1956-1957 – Bizonytalanság és egyfordulós “hadi” bajnokság

1956 tavaszán-nyarán a magyar jégkorongcsapatok a megszokott módon, heti két-három szárazedzéssel készültek a következő idényre. 1954 óta egy aprócska fedett jégfelület is rendelkezésükre állt, ahol a játékosok a nyári hónapokban gyakorolhatták a korcsolyázást. A Csepeli Vasas kezelésében lévő, kettő-kettő és fél hónapon át üzemelő pálya a Csemege Édesipari Gyár Budafoki úti telephelyén működött és óránként 150 Ft-ért állt a szakosztályok rendelkezésére. Az új idény előtt az is bizakodásra adott okot, hogy a Millenáris műjégpályájának átadásával kettőre nőtt a jégkorongozók által is használható jégfelület: mindenki abban reménykedett, hogy ezzel jelentősen bővül majd az edzéslehetőség és nem csak a felnőtt együttesek számára. A mostoha és szűkös körülmények akkoriban is az utánpótlás csapatokat sújtották a legkeményebben. A szakemberek abban is bíztak, hogy a Millenáris képes lesz október közepétől-végétől április elejéig kitolni a jégidényt, ami a korábbiakhoz képest két és fél hónapnyi nyereséget jelentett volna.

Mátraházi nyári edzőtábor. Balról: Palotás János, csapatkísérő, Szadovszky Imre (gyúró), Kemenes, Boróczi Gábor, Rancz Sándor, Hircsák István, Futó Károly, Begala Béla, Kvetán József, Bán József, May András, Haléczius János, azonosítatlan játékos (Forrás: May András archívuma)

Az újpesti jégkorongozók tehát szép reményekkel, a debütáló év pozitív tapasztalataival a hátuk mögött várták az új idényt. A keretet új, fiatal játékosokkal igyekeztek megerősíteni: a Kinizsiből a 17 éves hátvéd, Palotás János, míg az Építőktől egy vérbeli csatárreménység, a szintén 17 éves Boróczi Gábor érkezett és szintén a keret tagja lett a Törekvéstől érkező csatár, Begala Béla. Játékra jelentkezett Szilasi Antal is, aki még 1955-ben a Bp. Szikrától került a csapathoz, de sorkatonai szolgálata miatt az első szezonban nem léphetett jégre. Az együttes felkészülését továbbra is Szamosi “Gumi” Ferenc irányította, Hircsák István segítségével. Komoly reményekre adott okot, hogy a keret ez alkalommal már közösen készülhetett a szezonra. Ennek egyik állomása a Mátraházán tartott nyári edzőtábor volt.

A Társadalmi Jégkorong-szövetség annak rendje és módja szerint elkészítette az 1956-1957. évre vonatkozó terveket, amit a magyar sportéletet akkoriban irányító és szervező OTSB el is fogadott. Az élet azonban október második felében kizökkent a megszokott kerékvágásból. Az Újpest jégkorongozóihoz a Csehszlovákiában éppen megkezdett edzőtábor (a túra második állomása Kelet-Németország lett volna) második pozsonyi mérkőzése után ért el az otthoni történések híre. A felkészülés természetesen azonnal félbeszakadt. A csehszlovák hatóságok, az esetleges szimpátiatüntetésektől tartva, szó szerint internálták a csapatot és hat nappal később vissza is szállították őket Magyarországra. Jégkorongozóink november 3-án, szombaton értek haza… Másnap, november 4-én megindult a szovjet csapatok támadása!

Pedig a csapat várakozáson felül szerepelt Pozsonyban: a Červená hviezda ellen játszott első mérkőzés 2-2-es döntetlennel ért véget és a második összecsapáson is csak 0-2-re kaptak ki Bán Dodóék. A tudósító fontosnak tartotta megemlíteni azt a tényt is, hogy magyar jégkorong csapat a II. világháború vége óta nem ért el ilyen jó eredményt Csehszlovákiában.

Balról: May András, Rancz Sándor, Haléczius János, Bán József, Futó Károly, Hircsák István, mögött Fodor István, Szadovszky Imre, Szilasi Antal, Boróczi Gábor, előtte Kemenes (Forrás: May András archívuma)

(Történelmi háttér: 1956 nyarán hiába váltották le moszkvai urai a gyűlölt kommunista diktátort, Rákosi Mátyást, a magyar társadalmat feszítő elégedetlenség egy jottányit sem csökkent. A látszatintézkedések senkit sem tévesztettek meg: az alacsony életszínvonal, a dilettáns gazdaságirányítás, az egymást érő koncepciós perek robbanásig feszítették az indulatokat. Október közepére nyilvánvalóvá vált, hogy küszöbön áll a forradalom. A kommunista párttól független egyetemi szervezkedés az október 23-ra meghirdetett tüntetéssel érte el csúcspontját, majd a Sztálin szobor ledöntésével és a rádió épületének ostromával kitört a forradalom. A következő 20 nap folyamán egy apró, de bátor, mindenre elszánt és szabadságszerető közép-európai nemzet szembeszállt a Szovjetunióval és annak elnyomó katonai-politikai erejével. November 4-11. között elkeseredett harcok folytak az ország és Budapest területén. A fővárosi ellenállás utolsó két bástyája Csepelen és Újpesten volt! A harcokban 3300 felkelő vesztette életét, a szabadságharcot követő megtorlás során 229 embert végeztek ki. A csikorgó lánctalpak által eltiport országra dermedt csend borult.)

Emléktábla az újpesti Városháza falán

A harcokat a Millenáris és a Városligeti Műjégpálya is használható állapotban vészelte át, habár az utóbbi főépületének homlokzata kapott néhány, a jégkészítést nem befolyásoló találatot. A Millenáris már december 4-én megnyitotta kapuit a sportolók előtt, a jégkorongozók délelőtt 10 és 12 óra között használhatták a jeget. A városligeti pályát csak a hónap végén, december 30-án vehették birtokba a korcsolyázni vágyók.

Miközben újpesti sportolók és szurkolók kezdeményezték a klub eredeti nevének visszaállítását, vagyis az Újpesti Torna Egylet újbóli megalakulását, a jégkorongcsapat megmaradt tagjai, vendégjátékosokkal megerősítve, december legelején megérkeztek Berlinbe, ahol három hét alatt négy mérkőzést játszottak különböző kelet-német csapatok és azok vegyes összeállításai ellen. Az utazó keretet Hircsák István és a megszűnt Budapesti Szikrától igazolt Szende József, mint kapusok, Rancz Sándor, Szamosi Ferenc, Haléczius János, Újfalussy Róbert, Palotás János hátvédek, Bán József, Molnár Tibor, Ádám András, Boróczi Gábor, Begala Béla és Zima János csatárok alkották. A vendégjátékosok, azaz Kenderessy Balázs (Vörös Meteor), Siraki Lóránt és Gubó Gábor (BVSC, korábban Budapesti Törekvés) a foghíjas csatársorok kiegészítését és megerősítését szolgálták. A csapat kíséretét Kecskés József szakosztályelnök, Jámbor János és Szadovszky Imre gyúró alkották.

A lila-fehérek december 9-én és 10-én Rostockban játszottak a Dynamo Rostock és a Dynamo Berlin csapataiból összeállított vegyes együttes ellen. Az első napon, többórás vonatozást követően, 8-2-es vereséget szenvedtek a kelet-németektől, másnap viszont sikerült a visszavágás. Hircsákék 5-3-ra győzedelmeskedtek vendéglátóik ellen. A portya következő két meccsét Berlinben rendezték. December 15-én a drezdai BSG Einheit (a mai Dresdner Eislöwen jogelődje) volt az Újpest ellenfele. A meccs 8-5-ös vereséggel ért véget. Másnap a Dynamo Berlin ellen viszont összejött a bravúrnak számító újabb győzelem, hiszen jégkorongozóink 4-1-re lépték le a hazaiakat. A portya maradandó veszteségét egy disszidálás jelentette, hiszen a nagy tehetségnek számító, újonnan igazolt fiatal csatár, Begala Béla már nem tért haza a csapattal, inkább nyugatra távozott…

Az SC Dynamo Berlin jégkorong csapata

A lila-fehérek külföldi túrája egyáltalán nem volt egyedülálló jelenség. Mivel a hazai viszonyok meglehetősen bizonytalanok voltak – a szövetség a saját újjászerveződésével volt elfoglalva és senkinek halvány fogalma sem volt arról, hogy mikor és milyen formában indul majd be a bajnokság, ha beindul egyáltalán – a sportkörök a saját szakállukra intézkedve kötöttek le barátságos meccseket itthon és ha arra módjuk volt, azonmód indultak is egy-egy határon túli portyára.

A másik nagy gondot a keretek összeállítása okozta. Sok olyan játékos volt, aki különböző okokból hosszabb-rövidebb időre, vagy végleg eltűnt a magyar jégkorongsport térképéről. Az Újpest jégkorong szakosztálya sem volt mentes ettől a jelenségtől sőt… A fentebb már említett disszidáláson túl, az első idényben megismert és a nyári edzőtáborozáson is részt vevő játékosok közül a cserekapus Kemenes, a hátvéd Futó Károly, a csatársort erősítő Fodor István, May András, Szilasi Antal, Kvetán József sem állt többé az önmagát reaktiváló és a továbbiakban játékosedzőként dolgozó Szamosi Ferenc rendelkezésére. May és Szilasi az Egyesült Államokba emigrált. Kvetán kénytelen volt hazatérni Győrbe, míg Kemenes, Futó és Fodor sorsáról jelenleg nem rendelkezem információval.

December 26-án végre a jégkorongra éhes újpesti szurkolók is találkozhattak a csapat egy részével, hiszen ekkor került megrendezésre a Bp. Dózsa/BVSC – Vörös Meteor/Bp. Építők vegyes csapatait felvonultató bemutató mérkőzés. Az érdeklődés hatalmas volt, a nehéz körülmények és a tömegeket vonzó rendezvényeket árgus szemekkel figyelő hatalom ellenére több mint 3000 néző gyűlt össze a Millenáris lelátóin. Az összeállítások a következők voltak:

Dózsa/BVSC: Kneusel (kapus – BVSC) – Palotás János (Újpest), Siraki Lóránt (BVSC) – Gubó Gábor (BVSC), Molnár Tibor (Újpest), Boróczi Gábor (Újpest) – Babán József (BVSC), Kertész József (BVSC) – Zima János (Újpest), Zsitva Viktor (BVSC)

Meteor/Építők: Szeghy (kapus – VM) – Havas (VM), Pásztor (VM) – Kun (VM), Patócs Gy. (VM), Tóth (Építők) – Újfalussy E. (VM), Patócs A. (VM) – Patócs P. (VM), Tichy (VM), Varga (VM)

A meccs 3-3-as döntetlennel ért véget, a gólszerzők Gubó, Kertész és Palotás, illetve Patócs Péter, Tóth és Havas voltak.

Az ünnepek után, 1957. január 6-án a Népsport hírt adott róla, hogy a lila-fehérek január 11-13. között nemzetközi jégkorongtorna megrendezésére készülnek a Városligeti Műjégpályán. A meghívott csapatok a csehszlovák Rudá Hvezda Brno és a kelet-német Dynamo Weisswasser csapatai voltak. A torna végül, “technikai okokra” hivatkozva elmaradt (valójában a szovjet hatóságok még nem engedélyezték a külföldi együttesek beutazását az országba).

Szintén január 6-án, reggel 9-kor került sor az újpesti tanácsházán arra a nyilvános értekezletre, amely az UTE újjáalakulásával foglalkozott. A nagyteremben több mint 150 résztvevő (sportolók, szurkolók, a mozgalom által megválasztott bizottság tagjai és belügyi vezetők) volt jelen. A minisztérium képviselőin kívül, akik ragaszkodtak a Dózsa név megtartásához, mindenki más a történelmi elnevezés és címer visszaállítása mellett érvelt. A tárgyalások folytatását január 20-ra tűzték ki. Erre szintén a tanácsházán került sor. Habár a közgyűlés kimondta az Újpesti Torna Egylet újjáalakulását, amit az üzemi sportkörök és az Egyesült Izzó vezetése is támogatott, a Bp. Dózsa belügyi vezetői megtiltották a sportolók átlépését a régi-új egyesületbe. A patthelyzetet még sokáig nem sikerült feloldani, így végül, hosszú halogatás és aknamunka után, kompromisszumos megoldás született: a Budapesti Dózsa SE helyét az Újpesti Dózsa Sport Club vette át – az UTE újjáalakulásáról a rendszerváltozásig szó sem lehetett.

Az Újpesti Dózsa S.C. címere

Az 1956-57. évi idény bajnoki küzdelmeire vonatkozóan a Jégkorong-szövetség Ideiglenes Intézőbizottságában két álláspont feszült egymásnak: az első hívei egy január 12-én kezdődő, két körből álló, a Ferencváros, a Vörös Meteor, az Újpesti Dózsa, a BVSC és a Bp. Építők részvételével megrendezendő torna mellett érvelt, míg a másik nézet képviselői, az időközben már lekötött külföldi portyák tükrében, egy februári, egykörös OB kiírását szorgalmazták. Hosszas viták és egyeztetések után a tagok és a csapatok az utóbbi megoldás mellett döntöttek. A 20. magyar országos bajnokság kezdetét 1957. február 15-re időzítették.

A bizonytalanságban eltöltött hosszú idő komoly vezéráldozattal járt Újpesten. Ádám András, az első sor kitűnő csatára, aki egyben kiváló, nemzetközileg is elismert teniszjátékos volt, január végén úgy döntött, hogy inkább az utóbbi karrierjét helyezi előtérbe. Február elején már a párizsi fedettpályás bajnokságon, majd Lyonban versenyzett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy közben egy másik újpesti teniszező/jégkorongozó, Katona Zoltán visszatért a fedélzetre és korcsolyát csatolva szorgalmasan készült a csapattal a “csonka idényre”.

Február 9-én nagyszabású jégkorongtorna kezdődött Belgrádban hat főváros, Tokió, Brüsszel, Bukarest, Szófia, Budapest és természetesen Belgrád részvételével. A Budapest Válogatott néven induló magyar csapatban nyolc játékos (Hircsák István, Szamosi Ferenc, Rancz Sándor, Bán József, Molnár Tibor, Boróczi Gábor, Újfalussy Róbert és Palotás János) képviselte a lila-fehér színeket. A válogatott a hazaiak mögött végül a második helyen végzett. Az újpesti játékosok Újfalussy kivételével, aki csak a bukarestiek ellen húzott szerelést, minden meccsen pályára léptek.

1957. február 17-én végre megkezdődött a bajnokság. A lila-fehérek meglehetősen szűk kerettel vágtak neki a 4 meccses szezonnak, hiszen Szamosi Ferencnek a fentebb már említett nehézségek és sérülések miatt két teljes sor sem állt a rendelkezésére. Az Újpest első, BVSC elleni mérkőzésére 1500 néző volt kíváncsi a Millenárison.

Újpest: Hircsák István (kapus) – Szamosi Ferenc, Palotás János – Bán József, Molnár Tibor, Boróczi Gábor – Rancz Sándor, Haléczius János, Újfalussy Róbert, Katona Zoltán

BVSC: Kneusel (kapus), Babán, Margó, Miks, Siraki, Gubó, Nagy, Zsitva, Kertész, Rendi, Háray, Koutny, Blaske

Az erős iramot hozó, kemény mérkőzésen nagyrészt a lila-fehérek irányították a játékot, ám a lelkesen játszó vasutasok jobban gazdálkodtak a helyzeteikkel. Siraki 7. percben esett góljára, Boróczi válaszolt a 11. percben. A második harmadban Siraki és Háray szereztek egy-egy találatot, amire már csak Bán tudott válaszolni az 57. percben.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-2

(1-1, 2-0, 0-1)

A következő bajnokit már másnap, február 18-án lejátszották. Az ellenfél ezúttal a Budapesti Építők csapata volt, akik ellen a lilák változatlan összeállításban léptek jégre, mintegy 1000 néző előtt. A vasutasoktól elszenvedett vereség után természetesen mindenki jobb folytatásban reménykedett, aminek Boróczi 11. és Bán 12. percben szerzett találatai komoly hangsúlyt is adtak. Ezt követően kettős emberelőnybe került az ellenfél, amiből Stipsits és Szolcsánszky góljaival ki is tudtak egyenlíteni. A harmad mégis az Újpesté lett, mivel Rancz Sándor a 19. percben újra megszerezte a vezetést. Szünet után már nem volt kérdés, hogy a pályán lévők közül melyik a jobb csapat. Még egy perc sem telt el a játékrészből, amikor Boróczi megszerezte második gólját, majd a harmad derekán istenigazából megszórta magát az Újpest. Palotás a 28., Rancz és Szamosi egyaránt a 29. percben köszönt be az Építők kapuját védő Andorkának. A harmadik harmad 6. percében negyedórás vihar miatt félbeszakadt a játék, a folytatás után viszont Palotás és Katona növelte tovább az Újpest előnyét, amin Kolozsi már csak kozmetikázni tudott az 56. percben.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

9-3

(3-2, 4-0, 2-1)

Mivel a csapatok egy része ezt követően külföldi túrákra indult, három hetes szünet állt be a rövidke bajnokságban. Az Újpest jégkorongcsapata egy Nyugat-Németországot és Svédországot érintő portyára kért és kapott engedélyt. Hircsák István viszont Moszkvába tartott, hogy a Magyar Jégkorong-szövetség Ideiglenes Intézőbizottságának tagjaként, mint megfigyelő, részt vegyen a szovjet fővárosban február 24. és március 2. között megrendezett világbajnokságon. A szövetség arról is döntött, hogy a bajnokság végén lehetőség nyílik majd villámigazolásokra, egy-egy csapat azonban csak két ilyet hajthat majd végre.

Március 7-én a Budapest válogatott mérkőzött meg a Pozsonyi Utánpótlás Válogatottal. A Millenárison megrendezett, 8-2-es vereséggel záruló meccsen Palotás János, Molnár Tibor és Boróczi Gábor szerepelt az Újpestből. A magyar gólokat Molnár és Boróczi szerezték.

A Millenáris, közepén az 1956 februárjában átadott jégkorongpályával

1957. március 11-én végre folytatódott a bajnokság. Nem is akármilyen meccs következett, hanem maga a derbi, amire ezúttal 1000 néző előtt került sor.

Hircsák kapja le a korongot a lesben álló Lőrincz elől.

Újpest: Hircsák István (kapus) – Rancz Sándor, Szamosi Ferenc – Palotás János, Molnár Tibor, Boróczi Gábor – Haléczius János, Újfalussy Róbert, Bán József, Katona Zoltán

FTC: Pozsonyi (kapus), Kondorosi, Schneck, Lőrincz, Rajkai, Szende, Bárány, Raffa, Simon, Grimm, Balogh

Molnár már a 2. percben betalált Pozsonyi kapujába és bár Grimm a 10. percben még egyenlített, a lila-fehérek Molnár második és Palotás 18. percben esett újabb góljával 3-1-es előnnyel vonulhattak le az első szünetre. A második harmadban Katona Zoltán hizlalta három gólosra az Újpest vezetését. Az utolsó játékrészben sem változott a játék képe: a lilák kíméletlenül használták ki a helyzeteiket. Bán 43. percben esett találatával már 5-1 volt az állás és bár Balogh egy perccel később szépített, Boróczi a 45. percben beállította a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-2

(3-1, 1-0, 2-1)

A bajnokság utolsó mérkőzésére március 21-én került sor a Millenárison. Hircsákék ellenfele az egykörös bajnokság toronymagas esélyese, a veretlen Vörös Meteor volt. Szamosi Ferenc játékosedző nem változtatott a Fradi elleni összeállításon, igaz nem is nagyon tehette volna. A lényegesen több játékossal gazdálkodó Meteor összeállítása a következő volt:

Szeghy (kapus), Martinuzzi, Vagyóczky, Kenderessy, Patócs Gy., Patócs A., Pásztor, Havas, Tichy, Újfalussy E., Varga, Patócs P., Kun, Egri.

Az első tíz perc gyengécske iramot hozott. A vezetést a piros-fehérek szerezték meg a 9. percben Vagyóczky révén, de az Újpest két gyors támadás végén megfordította az állást. Előbb Palotás vette be Szeghy kapuját a 15. percben, majd két perccel később Haléczius lövése is utat talált a Meteor hálójába. A második harmadban a Meteor dominált és bár akadtak lila helyzetek is, Pásztor és Havas a játékrész derekán ismét a bajnokesélyes javára fordította a mérkőzést. Az utolsó harmad kifejezetten kemény játékot hozott, melynek során lassacskán kidomborodott a hosszabb cserepad jelentette előny. A Meteor jobban bírta erővel a hajrát és Kenderessy 56. percben lőtt góljával végleg eldöntötte a meccset és begyűjtötte az 1956-57. évi OB bajnoki címét.

Az 1956-1957. évi Országos Bajnokság végeredménye:

A bajnokság végeztével a Magyar Jégkorong-szövetség Ideiglenes Intézőbizottsága nyílt levélben deklarálta, hogy a szezon során megrendezésre került kurta bajnokság egyik fő oka az volt, hogy nem állt rendelkezésre a megfelelő anyagi fedezet a tetemes összegeket felemésztő pályabérlésre. A csapatok külföldi portyáit ilyen mennyiségben túlzásnak tartó sajtóval és szurkolókkal szemben a szövetség a túrákat hasznosnak minősítette, hiszen mind pénzben, mind kapcsolati tőkében pótolhatatlan előnyöket hoznak az együttesek számára, nem is beszélve arról, hogy csakis a külföldi csapatokkal való találkozókon lehet megszerezni azokat a szakmai ismereteket és tapasztalatokat, amelyek elengedhetetlenek a sportág hazai fejlődéséhez.

Újfalussy Róbert, az Újpest játékosa és az intézőbizottság tagja szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni az OB szervezésére. A maga részéről szintén fontosnak tartotta a külföldi túrákat és a külhoni csapatok Magyarországra csábítását. Azt is szóvá tette, hogy az előzetes reményekkel szemben nem kettő, hanem csak egy jégpálya állt a jégkorongozók rendelkezésére, hiszen a Városligeti Műjégpályán nem engedélyezték mérkőzések megtartását, így onnan a hoki menthetetlenül kiszorult.

Az Újpesti Dózsa azért még tartogatott egy meglepetést a szurkolóinak, hiszen 1957. március 30-án a Millenárison 1000 néző előtt látta vendégül a Dynamo Berlin csapatát. Az Újpest keretét ezúttal a bajnok Vörös Meteor, valamint Gubó révén a BVSC játékosaival erősítették meg, ami bevett gyakorlatnak számított az 1950-as évek második felében. A két együttes a következő összeállításban lépett jégre:

A berliniek második gólját megelőző pillanat

Újpest/Meteor: Hircsák István (kapus) – Szamosi Ferenc, Palotás János – Kenderessy Balázs (VM), Molnár Tibor, Boróczi Gábor – Rancz Sándor, Pásztor György (VM) – Vagyóczky István (VM), Patócs György (VM), Gubó Gábor (BVSC) – Haléczius János – Szeghy Ferenc (kapus – VM)

Berlin: Heinz Ohlber (kapus), Bruno Kappel, Dieter Voigt, Claus Krüger, Gerhard Klügel, Siegfried Schmidt, Kubik, Heinz Strietzel, Joachim Wilhelm, Heinz Noatzsch, Peter Hirschberg

Az idény utolsó meccsén a német csapat 5-2-re (2-4, 0-0, 0-1) győzedelmeskedett magyar ellenfele ellen. A meccs krónikájához tartozik, hogy Hircsákot a 14. percben le kellett cserélni, valamint hogy a hazai gólokat Boróczi Gábor és Kenderessy Balázs ütötték. Előbbi a 10. percben talált be Molnár átadásából, utóbbi egyéni akcióból volt eredményes.

A bajnoki bronzérmet szerző Újpest 1956-1957. évi idény kerete:

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem