Az Újpest jégkorong szakosztálya a kurta 1956-1957-es szezont követően már április elején megkezdte a felkészülést a soron következő bajnoki idényre. Kecskés József elmondása szerint szeptember 23-ig heti két szárazedzést végeztek, melyeken az állóképesség megtartására és lehetőség szerinti fokozására helyezték a hangsúlyt. Szamosi Ferenc játékosedző 4-5 km futást és másfél órányi labdajátékot (medicin labdával játszott rugby) írt elő a játékosoknak. Ez utóbbi egyébként jó hangulatot teremtett, ami a csapatkohéziót is erősítette. A taktikai elemeket kézilabda segítségével gyakorolták.
Az összeszoktatásra szükség is volt, hiszen a szűk keretet alaposan megerősítették. A megszűnt Budapesti Szikra játékosai közül a rutinos hátvéd, Gazdik Alajos és Bessenyei György kapus érkezett a csapathoz. A jégkorong szövetség által erre az idényre lehetővé tett két villámigazolást a Budapesti Építők hátvédje, Sáfár György és a Ferencváros csatára, a korábbi gyorskorcsályozó olimpikon, Lőrincz Ferenc jelentették. Patócs György a Vörös Meteortól érkezett, de neki a szabályok szerint ki kellett várnia egy évet, így egyelőre csak a barátságos meccseken számolhattak a játékával. Az utánpótlásból a még jócskán ifi korban lévő Dudar Imre, Hajek Péter és Palotás József kacsingatott egyre erősebben a felnőtt keret felé. Ismét rendelkezésre állt Ádám András, aki a bizonytalan időkben inkább a teniszt választotta. A távozók listáján Szende József kapus, a hátvéd Haléczius János és a csatár Katona Zoltán szerepelt, ők végleg a szögre akasztották korcsolyájukat.
A kor viszonyait tekintve létszámban és minőségben egyaránt erős, a bajnoki címre is esélyes keretet kovácsoltak össze Újpesten.
Szeptember 23-án kezdetét vette a csapat balatoni edzőtábora, ahol délelőttönként két, délutánonként négy órás foglalkozásokkal és terepfutásokkal pallérozták a játékosokat. A csapat hazatérését követően a budafoki úti jégpályácska igénybevételével a jeges edzések is beindultak, amelyek egészen október végéig, a mindenki által izgatottan várt tíznapos moszkvai túráig tartottak.
A jégkorongozók az egyesület férfi és női röplabdázóival látogattak a szovjet fővárosba, ahol a fő hangsúly az edzések helyett a mérkőzéseken volt. A lila-fehérek három felkészülési meccset játszottak, méghozzá sorrendben a Dinamó Moszkva, a Szpartak Moszkva, majd zárásként a Himik Voszkreszenszk ellen. A ma is jól csengő nevek mögött akkor is kiváló együttesek bújtak meg, hiszen a Dinamó bronzérmesként, a Szpartak hatodik helyen, az 1953-ban megalakult Himik a tizenegyedik pozícióban zárta a szovjet jégkorong bajnokságot. A Dinamó-Újpest találkozót október 25-én rendezték és a hazaiak Ivanov (3), Petihov (2), Krilov (2), Csisztov (2), Kuzin, Flejser és Holozsilov góljaival 12-0 arányban nyertek. Két nappal később a Szpartak elleni 7-1-es, majd újabb két nap múlva a Himiktől elszenvedett 10-1-es vereség következett. Az eredmények megfeleltek a papírformának, sőt… Hircsák István szerint, aki remek védéseivel több alkalommal is tapsra késztette a szakértő orosz közönséget, a magyar játékosok rengeteget tanultak a mindvégig kemény de sportszerű küzdelmet hozó mérkőzésekből. A 42. életévét taposó kapuson kívül két tizennyolc éves fiatal, Palotás János és Boróczi Gábor teljesítménye vívta ki leginkább a vendéglátók elismerését.
A csapat november 8-án érkezett haza Moszkvából, hét nappal a Béke Kupa kezdete előtt.
Az Újpest első ellenfele a BVSC csapata volt. A mérkőzésre 1957. november 14-én került sor a Millenárison, mintegy 1000 szurkoló előtt. A csapatok a következő összeállításban léptek jégre:
Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Sáfár György, Palotás János – Szamosi Ferenc, Lőrincz Ferenc, Zima János – Boróczi Gábor, Dudar Imre, Újfalussy Róbert – Bessenyei György (kapus)
BVSC: Kneusel (kapus), Kertész, Babán, Siraki, Zsitva, Miks, Rendi, Blaske, Koutny, Gubó, Háray, Bánkuti, Rigó
Kezdés után a lila-fehérek olyan nagyszerű játékkal lepték meg a közönséget, amilyet magyar csapattól már nagyon régen nem láthatott. Kitűnő összjátékoknak, gyors, pontos és hosszú indításoknak, erős, nagyrészt kaput találó lövéseknek tapsolhatott a publikum. A BVSC csak a harmad második felében tudott kibontakozni, ám a legnagyobb helyzeteit is elpuskázta. A második és harmadik játékrészekben az Újpest, a Népsport tudósítása szerint, iskolajátékot mutatott be a jégen. A gólszerzők Molnár (4), Lőrincz (2), Bán és Gazdik, illetve a leendő újpesti Bánkuti Árpád és Babán voltak.
Újpesti Dózsa – BVSC
8-2
(1-0, 4-0, 3-2)
Három nappal később a csapat szó szerint lemészárolta a Budapesti Építőket, akik egyetlen pillanatig sem tudtak lépést tartani Borócziékkal. Habár Stipsits révén a 2. percben a kék-fehérek szereztek vezetést, a harmad felénél a gólok tekintetében is beindult a lila-henger: Molnár a 10., Lőrincz a 11., Rancz a 13., majd megint Lőrincz talált be Molnár kapus hálójába a 14. percben. A sorozatot Palotás János 20. percben esett találata koronázta meg. A második harmadban az Újpest tovább fokozta a tempót és újabb 7 gólt ütött a kék-fehéreknek (Ádám és Molnár duplázott, Lőrincz, Boróczi és Palotás egy-egy találatot jegyezhetett fel). Az utolsó játékrész elején kicsit lazult a védekezés, amit két Építők találat jelzett, ám mielőtt bosszankodni kezdtek volna a IV. kerület szurkolók, Palotás, Boróczi, Zima és Szamosi góljai elvették még a legenyhébb kritikák élét is. A vége 16-3 a liláknak, minden igényt kielégítő vasárnap délelőtti matiné előadás volt!
Két nap múlva, november 19-én kedden következett a Ferencváros elleni rangadó. Az összeállítások a következők voltak:
Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Szamosi Ferenc, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor
FTC: Pozsonyi (kapus), Bárány, Margó, Szende, Grimm, Simon, Raffa, Schneck, Balogh, Rajkai, Kárász, Hámori, Erdős
Szoros, élvezetes és időnként színvonalas mérkőzést láthatott a Millenárisra kilátogató mintegy 1000 néző. A nagy lelkesedéssel játszó zöld-fehérek az első két harmadban fegyelmezett és szoros védekezésből indított kontrákra rendezkedtek be, amit jól is alkalmaztak, alaposan megnehezítve ezzel az újpesti játékosok dolgát. A liláknak csak az első játékrész 19. percében sikerült megtörniük a jeget, amikor a gólfelelős Molinak (Molnár Tibor beceneve) végre sikerült bevennie a rivális kapuját. A második harmad végén gyors gólváltást láthatott a közönség. Előbb Rajkai egyenlített, majd szűk egy minutummal később, a 39. percben Lőrincz Ferenc szerezte vissza a vezetést az Újpest számára. A harmadik játékrész nagy küzdelmet hozott, amivel együtt jártak a kiállítások is. A 45. percben Ádám kettőre növelte az előnyt, ám a zöldek még a térfélcsere előtt szépítettek, ismét Rajkai volt eredményes. Szerencsére a második tíz percben már nem esett gól, így a lila-fehérek, ha nagy erőfeszítések árán is, de behúzták az újabb győzelmet.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
3-2
(1-0, 1-1, 1-1)
A Béke Kupa utolsó mérkőzésére november 21-én, csütörtökön került sor. Az ellenfél a Bp. Vörös Meteor csapata volt. Sajnos Bán József sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, így Lőrincz Ferenc játszott Molnárékkal, míg a második csatársorban Sáfár György kapott bizalmat Zima és Boróczi mellett. A védelmen szerencsére nem kellett változtatni. Az Újpest nagy ambícióval vetette bele magát a meccsbe és remek összjátéka révén több veszélyes támadást vezetett: Rancz Sándor a 6., Molnár Tibor a 12. percben köszönt be Szeghy kapusnak. Míg a lila-fehérek kíméletlenül kihasználták a helyzeteiket, addig a Meteor támadói képtelenek voltak élni a lehetőségeikkel. A második harmad a Meteor fölényét hozta, de a piros-fehérek erejéből csak a szépítésre futotta. Ráadásul, néhány másodperccel a játékrész vége előtt, az Újpest játékosedzője, Szamosi Ferenc gólt szerzett, így az utolsó harmad előtt ismét két gólos volt az előny. Szünet után nagy küzdelem folyt a jégen, ám miután Molnár Tibor a 44. percben kihasznált egy emberelőnyt, a Meteor megtört és a lila-fehérek magabiztos játékkal húzták be az újabb győzelmet.
Az újabb győzelmet, ami egyben Béke Kupa győzelmet is ért.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
4-1
(2-0, 1-1, 1-0)
Megszületett az újpesti jégkorong szakosztály történetének első tornagyőzelme. Először akasztottak aranyérmet lila-fehér mezes jégkorong játékosok nyakába!
Érdemes megjegyezni a dátumot: 1957. november 21.
Habár a Meteor vezetői, Lőrincz Ferenc jogosulatlannak vélt játéka miatt megóvták a meccset, azt a jégkorong szövetség végül elutasította, hiszen a Ferencváros még november 14-én írásban engedélyezte a kiváló csatár klubváltását, így az mindenben megfelelt az akkoriban fennálló szabályoknak. Az ügy pikantériája, hogy Cerva László, mint a szövetség főtitkára, november 14-én saját kezűleg iktatta az igazolási lapot, amire, mint a Meteor edzője, egy héttel később már nem emlékezett…
Mivel a bajnokság kezdetéig még hosszú hetek voltak hátra az Újpest jégkorongozói barátságos meccsek megvívásával igyekeztek formában tartani magukat. Ennek megfelelően december 2-án a Budapestre látogató és itt több meccset is lejátszó HK Jesenice ellen léptek jégre a Millenárison. A szlovén csapat, mint jugoszláv bajnok, komoly erőfelmérőnek számított.
Ennek megfelelően a lila-fehérek a legjobb összeállításukban léptek pályára, csupán a sérült Bánt kellett még mindig nélkülözniük.
Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Gazdik Alajos – Patócs György, Molnár Tibor, Ádám András – Palotás János, Szamosi Ferenc – Boróczi Gábor, Zima János, Lőrincz Ferenc
Jesenice: Novak (kapus), Brun, Turnisek, Valentar, Klinar, Tisler, Kristan, Trebusek, N. Cebulj, B. Cebulj, Dolinar, Smolej
A nézők magas színvonalú játékot láthattak a csapatoktól. A kontrákra apelláló szlovének az első két harmadban kiegyenlített küzdelemre késztették Borócziékat, akik bár veszélyesebben játszottak, mint ellenfelük, a második szünetre mégis 1-2-es hátrányban vonultak az öltözőbe. Az újpesti gólt Molnár ütötte még az 5. percben. Az utolsó harmadban a Jesenice már nem tudta követni a lila-fehérek által alaposan felpörgetett iramot, így a mérkőzés 5-3-as hazai győzelemmel ért véget. A 4-1-re megnyert utolsó harmadban Lőrincz kétszer, Szamosi és Molnár egyszer-egyszer voltak eredményesek.
A Jesenice meghívására az Újpest és a Ferencváros a hónap közepén Jugoszláviába utazott, ám a lila-fehérek a szokatlanul meleg időben sajnos nem tudták lejátszani a korábban lekötött két mérkőzésüket.
A kétfordulós bajnokságra hat csapat nevezett: Bp. Vörös Meteor, Újpesti Dózsa, Ferencváros, BVSC, Bp. Építők és egyetlen vidéki résztvevőként a Győri Vasas ETO. A mérkőzéseket a Millenárison tervezték lejátszani, kivéve abban az esetben, ha Győrben sikerül természetes jeget készíteni és éppen az ETO a pályaválasztó.
Az OB első meccsére 1957. december 22-én került sor. Az ellenfél, akárcsak a Béke Kupában, megint a BVSC együttese volt. Az első harmadban hullámzó, változatos játékot láthatott a mintegy 1000 főnyi szurkoló, mindkét kapu előtt akadtak helyzetek. Gubó a 6. percben a vasutasoknak szerzett vezetést, majd a kapuvas mentette meg a lila-fehéreket az újabb góltól. Szerencsére a IV. kerületiek a játékrész második felére átvették a játék irányítását és Molnár két, 15. és 18. percben esett találatával a maguk javára fordították az eredményt. Miks a 34. percben szólóból egyenlített ugyan, de az Újpest fokozni tudta az iramot és a második harmad legvégén Szamosi és Ádám villámgyors támadások végén lőtt góljaival tulajdonképpen el is döntötte a mérkőzés sorsát. A harmadik harmad okos, taktikus játéka 4-2-es lila-fehér győzelmet és jól sikerült rajtot jelentett.
A második bajnoki mérkőzést az ünnepek után, 1958. január 5-én a Budapesti Építők ellen játszották. 2000 sportra kiéhezett szurkoló látogatott ki a Millenárisra, hogy szemtanúja legyen a nagy fölényben játszó Újpest 9-4 arányú győzelmének. A Népsport szerint a kék-fehér játékosok helyenként kifejezetten sportszerűtlenül játszottak, Boróczi Gábort például egész meccsen „faragták”. A fiatal csatár végül elvesztette a fejét és a harmadik harmadban bottal vett retorziót az Építők egyik hátvédjén, Kovarzikon.
Január 8-án következett volna a csapat Győr elleni találkozója, ám az a „vendégcsapat” késése miatt elmaradt. Mint később kiderült, a lerobbant „társas gépkocsi” hibája mindörökre megakadályozta a meccs lejátszását, hiszen a vidéki csapat a bajnokság felénél kénytelen volt visszalépni a szerepléstől.
Január 11-én szombaton 4000 néző váltott jegyet a Millenárisra, hogy szemtanúja legyen az idény második derbijének. Szamosi Ferencnek ezúttal a védelem összeállítása okozott gondot, hiszen önmagát is beleértve, csupán három hátvéddel számolhatott, így a következő csapattal lépett jégre:
Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Szamosi Ferenc – Bán József, Molnár Tibor, Ádám András – Palotás János – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor
FTC: Pozsonyi (kapus), Bárány, Margó, Szende, Grimm, Simon, Raffa, Erdős, Balogh, Rajkai, Kárász
Néhány percnyi tapogatózó játék után az Újpest máris a kapuja elé szorította ellenfelét, a Fradi csak kontrákból tudott veszélyeztetni. Palotás a 13. percben szerzett vezetést, amit Szende a 18. percben emberelőnyből egalizált. A harmad végén Hircsák hatalmas bravúrral mentette meg csapatát a góltól. A második harmadban is nagy elánnal küzdöttek az együttesek. A villámgyorsan korcsolyázó Lőrincz szólóból juttatta ismét vezetéshez a lilákat, de Szende, szinte a semmiből, ismét egyenlíteni tudott. Az Újpest folyamatosan támadott, előbb Boróczi hagyott ki egy hatalmas helyzetet, majd egy emberelőnyt is sikerült elherdálni. Szerencsére a 35. percben Palotás János bombagólt lőtt a kék vonalról. Egy perccel később Rancz Sándor ütött el egy korong fölött és a hibát szépítéssel büntette az ellenfél. Újabb elpuskázott lila-fehér emberelőny következett, majd a harmad végén Balogh vezetéshez juttatta a Ferencvárost. Az utolsó játékrész elejét a gyors Fradi támadások jellemezték, mégis az Újpestnek sikerült kapuba találnia. A 45. percben Boróczi tört ki a védők között és a kikorcsolyázó Pozsonyi mellett a hálóba bombázta a korongot. A térfélcserét követően, az 53. percben Rancz Sándor kapott elégtételt a sorstól, amikor Lőrincz Ferenc passzából ő szerezte a győztes találatot.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
5-4
(1-1, 2-3, 2-0)
Az ünneplésre nem sok idő maradt, hiszen a bajnokság feszített tempóban folytatódott és alig két nappal később, január 13-án már a Vörös Meteor volt az ellenfél. Hétfői nap lévén csupán 1000 néző foglalt helyet a Millenáris lelátóin. Jó iramú, szép támadásokkal indult a meccs, a Meteor az első harmad 17. percében Varga góljával szerzett előnyt. A második harmad a piros-fehérek rohamaival kezdődött, a kissé tompának tűnő újpestiek támadójátéka sokat akadozott. Hircsák három bravúrral tartotta meccsben csapatát, amit Palotás János hálált meg egy kontratámadás végén. Korongja a menteni igyekvő Újfalussy Ervin ütőjéről pattant be Szeghy kapujába. Az utolsó játékrészben a lila-fehérek fokozták az iramot, de több gól már nem esett a feszült hangulatú mérkőzésen, melyre jellemző volt, hogy Hircsák 10 perces fegyelmi büntetést kapott, amiért meglehetősen vehemensen reklamált a játékvezetőknél.
Az első forduló után a következőképpen állt a bajnoki tabella (a Győr visszalépése miatt később az ellenük elért eredményeket törölték):
1. Ferencváros 5 3 1 1 26 – 9 7
2. Újpesti Dózsa 4 3 1 1 19 – 11 7
3. Bp. Vörös Meteor 5 2 2 1 22 – 9 6
4. BVSC 5 3 – 2 20 – 12 6
5. Budapesti Építők 5 1 – 4 17 – 23 0
6. Győri Vasas ETO 4 – – 4 1 – 41 0
1958. január 19-én tragikus hír taglózta le a lila-fehér jégkorongozókat: 27 éves korában, rövid betegség után elhunyt a remek hátvéd, Gazdik Alajos, aki korábban a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet), a Mallerd és a Vörös Meteor színeiben is jégkorongozott. Valódi sportember volt, aki motorkerékpár-versenyzőként és atlétaként is megállta a helyét. Gazdik nagy reményekkel érkezett Újpestre és a szakosztály is hosszú távon tervezett vele, ám sajnos csupán 10 mérkőzésen (2 bajnoki, 4 kupa, 4 barátságos) ölthette magára a lila-fehér mezt, melyeken egy gólt szerzett.
Az élet azonban nem állhatott le, így a csapat január 23-án elutazott az NDK-ba, ahol négy meccset játszott különböző helyi együttesekkel. A túra azonban nem éppen úgy alakult, ahogy azt előzetesen eltervezték. Patócs György szavai szerint: „Emlékszem, meglehetősen zaklatott út volt. Csak két gépre fért fel a csapat, és snóblizással döntöttük el, ki melyik repülőre ül fel. Én heted magammal az elsőre kerültem, ami olyan viharba futott bele, hogy még a rutinos utazók is végighányták a repülést. Berlinben tábornokok vártak ránk a schönefeldi reptéren, mi meg alig tudtunk lekászálódni az Iljusinról. Az egyikünk feje zöldes színben játszott, a másikunk falfehér volt. Azért elvittek minket egy kastélyba, ahol roskadásig telt asztalok vártak, de nekünk már az ételek látványától is forgott a gyomrunk. A németeket ez nem zavarta, alaposan a pohár fenekére néztek. Másnap megjött a delegáció másik fele, játszottunk két meccset, majd egyik este színházba vittek minket. Ott szembesültünk azzal, hogy Hircsák nincs sehol. Mivel még nem állt a fal, könnyedén átszökött Nyugat-Berlinbe, majd követte a feleségét, Vécsei Doriszt – aki zongorista volt korábban a Pipacs bárban – Ausztráliába. Utóbb igyekeztünk összerakni a mozaikokat, hogy vajon milyen előjelei lehettek a disszidálásának. Az például árulkodó lehet, ha egy külföldi túrán valaki semmit sem vásárolt..”
A négy meccses portya három eredményéről tudósított a Népsport: Dynamo Berlin – Újpesti Dózsa 1-2, Lőrincz és Molnár góljaival. EHV Klingenthal – Újpest 8-4, illetve Geissing – Újpest 6-2. A negyedik meccsen vagy a Dynamo Rostock, vagy a drezdai Einheit volt a lilák ellenfele, ám erről a sajtó mélyen hallgatott. Ahogy – talán mondani sem kell – Hircsák külföldre szökéséről sem írtak egy árva szót sem…
A csapat 1958. február 3-án tért vissza Budapestre, hogy öt nappal később lejátssza soron következő bajnoki mérkőzését a Budapesti Építők ellen. A kapuban immár az első számú kapussá előlépő Bessenyei György állt, az együttes pedig, az elhunyt Gazdik Alajos fájó hiánya miatt, alaposan felforgatott összeállításban korcsolyázott fel a jégre. Rancz Sándor bekkpárja az általában centert játszó Zima János lett, az ő helyét Molnár Tibor vette át a második csatártrióban, míg az elsőben maga Szamosi játszott centert Moli helyett. Az első harmadban a jégen felgyülemlő hó és a kék-fehérek szívós védekezése nem igazán ízlett a lila-fehéreknek, ráadásul Andorka is remek formában védett. A második harmadban azonban kiszakadt a gólzsák és az Újpest 8-1 arányú, magabiztos győzelmet aratott az Építők ellen. Lőrincz és Bán 2-2, Molnár, Ádám, Boróczi és Szamosi 1-1 gólt szerzett, az ellenfél oldaláról Jakabházy László volt eredményes.
Február 11-én már sorsdöntő rangadóra készült a IV. kerületi alakulat, az ellenfél a Vörös Meteor volt. A lilák dolgát alaposan megnehezítette, hogy Gazdik után Bán is kidőlt a sorból, így három hátvéddel kellett kikorcsolyázniuk a jégre, hiszen Zima visszakerült a csatársorba. A felforgatott összeállítás miatt sokan féltették a csapatot, de ezen az estén nem volt ok az aggodalomra. A vizes pályán, párás levegőben megrendezett mérkőzés gyenge színvonalú játékot hozott, elsősorban a piros-fehérek enervált teljesítménye miatt. Az Újpest Boróczi 3, valamint Rancz és Lőrincz 1-1 góljával 5-1-es győzelmet aratott Cerva László tanítványai ellen. Magabiztosan sikerült tehát bezsebelni a bajnoki cím szempontjából oly fontos két pontot.
Február 15-én a BVSC volt a soros ellenfél. Szamosi Ferenc a győztes csapaton ne változtass elvét követve küldte jégre az együttest és benne saját magát. Az akkoriban szokatlan időjárást hozó február ezúttal is megnehezítette a játékosok dolgát, hiszen az egész napos enyhe idő és a melegen fújó szél szinte „megette” a Millenáris jegét, így a mérkőzésre kilátogató szép számú szurkolósereg háromnegyed órás csúszást követően tapsolhatott csak a kezdő bulinak. Mondani sem kell, ez a meccs is sorsdöntő volt: ha a BVSC nyer, továbbra is nyílt marad a bajnokság, ha az Újpest, akkor Borócziék az utolsó, Ferencváros elleni meccs eredményétől függetlenül máris bajnoki címet ünnepelhetnek. Az elsőt a szakosztály rövid története során!
A játékosok meg is tettek mindent a győzelem érdekében. Palotás János révén már az első percben gólt szereztek, ami érezhetően megnyugtatta a csapatot. A vasutasok ellenben kapkodni kezdtek és mindenféle komolyabb elképzelés nélkül, egyéni próbálkozásokkal igyekeztek versenyben maradni. Az Újpest sorra vezette a gyors és kombinatív támadásokat és azonnal kapura lőttek, amint erre lehetőségük nyílt. Egyetlen pillanatra sem vettek vissza a tempóból, semmit sem bíztak a véletlenre.
Újpesti Dózsa – BVSC
8-0
(1-0, 2-0, 5-0)
Gólszerzők: Lőrincz (4), Palotás János, Szamosi Ferenc, Rancz Sándor, Sáfár György
Az Újpesti Dózsa S.C. jégkorongozói a szakosztály harmadik idényében megszerezték a klub első jeges aranyérmét, amit 1500 lelkes szurkolóval együtt önfeledten ünnepeltek a Millenáris vizes jegén! A győzelem szépségét az is növelte, hogy Szamosi Ferenc aznap ünnepelte 43. születésnapját! Ennél szebb ajándékot nem is kaphatott volna a magyar jégkorongsport egyik nagy „öregje”.
Az ünneplésre ezúttal sem maradt sok idő, mert 1958. február 18-án, azaz három nappal később rendezték az OB utolsó meccsét, az Újpest – Ferencváros mérkőzést. A lila-fehérek fogadkoztak, hogy az ősi rivális legyőzésével teszik még csillogóbbá a megszerzett aranyérem fényét. Mivel a sérültek még mindig nem épültek fel, az összeállítás az elmúlt két meccshez hasonlóan alakult.
Újpest: Besseneyi György (kapus) – Rancz Sándor, Palotás János – Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor, Boróczi Gábor – Sáfár György – Ádám András, Szamosi Ferenc, Zima János
FTC: Pozsonyi (kapus), Margó, Simon II, Szende, Grimm, Simon I, Raffa, Erdős, Kárász, Rajkai, Balogh
Meglepetésre az első két harmadban elmaradt a nagy iram, pedig a zöld-fehéreknek még volt némi halvány esélyük a dobogóra. Az Újpest nem erőltette a gyors játékot, viszont enélkül is irányítása alatt tartotta az eseményeket. A Fradi taktikája ezúttal is a kontrákra épült. A gólok sorát Molnár nyitotta meg a 3. percben, amire Kárász válaszolt a negyedikben. Tíz perccel később Ádám ismét vezetéshez juttatta a lilákat. A középső játékrész 28. percében megint Ádám volt eredményes, két perccel később Szende góljával zárkózott a rivális. A harmadik harmadra váratlanul megélénkült a játék. Az első tíz percben az Újpest Szamosi, Lőrincz és Molnár révén három gólt is szerzett, amivel 6-2-re növelte az előnyét. A nyitott pályákon szokásos térfélcserét követően Szende és Balogh góljaival emberelőnyből szépített a Fradi, de Molnár 58. percben lőtt harmadik találata végképp pontot tett a meccs és a bajnokság végére.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
7-4
(2-1, 2-1, 3-2)
1000 néző tapsolt az 1957-1958. évben minden lehetséges trófeát elhódító újpesti jégkorongozóknak: Bessenyei Györgynek, Szamosi Ferencnek, Palotás Jánosnak, Lőrincz Ferencnek, Zima Jánosnak, Boróczi Gábornak, Rancz Sándornak, Gazdik Alajosnak, Bán Józsefnek, Molnár Tibornak, Ádám Andrásnak, Sáfár Györgynek, Újfalussy Róbertnek, Dudar Imrének, Hajek Péternek és ha személyesen nem is volt jelen, az idény közben nyugatra távozott, legendás Hircsák Istvánnak is.
Az Országos Bajnokság végeredménye:
1. Újpesti Dózsa 8 7 1 0 47 – 17 16
2. Bp. Vörös Meteor 8 2 4 2 17 – 16 8
3. BVSC 8 3 2 3 17 – 25 8
4. Ferencváros 8 2 3 3 23 – 22 6
5. Budapesti Építők 8 1 – 7 15 – 39 0
A Béke Kupa győzelmet és bajnoki címet hozó idényt két nemzetközi barátságos meccs zárta le. Március 16-án és 18-án a Dynamo Berlin viszonozta az Újpesti Dózsa látogatását. Habár a magyar bajnok mindkét találkozón nagy gólarányú vereséget (3-9 és 2-7) szenvedett a kelet-németektől, a szurkolók azért találtak okot az örömre, hiszen az összeállításban az idényt a lila-fehérekkel végigedző Patócs György mellett egy másik új arcot is felfedezhettek. Palotás János bekkpárja a Ferencvárostól érkező Kondorosi Tihamér volt, aki az első meccs 49. percében be is talált a Dynamo kapuját védő Eberhard Grimm kapujába.
A Béke Kupa győztes és magyar bajnok Újpesti Dózsa kerete:
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem