A bajnoki aranyérem és a kupagyőztesi cím ismételt megvédése után mi más lehetett volna a csapat célja, minthogy ezúttal se adja alább az első helynél. A fiúknak emellett az újabb Európa Kupa idényre is készülniük kellett, bár a kiírás miatt a torna első körében még nem voltak érdekeltek, csak a decemberre prognosztizálható második fordulóban kellett bekapcsolódniuk a küzdelmekbe. Ennek okaként a források többsége megelégszik annyival, hogy az Újpesti Dózsa az EK első körében erőnyerő volt. Ennél azonban jóval árnyaltabb a helyzet: a pályaviszonyok miatt a keleti-blokk sportági vezetői lobbizták ki a nemzetközi szövetségnél azt a kedvezményt, hogy a liláknak, valamint a lengyel, a kelet-német és a bolgár bajnoknak csak a második körben kelljen bekapcsolódniuk a küzdelembe. Ellenkező esetben Zsitváéknak jég híján mind a négy kupameccsüket idegenben kellett volna lejátszaniuk. A csapat felkészülése tehát a fentieknek köszönhetően az évek óta megszokott mederben zajlott, így nem is igen érte el a hazai sajtó ingerküszöbét.
Az első hírre augusztus elejéig kellett várni, bár ez sem sportszakmailag kapcsolódott a jégkorongozáshoz. A Népsport csupán arról tudósított, hogy Vedres Matyi, az Újpest és a válogatott hálóőre házasságot kötött Berecz Ilona műkorcsolyázóval. Szeptember 1-jén viszont már arról is értesülhettek a szurkolók, hogy a Rajkai László és Margó György által vezetett jégkorong válogatott tagjai – kapusok: Vedres Mátyás (Újpest), Losonci György (Meteor), Balogh János (BVSC); hátvédek: Raffa György (FTC), Koutny Lajos (BVSC), Ziegler János (FTC), Závori Zsolt (Építők), Wéber János (Postás); csatárok: Zsitva Béla (BVSC), Bikár Péter (BVSC), Bálint Attila (Újpest), Boróczi Gábor (Újpest), Klink János (Újpest), Erdős György (Meteor), Szeles Dezső (Építők), Szilassy Béla (Építők), Galambos Béla (Újpest), Enyedi Ferenc (Előre), Gálffy Ákos (Spartacus) – hazaérkeztek Csehszlovákiából, ahol a Hodonínban tartott egyhetes edzőtábor során mérkőzést is játszottak a helyi másodosztályú csapat ellen, akiktől 7-1 arányban kikaptak.
Október közepén az újpesti hokisok is Hodonínt vették célba, hogy felkészüljenek az új bajnoki idényre és az Európa Kupa szereplésre. A továbbra is Szamosi Ferenc által irányított keretben nem sok változás történt a nyáron, csupán három távozóról lehetett beszámolni: a fiatal, saját nevelésű Radics János a labdarúgást választotta a jégkorong helyett, Gazda László szintén szögre akasztotta a korcsolyát, míg Zima János, aki tizenkét éven át erősítette a lila-fehéreket, ugyancsak a visszavonulás mellett döntött. Az edzőtáborban viszont sikerült alaposan kivágniuk a rezet fiúknak, méghozzá a TJ Slovan Hodonín legyőzésével (ne feledjük: ugyanez a csapat mért bő egy hónappal korábban alapos verést a magyar válogatottra). A beszámolók szerint egész mérkőzés során bátran háromsorozó lila-fehérek végig bírták az idehaza bizony szokatlanul nagy iramú játékot. Sőt, a 33. percig 4-0-ás előnyt is sikerült kiépíteni Bálint 2, Zsitva Viktor és Palotás Öcsi 1-1 góljával. Ekkor azonban a bravúrt bravúrra halmozó Vedres is kénytelen volt megadni magát, előbb 4-2-re, majd 4-4-re alakult az eredmény. A hajrában azonban az Újpest tudott újítani: Bálint harmadik találatával ismét megvolt a vezetés. A Slovan edzője a mérkőzés vége felé még a kapust is lehívta, hogy hat mezőnyjátékossal támadhassanak, ám a taktika ezúttal nem vált be: Klink János egy jól irányzott lövéssel bevette a morvák üresen ásítozó kapuját… 6-4 az Újpestnek! Bizony értékes győzelem volt ez abban az időben – még ha kis híján feledésbe is merült, hiszen az eredmény még idehaza sem érte el különösebben a sajtó ingerküszöbét!
Ezt követően a válogatott utazott Besztercebányára, ahonnan csak három hét múlva, több mérkőzéssel a hátuk mögött tértek vissza a fiúk. Az újságírók azon kérdésére, hogy a névsorból miért hiányzik több rutinos játékos is, Pásztor György a Magyar Jégszövetség jégkorong szakbizottságának elnöke a következő választ adta: Kertész József, Rozgonyi György, Schwalm Béla, Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor, ha nem is véglegesen, de a hozzáállásuk miatt kerültek ki a keretből. Pásztor György arról is beszámolt, hogy az 1966-1967. évi szezonban a szövetség nem írja ki a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeit, míg a bajnokság lebonyolítása nem változik az előző idényhez képest, azaz a kétkörös (14 fordulós) alapszakaszt követően a szintén kétkörös (hatfordulós) felső- és alsóházi küzdelmek nyomán alakul majd ki a végső sorrend. A pontvadászat a tervek szerint november 5-én szombaton veszi majd kezdetét.
Ennek tükrében jó hír volt, hogy november 3-án már mind a Kisstadionban, mind a Megyeri úton játékra alkalmas jég várta a sportolókat és a szurkolókat. A rajt előtt Boróczi Gábor beszélt a sajtónak a lila-fehérek várakozásairól: “Egy hete van jég Újpesten. Egy rövid edzőtáborral, s ennek a néhány napnak a telítettségével indulunk neki a bajnokságnak. És mi még nem is panaszkodhatunk. Saját pályánk van, s legalább ennek a hétnek minden napját jól kihasználhattuk.” Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos a saját pálya, a lilák válogatott 10-ese a következő választ adta: “Három éve van pályánk, s azóta kétszer nyertünk bajnokságot. Ma már kicsit kötelez is bennünket ez az előny: valamennyien úgy érezzük, csak akkor lehetünk elégedettek, ha ismét elsők leszünk. Az elmúlt két bajnokság közül egyik sem volt könnyű, de különösen a tavalyi igen tanulságos. Az FTC-vel játszottuk a döntőt. Az elején, amíg erővel bírták, 3-0-ra vezettek. De nekünk két egyforma képességű sorunk volt, tudtunk cserélni, s a kipukkadt ellenfelet végül 5-4-re legyőztük… Most közel három azonos színvonalon mozgó sorral kezdjük az idényt. Hosszú évek óta összeszokott, tehetséges játékosokból álló gárdánk van. Szárazon végigdolgoztuk a nyarat, s most naponta kétszer edzünk jégen. Abba kellene hagynunk, ha nem bíznánk a sikerben!”
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a tavaszi-nyári időszak legnagyobb vesztese a Bp. Vörös Meteor együttese volt, ahonnan Rozgonyi György mellett Ziegler János és Péter is a távozás mellett döntött. Előbbi a BVSC-hez, utóbbiak a Ferencvároshoz igazoltak át, ami komoly erősítést jelentett a rivális számára.
A bajnokság a terveknek megfelelően, 1966. november 5-én szombaton, szeles, de enyhe időben, négy mérkőzéssel, azaz teljes fordulóval vette kezdetét. A nyitó összecsapást a bajnoki és kupacímvédő lila-fehérek játszották a Bp. Postás vendégeként a Kisstadionban.
Bp. Postás: Pichler Gyula – Wéber János, Erdősi László – Berta László, Szikra István, Mogyoródi Imre – Gyenese, Klemm János – Vajdafi Lehel, Grolmusz, Lucas – Kollár, Haller, Steiger – Horváth E.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Fülöp Tamás
Az idény és a lila-fehérek első gólja már 35 másodperccel a kezdés után megszületett, miután Boróczinak sikerült villámgyorsan bevennie Pichler hálóját, s bár Berta révén a Postásnak még sikerült egyenlítenie, a szünetig a lilák további öt góllal tették nyilvánvalóvá a két csapat közötti tudáskülönbséget. A második húsz percben újabb három találatot szerzett az Újpest, majd a harmadik harmadban négy góllal válaszoltak a Postás emberelőnyből lőtt szépítésére. A győzelemből Boróczi 3, Palotás János, Zsitva, Klink és Palotás József 2-2, míg Hajek és Bánkuti 1-1 találattal vette ki a részét. A vendégek részéről Berta kétszer volt eredményes.
Bp. Postás – Újpesti Dózsa
2-13
(1-6, 0-3, 1-4)
A nap második mérkőzésén: Bp. Építők-BVSC 0-5.
Másnap: Bp. Előre-Vörös Meteor 5-5, Bp. Spartacus-FTC 1-10.
Hétfőn, azaz november 7-én már a Megyeri úton lépett jégre a csapat, méghozzá a Tóth István vezette Bp. Építők ellen.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Fülöp Tamás
Bp. Építők: az összeállítást nem közölték
A mérkőzés kimenetele tulajdonképpen egy percig sem volt kétséges. A lila-fehérek az első harmad végén már 4-1 arányban vezettek és ezt követően még gólt sem engedélyeztek ellenfelüknek, így végül Galambos, Boróczi és Klink 2-2, valamint Palotás József és János, Hajek, Zsitva, illetve Lőrincz 1-1 góljának köszönhetően a hazaiak ismét nagy gólarányú győzelmet arattak. Az Építők találatát Egri János szerezte.
Újpesti Dózsa – Bp. Építők
11-1
(4-1, 4-0, 3-0)
A játéknap többi találkozóján: Bp. Vörös Meteor-Bp. Spartacus 2-2, FTC-Bp. Postás 14-2, BVSC-Bp. Előre 3-0.
November 12-én szombaton már valódi késő őszi időjárás fogadta a csapatokat. A kellemetlenül hideg és esős estén a Bp. Spartacus vendégeként korcsolyáztak ki a fiúk a Kisstadion jegére.
Bp. Spartacus: Szépffy Zsolt – Bikali Tibor, Rédlinger Vilmos – Kalotai András, Kovács, Szathmári András – Erdős Péter, Wohl Gyula – Muhr Albert, Gálffy Ákos, Sipos E. – Dudar Imre, Némon János, Szabó Attila – Dikk Ferenc, Váltó Károly
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György – Boróczi Gábor (C), Klink János, Lőrincz Ferenc (A) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád
Az Európa Kupa szereplés miatt december 3-ról előrehozott mérkőzésen, habár az esőtől vizes jég alaposan megnehezítette a technikás játékot és a korongvezetést, mindvégig érvényesült a lila-fehérek fölénye, ami különösen az első harmadban volt nyomasztó. Bár időnként a Spartacus előtt is adódtak helyzetek, a Szamosi-legénység újabb nagyarányú győzelmet könyvelhetett el. Boróczi Gábor 6, Palotás János és Zsitva 2-2, Palotás József, Klink, illetve Bánkuti 1-1 alkalommal volt eredményes. Az ellenfél részéről Dudar és Rédlinger iratkozott fel a góllövők listájára.
Bp. Spartacus – Újpesti Dózsa
2-13
(1-7, 1-3, 0-3)
Két nap múlva, november 14-én hétfőn a Bp. Előre látogatott el a Megyeri útra, ahol közel 500 szurkoló váltott jegyet, hogy élőben nézhesse végig a találkozót.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Patócs György – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Fülöp Tamás
Bp. Előre: Kelemen Gyula – Berta J., Nagy Géza – Flandera, Enyedi Ferenc, Tőkés – Reinthaller Béla, Szuper Géza – Lengyel József, Miklai, Zsótér – Domonkos Péter, Lakó, Gyarmati János – Székely
Az első harmadban a Margó György által vezetett Előre játékosai alaposan megnehezítették a hazaiak dolgát, így a játék képe alapján egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a szünetben csak 1-0-ás újpesti vezetésről árulkodott az eredményjelző tábla. A második húsz perc viszont már a papírforma szerint alakult, a záró harmadra pedig teljesen kifulladtak Enyediék, így szinte sorban születtek a lila-fehér találatok, melyek közül Klink és Lőrinc hármat-hármat, Zsitva, Bálint és Boróczi kettőt-kettőt, míg Patócs György és Palotás János egyet-egyet jegyzett. Az Előre oldaláról Enyedi volt eredményes.
Újpesti Dózsa – Bp. Előre
14-1
(1-0, 5-1, 8-0)
A játéknap többi mérkőzésén: Bp. Spartacus-BVSC 1-5, Bp. Postás-Bp. Vörös Meteor 2-3, Bp. Építők-FTC 0-14.
Két nappal később, szerdán ismét jégen voltak a fiúk, ezúttal a Bp. Vörös Meteor látogatott el a Megyeri útra.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Patócs György – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Fülöp Tamás – Lőrincz Ferenc (A)
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Losonci Imre, Gogolák László – Szántó László, Popelka István, Erdős György – Szőcs János, Vrbanics Tibor – Kárász György, Grimm György, Deák Miklós – Danyi Attila, Szepesi Ottó, Kárász István
A lila-fehérek már az első percektől kezdve komoly tempót diktáltak ellenfelüknek és a mérkőzés egyes szakaszaiban teljesen a kapujuk elé szorították Losonciékat. Az alaposan megfiatalított és az elmúlt évekhez képest kisebb játékerőt képviselő ellenfél nem is volt képes tartani Borócziékat, akik találataik nagy részét gyors kiugratásokból szerezték. Klink 4, Boróczi és Zsitva 3-3, Bálint, Lőrincz, illetve Molnár 1-1 alkalommal volt eredményes. A Meteor góljait Deák (2) és Erdős (2) lőtték.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
13-4
(5-2, 5-1, 3-1)
A nap további eredményei: Bp. Építők-Bp. Előre 2-1, Bp. Postás-Bp. Spartacus 0-6.
A válogatott a mérkőzést követő péntek-szombaton, azaz november 18-19-én mutatkozott be a hazai közönségnek, az NDK utánpótlás válogatottja ellen vívott két összecsapással. A keretben Vedres Mátyás, Palotás József, Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor, Galambos Béla, valamint az “amnesztiát” kapó Zsitva Viktor képviselte az Újpestet. A keletnémet fiatalok az első meccsen 7-0-ás vereséget mértek legjobbjainkra, másnap azonban sikerült javítani egy 3-3-as döntetlennel. A magyar találatok közül Bálint Attila kettőt jegyzett.
November 23-án szerdán két olyan bajnoki mérkőzésre került sor, amit a december 7-i játéknapról hoztak előre. Habár a BVSC és a Meteor meccse is pikáns rangadónak számított, a legnagyobb érdeklődés természetesen a nagy riválisok, az FTC és az Újpest idénybeli első összecsapását övezte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kezdésre több mint 5000 szurkoló gyűlt össze a Kisstadion lelátóin.
Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Zádor István – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Ziegler János, Ziegler Péter – Treplán Béla, Póth János, Simon V. László – Kiss-Szabó István, Kassai György, Major Ernő
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Patócs Péter – Zsitva Viktor (A), Bánkuti Árpád, Fülöp Tamás
A lila-fehérek szénája bizony már a kezdés előtt sem állt jól, hiszen Galambos betegség miatt nem tudta vállalni a játékot, a kulcsjátékosok közül pedig többen csak lázasan vagy sérülés miatt beinjekciózva tudtak jégre lépni. Ráadásul a válogatott Ziegler-testvérekkel megerősített rivális Schwalm találatával már a 45. másodpercben megszerezte a vezetést. Miközben a gól lendületet és önbizalmat adott Raffáéknak, addig az Újpest csak kereste önmagát és a játék ritmusát. A helyzet a szünet után sem változott, az eredmény viszont igen, hiszen a 22. percben Horváth kettőre növelte a hazai előnyt. Öt perccel később emberelőnybe kerültek a lilák és bár a levegőben lógott a szépítés, Csánk több bravúrt is bemutatva megakadályozta a felzárkózást. A harmadik harmad elején négy a háromra sem sikerült gólt lőni, több nagy helyzet is kimaradt. Aztán az 53. percben végre megtört a jég, Zsitva juttatta be a játékszert Csánk kapujába. A találat azonban nem a liláknak, hanem az FTC-nek adott új lendületet, akik az 56. percben két villámgyors góllal (Raffa és Jakabházy) el is döntötték a rangadó sorsát.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
4-1
(1-0, 1-0, 2-1)
A nap másik mérkőzésén: BVSC-Bp. Vörös Meteor 5-4.
November 26-án még egy, december 3-ról előrehozott mérkőzésre került sor, melyen a BVSC 19-2 arányban győzött a Bp. Postás ellen.
Az elvesztett derbit követően a lila-fehérek több mint egy hónapig nem játszottak újabb bajnoki mérkőzést, mivel megkezdték a felkészülést az olasz Cortina REX elleni, december 12-én és 13-án megrendezésre kerülő hazai kupa találkozókra, amit a válogatott Duna Kupán való részvétele miatti szünet követett. Ám miközben a Szamosi-legénység egy kútba esett nyugat-európai túra miatt kénytelen-kelletlen a Megyeri úton tréningezett, a többiek sorra játszották a mérkőzéseket.
December 3.: Bp. Előre-FTC 1-12, Bp. Vörös Meteor-Bp. Építők 2-1.
December 7.: Bp. Spartacus-Bp. Előre 5-7, Bp. Postás-Bp. Építők 6-6.
December 11.: FTC-Bp. Vörös Meteor 9-1, Bp. Postás-Bp. Előre 4-4.
Az olasz bajnokcsapat december 10-én szombaton érkezett meg Budapestre, viszonylag nagy sajtóérdeklődés mellett. Az újságírók azonnal vallatóra is fogták az edzőket, valamint a néhány nappal korábban az év jégkorongozójává választott Boróczi Gábort.
Szamosi Ferenc: “Az olaszok nagyon kérték, hogy az első két találkozó nálunk legyen. Az olasz válogatott ugyanis a héten Bukarestben szerepelt, s a Cortina kilenc játékosa is ott volt. Ők a román fővárosból hazatérőben érkeztek meg szombaton Budapestre, míg a többiek vasárnap, amikorra már edzéslehetőséget is kértek. Nagyon nehéz ellenfélnek tartjuk az olaszokat, ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy az első fordulóban könnyen győztek a jugoszláv bajnok Jesenice ellen (a négy mérkőzés eredménye: 2-6, 2-4, 5-1 és 0-5 volt – ErSzob), amely déli szomszédunk válogatottjának nyolcvan százalékát adja. Méghozzá úgy, hogy mind a négy mérkőzés Jugoszláviában volt. Az olasz együttesben a válogatottakon kívül Simeon, egy kanadai kapus is szerepel. Sajnos elég régen úgyszólván mérkőzés nélkül állunk, mert a tervezett külföldi túránk az utolsó pillanatban meghiúsult. Segítségünkre volt nagy vetélytársunk, az FTC, akikkel szerdán játszottunk egy edzőmérkőzést, pénteken délután pedig a válogatott keret vol az edzőpartnerünk. A sérültek általában rendbejöttek, bízom játékosaink küzdeni akarásában. Megtesszük az előkészületeket, hogy a közlekedéssel is minden rendben legyen a két kupamérkőzésen.”
Roberto Robertin: “Nagyon örülünk, hogy az első fordulóban a jugoszláv bajnokkal szemben sikerült továbbjutnunk. Azért is örülünk ennek, mert valamennyi mérkőzést idegenben játszottuk, kettőt Jesenicében, kettőt pedig Ljubljanában. Az utóbbi kettőn hát játékosunk is megsérült. A csapat erősségei elsősorban azok a játékosok, akik az olasz válogatottban is szerepelnek. Így négy hátvédünk: Gianfranco Da Rin, aki a csapatkapitányi teendőket látja el, Verocai, Bernardi, Isidoro, továbbá a csatárok közül Mastel, Alberto Da Rin, Ghedina és Benedetti. A magyar bajnok játékát nem ismerem, s így nagyon nehéz dolog valamit is jósolni. Mindent megteszünk, hogy Budapesten is győzzünk. Hogy ez mennyire sikerül – a magyaroktól is függ.”
Szamosi Ferenc: “Ahogy a sérültek rendbejöttek, igyekeztünk minden nap edzeni, általában másfél órát tartózkodtunk a jégen. Vedres nagyon jó formába lendült, de a többiek is sokat javultak. Némi gondot okozott Zsitva Viktor húzódása, de bízom benne, hogy a BEK mérkőzéseken teljes erőbedobással fog küzdeni. Az olaszok játékerejét nem ismerjük, csak abból indulunk ki, hogy a kapuban egy kanadai áll, továbbá nyolcan az olasz válogatottban szerepeltek, amely a románokkal szemben 4-1 és 4-3 arányú vereséget szenvedett. Ebből arra kell következtetni, hogy nagyon nehéz ellenfél lesz a Cortina REX.”
Boróczi Gábor: “Bár az edzéseken nagyon szorgalmasak voltunk, igyekszünk pótolni a mérkőzéseket. Bízom a fiúkban, az együttes küzdeni akarásában, s nagymértékben bízunk abban, hogy a közönség buzdítása nagy segítségünkre lesz, s lelkesedésével átsegít bennünket a nehézségeken. Mi teljes erőbedobással fogunk küzdeni.”
December 12-én hétfőn több mint 2000 szurkoló fogadta a Megyeri út jegére kikorcsolyázó csapatokat.
Újpest Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Patócs György – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Patócs Péter
Cortina REX: Jack Simeon (kapus – CAN) – Gianfranco Da Rin (C), Isidoro Alvera – Giovanni Mastel, Alberto Da Rin, Bruno Ghedina – Giulio Verocai, Paolo Bernardi – Giuseppe Lorenzi, Enrico Benedetti, Bruno Frison – Ruggero Savaris
Az olaszok gyors és domináns, a lila-fehérek viszont kapkodó játékkal kezdtek. Ennek tükrében egyáltalán nem okozott meglepetést, amikor a vendégek fölénye a 18. percben góllá érett: Alberto Da Rin lövését ugyan még hárította Vedres, Ghedina azonban a kapuba kotorta a lecsorgó korongot. Szünet után valamivel kiegyenlítettebb játékot láthatott a közönség és az Újpest hibájára is szükség volt ahhoz, hogy a Cortina növelni tudja az előnyét. Patócs Péter vesztett korongot a saját harmadában, Savaris pedig köszönte szépen a lehetőséget és fonákkal a hálóba emelt. Három perccel később végre a hazai közönség is örülhetett: Klink egy kapu előtti kavarodás után csökkentette a hátrányt. A gól lendületet hozott a lilák játékába és a kanadai Simeon bravúrjaira is szükség volt ahhoz, hogy elmaradjon az egyenlítés. A harmad végén emberelőnybe kerültek a vendégek, amit Gianfranco Da Rin révén sikerült is kihasználniuk. A 43. percben Lorenzi is feliratkozott a góllövők közé, majd Boróczi találatát annulálták a csehszlovák bírók, mondván: az újpesti 10-es nem bottal, hanem korcsolyával juttatta a korongot Simeon kapujába. Szamosi edző a harmad felénél Kézeli Pált küldte be Vedres helyére, akit az 55. percben Frison mattolt, majd több dulakodást követően a második gólját is megszerző Alberto Da Rin állította be a végeredményt.
Újpesti Dózsa – Cortina REX
2-6
(1-3, 0-2, 1-1)
Másnap ismét összecsapott egymással a két csapat.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Patócs György – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc (A), Palotás János, Patócs Péter – Komáromi Lajos
Cortina REX: Jack Simeon (kapus – CAN) – Gianfranco Da Rin (C), Isidoro Alvera – Giovanni Mastel, Alberto Da Rin, Bruno Ghedina – Giulio Verocai, Paolo Bernardi – Giuseppe Lorenzi, Enrico Benedetti, Bruno Frison – Ruggero Savaris
Ez alkalommal Mastel góljával már az 5. percben megszerezték a vezetést a kék mezben játszó olaszok, sőt három perccel később Alberto Da Rin révén kettőre növelték az előnyüket. A lilák Zsitva góljával a 14. percben szépítettek ugyan, ám Benedetti a harmad vége előtt visszaállította a kétgólos különbséget. A második harmadban teljesen egyértelművé vált a Cortina fölénye. A vendégek esetenként iskolajátékot mutatta be, míg az Újpest teljesítményéből minden elgondolás hiányzott. Ez gólokban is megmutatkozott, Mastel a 28., Verocai a 34. percben vette be Vedres kapuját, akit a szünetben Kézeli Pál váltott fel a gólvonal előtt. A záró játékrészre az olaszok is visszavettek az iramból, amit az 50. percben Palotás János használt ki egy újabb góllal, az utolsó szót azonban így is a vendégek mondták ki, akik Ghedina találatával állították be a végeredményt egy minutummal a vége előtt.
Újpesti Dózsa – Cortina REX
2-6
(1-3, 0-2, 1-1)
A két mérkőzés alapján egyértelműen látszott, hogy a több mint kéthetes meccshiánnyal küszködő lila-fehérek számára túl nagy falat volt, az amúgy is komoly játékerőt képviselő olasz bajnokcsapat. A tapasztalatok alapján feltehetően még a legvérmesebb szurkolók sem bizakodtak abban, hogy a január eleji idegenbeli visszavágókon Borócziéknak sikerülhet kivívni a továbbjutást.
December 14-én két bajnoki mérkőzés került megrendezésre a Kisstadionban. Az elsőn a pontvadászat eladdig hibátlanul szereplő együttesei, atz FTC és a BVSC csaptak össze egymással. A rangadó váratlanul könnyed, 6-2-es vasutas győzelemmel zárult, amivel Bikárék – aki egymaga három gólt is szerzett – egyből a tabella élére ugrottak.
Másnap a válogatott tagjai, Vedressel, Palotás Józseffel, Bálinttal, Klinkkel, Boróczival, Zsitvával és Galambossal a soraik között elutaztak az ezúttal Belgrádban megrendezett Duna Kupára. Az első találkozón Budapest néven verték 10-2 arányban Belgrád válogatottját. Bálint és Klink egyaránt 4-4 gólt szerzett. Ezt a szovjet Torpedó Gorkij (ma Torpedo Nyizsnij Novgorod, KHL) elleni összecsapás követte, amit csupán 5-0-ra vesztettek el a fiúk. A tornát a Jugoszlávia-Magyarország mérkőzés zárta, mely 4-0-ás hazai győzelemmel zárult.
Az óév még egy késhegyre menő találkozót tartogatott a jégkorong hazai kedvelőinek, méghozzá a bajnokság első körének utolsó felvonását, azaz a lila-fehérek BVSC elleni rangadóját a Megyeri úton. A december 23-án pénteken rendezett meccsre több mint 1500 néző volt kíváncsi a helyszínen. A kezdést megelőzően Szamosi Ferenc vezetőedző a következőket nyilatkozta a sajtónak: “Mintha csak üldözne minket a balszerencse a rangadók előtt. Az FTC elleni mérkőzéskor öt sérültünk volt, most pedig kulcsemberünk, a válogatott Boróczi egészségi állapota körül nincs minden rendben. Gabi hosszú idő óta könyökfájdalmakra panaszkodott. A belgrádi tornán ez tovább rosszabbodott. A keddi tüzetes orvosi vizsgálat csontkinövést állapított meg, amit azonnal meg is operáltak. Így Boróczi játékára aligha lehet számítani. Távolmaradása nagyban befolyásolhatja a csapat szereplését. Én azonban bízom a fiúk küzdőképességében. Teljes erőbedobással fogunk játszani, mert számunkra döntő ez a találkozó. Versenyben akarunk maradni az elsőségért.”
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Zsitva Viktor (A) – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Galambos Béla – Patócs György (C), Patócs Péter
BVSC: Balogh János – Babán József, Koutny Lajos – Bakay László, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Siba Ferenc – Gámán Imre, Miklós Károly, Kósa Ambrus – Gaál, Petyerák István, Imreh
A lilák a tétnek megfelelően már az első másodpercektől kezdve nagy iramban vetették bele magukat a küzdelembe, amivel sikerült is meglepniük ellenfelüket, hiszen a 3. percben Zsitva Viktor, majd alig hatvan másodperccel később Palotás János is be tudta venni Balogh kapuját. A fölényben lejátszott első harmad után azonban Galambosék érthetetlenül visszavettek a tempóból és a lassabb játék már az ellenfélnek kedvezett, ami a záró játékrészben meg is bosszulta magát. A vasutasok átvették az irányítást és szokásos játékukat játszva, stabil védekezésből indított ellentámadásaikkal egyre több veszélyes helyzetet teremtettek Vedres kapuja előtt. A fölény néhány másodperccel a térfélcsere előtt góllá érett: Zsitva Béla csökkentette minimálisra a vendégek hátrányát, majd nem sokkal az újrakezdés után a Molnár által kísért Miklós Károly éles szögből leadott lövése talált utat a hazaiak hálójába.
Újpesti Dózsa – BVSC
2-2
(2-0, 0-0, 0-2)
A bajnokság állása az első kör után:
Természetesen az ünnepek sem telhettek el hoki nélkül, hiszen a Jégsport szövetség négyestornát szervezett a Kisstadionba, melyen az eredetileg meghívott Jugoszlávia, majd a helyükre felkért, ám szintén távolmaradó bolgárok helyett, a magyar B keret (soraiban az újpesti Komáromi Lajossal) szerepelt az A válogatott, illetve a keletnémet és lengyel utánpótlás szelekciók mellett. Az eredmények: Magyarország B-NDK B 1-1, Magyarország A-Lengyelország B 5-2, Lengyelország B-Magyarország B 5-1 és Magyarország A-NDK B 3-6. Utóbbi találkozón a sérüléséből felépült Boróczi egy gólt jegyzett.
Miközben idehaza mindenki a szilveszteri ünneplésre készült, az újpesti jégkorongozók elindultak Olaszország felé, hogy január 2-án és 3-án lejátsszák az Európa Kupa visszavágó mérkőzéseit Cortina d’Ampezzo-ban.
Cortina REX: Jack Simeon (CAN) – Giulio Verocai, Paolo Bernardi – Giovanni Mastel, Alberto Da Rin, Bruno Ghedina – Gianfranco Da Rin (C), Isidoro Alvera – Giuseppe Lorenzi, Enrico Ghezzi, Ruggero Savaris – Bruno Frison, Enrico Benedetti, Franco Alvera – Remigio Morogutti – Mario Lacedelli (cserekapus)
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Galambos Béla, Patócs György, Patócs Péter
A hazaiak az első és a második harmadban is egyértelmű fölényben játszottak. A vezetést a 7. percben Alberto Da Rin góljával szerezték meg, amit a 9. és 13. percekben a remek formában hokizó Benedetti növelt háromra. A szünetig még Mastel is betalált, aki a 24. percben másodszor is feliratkozott a góllövők közé, majd négy perccel később Ghedina vette be Vedres kapuját. A meccs felétől viszont akadozni kezdett az olaszok remek csapatjátéka, mivel a biztos továbbjutás tudatában a Cortina játékosai már lassabb tempóban jégkorongoztak. Az Újpest a harmadik harmadban élt is a lehetőséggel: Bánkuti 46., illetve Zsitva 48. percben lőtt góljaival kétszer is mattolták a fiúk az ellenfél kanadai kapusát.
Cortina REX – Újpesti Dózsa
6-2
(4-0, 2-0, 0-2)
A másnapi mérkőzésnek a presztízsen túl már nem volt különösebb tétje. A Cortina játékosai lélekben talán már a következő kupakörre koncentráltak, ahol az osztrák Klagenfurt várt rájuk ellenfélként.
Cortina REX: Jack Simeon (CAN) – Giulio Verocai, Paolo Bernardi – Giovanni Mastel, Alberto Da Rin, Bruno Ghedina – Gianfranco Da Rin (C), Isidoro Alvera – Giuseppe Lorenzi, Enrico Ghezzi, Ruggero Savaris – Bruno Frison, Enrico Benedetti, Franco Alvera – Remigio Morogutti – Mario Lacedelli (cserekapus)
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás I János, Bánkuti Árpád – Galambos Béla, Patócs György, Patócs Péter
Ennek megfelelően az első két harmadban igencsak harmatos teljesítményt nyújtott a hazai csapat, amit a lila-fehérek igyekeztek is kihasználni. Habár Mastel góljával a 7. percben ismét az olaszok szereztek vezetést, Patócs Péter három perccel később egyenlíteni tudott. Hogy az első harmad mégis Cortina vezetéssel zárult, arról Ghedina gondoskodott a 14. percben. A szünetet követően alaposan megbosszulta magát az olaszok könnyelműsége, hiszen Bánkuti 33. és Zsitva 36. percben szerzett góljaival fordítani tudott az Újpest. A hazaiak azonban az utolsó tíz percre alaposan megrázták magukat és a Da Rin testvérek révén egymás után öt gólt is lőttek (Alberto egyet, Gianfranco zsinórban négyet vállalt magára), biztossá téve ezzel a negyedik győzelmüket. Az utolsó perc viszont a liláknak sikerült jobban, akik Lőrincz 59:10-nél és Zsitva 59:45-nél szerzett találataival állították be a végeredményt.
Cortina REX – Újpesti Dózsa
7-5
(2-1, 0-2, 5-2)
Olaszországból hazatérve a csapatnak már kizárólag a bajnokságra kellett összpontosítania, melynek második köre 1967. január 11-én szerdán vette kezdetét a nyolcadik forduló három mérkőzésével.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc (C), Patócs György – Galambos Béla, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Komáromi Lajos, Matlaszkovszky Péter
Bp. Postás: Pichler Gyula (Sinkó) – Erdősi László, Szikra István – Mészöly András, Klemm János, Haller István – Vetró Tibor, Gyenese – Grolmusz, B. Nagy, Berta László – Horváth E., Steiger, Bán, Wéber János
A Megyeri úton farkasordító hideg fogadta a mérkőzésre kilátogató szurkolókat, akik ezen az estén finoman szólva sem töltötték meg a lelátókat. A Boróczi és Palotás József nélkül felálló lila-fehérek számára így sem okozott gondot a papírforma érvényesítése. A csapat nagy lendülettel vetette bele magát a küzdelembe, egymást érték a támadások, az első gólra azonban egészen a 18. percig kellett várni. Ezt követően azonban kiszakadt a gólzsák és a nyomasztó hazai fölény a találatok számában is megmutatkozott. A győzelemből Klink, Bánkuti és Zsitva 4-4, Lőrincz, Palotás János és Galambos 1-1 góllal vette ki a részét.
Újpesti Dózsa – Bp. Postás
15-0
(2-0, 6-0, 7-0)
A nap további eredményei: BVSC-Bp. Építők 2-0, FTC-Bp. Spartacus 5-2.
A külföldi túráról hazatérő Vörös Meteor január 14-én szombaton pótolta a 8. fordulóból elhalasztott mérkőzését a Bp. Előre 8-2-es legyőzésével, majd a Bp. Építők verte meg 5-2 arányban a Spartacust.
A Meteor játékosai nem sokat pihenhettek, hiszen másnap már a Szamosi-legénység ellen kellett jégre lépniük a Kisstadionban.
Bp. Vörös Meteor: Losonci György (Urbanovich Géza) – Losonci Imre, Gogolák László – Beszteri-Balogh János, Erdős György, Popelka István – Szőcs János – Kárász György, Grimm György, Deák Miklós – Danyi Attila, Szepesi Ottó, Szántó László – Szabó Attila
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc (A), Palotás József – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Patócs György, Galambos Béla, Patócs Péter
A lilák ezúttal is nagy tempót diktáltak és Bálint révén már az 1. percben sikerült megszerezniük a vezetést, amit a 3. percben Bánkuti, az ötödikben Patócs Péter növelt tovább. Borócziék ezt követően sem hagyták lélegzethez jutni az ellenfelet és a szünetig további három gólt lőtt a csapat: Palotás József a 13., Bánkuti a 15., míg Bálint a 16. percben volt eredményes. A hatgólos vezetés birtokában a második harmadra már visszavettek fiúk, ám a 25. percben Hajek révén így is sikerült tovább növelni az előnyt. Popelka két perccel később szépített ugyan, a lilák gólgyártása azonban nem állt le: Zsitva a 29., Bálint a 37. percben vette be Losonci kapuját. Utóbbi kifejezetten elemében volt ezen a találkozón, hiszen a 47. percben már a negyedik góljának örülhetett. Az 51. percben Zsitva néhány másodpercen belül kétszer is mattolta Losoncit, akit három perccel később egy felesleges durvaság miatt végleges kiállítással sújtottak a bírók. A helyére beálló Urbanovichot ki más avathatta volna fel, mint Bálint Attila, aki az 55. percben az ötödik gólját is megszerezte, míg a végeredményt egy perccel később Hajek állította be.
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
1-14
(0-6, 1-3, 0-5)
A nap további mérkőzésein: BVSC-FTC 2-2, Bp. Előre-Bp. Postás 5-8.
Január 18-án szerdán újabb megmérettetés várt a fiúkra, akik ismét a Kisstadionban léptek jégre, ezúttal a Bp. Építők vendégeként.
Bp. Építők: Puskás György – Máthé András, Moharos László – Szlávy István, Szilassy Béla, Szongoth Gábor – Havai János, Szeles Dezső, Aradi László – Tejfalussy Béla, Závori Zsolt, Hermann – Moletz Győző
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Galambos Béla, Patócs György, Patócs Péter
Habár Boróczi már az első percben megszerezte a vezetést a liláknak, a folytatásban jól tartották magukat a Tóth István vezette kék-fehérek. Sőt, Zsitva 13. percben lőtt találatára Moharos révén szinte azonnal válaszolni is tudtak. Arról, hogy a IV. kerületiek mégis kétgólos előnnyel vonulhattak be az öltözőbe, megintcsak Zsitva gondoskodott néhány másodperccel a dudaszó előtt. A 23. percben Klink megszerezte az Újpest negyedik találatát, ám az Építők együttese még ettől sem roppant össze. Szeles egy perccel később szépített, majd Vedres adhatott hálát az égieknek, miután két alkalommal is a kapuvas óvta meg attól, hogy gólt kapjon. A 27. percben aztán Bálint mattolta Puskást, majd hat perccel később ismét ő tudott eredményes lenni. A kék-fehérek szívós ellenállása az utolsó játékrészre elenyészett, amit gólokkal büntetett az Újpest. Boróczi a 47., Lőrincz az 50. percben lőtt gólt, majd néhány másodperccel a fordulás után ismét Boróczi vette be az ellenfél kapuját. Az utolsó öt percben négy találat is esett: Klink az 56., Szongoth és Bálint az 57., Hajek az 59. percben tudott gólt szerezni.
Bp. Építők – Újpesti Dózsa
3-12
(1-3, 1-3, 1-6)
A nap másik találkozóján: Bp. Postás-FTC 2-9.
Másnap: Bp. Spartacus-Bp. Vörös Meteor 1-3, Bp. Előre-BVSC 1-7.
Január 21-én szombaton ismét a Kisstadionban vizitáltak a meglehetősen tartalékos összeállításban jégre lépő újpesti hokisok, ezúttal a Bp. Előre vendégeként.
Bp. Előre: Kelemen Gyula – Nagy Géza, Zsótér – Szuper Géza, Gyarmati János, Lakó – Lengyel József, Reinthaller Béla –Domonkos Péter, Flandera, Enyedi Ferenc – Berta J., Lovcsányi László, Tőkés – Székely
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc (A), Patócs György – Patócs Péter, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Galambos Béla, Komáromi Lajos, Matlaszkovszky Péter
A felforgatott összeállítás egy pillanatig sem zavarta a lila-fehéreket, akik különösen a második harmadban hengereltek. Zsitva 5, Bánkuti 3, Patócs Péter és Galambos 2-2, Klink egy alkalommal volt eredményes. Az ellenfél részéről Tőkés 2, Flandera és Enyedi 1-1 gólt szerzett.
Bp. Előre – Újpesti Dózsa
4-13
(3-6, 1-6, 0-1)
A nap másik mérkőzésén: FTC-Bp. Építők 17-1.
Vasárnap szintén két összecsapásra került sor: Bp. Vörös Meteor-Bp. Postás 7-2, BVSC-Bp. Spartacus 15-2.
Sőt, a nagyüzem hétfőn is folytatódott, mikor is a BVSC 5-1-re győzött a Meteor ellen, majd az FTC gyűjtötte be a két pontot egy 8-1-es diadallal a Bp. Előrével szemben.
Szerdán az Építők 5-4-re verték a Postást, majd a Ferencváros, ha viszonylag nehezen is, de 4-2-es győzelemmel érvényesítette a papírformát a Vörös Meteor ellenében.
A lila-fehérek másnap, január 26-án léptek jégre, mikor is a Bp. Spartacus látogatott el a Megyeri útra.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter, Molnár Tibor – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Patócs György, Galambos Béla, Patócs Péter – Komáromi Lajos
Bp. Spartacus: Szépffy Zsolt – Wohl Gyula, Szathmári András – Dudar Imre, Kovács, Váltó Károly – Némon János, Vámosi János, Muhr Albert – Rédlinger, Gálffy Ákos, Kalotai András – Dvorszky Aladár
Szamosi Ferenc fiai az első perctől kezdve nagy fölényben játszottak, sokat kombináltak, sőt egyes időszakokban túl is bonyolították a játékot. Ám így is alaposan megszórta magát a csapat, a nagy különbségű győzelemből Zsitva 4, Klink, Bánkuti és Palotás János 2-2, Lőrincz, Bálint, Patócs Péter, Galambos, Hajek, illetve Boróczi 1-1 találattal vette ki a részét. A Spartacus góljait Gálffy, Kalotai és Vámosi szerezték.
Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus
16-3
(5-1, 6-0, 5-2)
Két nappal később, szombaton a tabella második felében helyet foglaló csapatok adtak randevút egymásnak, hogy az alapszakasz hajrájában valamivel tisztábbá tegyék az alsóházi erőviszonyokat. A Bp. Építők 3-0 arányban győzött az Előre ellen, míg a Spartacus és a Postás találkozója 4-4-es döntetlennel ért véget.
Január 29-én vasárnap viszont egy vérbeli, nem csupán az alapszakasz végeredményét, de a bajnoki érmek sorsát is befolyásoló rangadó tartotta lázban a szurkolókat. A lila-fehérek BVSC elleni vendégszereplése a sajtó figyelmét is felkeltette, a két edző így nyilatkozott az összecsapás előtt:
Háray Béla: “Nagyon nehéz mérkőzés lesz. Bízom a védelemben, mert ha kibírja az újpestiek nagy nyomását, akkor akár győzhetünk is. Az Újpesti Dózsa mindig a legnehezebb és a legveszélyesebb ellenfeleink közé tartozott, s nagy csatákat vívtunk ellenük. Az eredmény alakulásában nagy szerepe lesz annak, milyen formában játszik Bikár. A válogatott csatár ugyanis most vizsgázik az egyetemen és a tanulás miatt kevesebbet edz. Szoros eredményt várok.”
Szamosi Ferenc: “Nagyon nehéz jósolni. Kevés mérkőzést játszunk, s előfordul, hogy egy héten csak egy játék jut nekünk. A jégkorongban pedig sok mérkőzés, sok játék kell, ha nem akarunk leszakadni. Ebből az következik, hogy mindkét pontra szükségünk van.”
A pontok megszerzése azonban korántsem tűnt egyszerű feladatnak és nem csupán azért, mert a BVSC ebben a bajnokságban is kemény ellenfélnek bizonyult. A lila-fehérek bizony meglehetősen foghíjasan jelentek meg az öltözőben, Bánkuti betegség, Molnár és Patócs György sérülés miatt hiányzott az összeállításból.
BVSC: Balogh János – Babán József, Koutny Lajos – Bakay László, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Siba Ferenc – Gámán Imre, Miklós Károly, Petyerák István
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Galambos Béla
Habár a meccs elején Borócziék kezdeményeztek többet, mégis Vedres kapuja előtt alakultak ki nagyobb helyzetek, főleg a vasutasokra oly jellemző kontrák révén. Egy ilyen ellentámadás után Gámán a 19. percben a vezetést is megszerezte a Háray-legénység számára. Szünet után fordult a kocka: a BVSC támadott többet, mégis az újpestiek lőttek gólt, a 34. percben Zsitva Viktor használt ki egy kapu előtti kavarodást. A harmadik harmad első felében változatos játékot láthattak a nézők, melynek során Boróczi és Zsitva is kihagyott egy-egy nagy helyzetet. Fordulás után a fiatalabbik Zsitva testvér, Béla az 56. percben egy megugrás után ismét a vasutasokat juttatta előnyhöz, ám egy perccel később Hajek Péter húzott el a jobb oldalon, majd tűpontos centerezését Boróczi vágta közelről Balogh Szúnyog hálójába.
BVSC – Újpesti Dózsa
2-2
(1-0, 0-1, 1-1)
A nap másik mérkőzésén: Bp. Előre-Bp. Spartacus 5-1.
Hétfőn a Vörös Meteor a Bp. Építők 5-1-es legyőzésével zárta az alapszakaszt, míg a BVSC 10-3-mal érvényesítette a papírformát a Bp. Postás ellen.
Másnap, január 31-én kedden került sor a bajnokság második örökrangadójára és egyben a pontvadászat alapszakaszának záró összecsapására a Megyeri úton. A jégre kikorcsolyázó csapatokat telt ház, azaz 3000 szurkoló lelkes ovációja köszöntötte.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Galambos Béla – Patócs Péter
Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Ziegler János – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Ziegler Péter, Zádor István – Treplán Béla, Póth János, Kassai György – Kiss-Szabó István, Major Ernő, Menyhárt Gáspár – Ránki Péter, Simon V. László
Sérültek tekintetében a lila-fehérek helyzete nem sokat javult az előző mérkőzés óta, így ismét kevesen készülődtek és öltöztek be a nagy érdeklődést kiváltó derbire – a későn érkezők közül sokan az utcán rekedtek. A vendégek semmit nem akartak a véletlenre bízni, ezért kifejezetten nagy lendülettel vetették bele magukat a küzdelembe és az 5. percben Póth, Jakabházy, valamint Horváth jóvoltából máris háromgólos előnyben voltak. Az Újpest első valamirevaló megmozdulására egészen a 9. percig kellett várni, igaz ekkor Boróczi szép egyéni megmozdulásból rögtön be is vette Csánk kapuját. A második harmadra csökkent az iram, a lilák azonban továbbra is lassan és körülményesen játszottak, ráadásul a 29. percben Póth emberhátrányból növelni is tudta a vendégelőnyt, amit az FTC könnyedén meg is őrzött a szünetig. A helyzet a záró játékrészben sem változott, s bár a 43. percben Galambos révén még szépített a csapat, három perccel később Zsitva is megsérült, ami végképp megpecsételte a két pont sorsát. A végeredményt Póth állította be az 55. percben.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
2-5
(1-3, 0-1, 1-1)
Az alapszakasz végeredménye:
A felső- és alsóházi küzdelmek már másnap, 1967. február 1-jén kedden megkezdődtek. Előbbiben a BVSC verte 8-3-ra a Vörös Meteort, míg utóbbiban a Bp. Postás győzött 7-4-re a Bp. Építők ellen.
A lila-fehérek három nappal később, február 4-én szombaton kezdték meg szereplésüket, amikor több mint 1000 néző előtt a Megyeri úton fogadták a Meteor együttesét.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Galambos Béla – Patócs György, Patócs Péter
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Losonci Imre, Gogolák László – Erdős György, Popelka István, Deák Miklós – Danyi Attila, Kárász István – Szabó Attila, Szepesi Ottó, Szántó László – Szőcs János, Kárász György
Habár a lilák hiányzói közül egyedül Patócs György térhetett vissza a jégre, a mérkőzés esélyesei így is a hazaiak voltak. A játék nagy lendülettel és sok hibával vette kezdetét, s bár a hazaiak kezdeményeztek többet, a kontrákra berendezkedett Meteornak a 17. percben Deák góljával sikerült megszereznie a vezetést, amit harminc percen át meg is őrzött. Ekkorra viszont már alaposan felkeményedett a játék, amit a kiállítások növekvő száma is jelzett. Volt olyan két perc, amikor csupán 3-3 mezőnyjátékos volt a jégen. A lilák 47. percben lőtt egyenlítő gólja is emberelőnyben született Zsitva Viktor révén. Egy perccel később Boróczi szintén emberelőnyből szerezte meg az Újpest vezető találatát, ami végképp megnyugtatta a fiúkat. A hazaiak a vezetés birtokában sem vettek vissza a tempóból és a fordulást követően teljesen felőrölték ellenfelüket. Klink az 52. és 56., Zsitva az 59. percben mattolta Losoncit, végkép eldöntve ezzel a mérkőzés és a két bajnoki pont sorsát.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
5-1
(0-1, 0-0, 5-0)
Másnap az FTC 6-2 arányban győzött az éllovasok csatájában a BVSC ellen, míg az alsóházban a következő eredmények születtek: Bp. Spartacus-Bp. Építők 4-5, Bp. Előre-Bp. Postás 2-10.
A következő napokban a válogatott keret folytatta a bécsi világbajnokságra való felkészülést, melynek keretében két meccset is játszottak a fiúk a Kisstadionban a Dukla Nitra együttese ellen. Az első mérkőzésen 3-3-as döntetlen volt a végeredmény, míg a másnapi összecsapást a vendégek nyerték 2-3 arányban. Palotás József, Bálint, Klink, Boróczi és Zsitva mindkét találkozón jégre léphetett, míg Palotás János és Vedres Mátyás csak a másodikon kapott szerepet. A magyar csapat góljaiból Zsitva kettőt, Boróczi egyet vállalt magára.
A Népsport ezekben a napokban számolt be arról, hogy Dunaújvárosban szabványos műjégpálya építését tervezik és ehhez sikerült megszereznie a városnak a megszüntetett jégrevü fagyasztó berendezését. Hazánkban a II. világháború vége óta ekkor csillant fel először először komolyabban a remény arra, hogy a jégkorong vidéken is állandó bázisra tehet szert.
A bajnokság február 11-én az alsóház küzdelmeivel folytatódott, mégpedig a következő eredményekkel: Bp. Postás-Bp. Spartacus 6-8, Bp. Építők-Bp. Előre 4-1.
A szurkolók figyelmét azonban minden bizonnyal a másnapi felsőházi mérkőzés, az FTC és az Újpest újabb bajnoki összecsapása kötötte le. Mi sem tanúskodhat erről szebben, minthogy vasárnap délelőtt 9000 szurkoló, azaz majdnem telt ház fogadta a jégre kikorcsolyázó riválisokat.
Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Ziegler János – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Ziegler Péter, Zádor István – Treplán Béla, Póth János, Kassai György
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)
A lila-fehérek ezúttal már kulcsjátékosaikkal kiegészülve igyekeztek felvenni a küzdelmet az FTC-vel, akik előzetesen – azaz a bajnokság során eddig mutatott forma alapján – a derbi esélyeseinek számítottak. 11 órakor végre útjára indult a korong és a tétnek megfelelően mindkét csapat nagy iramban és veszélyesen kezdte a mérkőzést. A 7. percben Klink kiállítása miatt emberelőnybe kerültek a zöld-fehérek, akik Horváth révén 20 másodperc alatt gólra is váltották a fórt. A következő időszakban is inkább Vedres kapuja előtt zajlottak az események, akinek több bravúrt is be kellett mutatnia, majd Zsitva hagyott ki egy ordító lehetőséget. A 19. percben aztán Boróczi használta ki a rivális védőinek bizonytalankodását. A második harmad minden előzetes latolgatást és számítást felborított. A lilák, ahogy manapság mondani szokás, olyan “atomhokiba” kezdtek, amit a rivális egyszeriben képtelen volt lekövetni. A jégre szinte a kórházi ágyból visszatérő Bánkuti szemmel nehezen követhető módon cikázott fel-alá a pályán, olyannyira, hogy a 22. percben emberelőnyből a vezetést is megszerezte csapatának. Kilenc perccel később az elnyűhetetlen Palotás Öcsi növelte kettőre az előnyt, aki két perccel később már a testvére, József góljának örülhetett. Az Újpest ötödik gólját Zsitva Viktor lőtte a 36. percben, amire egy perccel a szünet előtt Horváth válaszolt – emberhátrányból! Az iram a harmadik harmadra sem csökkent, sőt a hangulat már-már forrpontra fokozódott. A jégen érezhetően izzottak az indulatok, szemmel látható volt, ahogy Póth és Klink, illetve Treplán és Molnár sokszor inkább egymást keresik, mintsem hogy a koronggal törődjenek. A lilák azonban a kőkemény fizikai hokiban sem maradtak alul és bár a 41. percben Schwalm révén zárkózni tudott az FTC, a mindvégig szemfülesen játszó Bálint 48. percben lőtt góljával visszaállt a különbség. A térfélcserét követően Horváth emberelőnyből szerzett találatával még egyszer közelebb lopózott az ellenfél, ám az utolsó percben Bánkuti elcsente a korongot Raffától, majd átszáguldva a pályán Zsitva elé tálalt, aki nem hibázott és beállította a végeredményt.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
4-7
(1-1, 1-4, 2-2)
A mérkőzést követően a két csapatkapitány nyilatkozott a sajtónak. Raffa György: “A sporthoz a vereség is hozzátartozik. Két egyforma képességű csapat közül mindig a pillanatnyilag jobb formában lévő győz. Sokat cipeltük a korongot az első harmadban, nem használtuk ki a helyzeteinket és ez megzavarta a csapat nyugalmát. Boróczi Gábor: “Végre kiegészült a második sorunk, a megszokott hadrendben játszhatott a csapat. Örülünk a győzelemnek, a felzárkózásnak és talán sikerül megőriznünk ezt a formát.”
Bizony fontos győzelem volt ez, hiszen a lila-fehérek győzelme még nyíltabbá, ismét háromesélyessé tette a bajnoki címért folyó versengést, ami három nappal később, február 15-én szerdán a BVSC Megyeri úti vendégjátékával folytatódott, ahol több mint 2000 szurkoló zsúfolódott össze a lelátókon.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc (A), Palotás József – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)
BVSC: Balogh János – Koutny Lajos, Babán József – Gyöngyösi Jenő, Bikár Péter, Zsitva Béla – Siba Ferenc, Kertész József – Gámán Imre, Miklós Károly, Bakay László
Az első két harmad gyors, ellenben kapkodó és pontatlan játékot hozott. Talán a nagy tét nyomta rá bélyegét a játékosok teljesítményére. A vasutasok Bikár révén már a 40. másodpercben megszerezték a vezetést, Bánkuti azonban a 3. percben a bizonytalankodó Balogh kapus közreműködésével egyenlített. A 14. percben Bakay váltotta gólra Bánkuti hibáját, aki másodpercekkel később egy újabb kapushibát kihasználva ismét egalizálta az eredményt. A vasutasok azonban mégis előnnyel vonulhattak az öltözőbe, ami a remekül játszó Bikár 16. percben lőtt második találatának volt köszönhető. A második harmad Zsitva Viktor jóvoltából villámgyors újpesti góllal indult, majd ahogy teltek a percek a csapatok játéka is jóval tudatosabbá vált, s bár az utolsó öt percben inkább Vedres kapuja előtt adódtak nagyobb helyzetek, a lilák sem voltak veszélytelenek, Bánkuti bombájánál például a kapuvas segítette ki Balogh Szúnyogot a bajból. Szünet után az Újpest-tábor fergeteges biztatásba kezdett, ám a 43. percben mégis a harmadik gólját lövő Bikár szerezte vissza a vezetést a BVSC-nek. Boróczi válasza sem késett sokat, a lilák 10-ese egy perccel később negyedszer is egyenlíteni tudott, majd Klink hagyott ki egy ordító helyzetet. Nem sokkal a fordulás előtt emberelőnybe került az Újpest, ám ahelyett, hogy a hazaiak átvették volna a vezetést, Zsitva Béla egy elcsípett korongból ismét a vendégeket juttatta előnyhöz. Az utolsó 7 percben hatalmas offenzívát nyitottak a lilák, akik két alkalommal is emberelőnybe kerültek, ám a gólszerzés sehogy sem akart összejönni, így a vasutasok győzelmével ért véget a találkozó.
Újpesti Dózsa – BVSC
4-5
(2-3, 1-0, 1-2)
Másnap az FTC a papírformának megfelelően 7-1-re verte a Meteort, míg az alsóházban a Bp. Előre 4-0 arányban győzött a Spartacus ellen.
A következő napok a válogatott világbajnoki felkészüléséről szóltak. A fiúk Lengyelországba utaztak, ahol három mérkőzésen mérték össze erejüket a helyi jégkorongozókkal. A keretben Vedres, Palotás József és János, Boróczi, Zsitva és Klink képviselte az Újpestet. Az első két találkozón a mieink 4-1 és 4-3 arányú győzelmeket arattak a lengyel utánpótlás válogatott ellen, majd 3-1-re kikaptak az A kerettől. A magyar gólokból Zsitva és Klink egyaránt kettőt-kettőt vállalt magára.
A bajnokság felsőházának második és egyben utolsó köre február 26-án vasárnap két mérkőzéssel vette kezdetét. Az elsőként lejátszott Meteor-FTC összecsapás 4-2-es zöld-fehér sikerrel zárult. Ezt követően vette kezdetét a lila-fehérek vasutasok elleni vendégjátéka.
BVSC: Balogh János – Koutny Lajos, Babán József – Gyöngyösi Jenő, Bikár Péter, Zsitva Béla – Kertész József, Siba Ferenc – Gámán Imre, Miklós Károly, Bakay László – Kósa Amburs, Petyerák István
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Patócs Péter, Galambos Béla, Komáromi Lajos
Habár Borócziék kezdtek jobban, a Háray-legénységtől megszokott, kontrákra épülő játék ezúttal is veszélyes volt. A lila-fehérek gyors egymásutánban kétszer is emberelőnybe kerültek, melyből a másodikat a 8. percben Klink révén sikerült is gólra váltani. Az Újpest ezt követően is lendületben maradt, ám a 10. percben Kertész egy egyéni akcióból egyenlíteni tudott, majd két perccel később Zsitva Béla találatával a vasutasok a vezetést is átvették. Sőt, a 16. percben az ifjabbik Zsitva máris kettőre növelte a hazai előnyt. Szünet után a győzelmi kényszerben játszó lilák alaposan rátapostak a gázpedálra, egymás után vezették a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat. A 25. percben Bálint szépített, egy perccel később Palotás Öcsi egalizált, míg Boróczi 29. percben lőtt góljával ismét az Újpestnél volt az előny, amit a 32. percben Bánkuti duplázott meg. A lila-fehérek hét perc alatt fordították meg az állást, amit a szünetig meg is tudtak őrizni. A harmadik harmad kiegyenlített játékot hozott, melynek során a 46. percben Lőrincz góljával sikerült háromra növelni az előnyt. Habár Kertész még a fordulás előtt szépített, a térfélcserét követő másodpercekben Zsitva Viktor végképp eldöntötte a két pont sorsát. A végeredményt Zsitva Béla állította be az 57. percben.
BVSC – Újpesti Dózsa
5-7
(3-1, 0-4, 2-2)
Március 1-jén a fő attrakciót a magyar válogatott NSZK elleni mérkőzése jelentette, melyen a magyarok 3-3-as döntetlent értek el. A lila-fehérek közül ezúttal Vedres, Palotás János és József, Boróczi, illetve Zsitva kapott lehetőséget, utóbbinak egy gólt is sikerült lőnie. Az alsóházban bajnoki fordulót is rendeztek aznap, melyen az alábbi eredmények születtek: Bp. Előre-Bp. Spartacus 3-4, Bp. Építők-Bp. Postás 2-3.
A válogatottak nem sokat pihenhettek a nyugat-németek elleni mérkőzés után, hiszen másnap, március 2-án csütörtökön ismét teljes felsőházi fordulóra került sor, melynek legnagyobb izgalommal várt mérőzése az FTC Megyeri úti vendégjátéka volt, ami egyben a bajnoki cím sorsát is eldönthette, hiszen vendégsiker esetén már senki sem vehette volna el az aranyérmet a zöld-fehérektől. A tétnek megfelelően telt ház, azaz 3000 szurkoló várta a jégre lépő csapatokat.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc (A) – Boróczi Gábor (C), Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)
Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Ziegler János – Horváth Zoltán, Jakabházy László, Schwalm Béla – Ziegler Péter, Treplán Béla – Póth János, Simon V. László, Kassai György – Menyhárt Gáspár, Major Ernő, Kiss-Szabó István
A meleg szél és az enyhe időjárás nem tett jót a jég minőségének, ennek ellenére mindkét csapat gyors játékkal örvendeztette meg a közönséget. A 6. percben az FTC Horváth emberelőnyből lőtt góljával szerzett vezetést, ezt követően azonban csak kimaradt helyzetekről lehetett beszámolni. A második harmadra tovább romlott a jég minősége, ami már-már lehetetlenné tette a korongvezetést. A lila-fehérek kanadai módra, a támadóharmadba mélyen belőtt korongokkal igyekeztek helyzeteket kialakítani. A 29. percben Zsitva Viktor varázsolta a pakkot Palotás Öcsi elé, aki magabiztosan vágta be azt Csánk hálójába. A 35. percben Schwalm kapott öt perces büntetést sérülés okozásáért, ám ahelyett, hogy a nagy erővel támadó lilák használták volna ki a lehetőséget, az eleredő esőben Horváth elcsípett egy könnyelmű passzt és Vedrest mattolva ismét a riválist juttatta előnyhöz. Az utolsó húsz percben hatalmas küzdelem folyt a két csapat között, ám a játékosoknak nem csak egymással, de a folyamatosan romló körülményekkel is meg kellett birkózniuk. Habár a hazaiak többször is játszhattak kettős emberelőnyben, több gólt már nem sikerült szerezniük.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
1-2
(1-0, 1-1, 0-0)
A nap másik mérkőzésén: Bp. Vörös Meteor-BVSC 0-3.
A felsőház utolsó fordulóját 1967. március 4-én szombaton játszották le a csapatok, ám az érmek tekintetében mostanra nem maradt nyitott kérdés. A lila-fehéreknek be kellett érniük a csalódást keltő bronzéremmel, míg a kiírás értelmében – ettől az évtől kezdve pontazonosság esetén már a gólkülönbség is rangsorolt – a BVSC még az FTC legyőzése árán sem előzhette meg a zöld-fehéreket a tabellán.
Bp. Vörös Meteor: Losonci György (Pásztor Pál) – Losonci Imre, Kárász István – Erdős György, Grimm György, Deák Miklós – Szőcs János – Gogolák László, Szabó Attila, Szepesi Ottó – Szántó László, Földvári Gábor, Popelka István – Vrbanics Tibor, Danyi Attila
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Bánkuti Árpád, Palotás János – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor (C) – Hajek Péter – Zsitva Viktor (A), Galambos Béla, Palotás József – Komáromi Lajos
A lilák nyomása a 8. percben Bánkuti találatával érett góllá, ám két perccel később a Meteor Deák révén még egyenlített. A 13. percben Zsitva éles szögből leadott bombája púpozta ki a hálót. Szünet után már-már nyomasztóvá vált Borócziék fölénye, egyre-másra születtek az újpesti találatok. A helyzet a harmadik harmadra sem változott sokat, a végeredményt Hajek Péter állította be az 59. percben. A lilák részéről Zsitva 3, Bálint és Hajek 2-2, Bánkuti, Boróczi, illetve Palotás József 1-1 alkalommal volt eredményes.
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
1-10
(1-2, 0-5, 0-3)
A nap másik mérkőzésén a BVSC 3-2-re győzött a Ferencváros ellen, ám ez, ahogy fentebb már említettem, nem befolyásolta az aranyérem sorsát. Habár a felsőház küzdelmei ezzel végetértek, a bajnokság alsóházában még két teljes forduló volt hátra.
Március 5-i eredmények: Bp. Spartacus-Bp. Postás 4-9, Bp. Előre-Bp. Építők 2-3.
Március 8-9-i eredmények: Bp. Építők-Bp. Spartacus 9-3, Bp. Postás-Bp. Előre 2-5.
Az 1966-1967. évi bajnokság végeredménye:
Góllövőlista:
A csapat és a szurkolók számára vitathatatlanul csalódást keltett a bajnokságban elért harmadik hely. Ahogy az a tabella számaiból is jól látszik, a támadójátékkal ezúttal sem volt különösebb baj, hiszen messze a lila-fehérek szerezték a legtöbb gólt. A védekezés terén viszont már komoly hiányosságok mutatkoztak, amiben bizony a kulcsjátékosok (Molnár, Patócs György, Bánkuti) hosszabb-rövidebb ideig tartó sérülések miatti hiányzásai is szerepet játszottak, ám azt is meg kell említeni, hogy a bekkpárok összeállítása 6 alkalommal változott a 20 forduló során és hat esetben csupán három hátvéd állt Szamosi mester rendelkezésére. Az elmaradt külföldi túra és az európai kupamérkőzések miatti hosszas bajnoki szünet sem tett jót a csapat “ritmusérzékének”, így nem is csoda, hogy a néha meccsről-meccsre ingadozó forma ezúttal nem tette lehetővé a bajnoki cím megvédését.
Más téren azonban mindenképpen sikeresnek bizonyultak a fiúk. Zsitva Viktornak például pályafutása során először sikerült elnyernie a gólkirályi címet. A lilák gólérzékeny és villámgyors 12-ese számos alkalommal állt már egészen közel ahhoz, hogy ő legyen a bajnokság legeredményesebb játékosa, ám végül mindig valaki más ülhetett le a képzeletbeli trónra. Ezúttal azonban a szezon során lőtt 40 gól toronymagasan elégségesnek bizonyult az elsőséghez. A bajnokság legtermékenyebb csatársora szintén Újpestről került ki, hiszen a Zsitva-Palotás János-Bánkuti trió 71 találatot szorgoskodott össze, amivel, ha hajszállal is, de sikerült megelőzniük a Horváth-Jakabházy-Schwalm formációt. Ráadásként a bajnokság legsportszerűbb csapatának címét is a lila-fehérek érdemelték ki, akik csupán 98 percnyi büntetést “szorgoskodtak” össze a 20 forduló során.
Habár a magyar jégkorong játékosok többségének ezzel véget is ért az idény, a válogatott keret tagjaira ez közel sem volt érvényes, számukra megkezdődött a közvetlen felkészülés a bécsi B csoportos világbajnokságra. A március 18-i rajtig három felkészülési mérkőzést játszottak a fiúk. Az első kettőt a Slavia Praha ellen a Kisstadionban, ahol előbb 4-3-as győzelmet ért el a csapat, majd 2-1-re kikapott a csehszlovák másodosztályt képviselő ellenfelétől. Úton Bécs felé még a szlovák első ligában szereplő HK Nitra együttesével is összemérte erejét a válogatott, akiket 4-2 arányban sikerült legyőzni a főpróbán.
Maga a VB, ahol Vedres, Klink, Palotás József, Boróczi, Zsitva és a válogatott keretbe 1963 után visszakerülő Palotás János képviselte az Újpestet, bizony nagyon rosszul sikerült a csapatnak. A fiúk a legtöbb kapott góllal, nyeretlenül, csupán két pontot szerezve estek ki a B csoportból.
A magyar jégkorong válogatott világbajnoki mérkőzései:
Magyarország – Jugoszlávia 6-6 (1-2, 0-3, 5-1)
1967. március 18., Donauparkhalle
Játékvezetők: Szeglin (szovjet), Wycisk (lengyel).
Magyarország: Vedres – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Zsitva V., Póth, Zsitva B. – Bánkuti, Palotás János, Szeles – Bálint, Klink.
Jugoszlávia: Gale – Ravnik, I. Jan – Tišler, R. Smolej, F. Smolej – Rataj, Jug – S. Beravs, R. Razinger, R. Hiti – Mihajlovski – Renaud, B. Jan, Mlakar – Eržen.
Gólszerzők: 0-1 R. Hiti (S. Beravs, 2:00 9, 0-2 F. Smolej (15:56 PPG), 1-2 Bikár (Horváth Z., 19:51), 1-3 Tišler (R. Smolej, 23:13), 1-4 F. Smolej (I. Jan, 28:05), 1-5 Tišler (F. Smolej, 32:42), 2-5 Horváth Z. (41:33 PPG), 3-5 Bikár (Boróczi, 45:21), 4-5 Horváth Z. (Bikár, 45:55), 5-5 Horváth Z. (Bikár, 51:02), 6-5 Horváth Z. (Bikár, 56:53), 6-6 F. Smolej (I. Jan, 59:15).
Kapuralövések: Magyarország = 32, Jugoszlávia = 16
Kiállítások: Magyarország – 6 perc (Koutny 14:30, Koutny 39:23, Palotás József 52:50), Jugoszlávia – 4 perc (R. Hiti 33:42, Tišler 39:51)
Ausztria – Magyarország 5-4 (2-1, 1-2, 2-1)
1967. március 20., Wiener Stadthalle, 800 néző.
Játékvezetők: Johannessen (norvég), Isotalo (finn).
Ausztria: Pregl – Felfernig, Schager – Kalt, Puschnig, Schupp – Knoll, E. Mössmer – Kakl, Kirchbaumer, Wechselberger – J. Mössmer – W. König, W. Znenahlik, Weingartner.
Magyarország: Vedres – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Zsitva V., Póth, Zsitva B. – Bánkuti, Palotás János, Szeles – Bálint, Klink.
Gólszerzők: 1-0 Puschnig (Schupp, 6:23), 1-1 Horváth Z. (Bikár, 8:27 PPG), 2-1 Puschnig (Schupp, 13:47), 2-2 Bikár (Raffa, 29:51), 2:3 Bálint (Bánkuti, 35:32), 3-3 Weingartner (W. König, 39:18 PPG), 3-4 Póth (Zsitva V., 44:41 SHG), 4-4 Kalt (Puschnig, 48:38), 5-4 Schupp (Puschnig, 55:50)
Kapuralövések: Ausztria = 29, Magyarország = 27
Kiállítások: Ausztria – 6 perc (Kakl 6:47, J. Mössmer 35:59, J. Mössmer 58:47), Magyarország – 10 perc (Horváth Z. 19:26, Raffa 23:40, Raffa 37:40, Palotás János 43.10, Póth 51.46)
Lengyelország – Magyarország 7-3 (3-1, 3-1, 1-1)
1967. március 21. Donauparkhalle.
Játékvezetők: Moser (osztrák), Valentin (osztrák).
Lengyelország: Kosyl – Sitko, R. Góralczyk – Źurawski, Stefaniak, Kilanowicz – Szlapa, Czachowski – K. Fonfara, E. Nowak, A. Fonfara – Fryźlewicz – Manowski, Komorski, Białynicki-Birula – Wilczek.
Magyarország: Balogh János – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Palotás János, Zsitva V. – Bálint, Klink, Zsitva B. – Szeles.
Gólszerzők: 1-0 Manowski (Czachowski, 6:53), 1-1 Boróczi (Bikár, 8:16 PPG), 2-1 K. Fonfara (9:23), 3-1 E. Nowak (K. Fonfara, 18:32), 4-1 Stefaniak (Sitko, 30:54 SHG), 4-2 Bálint (Klink, 31:14 PPG), 5-2 K. Fonfara (31:32), 6-2 K. Fonfara (A. Fonfara, 39:23), 7-2 Kilanowicz (Źurawski, Stefaniak, 40:43), 7-3 Bánkuti (Zsitva V., 57:49)
Kapuralövések: Lengyelország = 63, Magyarország = 25.
Kiállítások: Lengyelország – 12 perc (Szlapa 7:09, Szlapa 25:20, Komorski 29:58, Czachowski 31:41, R. Góralczyk 34:40, Szlapa 41:58), Magyarország – 4 perc (csapat 28:28, Bikár 32:39).
Magyarország – Románia 2-5 (1-2, 0-1, 1-2)
1967. március 23. Donauparkhalle.
Játékvezetők: Kuhnert (osztrák), Prevot (francia).
Magyarország: Vedres – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Palotás János, Zsitva V. – Bálint, Klink, Zsitva B., Szeles.
Románia: Dumitraş – Varga, Făgăraş – Szabó I., Kalamár, Szabó G. – Ionescu, Czáka – Pană, Florescu, Ştefanov – Popp – Texe, Bíro, Basa – Moiş.
Gólszerzők: 1-0 Bánkuti (Palotás János, 2:22), 1-1 Szabó G. (15:26), 1-2 Kalamár (Czáka, 16:07), 1-3 Szabó G. (Kalamár, 34:34), 1-4 Ştefanov (Texe, 41:27), 1-5 Szabó G. (Szabó I., 50:30), 2-5 Horváth Z. (Bikár, 54:03).
Kapuralövések: Magyarország = 29, Románia = 58.
Kiállítások: Magyarország – 2 perc (Raffa 27:33), Románia – 2 perc (Bíró 59:14).
Olaszország – Magyarország 4-4 (2-3, 1-1, 1-0)
1967. március 25. Donauparkhalle.
Játékvezetők: Moser (osztrák), Valentin (osztrák).
Olaszország: Viale (Gamper 12:03) – G. da Rin, Alvera – Ghedina, A. da Rin, Mastel – Verocai, Bernardi – W. Holzner, Crotti, Benedetti – Brivio – H. Piccolruaz, Rabanser, R. de Toni – Lorenzi.
Magyarország: Balogh János – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Póth, Zsitva V. – Bálint, Klink, Zsitva B. – Szeles.
Gólszerzők: 1-0 Bernardi (5:29), 1-1 Ziegler (Klink, 8:48), 2-1 A. da Rin (Ghedina, 9:40), 2-2 Palotás József (Póth, 11:27 PPG), 2-3 Horváth Z. (Bikár, 17:04), 3-3 Lorenzi (Bernardi, 37:38), 3-4 Boróczi (Horváth Z., 39:40), 4-4 Bernardi (55:00).
Kapuralövések: Olaszország = 31, Magyarország = 22.
Kiállítások: Olaszország – 6 perc (Mastel 11:07, R. de Toni 55:28, Lorenzi 58:43), Magyarország – 36 perc (Ziegler 34:26, Horváth Z. 41:07, Ziegler 46:46, Bálint (10) 55:00, Zsitva V. (10) 55:00, Horváth Z. (10) 60:00)
Magyarország – Norvégia 5-6 (3-3, 2-0, 0-3)
1967. március 27. Donauparkhalle.
Játékvezetők: Dahlberg (svéd), Keller (NSZK).
Magyarország: Balogh János – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Palotás János, Zsitva V. – Szeles, Póth, Zsitva B. – Klink.
Norvégia: Østensen – Th. Martinsen, Syversen – Mikkelsen, Dalsøren, Bjølbakk – B. Johansen, S-N. Hansen – E-B. Larsen, P-S. Olsen, Holter – Steen – Ch. Petersen, Haagensen, T. Nyhaug – Bergeid.
Gólszerzők: 1-0 Zsitva V. (Bánkuti, Palotás János, 1:11), 2-0 Zsitva V. (Póth, 3:05), 2-1 B. Johansen (Bjølbakk, 9:25), 3-1 Horváth Z. (10:23), 3-2 T. Nyhaug (Haagensen, 13:13), 3-3 Holter (Dalsøren, 19:46), 4-3 Zsitva V. (Ziegler, 21:.26 PPG), 5-3 Horváth Z. (27:55), 5-4 Bjølbakk (Syversen, 44:14), 5-5 Th. Martinsen (B. Johansen, 58:01 PPG), 5-6 Haagensen (E-B. Larsen, 58:25 PPG).
Kapuralövések: Magyarország = 27, Norvégia = 51.
Kiállítások: Magyarország – 8 perc (Bánkuti 38:45, Koutny 45:57, Horváth Z. 56:35, Palotás József 57:18), Norvégia – 4 perc (S-N. Hansen 21:15, S-N. Hansen 30:35)
Magyarország – Svájc 3-7 (0-4, 1-3, 2-0)
1967. március 28. Donauparkhalle.
Játékvezetők: Johannessen (norvég), Wycisk (lengyel).
Magyarország: Vedres (Balogh János 33.53) – Koutny, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Boróczi – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Palotás János, Zsitva V. – Szeles, Póth, Zsitva B. – Bálint, Klink.
Svájc: Meier – Kradolfer, Huguenin – H. Lüthi, P. Lüthi, U. Lüthi – Aeschlimann, Furrer – Piller, Türler, Henry – Brun – W. Wittwer, Weber, Keller – G. Wittwer.
Gólszerzők: 0-1 G. Wittwer (W. Wittwer, 4:16), 0-2 Henry (P. Lüthi, H. Lüthi, 14:56), 0-3 Türler (16:28), 0-4 W. Wittwer (17:19 SHG), 0-5 Henry (Türler, 28:09), 0-6 Piller (Türler, 32:07), 0-7 Kradolfer (G. Wittwer, 33:53), 1-7 Bikár (Boróczi, Horváth Z., 36:52), 2-7 Boróczi (Bánkuti, 46:06), 3-7 Póth (48:46).
Kapuralövések: Magyarország = 31, Svájc = 51.
Kiállítások: Magyarország – 6 perc (Horváth Z. 8:58, Bikár 56:54, Koutny 59:08), Svájc – 8 perc (Furrer 17:09, Furrer 19:42, Furrer 48:57, Keller 56:54).
A világbajnokság végeredménye:
A magyar válogatott játékosainak statisztikái:
Az Újpesti Dózsa jégkorong szakosztályának 1966-1967. évi bajnoki bronzérmes kerete:
| név | poszt | bajnoki | Európa Kupa | |
 | Kézeli Pál | kapus | 3 | 4 |
 | Vedres Mátyás | kapus | 19 | 4 |
 | Hajek Péter | hátvéd | 20/7 | 4/- |
 | Matlaszkovszky Péter | hátvéd | 2/- | -/- |
 | Molnár Tibor | hátvéd | 13/1 | 4/- |
 | Palotás József | hátvéd | 18/7 | 4/- |
 | Patócs György | hátvéd | 12/1 | 4/- |
 | Bálint Attila | csatár | 17/16 | 4/- |
 | Bánkuti Árpád | csatár | 15/18 | 4/2 |
 | Boróczi Gábor | csatár | 18/27 | 4/- |
 | Fülöp Tamás | csatár | 4/- | -/- |
 | Galambos Béla | csatár | 14/7 | 4/- |
 | Klink János István | csatár | 20/24 | 4/1 |
 | Komáromi Lajos | csatár | 5/- | 1/- |
 | Lőrincz Ferenc | csatár/hátvéd | 19/9 | 4/1 |
 | Palotás János | csatár | 20/13 | 4/1 |
 | Patócs Péter | csatár | 9/4 | 4/1 |
 | Zsitva Viktor | csatár | 20/40 | 4/4 |
Előző szezon: 1965 – 1966
Következő szezon: 1967 – 1968
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem