1966-1967 – Egy aprócska megtorpanás

Miután az előző idény jobban már nem is sikerülhetett volna, az Újpest háza táján mindenki nagy reményekkel várta a következő évadot. A tavaszi-nyári felkészülés a jól megszokott mederben zajlott. Szamosi Ferenc vezetőedző szárazedzésekkel, majd az ősz és az idény közeledtével mindinkább a jól bejáratott külföldi túrák biztosította jeges tréningekkel és edzőmeccsekkel igyekezett egyre jobb formába hozni a csapatot. Az Újpest válogatottjai e téren igazán nem panaszkodhattak, hiszen a nemzeti együttes augusztus második felében és október elején is Csehszlovákiában, pontosabban Hodonínban és Besztercebányán edzőtáborozott.

Zima János 1955-1966 között volt az Újpest játékosa (Forrás: Zima-archívum)

A lila-fehérek keretében történt némi változás, hiszen a rutinos Patócs András és Zima János, valamint Gazda László abbahagyták a jégkorongot, a fiatal Radics János a több csillogást és lehetőséget ígérő labdarúgást választotta. A fiatal kapus, Molnár Károly és Szadovszki Iván pedig kikerültek a felnőtt csapat keretéből. Az érkezők oldalán egyetlen név sem szerepelt, de a bennfentesek már értesülhettek róla, hogy a Bp. Építők hátvédje, Simmel János Újpestre készül, ám mivel a kék-fehérek nem járultak hozzá a klubváltáshoz, az akkoriban érvényes átigazolási szabályok miatt egy évnyi játékstopp várt rá. A változások között illik azt is megemlíteni, hogy Patócs Györgytől Boróczi Gábor vette át a csapatkapitányi tisztet. A veterán hátvéd 1960 óta, azaz hat éven keresztül viselhette mezén a C betűt.

Újdonsült kapitányunk az idénykezdet előtt bizakodva várta a rajtot: “Egy hete van jég Újpesten, s ennek a néhány napnak a telítettségével indulunk neki a bajnokságnak. És mi még nem is panaszkodhatunk. Saját pályánk van, s legalább ennek a hétnek (október 31. – november 5.) minden napját jól kihasználhattuk.” S hogy miért volt ilyen fontos a saját pálya? Ezt Boróczi a következőkkel indulkolta: “Három éve van pályánk, s azóta kétszer nyertünk bajnokságot. Ma már kicsit kötelez is bennünket ez az előny: valamennyien úgy érezzük, csak akkor lehetünk elégedettek, ha ismét elsők leszünk. Az elmúlt két bajnokság közül egyik sem volt könnyű, de különösen a tavalyi igen tanulságos. Az FTC-vel játszottuk a “döntőt”. Az elején, amíg erővel bírták, 3-0-ra vezettek. De nekünk két egyforma képességű sorunk volt, tudtunk cserélni, s a kipukkadt ellenfelet végül 5-4-re legyőztük… Most három közel azonos színvonalon mozgó sorralkezdjük az idényt. Hosszú évek óta összeszokott, tehetséges játékosokból álló gárdánk van. “Szárazon” végigdolgoztuk a nyarat, s most naponta kétszer edzünk jégen. Abba kellene hagynunk, ha nem bíznánk a sikerben.”

Az Újpest, mint magyar bajnok, természetesen 1966-1967-ben is nevezett az Európa Kupába, ám csak a második körben kellett bekapcsolódnia a küzdelmekbe, hiszen a bolgár, a kelet-német és a lengyel együtteshez hasonlóan, Bánkutiék is erőnyerők voltak a 14 csapatos torna bevezető szakaszában. Az idény további érdekessége volt, hogy a Jégsport-szövetség 1956-57 óta először nem írt ki semmilyen kupát az adott szezonra.

Miután november 3-án már a Kisstadionban is fehér jégpáncél borította a küzdőtereket, nem volt semmi akadálya, hogy kezdetét vegye a 30., továbbra is nyolc csapatos magyar jégkorong bajnokság. A lebonyolítás ezúttal nem változott, a két fordulós alapszakaszt követően a felsőházba kerülő négy szakosztály két körben mérkőzött meg a bajnoki érmekért, míg az alsó ház négy együttese, szintén két körben az 5-8. helyekért versengett tovább.

Az Újpest november 5-én a Bp. Postás ellen kezdett a Kisstadionban. Az összeállítások a következők voltak:

Postás: Pichler (kapus), Wéber, Erdős, Berta, Szikra, Mogyoródi, Gyenese, Klemm, Vajdafi, Grolmusz, Lukász, Kollár, Faller, Stelger, Horváth E.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Fülöp Tamás

A lila-fehérek nagy iramban kezdték a mérkőzést és Boróczi révén már a 35. másodpercben megszerezték a vezetést. Berta ugyan még egyenlített, de a harmad második felében egyre jobban kidomborodott a két csapat tudása közötti különbség, így 6-1-es újpesti vezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok. A játék képe a hátralévő harmadokban sem változott, így a címvédő 13-2 arányú győzelemmel rajtolt Boróczi 3, Palotás I, Zsitva, Klink és Palotás II 2-2, valamint Hajek és Bánkuti 1-1 találatának köszönhetően.

Két nap múlva a Bp. Építők csapata érkezett a Megyeri útra, ahol Szamosi Ferenc tanítványai változatlan összeállításban, újabb gólszüret keretében, 11-1-es győzelemmel tartották otthon a két pontot. Ezúttal Galambos, Boróczi és Klink 2-2, a Palotás fivérek, Zsitva és Lőrincz 1-1 alkalommal voltak eredményesek.

Boróczi és Lőrincz (fehér mezben) bolondítják a Spartacus védőit

November 12-én szintén a Megyeri úton rendezték meg a Bp. Spartacus elleni meccset. A lila-fehérek a végig zuhogó eső ellenére, ami alaposan megnehezítette a korongvezetést, ismét magabiztosan, 13-2 arányban nyertek. Boróczi Gábor egymaga hat gólt rámolt be Szépfy hálójába. Rajta kívül Palotás János és Zsitva Viktor 2-2, Palotás József, Klink János és Bánkuti Árpád 1-1 találatot szerzett.

Újabb két nap múlva már a Bp. Előre érkezett Újpestre. Margó György fiai az első harmadban remekül tartották magukat a jóval esélyesebb hazaiakkal szemben, akik csak egy alkalommal tudták bevenni Kelemen kapuját. A második 20 perctől azonban helyreállt a papírforma és a lila-fehérek végül Klink és Lőrincz 3-3, Zsitva, Bálint, illetve Boróczi 2-2, valamint Palotás János góljaival 14-1 arányban diadalmaskodtak.

November 16-án következett a bajnokság első rangadója a Vörös Meteor ellen, habár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a piros-fehérek alaposan meggyengült kerettel vágtak neki az idénynek, hiszen a Ziegler testvérek a Ferencvároshoz igazoltak, Rozgonyi György pedig a BVSC-ben képzelte el a jövőjét. Az Újpestből a kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódó Bánkuti Árpád, Galambos Béla és Patócs Péter hiányoztak. A Megyeri úton megrendezett találkozón Palotásék végig nagy iramot diktáltak és a meccs egyes szakaszaiban hosszú percekre a kapuja elé szorították az ellenfelet. Ennek ellenére a bőséggel potyogó lila-fehér találatok nagy része gyors megugrásokból született. Klink 4, Boróczi és Zsitva 3-3, Bálint, Lőrincz és Molnár Tibor 1-1 találatig jutott.

Újpesti Dózsa – Vörös Meteor

13-4

(5-2, 5-1, 3-1)

A magyar válogatott a mérkőzést követő pénteken és szombaton (november 18-19.) mutatkozott be a hazai közönség előtt. Az NDK utánpótlás válogatottja ellen vívott két összecsapáson (0-7 és 3-3) Vedres, Palotás II, Bálint, Klink, Boróczi, Galambos és Zsitva képviselték az Újpestet. A döntetlen kivívásából Bálint Attila 2 góllal vette ki a részét.

November 22-én következett a szezon első örökrangadója. A Kisstadionban 5000 néző figyelte a jégre korcsolyázó csapatokat.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Zádor, Horváth, Jakabházy, Schwalm, Ziegler J., Ziegler P., Treplán, Póth, Simon, Kiss-Szabó, Kassai, Major

Újpest: Vedres Mátyás (kapus) – Palotás II József, Patócs György – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Patócs Péter – Zsitva Viktor, Bánkuti Árpád, Fülöp Tamás

Patócs György, Patócs Péter és Palotás János a védekező harmadban

Az újpestiek öltözőjében elég nyomott volt a hangulat, túl sok volt a sérült és a beteg játékos, így jópáran csak beinjekciózva tudták vállalni a játékot, Galambos Béla pedig lázas betegen nyomta otthon az ágyat. Maga a meccs sem indult jól, hiszen a nyáron alaposan megerősített zöld-fehérek már a 45. másodpercben megszerezték a vezetést. Borócziék sajnos ezt követően sem tudtak lendületbe jönni, a játékuk széteső és szertelen volt, így az első harmad a hazai fölény jegyében telt el. A helyzet a második húsz percben sem változott, a gólok száma azonban igen: Horváth a 22. percben már kettőre növelte a hazai előnyt. Öt perccel később emberelőnybe került az Újpest, egyik helyzet követte a másikat, ám a bravúrosan védő Csánk megakadályozta a szépítést. Ahogy a harmadik harmad elején is, amikor három a négyben támadtak Szamosi Ferenc tanítványai. Az 53. percben aztán Zsitva Viktor végre bevette a rivális kapuját, ám a Ferencváros három perccel később két gyors találattal végleg eldöntötte a két pont sorsát.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-1

(1-0, 1-0, 2-1)

Az olasz bajnok Sportivi Ghiaccio Cortina együttese

Az elvesztett rangadót követően a lila-fehérek megkezdték a felkészülést az Európa Kupa szereplésre. Ellenfelük a jugoszláv Jesenice-ét 6-2-es pontaránnyal búcsúztató olasz REX Cortina együttese lett. Mivel Itália nemzeti válogatottja az EK második fordulóját megelőzően Romániában vendégszerepelt, soraiban kilenc Cortina játékossal, az ellenfél vezetői azzal a kérdéssel fordultak az Újpesthez, hogy a párharc első két mérkőzését Budapesten rendezzék meg, amibe a lila-fehérek a sportszerűség jegyében bele is egyeztek. Szamosi Ferenc csupán a mérkőzéseket megelőző hosszú szünetnek nem örült, így játékosai a Ferencváros és a válogatott keret ellen is játszottak egy-egy edzőmérkőzést. Az összecsapást övező nagy várakozást jól jelezte, hogy a Népsport, korábbi szokásától eltérően, mindkét trénerrel készített egy-egy beharangozó interjút. Robert Robertini a következőkkel kezdte: “Nagyon örülünk, hogy az első fordulóban a jugoszláv bajnokkal szemben sikerült továbbjutnunk. Azért is örülünk ennek, mert valamennyi mérkőzést Jugoszláviában játszottuk, kettőt Jesenice-ben, kettőt pedig Ljubljanában. Az utóbbi kettőn hét játékosunk is megsérült. A csapat erősségei elsősorban azok a játékosok, akik az olasz válogatottban is szerepelnek. Így négy hátvédünk: Gianfranco Da Rin, aki a csapatkapitányi teendőket látja el, Verocai, Bernardi, Isidoro Alvera, továbbá a csatárok közül Mastel, Alberto Da Rin, Ghedina és Benedetti. A magyarok játékát nem ismerem, s így nagyon nehéz dolog valamit is jósolni. Mi mindent megteszünk, hogy Budapesten is győzzünk.”

Magyar részről Szamosi Ferenc és az időközben az 1966. év jégkorongozójává választott Boróczi Gábor nyilatkozott. Előbbi beszámolt róla, hogy “a sérültek rendbejöttek, igyekeztünk minden nap edzeni, általában másfél órát tartózkodtunk a jégen. Vedres nagyon jó formába lendült, de a többiek is sokat javultak. Némi gondot okozott Zsitva Viktor húzódása, de bízom benne, hogy az EK mérkőzéseken teljes erőbedobással fog küzdeni. Az olaszok játékerejét nem ismerjük, csak abból indulunk ki, hogy a kapuban egy kanadai áll, továbbá nyolcan az olasz válogatottban szerepeltek, amely a románokkal szemben 4-1 és 4-3 arányú vereséget szenvedett. Ebből arra kell következtetni, hogy nagyon nehéz ellenfél lesz a Cortina REX.” Csapatkapitányunk a következőket mondta: “Bár az edzéseken nagyon szorgalmasak voltunk, igyekszünk pótolni a mérkőzéskiesést. Bízom a fiúkban, az együttes küzdeni akarásában, s nagymértékben bízunk abban, hogy a közönség buzdítása nagy segítségünkre lesz, s lelkesedésével átsegít bennünket a nehézségeken. Mi teljes erőbedobással fogunk küzdeni.”

A közönség lelkesedésére nem is lehetett panasz. December 12-én több mint 2000 néző figyelte a jégre korcsolyázó csapatokat.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Patócs György – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Zsitva Viktor, Galambos Béla, Bánkuti Árpád – Lőrincz Ferenc, Palotás I János, Patócs Péter – Kézeli Pál (kapus)

Cortina: Jack Simeon (kapus – CAN) – Gianfranco Da Rin, Isidoro Alvera – Giovanni Mastel, Alberto Da Rin, Bruno Ghedina – Giulio Verocai, Paolo Bernardi – Giuseppe Lorenzi, Enrico Benedetti, Bruno Frison – Ruggero Savaris

A vendégek gyors és domináns, a lila-fehérek ideges és kapkodó játékkal kezdtek. Az olaszok fölénye a 18. percben érett góllá, amikor Alberto Da Rin Vedresről kipattanó korongjából Ghedina megszerezte a vezetést. A 26. percben Patócs György hibáját Savaris használta ki, aki fonákkal emelt a hazai hálóba. A két gólos hátrány, mintha felrázta volna Borócziékat, akik egy perccel később egy kapu előtti kavarodást kihasználva zárkóztak az ellenfél után. A szemfüles találatot Klink Pityu jegyezte. Ezt követően a kanadai kapus is bemutatott néhány bravúrt, de a harmad utolsó percében az olaszoknak sikerült kihasználniuk egy emberelőnyt. Szünet után Boróczinak szinte azonnal sikerült a hálóba találnia – a dolog szépséghibája csupán az volt, hogy a csehszlovák bírók szerint ezt nem bottal, hanem korcsolyával tette, így annulálták a találatot. Az olaszok viszont Lorenzi révén a 43. percben újabb gólt szereztek, így 1-4-es állással fordultak a csapatok az utolsó tíz percre. Szamosi mester ekkor, már a másnapi mérkőzésre gondolva, Vedres helyére Kézeli Pált küldte be, az olaszok pedig újabb két góllal tették egyértelművé a két pont sorsát.

Újpesti Dózsa – SG Cortina REX

1-6

(0-1, 1-2, 0-3)

Másnap, kedden, az olaszok változatlan összeállításban léptek jégre, míg hazai oldalon ez alkalommal szerepet kapott a fiatal Komáromi Lajos is. A mérkőzés sajnos még rosszabb újpesti játékot, ezáltal lényegesen hangsúlyosabb vendégfölényt hozott. Olyannyira, hogy a kék mezesek néha már iskolajátékot mutattak be a Megyeri úton. A hat kapott gólra Zsitva a 14., Palotás János az 50. percben tudott csupán válaszolni. A látottak alapján kevesen bizakodtak abban, hogy a négy ponttal és 12-3-as összesített gólaránnyal elutazó olaszokat a lila-fehérek akárcsak megszorítani is képesek lesznek majd január legelején, itáliai otthonukban.

A csapat válogatott játékosainak (Vedres, Palotás II, Bálint, Klink, Boróczi, Zsitva és Galambos) mindenesetre kevés idejük maradt a bánkódásra, hiszen csütörtökön már el is utaztak Belgrádba, hogy részt vegyenek a Duna Kupa küzdelmeiben. Legjobbjaink Budapest néven a 10-2 arányban nyertek a belgrádiak ellen, Bálint és Zsitva 4-4 gólt ütöttek. Ezt követően viszont két vereség következett, előbb a szovjet Torpedo Gorkij együttesétől (0-5), majd Jugoszláviától (0-4).

A bajnokság december 24-én folytatódott a lila-fehérek számára. Az alapszakasz első körének utolsó mérkőzését a 1500 néző előtt a BVSC ellen kellett megvívni a Megyeri úton. Szamosi Ferenc a mérkőzés előtt nem volt túl derűlátó: “Mintha csak üldözne bennünket a balszerencse a rangadók előtt. Az FTC elleni mérkőzéskor öt sérültünk volt, most pedig kulcsemberünk, a válogatott Boróczi egészségi állapota körül nincs minden rendben. Gabi hosszú idő óta könyökfájdalmakra panaszkodott. A belgrádi tornán ez még rosszabbodott. A keddi tüzetes orvosi vizsgálat csontkinövést állapított meg, amit azonnal meg is operáltak. Így Boróczi játékára aligha lehet számítani. Távolmaradása nagyban befolyásolhatja a csapat szereplését. Én azonban bízom a fiúk küzdőképességében. Teljes erőbedobással fogunk játszani, mert számunkra döntő ez a találkozó. Az elsőségért versenyben akarunk maradni.”

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Zsitva Viktor – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Galambos Béla – Patócs György, Patócs Péter

BVSC: Balogh J. (kapus), Babán, Koutny, Bakai, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gámán, Miklós, Kósa, Gaál, Petyerák I., Imre

Palotás János harcol a pakkért

A fenti nyilatkozat jegyében a lila-fehérek az első másodpercektől kezdve nagy iramot diktáltak és komoly mezőnyfölényt alakítottak ki. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen Zsitva 3. és Palotás János 4. percben lőtt találataival 2-0 arányú vezetésre tettek szert. Szünet után az újpestiek váratlanul visszavettek a tempóból, így csupán a második játékrész utolsó hat percében láthatott a közönség igazán színvonalas produkciót. A lassabb játék egyértelműen a vasutasoknak kedvezett, akik az utolsó harmadra át is vették az irányítást és a tőlük megszokott módon, stabil védekezésből indított gyors kontrákkal okoztak egyre több kellemetlenséget Vedres kapuja előtt. Olyannyira, hogy néhány másodperccel a térfélcsere előtt Zsitva Béla szépíteni is tudott, majd az 51. percben Miklós rázta le magáról Molnár Tibort, hogy éles szögből találjon be az újítani már nem tudó hazaiak kapujába.

Újpesti Dózsa – BVSC

2-2

(2-0, 0-0, 0-2)

A bajnokság állása az alapszakasz első köre után:

Karácsonyra a Magyar Jégsport-szövetség négycsapatos válogatott tornát rendezett a Kisstadionba. Mivel az eredetileg meghívott jugoszlávok, majd a helyükre invitált bolgárok is lemondták a szereplést, az NDK junior és a lengyel B válogatott mellett a magyar A és B keret tette teljessé a mezőnyt. Előbbiben Vedres, Palotás József, Bálint, Klink, Zsitva, Galambos és a játékot már vállalni tudó Boróczi, utóbbiban Komáromi Lajos képviselte a lila-fehér színeket. B csapatunk 1-1 a kelet-németekkel játszott 1-1-es döntetlen után 5-1 arányú vereséget szenvedett a lengyelektől, míg a “nagyok” utóbbiakat 5-2-re verték, ám 6-3-ra kikaptak az NDK fiataljaitól.

December legvégén az Újpest elutazott Olaszországba, hogy lejátssza a Cortina elleni két EK visszavágó mérkőzést. Az összecsapásokra 1967. január 2-3-án került sor és sajnos ezidáig se az összeállításokat, se a gószerzők neveit nem sikerült kideríteni. A magyar sajtó csupán az eredményeket közölte, így csupán annyi biztos, hogy a házigazdák 6-2, illetve 7-5 arányban nyertek. Összesítésben tehát 8-0-ás pont és 25-10-es gólaránnyal léptek tovább a harmadik körbe, ahol az osztrák Klagenfurt várt rájuk.

A lila-fehérek a hazautazást követően már a bajnokság alapszakaszának második körére koncentráltak, ahol január 11-én a Bp. Postást fogadták a Megyeri úton. A csapatnak több hiányzója is volt, így Palotás József, Boróczi Gábor és Patócs Péter is kihagyta az összecsapást. Az Újpest így is nagy iramban kezdett és bár az első harmad után még viszonylag szoros volt az eredmény – a csapat csak a 18. percben szerezte meg a vezetést, amit a szünetig még egy újabb góllal megfejelt -, végül 15-0 arányú győzelemmel örvendeztették meg azokat a szurkolókat, akik a nagy hideg ellenére jegyet váltottak a mérkőzésre. Klink, Bánkuti és Zsitva 4-4, Lőrincz, Palotás I és Galambos 1-1 találattal vette ki a részét a sikerből.

Négy nappal később az önmaga árnyékaként szereplő Vörös Meteor fogadta a IV. kerületieket a Kisstadionban. A lila-fehérek ismét a legjobb összeállításukban léphettek jégre.

Meteor: Losonci Gy. (kapus), Losonci I., Gogolák, Balogh, Erdős, Popelka, Szőcs, Kárász Gy., Grimm, Deák, Danyi, Szepesi, Szántó, Szabó, Urbanics

Újpest: Vedres Mátyás – Lőrincz Ferenc, Palotás II József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Molnár II Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor – Patócs György, Galambos Béla, Patócs Péter

Zsitva Viktor és Palotás János rohamozzák a Meteor kapuját

Szamosi Ferenc tanítványai már az első másodpercektől fogva nagy iramot diktáltak és Bálint révén az első percben meg is szerezték a vezetést. Bánkuti a 3. percben kettőre, Patócs Péter az 5-ikben háromra növelte az újpesti előnyt. Ha bárki azt hitte, hogy Borócziék ezt követően visszavesznek a tempóból, az ez alkalommal tévedett. Palotás József a 14., Bánkuti a 15. percben talált be Losonci hálójába, majd egy perccel később Bálint megszerezte a második gólját is. Szünet után, bár némileg csökkent az iram, Hajek Péter növelte hétre az előnyt. Popelka révén ezt követően még szépített az ellenfél, a harmad derekán viszont már Zsitva neve is felkerült az eredményjelző táblára. A 37. percben Bálint harmadik találatát jegyezhették fel a krónikások, sőt tíz perccel később már a fiatal csatár negyedik góljáról is hírt adhattak. Közvetlenül a térfélcsere után Zsitva Viktor egy perc alatt két alkalommal rezegtette meg a Meteor hálóját, majd a meccsen mindvégig tarthatatlannak bizonyuló Bálint köszönt be ötödször is Losoncinak. A gólok sorát Hajek Péter zárta az 56. percben.

Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

1-14

(0-6, 1-3, 0-5)

1967. január 18-án ismét a Kisstadionban lépett jégre az Újpest, ez alkalommal a Bp. Építők vendégeként. A kék-fehérek két harmadon keresztül viszonylag jól tartották magukat, bár a második játékrész végén így is 2-6 állt az eredményjelző táblán. Az utolsó húsz percben aztán megrázta magát az Újpest, amely Boróczi vezérletével 5 gólt rámolt be Puskás György kapujába. A lila-fehér támadások különösen az utolsó tíz percben voltak eredményesek. A 12-2 arányú győzelemből Boróczi és Bálint 3-3, Zsitva és Klink 2-2, míg Lőrincz és Hajek 1-1 góllal vették ki a részüket.

Galambos Béla riogatja az Előre védőit

Három nappal később került sor a Bp. Előre elleni meccsre. Bár az Újpest a fiatal Komáromi Lajossal és Matlaszkovszky Péterrel a soraiban kifejezetten tartalékos összeállításban lépett jégre (Palotás József, Bálint Attila és Patócs György sem játszott) és a védekezésbe több hiba is csúszott, a lila-fehérek 13 találatig jutottak a Margó György tanítványai által lőtt négy ellenében. Zsitva Viktor 5, Bánkuti Árpád 3, Patócs Péter és Galambos Béla 2-2, Klink János egy találatig jutott.

Három idegenbeli találkozót követően, január 25-én ismét a Megyeri úton játszott a csapat. Az ellenfél a Bp. Spartacus együttese volt. A lila-fehérek ez alkalommal könnyedén hozták a kötelezőt és Zsitva 4, Klink, Bánkuti és Palotás I 2-2, Lőrincz, Bálint, Patócs Péter, Galambos, Hajek, illetve Boróczi 1-1 góljával 16-3 arányú győzelemmel gyűjtötték be az elvárt két pontot.

Következhetett az alapszakasz hajrája, azaz a BSC és a Ferencváros elleni mérkőzés. A vasutasok edzője, Háray Béla kifejezetten nehéz mérkőzést prognosztizált és bízott benne, hogy csapata védelme kibírja majd az újpesti nyomást, hiszen csak ez esetben látott reális esélyt a győzelemre. Szamosi Ferenc a következőket nyilatkozta a Népsportnak: “Nagyon nehéz jósolni. Kevés mérkőzést játszunk, s előfordul, hogy egy héten csak egy játék jut nekünk. A jégkorongban pedig sok mérkőzés, sok játék kell, ha nem akarunk leszakadni. Ebből az következik, hogy mindkét pontra szükségünk van.”

1967. január 29-én 1000 néző toporgott a Kisstadion lelátóin, hogy megtekintse a két csapat összecsapását.

BVSC: Balogh J. (kapus), Babán, Koutny, Bakai, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gámán, Miklós, Petyerák

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter – Zsitva Viktor, Palotás I János, Galambos Béla

Hajek Péter és Zsitva Béla harcol a korongért

Az összeállításból is jól látszik, hogy a lila-fehérek ismét foghíjas kerettel voltak kénytelenek nekiveselkedni a rangadónak. Molnár Tibor és Patócs György sérülés, Bánkuti Árpád lázas betegség miatt hagyta ki a mérkőzést, így sajnos még két teljes sort sem sikerült a jégre küldeni. Habár az Újpest kezdeményezett többet a meccs elején, helyzetek inkább Vedres kapuja előtt adódtak, olyannyira, hogy Gámán a 19. percben meg is szerezte a vezetést a vasutasoknak. Szünet után fordult a kocka: a BVSC támadott többet, gólt viszont a lila-fehérek szereztek. Zsitva egy kapu előtti tömörülést használt ki a 34. percben. A csapatok tehát döntetlennel fordultak az utolsó húsz percre. A harmad első felében változatos játéknak örülhettek a nézők, melynek során Boróczi és Zsitva Viktor is kihagyott egy-egy nagy helyzetet. A térfélcserét követően ismét a BVSC örülhetett, amikor a másik Zsitva, Béla egy megugrást kihasználva előnyhöz juttatta csapatát. Az Újpest azonban nem adta fel és viharos támadássorozatba kezdett. Az 57. percben Hajek Péter tört előre a jobb szélen, középre adott korongját pedig a centerposzton érkező Boróczi Gábor vágta be a kiválóan védő Balogh János kapujába.

BVSC – Újpesti Dózsa

2-2

(1-0, 0-1, 1-1)

Január 31-én következett az alapszakasz utolsó mérkőzése a Megyeri úton a Ferencváros ellen. A 3000 néző, azaz telt ház előtt megrendezett összecsapáson az Újpest továbbra is tartalékos összeállításban szerepelt, csupán Patócs Péter tudott visszatérni a csapatba. A vendégek érezték is a lehetőséget és hatalmas elánnal vetették magukat a küzdelembe, minek eredményeként az 5. percben már 0-3 arányban vezettek. Az Újpest tulajdonképpen az első valamirevaló akciójából, Boróczi révén szépített a 9. percben. A hazaiak pontatlansága a második harmadban is megmaradt, így Póth emberhátrányból növelte a rivális előnyét. Habár az utolsó húsz perc elején Galambos betalált Csánk kapujába, a lila-fehérek képtelenek voltak felpörögni, ráadásul a 46. percben Zsitva Viktor még meg is sérült, ami már igazán senkinek sem hiányzott. Póth az 55. percben állította be a 2-5-ös végeredményt.

Az alapszakasz végeredménye:

A felső- és alsóházi küzdelmek rajtjára nem kellett sokat várni. 1967. február 4-én a Vörös Meteor látogatott a Megyeri útra, ahol 1000 néző várta a jégre kikorcsolyázó csapatokat. Szerencsére Zsitva sérülése nem bizonyult súlyosnak, így ő vállalni tudta a játékot, ahogy visszatért a csapatba Patócs György is. Molnár és Bánkuti azonban továbbra is a maródiak listáját szaporította. Mindkét együttes nagy lendülettel kezdett, de sok hibával is játszott. Az Újpest kezdeményezett, a piros-fehérek inkább a gyors kontrákban bíztak, melyekből egyet Deák a 17. percben ki is tudott használni. Kenderessy Balázs fiai őrizték is az előnyt rendületlenül, egészen a 47. percig, amikor is a keményedő játék eredményeként megítélt emberelőnyök egyikét Zsitva Viktornak végre sikerült gólra váltania. Egy percre rá Boróczi – szintén fóróból – már a vezetést is megszerezte. A Meteor lassacskán összeroppant, főleg miután Klink az 52. percben már kettőre növelte a lila-fehér előnyt. A dudaszóig Pityu még egyszer betalált és Zsitva is megduplázta a góljai számát, így, ha nehezen is, de sikerült 5-1 arányú győzelemmel begyűjteni a két pontot.

Ezt követően válogatott szünet következett, hiszen nemzeti csapatunk a VB felkészülés jegyében, Budapest néven két meccset is játszott a Kisstadionban a csehszlovák Dukla Nitra együttesével. A 3-3-as döntetlent, valamint 2-3-as vendég győzelmet hozó meccseken Vedres, Palotás József és János, Klink, Bálint, Boróczi és Zsitva képviselték az Újpestet. Utóbbi két játékos 1, illetve 2 góllal vette ki a részét az első összecsapáson elért döntetlenből.

Február 12-én következhetett az újabb örökrangadó, amelyre 9000 szurkoló látogatott ki a Kisstadionba.

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Ziegler J., Horváth, Jakabházy, Schwalm, Ziegler P., Zádor, Treplán, Póth, Kassai

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár II Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

Bánkuti (14), Raffa és Schwalm bűvöli a korongot

Végre Bánkuti és Molnár Tibor is játékra jelentkezett, így hosszú idő után először tudott az első két sor a megszokott összeállításban jégre lépni. Mindkét csapat élénk iramban és veszélyesen kezdte a mérkőzést. A zöld-fehérek a 7. percben 20 másodperc alatt kihasználták Klink kisbüntetését, ami újabb lendületet adott nekik. Ekkor Vedres Mátyás bravúrjaira is szükség volt ahhoz, hogy ne nőjön a különbség. Zsitva Viktor kihagyott ziccere már az Újpest éledezését jelezte, majd a harmad 19. percében Boróczi egyenlített az elalvó ferencvárosi védők között. Szünet után Bánkuti váltotta gólra Schwalm kiállítását és a gól végre szárnyakat adott a csapatnak. A fölény a játékrész második felében eredménnyel is párosult, így a 31. percben Palotás János, a 33-ikban Palotás József, a 36-ikban Zsitva Viktor vette be Csánk kapuját. A támadójáték ízére talán túlzottan is rákapó lila-fehérek figyelmét Horváth emberhátrányból lőtt gólja hívta fel arra, hogy hátul sosem ildomos túlzottan kinyílni. 5-2-es újpesti előnynél kezdődött meg az utolsó harmad, méghozzá továbbra is nagy iramú játékkal. Schwalm gyorsan betalált, de Bálint a 48. percben visszaállította a háromgólos különbséget. Horváth a térfélcsere után emberelőnyből még egyszer feltámasztotta a rivális reményeit, ám a Miks Károly által vezetett zöld-fehérek már nem tudtak közelebb zárkózni, sőt… A 60. percben Bánkuti korongot csent Raffától, megugrott és a hajszál pontosan becenterezett pakkot Zsitva Viktor vágta be a Fradi kapujába. Végleg eldőlt ez a szikrázó párharcokat és szenvedélyes játékot hozó örökrangadó!

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-7

(1-1, 1-4, 2-2)

A mérkőzés után, amely ismét nyílttá tette a bajnokság menetét, Boróczi Gábor így értékelt: “Végre kiegészült a második sorunk, a megszokott hadrendben játszhatott a csapat. Örülünk a győzelemnek, a felzárkózásnak és talán sikerül megőriznünk ezt a formát…”

Három nap múlva erre a kérdésre is a fény derült, amikor az Újpest 2000 szurkoló előtt a BVSC együttesét látta vendégül a Megyeri úton. A csapat változatlan összeállításban lépett jégre és a nagy tét alaposan rányomta a bélyegét a teljesítményre, hiszen az első két harmad pontatlan, idegesen kapkodó játékot hozott. A vasutasok Bikár Péter révén már a 40. másodpercben megszerezték a vezetést, két perccel később egy kapushibát kihasználva Bánkuti egyenlített. A 14. percben ismét a lila-fehér 14-es volt a főszereplő, hiszen az ő bizonytalanságát kihasználva vette be Bakai Vedres hálóját. Bánkuti azonban még ugyanabban a percben javított: második gólját ütve megint kiegyenlített. Két perccel később Bikár újra a vasutasokat juttatta előnyhöz. Közvetlenül a szünet után Zsitva Viktor egalizált és bár a harmad utolsó negyedében már tervszerűbb játékot láthatott a közönség, a BVSC-nek csak helyzetekre, az Újpestnek pedig kapuvasra tellett, újfent az nagyon agilis Bánkuti révén. A csapatok tehát döntetlennel vonultak az öltözőbe. A harmadik harmadra a lila-fehér szurkolók fergeteges hangulatot teremtettek, a 43. percben mégis Bikár korongja talált utat a hálóba. Egy percre rá Boróczi szinte hangrobbanás közepette egyenlített, majd Klink hagyott ki egy ordító helyzetet. A térfélcsere előtt az Újpest emberelőnybe került, Zsitva Béla révén mégis a vasutasok találtak a hálóba – ötödszörre is megszerezve a vezetést. Bár Szamosi Ferenc fiai az utolsó hét percben mindent megpróbáltak, a hosszú hajrá során két emberelőnyt is elhibáztak, a gólszerzés így már nem sikerült. A BVSC 5-4 arányú győzelemmel zsebelte be a fontos két pontot.

A válogatott ezt követően Lengyelországba utazott, ahol két alkalommal a helyi junior, majd pedig az A válogatott ellen “meccselt”. A lengyel fiatalokat 4-1 és 4-3 arányban legyőző a “nagyoktól” végül 3-1-es vereséget szenvedett, ami a korabeli erőviszonyokat figyelembe véve kifejezetten jó eredménynek számított. A keretben Vedres, Palotás József és János, Boróczi, Zsitva és Klink képviselte az Újpestet. A portya során Zsitva és Klink egyaránt 2-2 gólt jegyzett.

A lila-fehérek számára február 26-án kezdődött meg a felsőházi rájátszás, azaz tulajdonképpen a bajnokság utolsó köre. A recept egyszerű volt, a bajnoki cím elnyeréséhez minden hátralévő meccset nyerni kell és emellett bízni az esetleges körbeverésekben. Ehhez elsőként a megyeri úton diadalmaskodó BVSC-nek kellett visszavágni a Kisstadionban.

BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Babán, Gyöngyösi, Bikár, Zsitva B., Kertész, Siba, Gámán, Miklós, Bakai, Kósa, Petyerák

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Bánkuti Árpád – Palotás I János, Zsitva Viktor, Patócs Péter – Galambos Béla, Komáromi Lajos

Sajnos Molnár Tibor és Patócs György ismét kidőlt a sorból, ezért Szamosi Ferenc kénytelen volt Bánkuti Árpádot és Palotás Jánost rotálni a védelemben. Ezúttal az Újpest kezdett jobban, de a vasutasoktól megszokott kontrák most is életveszélyesek voltak. Az első tíz percben Borócziék kétszer is emberelőnybe kerültek és a másodikat Klink révén ki is használták. A csapat a gól után is lendületben maradt, ám a 10. percben Kertész egyéni akcióból egyenlített. A gól megzavarta a lila-fehéreket és két perccel később Zsitva Béla már a hazaiakat juttatta előnyhöz, sőt a 16. percben Gyöngyösi is betalált. Szünet után elképesztő lendülettel kezdett az Újpest, viharos rohamokat vezettek Balogh kapuja ellen és hét perc alatt ismét a maguk javára fordították az állást. A 25. percben Bálint, a 26-ikban Palotás János, a 29-ikben Boróczi volt eredményes. Sőt, Bánkuti a 32. percben már 5-3-ra növelte a lila-fehér előnyt. A harmadik harmad 45. percében Lőrincz Ferenc távoli lövése talált utat a BVSC hálójába, majd Kertész szépített. A térfélcserét követően még a két Zsitva, Viktor és Béla ütött egy-egy gólt, azaz sikerült a visszavágás, ezúttal az újpestiek örülhettek a két pontnak.

BVSC – Újpesti Dózsa

5-7

(3-1, 0-4, 2-2)

Következhetett a bajnoki cím és a további dobogós helyek sorsáról döntő örökrangadó, amit március 2-án, 3000 néző előtt rendeztek meg a Megyeri úton.

Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor

FTC: Csánk (kapus), Raffa, Ziegler J., Horváth, Jakabházy, Schwalm, Ziegler P., Treplán, Póth, Simon, Kassai, Menyhárt, Major, Kiss-Szabó

Az Újpest a zsúfolásig megtelt lelátók előtt ismét meglehetősen tartalékosan, tulajdonképpen másfél sorral vetette bele magát a küzdelembe, amit a meleg szél és az enyhe idő miatt felpuhult jég csak tovább nehezített. A vendégek a 6. percben emberelőnyből szerezték meg a vezetést, a találatot Horváth jegyezte. Bár mindkét oldalon bőven akadtak helyzetek, a szünetig már nem esett több gól. A második harmadra tovább romlott a jég minősége, ami már-már lehetetlenné tette a korongvezetést. A lila-fehérek kanadai módra, belőtt korongokkal igyekeztek helyzeteket kialakítani. A 29. percben sikerült is az egyenlítés, Zsitva passzát Palotás János értékesítette. A játékrész második felére az eső is eleredt és bár az Újpest hatalmas mezőnyfölényben játszott, a 36. percben Hajek Péter eladta a korongot és a kontrából Horváth megszerezte a rivális második gólját. Az utolsó húsz percben is folytatódott a gigászi küzdelem, de a játéktér romló állapota tulajdonképpen lehetetlenné tette a folyamatos játék kialakulását. Habár a csapat többször is emberelőnybe került az egyenlítés már nem sikerült.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

1-2

(0-1, 1-1, 0-0)

A bajnokság utolsó meccsére két nappal később került sor a Kisstadionban a Vörös Meteor ellen. Habár sok tétje már nem volt a mérkőzésnek a bronzérmes lila-fehérek szépen akartak búcsúzni az idénytől és a 8. percben Bánkuti révén meg is szerezték a vezetést. A játékrész derekán Deák ugyan még egyenlíteni tudott, de a 13. percben Zsitva Viktor kemény lövése utat talált Losonci György hálójába. Szünet után tulajdonképpen már csak egy csapat volt a pályán, ami gólokban is megmutatkozott. Boróczi a 22., Bálint a 23., Hajek a 26. percben volt eredményes. A piros-fehérek hibát-hibára halmoztak a védekezésben, így a gólgyártás is folytatódott. A 31. percben Bálint, a 36-ikban Zsitva Viktor is beütötte második találatát. A helyzet az utolsó harmadban sem változott. A 47. percbe Palotás János is feliratkozott a gólszerzők közé, majd ismét Zsitva következett. A 10-1-es végeredményt Hajek Péter állította be az 59. percben.

A bajnokság végeredménye:

Zsitva Viktor, az 1966-1967. évi idény gólkirálya

Az Újpest számára egy sok szempontból balszerencsés idény ért véget, legalábbis abból a szempontból, hogy a BVSC és a Ferencváros elleni rangadókon – mintha átok ült volna a csapaton – menetrendszerűen nélkülöznie kellett 2-3 sérült vagy beteg kulcsjátékosát. A problémát tovább súlyosbította, hogy ez a jelenség főként a védelmet sújtotta, ahol amúgy is kevés rutinos játékos állt rendelkezésre. Patócs György és Molnár Tibor huzamosabb kiesése nagy mértékben befolyásolta a csapat eredményességét, de Bánkuti és Boróczi időszakos távolmaradásai sem növelték az együttes győzelmi esélyeit. Azért némi ünnepelni való a lila-fehéreknek is jutott, hiszen a bajnokság gólkirálya a 40 találatig jutó Zsitva Viktor lett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Boróczi Gábor (27 találat) állhatott fel. A legeredményesebb támadótrió is a Megyeri úton volt fellelhető: a Zsitva – Palotás I (13) – Bánkuti (18) hármas összesen 71 gólt szorgoskodott össze. A 67 találatot jegyző Boróczi – Klink (24) – Bálint (16) trió a “verseny” harmadik helyén végzett.

A válogatottak számára viszont még korántsem ért véget az idény, hiszen megkezdődött a közvetlen felkészülés a bécsi világbajnokságra. A folyamat a Kisstadionban vette kezdetét, ahol a Budapest néven szereplő nemzeti csapat, melyben Vedres, Palotás József, Boróczi, Zsitva, Klink, Bánkuti, Palotás János és Bálint Attila képviselte az Újpestet, kétszer is összecsapott a Slavia Praha együttesével. A mérleg egy győzelem (4-3) és egy vereség (1-2) volt, amelyből Zsitva 2, Boróczi 1 góllal vette ki a részét. A válogatott ezt követően Csehszlovákiában megmérkőzött még a Nyitra csapatával is. A meccs végeredménye 4-2 lett ide, a lila-fehérek közül ezúttal Bálint Attila volt eredményes.

A bécsi világbajnokság március 18-án kezdődött. A B csoportban szereplő Magyarország a Jugoszlávia elleni meccsel kezdte meg a szereplését. Két harmad után még 1-5-ös hátrányban volt a csapat, ám a fiúk remekül hajráztak, így 6-6 lett a végeredmény. Ám ahogy az később kiderült, ezen a tornán ez volt az utolsó momentum, aminek örülhettek a magyar hokiszurkolók. A csapat a későbbiek folyamán Lengyelországtól 7-3, Romániától 5-2, Norvégiától 6-5, Svájctól 7-3 arányú vereségeket szenvedett és csupán Olaszországgal sikerült egy 4-4-es döntetlent játszani. Ezzel a két pontos Magyarország a B csoport utolsó helyén zárt és Svájc társaságában kiesett a C csoportba.

Az 1966-1967. évi bronzérmes csapat kerete:

Kapusok: Kézeli Pál, Vedres Mátyás

Hátvédek: Hajek Péter, Lőrincz Ferenc, Matlaszkovszky Péter, Molnár Tibor, Palotás József, Patócs György

Csatárok: Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Fülöp Tamás, Galambos Béla, Klink János, Komáromi Lajos, Palotás János, Patócs Péter, Zsitva Viktor

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem