönyvbe. A krónikához tartozik, hogy a magyar kaput mindhárom meccsen Andorka Imre védte, Pozsonyi csupán a csehszlovák U válogatott elleni mérkőzésen kapott szerepet – csereként.

A Béke Kupa győztes és bajnoki negyedik helyezett együttes kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem